World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ríviai Geralt
Yesterday at 22:44


by Yorick Driaga
Yesterday at 22:00


by Faithel Jieh
Szer. Nov. 14 2018, 21:08


by Ríviai Geralt
Szer. Nov. 14 2018, 12:20


by Ríviai Geralt
Vas. Nov. 11 2018, 12:55


by Ríviai Geralt
Szomb. Nov. 10 2018, 14:04


by Ciri
Pént. Nov. 09 2018, 22:09


by Vengerbergi Yennefer
Szer. Nov. 07 2018, 12:25

Tagjaink

Share | 
 

 Cirilla Fiona Elen Riannon

Go down 
SzerzőÜzenet
Cirilla

avatar

Hozzászólások száma :
1
Reagok száma :
0
Join date :
2018. Oct. 19.

TémanyitásTárgy: Cirilla Fiona Elen Riannon   Pént. Okt. 19 2018, 23:17




Cirilla Fiona


 Elen Riannon




Becenevek:

Ciri, Cintra oroszlánkölyke, Falka, Zireael, Fecske, Hamu, Randaság

Életkor

17

Látszólagos kor

17

Csoport/faj

Vaják

Foglalkozás

Bosszantani a nevelő szüleit meg mellékesen szörnyeket eltenni láb alól


Különleges képességek/faji adottságok


Született mágiahasználó, más néven Forrás, illetve Ciri anyai ágon beletartozik abba a nagyhatalmú mágiával bíró vérvonalba, mely egy ősi tünde varázslónőtől eredeztethető, aminek útján igencsak vehemens varázserőt juttat az örököseinek.  Az Ősi vérrel felvértezve bizony komoly fenyegetést jelenthetne az ellenségre, de miután egyszer a tűzből próbált energiát szerezni, a mágia nagy része kiégett belőle. Igaz teljesen nem vesztette el rá az affinitását, teleportálni és dimenziók között utazni még így is képes. Mindemellett a Farkas iskolájában elsajátította a szörnyvadászat minden csínját-bínját s bár nem esett át a Füvek próbáján, harcban és ismeretekben is teljes értékű szörnyvadásznak számít.

Jellemrajz


A gyermek Cirilla egy igen akaratos és önfejű kislány volt, telve a saját gondolataival és tettvágyával megspékelve. Sosem tudna megmaradni a fenekén, főleg azóta nem, hogy megtudja a sorsát. Senki és semmi nem tántoríthatta el a sors által kinevezett útjáról, még akkor sem, ha eleinte Geralt megtagadta ezt az utat, mely hozzá rendelte a lányt. Igaz, miután bekerült a Farkas iskolába, némiképp változott a viselkedése, de az alap aspektusok még így sem tűntek el, legfeljebb csak meg kell dolgozni az előhívásukért. A Yenneferrel töltött idő alatt pompásan magára vette annak makacsságát, így duplán öröm vele dolgozni. Az egyetlen, akinek a szavára a legnagyobb valószínűséggel hallgat az a nevelőapja, de azért őt is megtúráztatja néha, szép is a családi szeretet.

Megjelenés


Egy 175 centis kis veszedelmet láthatsz magad előtt, hamuszürke haja miatt egy időben hívták a Hamunak is, ugyanúgy, ahogy Randaságnak is, köszönhetően a nem épp felhőtlenül induló kapcsolatának a nevelő anyjával. Nézőpont kérdése, bár a többség valószínűleg azt mondaná, hogy kellemes külseje van a lánynak, egészen addig a pontig, amíg a csizmája sarkát nem építi bele az arcüregedbe, mert éppen rosszul állt keresztbe a szemed. Erre is elég sok esély van, tekintve, hogy egy igazi és vérbeli szörnyvadász áll veled szemben. Szívós és okos is, na meg a mágiához is konyít valamicskét. Haját legtöbbször kontyba fogva hordja, harc közben hasznos ám, ha nem lóg a szemébe. Ruházata egyszerű, fekete bőrnadrág, térdig érő csizma fémjelzi alulról, míg felsőtestén fehér ing adja az alapot, amire épül a deréköv, a kis táskái és kellékei.  Fegyverzete jobbára egy derekának bal oldalára erősített tőr, illetve egy hosszú kard, de a környezetétől és a körülményektől függően egy mezei serpenyővel is el tud tángálni, ha arra kényszerül. Egyébként, csak hogy tudd, a serpenyő egy roppantmód hasznos dolog.

Előtörténet


Nézd azt a poros, marhabőrkötéses könyvet ott a legfelső polc legrejtettebb csücskében. Mikor a kezedbe veszed, ujjaid végigsiklanak a fakóvá váló arany vereteken, kirajzolva rúnákat és metszeteket. Lefújod a port s aprót köhintesz, régóta nem fogta senki kezében, lapjai sárgák, pergamenszerűek s oly vékonyak, akár egy lepke szárnyai. Cirkalmas betűk, akár egy kódex is lehetne, oly csodásak a betűk vonalai, melyet a papírra vetettek koromfekete tintával. Egy történet elevenedik meg előtted, ahogy kinyitod s megrettenve a lelked adta képtől, hirtelen csapod be a könyvet, porcica száll szerteszét. Ott akarod hagyni, már-már nyúlsz a létráért, hogy visszatedd a helyére, de kíváncsiságod nem hagy nyugodni. Tétovázol, kapargatod a vaskos könyv kérges gerincét, míg nem lekuporodsz a sarokba s átengeded magad egy kontinensnyi kalandnak.

Skelligén veszed fel a fonalat, ott bukik a könyv s ezáltal onnan is kezded olvasni a sorokat, noha előtte is van ám történet dögivel. Esetünkben azonban csupán pár évecske kúszik el csendesen, egy Vaják, egy elátkozott lovag, egy hercegnő, egy még meg nem született aprócska élet és a Meglepetés törvénye. Izgalmas, nem de bár? Olvasd csak, olvass tovább. A gyermek neve Cirilla lett, Cintra királynőjének egyetlen unokája, kit először a halálba kívántak, majd a trónra. Talán ironikusnak találod, de ez ebben a világban nem túl ritka. A nem kívánt gyermekek sorsa általában ez, igaz, az említett hamuszín hajú kislány megmenekült a tisztogatás pengéje elől, azonban boldog gyermekévei abban a pillanatban törtek darabokra, mikor szüleit magához hívta a tenger haragja. A csodálatos skelligei évek immáron a múlt vitrinébe tétettek, az épp csak öt éves kislányt Cintrába vitték nagyanyjához, hogy ott méltóképp kinevelhessék a királyság következő uralkodói nemzedékét. Végeláthatatlan etikett és illemtanórák, lábat nem kímélő táncleckék s véget nem érő kérők hada. A királyné, Calanthe számtalanszor próbálta már jobbnál jobb családokba mártani egyetlen kisunokáját, ki, nem meglepő módon, ki nem állhatta ezt az ötletet. Ohh s azt tudtad, hogy időközben a Vaják is előkerült, jussát követelve? Nem, nos, a királynő ravaszul megoldotta, hogy a hóhajú szörnyvadász mégse vigye magával a gyermeket, igaz azt sem tudta, hogy nem fiút, hanem leányt kellene keresnie. Nohát, olvasó, hát hova lapozol tovább? Nem lehet egyből a happy end-re ugrani.  Ejj már… sétáljunk csak szépen vissza az elveszett kis Ciri kálváriájához, hiszen, csak hogy meneküljön az újabb eljegyzés elől, kalandos útja a driádok erdejébe vezette.  Csak a szerencse no meg Geralt gyors észjárása mentette meg attól, hogy végleg kiöljék belőle azt, ami eredetileg volna. Ekkor még a vadász vadul tagadta a sorsát, mely összekötötte választott Meglepetésével, Cirit egy bőrszíj sem tántorította el a fejében gyökeret vert meggyőződéstől.  Neki ez a sorsa, ennek kell lennie, bármi is történjék. Nos történt is… hogy micsoda? Jaj, nem mondtam volna? Ríviai Geralt a neve annak a Vajáknak, ki annak idején a Meglepetés törvényét használta Calanthe ellen s aminek alapján joga van a kislányhoz. Bocsáss meg figyelmetlenségemért, a korral jár a felejtés.
Szóval ott tartottunk, hogy Geralt eltáncolt saját sorsa elől s visszavitte Cintrába a kallódó lelket. Hogy mi lett volna, ha nem így tesz, sosem tudjuk meg, azonban a nem sokkal utána kitörő háború sok áldozatot követelt. Nem, Cirit nem vitte el, hiszen akkor én sem lennék most itt, ahogy te sem. A hamuszín hajú gyermek megmenekült a mészárlásból s talán épp ez ébresztette rá a saját feladata elől menekülő Vajákot, hogy a sors ellen bizony nem soká lehet ellenállni. Felgyógyulva sérüléseiből magával vitte a meglepetését s ekkor kezdődött Ciri, a vaják tanonc igazi élete. Kaer Morhenben, ahol a Farkas iskola s annak növendékei tartózkodtak, nem igazán adott otthont addig női tanoncoknak, de Forrás mivolta, makacssága s esetenként kirobbanó nagyszája miatt hamar a hely részévé vált. Persze, több rejtőzött ám a lányban, mint puszta affinitás, Geraltnak be kellett látnia, hogy egy bizonyos ponton túl, mikor a leány serdülni kezdett, varázslói segítségre szorultak.  Bizony, mágia is van szép számmal ebben a világban, így eshetett meg az, hogy a hóhajú szörnyvadász egy elismert varázslónőt kért meg Ciri tanítására. Az ugyan kiderült, honnan ered a fene nagy ereje, azonban nem ő volt a megfelelő ember erre a feladatra. Büszkeség ide vagy oda, Cirilla megismerhette mára anyjaként szeretett varázsmesterét. Az külön történet, hogy a rakoncátlankodása tette lehetővé a két dacos felnőttnek, hogy oltalmat leljenek egymás karjaiban, bármily zötyögve is indult az egész. S aztán? Nocsak, felkeltettem az érdeklődésed? Lapozz csak, úgy, még tovább.

Látod? Itt Ciri már egy fiatal felnőtt, egy teljes értékű szörnyvadász, ki bár nem esett át bizonyos próbákon, pont annyira számít, mint nevelőapja. Még mindig fejlődésben van, még mindig tanul, elvégre ebben a szakmában nem szabad leragadni, mert az könnyen az életébe kerülhet. Igaz, számára már az igazi halál csak az lenne, ha elveszítené nevelő szüleit. Azt mondtam már, hogy tud varázsolni, igaz? És azt, hogy teleportál és dimenziók között is tud utazni? Talán most már nem fogsz meglepődni, ha elárulom neked azt is, hogy a Ríviai Pogrom biztos halálából ezzel a képességgel mentette meg a számára kedves embereket. Yennefer és Geralt most pihen, Ciri jóvoltából valahol máshol, mialatt nevelt lányuk igyekszik fenntartani családja hírnevét s magára vállalva a feladatokat Vajákként óvja az ártatlanokat a gonosztól.

Elfáradtál? Hosszú mese volt, az igaz. És még koránt sincs vége, de megértem, ha túl sok volt ez most neked. Csupán csak arra kérlek, hogy most óvatosan csukj össze engem, már nem vagyok fiatal, a kötéseim ernyedtek, kérlek, finoman tégy vissza a helyemre.

Ha majd újabb lappal gazdagodik a történet, gyere el hozzám és én elmesélem neked.
~***~
Egy piciny, hófehér kéz ragadja meg a kötet gerincét s mielőtt még végleg visszacsusszanna az álom ködös mezsgyéjére a könyv, vékony ujjak futnak végig göcsörtjein s a legenda újra megelevenedik.
- Nohát, nem azt mondtad, hogy... óóó, Te nem Ő vagy.
Smaragd szemek mosolyognak rá a holdfénnyel gyéren megvilágított szobában, pókok szövik megsebzett hálójukat újjá, melyeket harcias bogarak szaggattak szerteszét.
- Nem bizony... na ki vele, mit meséltél te habókos könyv?
Bársony ujjai hamarost lapozzák is fel a könyvet, hol ciccegve, hol nevetve halad tovább a sorok között. Átokhozói egymást morzsolják, miközben véleményét igyekszik, jobbára sikertelenül, véka alá hajtani.
- Köki bácsi még mindig rémesen eltúlozza a dolgokat... Hé, te valaha volt fa, miért hiányoznak ebből részek? Talán hullajtod a lapjaidat vénségedre?
Hangja lágy, kötözködő és szemtelen egy kicsikét, de aki ismeri, az bizonyosan megszokta már eme szépen mímelt sértegetéseit.
- Sajnálom hercegnő, de azt nem áll módomban elárulni önnek.
Lomhán buknak odébb a lapok a kezében, sodródnának a vége felé, ha ugyan a birtokosa hagyná neki. A hamuszín hajszálak előrecsúsztak, ahogy a lány mosolyba ránduló arccal görnyed össze s suttog a lapoknak.
- Geralt lektorálta, mi?
A könyv hallgatásba burkolózik, a lapok sóhajtozása sem hallatszik, így a Hamu biztos lett az állításában. Türelme fogytán van, sem válasz, sem reakció nem érkezik, így rázogatni kezdi.
- Ez így csalás. Egy csomó jó sztorit kihagytak. Tudod mit? Elmondom én, figyelj nagyon!
- R-rendben cs-csak k-kérlek nne rázogass.
Emeli fel pici ujját és az állványhoz sétál az korosodó könyvvel. Annak oltalmazó lapjára fekteti újonnan szerzett barátját s a megfelelő helyre lapoz. Megköszörüli torkát, s min előadó, mint ahogyan a bárdtól látta azon az estén a Farkasok odújában, belekezd a történetébe.
- Csak a leegyszerűsített részeket mondom, az egészet nem akarom elpapagájkodni. Tudod a driádok egy roppant kellemetlen népség... ez akkor volt, mikor látogatóba mentem Verdenbe Kristrin herceghez, akivel egyébként a nagyanyám akart összeboronálni. Szerintem nem meglepő, hogy az első adandó alkalommal olajra léptem, néhány katona segített is meglógni a többiek elől.
- Nem gondolja hercegnő, hogy ez kicsit veszélyes és meggondolatlan tett volt az ön részéről?
A kérdés után egy értetlenül pillogó smaragd szempár meredt rá, melyből tisztán leolvasható, hogy fogalma sincs a kisasszonynak, hogy mi is volna tulajdonképpen ezzel az egésszel a probléma.
- Miért, te mit tennél ha megpróbálnának összetársítani mondjuk egy ramatyul megírt, olcsó ponyvaregénnyel? Na, na, na?
- ... Nem szeretném....
- Mindjárt sejtettem...Szóval légy oly rendes, tedd magad takarékra és ne akaszd meg a mesélésemet.  Különben beteszlek a toalettbe időfogónak.
Csípőre akasztott kis keze most fenyegető élt ad amúgy nem túl magas termetének. Szigorú pillantása, pengevékonyra szorított ajkai pedig csak megdobják eme páratlan alakítását. A könyv hallgat mélyen, akár a sírbolt kövén megcsillanó vércseppek.
- Kösszönöm.
Nyomatékosítja meg egy pikírt sunyi nézéssel, mely alátámasztja az emberben, s jelen esetben könyvben, azt a tényt, hogy a szószóló hölgyemény nem örvend túl nagy baráti társaságnak.
- Szóóval, ott tartottam hogy... hol is? Kellett neked beleszólni... Nem, várj, eszembe jutott! Akkor találkoztam másodjára Geralttal, éppen valami dolga akadt arrafelé Braenn társaságában.
- Már megbocsásson, de nem akkor találkoztak először?
- Mih? Nem, dehogyis, Geralt egyszer már járt a palotánál, csak akkor még nem tudtam, hogy ő a sorsom. Emiatt meg sem próbáltam magamra felhívni a figyelmét, csak játszottam tovább a fiúkkal az udvaron. Bár utólag belegondolva furcsállnom kellet volna, hogy a királynő parancsára fiús ruhákba öltöztettek és kiküldtek játszani.
- Szóval emlékszik rá...
Morfondírozik el egy pillanatra, nem létező szakállát markolászva, amit a férfiaktól lesett el az iskolában.
- Te... te már megint ki akarsz zökkenteni engem! Direkt csinálod mi?
Vonja össze szigorúan a szemöldökét, miközben nevelőanyjától ellesett mozdulatokkal vonja kérdőre a bűnös lelket, jelen esetben pedig könyvet. Csak ő éppen nem pirít oda a fenekére egy varázslattal, amiért alábbhagyott a koncentráció. Igaz, a smaragdszemű bestia most eljátszott a gondolattal. A bőrbe burkolt mélyen hallgat, a leányzó pedig a megbánás jeleként értelmezi a csendet és folytatja a díszes kis történetét.
- Tudod.. azt hiszem akkor csalódást okoztam neki. Elég nagyot ahhoz, hogy ne akarjon többé engem.
Hangja halkult valamennyit, arca még mindig mosolyog, de a szeme árnyalatnyit mattabb fényben ragyog.
- Nem értem mire gondol hercegnő, a sors elkerülhetetlen...
Csak egy mély sóhaj, ennyi a válasz minderre. Vékony ujjak csempészik ki az előreszökött hajat a szeméből.
- Lehet, hogy az, de nem kell szeretned hozzá. Tudtad, hogy alig vannak nőnemű vajákok a világban? Biztosra veszem, hogy Geralt akkor azért nem vitt magával, mert lánynak születtem. Na, nem mintha bárki is megkérdezett volna, hogy mi akarok lenni!
Hangjában némi él, mesterkélt gőg és falatnyi sértettség honolt.
- Tudod, voltak percek, amikor magam sem hittem, hogy végül minden úgy fog alakulni, ahogy kellene neki. Néhány pillanatban komolyan úgy gondoltam, hogy messzire estem a sorsomtól.
Hanyagul dönti hátát az ablakkeretnek, miközben az éjjeli eget bámulva mered a messzeségbe, s fogalma sincs, mit lát maga előtt, mert befelé néz s nem kifelé.
- Hercegnő, ez már a múlt s azóta, higgye el, még ha kimondatlanul is, de Geralt mester a világgal is harcba szállna magáért, ahogyan Yennefer kisasszony is. Vagy talán ön nem tenne ugyanígy a családjáért?
A fakó szemekbe visszatér az élet, csillogva, morcosan néz hátra a válla fölött, újonnan szerzett, régiségszagú barátjára.
- Te most sértegetni próbálod Cintra oroszlánkölykét?
Mosoly bujkál a cseppnyi száj szegletében, miközben karba tett kezeit pihenteti maga előtt. Dac és büszkeség sugárzik tartásából. Előbbi a veszélyre hány fittyet, utóbbi mérhetetlenül nagyra tartja verbuvált családját.




Példareag

Narancssárga fénypászmák nyaldossák az ég alját, s én megnyugodva figyelem, ahogy a fénylő napkorong alábukik a horizonton. Nem csak órák, napok teltek el azóta, hogy Kiscsikóval kikeveredtünk abból a rémséges serpenyőből. Legalábbis, azt hallottam, hogy a fiúk így nevezték a sivatagot, amibe ragadtam egy átkozott portál miatt. S most? Körbenézek a díszes ámde annál koszosabb kis társaságunkon. Mi sem természetesebb, mint Patkányoknak hívni magunkat, kik lopnak a tehetősektől, hogy a szegényebbeknek adják azt. Szeretnek minket a falusiak, de talán még fontosabb az a kötelék, mely köztünk, tagok között sejlik fel. Olyan ez, mint egy aprócska, deformált kis család. Ohh... érzem, ahogy elkomorodik arcom, érzem, ahogy a szívemben maró fájdalom keletkezik erre a szóra.  az agyam tudja, hogy nem élhették túl a harcot s a szívem mégis minduntalan reménykedik, hogy Yenn és Geralt nem lett áldozat. Nem kellene megtörténnie, de nem tudhatom biztosan.  Hallottunk pletykákat a vándor kereskedőktől s az bizony semmi jóval nem kecsegtet. Mistle bújik oda hozzám, karomat ragadva meg s húzva magához mereszt rám kiscica szemeket.
- Jól vagyok, tényleg…
Hazudtam, mert mi mást tehetnék. Másodjára vesztettem egy családot s most bár úgy érzem, találtam egy újat, a hiányt, az űrt a szívemben jelenleg még semmi sem tudja betölteni, még Mist puha ajkainak érintése sem feledteti velem a történteket. Adok egy puha csókot a feje búbjára, miközben a mulatozó társainkat figyelem. Halvány mosoly játszik az ajkam szegletén, talán van még remény. Talán holnap majd jobb lesz.  Mist mocorog mellettem, azt hiszem, most unta meg az elmélkedős Cirit.
- Na gyere, együnk mielőtt mindent felzabálnak.
Paskolja meg a combomat, s felkelve mellőlem a kezét nyújtja felém.  Még látom a mosolyát, mellyel reám nézett, még érzem azt a röpke pillanatnyi érzést, melyet a bőre keltett a tenyeremen s még mindig ott a mosoly az arcán, miután a halántékán átszaladt egy nyílvessző. Fájdalmasan sikoltva pattanok fel, a Patkányok egyként ugranak velem s bár minden dühömmel küzdöttem, mire feleszméltem, már késő volt. Térdével rúgott gyomorszájon s én a fának repülve puffantam a földre, hol is nyöszörögve, vércsermellyel ajkaimon tápászkodtam fel. Leo Bonhart pedig vigyorogva meredt rám s körbeintett színpadán, melyet felállított nekem.  Néztem a társaim halott húsát a porban fetrengeni, néztem halotti szemeiket mellyel vádlón merednek az égre. Azt hiszem.. a sors utál engem. Ez volt az utolsó gondolatom, miközben a vérben úszó táborunkat néztem s elvesztettem eszméletem a hajamnál fogva ráncigáló kéz nyomán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Cirilla Fiona Elen Riannon
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Karakteralkotás :: Félkész előtörténetek-
Ugrás: