World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Vengerbergi Yennefer

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)

Go down 
SzerzőÜzenet
Faithel Jieh

avatar

Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Pént. Dec. 14 2018, 21:35



Nymeria és Jieh
Különös érzéketlenséggel haladtam a vándorutamon. Testközelből szemlélhettem az emberi kegyetlenséget, ami bizony néha még a bestiák embertelenségén is túlmutatott. Még sem voltam az emberek bírája. Nem is szándékoztam azzá válni. Voltak saját bíráik, uralkodóik, és végrehajtóik is, amik ezekkel a feladatokkal kellett, hogy megbirkózzanak. És már ösztön szinten sem akartam minden igazságtalanság láttán birokra kelni, hogy a saját igazság érzetemet megnyugtassam. Kiüresedtem ilyen téren. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor az Örök Nap Birodalmába tévedtem. Munkán kívül nem akartam vegyülni az emberekkel. Szinte a bőrömön éreztem, hogy féltek tőlem, de legalább olyan kíváncsian bámultak meg mellé, mintha egy kikimór királynő testét cipeltem volna magammal. Nem szerettem közfigyelem tárgya lenni, így kerültem a tömeggel fenyegető helyeket. Pont ennek köszönhetően napok, talán hetek óta haladtam a vadon és a városok mezsgyéjén észrevétlen, hisz az erdők lakóit sem akartam feleslegesen bolygatni kéretlen megjelenésemmel. Élveztem az ilyen hallgatásba burkolózott napokat, heteket, ám eljött az idő, hogy visszatérjek a civilizációba, ugyanis lassan újabb munkát kellett keresnem magamnak.
Elnyomva egy sóhajt, irányítottam Jahe~t be a következő településre, annak is az ivóját keresve. Nem kellett sokat kutatnunk utána.
Ahogy beléptünk, vettem egy mély lélegzetet. Éreztem a fa illatát, a kövek szagát  az alkohol zamatával keveredve, amikre rátelepedett az emberek szaga. Az első néhány pillanat alatt mértem fel a söntés felépítését, esetleges menekülési útvonalati, vagy hogy épp, milyen előnyöket lehet kihasználni egy esetleges rajtaütésen.  Mintha csak bemutatót akartak volna tartani, egy feltűnően vörös hajú nő verekedett néhány férfival.  Felkeltette a figyelmemet már önmaga a különös küzdelem is, hisz látszódott a nőn, hogy harcos, bárki is legyen. Arról nem is beszélve, hogy vörös haja, mintha lángolt volna a kocsma félhomályában. Keresztül szaladt egy röpke félvigyor az arcomon, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is onnan. Helyette, immár újfent kifejezéstelen ábrázattal ültem le a pulthoz, hogy rendeljek magamnak egy pohár méz pálinkát. Azt kortyolgattam, míg a küzdelmet figyeltem. Ezek a szegény, meggondolatlan párák, hogy nem tudták, hogy tiszteletben kell tartani azokat a nőket, akiket megcsókolt a tűz.
-A nőnek egy korsó sört, amint végzett a haramiákkal! -fizettem a kocsmárosnak, és úgy vártam a küzdelem végét. Látszódott az arcán, hogy velem ellentétben ő koránt sem hiszi, hogy a fehérnép fog győzedelmeskedni. Nem avattam be, hogy magam is harcos volnék, hisz nem akartam megkockáztatni, hogy itt bemutatót követeljenek tőlem is. Csak akkor biccentettem a lány felé, ha már végzett, és megkapta a verekedés fődíjának szánt italt. Figyeltem, nem csak a reakcióját, de a testét is, hisz mérhetetlenül kíváncsi voltam, ugyan mit is lép következőnek!  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nymeria Nestra

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Szomb. Dec. 15 2018, 16:42



Viszonylag sokat kutyagolt magában. Nem akadt még egy olyan, kivel olyan jól kiegészíthették egymást, mint a hím farkas, ki életét vesztette. Azóta magát okolja, hogy egyedül hagyta. Egy alkalommal betért egy ivóba. Nem nézték túl jó szemmel, hogy nő létére bátran tért be, s még hű kardjától sem volt hajlandó megválni, mi oldalán díszelgett. A pulthoz ült, munka után érdeklődve, mire egy pillanatban húzást érzett övén. Egy nemes egyszerű mozdulattal rúgta arrébb az illetőt, ki a kardot igyekezett meglovasítani. Erre ketten-hárman felálltak különböző mód fenyegetve. Ezt követően Nym csak egy apró fordulatot vett és ököl párbajra hívta ki a "támadókat" . Elfogadták a kihívást, s kezdetét vette a harc. Jó párszor elhajolt, alkarjával tompított ütéseket, de ezeket meg is hálálta pár gyomron ütéssel esetleg orr töréssel. A végén megtörölte kezeit egyik kiütött áldozata ingébe majd indult volna vissza a pulthoz. Ekkor a pincér a kezébe nyomott egy korsó sört. Felvont szemöldökkel kérdezett, mire válaszul ujjával bök a pult mellett üldögélő nőre. Biccentett a pincérnek, majd megindult a nő felé.
-Helló! Köszönöm az italt! Mivel tartozom? Virít arcán egy hatalmas mosoly s helyet foglal a másik nő mellett. Feltűnés mentesen végignézett rajta, s meg kellett állapítania, talán nagy bajban van, ha a másik ki akarná hívni.





Tisztelem az arra méltók életét...°

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Faithel Jieh

avatar

Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Hétf. Dec. 17 2018, 22:15



Nymeria és Jieh
Lassan ingattam meg a fejem, miközben csendesen elmosolyodtam.
-Igazán megdolgoztál azért az italért. Bár úgy tűnt, hogy az emberek nem voltak különösebben egy szinten veled.- érzékeltem a ruhám alá rejtett medál jelzését, bár úgy könyököltem a pultunk, hogy pont elrejtsem azt a kíváncsi szemek elől. Emellett a farkasok jellegzetes illata lengte körbe a leányt. Ez főleg különössé tette az előző jelenetet. Hisz nem változott át, nem kezdett tömegmészárlásba, sőt! A környékről, vagy az idefele úton sem hallottam farkas támadásra utaló pletykákat.  –Megkérdezhetem, hogy mivel vetted rá őket, hogy ilyen balgán rád támadjanak? – döntöttem kíváncsian oldalra a fejem. Látszólag teljesen nyugodtan sőt, védtelenül támaszkodtam a pulton. Valójában az egész ivót pontosan érzékeltem magam körül. Valamennyi ott tartózkodó embert, hallottam mindenki társalgását, vagy épp részeg hortyogását. Az illatokat eleddigre már tökéletesen kiszűrtem, hogy kikhez tartoztak. A látszólag laza tartásom ellenére is teljesen harci készültségben voltam. A mosolyom ettől függetlenül őszinte volt, épp ezért nem is volt ijesztő. Ám illékony tüneménynek hatott az arcomon, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnt is el rólam. Ettől függetlenül nagyon érdeklődve figyeltem a beszélgető partneremet. Szerettem volna megismerni. Na meg rájönni a titkára, hogy hogyan képes ilyen mérvű önuralomra, hogy egy verekedés kellős közepén is az eszénél marad. Eleddig egy farkasnál sem láttam még csak ehhez foghatót sem! Ámulatba ejtett mindenképpen. –Téged esetleg nem bosszantottak fel közben? Vagy annyira szokványos esemény volt, hogy már magadra sem veszed? –még ezt is nehéz volt elképzelnem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nymeria Nestra

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Szer. Dec. 19 2018, 17:30



Mélyet húzott ajándék italából, közben hallgatta a nőt, ki teljes nyugalommal beszélt. Lazított tartásán, s szemét is a hölgyön pihentette. – Ohh… nagyon szépen köszönöm. Hát… Lehet csak a zsoldos élet teszi. Egy kicsit megemeli szemöldökét, de iszik tovább. Orrában ugyan kellemetlen a tömény alkohol szag, de mi mást tehetett volna, ha egyszer munkalehetőséget csak itt találhatott? Saját szaga viszont kicsit elkomorította volna, ha nem beszélget. Az izzadság miatt enyhén, ázott kutyaszaga van. De az is lehet, hogy ezt ő érzi csupán és az alkohol szaga elnyomott mindent. A hallását használta tájékozódásra. Figyelte az ivó többi jelenlévőjét. A következő kérdésre mosolya még nagyobb. – Látod itt az oldalamon díszelgő kardot? Mutatja meg hű fegyverét. -Ezt akarta meglovasítani az egyik drága. Bök a pult alatt szuszogóra. Szemével mintha megölné ellenfelét, ki pofátlan módon igyekezett ellopni kenyérkereső eszközömet. Tekintetét körbe hordta az ivón és meg kellett állapítania, nincs nagy gond. – De egy kicsit. Egy nagyon fontos kard ez számomra. Tanítómé volt, még annak idején. Szokványosnak nem mondanám ezt az eseményt gyakorinak. Sőt! Igen ritkának. Az évek, a rutin és mint mindenkinek, nekem is megvannak a titkaim és módszereim. Válaszolta kicsit rejtélyesen, de vigyora igazi, apró alattomossággal, mi mindig arcát díszíti.





Tisztelem az arra méltók életét...°

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Faithel Jieh

avatar

Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Szomb. Dec. 22 2018, 19:29



Nymeria és Jieh
-Egy zsoldos… ez sok mindent megmagyaráz! – bólintottam elismerően! Igaz, ez újabb kérdést vetett fel. Ebben a társadalomban sikerült neki munkát találnia? Annak idején furcsa volt megszoknom azt, ahogy viszonyultak a nőkhöz. Az otthonomban már azért gond nélkül az arcukba könyökölhettem volna, mert fehérnépnek szólítanak. De hosszú vándorlásom során megtanultam, hogy figyelembe kell venni a többi nép furcsa kultúráját. Még ha azt továbbra sem értettem meg, hogy miért hagyták magukat a helyi asszonyok.  -Zsoldosként hagyják, hogy megkeresd a megélhetéshez szükségeseket? - kíváncsiskodtam azért mégis utána. -Már csak az előbb látottakból kiindulva! - tettem hozzá magyarázat gyanánt.
Kíváncsian füleltem, hogy mit mesélt a vita kirobbanásáról. Ezt teljes mértékben megértettem, miért is szakadt el nála az a bizonyos cérna! Azért én is kifejezetten morcos tudtam lenni, ha a fegyvereimhez, az erszényeskémhez, vagy épp a lovamhoz akart érni bárki. Ha hozzám, az én beleegyezésem nélkül, az meg már olyan szintű oktalanságra vallott, hogy inkább nem is fecséreltem rá haragot miatta. Ami nem jelentette, hogy ne törtem volna el a kacsóját.
A lány azonban szemmel láthatóan még most is haragudott a gaz tolvaj fajzékra az asztal alatt.  -Akkor ezek szerint érzelmi szinten kötődsz ahhoz a fegyverhez -jómagam nem voltam oktalan, még csak felé sem intettem az említett pengének, nehogy itt azt is fenyegetésként élje meg -Ezek szerint a mestered már nincs veled? Megkérdezhetem, mi történt? Kijártad az iskoláját? Vagy valami lett vele? - apró intéssel egy újabb korsót rendeltem magunknak. A csapos az adósom volt, hisz ha már annyira kötötte az ebet ahhoz a bizonyos karóhoz, kár lett volna kihagynom a remek alkalmat a fogadásra. Főleg, hogy ő kezdeményezte, azt remélve, jól megkopaszthatja az erszényem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nymeria Nestra

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Szer. Dec. 26 2018, 10:54



Italát apránként kortyolta, mikor eszébe ötlött, hogy modora, zsoldosokéhoz képest is, valahol a béka feneke alatt pihenget, hiszen be sem mutatkozott annak, ki italát, fő díjját állta. A kérdést hallva halkan, röviden nőieset nevetet. -Nem mindenhol. Eddig egy kisebb csapat tagja voltam. De egy kis... incidens miatt elváltam tőlük. Ha nem haragszol, ezt nem szeretném elmondani. Mosolya eltűnt és csuklóját díszítő vörös kőre terelődött tekintete. Megrázta fejét és újra beszélgető partnerére tekintett, apró mosollyal. -Jók az ilyenek. Legalább nem macskásodik el az ember leánya. De van egy olyan sejtésem, téged sem kellene félteni az ilyen szituációkban. Vigyorint elismerően. A kard említésére bólogat. Tőle elfogadta volna, ha felé bök vagy int. Nem tette így tiszteletet kezdett érezni a nő iránt. -Így van. A mesterem az apám volt. Sajnos ő már egy másik világ lakója. De jó ember volt. S jó kard forgató és ököl párbajos. Utalt az előbb látott kisebb verekedésre. Hiszen ha ő nem lett volna, nem tudta volna megtanulni ezeket az apró trükköket. Hiába sántít most kicsit meséje, nem akart mindent elmondani. Bár ténylegesen érdekes fordulatott vett annak idején élete, hogy egy vaják vette pártfogásba és hajlandó is volt tanítani őt. Elfogyasztotta italát, s a nő intésére még egy kört kapott. -Amúgy, be sem mutatkoztam, én balga! Nymeria vagyok, szolgálatodra.





Tisztelem az arra méltók életét...°

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Faithel Jieh

avatar

Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Szomb. Dec. 29 2018, 19:33



Nymeria és Jieh
Újból és újból meglepett ez a farkas leányzó. Nem hittem, hogy valaha is azt fogom gondolni, hogy bájos egy farkasember nevetése. Márpedig hazudtam volna, ha most azt állítom, hogy arra, ahogy felnevetett, nem ez volt az első jelző, ami az eszembe jutott. Ámbár a folytatás már koránt sem volt olyan lélekmelengető. Nem rezdült az arcom sem, míg azon tűnődtem, hogy vajon hogyan vált el tőlük. Abból, hogy nem akart róla beszélni, úgy sejtettem, igen csak véresen. Talán meghaltak? Zsoldosként ez is benne lehetett a történetben. A másik felötlő kérdés az volt, hogy vajon emberek voltak ebben a csapatban, vagy farkasok. Elvégre hallottunk már olyanra példát, hogy egy-egy farkasember farkasokat hívott magához segítség gyanánt. De ahogy a karkötőjére tévedt a tekintete, mégis inkább ember, vagy legalábbis emberszerű társakra gondoltam végül.  
Arra csak halvány mosollyal felvontam a szemöldököm, hogy engem képzelt el egy hasonló szituációba. Volt már rá példa, nem is egy, hogy ilyen helyzetbe keveredtem. Még sem kerestem a bajt magamnak. Sajnálatos módon megtalált az magának keresés nélkül is. De erre most inkább nem tértem ki. Helyette a kardjáról kíváncsiskodtam. Parányit meghajtottam a fejem a hallottak hatására.  Vajon ez vezetett oda, hogy farkassá vált? Miért átkozhatták el? És vajon meg lehet az ő átkát törni? Akarja egyáltalán hogy bárki is megtörje? Kimondatlan kérdések voltak ezek, amiket én sem mondtam ki, egyelőre semmiképp sem. Helyette csak figyeltem.
-Sajnálom a veszteségeket, amik értek az utóbbi időkben. -Ezt szívből tudtam mondani. Nem szerettem a képmutatást, így magam sem éltem vele, ha csak tehettem. -Nymeria kisasszony, az én nevem Jieh. Szintúgy örvendek a sorsnak, hogy találkozhattam kegyeddel! - mutatkoztam magam is be, miután volt olyan előzékeny, és elkezdte a sort.  -És a jövőre nézve vannak már terveid? Netalán másik csapatot keresel magadnak? Vagy magányosan szándékozod folytatni az utadat? -kortyoltam bele magam is a kezemben lévő italba. Persze közben ott motoszkált a fejemben a kérdés, hogy vajon ez a lány tudja, hogy én ki… vagyis inkább micsoda vagyok? Nem szándékoztam elárulni, ha csak nem kényszerít a sors rá.
 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nymeria Nestra

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Hétf. Dec. 31 2018, 10:41




Figyelte a nő minden reakcióját, ám zavarba ejtette, hogy ennyire… nyugodt. Hogy ennyire képes volt leplezni a gondolatait. Enyhe irigység is társult hozzá, hisz neki ezeket nem sikerült elsajátítania. -Egyáltalán ne sajnáld. Mindenkinek megvan a maga bűne amiért így vagy úgy, de vezekelnie kell. Ahogy nekem is. Az istenek nem egy dolgot róttak fel nekem. Így, nagyon nincs is jogom panaszkodni. Mondhatnám, megérdemeltem, amit eddig kaptam. Bár nem értem miért kaptam életjogot. Gondolkodott el a végén hangosan. Valóban, sosem értette, hogy születhetett vérfarkasnak, mikor se anyja, se apja nem volt az. Semmit nem tudott a fajról, amibe tartozik. Amivé lett. De lehet, hogy ezzel valamely szüléjét büntette a sors. Aztán pedig a környező lakosok egy kis tűzzel. -Szintén nagy örömöm, de kérlek, ne hívj kisasszonynak. Nem vagyok felsőbb rendű se tőled, se senki másnál itt az ivóban. Talán még alacsonyabban vagyok, mint itt a kéregető az ajtó mellett. Mutatott az ajtó mellett ülőre. Mikor bejött, adott neki öt aranyat. Így igencsak megcsappant vagyona. De nem is kellett neki nagyon. Általában csak arra, hogy gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasszon. Mivel javarészt emberként él, hála a kövének, oda kell figyelnie táplálkozására. Igaz, hogy magányos óráiban, olykor a csontot is képes elfogyasztani, de nem gyakran űzi. Meg fájdul tőle a hasa. De mintha mindenki halkabbra fogta volna. Hiába igyekezett hallani mindent, valami oknál fogva csak a piszmogást hallott. Talán csak az alkohol okozta. A kérdésre kecsesen vállat vont. -Sosem voltak terveim. A magamfajták örülnek, ha a következő hajnalt képesek megélni. És neked? Tahó módra, nem is érdeklődtem felőled, és itt zaklatlak a butaságaimmal. Magyarázza és bocsánat kérőn mosolyog a Jieh-re. Valóban bántotta, hogy ennyire nem figyelt a másikra.





Tisztelem az arra méltók életét...°

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Faithel Jieh

avatar

Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Szomb. Jan. 05 2019, 20:32



Nymeria és Jieh
Már kezdtem rájönni, hogy ezzel a lánnyal kapcsolatban pont az ellenkezőjét kell várni, mint amit a magamfajta normálisan megszokott egy ilyen találkozástól. Mondanom sem kell, hogy élveztem a helyzetet, talán jobban is, mint indokolt lett volna. Ténylegesen nem érkezett hír arról, hogy a környéken farkas garázdálkodott volna, vagyis úgy sejtettem, hogy valami egészen különös csodába botlottam.
-Életjogot? Miért érdemelnél halált? -kérdeztem felvont szemöldökkel. Még ifjúnak tűnt. A megnyilvánulásai alapján, körülbelül olyan korúnak tippeltem volna, ahány évesnek ki nézett. Kíváncsian figyeltem, mit mesél. Fejet hajtottam, ahogy kikérte magának, hogy ő nem lenne kisasszony.
-Miért gondolnád, hogy alacsonyabb rendű lennél másnál? -egy pillanatra összeszaladt a szemöldököm. Ennyiszer bántották volna? Talán pont azért, aki? De egy farkas erre pusztításba kezdett volna. Ráadásul utána nem is szokásuk emlékezni rá, mit műveltek. Ezért mondaná? Mert ébredt már úgy, hogy tombolt, és nem tudta, mi történt körülötte? -Az én szememben nem csak a születési rang lehet olyan erény, amiért kegyedként szólíthatlak. Nem ismerjük egymást, de már most több kellemes tulajdonságot is felfedezni véltem kegyednél! Amit őszintén tisztelhetek a személyedben. -avattam be a tényekbe. A kérdésére picit oldalra döntöttem a fejem.
-Magam is vándor volnék, aki megbízásokat teljesít időről időre, természetesen a megélhetésért. -avattam be -Kegyed milyen zsoldos munkákat szokott vállalni? Emberek ellen háborúkba? Vagy milyen egy zsoldos munkája? - kíváncsiskodtam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nymeria Nestra

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Vas. Jan. 06 2019, 17:03



Jól esett számára, hogy valakivel kicsit közvetlenül beszélhetett. Még ha nem is tiszta lapokkal játszik. Ennek ellenére igen kedves beszélgető partnert fogott ki magának. Vagy a sors fújta egybe őket. Esetleg a Hold akarata. Mindig érdekelte, ő melyik hatalom alá tartozik, de végül a Hold mellett voksolt. Sokkal közelebbinek érezte magához ezt a fehér, sápadt úrnőt, mint az emberekét. -Mert a parasztok inkább tűzzel vassal irtanák a magamfajtákat. Nem nézlek hülyének, sőt biztos vagyok benne, hogy rájöttél titkomra. Meg mert igazából azt se tudom, hogy születtem ilyennek. Ezzel szerinte megválaszolta a következő kérdést is. Hiába tűnik fiatalnak sok helyzetből ki kellett vágnia magát, amit vagy magának, vagy aktuális feladatának köszönhetett. Kérdőn emelkedett meg szemöldöke, mikor a kellemes tulajdonságokat említette. Majdnem kuncogott is, hiszen eddig mindenki szörnynek titulálta, még emberként is, nemhogy mikor bestiaként rongyolt át egy-egy harcmező takartabb részén, életeket és vért venni. Talán inkább a maga örömére, mint sem a feladat elvégzése érdekében. - Nem tudom mit fedeztél fel bennem, de megosztanád velem is? Eddig senki nem mondott rólam… hát… túl jókat. Kérte meg, hisz valóban érdekelte, hogyan is látják mások a bestiát rejtő embert. Csak hajszál választja el hogy olyan legyen, mint akikre vadásznak. Bár mindig sajnálja azokat, akiket így ér a vég, hisz nem tehetnek semmit vérük hívása ellen. Kevesen tudták megengedni maguknak azt, amit Nym megengedhetett magának. Bár a zsoldosok körében nyaklánca miatt tudott úgy küzdeni ahogy. Míg a valóságban nyaklánca nélkül nem lett volna senki, aki ezt tovább adhatta volna. -Az igazat megvallva… ezt is azt is. Mikor mihez van éppen kedvem és hangulatom. Bár vannak olyan szörnyek amikkel én se szívesen akasztom össze bajszom. Elég csak fajta béliekre gondolnia, vagy a nyálkás, halál szagú Ghoulok. A hideg is futkos a hátán, ha erre gondol.





Tisztelem az arra méltók életét...°

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Faithel Jieh

avatar

Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Vas. Jan. 13 2019, 22:09



Nymeria és Jieh
Elnyomtam egy sóhajt a válaszára a tűzről meg a vasról. Vajon hányszor haragítják maguk az emberek magukra a szörnyként kikiáltott lényeket az ilyen magaviseletükkel? Aztán fáklyákat ragadnak, hogy jogos felháborodásukban elűzzék a lényt, amiért az visszaharapott. Nem az én feladatom volt az emberek megítélése, főleg nem jelen pillanatban. Helyette parányit meghajoltam, hogy észrevette, tudom kicsoda. Bár még valami megütötte a fülemet. Úgy beszélt az átokról, mintha már ezzel született volna. Legalábbis a szavaiból igen csak ezt véltem kihallani.
-Bocsáss meg a kérdésért, de hogyan lehet bárkinek is ezzel születnie? -kérdeztem ledöbbenve. Na meg megerősítés gyanánt, hogy tényleg jól értelmeztem a hallottakat. -És nem szeretnék tolakodó lenni, de hogyan lehetséges, hogy ennyire békésen fogadtad, még azt is, amikor rád támadtak? -ha már ő maga is megérezte, hogy tudtam, kicsoda, nem köntörfalaztam. Tiszteletlenség lett volna a részemről, az pedig nem szerettem volna lenni semmiképp.
-Azt hittem, ez nem lehet kérdés, Kegyed jelleme, legalábbis amit eddig láttam belőle.  Közvetlen, és kedves vagy velem, pedig még csak most találkoztunk. Nem vesztetted  az önuralmadat, pedig beléd kötöttek. És ez csak néhány, amit már most érzékeltem felőled! -mosolyodtam el kedvesen rá. Arról nem is beszélve, hogy zsoldos munkákat csinált, pedig farkasként jócskán egyszerűbb dolga lenne. Érzékelhetően mégis megőrizte, sőt vigyázott az emberségére.
-Milyen szörnyek azok, akiket szívesebben elkerülsz? Mitől függ, milyen munkát vállalsz el? - kíváncsiskodtam tovább.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nymeria Nestra

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Kedd Jan. 15 2019, 17:03



Jieh meghajlására biccent mosolyogva. Az emberek mindig rettegnek attól, amit nem ismernek. Vagy nem hajlandók megismerni, vagy esélyt adni, hogy fajukból is különcnek számít az elfőttük álló. Hiszen nem minden ember tolvaj, miért kellene minden vérfarkasnak gyilkológépnek lennie. -Őszintét megvallva… -veti hátra fejét, haja leomlik vállairól, aláhull háta közepéig. -Fogalmam sincs. Talán a boszorkányokat kellene megkérdezni, akik kitalálták. Tudtommal családomból senki nem élt így. De ki tudja! Aki ügyes jól rejti, aki nem az pedig olyan, mint én. Vigyorint önmagát meghazudtolva. Enyhén kipirult már orra és járomcsontja mentén a bőre. Talán kicsivel több alkoholt fogyasztott, mint szokott, nem mintha annyit inna, de olykor neki is jól esik. -Megtanultam… együtt élni a dühömmel és az önuralmammal. Volt időm kitapasztalni, megtanulni az apróbb trükköket. A felsorolásra bólint és mosolya még szélesebb lesz. Játékos hanglejtéssel folytatja és kezeivel agyarakat formál magának. -De mi van akkor, ha csak az a célom, hogy megegyelek? Természetesen nem gondolta komolyan és nem is akarta megrémíteni illetve bizalmatlanságot sugallani, csupán ócska tréfa. Ezt követően újra komolyra vált. -Hát… a magamfajtákat nem vállalom. De a Ghoulokat em. Túl erősek velem szemben. Többen vannak, büdösek és a többi és a többi… Te miket kedvelsz úgy mond és mi az, amit nem szívesen teszed meg?





Tisztelem az arra méltók életét...°

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Faithel Jieh

avatar

Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
10
Join date :
2018. Nov. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    Yesterday at 12:17



Nymeria és Jieh

Felvontam a szemöldököm a hallottakra. Úgy beszélt az önuralomról, mintha egy egyszerű tanulási folyamat lenne. Az ember megtanulja, és utána minden rendben. Vagyis esetünkben a farkas. Ám ez koránt sem volt így. Nem egy farkasátoktól szenvedővel találkoztam már, így pontosan tudtam. Ha meg lehetett volna tanulni, főleg  könnyedén, akkor nem kellett volna annyi farkast elpusztítanunk, főleg igaz szerelem híján. Vajon a lány átkát meg lehetne ezzel törni? Nem tudtam, hogy mennyire befolyásolja, hogy különös módon így született elmondása szerint. És nem érzékeltem az illatán, hogy valótlant állított volna ezzel a kijelentésével. A hazugság aromáját fel lehet ismerni, főleg emberek között. Még a farkasok szaga sem tudja ezeket elnyomni.
-Ha megpróbálnál megenni, akkor kénytelen lennék védekezni! -válaszoltam az igazsághoz híven, a mondottak ellenére mégis apró, szinte már ártatlan mosollyal. Arra komolyodtam vissza, hogy elmondta, milyen munkákat hajlandó vállalni. Azt teljes mértékben megértettem, miért nem akart farkasokra vadászni. Egy lévén közülük, érthető volt, nem akart a saját sebezhetőségét kihasználva pénzt keresni. A ghoul válaszra megint csak bólintottam. Falkákban jártak, és nem voltak gyengék a hullaevők. Ráadásul örökké éhesek és borzasztóan büdösek is hozzá. Teljesen igaza volt a kisasszonynak ebben. Viszont az is igaz, hogy értékes összetevők nyerhetők belőlük. Az árukon kívül természetesen.
-Remek kérdés. Helyzettől függ, hogy mit vállalok el, vagy mit nem. Na meg persze, hogy mennyire fizetnek meg érte. Valamiből muszáj megélni a magamféle szegény vándornak is. - biccentettem parányit. Azt nem tudtam, hogy mennyire volt a kisasszony tisztában azzal, hogy egy vajákkal hozta össze őt a sors. Azt már tapasztaltam, nem volt elterjedt a női vaják ezen a környéken, ahogy másik mantikórral se találkoztam eleddig. Nem szándékoztam neki elárulni ezt a tényt, ha csak magától rá nem jön. Még a végén elijesztettem volna szegényt, pedig igazán kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult.
-Lehet egy kissé talán személyesebb kérdésem? Ha már így születtél, ami önmagában is hihetetlenül különleges, gyerekként hogy tudtál ezzel együtt élni? -kérdeztem. Azért egy kisgyermek önuralma még koránt sem olyan erős, egy farkast visszatudjon tartani. Ráadásul még kölyök farkast sem láttam soha életemben. Mármint kölyök vérfarkast.  Hogy tudták kivitelezni, na meg hogyan élték túl a többi ember félelmét? És a családja? El tudta fogadni a különös csecsemőt, majd gyermeket? -Mikor jelentkezett ez, vagy derült ki, hogy más vagy, mint az egyszerű gyermekek?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)    

Vissza az elejére Go down
 
Farkas mesék! (Nymeria és Jieh)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Nilfgaard-
Ugrás: