World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ríviai Geralt
Yesterday at 22:44


by Yorick Driaga
Yesterday at 22:00


by Faithel Jieh
Szer. Nov. 14 2018, 21:08


by Ríviai Geralt
Szer. Nov. 14 2018, 12:20


by Ríviai Geralt
Vas. Nov. 11 2018, 12:55


by Ríviai Geralt
Szomb. Nov. 10 2018, 14:04


by Ciri
Pént. Nov. 09 2018, 22:09


by Vengerbergi Yennefer
Szer. Nov. 07 2018, 12:25

Tagjaink

Share | 
 

 Kard és Virág (Kieran és Cenra)

Go down 
SzerzőÜzenet
Cenra'aen Mevunni

avatar

Hozzászólások száma :
24
Reagok száma :
17
Join date :
2018. Sep. 11.
Tartózkodási hely :
Novigrad

TémanyitásTárgy: Kard és Virág (Kieran és Cenra)    Pént. Szept. 14 2018, 00:19



Kard & Virág @
Ma is madárcsicsergésre keltem. A szobába szokás szerint szinte még sötétség volt, a nap nehézkesen emelkedett a horizontról. Szokás szerint felöltöztem. Fehér ing, barna fűző, barna bőrnadrág, barna csizma, amely a térdemig ér. Magamra csatoltam az övem, bele tűztem lovaspálcám, és elindultam a dolgomra. A fogadótól nem messze lévő kovács fura módon már rendesen üzemelt. Az ütemes koppanások, fém csengésének hangja visszhangzott az utcában. Ahogy elhaladok mellette, látom, hogy egy fegyveres alak áll a termetes mester mellett és beszélget vele. Megrendelő?
Tovább sétálok, végül betérek a boltba, ahol saját mesterem izgatottan fogad.
- Erigyj, vidd a lovakat a mezőre! De előtte gyorsan keféld ki a szőrüket, farkukat és sörényüket! Sőt! Megyek én is segíteni, egy óra alatt kész kell lennünk. - hadarja izgatottan, én pedig meglepetten nézek rá.
- Itt az uralkodó? - kérdezem viccelődve, miközben kezembe kapok egy kefét és elindulok vele kifelé.
- Nem, sokkal jobb! A sereg! - csillan fel a szeme, én pedig ráncolni kezdem a homlokom. Ez olyan jó hír volna..? Látva értetlenségem, elkezdett magyarázni.
- A sereg az egyik legjobb vásárló. Mindig kell neki ló, ráadásul nem csak egy fajta. Hideg és melegvérűek egyaránt kellenek nekik a különböző feladatokra. Pontosan ezért mindenféle lovat gyorsan tisztára varázsolunk és kivisszük őket a karámba legelni. Szerencsénkre egy csapat pont ott állomásozik. Én majd figyelem, hogy a konkurencia ne közelítse meg a környéket. De azért légy résen te is! - mire végzett a magyarázattal, addigra már az első lovat keféltük. Soha nem gondoltam volna, hogy sikerül, de végeztünk időben az állatokkal. A potenciális egyedeknek még a patáját is kikapartuk. Ezután a mester elrohant, magára kapta egyik illőbb kelméjét és szinte futva jött utánam, mert én addig elindultam a város széle felé. Kezében néhány szerszámot tartott. Kantárt és zablát.
- Hátha megakarják ülni az egyiket. Majd te gondoskodsz arról, hogy megakarják! - válaszolta meg kérdő tekintetem a mester, mire felvontam a szemöldököm.
- Hogyan..?
- Majd te lovagolsz kicsit előttük. Úgy is jó vagy benne, könnyedén ülöd meg szőrén a lovat. Borzaskát úgy is be kell még tanítani. Most majd csinálhatod.
- De ez a karámban, a többi lóval együtt nem a legjobb ötlet. - húztam kicsit a szám, de a mester egy szidalmazó pillantással csendre intett. Át sétáltunk a hídon, majd a Kikötői kapun. Talán azért hívják így, mert a kapu arra az utcára nyílik, amely egyből a kikötőbe visz. Át sétáltunk a dombon, annak tetején már láttam is a fehér sátrakat. Tényleg nem voltak túl messze a karámtól. 200-300 méterre..? Gyorsan betereltük a lovakat, majd Borzaskát megkeresve megsimogattam orrát. Fekete szőre eléggé eltért az én hamvas fehér bőrömtől. A felkelő napsütésben pedig szinte világított a bőröm. Most még nem igazán, de később... Déli nap alatt képes lennék vakítani. Ám bőröm nem barnul, hiába töltök sok időt a szabadban. Ezt sok előkelő hölgy irigyli a városban. Megsimogatom még egyszer a ló fejét, aztán szájába teszem a zablát, elhelyezem a kantárt. Borzaska egy melegvérű ló. Magas, kecses. Járása ruganyos, élénk, léptei hosszúak. Kényelmesen lehet lovagolni még lépésben is. Azonban a parancsokkal még nem nagyon van tisztában. Így hát felszállok a hátára, majd bemelegítésnek elkezdek körbe lépegetni. Ezután ösztönözöm az ügetésre, majd vágtára. Egy-két ló követ minket, de a jellemző az, hogy főleg csak útban vannak. Nem jó ez igy. Bosszúsan szusszanok fel és nézek a mester irányába, hogy megkérjem, felejtsük el ezt így, ám már most szóba elegyedett valakivel. Nem zavarom, nagyon lelkesen magyaráz megint. Leszállok Borzasról, leszedem róla a kellékeket, majd a karámra akasztom. Ezután magam is felülök a vaskos léc tetejére, lábamat az alatta lévőn támasztom még, és figyelem a mozgást magam előtt. Miért vannak itt..?
 

P.S.:Ide a jegyzet Mood: music


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kieran Raibhilín

avatar

Hozzászólások száma :
3
Reagok száma :
1
Join date :
2018. Sep. 09.
Tartózkodási hely :
Nilfgaardi Birodalom

TémanyitásTárgy: Re: Kard és Virág (Kieran és Cenra)    Kedd Szept. 18 2018, 00:36

Egyre jobban betagozódtam a csapatba, így, hogy ebben a seregben nagyobb volt a tolerancia a hozzám hasonló másfajúak iránt, noha sokan nem értették, hogy mit keresek a reguláris seregben, amikor valószínűleg egy Scoia’tael egységben több létjogosultságom lenne. Talán igazuk volt, talán nem, de a tényeket semmi se változtathatta meg: az emberek közt szolgáltam, mert bebizonyítottam, hogy van jogom ott lenni. Noha kevésbé voltunk tevékenyek, mint amikor a Scoia’tael tagja voltam, így is eleget kaptam a harcból, főleg a stílus mássága miatt: noha én a magam részéről sokszor használtam ki a környezetet bujkálásra, hogy az alkalmas időben lecsaphassak, ha volt rá lehetőség, de a fő módszer már a szemtől szembe folytatott ütközet volt. Eleinte kicsit szokatlannak bizonyult, de ahogy telt az idő, egyre jobban belerázódtam.
Egy nap aztán megérkezett a nagyobb utak egyikét figyelő felderítő az állomáshelyünkre, és átadta az üzenetet, miszerint egy redaniai alakulat halad a táborunk felé, és le kell csapnunk rá. Nagyjából öt óránk volt összekészülni, mielőtt a legjobb pozícióba kerülnek ahhoz, hogy lerohanjuk őket. A tábor rendje fel is borult, úgy nézett ki, mint egy felrúgott hangyaboly, azonban ennek a rendezetlenségnek is megvolt a maga rendje, és három óra múlva mindenki katonás rendben felsorakozva elfoglalta a helyét, és a kijelölt helyre meneteltünk. A hangulat nagyjából megszokott volt: a levegő tele volt feszültséggel, de mégis mindenki izgatott volt. Az erdőben állomásozva gyakrabban voltak rajtaütéseink, de két-három hétnél nem küldtek az ellenségek gyakrabban csapatokat, azok is egyre kisebbek voltak, mert nem tudták, hogy mi történt az előzőleg odaküldöttekkel. Hiába, alaposak voltunk.
Gyorsan eltelt az idő, és meghallottuk, hogy közelednek. Mindenki azonnal lelapult, kivéve néhány állatot, akik a kezdeti riadalmuk után visszamerészkedtek hozzánk, de most a hirtelen mozdulatok, és főleg a megnövekedett feszültség miatt gyorsan eliszkoltak. A hangok egyre közelebb értek, én pedig elkezdtem visszaszámolni magamban. ~ 3… 2… 1… ~ Mire a nullát kimondtam volna, a Scoia’Tael-ek velőtrázó csatakiáltása még a gondolataimat is megakasztotta. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Újabban az volt a szórakozásom, hogy kiszámolom, mikor csapunk le, és egyre jobban ment. Mindig két hullámban támadtunk: a másfajúak meglepték a csapatot, és amint a meglepetés ereje elmúlt, az emberi sereg is csatlakozott a küzdelemhez, így hátba támadták, és rövid úton fel is morzsolták az ellenséges csapatot. A küzdelmeink rendre gyorsak voltak, tiszták, és a mi részünkről nagyon kevés áldozattal járók. Ez sem volt kivétel. Röviddel a Mókusok rajtaütése után kitörtünk, onnan pedig a dulakodás nem tartott tovább tíz percnél. Két halottunk volt, tőlük pedig nem menekült el senki. Éppen azt számolgattam, hogy hányan voltak ezúttal, mikor a parancsnok hangját hallottam.
- Támadt egy igazán vad ötletem.
- Éspedig? Mi forog abban a két gömbölyű füllel határolt golyóban? - Fordultam hátra. Nem rég óta volt a feljebbvalónk, hadászati szempontból sziporkázott, de egyéb tekintetben nem gondoltam túl briliáns elmének. Ő viszont gyorsan hozzászokott a beszólásaimhoz, így azt figyelembe se véve válaszolt.
- Nagyjából annyian vannak, mint mi. Vegyük át a páncéljukat, és masírozzunk vissza egészen Novigradig. Ott törjünk borsot az ottaniak orra alá, aztán húzzuk el a csíkot. - Ajánlotta. Felszaladt a szemöldököm a homlokom közepéig, de aztán leeresztettem. Ez nem is olyan rossz ötlet, feltéve, hogy túléljük, de akkor majd kinyírom a parancsnokot ezért.
- Rendben, csináljuk. - Mondtam tárgyilagosan, és elkezdtem a méretemnek megfelelő öltözéket keresni. A többiek sokkal könnyebben engedelmeskedtek a parancsnoknak, amúgy is csak velem volt problémája, engem nem fogott meg a karizmája valahogy. Rövidesen sok páncélcsörgés hallatszott, amíg átöltöztünk, de a procedúrának másfél óra alatt vége is lett, mindenki talált magának jót.
- Mehetünk. - Bólintott a parancsnok, és rendbe állva elkezdtünk masírozni. Megtaláltuk a táborhelyüket, és azt felpakolva visszaindultunk Redaniába. Az út nem volt rövid, de csodával határos módon senki nem állított meg egyszer se. A Pontaron egy kicsit nehéz volt átkelni, de megoldottuk, és egy hónap múlva megláttuk Novigrad magasztos kapuit. Egész úton bőszen nézelődtem, mert ilyen északon még sose jártam, de a várostól pláne elállt a lélegzetem. A merengésből csak a parancsnok kemény hangja rántott ki.
- Raibhilín!
- Igen, Uram! - Vágtam haptákba magam, még beszólni is elfelejtve.
- Menjen az istállóhoz, kérje el a lovaikat. A legjobbakat. Nincs messze. - Mutatott az irányba.
- De miért én?
- Mert maga jól beszéli a nyelvüket. Indíts! - Parancsolt rám. A fejemet lehajtva indultam el, de csakhamar felegyenesedtem. Nem jöhetnek rá. A közös nyelv számomra nem volt annyira ismeretlen, a második családom megtanított, hogyan boldoguljak el, így tudtam, hogy bár a tudás kicsit berozsdásodott, amíg nem kell hosszú, bonyolult mondatokat mondanom földtől elrugaszkodott témákról, nem lesz baj. Odaértem az istállóhoz, ahol éppen futtatták a lovakat, a lovász pedig ott állt az erre kialakított tér mellett. Megszólítottam.
- Jó napot.
- Jó napot. - Válaszolt.
- Lovakra lenne szükségem. A mieink elfáradtak az úton. Utána megyünk tovább. - Mutattam a táborunk irányába, ahol már jól láthatóan felhúzták a redaniai lobogót. Közben észrevettem egy, a lábát lustán lóbáló lányt, akinek a hajánál már csak a bőre volt fehérebb.
- Gyere be a napról! Leégsz! - Szóltam neki oda barátságosan, igyekezve fenntartani a jó katona álcáját, alig odafigyelve a lovászmesterre, aki már elkezdte körbemutogatni az istállót. Nem volt mit tenni, utánamentem, de előtte még intettem a lánynak, hogy jöjjön ő is. Szemrevaló volt, és láthatóan itt dolgozott, bizonyosan nem bánta volna, ha a láblógatás helyett van mit csinálnia.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cenra'aen Mevunni

avatar

Hozzászólások száma :
24
Reagok száma :
17
Join date :
2018. Sep. 11.
Tartózkodási hely :
Novigrad

TémanyitásTárgy: Re: Kard és Virág (Kieran és Cenra)    Kedd Szept. 18 2018, 08:53



Kard & Virág @
Csendben üldögélve hallgattam, ahogy mesterem lovainak előnyeit ecseteli. De csak a hidegvérűekét. Nyilván, harcra, nagy teherbírásra alkalmas lovakat ajánl, bár az én szemem azért szúrja valami. Igényt fel sem mért. Ahogy őket figyelem gondolataimba merülve, arra leszek figyelmes, hogy a katona hozzám szól. Kicsit meg is lepődök. Miért törődne azzal, hogy leégek? Lehet azért, mert ő is tünde..? Mire tovább gondolnám a dolgot, már a mester hangját hallom.
- Cenra! Gyere ide, ha már az úr foglalkozik egészségeddel! - igaza van. Egyszerű mozdulattal ugrok le a lécről, majd a magam ruganyos lépteivel sétálok oda a mesterem mellé, a rossz idő esetén lovaknak felállított kis tető alá, az árnyékba. Biccentek köszönésképpen. Oda lépve legalább van alkalmam jól megnézni az illetőt. Magas. Nálam is magasabb. A páncél sokat rejt alakjából, de régen, otthon láttam már hasonló, páncélt hordó tündék testét. Az övé se lehet más. Egészen biztosan edzett. Haja szőke, válla alá ér, szeme pedig ég kék. Ha egy ember szemével nézzük, nagyon, nagyon helyes. Ha egy tünde szemével, akkor az átlagosnál egy kicsit helyesebb. Még is, hiába "fajtámbavaló", nem fordulok hozzá akkora bizalommal, mint ő felém. Van köztünk különbség, egy egész világnyi. Tudom, hogy ők mások, mint mi, de... Még is. Ami minket alkotott, bennük lehet mélyen.
Tehát a bizalmatlan méregetésem után, sőt, már közben, a mester persze tovább ecseteli a lovak tulajdonságait, ami baj. Nem véletlenül sikeresebb a bolt, úgy, hogy én adok el mostanában. Ő nem beszélget. Ő csak beszél. Végül szerencsére, vagy szerencsétlenségünkre, a távolban egy lovas közeledik. Azt a szép fekete kancát könnyű felismerni színes ruháiba öltözött lovasával. Mesterem el is hallgat egy pillanatra.
- Elnézést kérek uram, Cenra, szolgáld ki a vendégünket. - néz rám, aztán már rohan is a lovas elé, kezeit magasra tartva állítja meg. Konkurencia. Ezután a katonára pillanatok.
- Annyit hallottam, hogy a legjobb lovak kellenek, mert elfáradtak a régiek. Milyen munkát kellene végezniük, meleg, vagy hidegvérű kellene? Illetve nálunk csak venni lehet őket, csere nincs. - fektettem le gyorsan és magabiztosan az első és biztos szabályt. Volt már egy-két alkalom, hogy ló tolvajok próbáltak túljárni az eszünkön, gebét cserélni rendes lóra, vagy hamis pénzt adni. Most is árgus szemekkel figyelem a férfi arcát, mintha csak egy rossz mimikai rángást akarnék rajta kapni, vagy egy sunyi pillantást.

 

P.S.:Ide a jegyzet Mood: music


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Kard és Virág (Kieran és Cenra)    

Vissza az elejére Go down
 
Kard és Virág (Kieran és Cenra)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nemes kard és fürge kések (Hinari vs Mirika)
» Yamanaka birtok
» -= Masamune műhelye =-
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Szabad Játék (1)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Redania :: Novigrad-
Ugrás: