World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Macskajaj (Karméle & Felina)

Go down 
SzerzőÜzenet
Felina

avatar

Hozzászólások száma :
6
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 11.
Tartózkodási hely :
slippin' into darkness -

TémanyitásTárgy: Macskajaj (Karméle & Felina)   Kedd Dec. 11 2018, 22:48



Idővel a vaják megtanul különbséget tenni az ártatlan érdeklődés és a gyanús kérdezősködés között, és pontosan tudja, jelenlétével mikor hív fel kéretlen figyelmet magára. Alig harmadnapja tartózkodtam Riviában, és máris egy macska medált viselő vaják után tudakolódtak a fogadóstól; ha sejtéseim nem csaltak, pontosan ugyanaz a személy, aki Lyria határán is majdnem fülön csípett. Nem akartam felfedni magam előtte, míg többet ki nem derítettem a szándékairól, mégsem hagyhattam, hogy egészen Nilfgraadig a nyomomban koslasson. Ki nem állhattam a tarkómra tapadó kísérteteket.
Az istálló dohos volt és nedves, nem épült még teljesen helyre a legutóbbi beázásból. Ázott szénaszag terjengett a levegőben, a lovak neszezésén és az abrak halk ropogásán túl semmi sem csapott különösebb zajt. Éberen feküdtem a szénapadláson, belegabalyodva a fekhelyemül szolgáló, aranyszín szálakba. Az ikerpengék kényelmetlenül nyomták a hátam, de nem vehettem le. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet.
Ha nem számítottam volna a látogatására, észre sem vettem volna az istálló ajtajának nyitódását. Üldözőm nesztelen osonása minden idegszálam felborzolta és arra késztetett, hogy rögvest felüljek. Lehunyt szemmel füleltem, bár ügyesen közlekedett, halk légzése és a csizmája alatt ropogó padló épp eleget árult el jöttéből.
Hasra gördültem, két deszka között lestem ki. A lenti gyér fény megnyújtotta az árnyékát a padlón, torzítva karcsú sziluettjét. Egy nő. Oké, kissé váratlan fordulat, de nem példa nélküli... Magam alá húztam a lábam és elrugaszkodtam, a következő pillanatban pedig már zuhantam is lefelé a padlásról. Elmosódott, fehér foltként, némán csapódtam be az alak mögé, s mire a szívünk ritmust tévesztve összedobbant, acél pengém máris a torkának feszült. Hacsak nem hárította valahogy a támadásom, úgy ott álltam mögötte, hátulról hozzásimulva, alkarpengémmel túszul ejtve, míg szabad karommal törzsét fogtam át, hogy ne legyen esélye fegyvert ragadni.
- Úgy hallottam, engem keresel. - suttogtam közvetlenül a puha fürtökbe, közelsége révén nem kellett hangosabban beszélnem. Rajtunk és a lovakon kívül egy árva lélek sem tartózkodott ilyen kései órán az istállóban. Elég volt csak ott állnom és fognom őt, hogy érezzem a benne szunnyadó erőt. Harcos volna? Vagy talán szörnyvadász?
Kezem rögvest elindult fölfelé a testén, a nyakában lógó medál után tapogatózva. Biztosan farkas, azok ennyire bájosan jóhiszeműek - gondoltam, így hát eléggé meglepetésként ért, mikor ujjaim ismerős formába ütköztek. Hogy? Az nem lehet...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karméle La Valette

avatar

Hozzászólások száma :
39
Reagok száma :
36
Join date :
2018. Sep. 30.
Tartózkodási hely :
Temeria

TémanyitásTárgy: Macskajaj [Karméle x Felina]   Szer. Dec. 12 2018, 15:20



Curiousity killed the cat... @
A lyriai kocsmában vettem hírét annak, hogy nem olyan rég egy vaják haladt át a városon. Nem száolt el semmivel, egyszerűen csak továbbállt. A város lakói, sem a kocsmatöltelékek nem tudták megállapítani, hogy a nyakában melyik iskola medálja függött. Kíváncsiságom – mely ugye a mondás szerint megöli a macskát… - az átutazó nyomába hajtott, és egészen Ríviáig követtem. Ott aztán ismét csak a helyi tavernát vettem célba, és amikor egy macska vagy mantikór vaják után érdeklődtem, a kocsmáros csak némán az istálló felé mutatott. Elindultam hát arra, amerre a néma csapos mutatott, a taverna oldalában álldogáló, rozoga, viharvert istálló felé. Halk, macskás lépteim adottak, különösen óvatosabban sem kellett eljárnom. Halkan prüszköltek és rágtak a lovak, amikor csendesen kitártam az istálló ajtaját. A sötéthez tökéletesen idomult látásom segített felmérni a terepet, azonban nem láttam senkit a szalmában heverészni. Ló sem hiányzott. Különös, gondoltam, ahogy a teli bokszok előtt sétálgattam. Valami deszka hirtelen megreccsent a fejem felett, a lovak egy személyként nyerítettek fel, és mire a kardomhoz kaptam volna, már egy penge, és a korábbi manőver utószelének hűvösét éreztem, egyiket a torkomnak feszülni, másikat a hátamat borzongatni.
- Felvágós… - morogtam sértettem az orrom alatt, belefagyasztva abba a pozitúrába, ahogy épp az acél kardomért nyúlok a vállam felett. Hm, nem akar megölni? Ez érdekes. Ha meg akarna, már megtette volna egyetlen pengenyisszantással. Sőt, már azelőtt, érkezhetett volna a nyakamba is a pengéjével. Vajon miért? Gondolataimból azonban kiszakított, amint megéreztem az idegen kezet a medálom körül matatni. Felforrt az agyvizem. Nem csak Lyriában terjedt el a babona, hogy a képességeimet valójában a vajákmedálom kölcsönzi, de basszameg Riviába is átterjedt? Komolyan mondom, a vaják esze megáll! Jó, az igaz, hogy le nem vesszük soha, hisz jó mágikus induktor, de ez minden legenda, ami azt a félelmetes vajákmedált övezi. Kezd unalmassá válni az egyszerű nép vaják-fóbiája.
- Már megint?! A héten már egy tejfelesszájút ledumáltam a lopási kísérletről!
Kihasználva azt a tétova másodpercet, míg a támadóm a medálommal van elfoglalva, gyorsan felmértem a lehetőségeimet, és a nem túl elegáns megtaposós módszer helyett az egyszerű, de hatásos lefejelést választottam. Ingerült nyögéssel hátralendítettem a fejem, amennyire csak bírtam, remélhetőleg legalább orrnyergen találva a kakaskodó tmadómat, hogy amíg az orrával van elfoglalva, én kiszabadítsam magam a fogásából, és a tengelyem körül megperdülve – melyre nem sok hely kínálkozott a szűk istállóban – előrántsam acél kardomat, támadásra készen, de valami megállított abban, hogy meg is lendítsem. Az öltözködését, mely kirívott a ríviai népviseletből, a legnagyobb jóindulattal sem lehetett helyinek nevezni. Napbarnította bőre ofieri vagy zerrikán származásra enged következtetni, az arcából azonban a csuklya nem sokat enged láttatni. Valami azonban még a különös öltözködésen és a bőrszínen is felkelti a kíváncsiságom. Egy vaják medál. Egy macskáé. Újragondoltam pár dolgot, és bár nem támadtam, a kard markolatát továbbra is erősen tartottam.
- Jól hallottad. Bár nem azért, amiért te gondolod. Nem akarom az életed venni. A nevem Karméle La Valette, vaják a macska iskolából. A testvéreimet keresem. Mit ne mondjak, alaposan megizzasztottál, mire utolértelek. Lyria határában kis híja volt, hogy beérjelek, de az utolsó pillanatban jól meglógtál.


P.S.:503 szó Mood: Everybody wants to be Cat!






Gyere ide, bazdmeg, úgy megölellek, hogy visszasírod azt a rongy szeretődet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Felina

avatar

Hozzászólások száma :
6
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 11.
Tartózkodási hely :
slippin' into darkness -

TémanyitásTárgy: Re: Macskajaj (Karméle & Felina)   Pént. Dec. 14 2018, 12:46


Karmina

Bár úgy tűnhet, előnyben vagyok, amint beleakad az ujjam a medálba, két dolog rögtön nyilvánvalóvá válik számomra: 1.) egy vajákkal állok szemben - vagyis épp a hátának. 2.) nem volt jó ötlet ilyen közel szorítani őt magamhoz. Mire azonban bármit is tehetnék az ügy érdekében, balsejtelmem beigazolódik és máris közelebbről megismerkedem a koponyájával. Erősen csattan az orromon, arra késztet, hogy elengedjem, aprót taszítva rajta. Meg kell hagyni, felvágták a nyelvét! Nem csoda, hiszen a medálja szerint nagyon is macskából van.
- Miért akarnám ellopni? - Leplezetlen vigyorral törlöm le kézfejemmel az orromból szivárgó vért, majd hüvelykujjamat a nyakamban csüngő láncba akasztom, kiemelem a rokon-medált köpenyem takarása alól. - Nekem is van egy. - Újabb törlés, és a vérzés el is állt. Bár a lányka nagyon makacsul szegezi rám a kardját, visszacsúsztatom a sajátomat a helyére. Nem lesz szükség harcra, már most látom; szemtől szemben nekimenni egy szörnyvadásznak amúgy sem az erősségem, nem véletlenül támadtam most is hátulról.
Megnyugtatásnak szánt megjegyzése arról, hogy nem óhajt megölni, rövid és száraz nevetést csal ki belőlem.
- Sok szerencsét hozzá... - Tény és való, nem sokszor kellett eddig vajákkal küzdenem, macskával még annál is kevésbé. A magabiztosságomon erős csorbát ejtene, ha most rögtön kéne bizonyítanom...
Teljesen megnémulok a bemutatkozása alatt, ha nem pislognék, talán abban is elbizonytalanodhatna, ébren vagyok-e még. Pedig nagyon is, éberebben figyelem, mint az elmúlt években bárkit, és olyan érzelmek garmadája borít el, melyekről azt hittem, már rég elapadtak bennem.
- Lépj előre, kislány! - Csak egy szűk lépés kell neki felém, hogy a bokszok közti tartóoszlop árnyéka ne vetüljön az arcára. Egyetlen lépés a fáklya narancsos fénykörébe, hogy kirajzolódjon előttem az arca, meggyőzve szavai igazáról. Egyetlen lépés, hogy úgy szorítsa a mellkasom a láthatatlan vasököl, még a szemem is szúrni kezd tőle. - Úgy tűnik, a szerencse neked kedvez ma.
Lehúzom a csuklyát a fejemről, felfedve előtte az arcom. Nem várom, hogy felismerjen, hogy őt is szíven üsse a kimondatlan fordulat, hanem ezúttal én lépek felé, nem egyet, hanem rögtön hármat, megtörve kettőnk közt a távot, hogy a karomat tárva felé a nyakába boruljak, bordaropogtató ölelésembe zárva.
- Megtaláltál...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karméle La Valette

avatar

Hozzászólások száma :
39
Reagok száma :
36
Join date :
2018. Sep. 30.
Tartózkodási hely :
Temeria

TémanyitásTárgy: Macskajaj [Karméle x Felina]   Pént. Dec. 14 2018, 17:04



Karmina in Macskajaj @
Szerencsére sikerült meglepnem a támadómat, amikor a koponyám erős ütés formájában találkozott az orrnyergével. Ha nagyon figyeltem volna, még a finom porc reccsenését is hallom, de ekkorra már idegesen dobogtak, türelmetlenül fújtattak a lovak. Érzem, ahogy taszít rajtam egyet, nem túl erőset, épp akkorát ellenben, hogy be kelljen fékezni.
- Hát én is ezt kérdezem! A héten már egy kis tolvaj szarkát lebeszéltem róla, de úgy tűnik, a Lyria és Rivia közeli népek hiszik, mint a babonát, hogy a medál adja a vaják erejét. Ha innen nézem a dolgot, és ha igaz volna, sok-sok koronát kaszálna rajta, aki megkaparintja. – kemény vonásaim azonban meglágyultak, és inkább csodálkozásra álltak, amint a vérző orrú idegen revelációt tesz a medáljával kapcsolatosan – De hiszen az egy macska medál…  - Nem mantikór, ahogyan a szemtanúk leírták. – Még egy ok, hogy ne akarjalak eltenni láb alól.
Ismét megcsillant előttem a remény. Az a fránya. Bár már volt szerencsém nem egy vajákkal összeakadni, mióta az úton vagyok – minden alacsony valószínűségi indexnek ellent mondván – a farkasokon és a mantikórokon kívül csak egyetlen macskával – de még milyennel! – találkoztam. Annak, aki a szétszéledt családját keresi, csodáljátok, hogy reménnyel telik meg oroszlánszíve? Arra a száraz, már-már gunyoros nevetésre összehúztam macska vágású szemem.
- Ismétlem, nem akarok üzekedni. Elég kevesen vagyunk így is az Úton, semmi jó nem származna belőle, ha ma az egyikünk odaveszne. Noha óhatatlanul megfordul a fejemben, vajon melyikünk hagyná el élve ezt az istállót, hallgatok a józan észre. Így őrzőm egy testvérem emlékét.
Amint az idegen nő – már nem vérző orrú – elteszi különös ikerpengéit, magam is visszatolom az acélkardomat a hüvelyébe. Nini, mi ez? Nocsak, úgy tűnik, valamivel célt értem, és sikerült elbizonytalanítani. Vajon melyik volt az a pillanat? A megszólításra azonban vérszemet  kaptam, és bár szentül állítottam egy perce, hogy nem akarok harcolni, most szívesen megkóstoltattam volna vele az öklöm.
- Anyád picsája a kislány! – valóban előléptem, de azzal a szándékkal, hogy az idegen lássa és értse, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban. És hogy lássa aranyosan örvénylő íriszeimet a macskásan hasított pupillákon túl, bal vállam fölé sepert és font, jellegtelen barna hajamat, és a könnyű, macskás vértezeten túl egy kidolgozott, de nagyon is női alakot. Értetlenkedve ráncoltam össze a szemöldököm. még hogy szerencse…
- Hö?
Egyetlen röpke pillanat, amíg amaz a hátára ejti a csuklyáját, az én felhőktől bosszús arckifejezésem pedig úgy válik rögtön a csodálkozó és a hitetlen határát súroló érzelemre. Oh, szóval az a szerencse. Még a gondolat is épp csak születőben volt a fejemben, még fel sem ocsúdtam igazán, a zerrikán vagy ofieri hölgy már oda is lépett hozzám, hogy úgy öleljen át, mint egy régi szerető. Nehezen álltak szóra az ajkaim, ostobán tátogtam, félhangokat formáltam némán, mire összeszedtem magam, hogy feleljek.
- … Fe… Felina? Tényleg te vagy az, különben itt basszon meg az ótvaros nyúl!
Nem jött az a rühes tapsi, úgyhogy kénytelen voltam hinni a két szememnek, és amaz két karjának. Lassan mozdultak az enyémek, hogy átkaroljam a derekát.
- Hnng, kímélj, kímélj, még összetörsz… ! - heherésztem elhaló hangon, amíg eszembe nem ötlött valami más – Az orrod miatt bocsi. Én nem úgy…


P.S.:511 szó Mood: Catgroove






Gyere ide, bazdmeg, úgy megölellek, hogy visszasírod azt a rongy szeretődet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Felina

avatar

Hozzászólások száma :
6
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 11.
Tartózkodási hely :
slippin' into darkness -

TémanyitásTárgy: Re: Macskajaj (Karméle & Felina)   Szomb. Dec. 15 2018, 23:40


Karmina

Látványosan forgatom a szemem az újabb feltételezésen, miszerint olyan könnyedén végezhetne velem, ha rászánná magát. Valószínűleg egyébként nem sok kellemetlen percet okoznék neki, ismervén tapasztalataimat a közelharcok terén, de attól még elég silány mentorai lehettek, ha engedték, hogy ilyen nagyra nőjön az önbizalma. A vaják legnagyobb gyengesége az önhittség - mondom ezt úgy, hogy adott skilljeimre és tulajdonságaimra meglehetősen önhitt vagyok.
- A józan ész, nem igaz? - ismétlem ellágyuló mosollyal a szavait. - Valami, ami a kutyákból hiányzik... - cserfes vigyor mögé rejtem a sértésem. Sosem titkoltam különösebben, hogy megvetném a farkasokat, habár nem igazán tudnám megmagyarázni ennek okát. Talán csak a természet által belénk kódolt kutya-macska ellentét ölt különös formát bennem.
- Hogy beszélsz? - sopánkodom az orrom alatt egészen elnézőn, megengedőn, mikor még fogalmam sincs, hogy Karméle áll velem szemben. Persze amint felfedi előttem a kilétét, igen csak nagyot változik minden. A hitetlenkedést és a viszontlátás örömét lassan felváltja az érzelgősködés, de biz isten nem fakadok sírva előtte! Ha el is öntenek az érzelmek, az arcom a vállába rejtem és nem mozdulok onnan, míg le nem gyűrtem minden cseppjét. - Vigyázz a nyelvedre, hogy a ménkű csapjon beléd! - elhúzódom tőle, hogy a fonatába kapva gyengéden meghúzzam azt. Pillantásom szúrós, hangom pedig dorgáló, és ó, mennyire hiányzott, hogy okíthassam!
- Mi ez, elválunk néhány röpke esztendőre és farkat növesztesz magadnak?! Hát így beszél egy úrihölgy?! Hogy néz ki a körmöd?! Hadd nézzem! - fenyítem rögtön, és biztos lehet benne, hogy ha meg meri mutatni a kezét, akkorát csapok rá, hogy emlékezzen, miért is olyan fontos a körömápolás - különben leverem mind a tíz körmét. Talán jobban jár, ha meg sem mutatja, hogy néz ki. - És mik ezek a göncök? Hát szégyenbe akarsz hozni, vagy ennyire nem figyeltél rám? - Csípőre teszem a kezem, méltatlankodó fejcsóválással lépek hátrébb, hogy tetőtől talpig végigmérhessem a lányt. Szidjam bármilyen zsémbesen is, tagadhatatlanul örülök, hogy rátaláltam - vagy inkább ő rám. Viszonyítás kérdése. Az annál kevésbé, hogy nem túlzottan nőies viselkedése ellenére pontosan olyan, mint ahogyan az emlékeimben élt; ami pedig a legfontosabb, hogy életben van, jól tartott és erős. Ennél többre nincs is szükségem a megnyugváshoz.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karméle La Valette

avatar

Hozzászólások száma :
39
Reagok száma :
36
Join date :
2018. Sep. 30.
Tartózkodási hely :
Temeria

TémanyitásTárgy: Macskajaj [Karméle x Felina]   Vas. Dec. 16 2018, 23:03



Karmina in Macskajaj @

Látom a heveny fáklyafény csillanásán a szemében, hogy épp drámaian forgatja őket. Nm tudom, mit mondtam, ami ennyire ellenére van, mindenesetre ha lehetett volna, elkerültem volna a direkt konfrontációt. Nem csak az elemi morál mondatta ezt velem, hanem az is, hogy ötletem sem volt, két macska cicaharcából melyikünk kerülne ki győztesen. Két közel azonos szinten, azonos technikákat tanult, azonos tudással rendelkező vaják egymásnak feszül… Jobb, ha nem kísértjük a sorsot. Hisz az vajmi szeszélyes szerető. Undokul elfintorodtam.
- Túlságosan kevés vaják maradt az Úton ahhoz, hogy utálkozzunk magunk közt. Mit vétettek ellened a farkasok, hogy ilyen véleménnyel vagy róluk?
Most így hirtelen magam sem tudnám felidézni, mikor találkoztam utoljára farkassal, találkoztam-e egyáltalán, időnként felüti a fejét egy-két hír valami fehér farkasról, meg Maurice anno sokat mesélt egy bizonyos ominózus vaják viadalról, aminek hála egy életre megutálták egymást a farkasok és a macskák, de sajnos mindenki máshogy meséli a történetet, így nem tudni, mi a valóság. Ez minden, amit a témához hozzá tudok fűzni.
- Hogyhogy hogy? Van egy kis tájszólásom, de a közöst beszélem – öltöttem nyelvet a szemrehányást tévő idegennek, akiről a pillanat tört rész alatt derül ki, hogy annyira nem is idegen. Sőt, kedvesebb és régibb, mint bárki ezen az istentelen Kontinensen.
- Felina… ! – már épp belekezdtem volna valami nagyobb lélegzetvételű kérdezősködésbe, amikor amaz meghúzza a hajfonatomat. Feljajdulok, pedig bizony isten nincs olyan fájdalmas, mint mikor egy kikimór beléd mar – Áu! Az anyád úristenit, te némber, ez meg mire volt jó?!
De ahogy meglátom a mellé társított pollantást, rögtön kiszalad az arcomból minden vér, és hirtelen úgy érzem, nyelnem kell egy nagyot.
- Há-hát én csak… Az úgy volt… Amikor… - eltöprengek egy pillanatra, azon, hogy milyen állapotban is van a körmöm. Mit is csináltam tegnap? Átlovagoltam Lyriából Riviába, összefogdostam pár söröskorsót, meg pár ledér fehérnépet, levágtam a város határában egy arakászt… El sem mertem képzelni, hogy néz ki a körmöm. Inkább gyorsan a hátam mögé is rejtem.
- M-Mi baj az öltözékemmel… ? – kezdtm el valami megmagyarázhatatlan okból habogni – Könnyű vértezet bőrből, meg védőfelszerelés…
Hát rögtön inamba szállt a bátorságom, és úgy éreztem magam, mint egy hat éves kislány a kiképzés első napján. Nagyon rég nem néztek ilyen szigorúan a körmömre, a szó legszorosabb értelmében.
- D-De azért még örülsz, hogy látsz, nem… ? Felina… Nővérem! – remény csillant a szemeimben, ahogy ráemeltem őket a fáklya fényében, de csak amíg valami, pontosabban valaki más be nem tolakodott a gondolataimba. Kihűlt a levegő köztünk, csak a remény gyér csillanása maradt a szememben - … És Leonart… ?


P.S.:415 szó Mood: Drums in the Sun-Ring






Gyere ide, bazdmeg, úgy megölellek, hogy visszasírod azt a rongy szeretődet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Felina

avatar

Hozzászólások száma :
6
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 11.
Tartózkodási hely :
slippin' into darkness -

TémanyitásTárgy: Re: Macskajaj (Karméle & Felina)   Szer. Dec. 19 2018, 23:14


Karmina

- Ha macska vagy, pontosan tudod - okítom a leányt, egyrészt mert iskolánk tagjaként kötelessége ismerni a mendemondákat. Nem fáradozom idegenek fejtágításával, ha pedig az, akinek gondolom, még nagyobb szégyen, ha elfeledte a leckéinket.
- Vigyázz a szádra, te fruska, ha mondom! - háborgok, ami nálam felér a kiabálással is, de bárki tenne szemrehányást, felvilágosítanám, hogy ez a normál hangerőm, s minden bizonnyal nem hallott még valóban kiabálni. Karméle biztosan különbséget tud tenni, hallhatja, hogy a hangszálaim még közel sem melegedtek be; na de ha tovább bosszant...!
Helyes, fut át a fejemen, ahogy elrejti a körmét. Bölcs és a neveléséhez illő reakció, nem is feddem meg érte, pedig tudom, hogy valószínűleg épp a koszt rejti a körme alatt. Sosem értettem, hogy létezhet egy nő piszkos kézzel; hogy képes kardot fogni és szembesülni A Látvánnyal?
- Jó, jó - legyintek türelmetlenül, mikor az öltözete előnyeit sorolja. - De hogy néz ki?! - sopánkodom tovább, a szám elé kapva a kezem. Valójában nem annyira szörnyű, húzott Karméle már förtelmesebb göncöket is magára, ám azért látszik rajta a dolgos női jelenlét hiánya. Nem mintha tudnám, merre tovább, s eldöntöttem volna már, hogy csatlakozom hozzá és mellette maradok... Két vaják amúgy is nehezebben fér meg egymás mellett ezekben az időkben, mikor egyet is alig látni. De ha már megtaláltuk egymást, egy ideig biztosan társául szegődöm, akkor is, ha nem akarja. A további maradás is egyedül rajtam áll - macska kölykének nincs beleszólása, akkor sem, ha már nem az a gyermek többé. Az én szememben örökké doromboló kis szőrgolyó marad.
Reménykedő pillantása megolvasztja komor vonásaimat, ragyogó mosollyal lépek közelebb, ismét keblemre vonva, ezúttal szelíden súgva a fülébe: - Persze, hogy örülök, te istencsapása! Hiányoztál, kislány! - Gyengéd, körkörös mozdulatokkal cirógatom a hátát, anyáskodón és pátyolgatón, bele-belesimítva a tarkójánál kiálló pihékbe. Csak a kérdése hallatán húzódom el annyira, hogy ránézhessek, majd körbe az istállóban, ellenőrizve, időközben nem surrant-e be harmadik fül is hallgatózni.
- Egy darabig együtt utaztunk, nem sokkal rá elváltak az útjaink. Évek óta nem hallottam felőle sem - elkapom azt a riadt, kihűlt pillantást, szélesebbre húzza szelíd mosolyomat. - Ne féltsd a vén gepárdot! Kettőnknek együtt sincs annyi esélyünk a túlélésre, mint neki egymaga. Ha valakit, hát őt még a halál sem látna szívesen - megpaskolom Karméle felkarját, majd ellépek mellette, a szénapadlásra vezető kapaszkodóhoz indulva. Létrának kár lenne nevezni, lévén több foka hiányzik, mint ami megvan.
- Jer! Nyilván mesélni óhajtasz a kalandjaidról - A vállam felett sandítok rá hátra, nyomatékosítva, hogy nyilván nincs más választása, aztán már kapaszkodom is fölfelé, suhanó fehérség marad belőlem, mielőtt eltűnnék odafent. Elterülök a puha szalmán, hellyel kínálva magam mellett a lánykát, s ha motivációra szorulna, meglengetem félig teli flaskámat, melyben nem épp töklé illatozik...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karméle La Valette

avatar

Hozzászólások száma :
39
Reagok száma :
36
Join date :
2018. Sep. 30.
Tartózkodási hely :
Temeria

TémanyitásTárgy: Macskajaj [Karméle x Felina]   Kedd Jan. 01 2019, 14:42



Karmina in Cat's Meow @

Felina okító, nevelő  egymondatos magyarázatára csak fanyarul elhúztam a számat. Az ominózus vaják torna, ahol iskolák mérhetik össze legjobb bajnokaik képességeit. Állítólag épp a legutolsón a farkasok csúnyán elárulták és hátba támadták a macskákat – bár ezt ők éppen fordítva mesélik, így aztán nehéz megállapítani, mi az igazság; ki hazudik kinek.
- Tudom, hogy ne tudnám. De én jóval azután a konfliktus után születtem, így nem hogy nem emlékszem rá, de a történeteket is csak hallomásból ismerem. Lehet, naivitás történetek alapján nem-gyűlölködni, de nem érzem, és sosem éreztem helyesnek. Találkoztam már egy-két vajákkal az úton, mantikórral, farkassal, sőt, még egy macskával is összehozott az a csalfa sors! De egy sem volt olyan bölcs, sőt, megbízható, mint az a farkas leány! Én azt mondom, ami volt, elmúlt, ideje félretenni a nézeteltéréseinket más iskolákkal, és ha össze nem is fogunk, legalább ne szegezzük az acél kardunkat rögtön a másiknak, ha ellovagol mellettünk.
Bár Felina nem kiabált, éppen csak fortyogott, mégis összerezzentem tőle kissé, hála az emlékeknek, amik mind előjöttek az orgánumának hála, de azon nyomban viszonoztam is a hévet. Tűzzel viszonoztam a tüzet.
- Ahogy tetszik! Tudd meg, hogy már nem vagyok fruska sem, a következő nyaram lesz a harmincadik! Különben is, hat évig nem láttalak, nem gondolod, hogy kicsit igazságtalan tíz rühes perc alatt bepótolni minden átkozott szidást, ami elmaradt? Hát tehetek én róla?
Látom a szemének csintalan csillanásán, hogy approválja a döntésemet, jól voksoltam, amikor végül nem mutattam meg neki a körmömet. Biztosan lószagú, és talán némi alvadt vér vagy piszok is szorult alá. Lefele görbülnek az ajkaim, ahogy az öltözékemet is lefitymálja, nagyot sóhajtok csak, macskás, sárga szemeimet látványosan forgatva. Undok mód összeráncoltam az orrom.
- Leonart mindig azt mondta, semmi fityegő ruhadarab, abba csak beleakad a szörnyek karma. Semmi kivágott vagy dekoltázsolt ruhadarab, csak támadási felületet adsz. Csak semmi magas sarok, rögtön kificamodik a bokád az esőtől puha vagy a használattól göröngyös földön.
Érveltem az öltözékeim nőiessége ellen, de persze pontosan tudtam, hogy Felinának erre is akad majd valami telivér riposte-ja. Annyit szidalmazott ebben az elmúlt pár percben, bárki joggal gondolhatná, hogy valójában szálka vagyok a szemében, tüske az oldalában, és ha nem ismertem volna sokkal jobban ennél, magam is így gondoltam volna, de tudtam, hogy minden morranása és macskás pöffeszkedése mögött ott lapul egy dorombnyi törődés. Épp ezért nem vettem túlságosan magamra, hogy rajtam élesíti a karmát. Ezért, és azért, mert engem sem kellett különösképpen félteni. Meglágyult a mosolyom, ahogy a szavait hallgattam, épp, hogy dorombolni nem kezdtem el, ahogy megéreztem kezének lágy cirógatását a hátamon. Magam is átöleltem, forrón, szorosan, éreztem, ahogy minden kis hézagot Felina tölt ki, rajtam is, és bennem is. Nagyon rég nem éreztem ilyet, felvillanyozott, felkapott, mint valami szélvihar, jó értelemben persze. Minden figyelmem neki szenteltem, ahogy Leonartról kezdett mesélni.
- Hmpf. A hazug. Nekem mindig azzal tömte a fejem, hogy a vaják egyedül utazik, nem igényli a társaságot. De veled bezzeg utazgat… ! – nagyot sóhajtottam, elengedtem a nőt, hogy kiropogtassam pár csontom – Sajnos én sem hallottam róla, úgyszintén évek óta… Keresem a nyomát, hiszen ő tanított nyomot olvasni, de ezen a ponton szimplán úgy érzem, nem akarja, hogy megtaláljam.
Amaz szóviccére kicsit felszakadoztak aggodalmam sötét fellegei, még egy jóízű nevetést is megengedtem magamnak, mint a Nap, mely kisüt a felhők felett.
- Azt hiszem, igazad van. De azért jó lenne már újra együtt lenni. Talán most, hogy te is megkerültél! Ha hírünket veszi, csak elődugja a pofáját!
A vállamon nyugvó kezére, majd a létrához lépő őrá pillantok, egy sóhajjal figyelem, ahogy felkapaszkodik oda, ahonnan nem egészen egy fertályórája felbukkant.
- Mintha kissé ellustultál volna, nővérkém – pimaszkodtam, de tudván, nincs választásom, felkapaszkodtam utána magam is. Odafent, bár kevés volt a hely, de mielőtt elterültem volna a szénában, úgy ítéltem meg, bölcs döntés volna leoldani a hátamról a fegyvereim és főzeteim armadáját. Gondosan félreraktam őket, mielőtt ledőltem volna mellé, és rávigyorogva el nem vettem a flaskát, hogy jól meghúzzam.
- Hol is kezdjem csak… Találkoztam az úton egy másik macskával, Adalbert LaCroix-nak hívják, segítettem a helytartónak szétzilálni a talgar-i Örök Tűz szektát, megszabadítottam egy trubadúrt kötelékeitől, segédkeztem egy mantikórnak és egy farkasnak legyakni egy lesit, felderítettem egy grófkisasszony színházában kísértő… nos, kísértetet, és megszabadítottam egy váltányt. Melyikről hallanál? 

P.S.:694 szóMood: Song of the Ancients






Gyere ide, bazdmeg, úgy megölellek, hogy visszasírod azt a rongy szeretődet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Felina

avatar

Hozzászólások száma :
6
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 11.
Tartózkodási hely :
slippin' into darkness -

TémanyitásTárgy: Re: Macskajaj (Karméle & Felina)   Vas. Jan. 06 2019, 22:12


Karmina

Hat év talán szempillantás csupán egy vaják életében, mégis kezd arcul csapni a felismerés, mennyi minden is történhetett az egymástól távol töltött időben. Nem józanító pofon ez, inkább lassú, dorgáló suhintás, mely ráébreszt, hogy Karméle bizony megváltozott. Már nem az a kölyökmacska, aki kieresztett körmökkel kapaszkodott belém és Leonartba - felnőtt, érett harcos, aki teljesen jól megállja a helyét egyedül, s ennél fogva nem rest visszafeleselni sem. Közönnyel hallgatom friss, békítő nézőpontját, s nemtetszésem jeleként csak megrántom a vállam.
- Merész dolog a nővéred jelenlétében mást helyezni dicsőítő listád élére - Finoman megpöckölöm az orra hegyét, csak hogy érezze a törődésem és az enyhe féltékenységet, mi hangomból kitelik. Hat éve nem láttuk egymást, de holmi világ legbölcsebbje farkas leánnyal dicsekszik!
- Harminc! - tettetett döbbenettel a szám elé kapom a kezem, felháborodásán gúnyolódva. - A teremtettjét! Macskák bölcse! Ővilágossága! Menten kerítsünk dicskoronát a fejedre! - Úgy kapkodom körbe a fejem, mintha valóban eltökélt szándékom lenne megjutalmazni az általa bölcsnek ítélt kor elérése miatt. Különben is, van addig még egy éve. - Pontosan azért kell bepótolnunk, mert látszólag nagy hiányt szenvedtél belőle az elmúlt hat esztendőben. - pirítom még oda élesen, mielőtt pontot tennék a vita végére. Nehogy már a vödör cipelje a szolgát!
Nem kerüli el a figyelmem, mennyire rosszul viseli az öltözékére tett megjegyzésem. Megenyhülök kicsit elkámpicsorodása láttán, de nem kezdek el rögtön szabadkozni, inkább csak a szokottnál gyengédebben hárítom ellenérveit. - Láttad is, hogyan öltözködik szegény pára... - csóválom meg a fejem rosszallón. Tagadhatatlanul én voltam az egyetlen közülük, kinek a legcsekélyebb érzéke volt a divathoz. Az útmutatásom nélkül szégyen, milyen göncökbe bújtak volna az álca nevében.
- Nem volt nagy társaság, nekem elhiheted - békítem Leonartra vonatkozó sértettsége miatt. Nem mintha védeni próbálnám a férfit, de közös utazásunk tényleg rövid és távolságtartó volt. Inkább csak egy irányba mentünk egy darabig. Karméle további szavaira helyeslőn bólintok. - Az sem kizárt, hogy tudja, hogy keresed. Majd megtalálod, ha ő úgy akarja.
Vigasztalni is próbáltam egyben, hiszen titkon magam is hiányoltam a férfi társaságát, nem kevésbé a régi, családias időket. Talán ezért is döntöttem úgy, hogy hátrahagyom gyökereimet, felkutatva a valódi családom. Szinte gyanúsan könnyen ment ezidáig.
- Sose dőlj be egy macska álcájának - feddem meg játékosan a flaskával, mielőtt odadobnám neki. Odébb csusszanok, helyet adva magam mellett, és leoldom magamról a köpenyemet, kiterítem kettőnk közé.
Érdeklődve hallgatom a felsorolását.
- Óóó, mily' dicső kalandok egy majdnem-harminc nyarat látott hősnek! - cukkolom, de ebben már semmi él nincs, csak kacérság és örömteli nevetés. - A kísértetről szeretnék hallani, ó, nagy vaják! - húzom őt tovább, de intek közben, hogy adja vissza a flaskát, magam is szeretnék kortyolni belőle.
- Amúgy is rég hallottam már egy jó kísértet históriát. - Nem mintha valaha találkoztam volna egyetlen valódival is derék pályafutásom alatt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karméle La Valette

avatar

Hozzászólások száma :
39
Reagok száma :
36
Join date :
2018. Sep. 30.
Tartózkodási hely :
Temeria

TémanyitásTárgy: Macskajaj [Karméle x Felina]   Csüt. Jan. 17 2019, 16:54



Macskajaj @
Szemtelenül magával ragadott, mint mezei nyulat a kánya, valami intenzív elegye a honvágynak és a nosztalgiának; hirtelen mintha gyermekkori magamat hallottam volna elszaladni a szénapadláson, mintha hátam mögül újra a kis Ka*&@-?< kacaját hallanám. Hogy is hívták… ? Itt van a nyelvem hegyén! „Azt mondtam, ide gyere, ördögfiók! Nem hallod?! Le a mászófalról, de tüstént! Karméle!” Leonart hangját az idő vasfoga sem lágyította meg az emlékeimben. „Füle botját sem mozdítja…”, panaszolta a mellé lépő Felinának, kinek a hangja épp olyan duruzsló és didergető maradt, amilyenre emlékeztem. „Biztos nem nyerte el a tetszését a kapott neve.” Leonart csak lemondón legyintett, én pedig megéreztem a hátamon nem egy, de rögtön két óvó macskaszempárt. Szememből a meleg, pasztellszínek táncát Felina élénk mezzója kergeti szét, mint egy csapat tarka pillangót, és ez végleg visszarángat a puha és biztonságos emlékképekből a tegnapi esőzésektől dohos és hideg, lóbűzös istállóba. Hűvös hangjára nyelni támadt ingerem, de az idegességem rögtön szertefoszlik, ahogy orrba pöccint.
- Az anyád térde kalácsát pöcköld orrba! Úgy orrba pöccintelek én mindjárt, visszaszállsz egészen Lyriáig! – dörgöltem meg a helyét morcosan. Bár talán mégsem volna jó ötlet ilyesmivel fenyegetni, nem azután, hogy épp én törtem el az orrát az előbb. – Csak méltattam kicsit a Farkast, ez minden… Szeretőnek sem épp utolsó… - villantottam amazra egy szemtelen félmosolyt.
Ami lejjebb is olvad a gunyoros hangvételre, és az én arcomon is unottá varázsolja a vonásokat. Barátságtalan fintorra álltak az ajkaim.
- Gondolhattam volna, hogy ha egyszer megkerülök, megint arra fogsz használni, hogy rajtam fend a karmod élét. Vagy rajtam köszörüld azt az érdes nyelved. De nem mindegy ez most? Engedd el.
Csillapítom egyúttal magam is, és mivel Felina is megenyhülni látszik, az én rosszkedvem is kiderül kicsit.
- Szeretném látni. De nem azért, hogy az öltözékén lovagolnak. Hiányzik nekem, és szeretném megölelni.
Így emlékszem én is Felinára. Mint akinek számítottak ezek az apróságok. Mit tegyek, hogy nekem a legkevésbé sem? Az elejére csak rosszízűen morogtam.
- Ha tudja, hogy keresem, legalább üzenhetne, hogy jól van, és vígan éli napjait akármelyik vár fokán. Így csak betegre aggódom magam, minden nap és minden éjjel új sírhelyet álmodok neki, új kifogást, amiért felkötik, hullafalót, ami már félig fel is zabálta, talán ott fekszik a Jaruga fenekén, kövekkel a hasában. Nem, ne, el se kezdd, hogy ne aggódjak érte. Család vagyunk. Vagyis, az voltunk valamikor. És a családtagok törődnek egymással akkor is, amikor elváltak útjaik.
Végre őszinte vigyort csal ki belőlem Felina játekos megjegyzésére.
- Touché.
Átadtam a flaskát, amíg amaz eldönti, melyik történetet hallaná igazán, bár a fellengzős hangvételre, bár ebben már hallom a pajkos csipkelődést.
- Na, te csak ne nyávogj! A te kalandjaidról tuti azért nem hallani egy szót sem, mert hat évig csak a pocakod süttetted!
Mielőtt mesélni kezdek, visszakérem egy kortyra az italt, nehogy kiszáradjon a torkom. Ez ugyanis történet a javából.
- Novigradban történt. Tudom, mert éppen annak a piszok Ötujjú Thordas-nak a szűrét tettem ki a Szomjas Ökölben. Hogy miért hívták éppen Ötujjú Thordas-nak, arra a mai napig nem derült fény. Na mindegy. Szóval a helyi grófnő, Báthory Emilia személyesen jött el értem, hogy megbízzon. Tudod, neki van a színháza, a, na, hogy is hívják… Lepkefing? Asszem, az lesz az. Azzal jött nekem, meg a társulata, hogy kísértetjárta a színházuk, és ennek ékes dísze volt a színház díszes éke – a csillár – a földön – darabokban.
Meséltem arról, ahogyan munkához láttam, kihallgattam minden szemtanút, ahogy a medálom állandóan ugrált és bukfencezett a nyakamban, indikálva az erős mágiát, de valami folyton ébren tartotta a gyanúmat, ugyanis bármennyi időt töltöttem a színházban, és bármilyen napszakban, a hangok és árnyak ellenére képtelen voltam megidézni a lidércet.
- Yep. Kiderült, hogy nem lidérc volt. Csak egy holdkóros varázsló, aki a katarzisra maszturbál, és ezen az eszetekert-nyakacsavart módon igyekezett felhívni magára a figyelmet. Egyébként, úgy hallom, azóta a második szerepére készül – vontam vállat.


P.S.:632 szó Mood: Lystochku chervenyj






Gyere ide, bazdmeg, úgy megölellek, hogy visszasírod azt a rongy szeretődet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Macskajaj (Karméle & Felina)   

Vissza az elejére Go down
 
Macskajaj (Karméle & Felina)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Lyria és Rivia :: Rívia-
Ugrás: