World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ríviai Geralt
Yesterday at 22:44


by Yorick Driaga
Yesterday at 22:00


by Faithel Jieh
Szer. Nov. 14 2018, 21:08


by Ríviai Geralt
Szer. Nov. 14 2018, 12:20


by Ríviai Geralt
Vas. Nov. 11 2018, 12:55


by Ríviai Geralt
Szomb. Nov. 10 2018, 14:04


by Ciri
Pént. Nov. 09 2018, 22:09


by Vengerbergi Yennefer
Szer. Nov. 07 2018, 12:25

Tagjaink

Share | 
 

 Karméle & Kökörcsin - Szólít a kötelesség

Go down 
SzerzőÜzenet
Kökörcsin

avatar

Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
2
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

TémanyitásTárgy: Karméle & Kökörcsin - Szólít a kötelesség   Szer. Okt. 17 2018, 13:51



Karméle & Kökörcsin

Szólít a kötelesség @



- Segítsééééég!! - üvöltöm torkom szakadtából, immáron nagyjából századjára. Őszintén, nem tudom, pontosan mennyit kiabáltam már, valahol tizenöt után elvesztettem a fonalat - bár azt az istenverte kötelet vesztettem volna el, ami miatt itt himbálódzok ezen az istenverte fán!
...Semmi válaszi. A lanyha szellőben megzizzennek a fák lombjai alattam, egy sor hangya pedig szorgosan menetel az avarban a fejem felett, én meg itt lógok magatehetetlenül, mert egy egész  csokorravaló akasztófavirág úgy érezte, éppen én, pont én leszek a legalkalmasabb áldozatuk arra, hogy egy ártatlan vándor dalnoknak az addigi megingathatatlan világlátását fenekestül felforgassák és a feje tetejére állítsák. Na de ha még csak erről lenne szó, hogy a himlő vigye el a mocskos söpredékét, de ezek a senkiházi szukafattyak még ki is raboltak!!
- Segítséééééééég!! - ordítom megint, mert még nem szállt eléggé a fejembe a vér - meglep bárkit, hogy semmi válasz nem érkezik ezúttal se? Hát engem már nem.
- Akkor hát, itt a vég. - intézem szavaimat a töretlenül menetelő hangyákhoz, amiket szemlátomást egy fikarcnyit sem hat meg drámai tragédiám. - Belegondolva, eddigi, nem túl rövid életem során annyi alkalom volt, amikor el tudtam volna táncolgatni a Halállal… Megjósolták ugyan nekem, hogy kötél által fogok halni, de hogy éppen így, fejjel lefelé lógva… Annyiszor akaszthattak volna fel hölgyszívek elrablásáért, vagy ezen hölgyek férjeinek és egyéb férfirokonságának felszarvazásáért, a fene vigye el, még kémkedésért is hamarabb juthattam volna a bitóra, mint hogy néhány útonálló söpredék kiraboljon és itt hagyjon az erdő szélén…!
Nagyot sóhajtok, egyre jobban zúg a fejem, és egyre kevésbé érzem a lábam. ...Én azt hittem, hogy szomjan halok elébb, aztán éhen, aminél kíméletlenebb halált keveset tudok elképzelni - de arra kell jussak, hogy hamarább fogok agyvérzést kapni.
- Pedig mennyi, mennyi bevégezetlen dolgom maradt még hátra…! Megígértem egy riválisomnak, hogy bizisten orrba vágom még, amiért lenyúlta az egyik mesterművem, az a kontár kornyikátor meg most éppen Oxenfurtban ihatja le magát a sárga földig, és bűntetlenül nyivákolja az én nótámat - én meg el se tudom húzni az övét! ...És mennyi, mennyi összetört hölgyszívet fogok magam mögött hagyni, ha itt ér utol a Halál…! Még csak azt se fogják tudni, ki vagyok, mi vagyok, hiszen még a lantomat is meglovasították a lovammal együtt azok a szedett-vetett gazfickók, és ha meg is talál majd valami kereskedő, aki véletlenül pont itt könnyítene magán, ha meglátja a földi maradványaimat, csak annyit fog mondani, “némá’, itt ez a szerencsétlen flótás, há’ kaparja el a rosseb, legalább jóllaknak belőle a varjak” - hát miféle méltatlan, otromba egy halál ez?! Nnnaaaaa, valakiiiiii, segítsééééééég!!
Hát én mindjárt elsírom magam. Szédülök, és nem csak hogy a feje tetején áll az egész világ, de még forog is…! Ez már a vég, a sanyarú vég…

Tótágast áll a világ,
Felfordult egészen,  
Nem a hóhért akasztják
A kivégző téren.


Rekedten krahácsolok egy sort, mert fellógatva még énekelni sem túl egyszerű, de az istenekre, ha már ki kell múlni, én bizony addig fogok dalolni, amíg a Halál el nem kezd rá táncolni!

Én lógok itt kötélen,
Kökörcsin, a költő,
Életem nem volt tétlen,
Bár csak emberöltő.


A fene vigye el, hogy fejreállítva még a rímek is jobban jönnek! Verje ki a himlő azokat az átkozott zsiványokat, legalább a lantomat hagyták volna meg nekem, hogy halálra énekeljem magam, mert ez az agyvérzés se jön ám olyan gyorsan, mint ahogy kéne - jajj ne, nem akarok én ennyit szenvedni, nem! Senkiházi fattyak, még csak embert se tudnak ölni tisztességesen…!

Amíg éltem, belátom,
Nem voltam jó ember,
De ezt, kérem alásson,
Meg nem érdemeltem.


Visszavonom, most már annyira fáj mindenem, hogy rímelni se tudok rendesen.
- Jó ember, jó ember, mi a mennydörgős ménnykű rímel arra, hogy jó ember?! Semmi! A jó ember rímtelen! ...Tenger? Mély tenger? Jó ember, mély tenger, ah igen, ez jó lesz, mély tenger, már hallom is, hogy morajlik! De ha tenger, akkor gyöngy, igazgyöngy, és… Essi, Essim, várj csak, mindjárt jövök én is, megint együtt fogunk dalolászni, csak majd adjatok kölcsön egy lantot, mert az enyémet ellopták! Tőlem aztán csontból is ki lehet faragva, az is biztosan tud olyan szépen zengeni, mint a fa! ...He, mi volt ez? Van ott valaki?! Valakiiiiii! Segítséééééég!



Mood: A csodák udvara
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karméle La Valette

avatar

Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
13
Join date :
2018. Sep. 30.
Tartózkodási hely :
Temeria

TémanyitásTárgy: Szólít a kötelesség [Karnéle & Kökörcsin]   Csüt. Okt. 18 2018, 11:21



Wanna hang out? @
Nem egy faszináns történet ez a kettőnké. Már igencsak elhagytam Denesle-t, amikor egy kisebb településen áthaladva – olyan kicsi, hogy tavaly még híre sem volt – megállítottak a lakói, és felbéreltek. Biztos voltam benne, hogy valami csekély szörnyeteget kell levágni, ami amúgy biztosan nem is háborgatta volna a falu népét, ha azok nem lépnek a farkára. Ám meglepő módon nem így történt. Csak valami apró, személyes ügyben kellett bíráskodnom. Nem volt ellene semmi kifogásom, még némi pénzt is facsartam ki belőlük a mondvacsinált döntésemért, és még valami ebédrevalót is kitapostam a fehérnépből, és ha már ettem, az olyan száraz és unalmas volt, hogy egy kupa bort is kértem mellé. Mivel eldöntöttem egy vitás ügyet – nevezetesen valami olyasmi volt, hogy a Lázárék korcsa mindig a Wolfék verandájára piszkít, és ezt a Wolfék kikérték maguknak, a Lázár persze mindent tagadott. Javasoltam, hogy esetleg egyezzenek meg egy harmadik verandában, vagy tartsák az udvarra bezárva az ebet. A Lázár meg a Wolf összenézett egy pillanatra értetlenül, majd figyelemmel kísértem, ahogy egymást támogatva eltűnnek a tavernában. Csak a fejem csóváltam rajtuk. Senki nem mondta, hogy könnyű vajáknak lenni. De még zsoldosnak se. Egy szó, mint száz, amint feltöltöttem a készleteimet, és a gyomromat – no meg kiszórakoztam magam egy zárt ajtó mögött egy csacska szőkével – nem volt tovább maradásom. Felszerszámoltam a pihenésben ellustult kancámat, Złoty-t, tovább is álltam. Holopole-ba tartottam, de semmi konkrét dolgom nem volt arra. Csak még sosem vetett arra a sor, és azt reméltem, akad egy-két nagyobb falat egy éhes vaják számára. Kihívás éhínség gyötört! Gyönyörű idő volt aznap az utazásra. Nem volt túl meleg, sem túl hideg, az eső sem esett, időnként még a Nap is kisütött. Kicsit fújdogált a szél, de még jól is esett. Egy erdőségen haladtam át. …Nos, sok erdőségen, ha pontosan akarunk lenni, de ez az erdő, ami Denesle és Troy között terült el, nem volt kutya. Ez volt az első és egyetlen rengeteg, ami beszélt. Mit beszélt, rikácsolt! Nem is értettem, és ennek a fintor az arcomon is tökéletes tükre volt, ahogy nem értő tekintettel tekintettem körbe. Megpaskoltam a nyugtalankodó Złoty nyakát.
- Mit szólsz, már megint miféle helyre vetett bennünket a végzet, hm, Złoty? Szegény cickányt végre valaki megszabadíthatná már a szenvedéseitől…
Bár, most, hogy így jobban füleltem, nem mintha olyan nagyon szenvedett volna. Mi több, még dalra is fakadt! Nem hittem a fülemnek! Bolond ez? Előbb rázendít, majd segítségért rimánkodik? Hát tudja egyáltalán ez a félnótás, hogy mit akar? Egy ponton úgy hatott, mintha elhagytam volna a hang forrását, legalább is az akusztika egészen megváltozott a fák törzse és a lombozat közt. Megállítottam a lovamat, ő pedig méltatlanul felnyerített. Bárki is ez, alaposan megtréfálja épp az élet. Úgy tűnik, kifülelte Złoty nyerítését, én pedig most már csak azért is kíváncsi voltam az erdő eme elmeroggyant szellemére, hát leugrottam a nyeregből, és a kantárnál vezetve a hang irányába orientálódtam. Már akkor karikás jókedvem kerekedett, amikor csak félig láttam rá a függeszkedő tagra, de ahogy a látószögem is teljes rálátást engedett adni, jóízű, ropogós nevetés szakadt fel a tüdőmből.
- Hát, sok mindenre számítottam, banditákra, haramiákra, pórul járt csavargóra, de díszpintyre még csak gondolni sem mertem. Hogy ityeg a fityeg?
Karba tettem a kezem, és a páfrányokat legelésző kancám oldalának támaszkodtam. Végigfuttattam az idegenen az arany íriszek ölelésébe ágyazott hasított pupillákat, de nálánál jobban inkább a fára függesztett kötelet figyeltem meg.
- Ez aztán a függő ügy. Sodrott, len kötél, kitart vagy két hónapig. Háromig, ha sokat esik az eső. Mi legyen magával, mester uram?
No, nem volt kőből a szívem, de annyira szívderítő látványt nyújtott amaz, hogy én is nyújtottam kicsit a helyzetet. Rá kellett, hogy jöjjön, ha egy kicsit jobban megnéz, miféle figura is botlott bele. És ha erre rájön, bizonyára az sem okoz neki megerőltetést, hogy kitalálja: nem dolgozom ingyen.
- Hallgasson ide, mester uram. Megszabadítsam béklyóitól, melyek ehhez a helyzethez kötik?
Tudtam, hogy úgyis igent fog mondani. Nem volt más választása. Ha pedig leszedem onnan, lekötelezem, és fizetnie kell. Így hát türelemmel, és a győzelem ízével a számban vártam, mit fog felelni.  


P.S.:667 szó! Mood: Tam Pod Borem
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Karméle & Kökörcsin - Szólít a kötelesség
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Redania-
Ugrás: