World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ciri
Pént. Dec. 14 2018, 22:58


by Auberon Muircetach
Pént. Dec. 14 2018, 22:11


by Ciri
Pént. Dec. 14 2018, 20:17

Tagjaink

Share | 
 

 Fekete Farkas - Nymeria Nestra

Go down 
SzerzőÜzenet
Nymeria Nestra

avatar

Hozzászólások száma :
11
Reagok száma :
9
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Fekete Farkas - Nymeria Nestra   Hétf. Nov. 26 2018, 11:33




Nymeria Nestra




Becenevek:

Fekete Farkas, Nőstény farkas, Nym

Életkor

22 év

Látszólagos kor

26 év

Csoport/faj

Farkasember/Militáns

Foglalkozás

Zsoldos /szorultabb időkben tolvaj és bérgyilkos/


Különleges képességek/faji adottságok


Megtanulta kezelni vadságát, ezt egy boszorkányának köszönheti, ami annyit takar, hogy van egy köves medálja, mi fenevad alakjában is látszik és nem szakad le róla.
Ehhez tartozik még a gyors regenerálódás, élesebb látás, hallás, valamint kifinomultabb szaglás.
Anyjától kapott hollókoponya, egy holló szellemet tartalmaz, mit felderítésre használ. Megjelenése olyan, mintha kéken foszforeszkálnának a tollak.
Alkímiai jártasságát is anyjától tanulta, mit harci keverékek keverésében brillírozik.

Jellemrajz


Aranyos pofija és világos tekintete sok mindent takar. Nymeria egy elég érdekes nőstény fajából kifolyólag. Jól leplezi érzelmeit ezért sok időt kell rászánnia bárkinek, hogy jobban megismerje. Hangulata nagyon befolyásolja, hogy viszonyul egyes szituációkhoz, egyénekhez. Ha egy témával kapcsolatban szorulna a hurok a nyaka körül inkább elvicceli a dolgot. Lehet vele mély beszélgetéseket folytatni, bár ebben ő csak hallgat. Utána kertelés nélkül elmondja a véleményét, ami olykor nyersen hangzik. Titkon sokat törődik szeretteivel. Nőies hűsége és odaadása keveseknek látható, hisz nem tud egykönnyen ragaszkodást és kapcsolatokat kiépíteni, volt párjához ragaszkodó is. Egy kígyó álnoksága is szorult belé, mint a legtöbb nősténybe, valamint ravaszság és számítás sem áll messze tőle. Szinte bárkivel képes összhangban lenni, bár nehéz ezt fenntartania. Vannak morcos pillanatai, ilyenkor jobb a lehető legtávolabb elkerülni, hisz ilyen esetekben vagy a bajusza alatt morog valamit és ered a dolgára, vagy elötte megtépi a hozzá szólót. Amint valaki nem adja meg neki a tiszteletet, ő sem és egy verekedéssel lerendezi, hogy kinek kell hódolnia. Gyilkolás nem tántorítja el, hisz ölsz vagy megölnek alapelvet követi.

Megjelenés


Ha egyszer bárki is meglátja, az nem fogja egyhamar kiverni a fejéből. Mindössze 160 cm magas leányzót hó fehér bőrrel áldotta meg a sors. Szeplő tarkította arca még egyedibb. Ha ruházatára kicsit jobban odafigyelne, könnyedén mondhatná magát egy magas rangú ház sarjának, ami nem is áll olyan messze a valóságtól. Szürkés kék szemei kirívóak, vadságot és elszántságot tükröznek. Valamint, valami rejtélyes sötétséget. Vöröslő haja ritka számba megy, fajtájában még inkább, ennek ellenére büszke öröklött külső jegyeire. "Vörös kutya, vörös ló, vörös asszony egy se jó!" Hallotta nem egyszer falubeliek, városlakók szájából. De nem érdekli a háta mögött elszólt dallamos mondat.  Hiszen teste kellően idomos, domborodik elöl hátul ahol csak kell domborulnia. Ám a zsoldos életnek is megvannak a jelei, nem a sebekre gondolok elsősorban. Háta izmos, szinte az összes izom kitapintható. Hasa hagy némi kívánni valót, de legalább van mit fogni rajta. Karjai jól edzettek, míg combjai és lábszárai sem puhányok.
Könnyed páncélt visel, mit bőrből varrtak. Lovagló nadrágot visel, mit lábszárnál és fenéknél megerősítettek.

Előtörténet


Vizima fogadója, eldugott sarkában két alak beszélget. Az egyik egy selyem ruhát viselő férfi, míg a másik lenge és kirívó estélyit viselő nő. A férfi a feltűnőbbnél feltűnőbben vizslatta a nő idomait, mit a ruha alig vagy egyáltalán nem takart. Nyakában csillog krizokola nyakéke, fülében a dupla karikás ékszer, haját összefogja, fekete szalaggal egy holló koponya és csuklóján vörös fonálon fityeg egy csiszolt vér kő. Kihúzva magát figyeli a férfit.
-Mesélj magadról szépségem! -nyalja meg szája sarkát, miközben továbbra is a nőt figyeli.
-Ám legyen! Csapos! A legjobbat! - kiáltja  a törpének, ki biccentve veszi tudomásul a kérést. -Hosszú mese lesz. Ki fogunk száradni, ha nem figyelünk. - kacsint a férfire, mire a másik elpirul. A kocsmáros meghozza a kancsó bort és a két kupát, de nem tölt. Leteszi a nő elé, ki kezébe veszi a kancsót és tölt az egyik kupába, majd a másikba is. Szinte észrevehetetlen a mozdulat, hogy miközben átnyúl a férfinek szánt kupa felett, csepegtet néhány csepp folyadékot egy apró üvegcséből, majd átnyújtja a selyembe bugyolált úrnak.
-Hol is kezdjem... -játszik édes, vörös borával majd aprót kortyol. -Nevem Nymeria. Nymeria Nestra. Egy olyan hölgy ki, nem látszik különbnek, mint a többi. Élt egy bátyám és egy öcsém. Ohh... látom kezd hatni a méreg! Nyugodj meg, sokáig elleszünk mi itt még! Talán öt esztendős ha lehettem, mikor egy falusiakból álló kisebb csoport felgyújtotta a házunkat. - szívja meg enyhén fogát és egy nagy levegő után folytatja. -Mindössze mert apámat magának az ördögnek titulálták.
***
Annak idején egy férfi boszorkány lábai közt keresett vígaszt felesége elvesztését követően és fiú utódjának sorsát illetően kétségbe esve. A szerető tartás sokáig tartott, viszont egy alkalommal feleségül vett egy falubeli nőt. A nő áldott is lett, ám a boszorkány nem a férfit átkozta el, hanem annak magját. A kisleány születése után nem sokkal felébredt a vad állat. A kis család minden vagyonukat arra költötték, hogy meggyógyítsák átkát. Sikertelenül történt ez. Pár évvel később kitudódott az ördögi származás és rájuk gyújtották a házat. Nymeria félelmében elmenekült...
***

-Nekem szerencsém volt. Egy idős vaják és egy javasasszony kölyküknek fogadott. Tőlük van a holló koponya, mi egy kisebb mágia használatával kiváló segítséget tud nyújtani.-felül az asztalra, lábait kecsesen egymásra helyezi, szoknyája takarásából kilátszik combja. -Jó életem volt. A vaják atyám megtanított a kardvívás rejtelmeire, mik valamelyest hasonlítanak a vajákokéra, anyám sem volt rest, megtanított kihasználni a bennem rejlő úrnőt... -somolyog kupája felett és kortyol belőle - és megtanította az alkímia titkait, minek hála, most szóhoz sem vagy képes jutni. -kuncog, kissé talán már pszichikusan.
***
Sokáig keresgélte a kis leány a hozzá tartozókat. Sikertelenül. Pár nap múlva fáradtan, éhesen érkezett meg egy eldugott erdei házhoz. A fáradtság az udvarban érte, ahol összerogyott. A hangra a ház két lakója ajtót nyitott. Az ott élő vaják és javasasszony fogadta örökbe. A két nevelő szülő ellátta a gyerek sebeit és várták, hogy felébredjen. A riadt teremtés átváltozott és egy sarokban húzta meg magát. Ám a nevelők lágy bátorító szavára és kíváncsiságának hála közelebb merészkedett hozzájuk. Ők pedig szeretettel fogadták. Két év múlva a férfi kardvívásra tanította, anyja olvasni és az alkímia titkait tárta fel előtte. Volt, hogy a délelőtti órákban apjával edzett odakint és délután anyjával boszorkánykodtak a pincében. Mind a ketten kihasználták még élő kapcsolataikat, hogy segìthessenek fogadott leányukon. Boldog volt. De ezt a nyugalmas tíz évet is elvették tőle...
***

-Aztán egy nap, tűz ütött ki. Talán anya egy keveréke sült el sikertelenül, talán egyéb dolgok okozták. Szerencsémre megmenekültem, de jó tevőim nem jártak ilyen szerencsével. Nem sokkal később zsoldosokhoz csapódtam, ahol megismerkedtem Vele. Egy arany íriszű, barna hajú farkasemberrel. Ő segített javítani technikámon, míg megtanítottam érezni. A fiatal farkas tehetséges szerető volt. És hűséges... -mereng el egy kicsit borában, mintha a borból a férfi tekintett volna vissza rá.
***
Egy hétnyi vándorlást követően találkozott egy sátrazó társasággal, akik elvesztett bajtársaikat igyekeztek pótolni. Nymeria kapott az alkalmon és jelentkezett. Bár a lányról senki nem tudott és nem is hallott semmit, maguk közé fogadták. Köztük az a szabály él, hogy mindig párban járjanak és harcoljanak. Így hozta a Sors vagy Végzet, hogy Nymeria és egy fajta társa alkotott egy különleges duót. A férfi fejlesztette a lány képességeit a harcban, míg a lány gyengéd érzelmeket táplált iránta, későbbiekben pedig ez viszonzásra is talált. Öt évet éltek, küzdöttek egymás oldalán, mikor egy alkalommal, idegen férfi támadta meg a farkast. Tudta, mit kell tennie.
***
-De ezt az örömöt sem hagyták meg nekem. Pontosabban, hagytad!-szúrósan tekint a mozdulatlan férfire. -Te... te ölted meg. Egy ezüst pengét szúrtál a szívébe és ott hagytad. A karjaim közt fuldokolt, míg ki nem lehelte kárhozott lelkét. De előtte nekem adta ezt, -mutatja fel jobb csuklóját, min a vérkő fityeg -mi rá fog emlékeztetni, amíg élek. Dehát... mit is akarhatnék Tőled? - feláll az asztalról, eddig rejtett combjától pengét húz elő és a férfi nyakát szántja fel vele. A vér cseppekben hullik alá, majd a nagyobb mennyiséget a selyem fogja fel. Az apró ujjak elfedték a kitörő nyögést, s össze sem kente magát. -Hát ezt! Elvetted ami a legfontosabb volt nekem, hát most ezt tettem én is. -suttogja, kifizeti a bort, felveszi csuklyás öltözetét, majd árnyként távozik a fogadóból. A levegőt megtölti egy bosszúszomjas vonyítás, mi halkul, s a következő levegő vétel után sirató hangvételben szakítja át az éjszaka tökéletes csendjét.




Példareag

A kis községet körbe ölelő erdőt megtöltik a vadak neszei, és a favágók munkájának jellegzetes hangja. Nymeria egy fenyő tövéből figyeli a közeli történéseket. A falu mellett dolgozó nőket, kik mit sem sejtenek arról, hogy egy éjszakai fenevad figyeli őket. Az erdőben szorgoskodó férfiakat, akik szint úgy nem vették észre, ahogy tábort vert a rá telepedő éjszaka előtt. Az elkészített fekhelye mellé apróbb szikladarabokat gyűjtött, hogy tábortüzével, ne gyújtsa fel a kisebb fenyő csoportosulást. ~Még az hiányozna, hogy bárkinek is feltűnjön, hogy itt vagyok. Nem akarom, hogy bárki is kérdezősködjön a tegnap est történéseiről. ~ Megrázza zavartan fejét. Tekintete homályos a feltörő emlékektől. Ahogy hagyta, hogy fenevadja átvegye az irányítást és a rá támadó banditák a saját vesztükbe rohantak. Ahogy a vérükben gázolt és ahogy orrát megtölti a jellegzetes fémes illat, mi elcsavarja fejét, mint szajhák parfümje a szoknyavadász férfiakét. Akaratlanul is megnyalja szája szélét és nyel egy nagyot. Rém képek miket már oly sokszor átélt, de mégis oly nehéz megszoknia. -Ám ő mégis pont ezért szeretett meg. -merül el egy kellemes emlékben, mit a farkas fi adott neki néhány évvel ezt megelőzően. De ezt is elrontja a selyembe öltözött pacák alakja és felvillanó arca. Nagy levegőt vett, hogy elterelhesse vérmes és perverz gondolatait. Ép ideje gyújtóst gyűjtenie, mielőtt a sötétség venné át a hatalmat a világ felett, elnyelve mindent. Eltakarva az oda illőket és elősegítve azokat, akik az ő szülöttjei. Bár az éjszaka, az lesz, amivé a benne élők teszik. Lehet a szerelmesek éjszakája, lehet a tolvajok és orvgyilkosoké. A boszorkányoké… Hiába nagyvad, most ő is pont annyira lehet áldozat, mint egy járókelő, akire egy hasonszőrű támad, vagy ép rá egy vaják. Azt a pár ágat, ami gyújtósként fog szolgálni, már odakészítette, ám a tűz táplálásához igen csekély mennyiség. Szerencséjére a viaszos ágak sokat segítenek ezen a dolgon. Amint sikerül a tűzbe életet lehelnie mosoly kúszik komor arcára, viszont a bestiája félelemre sarkalja.  Mélyeket lélegzik és próbál ellenállni a hatalmas félelemnek. A tűzre rámorog, vicsorog. Nyugalmat erőltet magára, oldalára fordul hátát melengettetve a tűzzel. Nem mintha sokat segítene, hisz a tudata pontosan tudja, hogy a tűz ott van.  Hogy el kellene menekülnie, de nem teheti. Hisz a mai nyirkos estét nem kívánja átfagyva tölteni és még látni akarja a felkelő Nap fényét. Hiába szörny, tiszteli az életet. Már amikor olyanja van és már aki megérdemli. De hát kinek mi.
Kellemes éjszakát követve, egy hatalmas kövön ülve várta az ég új királyát, ki a kerek Úrnőt követve fogja uralni az eget, míg újra hadba nem állnak egymással.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ríviai Geralt

avatar

Hozzászólások száma :
74
Reagok száma :
9
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Kaer Morhen

TémanyitásTárgy: Re: Fekete Farkas - Nymeria Nestra   Szer. Dec. 05 2018, 23:01




Kedves Nymeria!


Elfogadva!


Igen érdekes koncepcióval álltál elő, ami számtalan szerepjátszásra nagyon jó alkalmat biztosító helyzetet és választást fog a számodra biztosítani. A karaktered alapötlete kellően egyedi ahhoz, hogy egy új ízt adjon a világnak, amibe megalkottad.
Nagyon örülök, hogy konstruktívan álltál a kezdeti döccenőkhöz és hallgattál a jó tanácsra, mert a kért változtatások eszközlése után Nymeria tökéletesen illeszkedik a Witcher világának hatalmas kirakósába.
Külön kiemelném azt a megoldást, amivel a karaktered történetét mesélted el. A megosztott, jelent és múltat váltogató narratíva egy nagyon hálás eszköz, amit ha jól használnak nagyon sokat tud emelni a történet minőségén, neked pedig nagyon szépen sikerült beleszőnöd Nymeria bosszújának történetébe a karaktered eddigi életútját ezzel a technikával.
Tovább nem is rabolnám az idődet, csak annyit kérnék, hogy tegyél el kitérőt az Avatarfoglalóba és már kezdheted is a játékot.

Geralt

Avatarfoglaló

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Fekete Farkas - Nymeria Nestra
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Varjak kódexe
» A Kazekage irodája
» Minden napra egy süti, B1 szint a fekete piac és temetkezési vállalkozás
» [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...
» Damien Knight

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Karakteralkotás :: Tagjaink :: Militáns-
Ugrás: