World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina

Go down 
SzerzőÜzenet
Wilkina

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 09.

TémanyitásTárgy: The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina   Szomb. Dec. 15 2018, 17:23



Kökörcsin & Wilkina @

Ichaer hátán lovagoltam be Buki városába. Nem olyan régen jártam itt, egy hölgy kért fel, hogy a környéken élő fojtó lidérceket kicsit ritkítsam meg, s bizonyítékul hozzam el tíz nyelvét. Undorító dolog kivájni a nyelvüket. Nyálas, ragad, folyik... a hideg is kiráz. Leszállok fekete kancám hátáról és vezetem tovább.
-Átkozott egy dolog. Ichaer helyeslőn horkant s nem hagyja el messzire lábam. Jó tanítás, nem kell félnem hogy hátra hagy. Lassan de biztosan elértem ahhoz a házhoz, hol a nő lakik. Portáján sepreget, dúdol egy dalt.
-Hölgyem! A tíz fojtó lidérc nyelv! Mutatom neki a zsákot, mibe beleraktam. Háláját követve néhány aranyat is kaptam. Nagyjából ötvenet, legalábbis súlyra annyi. Csuklyám felhúzva lovagoltam tovább. A szürkület leereszkedett, ideje betérnem valahova. Még ha sajnálom is a pénzt érte, Ichaernek szüksége van egy nyugodt éjszakára. Az ivó melletti sikátorból érdekes, fenyegető beszélgetés szűrődik ki. Nem nagy figyelmet szenteltem a dolognak, de egy hang mégis arra késztet. ~Olyan ismerős, de honnan?~
-Ichaer, Maradsz! Parancsolok a lóra, mire az nem követ tovább. A sikátor sötétjébe vetve magam megpillantok pár fazont, s az ismerős hang tulaját. ~Kökörcsin? Gondolhattam volna.~ Geralt már bemutatott egymásnak és megsúgta, hogy egyedi képessége, hogy röpke pillanat alatt nagyon nagy bajba keveredik. Csuklyám takarásából szólítom fel a támadókat távozásra. Amennyiben a szép szó nem elég, harcba elegyedem velük. Kevés esélyük van a csoportos támadás ellen. Bárhogy is történik a kimenetel ugyan az, Kökörcsin mellé lépek rejtélyesen.
-Mond felismersz-e így, Költő? Teszem fel a kérdést. Hallottam híreket, miszerint Vilkas is és én is alulról szagoljuk a fecskefüvet, érdekel, mit tud a bárd.




P.S.:Remélem megfelel Smile! Ha nem, javítom. Mood: Isara

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kökörcsin

avatar

Hozzászólások száma :
31
Reagok száma :
11
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

TémanyitásTárgy: Re: The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina   Vas. Dec. 16 2018, 14:55



Wilkina & Kökörcsin -

The Poet of the Pack @

- Na, te bárdok gyöngye, most dalolj!
Négyen állnak körbe, engem, egyedül, egy szerencsétlen, fegyvertelen költőt, mind a négy zsiványnál tőr vagy bicska, én meg csak annak köszönhetem, hogy nem estem még össze, mert egy fal tartja a hátamat - de lehet, ha nem lenne, már egyenesen hátba szúrtak volna.
- A-azt se tudom, kik vagytok, és mit akartok! Teringettét, már a vacsorára valót sem keresheti meg a vándor trubadúr egy kocsmában anélkül, hogy ki ne akarnák rabolni!? - magyarázkodom kétségbeesetten, és már kiabálnék segítségért, mire az egyik kurafi hasba térdel - hogy az a…!
- Az életedre valót keresheted meg, te spion, ha kiköhögöd, hol van a főnököd!
- Nekem nincsen semmilyen fő--! - krahácsolom, de a végére se jutok, mire a kérdezősködő tőrének pengéjét érzem már a torkomon. - Ne-nem tudom…! Fogalmam sincs, kiről kérdezel, de nem tudom, hol van! - hadarom gyorsan.
Az istenek verjék meg, ha ezek temeriai kémek, nekem végem van. De mit tudjam én, hogy hol van az a hegyomlás, akit keresnek?! Keressék csak maguk, azért kémek!
- Halljátok, fiúk, nem tudja…! - röhögnek föl a haramiák. - Lehet, a költő úr túl sokat dorbézolt mostanában, fel kéne egy kicsit frissülnie!
Az az anyaszomorító körbenéz, és vele együtt én is, és te jóságos Melitele, ne, csak a kutat ne vegye észre, édes istenek…!
- He, mit szól, dalnok úr, fog tudni énekelni, ha egy kicsit megfürösztjük?
- Csak meg ne fázzon ilyen hidegben!

Összekoccannak a fogaim, meg azt hiszem a térdeim is, amíg a betyárok röhögcsélnek, de egyszer csak valaki odaszól a bandának a sikátor széléről - édes istenek, meg vagyok mentve!
- A saját dolgoddal foglalkozz, kislány, vagy móresre tanítalak én mindjárt! - indul meg az egyik zsivány az idegen nő felé, a másik három még engem őriz, de két pillanat se telik belé, és már a haramia testének puffanását hallani a földön - még csak kiáltani sem volt ideje.
A három megmaradt delikvens egymásra néz, majd rám, aztán felhúzzák a csuklyájukat és olajra lépnek - de még kapok egy öklöt a gyomromba, hogy az anyjuk úristenit…! Hörögve és morogva próbálok kiegyenesedni a görnyedésből a falba kapaszkodva, de a megmentőm már ott van mellettem, mire ez sikerül - és kiráz a hideg a kérdésétől.
Feltekintek rá, és ha nem lógna a nyakában a Farkas iskola vajákmedálja, akkor is tudnám, ki ez a nőszemély, ó, hát hogyne tudnám! Már a hangjából fel kellett volna ismernem!
- Wilkina…! Drága Wilkina…! ...Te még élsz?! A rosseb vigyen el téged is a rejtelmes megjelenéseddel, hogy nem lehet manapság csuklya nélkül mutatkozni nyílt utcán! - mérgelődöm, mire végre rendesen kihúzom magam. - Hát nem mondom, jókor jöttél, már azt hittem, ki kell alkudoznom magam ezenkek az akasztófavirágoknak a karmai közül…!
A levágott férfira esik a tekintetem, aki a földön hever, és még szerencse, hogy már besötétedett, különben biztos elhánynám magam a látványtól… Vissza is pillantok gyorsan a nőre.
- Minden esetre… Köszönöm - biccentek, megkockáztatva egy félmosolyt a nő felé.  




P.S.:Csodálatos kezdő lett, és előre is bocsi, ha sokat kell majd rám várni néha. ^^”Mood: The Story Begins
[/color]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wilkina

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 09.

TémanyitásTárgy: Re: The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina   Vas. Dec. 16 2018, 17:07



Kökörcsin & Wilkina @

Sajnálatos módon egyikőjük nem hallgatott reám. Szomorú sóhajt követve rántom elő acél kardom, mivel egy könnyed csapás sorozattal terítem le a rám támadót. ~Kislány az édesanyád térde kalácsa…~ Triss-nek és Yennefer-nek hála megtanultam nem mocskosul beszélni s nőiesen elküldeni az embereket a lehető legtávolabbi meleg éghajlatra. Ha máshogy nem akkor pengém segítségével. Szúrósan tekintek a maradékra, kik távozásra adták fejük. ~Chh… még nem is szórakozhatok velük…~ Míg Kökörcsin feláll, egy határozott mozdulattal távolítom el a vért pengémről. Felel kérdésemre s hatalmas, gyerekes mosoly jelenik meg arcomon.
-A halott madarak nem dalolnak. Valakinek pedig kifejezetten szándéka, hogy Vilkas és én se daloljak. Nem akarok kellemetlen meglepetést okozni neki azzal, hogy élek. Majd csak akkor, ha a torkának szegezem a kardom. Vigyorom továbbra sem lankad. Ahogy az akasztani valókra utal kuncogok, mindig szépen tudta kifejezni magát, de hát… nem is hiába bárd.
-Igazán nincs mit. De gyere, meghívlak egy pár italra, s ha szükséges egy szobára is. Még a végén meglátogatnának ezek hárman éjszaka. Geralt pedig életem venné, ha nem védeném meg drága legjobb barátját. Ajánlom fel még egy kis szolgálatomat. Beszédem van vele, amit jobb, ha nem hallanak mások. De ha dalba foglalta amit tud, az sem rossz. Ha esetleg támaszra lenne szüksége, segítek neki.



P.S.:Itt is lennék Smile ! Kicsit összejött minden szóval, lehet napi egy reaggal tudok majd szolgálni mindenkinek. Mood: Isara
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kökörcsin

avatar

Hozzászólások száma :
31
Reagok száma :
11
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

TémanyitásTárgy: Re: The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina   Hétf. Dec. 17 2018, 15:01



The Poet of the Pack @

Nahát, szóval a Farkaslányra is vadászik valaki… Már szinte meg sem lep. Hiába ért véget a háború Nilfgaard-al, a fű alatti áskálódásoknak éppen most jött el az ideje, amikor mindenki azt gondolja, béke van. Nem véletlen, hogy engem is most találtak meg ezek az anyaszomorítók, pedig Melitele a tanúm rá, hogy Thanned szigetén láttam utoljára a redaniai titkosszolgálat nevén nem nevezhető atyaúristenét. Bár ezek szerint még életben van, annak ellenére, hogy valaki nagyon szeretné halottnak tudni - csak úgy, mint Wilkinát, bár úgy fest, róla már el is terjedt a halálhíre.
Nagyon előzékenyen felajánlja, hogy fizeti a cehhet ma estére a kocsmában és a fogadóban is - és remélem, hogy tényleg csak ilyen előzékeny, és nem lekötelezni szeretne, de… Geralt említésére akarva-akaratlan is elkomorulok. ...Ó, ha tudná, ha tudná, hogy téged, drága barátom, hogy ért utol az a te nagy végzeted, ami elől futottál, majd amit úgy űztél, mintha nem volna holnap… Tényleg nekem kell lennem annak, aki elmondja Wilkinának, hogy a te halálhíred nagyon is, túlságosan is, kegyetlenül is igaz…?
- A Fehér Farkas már nem veszi el senki életét… - sóhajtom, ahogy elindulok Wilkinával a kocsma felé. - Még nem hallhattad hírét, mert még én, aki ott voltam vele Ríviában, és láttam, amit láttam, még én sem daloltam róla egy árva szót se.
...Mit mondhatnék még? Vannak dolgok, amikről még egy magamfajta trubadúr is csak sok idő után tud rímeket faragni...




P.S.:Kedves, ha három napig nem írsz, se fogok neheztelni - én ugyanis úszom a tartozásaimban. xD Ja, és őőő... spoileralert? x'DMood: Storybook
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wilkina

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 09.

TémanyitásTárgy: Re: The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina   Hétf. Dec. 17 2018, 16:34



Kökörcsin & Wilkina @



A bárd elkomorodását látva éreztem, hogy rossz hírrel fog szolgálni. Ezt a fajta megérzést már, úgy mond tudatnak tudnám definiálni. Hisz' ez nem csak egy felszínes dolog, hanem valami olyan, mi azonnal motoszkálni kezdett a fejemben. Az első mondat után, mintha meghűlt volna a vérem. Mintha... elhagyta volna a testem. A második mondatot követve könny szökött szemembe. ~Az nem lehet...~ Dermedten álok meg és úgy tekintek Kökörcsinre, mint egy kis leány arra, ki tudatja vele szeretett és kedvelt nagybácsija halálát. Mindenkihez, a Farkas iskolájában szoros szálak fűznek, és Geralt, hiába segített a gyerek kori fog váltásban, ahogy szinte mindenki, nagyon fontos és karakteres személy az életemben. Vagy csak volt. Fel sem tűnt, hogy arcom kipirult és könnyeim is patakot formáztak, felszántva fehér arcom csepegtek az utca hideg kövére. Összeszorítom állkapcsom és egy mosolyt erőltetek magamra. Keserű, bizakodó mosoly ez.
-Biztos... biztos azt csinálja amit szokott... Eltűnik aztán... aztán mindenki halottnak hiszi és... és egy nap feltűnik, mintha mi sem történt volna. Nevetek halkan, kelletlenül, röviden. Amit az agyam már befogadott, hogy ő nincs többé, szívem tiltakozón ellent mond. Gyomrom is görcsbe rándul, de nem tehetek ellene semmit. ~Miért? Miért nem tudtam hamarabb elindulni. Talán... talán akkor segíthettem volna rajta.~ Korholom magam, dühöm kiül arcomra, sosem tudtam ezt elrejteni. Leveszem tekintetem Kökörcsinről, hogy érezze vagy érzékelje, ez nem ellene irányul. Sokkal inkább magam ellen. Ha Kökörcsin mond vagy tesz valamit, megvárom ezt követően oldalán lépek be az ivóba.

Mindenre nincs más, mint elfogadni a tényt.




P.S.:Végre! Drágaságos telefonom hajlandó volt azt csinálni amit én akartam Smile Mood: Isara
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kökörcsin

avatar

Hozzászólások száma :
31
Reagok száma :
11
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

TémanyitásTárgy: Re: The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina   Vas. Jan. 06 2019, 15:17



The Poet of the Pack @

Mint minden pletykafélének, a halálhíreknek is megvan az a jó-rossz tulajdonsága, hogy vagy igazak, vagy nem. Mindig felröppennek halottnak hitt személyekről mendemondák, hogy itt meg ott látták, él és virul, sőt, elgyepált egy egész kocsmáravaló haramiát - na meg ereje teljében levő emberekről is el szoktak terjedni olyan hírek, miszerint rég fűbe haraptak, vagy esetleg ellógják a munkájukat a novigradi főtéren, miután nyakon csípték egy vaskos kenderkötéllel. Épp ezért jómagam nem is szoktam elhinni ezeket az álmos verebek által csiripelt pletykákat, nem én! Ha valaki, akkor egy magamfajta sokat megélt trubadúr tudja, hogy az ilyen híreknek éppen annyira szabad csak hinni, mint a költői túlzásoknak egy balladában. Okosabban teszi az ember, ha csak azt hiszi el, amit a tulajdon két szemével látott.
...De mi akkor a teendő, ha a tulajdon két szememmel láttam a ríviai pogromot? Láttam a cimborámat, a mindent túlélő barátomat, ahogy kivérzett a főtéren, láttam, ahogy Zoltán és Yarpen maguk cipelték a csónakba, amelyben Ciri várta, én magam pedig Yennefert emeltem be mellé, aki hiába próbálta az élete árán is megmenteni a vajákot, mindkettejüket utolérte a végzete. ...Vagy az egész csak egy látomás volt? Ahogy köddé váltak ők hárman, Geralt, Yennefer és Ciri, egy elsuhanó unikornis-fantom kíséretében - de hiszen mind láttuk. Én is, Triss, Yarpen és Zoltán is, s most vagy mindannyian ennek a könyörtelen illúziónak a foglyai maradunk halálunkig, vagy Wilkina naiv reménykedése valamilyen boszorkányos módon beigazolódik… De mégis ki a francot akarok én ezzel becsapni…?
Ejh, szép kis kompánia vagy, Kökörcsin, megmentenek a biztos haláltól, te meg erre megríkatod a hősnődet. Jajj, édes Melitele, ha van valami, amit sose bírtam elviselni, azok a női könnyek! ...Mit tegyek most? Finoman Wilkina vállára teszem egyik kezem, s óvatosan megszorítom, az ivó felé terelgetve, ahonnan nemrég rángatott ki a négy kémkezdemény olyan sebességgel, hogy még a lantom is ottmaradt. A zubbonyom zsebéből előhúzok egy kis keszkenőt, (tudom is én, honnét van, de egy V betű van belehímezve, szóval egészen biztosan nem az enyém) s felé nyújtom, de aztán mégis inkább én törölgetem le a könnypatakocskákat az arcáról, majd elteszem a textildarabkát.
- Gyere, no, azt hiszem, mindkettőnkre ráférne most valami lélekmelegítő. Aztán te is elmesélsz nekem mindent, meg én is neked. Az előbb már leültem egy asztalhoz és éppen sört akartam kérni, amikor az a négy akasztófavirág kirángatott...
Belépek Wilkinával a kocsmába, és az első, amin megakad a szemem, hogy két legény a lantomat vizsgálgatja, az egyik tartja, a másik nézi.
- Az az én lantom, teszed le, te gazfickó?! - ripakodok rájuk, ott is teremve, és a hangszer nyakára fogok - na már csak az hiányzik nekem, hogy a kincsemet valaki megint megfújja!
- Hinnye, kő’tőuram, bocsássa meg kend, de amikó’ azok a kurafik kirá’ccigá’ták, má’ asszittük, megnyuvasszák oszt vissza se gyün! A hóttaknak meg úccse kő lant! - mentegetőzik az egyik bitang, de a lantomat csak nem ereszti!




P.S.:Hát jó soká várattalak, ne haragudj!Mood: Yggdrasil






In my book, friendship is all that matters. Well, friendship and love. And art. Oh, and wine...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wilkina

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Join date :
2018. Dec. 09.

TémanyitásTárgy: Re: The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina   Vas. Jan. 06 2019, 16:24



Kökörcsin & Wilkina @



A halálhírek mind mind olyan... kiszámíthatatlanok. Honnan lehet tudni, hogy igaz vagy sem? Hogy az alanya nem e valami őrült tréfát eszelt ki, hogy múltja elől elmeneküljön, megsemmisítve maga mögött mindent. Mint a kelepcébe csalt bandita aki a hidat felgyújtja maga után.
-Köszönöm, Kökörcsin. Valamint... ne haragudj, hogy hagytam elveszíteni az önkontrolt. Mosolygom rá, már nem olyan erőltetetten, mint az imént. Sokkal inkább hálásan. Hálával tartozom, hogy elmondta, hogy igyekszik megvigasztalni. -Rendben. Valóban jót fog tenni. De akkor is én fizetek Vigyorintok rá és büszkén kihúzom magam. Mint egy sebzett farkas ki sebei ellenére is képes védelmezőleg felállni. Ám belépve gyorsan fel kell mérnem a helyzetet. Legalábbis kellett volna. A fejemet elhomályosító vér vörös köd még átláthatatlanabb lett, ahogy Kökörcsin szeretett hangszerét két egyén méregeti. ~A lehető legrosszabbkor kell ennek most megtörténnie. ~ Féltve a lantot és a közelben lévő Kökörcsint, a másik egyént igyekeztem elkapni. Egyik kezemmel tarkóját ragadnám meg, míg másikommal alkarját és egy asztalra hasaltatnám fel. Ha figyelmesebb lettem volna, fentebb fogtam volna meg karját és nem törtem volna el könyökét. Az orrától így is, úgy is búcsút kellett vennie, hisz a tölgy asztalok nem szakadnak csak úgy be. Még ha régiről is van szó. Arcomon egy rövid időre vigyor kúszott, mely vicsorba váltott, ezzel torzítva nőies arcom. -Most szépen Dögvirág, szólsz a kis barátodnak, hogy adja vissza azt ami nem az övé! Megértetted? Esetleg nem? Az sem baj, egyikőtök sem érdemli meg az akasztófát, ellógtok majd kettecskén a mester gerendán! Hörgöm fülébe, talán kissé önelégülten és figyelmetlenül Az oldalamat védtelenül hagytam, így aki ki szeretné szabadítani a "pajtiját" viszonylag könnyű dolga akad.

Talán sikerült átlendülnöm a ló túloldalára. Talán nagyon is. Tudom, hogy most se Geralt, Vilkas, Ő sőt még Kökörcsin sem lehet megelégedve velem. A viselkedésem még a magam részére is igen szégyenleni való, nem, hogy azoknak akiknek a nevével olykor-olykor együtt említenek.





P.S.:S lám, elkapott a harci hév. Megint... Mood: Isara
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina   

Vissza az elejére Go down
 
The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Kaedwen-
Ugrás: