World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Dettlaff van der Eretein

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ciri
Pént. Dec. 14 2018, 22:58


by Auberon Muircetach
Pént. Dec. 14 2018, 22:11


by Ciri
Pént. Dec. 14 2018, 20:17

Tagjaink

Share | 
 

 Isteni Színjáték [Adalbert & Emilia]

Go down 
SzerzőÜzenet
Emilia Elizabeth Báthory

avatar

Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
3
Join date :
2018. Oct. 15.
Tartózkodási hely :
Redania

TémanyitásTárgy: Isteni Színjáték [Adalbert & Emilia]   Vas. Nov. 25 2018, 19:47


To: Adalbert LaCroix

Isteni Színjáték

Divina Comedia • 710 szó












A grófnő lapozott. Aktuális olvasmánya, mely az asztalán hevert előtte, épp annyi idős lehetett, mint ő maga, hacsak nem pár évtizeddel öregebb, de a bőrkötéses kódex lapjai remekül tartották magukat és ellenálltak az idő vasfogának - no meg a rágcsálókénak is. Látszott a sárgult lapokon, de a könyv gerincén is, hogy viszonylag keveset használták, és többnyire vastag portakaró alatt pihenhetett, beékelve két hasonszőrű társa közé pár évszázadnyi elfeledésre kárhoztatva.
Emilia reménykedett benne, hogy némi segítséget fog nyújtani a bestiárium abban, hogy ha nem is fellelni, de legalább valami használható nyomon tudjon elindulni fajtársai felkutatására - bár ha magából és saját rejtőzködéséből indult ki, akkor legfeljebb úgy lett volna képes megtalálni és felismerni egy magafajtát, ha az elé állt volna és bemutatkozott volna. Egyelőre sajnos a kódex sem kecsegtetett túl sok reménnyel - bár kétségkívül gyönyörű illusztrációk gazdagították, telis tele volt babonás felvetésekkel és hiedelmekkel, hovatovább megannyi tárgyi tévedéssel. Annyi különbség mégiscsak volt eközött (Charles dar Win: A fajok eredete) és a többi, szakirodalomnak gúnyolt rémgyűjtemény között, hogy ebben legalább meg se próbálta a szerző azzal hitegetni a valószínűleg rémült olvasókat, hogy a fokhagyma, a vallásos kegytárgyak, vagy esetleg a nappali világosság és fény képesek megóvni őket egy vámpírtól - a dar Win úr inkább egy sokkal hatásosabb megoldást javasolt: keressenek fel egy vajákot.
A grófnő sóhajtott, és halványan elmosolyodott. Életében kétszer találkozott vajákkal, ebből az egyiket éppen ő kereste fel egy kellemetlenebb színházi incidens orvoslására - a másik pedig állítólag két évszázada végzett az egész családjával, őt leszámítva. Sokszor elgondolkodott ezen a történeten, amit csak elmondás alapján ismert, és a hosszú évtizedek alatt valami természes óckodás alakult ki benne a vajákok iránt - egészen addig, amíg a legutóbbival nem találkozott. Tény és való, hogy könnyebb úgy tárgyalni egy szörnyvadásszal, ha nem ő a szörny.
Halk kuncogást csalt ki belőle ez a gondolat, majd elgondolkodott a Sors iróniáján: nemrégiben ugyanis, mikor először olvasta át a kódexet és megakadt a szeme azon a bizonyos félmondaton, miszerint: “...minden esetben, alacsony- vagy magasabb rendű vámpír felbukkanása esetén is a legbölcsebb cselekedet, ha vajákot fogad az ember!” - nos, úgy döntött, felfogad egy vajákot.
Másnap reggel már ki is plakátoltatta Novigrad utcáit hirdetésével: ”Mindenre elszánt vaják kerestetik bújkáló rémségek levadászására! Siker esetén jutalmát a hős maga nevezheti meg! Az érdeklődőket várja: Emilia Elizabeth Báthory grófnő, a Pillangó Színház tulajdonosa.”

***

Az első jelentkező szinte vele egyszerre érkezett a városi kastélyába, majd nagyjából öt perccel később távozott is, azt hajtogatva, hogy nincs az a pénz, amiért ő hajlandó lenne megöletni magát egy vérszopóval. A második talán még hallotta a szitkozódásait, amiket kollegája ordibált kifelemenet, és vigyorogva biztosította a grófnőt, hogy nem kell aggódnia, akad néhány gyáva kutya ebben a szakmában is, de szerencséje van, mert ő megérkezett. A feladat felvázolását követően rezzenéstelen arccal és egy cseppet sem vigyorogva jelentette ki, hogy előlegként szeretne felvenni 3000 novigradi koronát, de mivel kárára arra mert gondolni, hogy meglép a pénzzel, a grófnő fintorogva elhajtotta. A harmadik jelentkező pár órával ezután futott be, reménykedve, hogy még aktuális a felhívás, majd az utasításokat hallva elröhögte magát, és javasolta a grófnőnek, hogy kicsit fogalmazza át a hirdetést, miszerint “siker esetén a túlélő maga nevezheti meg az összeget” - azzal távozott.
Emilia ezek után kicsit lehangoltabban pipázva fogadta a negyedik jelentkezőt, aki estére érkezett meg, majd a részleteket hallva kerek-perec őrültnek titulálta, és kijelentette, hogy ha a nagyságosasszony térdre borulva könyörögne neki, sem vállalná, de még ha itt helyben leszopná, akkor sem - mire kapott egy jólirányzott és meglepően erős ütést a homloka közepére a pipával, majd a nagyságosasszony ráparancsolt, hogy szíveskedjen távozni, amíg még a lábán tudja ezt megtenni. A vaják ordibálva és szitkozódva távozott, elhordva a grófnőt mindennek, és utána már nem akaródzott jönni újabb jelentkező. Így hát Emilia a kódexet lapozgatta unalmában, vacsora után, és bár reménykedett újabb jelentkezőkben, tartott tőle, hogy arra a napra már kifogytak.
Késő este, amikor már épp majdnem elaludt a kódex fölött, szólította meg Juli, az egyik szolgálója, hogy egy újabb vaják érkezett a hirdetményre. A grófnő sóhajtott, majd nyújtózott egyet, s megkérte Julit, kísérje fel az urat a Kék Szalonba, addig is elgondolkodva, hogy ha ez az ember is olyan pimasz lesz, mint az eddigi jelentkezők, akkor sajnos rajta fogja kitölteni mérgét a pincében - majd elindult, hogy fogadja a vendéget. Elsőre azért kedvesen.






️️
Countess Báthory




A hozzászólást Emilia Elizabeth Báthory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 14 2018, 11:18-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adalbert LaCroix

avatar

Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
11
Join date :
2018. Sep. 20.
Tartózkodási hely :
Skelige

TémanyitásTárgy: Re: Isteni Színjáték [Adalbert & Emilia]   Kedd Dec. 04 2018, 20:49



Emilia & Adalbert @
A novigradi éjszaka, semmit sem változott azóta, hogy Adalbert fogta a sátorfáját és Skeligére költözött. Igazából most sem lett volna túl sok keresnivalója a városban, ha a Síró Torony rejtélyes teleport csapdája, a környékre nem veti. Így azonban kénytelen volt a környék legnagyobb városába eljönni és körülnézni. Ugyanis pénzre volt szüksége, méghozzá a sok pénz jelzésű kövér erszényre. Különösebben nem volt tartozása, de Nivogradból Skeligére a hajóút egyáltalán nem volt olcsó. Már csak a távolság miatt sem volt egy kényelmes sétagalopp, de a skeligei kalózok jelenléte és az a tény, hogy némi kenőpénzzel, azért el lehet kerülni a lemészárlódás tényét. Adalbert fogadót keresett, bár igazából az a közel sem meglepő tény, hogy egyetlen lyukas Oren sem volt nála, ezen egyáltalán nem segített. Még a Sánta Katában sem álltak volna vele szóba, pedig egy ideig sokat látogatta, az egyébként olcsó bordélyt. Pénz nélkül, azonban nem sok keresnivalója van az ismerős arcnak sem, az efféle kulturális intézmények falain belül. megfordult a fejében, hogy behajt néhány régebbi tartozást, hiszen borozgatás, nőzés közben azért üzletek is kötődnek, de rá kellett jönnie, hogy anno távozása előtt, behajtotta mindenkin az utolsó vasat is. Még a rossz hírű koldusnegyed felé is tett egy kisebb kerülőt, abban az egyáltalán nem bizalomgerjesztő pénzszerzési lehetőségben bízva, hogy valaki majd beleköt. A banditák kirablása egyáltalán nem könnyű pénz, de valami jót is tett volna a közrend érdekében. Egyetlen férfi lett volna olyan botor, hogy végül kikezd vele, remélvén valamiféle zsákmányt, de Adalbert macskaszeme megcsillant egy közeli fáklya fényében. Bárki is próbálkozott rablással, elég bölcs volt ahhoz, hogy az efféle eltéréssel rendelkezőket messziről elkerülje. Talán rossz tapasztalata volt? Így végül a rabló kirablása sem hozott egyetlen petákot sem a konyhára, ami elkeserítette volna Adalbertet, ha valamit meg nem lát lengedezni, egy hirdetőtáblán. Távolról és a sötétben nem látta jól, hogy vajákoknak szóló hirdetés vagy valami jól menő kereskedő hirdeti a portékáját, így közelebb ment és letépte a papírost. Arrébb sétált néhány lépést egy éjszakai fáklya fényéhez és mosolyra húzta a száját. A papír, amit a kezében tartott, a megoldást jelentette minden problémájára. Valami grófnő vajákot keresett, tehát munka áll a házhoz. Bár igaz, ami igaz, amikor Ivonne testét leemelte a bitófáról, megígérte magának, hogy hagyja a Redánokat megrohadni a maguk szörny problémájával egyetemben. Az a nő, aki az anyja helyett anyja volt, jelentette neki a mindent a világon. Erre, ezek a mocsadékok felkötötték, mint valami köztörvényes bűnözőt. Most mégis úgy döntött, hogy megnézi magának a melót. A színház pontos helyét csak sejtette, a sikátorok között, mégis úgy közeledett a célja felé, mint a vadászkutya, ha szagot fog. Az egyik sikátorban, egy tarka kandúr borzolta föl farkát és domborította ki a hátát, amikor megpillantotta a sötétben Adalbertet, jelét adván nem tetszésének, hogy eme patkány járta utcácskában, csak egy ragadozó fér meg. A vaják különösebben nem mutatta jelét annak, hogy szívére vette volna a cirmos feldúltságát, céltudatosan haladt a megbízó lakhelye felé. Végül könnyedén megtalálta a cégér messziről hirdette az intézményt. Bekopogott az ódon tölgyfa ajtón és amikor a kukucskálónyílás félretolódott, hogy kinézzenek rajta, ki akar ily későn bebocsájtást nyerni a hirdetést a nyílásba nyomta.
- Vaják vagyok, ez egy ajánlat és ide szól.
- Kopj le mutáns, késő van. - szólt a késői látogatóval szemben, cseppet sem megértő válasz. Adalbert vállat vont. - Én lelépek, de te mondod meg a grófnőnek, hogy elküldtél egy vajákot. - az ajtó valamilyen oknál fogva varázsütésre kinyílt. Úgy tűnik a grófnőnek, nem jó rossz hírt szolgáltatni. Beinvitálják és bekísérik egy szalonba, közlik vele, hogy ott várjon.
- Hozhatna egy pohár bort, vagy egy kis teát.
Mondja Adalbert még a távozó inas vagy akármicsoda után, de nem úgy tűnik, hogy készségesen a rendelkezésére akarnak állni. nyugodtan várakozik, miközben a falakat díszítő tárgyakat mustrálja.

P.S.:Ide a jegyzet Mood: Isara
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Isteni Színjáték [Adalbert & Emilia]
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Redania :: Novigrad-
Ugrás: