World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Dettlaff van der Eretein, Vengerbergi Yennefer

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. 9 Szept. - 0:22-kor volt itt.
Latest topics

by Auberon Muircetach
Pént. 14 Dec. - 22:11


by Ciri
Pént. 14 Dec. - 20:17

Tagjaink

Share | 
 

 Deárme, elaine ● Ciri & Braenn

Go down 
SzerzőÜzenet
Braenn

avatar

Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
13
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Brokilon

TémanyitásTárgy: Deárme, elaine ● Ciri & Braenn   Vas. 18 Nov. - 13:35

Figyelem! Braenn erősen tájszólásban beszéli a közös nyelvet, ezt igyekeztem a leghűebben visszaadni a párbeszédes részekben. Azonban ha valami nem egyértelmű, ér utánakérdezni a user-nél!


Ciri & Braenn @
A balszerencse úgy hozta, hogy épp Gors Velen környékén jártam, amikor kifogytam a tallérból. Úton voltam, így nem kellett volna, hogy feltétlen számítson, hogy épp üres az övem oldalán viselt pénzes tarsoly, de jól tudtam, hogy vannak helyzetek, amikor az ember – driád… ? áh, inkább bele sem megyek – lányának pénzre van szüksége. Nem minden este állt mellém a szerencse ahhoz, hogy lőjek valamit a cselőkéimmel, vagy találjak egy táborozásra alkalmas helyet, úgyhogy a következő módszert gyúrtam ki. Minden alkalommal, amikor tallér szűkében járok, megállok egy napra a legközelebbi faluban vagy városban, és furulyán előadott tünde dalokkal, céllövész tehetségemmel és vásári mutatványokkal dolgoztam meg a pénzért. Nem volt ez másképpen ma sem, amikor úgy döntöttem, megállok a piactér egy félreeső csücskében. Nem tudtam pontosan, hogy mit is keresek, vagy hol találom meg, így aztán különösebben az sem hajtott előre, hogy késlekednék, vagy elmulasztok valamit. Amikor a vatt’ghern és a csöpp Ciri elhagyták Brokilont, összezavarodott a fejem. Képek kergettek egy mézszín hajú kislányról, akire nem emlékeztem, de egy néven osztoztunk, és többé nem tudtam megmondani oly biztosan, hogy ki is vagyok én. Aki ismert, a driádok, Eithné asszony, és a vaják azt mondta volna, hogy Braenn vagyok, de már nem voltam benne olyan biztos. Mona emlékei, akit közös erővel elnyomott és elaltatott Brokilon vize és a lelkiismeretem, mintha új erőre kapott és létjogosultságot követelt volna ebben az amúgy is viharos világban, ilyen viharos időkben. Nem tudtam mihez kezdeni ezzel a kettős érzéssel, Braenn maradt volna Brokilonban, Mona pedig útnak indult volna, bele a világba. Azt reméltem, bárhová is lyukadok ki, legyen addigra nyár vagy tél, de meglelem a választ arra, hogy ki is vagyok én: Braenn, avagy Mona.
- Erre tessik, naccságos urak és asszonok, ha aka’nak valami szípet hallani! Hálásan köszönök minden tallírt!
Aznap már lemenőben volt a Nap, hazafelé igyekeztek az emberek a munkából, de én még mindig álltam a téren, és a fából faragott furulyámon tünde altatódalt daloltam. Nem tudom, honnan tanultam ezt a dallamot, az altatódalok is csak olyanok, mint az estimesék – nem jut belőlük elég a kisdriádoknak. Talán ez is egy emléke, maradványa Monának. Sikerült összekalapálnom némi tallért, amivel folytathattam az utamat, de még kivártam, hogy leszálljon az este.


P.S.:362 szó // Laza szószámmal kezdek ^_^ Mood: Lullaby
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ciri

avatar

Hozzászólások száma :
8
Reagok száma :
4
Join date :
2018. Oct. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Deárme, elaine ● Ciri & Braenn   Vas. 2 Dec. - 21:25


Ciri lóháton tette meg az utat Cuptortól a faluig. Kivételesen nem csak sodorta az élet. Nyugalmat keresett az előző munka után, s úgy gondolta, ideje kicsit szögre akasztania a vaják jelmezt. Mert a városban olyan munkával találkozott, ami egy időre elrettentette a vadászattól. Szerencséjére legalább jól fizetett, így megengedhette magának, hogy felejtsen és pihenjen. Mert nem mindennap lát az ember lánya olyasmit, amit neki testközelből kellett átélnie.
Cuptorban ugyanis három bajkeverőt kellett nyakon csípnie, habár vajákként nem vállalhatott volna kifejezetten emberölést, viszketett már a keze egy ideje. Mire kinyomozta kiket is keres, temérdek asszonyt láthatott, kötéllel a nyakában, szénné égetve, megfojtva. Aztán, ahogy rátalált a folyó melletti táborra, még nagyobb meglepetés érte. Három pelyhes állú kölyök, – alig idősebbek tizenötnél, – úgy ünnepelt, mintha urak volnának. Ciri tehát megközelítette őket, fegyvertelenül, az égről lehazudva a csillagokat, hogy ne fogjanak gyanút. Egyikük apró, akár félszerzetnek is nézhették, míg a másik magas, kórosan sovány alkat. A harmadikuk, – aki a leghangosabb volt közülük, egészen átlagos fiúnak tűnt, leszámítva tűzvörös haját, és az Örök tűz jelét, melyet a mellére tetoválva hordott rövid élete végéig. Könnyű célpontok Cirinek, aki a varázslónőktől lesett tudással, na meg a Patkányok közt tanult „bájjal” előbb a magas fiút, majd a lángszín üstökűt környékezte meg, mint kígyó az áldozatát, amíg azok ketten egymásnak nem estek, s véres küzdelemben ki nem oltották egymás életét. A vörös sebeit szorítva bukott a folyóba, míg a magas bezuhant a tábortűzbe, s mire a folyóba szaladt, hogy eloltsa a ruháját, a gyomrából ágaskodó kés felemésztette az életét.
Cirilla már ez előtt is sejtette, hogy a harmadik félkegyelmű lehet, ám amikor a kölyök a barátai halálán hatalmas kacagásban tört ki, bizonyítékot nyert. Elcsenve az övébe tűzött tőrt, egy határozott vágást ejtett a hasán, majd a lova mögé kötve visszarángatta a városba, hogy begyűjtse a jutalmat. Úgy tűnt a városi őrök kapitánya elégedett volt a magyarázattal, na meg azzal a félholt kölyökkel, akit elé vetett. Hogy aztán a szabó összevarrta-e, hogy a kapitány felakassza, ahogy ígérte, azt már nem tudja, mert előbb kereket oldott. Így jutott az útra, mely most a közeli faluig vezette. A nyugalom törékeny szigetére, ami egy földműves falu a várostól nem is oly távol.
Egyszerre szerette ezeket a helyeket, s gyűlölettel is töltötték meg a szívét. Nyugodtak és barátságosak voltak az utazó felé, ám rendszerint irgalmatlanul ostobák. Most azonban az előbbiből járta át több, így csillogó szemmel lovagolt be a házak közé, egészen a fogadóig, ahol a kerítéshez kötötte a lovát, azzal a feltett szándékkal, hogy az estét a hely legjobb szobájában töltse. Ez azonban meghiúsulni látszott, ahogy a fülébe zene hangja kúszott. Furulyaszó érkezett, nem is oly távolról. Elnapolta a borozást. Útnak eredt a kellemes dallamok irányába, s éppen elkaphatta a végét két parasztlány válla felett.
– Mit lestek? Nem láttatok még embert? – Ciri gőgös arckifejezést öltött, ahogy a két lány végigmérte. Egyáltalán nem tűrhette ha mások szeméből kiolvashatta a lenézést, ám a szavai indulásra késztették a fruskákat. Kár, gondolta, szívesen felpofoztam volna őket. Jó móka lett volna.
Ahogy ezen járt az agya, valami más vágott utat magának a koponyájába. Egyszeriben messzire szállt minden gondja, sötét gondolata, mert megpillantotta a furulyaszó tulajdonosát. Messzire rohantak az emlékei, egy olyan időre, ami keserűséggel vegyes örömmel töltötte el. Az első találkozásra Geralttal. Kevés dologra emlékszik a gyerekkorából, de a Brokilonban töltött rövid időre oly tisztán, mintha tegnap történt volna. És ez állította el a lélegzetét, korbácsolta fel a szívverését. Szikra szökött a szemébe, ami ezúttal nem a düh jele volt. Boldogság ült az arcára.
– Braenn! – Kiszaladt a száján a név, a lábai pedig ösztönösen vitték a driád felé. Gyereknek érezte magát, megint kislánynak. Azt tette tehát, amit egy kislány tenne, ha régi baráttal találkozik. A nyakába borulva, szorosan magához ölelte a lányt. Az érintése eltöltötte valami végtelen örömmel. A szívétől, egészen a lábujja hegyéig melegség töltötte el. Valamit megtalált a régi időkből. Akár egy ereklyét.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Braenn

avatar

Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
13
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Brokilon

TémanyitásTárgy: Re: Deárme, elaine ● Ciri & Braenn   Szomb. 8 Dec. - 12:52



Ciri x Braenn @
Egész kis tömeg verődött össze körülöttem. Szerencsém volt velük. No, nem mintha nem szoktak volna meg-megállni, esetleg körbevenni, míg mutatványozok, vagy épp zenélek, de a mai nap még a szokásosnál is többek figyelmét keltettem fel. Biztosan azért, mert péntek van. Mindenki hangolódik a dolgos, de még mindig kellemesebb, és munka nélkül eltöltött két napra. Ha behunynám a szemem, akkor is el tudnám játszani ezt a dallamot, olyan jól és olyan régen ismerem, épp ezért tudok olyan jól fülelni arra, hogy körülöttem mi minden történik. Persze, nem volt ritka, hogy a városiak összeszólalkoznak a legkisebb apróságon, így különösebb figyelmet nem is fordítottam rájuk. Már igencsak a melódia végén jártam, amikor  valahonnan a tömeg gyűrűjének jobb széléről a nevemet hallottam.
- Eh? – az utolsó hang megbicsaklott a furulya fafaragásán, ahogy az idegen a nyakába veti magát – Ah!
Annyira megilletődtem, hogy az altató utolsó hangjait sem fejeztem be, csak a meglepettségnél is erősebb érzelmekkel pislogtam a mellemre borult leányon. Képek elevenedtek meg a szemem előtt, egy olyan időről, melyet már régmúlt volta miatt rég el kellett volna felednem, mégis emlékszem rá. Méghozzá nem másért, mint hogy meghatározó pontja az életemnek. Braennének. Monáénak.
- Csöppöm… ! – nyögtem fel a felismerés hevében, ahogy furulyástul szorosan magamhoz öleltem a hamuszürke hajú leányt. Sosem hittem, hogy újralátom, mekkora mindennek az esélye? Szaltók láncolatát hajtotta végre a szívem, ahogy visszaidéztem Brokilont, a vatt’ghernnel való közös utat, a sorsszerű találkozást a cintrai hercegnővel, a Duén Canell-be vezető úton letáborozott éjszakákat, az első és utolsó estimesémet, amit a vatt’ghern a kis Cirinek mesélt, de én ugyanúgy élveztem, Duncát, Eithné asszonyt, kezemben tartott Brokilon vizét egy serlegben…
- Má’ nem is annyera csöppöm! Mutassad magad!
Érzelmek kavalkádja fordult meg a mellkasomban, ahogy elemelkedtem a lánytól annyira, hogy megérinthessem a két vállát, az arcát, a haját. Meleg mosoly szökött az arcomra.
- Dönörű lettél. Kész kes nő! De régen vót! En még elyen csöpp kes lánnak emlékszem rád – tettem egy túlzó mozdulatot az ujjaimmal, amik egy babszem méretét idézték – Micsinász épp Velenbe’? Mendegy is, enkább aszt mondd, hogy megtalá’tad-e aztat a te végzetedet, aminek a nyomába’ elindútá. És a vatt’ghern? Mi van vele? Aztat, hogy él, tudom, olykor felüti a fejít vajmi hír rúla. Mendig tudom, hogy ő az. Gwynbleidd.
Annyi kérdésem volt, róla, hozzá, az évekről, ami alatt nem találkoztunk, hogy elvesztem az izgalom forgószelében, elvesztem és elveszettem a fonalat, az egyetlen kapaszkodómat.
- Itten szá’sz meg valahul? Gyüvök veled! Mán ha nem bánod. Sok mesé’nivalód lehet, es ín szeretném mind hallani.
Elcsomagoltam a furulyámat a tarisznyámba, hátamra kanyarintottam az erdő zöldjét viselő utazóköpenyemet, a tegezemet a cselőkéimmel, meg az íjamat, no meg azt a pár tallért, amit a nap folyamán összemutatványoztam, és a csöpp Ciri után indultam, aki már nem is volt olyan csöpp.


P.S.:454 szóMood: Siúil á Rún
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ciri

avatar

Hozzászólások száma :
8
Reagok száma :
4
Join date :
2018. Oct. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Deárme, elaine ● Ciri & Braenn   Pént. 14 Dec. - 20:17


Gyerek. Pici kislány volt megint, aki Brokilonban először lát driádot. Milyen furcsa is az élet, hogy mindkét alkalommal ugyanaz a személy hozta el neki az érzést. Amikor meghallotta a nő hangját, egyszerre fellobbant a láng a szívében, mely eddig pattogni látszott. Eszébe ötlött az emlék, amikor először találkozott a vajákkal, a driádokkal. Végigfutott a hátán a borzongás a serlegből ivás emlékétől, és attól, amit Geralton látott, mikor megismételte, ami neki könnyed kortyolás volt. Emlékezett Ethiné asszonyra. A nőre, akiről nem tudta, el akarja-e venni a végzetét, vagy hozzásegíteni, mert a penge mindkét élét olyan jól mutatta. A nemes brokiloni úrnő, akinek szavaiból nem olvasható ki, milyen szándék vezérli.
Ciri kevés dologra emlékezett a gyerekkorából. A nagymamájára, és a szökésre. És Brokilonra mégis oly tisztán, mintha pár perce esett volna meg vele. Ahogy elengedte Braennt és rápillantott, ez elevenedett meg előtte. A lány egy napot sem öregedett, habár ezúttal egészen más szemszögből pillanthatta meg. Ejj mennyi idő telt el, gondolta. Mennyi minden történt, mióta ostoba kiskirálylányként tettem az eszem egy olyan helyzetben, ahol rettegnem illett volna. Cirilla nem állhatta a gyermeki ostobaságát. Ezért okosodott, tanult. Tanult a vajákoktól. Tanult Trisstől. Tanult Yennefertől. De ami a legfontosabb, tanult magától is. Most viszont mégis gyermeki, csillogó szemmel tekintett a driádra.
– Régen volt bizony. – Sóhaj hagyta el a mellkasát, aztán mosoly szökött az arcára a kérdészáportól. Úgy vélte akkor sem elégíthetné ki Braenn kíváncsiságát, ha visszalökné az időben, hogy megnézhesse a saját szemével. Elengedte, mikor egy pillanat csend támadt. – Egy pillanatot sem változtál. Pont olyan vagy, ahogy emlékszem rád. – Elvigyorodott, de a szívében valami tanyát vert. Geralt felől érdeklődött, akire Ciri nem talált még rá. Yenneferről akart mesélni, akit a driád még nem ismert. Oly sokat regélt volna, hogy inkább bele sem kezdett. Túl sok, s túl mély sebek tépődtek volna fel, ha belefog. Elfordult a fogadó irányába, mintha csak utat mutatna. Akárha vezetné csak a nőt arra, amerről jött.
– Geralttal egy ideje nem találkoztam. – Vallotta meg végül. Úgy döntött az lesz a legjobb, ha nem hazudik, de nem is mond el mindent. – Másfele csámborog hosszú ideje. De jól van, ebben biztos vagyok. És amíg ő nincs itt, nem kell osztoznom a zsák pénzen. – Megpaskolta az erszényt a csípőjén. – Tudod Braenn vaják lettem. Igazi. Hát… Majdnem igazi. A próbákon nem estem át, mert a vajákok nem tudják, hogy kell a füvek próbáját nőkön elvégezni. Nevetséges nem? – Felkacagott. – Ezért is vagyok Velenbe'. Épp Cuptorból jövök. Három szörnyet terítettem le egymagam. – Büszkén kihúzta magát, majd bizalmasan a driádhoz hajolt. – Ronda egy ügy volt, de jól fizetett. Azt terveztem a kiadós munka után itt a fogadóban szállok meg estére. Úgyhogy gyere csak! Kérdezned sem kell. – Ahogy kihúzta magát, megakadt a szeme valami apróságon. Nevezetesen, hogy magasabb, mint Braenn. Épp parányit, de vigyor szaladt az arcára ettől. – Fordult a kocka. Már te vagy az én csöppöm. – Úgy hullámzott a hangja, mintha dalolna, és egyre peckesebb léptei lettek. Remélte, hogy a másik érti majd a célzást, mert nagyon vágyott az efféle mókára. Arra a kislányosra. – Na gyere csöppöm, mengyá az ivóba' vagyunk!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Deárme, elaine ● Ciri & Braenn   

Vissza az elejére Go down
 
Deárme, elaine ● Ciri & Braenn
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Temeria-
Ugrás: