World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 r u okay, m'lady? - Dandelion & Auberon

Go down 
SzerzőÜzenet
Auberon Muircetach

avatar

Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
6
Join date :
2018. Dec. 14.
Tartózkodási hely :
északon

TémanyitásTárgy: r u okay, m'lady? - Dandelion & Auberon   Hétf. Dec. 17 2018, 18:02



To Dandelion


H
osszú napok teltek el azóta, hogy útnak indult. Nem maradhatott tovább és makacsul hitte: kellően erős az egyedüli kóborláshoz, még ha nincs is konkrét úti célja. Egyszerűen úgy érezte mennie kell, tennie kell valamit, és ha egyhelyben marad azzal talán bajt hoz valakire, kinek kedvességét nem volna illendő ekképpen viszonozni, még akkor sem ha a nő emberi lény volt. Megmentette őt, pedig nem is ismerte és tudta róla, hogy nem-ember. Mindemellett nem szabadott szem elől tévesztenie végső célját, mely a teljes felépülése után válik esedékessé: vissza térni Tir Ná Lia-ba és megbüntetni Eredin-t árulásáért. Ám, ehhez még nagyon hosszú út állt az Égerfakirály előtt és ezt ő maga is nagyon jól tudta. Nem siette el a dolgot, már csak azért sem, mert időre volt szüksége erejének visszaszerzéséhez. Bár félő, talán sosem lesz újra életerős és az őt gyötrő fájdalom, melyet a méreg által okozott kár miatt kísérti őt, sosem múlik majd el. De, emiatt ráér később is aggódni.
Az idő egyre lomhábban telt számára és ezt nem az életuntság érzése hitette el vele, hanem a kín és gyengeség. Még most is bele nyilallt olykor hasába a szúró, gyötrő érzés, mely jelentősen lassította útjában. Kellemetlen útitársnak bizonyult, de nem annyira mind a közeledő porfelhő valamivel távolabb. Vékony, nőies sikolyokat lehetett hallani abból az irányból valamit lovak patáinak trappolását. A kifejezetten magas férfi megállt, lehunyta szemét és sóhajtott.
— Me loa'then dh'oine.1 — mondta magának alig hallgatóan. Állt mozdulatlan és hallgatta a közeledők egyre erősödő hangját. Három ló közeledett, a leghátsón volt a minden bizonnyal elrabolj hajadon. Legalábbis heves tiltakozása vékony hangján erre utalt. Meglehet talán ez volt az, ami cselekvésre ösztönözte Auberon-t. Legszívesebben nem találkozott volna egyetlen emberrel sem és még inkább ki akart maradni az ügyeikből. Ám, egy nő elrablása — még ha egy emberi hölgyről is van szó — hagy némi kivetni valót maga után. Ez lehetett az ok, hogy levéve tarisznyáját a földre engedte azt és beljebb lépett a poros földúton, egyenesen a közepén állt meg, majd az idegenek felé fordulva korábbi szavaihoz hozzátette:
— Me caen neén ceim siaar.2  — ekkor balja már kardja markolatán pihent és várt. A hangok egyre erősödtek. Észrevették és még sem tágítottak. Az egyik férfi talán még azt is megemlítette vágják le az útból azt a késfülű idiótát. Micsoda barbár, tudatlan barmok.
Ahogy közel értek a férfi kinyitotta szemeit, behajlította térdeit és kardot rántott. Oldalra kitartva a penge egyenesen leszelte az egyik ló lábát és a mozdulattól az nem csupán felbukott, de így nem érték el őt és kivédte a minden bizonnyal banditák első csapását. Elvágtatott mellette a másik kettő, ám azon nyomban le is lassítottak. Bosszúra vágytak. Azt nem, de valami mást kaphatnak: Halált.

1 Utálom az embereket.
2 Nem hagyhatom elmenekülni őket.

Laeroth Genleth aka Auberon




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kökörcsin

avatar

Hozzászólások száma :
31
Reagok száma :
11
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

TémanyitásTárgy: Re: r u okay, m'lady? - Dandelion & Auberon   Vas. Jan. 06 2019, 17:23



Are You Okay, Milady? -

Auberon & Kökörcsin @

Van egy mondás, amivel talán még néhai legjobb barátom is félig-meddig egyetértene: soha, semmilyen körülmények között ne kezdj ki egy varázslónővel. Pláne ne ígérj neki olyasmiket, amiket te tudod, hogy úgysem fogsz megtartani, de ő, női lélek lévén valamilyen kacifántos oknál fogva mégiscsak komolyan vesz - pedig az ember azt gondolná, egy varázslónő minden, csak nem ártatlan naiva. Akárhogy is, de úgy esett, hogy Cidarisban egy, a szó legszorosabb értelmében elbűvölő teremtés kegyeit sikerült elnyernem, illetve általa a halhatatlan Ihlet leányai közül egy földi megtestesülésének csókját. De hiába zengtem szebbnél szebb balladákat az aranyfürtű, zöldszemű Cidarisi Titaniáról, és hiába élveztük a költői szerelem mámorát egy héten keresztül, voltam olyan botor, hogy némi költői túlzással élve neki ígértem a szívemet. ...Ezt pedig ő valamiért, amikor éppen észrevétlenül útra akartam kelni, szó szerint értelmezte, miután véletlenül elkapott távozás közben.
Én ugyan hozzá vagyok szokva, hogy serpenyőket, befőtteket, cserepeket, vázákat, kapákat és baltákat, meg beutazási tilalmakat vágjanak a fejemhez távoztomban, sőt, még a szitkokhoz és átkokhoz is hozzá vagyok szokva - na de nem egy varázslónő szájából! Ugyanis egy varázslónő, esetünkben a szépséges Titania, miután egy fél szempillantás alatt átváltozott nagyon kedves kisasszonyból nagyon nem kedves fúriává, ténylegesen átkokat szórt rám, és csak Melitele tudja, hogyan úsztam meg ép bőrrel őket. De amilyen az én szerencsém, még el se jutottam Cidarisból Caelfbe, amikor az úton utolért a varázslónő átka… Helyesebben az utánam küldött pribékjei.
Hát, így esett, hogy most éppen teli torokból üvöltözök segítségért egy krumpliszsákban, amiből csak deréktól lefelé lógok ki, de kapálózni se tudok, mert ezek az emberrabló szukafattyak kezem-lábam megkötözték, mielőtt zsákbamacskát csináltak volna belőlem. Még arra se vették a fáradságot, hogy a lantomat elvegyék, csak úgy, ahogy voltam: zsutty! Rám húzták a zsákot, és keresztbe vágtak a saját lovamon!
Az istenek se tudják, mióta vágtattunk így vissza Cidaris felé, amikor egyszer csak azt érzem, mintha lassulna az iram, és az egyik martalóc még oda is kiált valamit valakinek - miféle késfülű… ...Tündék! A magasságos Melitele aranyövére, még ez is!! Ha ezek a néhai Scoia’tael tagjai, akkor még azelőtt kinyiffantanak, hogy a szépséges Titania a puszta kicsi kacsójával tépné ki a szívemet a mellkasomból - hát őszintén, nem tudom, mi a jobb…
- Segítsééééég! - üvöltök fel még egyszer, mert úgy hallom, mintha nem a foglyul ejtőim állnának nyerésre, de ennek ellenére úgy érzem, mintha fordulna egyet a világ, és alighanem ütközetbe vágtatunk… Kegyelmes Melitele, ha én ezt túlélem…!




P.S.:A végén még utolérem magam a reagokkal… Very HappyMood: Jarilo






In my book, friendship is all that matters. Well, friendship and love. And art. Oh, and wine...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Auberon Muircetach

avatar

Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
6
Join date :
2018. Dec. 14.
Tartózkodási hely :
északon

TémanyitásTárgy: Re: r u okay, m'lady? - Dandelion & Auberon   Csüt. Jan. 17 2019, 17:13



To Dandelion


S
zinte táncolt kardjával a kezében. Noha, volt benne valami amitől akadozónak tűnt, mintha az ívek nem lettek volna elég tiszták és lágyak. A folytonosság meg-megszűnt egy pillanatra, de aztán visszatért. Az Aen Elle gyakorlott kardforgató volt, bár igen csak hosszú idő eltelt már azóta, hogy csatában vagy párbajban vett volna részt. Reflexei tompábbak voltak a kelleténél, de még így is messzemenően jobb volt azoknál az embereknél, akik lóhátról próbáltak boldogulni vele szemben. Hiába voltak magasabban és az eltelt idő, a belső fájdalmak mind-mind Auberon ellen munkálkodtak a tudása még sem kopott meg teljesen, és bár végtelen keserűség honolt szívében még emlékezett rá hogyan kell s érdemes küzdeni, izmaiban ott lapultak a berögzült mozdulatok így hiába való volt mindenpróbálkozás. A küzdelem kiegyenlítetlen maradt. Az egyik férfit combtól vállig vágta fel az elf kard — ahogy a lovas próbált lejjebb hajolni, hogy elérje támadóját —, így már csak egy test bukott alá a földre. A másik, akinél a fogoly volt inkább megállította a hátast és leugrott a nyeregből. Biztosabbnak gondolta győzelmét, ha talaj van a lába alatt ugyanis korábbi kér rohama nem járt sikerrel. Ekkora felkelt a földről az is, amelyik rögtön az elején orra bukott hátasával. Ketten közeledtek és próbáltak lesújtani, de az Aen Elle gyorsan mozgott: egyiknek a feje hullott a porba miután elvesztette egyik lábát, másiknak karja, majdan egy szúrás végzett vele. Felsőtestén oly’ könnyedén csúszott át az elf kard, mintha forrón izzana és vajat próbálnánk vele szelni. Vért köpve terült el a harmadik is, egyben az utolsó. Ekkor fordult a tekintete a lovak felé. Az egyik nyugodtan állt tisztes távolból és az útszéli fűszálakkal foglalatoskodott. A másik, éppen pár lépésnyire Auberon-tól kissé nyugtalanul emelgette lábait. Nem tetszett a farán mozgolódó fogoly. Fejét kapdosva méregette az elfet, ki lágyan szólott hozzá:
— Evellienn ess ell'ea.1 — nyújtotta szabad kezét az állat felé, amelyik azonnal lenyugodott, hogy az ujjak orrához értek. Fejét leengedve, füleit hegyezve fürkészte az idegent, ki lassan oldalához lépett és egyszerűen lerántotta a nyereg mögött lévő terhet. A megkötözött idegen egyszerűen a földre zuhant. Melléguggolt és kardjával — melyet vér borított és még mindig kezében tartotta — könnyedén elvágta a köteleket, majd szabad kezével lerántotta a csuklyát. S amit látott… nem volt ínyére.
— Bloede het.2 — szólalt fel némi méreggel hangjában, szemernyi dühvel keskeny arcának vonásain. Felegyenesedett, azzal sarkon fordult és távolabb lépett, egyenesen a holttestekkel és vér keverte sárral borított út közepére. Ekkor megállt és mély levegőt vett. Nem fordult a nőiesen sikoltozó férfi felé mikor egy kisebb csend után szóra nyitotta ajkait.
— Úgy sikoltasz, mint egy nő. — szólott meg végül az emberek közös nyelvén és megpróbált uralkodni magán, például, hogy ne tegye hozzá ez mennyire szánalmas és mindettől csak jobban utálja az emberi lényeket. Mindarról már nem is beszélve miként hatott ez az egész felismerés tulajdon érzéseire.
Egy határozott mozdulattal lefelé rántott egyet a kardon, hogy a vér egy részét lerázza róla, majd visszacsúsztatta a remekművet hüvelyébe. Még egyszer végigjáratta tekintetét a holttesteken, majd ismét az ismeretlen felé fordult.
— Mi okból ragadtak el? Pénzt akartak kicsikarni vagy te kötekedtél valakivel, akivel nem lett volna szabad? — hangja továbbra is bosszús és kellemetlen volt, tekintete inkább erőtlen. Ott ült ólomszín íriszeiben az a megannyi év, amit megélt, a belőlük adódó fáradtság melyet az elmúlt időszak keserűsége ölelt körbe. Keze továbbra is visszafogottan díszes, ám annál tökéletesebb kardjának markolatán pihent, mintha arra várna mikor támadják meg.

1 Minden rendben.
2 Fenébe.

Laeroth Genleth aka Auberon




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: r u okay, m'lady? - Dandelion & Auberon   

Vissza az elejére Go down
 
r u okay, m'lady? - Dandelion & Auberon
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Cidaris-
Ugrás: