World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Ciri

A legtöbb felhasználó (13 fő) Vas. Szept. 09 2018, 00:22-kor volt itt.
Latest topics

by Ciri
Pént. Dec. 14 2018, 22:58


by Auberon Muircetach
Pént. Dec. 14 2018, 22:11


by Ciri
Pént. Dec. 14 2018, 20:17

Tagjaink

Share | 
 

 Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella

Go down 
SzerzőÜzenet
Stella Congreve

avatar

Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
3
Join date :
2018. Nov. 27.
Tartózkodási hely :
Nilfgaard ● Darn Rowan

TémanyitásTárgy: Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella   Vas. Dec. 02 2018, 12:22



Cürilla x Stella @
Tintába mártottam kihegyezett lúdtollamat, gondosan ügyelve rá, hogy egyetlen csepp se menjen kárba, ahogy a tintás üveg szájához koccantva gyengéden lecsepegtettem a szurokfekete folyadékot, aztán a félig teleírt pergamen fölé helyezve folytattam az írást, ahol abbahagytam. Ma érkezik a hercegkisasszony, emlékeztetett a reggeli információcsere alkalmával Yonas, a komornyikom. Igazán, kérdeztem vissza a választ nem igénylő, egyértelmű kijelentésre, majd hozzátettem, csak nem kiment a fejemből. Nincs az a Nagy Nap, ami segített volna elfeledni. Császári felségeknek nem igazán szokás nemleges választ adni, ha megbízzák valamivel, igaz? Megálltam az írásban. Akkor sem, ha helytelenítjük azt, amire kér, igaz? Hiszen bárki, akinek van egy csepp józan esze is, tökéletesen értheti, és ezáltal tudni vélheti, hogy Őcsászári Felsége, Emhyr var Emreis, az Ellenei Kurgánján Táncoló Fehér Láng mindent kíván, csak épp maga mellett tudni Cintra Oroszlánfiókját nem. És mi szerep jut nekem ennek a szegény, árva gyermeknek a gyötrésében? Tanítsd meg mindenre, Estella, amit egy császárnénak tudnia kell. Faragj belőle császári jobbomra méltó hercegkisasszonyt, parancsolta ő.  Folytattam az írást. Ám legyen. A legtöbb, amit tehetek ezért a háborús lelencért, hogy átadom neki tudásom legjavát, hogy aztán úgy leessen a Mi Nagy Napunk álla, hogy öröm lesz nézni. Nem fogom hagyni, hogy csak azért állítson félre egy potenciálisan értelmes és engedelmes leányt, mert azt gondolja, „nem méltó”. Pontot tettem a nyilatkozat végére, majd szigorúan három ujjnyi helyet kihagytam, mielőtt kacskaringós, kurzív kézírással szignóztam volna a dokumentumot. Estella Congreve. Halk széknyekergés kísérte a mozdulatot, ahogy sóhajtva hátradőltem a székemben. Rövidesen Yonas kopogtatott az irodám súlyos tölgyfa ajtaján.
- Szabad – szóltam ki hivatalt erőltetve fáradt hangomra, a tölgyfaajtó pedig kísérteties lassúsággal tárult ki.
- Stella kisasszony, a Császári Hintó most gördül be a birtok kapuján.
- Köszönöm, Yonas – biccentettem, a férfi pedig viszonozva a biccentést behúzta maga mögött a tölgyfa ajtót, és magamra hagyott.
Az elmúlt pár napot azzal töltöttem, hogy mindent előkészítsek Darn Rowan-ben a királykisasszony fogadására. Az egész személyzetet a saját szájízem szerint cseréltem le, hogy nekem és a kisasszonynak engedelmeskedjenek. Mindez azért volt szükséges, mert nem szerettem volna, ha császárunk talpnyalói állandó jelleggel a nyakunkba lihegnek. Természetesen muszáj volt magammal hoznom az é leghűségesebb szolgámat, a jó öreg Yonas-t, aki már szegény néhai férjem előtt is megboldogult apámat szolgálta. Néhanapján biztos voltam benne, hogy a vén lókötő még engem is túl fog élni. De nem csak a teljes személyzetet cseréltem le, hanem a legújabb divat diktálta, ruhának való anyagokat hozattam, lecseréltettem az ódon étkészletet festett és törékeny porcelánra, kitakaríttattam az egész birtokot, rendbehozattam a kertet, és természetesen arra is volt gondom, hogy míg távol vagyok Liddertal-tól, egyfelől megbízható kézben hagytam a vármegye igazgatását, másfelől a legfontosabb teendőimet mind átszállíttattam Darn Rowan-be. Bizonyára lesz egy-két olyan alkalom, amikor szükségeltetik majd a jelenlétem Liddertal-ban, olyankor előzetesen egyeztetek majd leendő császárnénkkal. A fiatalos, és javarészt nőkből álló személyzet az utolsó simításokat végezte a szalonban, amikor parancsoló hangomra mind libasorba rendeződtek. Őket elhagyva kilöktem a kétszárnyú ajtót, hogy két lépcsőfokon lelépkedve megálljak a durva murván, oldalamon Yonas-szal. Nem sok kellett, alig pár perc, hogy a hintó egészen előttünk álljon meg. A kocsis leugrott a bakról, és a hintó ajtaját kinyitva kezét nyújtotta, hogy lesegítse büszke birodalmunk második legfontosabb személyét. És csak remélni tudtam, hogy ezúttal nem botlik meg. Büszkén kihúztam magam, mielőtt belekezdtem volna az üdvözlési procedúrába.
- Üdvözöllek Darn Rowan-ben, Cirilla Fiona Elen Riannon, Cintra hercegnője. A nevem Estella Congreve, Liddertal grófnője. Remélem, kellemesen telt az utazásod ezen a hosszú úton. – Még mindig neheztelek a Mi Őcsászári Felségünkre, amiért egy ilyen hosszú és göröngyös útnak tette ki ezt a leányt. Hisz még csak gyermek! – Őcsászári Felsége Emhyr var Emreis parancsára én fogom a gondodat viselni. Ő a komornyikom, Yonas – mutattam ezen a ponton az erősen hatvanas éveiben járó férfira – Ő segít a hercegkisasszony holmijait elhelyezni a birtokon. A kisasszony, ha lesz szíves velem jönni, akkor körbevezetem, egyúttal megmutatom a szobáját.
Nem vártam többre, másra, máris peckesen visszaindultam, fel a két lépcsőfokon, be a hallba, ahol a frissen felvett személyzet egy emberként hajtott fejet a leány előtt.


P.S.:I already love her. And them. Mood: Hercegnői etikett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cirilla császárné

avatar

Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
4
Join date :
2018. Oct. 19.
Tartózkodási hely :
Darn Rowan -Nilfgaard

TémanyitásTárgy: Re: Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella   Vas. Dec. 02 2018, 15:14



Stella

& The girl ©️
A szeretet és a félelem ritkán jár együtt
Nem értem, nem tudom, félek. Betuszkoltak egy kocsiba, mondták, maradjak csendben és viselkedjek. Viselkedjek? Levegőt venni sem merek! Szinte egész út alatt meg sem mozdultam, akár egy kő, akár egy szobor. Bizonyosan kivégzésre visznek. Csak nem akarták mindenki előtt kimondani. Bizonyosan... jaj mi lesz velem. Mit fogok csinálni? Esdeklően nézek a velem szemben ülő, fodros fehér ruhában ücsörgő kislányra. Szőke tincsei ködként telepednek a vállaira, átható zöld szemeivel engem nyársal fel. Vádlón, fájón mar bele a tudatomba.
A te hibád.
Miért? Mit tettem? Mi rosszat? Mi mást tehetnék? Megölnek, ha nem fogadok szót! Talán... talán egyébként is megfognak... Sebes ujjaimmal idegesen gyűrögetem az olcsó anyagból varrt ruhácskám szegélyét. Egyszer, nagyon régen voltam én nemes, de az a cukormázas üveggömb még azelőtt kipukkant, hogy igazán felfoghattam volna. Egy valamit tudok biztosan, nem kellek senkinek. Sosem kellettem igazán. Miért is lenen ez most más? Majd szépen rájönnek, mennyire haszontalan vagyok és eldobnak. Ők is, mint mások. Ez a világ ilyen... egy árvának már az is hálás, ha száraz kenyér jut a lábai elé. Asztal? Szigorúan tilos volt a munkán kívül bármi másra használni. Menekülnék, de nincs hová, az is megfordult a fejemben, hogy kiugrom a kocsiból. Igen, most következik egy viadukt, ha.. ha szerencsésen esem! Falfehér jeges ujjaim a nyitófülre tapadnak, remegve szorongatják, miközben cserepes ajkamat beharapom. Percek telnek el így, a hintó áthaladt a hídon, s én szótlan, a hajam mögé bújva eresztem le a kilincsről a kezeimet.
Gyáva vagy.
Tudom... olyasvalaki vagyok, akinek a létezése is bűn. Tudom, emlékszem... Ne ismételd kérlek, te sem vagy különb, ugye tudod? Hiába nézek rád, meg sem rezdülsz. Lenézően pillantasz rám, vagy csupán csak halottan. Az út további részében nem szólt hozzám, és én is némán bámultam a padló résein átkukucskálva az úton pihenő kavicsokat. hosszú út volt, szörnyen hosszú. A tomporom teljesen odalett, de nem mertem fészkelődni sem, hiába volt a kíséret odakint, mi meg odabent. Egy koppanás hallatszik az ajtón, félve nyúlok oda, tétován reszketve húzom el odébb a függönyt. Borostás arc, az egyik kísérő.
- Kisasszony, mindjárt megérkezünk.
Pengevékonyra szorított ajakkal biccentek s gyorsan elengedem az anyagot, hadd hulljon vissza. Égni vélem az ujjaimat, szorongatom, fújkálom. A szívem újra a torkomban dobog s Ő magamra hagy. A hintó megáll, ijedten nyüsszenek fel. Nem akarom! Az ajtó viszont nem vár, a kocsis feltépi s türelmetlenül várja a kezem. Azt a kezet, mi sebes, apró és szörnyen hideg. Kiszállok, kénytelen vagyok, lassan topogva járulok a grófnő színe elé. emlékszem rá, ott volt ő is... Összehúzom magam, olyan kicsire, amekkorára csak tudom, szigorúan a földet nézem, koszos topánom orrhegyét. Szívem összefacsarodik, majd elernyed mellkasom csontbörtönében, az a név... az az idegen...
- I-igenis, Estella asszony...
Halkon halk, vékony és cincogó, ahogy sután pillantok fel, meglátom azt a fodros ruhát, annak szegélyét s a monoton hang is melléje társul.
Nevezz el!
Sután követem őt, s bár most akkora nyomás nincs rajtam, de talán mi fontosabb, most nemérnek hozzám. Nem lökdösnek, még csak... reám sem néznek. Egyszerre fáj és egyszerre nyugtat ez a tudat, ám ahogy követem a magasztos fénnyel bíró, glóriás nő útját, a meghajló szobalányok képe megrettent. Zavartan kezdek összevissza tekintgetni, miért csinálják ezt? Uramisten... ugye nincs itt a Császár?! Tudat alatt húzódom közelebb Stella asszonyhoz, miközben a zord tekintetű úr felbukkanását várom... nagyjából bárhonnan.

Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stella Congreve

avatar

Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
3
Join date :
2018. Nov. 27.
Tartózkodási hely :
Nilfgaard ● Darn Rowan

TémanyitásTárgy: Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella   Hétf. Dec. 03 2018, 22:35



Hercegnői etikett @
Tartásom végig merev, már-már tekintélyt parancsoló maradt végig, amíg a hercegkisasszony kikászálódott a császári hintóból, még akkor is rendíthetetlennek hatott, míg ledaráltam a sablonos, protokolláris üdvözlést. Meg csak akkor enyhült kissé, mind a testbeszédem, mind az arcom vonásai, amikor vékony, suhogó hangját, mint egy papírlap, felcincogni hallom. A Nagy Nap verje meg, hisz tényleg még fél lábbal gyermek… Miféle rideg szörnyeteg sürgetne a felnőtté válás egyébként is rögös útján egy ifjú leányt? Mit mondana neki a festék az arcán és a fűző a derekán, ha még babaházra és gömbölyű labdára vágyna? A helyzet rosszabb volt, mint azt elsőre hittem. Ez a csöpp leány még annyinak sem néz ki, amennyit odaítéltek neki. Elismerőn biccentettem a feleletét hallva, és a gesztust, mely kíséri, látva. Ha félelemből is, úgy tűnik, az etikett alapjait sikerült magához ragadnia.
- Állat fel, hasat be, egyenes legyen az a derék. Felkar szorosan a test mellett, csak az alkarod emeled, amikor a szoknyád is. A jobb lábfejet a bal mögé csúsztatjuk, épp keresztbe. Ilyen a hivatalos, köszöntő meghajlás. Amikor egy náladnál magasabb rangú személyt üdvözölsz, ez a protokolláris eljárás. Ha veled egyenrangú, esetleg alacsonyabb… De mindent a maga idejében. És a Nagy Nap szerelmére, beszélj hangosabban! Senki sem érti, ha az orrod alatt motyogsz!
Az etikett bevezetéséhez sosincs itt a megfelelő pillanat. Frissiben kell ütlegelni, míg izzik. Míg visszaléptem a kastély előterébe, Yonas volt kedves és lepakolta azt az egy szál árva koffert, amit Cintra hadi árvája magával hozott. Megannyi érzés kavargott a szívemben, harag, szimpátia, empátia, bűntudat valaki más bűne után, nem tudtam, melyik után fogózkodjak, melyiket öleljem magamhoz. Időnként hátrapillantok, hogy a királykisasszony megvan-e még, épp így kapom el háta mögé tekintgető pillantását, melyet követve közelebb araszol hozzám. Halkan, türelmesen, de terhesen felszusszantok.
- Jobb, ha hozzászokik felséged. Ők a személyzeted, akik érted vannak. Az ágyad ruházzák, az estebéded főzik, a hálótermed takarítják, és az öltözékeid mossák. Egyszer te, felség, leszel ennek az alig maréknyi embernek az úrnője, és még ennél sokkal többnek. Lehet, egy nap elfelejted majd az arcuk, de ők sosem felednek el téged. Légy velük mindig tisztelettudó és udvarias. Állnak rendelkezésedre, legyen szó bármilyen idényedről.  
Első leckének talán kissé nagy falat lesz megemészteni, de amíg nem nyeli le, hogy birodalmunk leendő császárnéja lesz a nem is oly távoli jövőben, addig elkeseredett szélmalom harcot fogok vívni ellene. Tovább lépdelek vele, nem túl magas cipősarkaim nőies, de erélyes, ütemes koppanásokként visszhangzik a magas falak közt. Magas, rosettával díszített ablakoktól világos helyiségbe tértem be, magam mögött a leánnyal. A nem túlzottan tágas terem közepén az arany legkülönbözőbb árnyalatait felvonultató mozaik darabkákból kirakott, kecses asztal, és néhány tölgyfából faragott, párnázott, bársonnyal borított szék helyezkedett el. A fal mentén mesterien megmunkált kabinet, annak tetején pedig díszes, már-már hivalkodó óraszerkezet kattogott diszkréten.
- Ez volna a szalon. Itt isszuk az ötórai teát, és a birtok vendégeit is ebben a helyiségben fogadjuk. A legtöbb együtt töltött időnket, felség, ebben a térben fogjuk tölteni. Azt a kabinetet – böktem amarra a fejemmel – mind megtöltöttem a legesszenciálisabbnak vélt tankönyvekkel és lexikonokkal. Történelmet, protokollt, politikát, földrajzot, számtant és ékesírást fogunk tanulni. Többek közt.  
 

P.S.:509 szó Mood: Derniére Danse
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cirilla császárné

avatar

Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
4
Join date :
2018. Oct. 19.
Tartózkodási hely :
Darn Rowan -Nilfgaard

TémanyitásTárgy: Re: Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella   Szer. Dec. 05 2018, 01:09



Stella

& The girl ©️
A szeretet és a félelem ritkán jár együtt
Alig merek felnézni a koszos cipőorromról, pedig annyira érdekel, annyira kíváncsi vagyok, de félelmem erősebb. A hangja... az a hang olyan erőteljes, olyan parancsoló hogy minden izmom akaratlanul is összerándul az akkordjaira. Ijedten rándulok meg minden szavára, minden lélegzetvételére, de még minden szünetre is, mely beáll a beszédében. Szinte fel sem fogom, miként utasít, de a testem engedelmeskedve neki leköveti azt s akként mímelek bájolgást, ahogy azt elvárja tőlem. Lábam remeg, kissé imbolygok, egy erősebb szellő most fellökhetne.
Gyűlölsz?
Halott, fénytelen hínárszín szemekkel mered rá a leány az odalához kucorodva, kezében a rongybaba, melyet soha el nem hagyunk. PEdig, már réges-régen el kellett volna... A gyöngyök már mind kiestek, elgurultak, a varrások széthullottak s az egész éppoly esetlen és haszontalan, akár csak mi magunk.
Bántani fog.
Ne mondj ilyet! Ne... nem akarom! Vigyél ki innen! Mert... meg-megszökhetünk még, ugye? Vagy... talán már vége mindennek? Felégett a világ, kilökött magából, akár a test a fertőt önnön magából? Szörnyen félek... olyan hangos... ijesztően magabiztos, ijesztően... felsőbbrendű. Mégis mi végre kellene vele viselkednem? Nem vagyok az, akinek hisznek... Egy senki vagyok csupán, kit egy hangzatos név mögé kényszerítettek.
Szólíts a nevemen!
Kit... megfosztottak a személyazonosságától, kit... ha eljő az idő, félreállítanak, megölnek, elásnak.  Valóban ez vár rám? Meddig, mikor, hogyan? Nem, nem szabad, senkinek sem beszélhetek róla...azzal csak... felgyorsítanám a halálom, mi ígyis-úgyis bekövetkezik, ha a Császár megtalálja az... az igazit.
- I-igenis, Estella asszony...
Annyira... furcsa... elhiszik-e valaha is, hogy az vagyok, akinek nem kellene lennem? Ijesztő minden, ahogyan a leányok egyként hajtják le fejüket... én komolyan azt hittem, egy magasrangú személy van jelen... de Stella asszony szerint ez nekem szól...
- Én.. énnekem?
Egy rongyos, szabászatból szalajtott árvának... Vajh mennyit kell nekem majd mindezért fizetnem, mikor eljő az elszámolás ideje? Ahh, irgalom atyja ne hagyj el... Elfelejteni? Hogyan is tudnám... hisz mindez egy illékony és végtelenül törékeny cukormáz.
- Akkor... én kérhetek tőlük kakaót?
Amint kimondom, úgy szaladnak a kezeim a számra, ijedten nagyra nyílt smaragdokkal pillantok a grófnőre.
- Én-én-én,  b-b-b-bocsánat...
Sápadok el teljesen, hiszen gyermeki kérdésemmel belevágtam a szavai kellős közepébe. Emlékeimben erősen él még a kép, melyben ezért körmös járt. Nem mehetnék inkább ha... hmm.. hova is? Elvégre, már nem maradt semmim sem. Még... még az életem is bármikor odaveszhet. Ajkaimat harapva kényszerítem magam hallgatásra, nehogy megint, nehogy még egyszer!
Szánalmas.
Igen... tudom... tisztában vagyok vele. Csak lopva, lesekedve merek körbe nézni, mert lehajtott fővel követem Estella asszonyt, mint egy botor kisliba. Akkor sem emelem fel a fejem, amikor bemutatja a következő helyiséget, a padlót bámulva bólintok.  
- I-igenis, Estella asszony.
Nem állhatom, nem tagadhatom a felség szóra összerezzenve pillantgatok jobbra-balra. Mivé leszek, hová legyek... görcsös ruhagyűrögetésemből egy és csakis egyetlen dolog volt képes kimozdítani. Szemem sarkából elkaptam a kabinet képét, fejem megemelve csodálkozom rá a megannyi színes és vaskos könyvborításra. Ajkaim leheletnyit elnyílnak, s mintha hívna, sétálok oda. egy ideig nem is jut el a tudatomiga külvilág, csillogó szemekkel figyelem a könyvek neveit, kicsi ujjbegyem futtatom végig egyik másik gerincén, nehézkesen betűzve a betűket. A mérés miatt a számokat alaposan megtanították, de a betűkkel már nem bántak ilyen bőkezűen. Csak a elöléseket tudom. Közelebb kell hajolnom, de még így is csak hangtalan próbálkozik ajkam a leolvasással.

Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stella Congreve

avatar

Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
3
Join date :
2018. Nov. 27.
Tartózkodási hely :
Nilfgaard ● Darn Rowan

TémanyitásTárgy: Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella   Szomb. Dec. 08 2018, 13:03



Cürilla x Stella @
Hosszú szünet után, amikor olybá tűnik, a leány mégsem fog engedelmeskedni, Yonas mozdul mellettem, de én kezem enyhe emelésével jelzem neki, hogy hagyja. A leány mimikája, testbeszéde többet elárul, mint gondolná, és akarva-akaratlan arra tudok csak gondolni, mennyivel jobb is, hogy én látom ezeket a csetlő-botló gondolatokat, mint ő, Emhyr var Emreis őcsászári felsége. Még csak gondolatolvasónak sem kell lennem ahhoz, hogy tudjam, és értsem, hogy mi minden jár a leány fejében. Hisz, ha valaki, hát én tökéletesen tudom, hogy ez a leány nem az a leány, akit fél Nilfgaard oly nagy erőkkel keres. Teljességgel érthető, hogy az életét félti, de meg fogom törni. Össze fogom törni az összes illúzióját és tévképzetét, hogy a míves porcelánszilánkokból egy új Cirilla Fiona Elen Riannon-t kapjunk. Valakit, aki méltó erre a névre, és aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Vagy az álomvilág veszik el, vagy ő maga bukik bele a feladatba, de azt nem fogom engedni.  Ez a leány most már az én patronáltam, Estella Congreve, egész Liddertal és Darn Rowan védelmét élvezi általam. És hála nekem, ő lesz „A” Cirilla Fiona Elen Riannon, a császár leánya pedig, Ciri, legyen bárhol is, nemes egyszerűséggel csak Ciri lesz. Elismerőn biccentettem, ahogy a meghajlását figyeltem és a szavait hallgattam. Látszik rajta, hogy az alapok ott vannak a fejében.
- Nem tökéletes, de kiindulásnak megteszi. A formulákat később fogjuk begyakorolni. Könyvekkel.
Na, nem olvasni fogunk, hanem szépen a fejére pakolom majd őket, hogy kényszerítsem az egyensúly megtartására. Bizonyára volnának, akik ezt a módszert ódonnak, sőt, idejét múltnak ítélnék, de nem én. Én biztos voltam a sikerében. Amikor a személyzet elé értünk, érdekes dologra derül fény. Különös. Pedig szokva kellene, hogy legyen ehhez a bánásmódhoz. Lehet, hogy régen volt. Túl régen. Még a háború előtt. Nem hibáztatom érte.
- Neked bizony, kisasszony. Mindenki nagyon várta már felséged érkezését.
És rajtam kívül senki nem tudja az igazságot ebben a háztartásban. És jobb is, ha ez így marad. Megcsillan az éterben valami bájos, gyermeki naivetée, kristályosan csendül az ártatlanság a magas falak állott levegőjében, én pedig az első meglepettségemet legyűrve szokatlanul meleg, szívből jövő kacajra fakadtam.
- Nincs semmi baj, kisasszony. Hát hogyne kérhetnél! Ezek az emberek a te kegyeidet lesik, alig várják, hogy körberajonghassanak. Hanga – kapta fel a fejét a sorfalat álló hölgyek közül egy fiatal, alig pár évvel lehetett idősebb a felségnél, leány, haja világosbarna volt, szemei a nyári mezők zöldjével csillant – Legyen szíves a szalonba hozatni egy csésze kakaót úgy tíz perc múlva. Köszönöm.
A leány meghajolt, és eltipegett a konyha felé. A kisasszony vonásait figyeltem.
- Direkt úgy válogattam össze a személyzetet, hogy mindnek virágneve legyen. Hanga mellett áll Boglárka, tőle jobbra Róza, Jázmin, Jácint és Lili. Majd felséged kitapasztalja őket.
A szalonba érve feltűnik, hogy nem figyel olyan intenzitással, mint eddig, de nem róvom fel neki. Hosszú napokba, akár hetekbe is telhet, míg ezt a görcsös félelmet sikerül majd feloldani benne. Érdeklődve szökik magasabbra a szemöldököm, ahogy a leány magától lép a kabinet elé, és szemrevételei a könyveket, amiket odakészítettem. Szólni nem mertem, nehogy elriasszam, mikor végre úgy tűnik, magától talált holmi érdeklődést. Nem mind szakirodalom és száraz könyvlapok, belecsempésztem pár világi művet is, enciklopédiákat, színdarabokat, komédiákat. Mellé léptem.
- Annyit fogunk olvasni, hogy felséged már majd’ elunja a végére. Egy hercegkisasszonynak mindent tudnia kell a világról, hogy szórakoztatni tudja a vendégeit. A tudás az egyetlen dolog, ami állandó, és ami mozgásban tartja a világunkat, kedvesem. Felséged tud olvasni? – volt egy olyan sejtésem, hogy nemleges lesz a válasz, ebben az esetben ez a polcnyi könyv még túl sok lenne elsőre, de szép lassan eljutunk majd oda – Ha Hanga meghozza a kakaóját, és a kisasszony megitta azt, javaslom, adja át magát a leányoknak, ők elviszik; segítenek alaposan megmosdani, kifésülni a haját, és bizonyára új ruhát is szívesen segítenek választani.
 

P.S.:625 szó Mood: Siúil á Rún
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cirilla császárné

avatar

Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
4
Join date :
2018. Oct. 19.
Tartózkodási hely :
Darn Rowan -Nilfgaard

TémanyitásTárgy: Re: Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella   Pént. Dec. 14 2018, 12:28



Stella

& The girl ©️
A szeretet és a félelem ritkán jár együtt
Ijedelmem, ha nem is kimondhatóan oldódik, de némiképp veszít erejéből, s kezd eluralkodni az elmémen a tehetetlenség érzése. Hiszen... mit is tehetnék én ellene? Miként is úszhatnám meg a kivégzést, mit akkor kapok jussul, ha másként merek szólni, mint ahogy a dogmaként belém vert sorok mondják. De... de engem úgy tanítottak, hogy hazudni bűn. Ágáljak az egyik alappillérként belém nevelt tulajdonságom ellen? A.. a túlélésért?
Undorító.
Hallom a vádlóan csendülő hangját, miközben meredten néz engem, rongyos valómat s szinte látom, ahogy kínpadra dobna. Hiába kicsi, hiába jelentéktelen, hiába... voltam egykor én, ő engem vádol. Mindenért. Rojtos kis fehér ruhácskája tépázott, alja cakkosan lifeg, miközben az agyon szorongatott játékából jön ki a bélés. Arcocskája koszfoltos, és smaragd szemei izzó méregként merednek a világra. Nem tudom, miért követ még mindig...
Halj meg.
Összerezzenek a szavakra, s ijedtebben húzódom Estella asszony felé. Ha... ha azt csinálom amit mond, akkor, akkor nem lesz semmi gond! ... Igaz? Akkor megúszhatjuk, nem.. nem tudom, hogy utána mi lesz, de amíg Estella asszony tanít... addig talán minden rendben.
Gyáva...
A hangja... a grófnő hangja olyan meleg volt, olyan kedves még az is, ahogyan kacag. Rajtam kacag? Nem, nem hiszem, nem úgy tűnik, mintha kinevetne. Nagy bogárszemekkel meredek rá most először. Vicceset mondtam? Én? Igazán? Nahát... Meglepetten nézek körül, figyelem a leányok arcvonásait, a tartásukat, de... nem látok ellenséges magatartást. Vajon.. észrevenném egyáltalán?
- I-igenis, Estella asszony...
Hajtom meg fejem egy kicsit zavaromban, nyakamat összébb húzva próbálom rejteni pirospozsgás orcámat. Ahh, a szívem facsarodik össze aprócska galacsinná. Valóban jó lesz itt nekem? Valóban... lehetek itt? S ha a nép.. ha az istenadta nép megtudja rút valóm, boldogsága mind füstbe száll vajon? Fejem fordul a Hanga nevű leány után, annyi lehet mint én, talán picivel idősebb, de puhának tűnő bőrén nem látszanak a plusz évek. Milyen szép neve van. Neve, mely csakis az övé, melyet nem vettek el tőle, melyet szülei adtak neki s ő viseli büszkén. Milyen.. szörnyen szerencsés. Halott mocsárszínű smaragdjaim követik a leányok sziluettjeit, ahogyan a nevek hangzanak el. Suta mosoly, ennyire futja. Irigy vagyok... az az igazság. Szörnyen irigy.
- Igenis, Estella asszony.
Vajon mikor fogok felébredni mindebből? Oly hihetetlen... olyan abszurdan folynak az események egy láthatatlan mederben, míg a futó hab elkapdossa. Arannyal futtatott kerevet mellett ülve lehetne nézni ezt a képet s azon mélázni, megtörténik-e mindez, vagy csak a szabászatban aludtam el egy kényelmetlen, rozoga padon.
- K-köszönöm szépen!
Kapok észbe s két tétova lépéssel totyogva a távozó Hanga felé nyúlok félszegen, mialatt ijedten szöknek ki magas hangok a torkomból. Félve pillantok Estella asszony felé... le fog szidni? Nem tudhatom, de úgy éreztem megfojtanak a szavak, ha nem eresztem őket ki ajkaim közül. S mégis... eme érzés eltörpül, amikor a kabinet csodás míve előtt állok, mikor esetlen próbálom a kackiás betűket haptákba állítani fejemben. Nem tudom, mennyi ideje nézhettem, a grófnő hangjára rezdülök össze s ijedve tapad hátam a szekrénynek, fejem lehajtva mered a padlóra. Szemem ide-oda tekereg a jobb és a bal cipőorrom között. Mit is mondjak, nem tudhatja meg, hogy imposztor vagyok.
- Egy... kicsikét. A.. ümm... családom halála után félbeszakadt a... a tanításom.
Forgatom a szavakat a nyelvemen, elég tág ez a megfogalmazás s nem hazudtoltam meg magam sem. Elvégre, a saját történetem is abban a szörnyű háborúban hasadt meg.
Szánalmas.
Némán bólintok a szavaira, szinte minden egyes akkordjára. Lopva próbálok arcára pillantani, de mikor észreveszem, hogy engem néz, visszasütöm a tekintetem. Vajon... van gyermeke? Ott hagyta családját a császári felség parancsára...? Vajon... én csak... teher volnék? Ahh, bizonyosan.
- Igenis, Estella asszony.
Próbálok egy olyan bájolgást bemutatni, mint amilyenről még ott, a lépcső aljában dorgált meg. Halk kopogás hallatszik az ajtó felől, kérdőn pillantok a vasalt deszkalapra. Stella asszony nem mozdul, engem figyel, reszkető hangom megszólal, azt hiszem, azt várja.
- Sz-szabad!
Megrettenve saját hangomtól rezzenek össze, ujjaim görcsösen akadtak bele szoknyám gyűrött rojtjaiba. Hanga lépdel be, kezében tálcával, rajta egy csésze gőzölgő kakaóval. Oly illatos, oly finom mannaként szállingózik a levegőben, hogy apró gyomrom megkordul arra reflektálva. Ijedtem szorítom rá a kezem, ejj már, csendesebben vigadj...

Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella   

Vissza az elejére Go down
 
Hercegnői etikett ● Cirilla x Stella
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Nilfgaard-
Ugrás: