World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Egy színtelen és egy színváltós rózsa tánca - Fricska & Cirilla

Go down 
SzerzőÜzenet
Cirilla császárné

avatar

Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
9
Join date :
2018. Oct. 19.
Tartózkodási hely :
Darn Rowan -Nilfgaard

TémanyitásTárgy: Egy színtelen és egy színváltós rózsa tánca - Fricska & Cirilla   Pént. Dec. 14 2018, 13:16



Fricska

& The girl ©️
A szeretet és a félelem ritkán jár együtt
Oly sok ideje vagyok már itt. Hetekké folytak össze a napok, s azok aztán hónapokká nőtték ki magukat. Darn Rowan melegségbe öltözött, a tavasz kacéran nyaldossa a mezőket, új életre kel a táj s eme csoda közepén állok én, a halott porcelán baba. Testem égkék szaténruhába van csomagolva, derekamat felhőszín fűző fogja szorosra, mialatt a hullámos tincseim meghatározott sorrendben csúsznak ki a kontyomból. Aranyból készült és smaragdokkal ékesített tiara ül a homlokom szegletén elhelyezkedve, lábacskáit bujtatva  művészein megkomponált hajamban. Stella háklis az ilyesmire, mindennek úgy kell kinéznie, ahogyan azt megálmodta s neki megvan hozzá mindene, hogy a valóságot azzá alakítsa, amivé csak szeretné.
Szereted?
A rózsalugasban sétálva ujjaim végét táncoltatom a megannyi színben pompázó szirmok tengernek habókos, fodros tetején. Másik kezem tétován érinti meg a hajéket, s mintha rázna, el is kapom onnan a kezem. Annyira... furcsa... de Stella szerint szoknom kell a súlyt, mind fizikálisan, mind lelkileg, mit majd a valós korona terhe fog jelenteni cseppnyi vállaimnak. Jó kérdés... mégha tisztában vagyok is vele, hogy őcsászári felsége parancsára pesztrál csak engem, nem hazudhatok magamnak... igen nehezen viselem, amikor Liddertal ügyei elszólítják tőlem.
Önző vagy.
Az volnék? Meglehet.. de annyi idő, év és fájdalom után ő az első, ki foglalkozik velem... ki energiát és időt szán arra, hogy a csetlő-botló gyermekből egy olyan felnőttet faragjon, ki nem esik orra, kinek hangja nem csuklik el, ha meglát egy szolgáló hadat maga előtt. Ki.. ki olyan, mint egy tökéletes a...
Ki ne mondd!
Shhh, nem fogom, ne aggódj. Olyan botor nem vagyok... már nem. Azok az idők elmúltak, elfújta őket a szél, mint illékony álmot, balga képzetet. Néma kiáltásként zeng fejem felett a végzetem, miközben révetegen sétálok a lugasban, rózsák között. S egy biztos, én nem fogok ágyban, párnák közt halni meg.
- Jázmin, legyen olyan kedves és az öt órai teát a kerti pavilonba szervírozza kérem.
Fordulok hirtelen hátra s a fehér márvány lépcső mellett álló leányra pillantok. Amaz biccent, s a dolgára siet. Percek telnek el, hullnak tova, lágy tavaszi szellő táncol a fák lombjaival. Szeretek itt lenni. Függetlenül attól, hogy mivé kell válnom, hogy csak én tudom, hogy csak én állhatom azt a nevet, mitől megfosztottak, mit soha, senkinek sem mondhatok ki, mert azzal összetörném ezt a vékony, ingatag cukormázat. Gyűrűvel ékelt ujjaim a nyakékemen simítanak végig, mind e pompa, mind e sok arany... akkor is szeretnék itt lenni, ha most én lennék a teát hozó cseléd. S ha...
- Mi ez?
Szalad ki számon a hang, s élénken figyelek a lugas irányába. Hangot hallok, halk neszezést. Ohh nem, remélem nem egy szegény veréb ragadt a tövisek közé. A hang felé indulok, halkan hívogatva a kisállatot.
- Semmi baj kedves, csiripelj, merre vagy? Segítek neked.


Music


A hozzászólást Cirilla császárné összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 17 2018, 23:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Friedrich Biberach

avatar

Hozzászólások száma :
21
Reagok száma :
14
Join date :
2018. Nov. 24.
Tartózkodási hely :
Lyria

TémanyitásTárgy: Re: Egy színtelen és egy színváltós rózsa tánca - Fricska & Cirilla   Szomb. Dec. 15 2018, 00:27



Császárnéni & Fricska

Színváltogatás @

Amióta úton volt, nem számolta a napokat, minek is tette volna? Ment, ment, ment, dél felé, Ríviától Toussaint-ig, Toussaint-től Geso-ig, Geso-tól Vicovaroig, Vicovaro-tól egészen Rowanig. Hogy mennyi idő telt el amíg vándorolt, azt csak az istenek tudták, azokban pedig nem hitt, és különben sem valami magasztos küldetéstudat hajtotta délnek, Nilfgaard szívébe, de még csak nem is a bosszúvágy - pedig lett volna miért bosszút állnia… De már úgy hitte, túltette magát rajta. Nem, egész egyszerűen azért vette célba Darn Rowan városát, mert keresett valakit, talán az egyetlen személyt, aki még élt az Elveszett fiúk közül.
Heten együtt élték túl a háborút Ríviában, de a pogrom után már csak hatan maradtak, és a többi ötről azt se tudta, merre keresse. Az egyetlen, amiben reménykedett, hogy Karim, ez a fiatal nilfgaard-i katona, aki dezertálni tervezett, s úgy csapódott hozzájuk, hazatérhetett a császárságba, és ahogy egyre közelebb került az úticéljához, hallott olyan pletykákat, hogy Darn Rowanba toboroztak őrséget a leendő császárné védelmére. Valami Cecília vagy Cirilla, a cintrai Oroszlánfiók, meg ilyesmi nevekkel illették - őt igazából egy fikarcnyit sem érdekelte, kiféle-miféle fehérnép köré állítanak őrséget, de bizonyára sokan akarnak császárnékat lopni, úgyhogy elkélhet. Ami már jobban érdekelte, az az a kósza hír volt, hogy egészen fiatal katonákat is beállítottak testőrnek - hiszen a háborút az idősebb generációból nem sokan élték túl - Karim pedig legfeljebb tizennyolc éves lehetett most.
Mielőtt a városba ért volna, természetesen átváltott az addig viselt vadcsikó alakjáról az emberi formájára, kisöpörte kusza vörös hajtincseit a homlokából, és úgy vette a nyakába a várost - ami teljesen elképesztette, mint a nilfgaard-i városok zöme. Mind más volt, mint amit északon megszokott, és a nilfgaard-i nyelvet se beszélte - viszont szerencsére az ő nyelvét se értette senki, ezért büntetlenül káromkodhatott fennhangon bárkinek, aki az útjába került véletlenül, ami elmondhatatlanul szórakoztatta. Viszont azt is hamar belátta, hogy így soha nem fog megtalálni még egy fogadót se, nem hogy egy embert, így a piacon alaposan megnézett magának egy korabelinek tűnő fiút, fekete haja volt és zöld szemei, egyszerű ruhát viselt, és az apjának segített valamit cipelni. Ezt követően Fritz elosont az első szűk utcácskáig, ment rajta egy darabig, s amikor egészen biztos volt benne, hogy nem figyeli senki, felvette a fiú alakját - és micsoda szerencséje volt vele!
Történetesen a fiú nővére szolgálólány volt a darn rowani kastélyban - és jelenlegi alakjának eredeti tulajdonosa többször meglátogatta drága testvérét a cselédszobában, természetesen titokban. Ha meg tudna lesni egy szolgálólányt, és fel tudná venni az alakját, körbejárhatna a kastélyban, és megkereshetné Karimot! Több se kellett neki, már el is iramodott a kastély felé.
A bejutása már nem volt ennyire egyszerű. A fiú, akinek az alakját viselte, ugyan tudta, merre kell menni a cselédszobák felé, de valamiért egy-két katona az istennek nem akart arrébb állni onnan - úgyfest, a cselédeket is lopják mostanság - így kénytelen volt más bejáratot keresni, és végül egy őrizetlen ablakot talált csak, aminek a zárját egy zsebében talált szöggel machinálta meg, és már be is jutott a könyvtárba. Senki nem volt a helyiségben, de úgy látta az asztalon heverő könyvek, füzetek és jegyzetek alapján, hogy valaki sokat tanul itt. Nem volt kedve megvárni, amíg esetleg visszatérne ez a szorgalmas kisdiák, így az ajtóhoz osont, kislisszolt a folyosóra, és elindult, úgy settenkedve, mint aki lopni készül - és hát, végül is, alakot lopni készült épp. Egy emeletet jutott csak fel, de egy szolgálóba sem botlott bele, ellenben egy nagyobb csapat nagyon díszes és drága ruhát viselő férfibe igen, és kicsin múlt, hogy észrevegyék. Az első ablak előtti, földig érő függöny mögött rejtőzött el, és azon az ablakon kilesve vette észre, hogy pont a cselédszobák fölött van, a katonáknak pedig nyomát se látta. Már nyitotta is az ablakot, s amint a karattyoló tömeg eltűnt a folyosóról, leoldotta a függönyzsinórt, hurkot kötött a közepére és a falból kiálló zsinórtartó szögre akasztotta, majd kimászott az ablakon, és ereszkedni kezdett rögtönzött kötelén. Csak abba nem gondolt bele, hogy a függönyzsinórt nem egy ember súlyának megtartására találták ki.
Nem zuhant nagyot, de elég hangosan nyekkenve ért földet, a jobb lába pedig alá csúszott, és amint ülésbe tudott tápászkodni, azonnal érezte, nem hogy futni nem fog tudni egy darabig, de lábra állni sem nagyon. Halkan káromkodott egy hosszabb sort, de azonnal elhallgatott, mikor valaki hangját hallotta az épület sarkának túloldaláról.
- Te is hallottad? Nézd már meg, mi esett le!
- Nézzed te, ne engem ugráltass!
- Na, gyerünk!

Elsápadt a párbeszédet hallva, és bármennyire is fájt a bokája, talpra kecmergett, továbbra is markolva az elszakadt függönyzsinórt, és a legközelebbi fedezéket kereste. Épp mielőtt a katonák befordultak volna a sarkon, bevetette magát a palotakert bokrai közé, és ott kuksolt, amíg a járőrözők el nem vonultak - csak utána indult meg a bokrok közt kúszva. Legalább egy olyan helyre akart elkecmeregni, ahol nyugton tudta fájlalni a sérülését, de így se jutott messzire. Szúrták a tövisek - mert szerencsétlenségére rózsabokorba sikerült beugrania - és istentelenül fájt a bokája, és mindennek a tetejébe újabb hangok csapták meg a fülét, valami fehérnép az ötórai teáját kérte szerver--- szervir--- odahozni, na. Hogy a rosseb vigye el azt is, a francnak kell ennek a némbernek itt szürcsölgetni a teáját - gondolta, de morogni se mert, pedig legszívesebben mindennek elhordta volna az összes átkozott nilfgaard-i katonát, minden istenverte cselédet, és az összes kibaszott függönyzsinórt is.
Sajnos túlságosan is fájlalta a bokáját, és muszáj volt odanyúlnia, hogy egy kicsit megmasszírozza, amibe sajnos a rózsabokor ágai is belerezdültek - az az átkozott nőszemély meg nyilván észrevette. Egy szempillantás alatt megfeledkezett a fájdalomról, és rettegve hallgatta, ahogy a nő, vagy lány, vagy akármi csicsereg valamit, mintha egy madárkához beszélne - hehh, ha tudta volna, mekkora bíbic gubbaszt a bokorban…!
De még mielőtt odaért volna, támadt egy zseniális ötlete: magára öltötte egy nem túl nagytestű, hosszabb szőrű kutya alakját, s fekve, nyüszögve várta, hogy a fehérnép megtalálja.


P.S.:967 szó.Mood: Thieves Guild
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cirilla császárné

avatar

Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
9
Join date :
2018. Oct. 19.
Tartózkodási hely :
Darn Rowan -Nilfgaard

TémanyitásTárgy: Re: Egy színtelen és egy színváltós rózsa tánca - Fricska & Cirilla   Vas. Dec. 23 2018, 12:10



Fricska

& The girl ©️
A szeretet és a félelem ritkán jár együtt
Nem is lenne ebben a napban sem semmi különös, Stella nélkül elég egysíkú és unalmas ebben a hatalmas kőrakásban élni s bár mondta nekem nevelőm, hogy gyakoroljam a viselkedést a szolgálókkal, valahogy nem érzem úgy, hogy mindenféle buta indokot találjak ki nekik, amiket kérhetek. Csak azt kérek tőlük, amire hirtelen szükségem van, se többet, se kevesebbet. Nem szeretném, hogy megutáljanak...
Naiv...
Meglehet, talán igazad is van. Mégsem tudom rávenni magam, hogy hazudjak nekik. Hogy olyan dolgokat találjak ki, amik nem is fontosak, csak azért, hogy gyakoroljak s ők pedig értelmetlenül csináljanak dolgokat. Nevezhetjük a saját botorságomnak is a dolgot.
Állandóan hazudsz.
Tudom.. tudom. Ezért nem is szeretném, ha még több hazugság nehezedne a vállunkra. ez is épp elég teher, épp elég fájdalom, nem kell, hogy még ezt is tetézzük mindenféle szükségtelen dologgal. Nem akarok olyanná válni, mint az a grófkisasszony volt a múlt havi teapartin. Szörnyen sajnáltam azt a cselédet...
Nyúlszív.
Jaj hallgass már. Nem kell mindenbe beleszólni. Inkább foglalkozom az ötórai tea kérdéskörével. Lassan időleges volna megejteni a dolgot, de semmi kedvem odabent, a társalgóba bezárva elszürcsölgetni a teámat. Óó, egy pavilon, remek, ide is fogom kérni a teát. Intézkedés után a cseléd már megy is útjára, én pedig leültetem a kék ruhácskába bujtatott, smaragdszemű szőke porcelánbabát az egyik kőpadra. Elrendezgetem a ruháját, mert arra nagyon érzékeny, Jázmin elment elkészíteni a teát, de fél pillanat múlva már Jácint áll a lépcsősor mellett. Néha igazán elképesztenek ezzel a munkamorállal. Ezen gondolkodnék tovább is, de egy hang megzavar mindebben, én pedig azon aggódom, hogy egy kismadár csúszott be a tüskék közé. Hívogatva tipegek a vélt helyszín felé, s csak némi nézelődés után látok meg egy szőrpamacsot a lugasban.
- Óh az áldóját... Jácint! Jácint kérem, segítsen.
Nézek hátra a fiúra, mialatt a kezem próbálom befúrni az ágak között az állathoz, de hű cselédem rosszallón köszörüli meg torkát és eltolja a kezem.
- Igaza van.. Stella asszony rettentő mérges lesz, ha összeszabdalom a kezem. Megkérhetem...?
Lóg a lába a levegőben a mondatnak, de a fiú már feszíti széjjel az ágakat s pár perces procedúra eredményeképp ki is szabadul szegény pára. Először óvatosan nyújtom elernyesztett kezem az orrához, s csak utána nyúlok a buksija felé és vakarom meg a füle tövét.
- Most már minden rendben kutyus...
Bizony, minden rendben. A teával visszaérkező Jázmint is és Jácintot is elküldöm puha párnáért, vízért és eledelért a kis bundásnak. Sietve jönnek vissza, süppedős selyempárnát fektetnek a padra s Jácint abba emeli az állatot. Én mellé telepszem a teámhoz, miközben a vizes tálat nézem, meg a sült húst és csontot, mit a kutyának hoztak.
- Inni szeretnél előbb, vagy enni?


Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Friedrich Biberach

avatar

Hozzászólások száma :
21
Reagok száma :
14
Join date :
2018. Nov. 24.
Tartózkodási hely :
Lyria

TémanyitásTárgy: Re: Egy színtelen és egy színváltós rózsa tánca - Fricska & Cirilla   Pént. Jan. 18 2019, 21:46



Császárnéni & Fricska @

Amikor Bíbic meglátta a nőt - mit nőt, lányt - nyüszögött is még egy sort, hátha ez, és a hosszú bunda, a nagy, kérlelő kutyaszemek és lekonyuló, bolyhos fülek elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy a fehérnépnek megessen rajta a szíve. Aztán ahogy jobban szemügyre vette a lányt, szinte úgy csillantak fel a szemei, ahogy amaz ékszerein a napfény - ennyi csillivilli csecsebecsét egy emberen még életében nem látott! Ahogy pedig ebbe belegondolt, arra jutott, hogy ez a lány alsóhangon grófkisasszony kell, hogy legyen, de inkább valami hencegnő vagy hercegnő, vagy mi a franc, de ennél tovább nem jutott a gondolatban, mert a kisasszonyka azonnal valami gizgaz után kezdett kiabálni - ami még hagyján, de a gizgaz helyett megjelent egy szőke fiú komornyikruhában. A fájdalmas nyüszítés úgy maradt abba, mintha elvágták volna, s a kutya meg se mukkant, amíg a kisasszony helyett a szolgáló kihúzta a szúrós ágak közül, de még utána is csak félénken merte megszaglászni a lány felé tartott kezét. Még visszapillantott a rózsabokrokra, de mivel a függönyzsinór a bozótosban maradt, és szemmel láthatóan senki nem vette észre, legalább amiatt nem kellett aggódnia, így hát megkönnyebbülten vakkantott fel, mikor a kisasszony megvakargatta a füle tövét.
“Most már minden rendben”  - mondta a lány. Bíbic igazándiból arra gondolt, hogy majd egy kis kötelező abajgatás, simogatás, “okos kutya, jó kutya”-gügyögés után útnak eresztik, és kisántikálhat a palotakertből, hogy majd ép lábbal visszatérjen később. Fel is állt, hogy megelégelve a tutujgatást elinduljon, de ahogy megpróbált ráállni jobb hátsó lábára, újból felnyüsszent, és inkább visszafeküdt a földre, remélve, hogy a királykisasszony hamar ráun, és mielőbb visszaveheti az emberi alakját. A szóban forgó királykisasszony azonban nem hogy nem unt rá, de még el is küldte a fiút és egy másik cselédlányt, hogy hozzanak a kutyának enni és inni, és mire Bíbic észbekapott, már vissza is tért mind a kettő. A virágfiú aztán ripsz-ropsz felnyalábolta - amit ő ismét egy nyikkanás nélkül tudomásul vett - majd már rá is fektette a neki hozott, pihe-puha párnára.
...Hát, nem erre számított. Értetlenül járatta tekintetét a hercegnő, a vizestál, a sült hús és a virágszolgálók között, majd ismét a királylányra pillantott, aki időközben letelepedett mellé egy kőpadra. Nem kerülte el a figyelmét a harmadik ülőhelyen pihenő porcelánbaba sem, ami mintha a kisasszony kicsinyített mása lett volna - egy kiskisasszony. Aztán a nagykisasszony, mintha feltételezte volna, hogy kap választ, megkérdezte, mire vágyik jobban, enni vagy inni, és bár nemlegesen vakkantott, hogy semmelyikre, ebből a lány valószínűleg nem értett túl sokat. Viszont jelenlegi alakjának köszönhetően szaglása messzemenően jobb volt, mint egy emberé, és még akkor is kiszagolta volna azt az illatos sült libacombot, ha a kastély pincéjében ásták volna el, s így, hogy ott kellette magát előtte, igen nehezen bírt neki ellenállni - mondhatni, sehogy. A párnáról előre hajolva a combra vetette magát, és jóízűen befalta, csontostul, majd fellefetyelte utána a vizet, s amíg szája szélét nyalogatta, arra jutott, hogy végül is, nem is olyan rossz ez a helyzet… Legalább is, ha emberként találtak volna rá, bizonyára nem ételt hoztak volna neki, hanem bilincset, és most nem egy selyempárnán heverészne, hanem egy nyirkos tömlöcben…


P.S.:Vau!Mood: Rosmarin
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Egy színtelen és egy színváltós rózsa tánca - Fricska & Cirilla   

Vissza az elejére Go down
 
Egy színtelen és egy színváltós rózsa tánca - Fricska & Cirilla
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Nilfgaard-
Ugrás: