World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ríviai Geralt
Yesterday at 22:44


by Yorick Driaga
Yesterday at 22:00


by Faithel Jieh
Szer. Nov. 14 2018, 21:08


by Ríviai Geralt
Szer. Nov. 14 2018, 12:20


by Ríviai Geralt
Vas. Nov. 11 2018, 12:55


by Ríviai Geralt
Szomb. Nov. 10 2018, 14:04


by Ciri
Pént. Nov. 09 2018, 22:09


by Vengerbergi Yennefer
Szer. Nov. 07 2018, 12:25

Tagjaink

Share | 
 

 Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen

Go down 
SzerzőÜzenet
Braenn

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Brokilon

TémanyitásTárgy: Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen   Vas. Okt. 07 2018, 14:55

Figyelem: Braenn tájszólásban beszél. A leíró, gondolati részeket ez nem érinti, csak a megszólalásokat. Igyekszem érthetően fogalmazni, de ha valamit nem értesz, ér rákérdezni a felhasználónál!



Cenra & Braenn @
Sehogy sem értettem. Amikor elhagytam Brokilon-t, fájt a szívem. De amíg benne voltam, elfele húzott. Miféle boszorkányság ez? Vagy tán elromlott? Micsoda dolog! Nem volt nálam sok minden: egy régi utazóköpeny, némi élelem, pár ruhadarab, az íjam és a cselőkéim*. Szokva voltam a járáshoz, de így is 3 napba telt, mire Duén Canell-ből eljutottam Brokilon határáig. Hallottam a fák susogásából, bár egy szót sem szóltak, hogy a kis barátnőim követtek. Tudni akarták, épségben hagyom-e el az Erdőt. De épségben hagytam el. Most jártam először Brokilon erdein kívül, így nem volt bátorságom eltávolodni a főbb utakról – habár felettébb zajosnak és telítettnek találtam őket. Szekerek, lovasok, karavánok, mindenféle szerzettel találkoztam, míg eljutottam Gors Velen-ig. Voltak köztük kedvesek, és voltak köztük mogorvák is, de istenigazán Gors Velen bűvölt el. Meglepő módon értettem a nevét, ami az Ősi nyelven valami olyasmit jelenthetett, hogy „Mocsaras Velen” vagy „Velen mocsara”. Az is meglepett, hogy egy főutcáján keresztül el lehetett jutni a főkaputól a kikötőig. A helyiek ezt Kardo utcának hívták, és a legkülönbözőbb portékákkal kereskedtek a legkülönfélébb népek. Legfőképpen halakkal – amibe, ha belegondoltam, nem volt meglepő, hisz az utca végén ott volt a tenger. Azt azonban meglepve tapasztaltam, hogy ez mennyire tetszeleg a gors velen-i macskáknak… Tetszett nekem itt, meg kellett mondjam. Lassan véget ért a nap, és én nem akartam sötétben továbbmenni, így hát különös ötletem támadt. Két illatos portékázó közé beálltam, kölcsönkértem pár almát, és zsonglőrködni kezdtem velük, amíg rázendítettem valami kisdriád nótára. Először csak pár macskát nyűgöztem le vele, de idővel összeharácsoltam annyi tallért, hogy azzal ki tudjak venni egy ágyat egy éjszakára. Hosszú napok óta először volt jó helyem, ahol végre jó hosszút aludtam. Olyan hosszút, hogy napkelte helyett már javában reggel volt, amikor tovább tudtam menni. Az Oxenfurt-ba vezető úton egyszer vándor törpök kínáltak meg mézsörrel és egy kis zsírba forgatott kenyérrel, és vigyáztak rám reggelig, amíg tovább nem indultunk. Oxenfurt-ban a maradék pénzemből tudtaam venni egy szép, faragott furulyát, amivel további pénzérmékhez juttattam magam. Eddigre igen csak elfáradtam már a gyaloglásban. Jó volna egy ló. Gondoltam. Egy éjszakát és egy nappalt töltöttem Oxenfurt-ban vásári mutatványokkal, tallérokat gyűjtve, mikor végre tovább indultam Novigrad felé. Ott körbekérdezősködtem pár embert, bár úgy tűnt, mintha nehézkesen értenék, hogy mit szeretnék. A legtöbben a Pajkos Pónit ajánlották végül, így néhány cégérnek és pár útbaigazításnak köszönhetően viszonylagos könnyűséggel eltaláltam oda. Először az istállóban próbálkoztam, ahol a lovakat szerettem volna szemrevételezni, de meglepődtem, amikor valami mást találtam helyette. Pontosabban, valakit. Még jobban meglepett, hogy tündének tűnt, aztán elmormogtam magam az orrom alatt. Ez a leány olyan szép! Magas és csinos, bezzeg én… Az én alakom inkább átlagos. Bátortalanul szólaltam meg végül.
- Ha-Hael, Seidhe…  - köszöntem, és reméltem, hogy nem orrol meg a megszólításon – Luvat vennék. Van-é?


P.S.:*nyíl. 450 szóMood: Delberino
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cenra'aen Mevunni

avatar

Hozzászólások száma :
24
Reagok száma :
17
Join date :
2018. Sep. 11.
Tartózkodási hely :
Novigrad

TémanyitásTárgy: Re: Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen   Szer. Okt. 10 2018, 11:14



Braenn és Cenra @
Már délután felé járt. Az elmúlt napok eseményei elfárasztottak kicsit, de valahogy élveztem, hogy pezseg az élet. Az elmúlt két év meglehetősen unalmasan és egyhangúan telt, így a vaják és a tünde megjelenése és izgalma kicsit felkavarta az állott vizet. Ismét elkezdtem a levélírást, de nem tartogattam a pergameneket. A levelet, amit Erdalnak írtam, mindig szabadjára engedtem a tenger szelén. Habár tudom, hogy a vízbe érve elpusztul a szöveg, reméltem, hogy valami mágiával még is megkapja. Ha én ide tudtam jönni, a levelek miért ne érhetnének át..? Gyereket gondolatok voltak.
Tehát, habár fáradt voltam egy kicsit, dolgoztam. A lovak mezőn voltak, én pedig az istállót takarítottam. Egészen addig, amíg meg nem jelent az ajtóban egy lány. Megálltam a mozdulatban és rá pillantottam.
- Melitele hozott. - válaszolok a köszöntésre, bár a tájszólása miatt kissé nehézkes volt elsőre felismernem a szavakat. De azt, hogy mit szeretne, gond nélkül megértem. Sok féle és fajta ember, és nem ember megfordul nálunk. Beszéltem én már olyannak is, aki elméjében kissé visszamaradott volt. Volt már dadogós vevő és néma is.
- Van persze. Azonban ahhoz, hogy megnézze, sétálni kell egy kicsit. Addig is, meséljen, milyen róla van szüksége? - mondom és neki támasztom a vasvillát a falnak, majd elindulok kifelé, hogy a nagyréthez vezethessem a hölgyet. Nem tűnik idősebbnek nálam, a jelek az arcán pedig egész érdekessé teszik őt.



P.S.: Remélem tetszik SmileMusic: Novigrad


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Braenn

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Brokilon

TémanyitásTárgy: Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen   Csüt. Okt. 18 2018, 11:28



Braenra @
Amikor a lány felém fordult, zavarba jöttem a szépségétől. Olyan gyönyörű volt! Az ezüstös, fényt csepegtető, szálas haja, zafírkék szemei, a piszok alatt hamvas bőre… Na és az alakja… ! Még a munkához öltözött, koszosnak hívható munkaruha ellenére is jól meg tudtam figyelni, hogy rendkívül szép homokóra alakja van, arányos, csinos keblei, hosszú, vékony combjai… És én? Alacsony voltam, inkább tömzsi, mint szépen faragott alakom volt, a melleimre is haragudtam, amiért nem nőttek egy kicsit nagyobbra. Az egyetlen, ami különlegesnek volt mondható bennem, az a teljesen átlagos kék szempárom, és mézszínű hajam, mely olykor-olykor már vörösnek hatott, ám ha úgy esett rá a napfény, szőkének is mondható volna. Nagy nehezen tértem vissza a csodálkozásból a valóságba.
- Bírom ín a sítát… - kezdtem bizonytalanul, de hamar belejöttem a beszédbe – Brokilon óta úton vagyok.
Nem tudtam pontosan, mindez mennyi táv, de jópár napba beletelt, büszke vagyok a teljesítményemre. Maga Brokilon erdeje is edzésben tartott, csak átkelni rajta jó három, esetleg négy napba is beletelt még annak is, aki ismerte a járást. El sem merem képzelni, mi lenne, ha még az illető nem is tudja, merre menjen. Oh, várjunk csak. De, tudom. Ott veszik. Vagy a yghern*-ek végeznek vele, vagy a Duén Canell*-t védelmező driádok. Egy kicsit még facsarta a szívem a honvágy, ha erre gondoltam, de ugyanennyire töltött el izgalommal az út, ami előttem állt. Megvártam, amíg a lány félrerakja a vasvillát, majd udvariasan megvártam, míg kilép maga, én csak azután követtem.
- Nem írtek ín úgy’ a luvakhoz… Csak nékém lénne. Nincs sok hólmim se. Csak az íjam meg a cselőkéim.
Nem tudom, ez segített-e neki egy kicsit leszűkíteni a lehetséges jószágok számát, ezért még hozzátettem:
- Úton vagyok. Még nem tudom, meddig menek. Lehet, lemenek a világrúl.


P.S.:*Százlábú, embernagyságú rémség // 288 szó! Mood: Kun miatyánk


A hozzászólást Braenn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 30 2018, 15:02-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cenra'aen Mevunni

avatar

Hozzászólások száma :
24
Reagok száma :
17
Join date :
2018. Sep. 11.
Tartózkodási hely :
Novigrad

TémanyitásTárgy: Re: Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen   Szomb. Okt. 27 2018, 09:30



Braenn és Cenra @
Egy nem várt látogató jött oda az istállókhoz. A leány aranyos volt és kedves, bátortalan. Láthatóan messziről jött, ruháján az út pora, foltjai voltak. A szavai azonban megerősítettek abban, hogy távoli, vidéki. Lovat akar venni. Nem csodálom, hogyha valaki nagyobb utat tesz meg, akkor egy lóval még is jobb ezt tenni. Könnyebb. Amikor mondja, hogy Brokilon óta úton van, kicsit felhúzom a szemöldököm. Persze kikérdezem arról is, hogy milyen ló kéne neki, de nem ismeri őket. Elmondja, hogy csak utazáshoz, neki kellene, mire magamban bólogatok. Valami halovány kép kezd kirajzolódni.
- Hát Brokilon elég távol van. Azóta sétálsz? - kérdezem, miközben elindultunk. Az utcán sok ember van, de annyira azért nem, hogy nehezen jussunk el a kapuig. Novigrad élettel teli város. Főleg a kikötő miatt. Rengeteg kereskedő jár erre.
- A fegyvereket vadászatra, vagy harcra használod? - kérdezem lépteink közben. Ennek fontos szerepe van a választásban is, hiszen ha harcos, akkor olyan ló kell mellé, aki ezeket bírja. A mai világban, utazás közben, szörnyvadászaton, vagy banditák ellen jó, ha erős és erős idegzetű a paripa, amelyen ülünk.
- A nevem egyébként Cenra. Téged hogy nevezhetlek? - kérdezem, mert hát végül is könnyebb úgy beszélgetni, ha tudjuk a másik nevét.
- Irigyellek egyébként. Sokszor nekem is megfordul a fejemben, hogy csak elinduljak a világba, és felfedezzem azt. - mondom halovány mosollyal.
- Mi vezérelt téged arra, hogy lesétálj a világról? Ráadásul egyedül? Nagy bátorságra utal ez. - kérdezem. Az nagyon tetszett, amikor azt mondta, "lemegyek a világról". Kicsit kuncogtam is rajta. A napfényben egyébként a mézszínű haja egészen aranyszerűnek hat. Habár elsőre nem tűnt határozottnak, azért még is csak ez rejlik benne, hisz neki indult a világnak, egy maga. Bátor. És ügyes, már az íjból is látszik. Egy neki megfelelő lovat fogunk találni neki. Olyat, aki hasonlít rá. Ügyes, erős és bátor.



P.S.: Remélem tetszik SmileMusic: Novigrad


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Braenn

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Brokilon

TémanyitásTárgy: Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen   Kedd Okt. 30 2018, 15:13



Braenra @
Őszintén elcsodálkoztam a lovak sokaságán, a sok egyforma fészken, a különböző méretű és formájú szerszámon, a széna friss illatán, és a szalma durva roppanásán a lábam alatt, és azt sem tudtam megállni, hogy el ne fintorodjak, ahogy megcsapott a lovak együttes erővel alkotott bűzfelhője, így aztán igaziból megkönnyebbültem, amikor az istállókból kiléptünk a szabad levegőre. Fellélegeztem. Szerényen, de határozottan bólintottam a kérdésre.
- Persze mán hetek úta uton vanok. Nem ety nap álátt tenem meg eszt a rím hosszú utat. Mustanság gyüttem rá gondolatban, hugy kíne egy lu.
Elámultam Novigrad forgatagán. Jöttem már át városokon, amíg errefelé utaztam, de egyik sem volt ilyen… nem is találtam rá jó szót hirtelen. Sokan voltak, sokan csináltak sokfélét, mindenki a maga kis dolgával volt elfoglalva, hangosakat kurjantottak, rikkantottak, mindenki ráígért a szomszédos bódé áraira, és fennhangon hirdette, hogy az övé a legjobb, kétség kívül. Csodálatomból csak a szép tünde kérdése rázott vissza. Ahogy így haladtunk, egy szál fehér virág képét keltette a megjelenése. Mintha kissé elszégyelltem volna magam.
- Enkább harcra. De miúta elgyüttem Brokilonbúl, küzel sem használom annyit, amennyit hittem, hogy fogum. Van egy üreg kardom, de gyobb szeretem az íjam meg a cselőkéim.
Körülbelül ezen a ponton jöhettem rá, miért a sok kérdés. Én magam nem értettem a lovakhoz, ezért tette fel ezt a sok érdeklődést, hogy meg tudja állapítani, mi a legjobb nekem. Zseniálisnak találtam ezt a módszert. Hirtelen nem is szégyelltem már magam a válaszaim miatt sem, amikor belegondoltam, hogy meg hány ember és másfajú jöhet ide a legkülönfélébb igényekkel. Zsoldosok, vajákok, kereskedők, törpök, talán még tünde is akad köztük. A válaszra már nyitottam a számat, hogy reflexből válaszoljak, de egy pillanatra elgondolkoztam. Kit mutassak be? A driádot, vagy az emberleányt? Úgy döntöttem, mivel az emberleányt még keresem, addig a driád tökéletesen megteszi.
- Braenn, Brokilonbúl. Szíp neved van, Cenra.
Sokkal tovább nem is tudom szőni a bemutatkozást, mert valami olyasmit mond, amivel igencsak felkelti az érdeklődésem.
- Irigyelsz? Mér? – kérdem meglepett pislogás közepette, aztán értőn sóhajtok – Áh. Pedig veszílyes az! De talán ha talá’nál valakit, aki társul huzzád… Egyitt jobb. Egy kicsit.
Bátorítottam. Tapasztalatból tudtam, hogy az ilyen hívások előbb-utóbb kibújnak, mint szög a zsákból, aztán csak nézel, hogy most mi legyen. Nem akartam megbántani, mert magam sem keltettem egy legyőzhetetlen katona képét, de nem tűnt olyasvalakinek, aki meg tudná védeni magát az úton. Én legalább pici vagyok, és gyors, a nyilaim is legalább ilyen gyorsak. Ő nem tudom, hány napig bírná egyedül. Ingattam a fejem.
-  Ha újra erre gyárok, elviszlek magammal. Ha akarod.
Volt egy olyan érzésem, hogy úgyis elutasítja majd, de ugyanúgy felajánlottam. Hátha ez ad majd neki elég bátorságot, hogy nekiinduljon. Utolsó kérdésére némi felhő hideg árnya vetült az arcomra. Nem tudtam, miként is feleljek. Tudtam, hogy felelnem kell, hogy Cenra a tökéletes lovat megtalálja nekem, de még bennem is viszonylag friss volt a történet. De megfogadtam, hogy jól felelek, hát összeszedtem minden bátorságom, és feleltem.
- Amikur gyerek vótam… Kigyütt rajtam a bárányhimlő. A láztúl e’csatangótam otthonrúl. Brokilonban kötöttem ki, ahul níhány tünde ís driád talált rám, ís vittek el Duén Canellbe, Brokilon közepére. Kigyúgyítottak a himlőbűl, de ahelyett, hugy visszavittek volna a szüleimhez, megitatták velem Brokilon vizít, amitől elfeledtem mindent a családomrúl. Driádkínt neveltek fel, és új nevet attak nekem. Braenn ílete nem volt rossz vagy unalmas… De egyszer gyütt egy vattghern… Egy vaják. Meg egy csöpp kisleány. Eithné anya, Brokilon kirájnéja mekhagyta, hogy a csöpp kis Cirit is megitattyák Brokilon vizével, és belűle is csodaszíp kis driád lesz. Nem tudom, mi tőrtént, az esemínyektűl hirtelen visszaemlíkeztem rá, hugy valaha ín es emberleány vótam, és hugy Monának híttak. Cirire nem hatott a víz, a vattghern meg ő e’mentek… Ín meg nem tuttam, mihez lenek a történtek utána… Hát összecsomagótam az íjam meg a cselőkéim, és elgyüttem. Nem tudom, mitet keresek, aszt sem tudom, hugy megtalálom-é. De nem tuttam ugyanúgy tovább lenni, ahogy eddig.
Nem tudom, ez a válasz segített-e valamit, segített-e egyáltalán, de nincs mit szépíteni az igazságon. Azt sem tudom biztosan, hogy mit keresek. A szüleimet, valamit a világban, ami arra késztet, hogy tovább menjek, vagy épp visszaforduljak, esetleg önnön magamat… Mindenesetre a világot Brokilonon kívül azelőtt még sosem láttam, és úgy döntöttem, ennek apropóján akkor menni kell. Érdeklődve pillantottam fel a hallgatag tünde arcára.
- Jó választ attam?


P.S.: 708 szó Mood: Kun miatyánk
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cenra'aen Mevunni

avatar

Hozzászólások száma :
24
Reagok száma :
17
Join date :
2018. Sep. 11.
Tartózkodási hely :
Novigrad

TémanyitásTárgy: Re: Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen   Hétf. Nov. 05 2018, 14:27



Braenn és Cenra @
Kérdésemre elmondja, hogy biza már régóta úton van. Próbálom elképzelni, milyen is lehet. Habár túlélésre nevelt Erdal, ez a világ kicsit másabb, mint a miénk. Sokkal veszélyesebb. És más dolog vándorrá válni, és túl élni addig, míg segítséget nem kapok.  Ez a lány gyalog meg tett annyi utat, mint amennyi virág nyílhat a réten. És most jut eszébe lovat venni?
- Amikor elindultál, nem gondoltál arra, hogy vegyél egyet? - kérdezem kíváncsian. Bár lehet, hogy butának fog a kérdés hatni, hiszen nincs lova, de megkockáztatom. Lehet más oka is, hogy nem egy hátasállaton tette meg az utat. Persze a többi kérdésem inkább az igények irányába viszi őt.
Sok mindent megtudtam, amit akartam: szeret íjászkodni. Mármint jobban, mint kardot használni. Illetve, hogy ezeket mire használja. Eddig hidegvérűre gondoltam neki, mert kitartó és tömzsi ló. Kényelmes lovagolni és könnyű ellátni, nincsenek igényei. Viszont ha harcolni akar, akkor egészen más megvilágításba kerülnek a dolgok. A harcmodornak több fajtája is van: mész'oszt ölsz, futsz'oszt ölsz. Kissé magamba merengve gondolkodom, mi is lenne a jobb választás neki, míg csak bólogatok a válaszain, és fél füllel figyelek is. Persze közben kiérünk Novigrádból, a láthatárban látni is a legelésző lovakat.
- Köszönöm, a te neved is szép. - viszonozom a kedvességet kis mosollyal, mikor bemutatkozunk egymásnak. Mikor rákérdez, miért irigylem, halkan szusszanok egyet.
- Mert vagy elég bátor, felkészült és rátermett ahhoz, hogy magad menj a világnak. Belőlem hiányoznak ezek a tulajdonságok. - mondom kis mosollyal. Mikor felajánlja a vele való utazást, felemelve kezem, finoman, kis mosollyal utasítom el.
- Köszönöm, de csak kolonc lennék. Majd ha egyszer ténylegesen felkészülök a vadonra, szívesen megyek veled kalandozni. - mosolygom rá halványan. Amikor rá kérdezek, őt mi vezérelte, elmeséli történetét dióhéjban, majd azt kérdezi, hogy jó választ adott-e. A kérdésén halkan felnevetek.
- Ne félj Braenn. Nincs olyan, hogy jó és rossz válasz. Ha még is lenne, akkor a tiszta, őszinte és igaz válasz volna az. De ez nem kikérdezés, vagy tesztelés. Csak kíváncsi vagyok. - mondom, majd oda érve a karámhoz, megállok mellette. Két tucat ló legalább legelészik, néhány fel is kapja csámcsogó fejét, ahogy megállunk. Főleg barna színűek, de van egy-két tarka és fekete is.
- Rendben van Braenn. Ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy ne tudjam, mi a legjobb a vevőnek, de ez most egy ilyen pillanat. Elmondom, miket ajánlok: mindenképpen sodrott lovat. A sodrott lovak tulajdonképpen hibridek. Meleg- és hidegvérű lovak keverékei. Attól függően, hogy mire akarod használni, úgy választjuk ki. Ami alap, hogy nálad ötvözni kell egy hidegvérű ló kitartását, és könnyen tarthatóságát a melegvérűek kecsességével és gyorsaságával, ha a hátáról akarsz mondjuk íjászkodni. Tehát melegvérű sodrott ló a választás. Ha pedig a lóval akarsz csatába menni, akkor inkább hidegvérű sodrott lovat ajánlok. - mondom a korlátra könyökölve. Persze közben megismernek a lovak és már jönnek is közelebb simogatást és vakarászást követelni, miközben még mindig rágják a füvet lapos fogaik alatt.
- Amit tudnod kell még, hogy a melegvérű sodrottak sokkal szeszélyesebbek. Erősen kell kezelni őket, mert ha hagyod elkanászodni, nem fogja azt csinálni, amit mondasz. Viszont cserébe gyors és remek paripák. - mondom megsimogatva az egyik barnaszőrű puha orrát. Egyelőre árakról még nem beszélek. Az ráér akkor is, ha kérdi.



P.S.: Remélem tetszik SmileMusic: Novigrad


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Braenn

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Brokilon

TémanyitásTárgy: Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen   Kedd Nov. 06 2018, 14:50



Braenra @
Elnevettem magam a kérdésre. Olyan igazi, csengő, jóízű nevetés volt, melyben nem volt sem epe, sem gúny, amitől még apró, fehér fogacskáim is előbukkantak keskeny ajkaim mögül.
- Dehógy! De nöm vajok ín gazdag, nincs énnekem tallérom, se garasom, úgyhugy idefelé jövet megálltam Gors Velenbe’ meg Oxenfurtba’, ís zenível meg vásári mutatványikkal kápráztattam el mindenfíle népeket. Nem len’ arcum tallér né’kül luvat venni. Aztat ugyan nem tudhassam, hogy elég len’-e.
Érdeklődtem diszkréten az árakról. Kétlem, hogy vásári bohóckodással össze lehetett spórolni egy valamire való ló árát, de hát érdeklődés nélkül sosem tudtam volna meg. Szerettem volna azt a lovat, hiszen azért vagyok itt, de azért megalkudni sem szerettem volna valami olcsó gebével, ami legfeljebb a szomszédos településig visz, mielőtt összecsuklik és kimúlik alattam. De nem féltem tőle, hogy az Aen Elle – időközben megértettem, hogy nem Seidhe - tünde átvert volna, láthatóan nagyon érti a dolgát, és körültekintően, mindent számításba véve választ. Legyűrtem utolsó csodálatomat is, amint kiértünk Novigrad forgatagából, és a tekintetem rögtön a csacsogó szélben békével legelésző állatok felé fordítottam. Épp azon töprengtem, hogy nekem innen messziről teljesen egyforma mind, de Cenra, a szép Elle tünde bizonyára ilyen madártávlatból még a nemüket is megállapítja csupán a járásukból. Elcsodálkoztam azon, hogy amaz milyen izgalmas köpönyeget adott rám, és szavainak hamis ízéről könnyedén zavarba jöttem.
- Köszönöm, de… Hogy monnyam csak… Enkább csak elveszett, két világ közt’e kujtorgok, keresve valamifíle rejtett igasságot… Az igaz, nem ijeszt meg az yghren! Sem a vatt’ghern! De csupán azér’, mer’ megtanítottak íjjal meg cselőkével bánni.
Sejtettem, hogy amaz el fogja utasítani a felajánlásomat. Nem is baj, így utólag. Együtt tényleg könnyebb, az igaz, de egyáltalán nem biztos, hogy meg tudnám védeni, ha arra lenne szükség. Lovagolni mondjuk tud, akkor biztos vágtázni is, és ez kiinduló pontnak jó!
- Sejtettem, hugy emigyen döntesz. Nem haragszom meatta, de várni fogom a napot, amikoron együtt utazgatunk a rettenés vadonban.
A tünde leány nevetése legalább olyan szép, mint ő maga, nagyon is illik egy ilyen szép alakhoz és megjelenéshez egy ilyen szép hang. Hirtelen legördülő harmatcsepp jutott eszembe egy friss harangvirág kelyhén. Szégyellősen bólintottam.
- Susem dó’goztam luvakkal, kutya nehéz lehet! És assem tudom, csak gondolom, hugy a kérdésekkel a megfelelő luvat akarod kiválasztani. De natyon júl csinálod! – biztattam – Kérdezz még, fele’ni fogok!
A karámhoz értünk, ahol magam is megálltam. Nem tudtam, szabad-e nyúlkálnom, így inkább nem tettem gesztust a legelésző állatok felé, de gyors fejszámolással egybekötve szemügyre is vettem a jószágokat. Tényleg milyen nehéz munka lehet minden nap megfésülni őket, rendben tartani az istállóikat, etetni, itatni őket, nyergelni, kiengedni, megmutatni minden érdeklődőnek, aki lehet, mégsem veszi meg a kiszemelt jószágot. Csodálom, hogy ennek a csodálatos Elle tündének maradt türelme velem pepecselni és szöszmötölni. Ahogy hallani vélem a hajnali harmatcseppet legördülni a harangvirág kelyhén, érdeklődve pillantok rá, és minél inkább mondja, az én szép kék szemeim annál inkább felcsillannak.
- Elyen lu kell nekem! Magam vajok, és nem es szeretném más csatáját vívni. Assem hátrány, ha nem ejed meg, amikor ellövök egy cselőkét a hátán ülve.
Vele dőlök a korlátra, és figyelem rezzenéstelen arccal a közelebb merészkedő hátast. Elgondolkodtató, amit Cenra kínál. Tudok én lovagolni, de azt nem tudom, hogy jól is csinálom-e. Rosszat tenni nem akarok ezzel a szépséges állattal, ha már lesz olyan szívélyes és megtűr a hátán. Szép arcomat gondterhelt felhők árnyékolták be.
- Es mennyi tallér egy elyen paripa?


P.S.: 554 szó Mood: Gusta Mi Magla
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen   

Vissza az elejére Go down
 
Alkudni lehet? ● Braenn & Cenra'aen
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Bambuszerdő
» A Kereskedelmi Vizek
» Sziklák, emelkedők
» Jeremy Gilbert - Átvételi szándékát az adminnál lehet jelezni
» Mire jók a jártasságok?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Redania :: Novigrad-
Ugrás: