World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska

Go down 
SzerzőÜzenet
Friedrich Biberach

avatar

Hozzászólások száma :
21
Reagok száma :
14
Join date :
2018. Nov. 24.
Tartózkodási hely :
Lyria

TémanyitásTárgy: Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska   Hétf. Dec. 17 2018, 21:45



Dettlaff & Fricska

Gyerekjáték @

Hogy őszinte legyen, ritka szar napja volt. Bár Beauclair nagyon szép volt, sokkalta szebb, mint Rívia, vagy Lyria, vagy bármelyik város Dol Angrától délre, amerről jött. A Cervantes-hágón keresztül jutott be Toussaint-ba, és Beauclair-be érve úgy döntött, hogy egy kicsit letáborozik itt, hiszen az egész város olyan volt, mint egy óriási ékszeres-szelence, szinte ragyogott, és teljesen elvarázsolta káprázatos gazdagságával. Tele is tömte a zsebeit mindenféle csillogó-villogó csecsebecsével is, ahonnan épp el tudta csenni - innen egy réz ajtógomb, onnan egy drágaköves bross, amonnan egy arany zsebóra, eminnen egy porcelán teáskanál... De arra nem számított, hogy pont akkor fogja elkapni egy lovag, amikor éppen egy lekváros fánkot igyekezett észrevétlenül elcsórni, mert a gyomra is megkordult.
A lovag volt olyan gáláns, hogy a beígért csonkítás helyett (“Pár évvel idősebb lennél, kölyök, egy ilyenért kérdés nélkül levágnám a kezed!”) csak a grabancánál fogva átrepítette a piac túlsó felébe, miután visszatetette vele a fánkot a helyére. Az esést szerencsétlen módon egy tízévesforma kislány fékezte meg, mivel hogy éppen Bíbic mögött állt egy stand mellett, amikor a fiú rázuhant. Hamar lekászálódott róla ugyan, de a kislány eszeveszett módon bömbölni kezdett - nem azért, mert annyira fájt volna mindene, inkább azért, mert az esés következtében darabokra tört az addig kezében szorongatott, porcelánfejű babája.
Onnantól hiába csitítgatta, nem egészen két pillanattal később feltűnt a kislánynál nagyjából öt-hat évvel idősebb bátyja, és miután egy-két istenes pofont lekevert a fiúnak, elráncigálta magával egy piros ajtós ház elé babástul, és közölte vele, hogy ide most szépen bemegy, és addig nem jön ki, amíg nem hoz egy megjavított, vagy egy pontosan ugyanilyen babát. A nyomaték kedvéért a kiváló morális iránytűvel megáldott lovag is velük tartott, hogy biztosan ne szökjön el félúton.
Így hát hörögve-morogva, tudomást sem véve se a kis vércsíkról az orra alatt, ami az egyik pofont követően került oda, se a szintúgy pofon által még kipirult bal orcájáról, benyitott a helyiségbe, kezében a törött baba maradványaival, és már most a pokolba kívánta az egész helyzetet.


P.S.:326 szó.Mood: Thieves Guild
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dettlaff van der Eretein

avatar

Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
6
Join date :
2018. Nov. 20.
Tartózkodási hely :
Toussaint

TémanyitásTárgy: Re: Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska   Vas. Dec. 23 2018, 18:08



To Friedrich


K
ülönös, hogy az emberek mi mindenhez képesek ragaszkodni. Szeretteiken túl önnön rövid életükön át a legkisebb és legnagyobb csecsebecsék, berendezési tárgyak, díszek, épületek, használati eszközök és persze, a játékok éppen annyira fontosak számukra, mint saját testi épségük. Vagy még annál is értékesebb. Földi javakra, luxusra úgy költenek, hogy még tulajdon lelkük is eladnák egy idegennek, ha az megadhatja nekik azt amit elérhetetlennek gondolnak és észre se veszik mi bír valódi értékkel. Nem. Vakon ruháznak fel megmásítható dolgokat eszmei árral miközben a felbecsülhetetlent és egyedit elhajítják. Undorító.
De, hogyan is haragudhatna rájuk egy egyszerű játékkészítő? Egy magának való mogorva alak? A halandók élete egy pillantás alatt tovaszáll még az előtt, hogy bármit megtapasztalhattak volna. Teljesen más értékrenddel működnek, mint azok, kik testét az idő vasfoga tönkre nem teheti csupán lelkét marcangolhatja szét és köpheti bele a ragadós sárba, majd útjába sodorhat valakit, kitől elszakíthatja ezzel újabb próba elé állítva őt. Ostoba, buta teremtmények ezek az emberek. Megbíznak egy idegenben s elutasítják egy ismerős segítségét. Semmi logikus nincs bennük. Önnön vágyaik irányította férgek, de hogyan is mondhat ítéletet felettük egy férfi ki hatalmas figyelemmel, nagy gonddal áll neki elkészíteni az egyedi megrendelést? Megjavítja a hőn szeretett játékot, mintha új lenne és ezzel örömet szerez valakinek, ám időközben ő maga is boldoggá válik. Telik az idő, vánszorog előre halhatatlan életében és megtanulja értékelni a legapróbb dolgokat. A legkisebb gesztusokat és tudja mit jelent lelkének egy darabkáját is beletenni a műalkotásba. Szétszórja szellemének magvait munkája által és azt hiszi ezzel ad a világnak, de csak elvesz. Az emberek tovább romlanak és elfelejtik értékelni mások odaadását és a megjavított tárgyak korábbi fontossága szépen lassan elvész. Látod? Jót tennél, de csak mérgezel vele. Kérdem én, hát megéri így szentnek lenni? Na ugye, hogy nem.
Csodálkozol ezek után, hogy a vörös ajtón belépve miután a csilingelő hang elhalkul egy kellemetlen érzés lesz rajta úrrá miként a bolt tulajdonosa közelebb lép, ki a gyertyafénybe és lepillant rád? Sejtettem válaszod. Nem meglepő a szúrós tekintet mely mintha lelkedig látna és felfedné legbensőbb éned mivoltát. S az a hang… Megforgatja benned a kést.
— Veled meg mi történt, Fiú? — szemöldökeit enyhén összeráncolva lépett hozzá közelebb Beauclair szörnyetege — Tehetek érted valamit? — hangszíne vérfagyasztó, kellemetlenül cseng s nem tudni az ifjú zavarta meg valamiben vagy a bánásmód nem tetszik neki, amiben az erre tévedt lelket részesítették. Csak az idő mondhatja meg. Mert idő… az idő a válasz mindenre. Volt, van s lesz is mindig, mert ha meg áll… minden összeomlik. Minden megváltozik és ki lehet a megmondója mi történik akkor?! De, ezzel nem a mi tisztünk foglalatoskodni, nemde bár? Sokkal érdekesebb mi lesz ennek a találkozónak a kimenetele, mint valami olyanon rágódni ami ellen úgy sem tehetünk semmit.

Dettlaff







You will find there is very little that can kill
a vampire, my friend.

You have been offered relative immortality.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Friedrich Biberach

avatar

Hozzászólások száma :
21
Reagok száma :
14
Join date :
2018. Nov. 24.
Tartózkodási hely :
Lyria

TémanyitásTárgy: Re: Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska   Hétf. Dec. 24 2018, 22:33



Dettlaff & Fricska -

Gyerekjáték @

Ahogy a fiú belépett a gyermekjátékot ábrázoló cégér alatt a vörös ajtón, homlokát ráncolva nézett körbe a helyiségben, míg elült a bejárat fölötti csengettyű hangja. Lassan járatta végig pillantását a polcokon sorakozó fabábuk, játékfigurák, rongy- és poreclánbabák, ládikák és dobozok sokaságán, a kosarakba helyezett játékfegyvereken, labdákon és üveggolyókon, majd ahogy tekintete megállapodott egy faragott hintalovon, addigra már nyoma sem volt a szemeiben megbánásnak - ámulatnak annál inkább. Alig töltötte be a tizenharmadik életévét - bár arra se igazán emlékezett, mikor van a születésnapja - és ez volt az első játékbolt, amit életében látott.
Csodálkozásából egy kellemetlen, érces hang zökkentette ki, s azonnal a forrása felé kapta tekintetét - és bár egészen addig szinte ragyogtak felemás szemei a játékboltba beszűrődő gyér világban, ahogy szembe találta magát a bolt feltételezhető tulajdonosával, önkéntelenül is tett egy fél lépést hátrafelé, s ijedtében majdnem elejtette az addig kezében szorongatott, törött babát. Aztán amint realiztálta, hogy az iménti, öntudatlan reakciója milyen gyávának tűnhetett, vágott egy fintort, ami a férfi első kérdését követően csak szélesebben húzódott végig arcán.
- Semmi - felelte gyorsan, szippantva orrán, és kézfejével le is törölte gyorsan a vércsíkocskát, majd a kezét a nadrágjába törölte. Bár nem nézett fel a férfira, látta, hogy közelebb lépett hozzá, de ő maga megvetette a lábát ezúttal, és bármennyire is benne lett volna az inger, hogy hátráljon, a helyén maradt. Viszont azt a borzongást, ami végigfutott a gerincén az idegen következő kérdése után, nem tudta megfékezni, és azt sem igazán értette, mi váltotta ki belőle, hogy ennyire óckodjon a férfitől - még csak nem is hasonlított Haczykra, viszont volt valami az egész lényében, amitől az első pillanattól kezdve borsódzott a háta. Hallgatott egy kicsit a kérdést követően, azt latolgatta, vajon tudna-e elég gyorsan futni ahhoz, hogy meglógjon a kint várakozó lovag és testvérpár elől - úgy egyáltalán, kint vannak-e még és várakoznak-e rá, vagy csak szivatják - de végül nyelt egy nagyot és a férfira pillantott.
- Azt… azt mondták, hogy jöjjek ide be és addig nem jöhetek ki, amíg nem hozok egy ugyanilyen vackot - mutatta a férfi felé az addig háta mögött rejtegetett, törött játékot. - Vagy egy újat, vagy ezt a szart megjavítva - mondta, majd félrepillantott, ahogy szabad kezével megvakarta tarkóját.
- Szóval… vagy meg tetszik tudni javítani… vagy ha nem, akkor tessen mutatni egy másik ajtót, amin meglóghatok.
Félig-meddig reménykedett benne, hogy lesz a boltnak egy hátsó kijárata, de hiába kémlelt körbe megint, a lépcsőben végződő folyosón kívül más utat nem talált, ellenben a tekintete újfent megakadt a játékokon, legfőképp a csillogó üveggolyókon, a polcokon sorakozó ólomfigurákon és a többi, félhomályban fel-felsejlő mechanikus szerkezeteken az asztalon - legszívesebben zsebre vágta volna mindet, hogy aztán később a napfényben is megcsodálhassa a csillanásaikat. De ahhoz előbb még innen ki kellett jutnia, ahhoz pedig valamilyen úton-módon meg kellett egyeznie a nem túl barátságos játékkészítővel…


P.S.:469 szó.Mood: Thieves Guild
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dettlaff van der Eretein

avatar

Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
6
Join date :
2018. Nov. 20.
Tartózkodási hely :
Toussaint

TémanyitásTárgy: Re: Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska   Vas. Jan. 13 2019, 19:13



To Friedrich


O
tt magasodott a fiatal gyermek fölött. Vasszigorral arcán nézett le rá, sötét szemöldökeit enyhén összeráncolva figyelte a nálánál jóval alacsonyabb lelket. Egyenesen állt, nem hajolt le hozzá és még így is tökéletesen látta vonásait, gesztusait és még inkább, hallotta szavait melyekkel felelt s nem-felelt egyszerre a neki címzett kérdésnek. Ugyan nem tetszett a bolt tulajdonosának, ki megzavartak dolgában, hogy elzárkózik a fiú egy normális válasz elől, ám nem volt egy ma született bárány…. Mit bárány! Ma született ragadozó, aki ne tudta volna megsejteni miről is lehet szó. Bár, a férfi törődik a fiatalabbakkal, már ami a gyermekeket illeti és nem holmi szeszélyes hóbortból, nem. Nem vacsorának szánja őket, egyszerűen csak lát bennük valamit, de ha az illető maga keresi a bajt, akkor Dettlaff-tól menedéket nem kaphat.
Mikor az ismeretlen összeszedte bátorságát és feltekintett ugyanazzal a ridegséggel találta szembe magát, mint amilyennel odalépett a Játékkészítő. Végig őt bámulta, nem vette le róla tekintetét és várt. Csendesen, mozdulatlan, de annál ijesztőbben várt. A felemás szín szempár egy rezzenést, egy egészen aprócska izommozgást annyit nem váltott ki belőle. Hallgatag állt, míg az idegen szóra nyitotta száját. Megszeppenten? Mondanivalója bizonytalannak hatott és elsőre úgy tűnt mintha süket fülekre találtak volna. Miután a menekülést is szóba hozta a fiú végleg elhallgatott. Figyelmét az üzletben fellelhető portéka kötötte le és ekkor, mikor nem figyelt az előtte álló alak szemöldökei még közelebb kerültek egymáshoz, majd a semmiből egy hirtelen jött mozdulattal képen tenyerelte a fiatalt. A pofon hangosan csattant a puha orcán, ám Dettlaff jellemét ismervén örülhet az ifjú, hogy ennyivel megússza.
— Mutass némi tisztelet. — jelentette ki mogorván az idősebb, aztán mély levegőt vett önnön maga megnyugtatására mielőtt valami meggondolatlant tesz.
— Nincs hátsó ajtó, de ha lenne sem engednélek ki rajta. — folytatta kicsit sem kedvesen — Az amit a kezedben tartasz valakinek a munkája, amit sok idő és még több energia befektetésével készített el. — hangja betöltötte az egész boltot. Nem kiabált, de jól érezhetően lehordta a fiút. Szavaihoz már nem tette hozzá, hogy minden egyes baba egyedi, nem készül két egyforma így talán, a készítő memóriájától függően még az is megmondható kinek lett csinálva. Arról pedig végképp nem tett említést a mesterember, hogy ő volt az a bizonyos valaki, aki megalkotta annak a kislánynak, kinek apró pityergését a kifinomult hallás következtében jól hallotta, akárcsak a másik két alak morgolódását. Mind odakint vártak, pár lépésnyire az ajtótól.
Egyetlen pillanatra sem vette le világos szín szemét a zsiványról, kinek kezében még most is ott volt a törött játék. Dettlaff végül lassan, immáron látható mozdulattal fonta össze kajait mellkasa előtt. Pillantása szúrós volt, arcának vonásai szigorúak. Nem mondott többet inkább arra várt a fiú kezdjen el dalolni, na, nem a szó szoros értelmében, persze.

Dettlaff







You will find there is very little that can kill
a vampire, my friend.

You have been offered relative immortality.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Friedrich Biberach

avatar

Hozzászólások száma :
21
Reagok száma :
14
Join date :
2018. Nov. 24.
Tartózkodási hely :
Lyria

TémanyitásTárgy: Re: Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska   Yesterday at 12:15



Dettlaff & Fricska

Gyerekjáték @

Amikor Bíbic tekintete újfent elkalandozott a játékbolt portékája felé, utolsó dologként számított arra a pofonra, amit az ismeretlen, érces hangú férfi lekevert neki. Felnyikkant a csattanást követően, s az ütés helyére kapott egyik kezével, ahol szinte lángra lobbant az arca – érzésre és látványra egyaránt.
- Hogy az a ku--- - kezdett volna bele a káromkodásba, ahogy haragos szemekkel felpillantott a férfira, de ahogy tekintetük találkozott, inkább lenyelte a további mondanivalóját, azonban gondolataiban a mondatkezdemény úgy folytatódott, hogy „---rva kőkeléses, híd alatt hágó hegyitroll harapná le a kezed!” Igencsak össze kellett szorítania állkapcsát, hogy még véletlenül se szidalmazza amazt hangosan, helyette fintorogva, orcáját masszírozva s hörgölődve grimaszolt, „tisztelete” jeléül, ha már a játékkészítő erre szólította fel. Egy fokkal hangosabb morgolódással vette tudomásul, hogy csakugyan nincs hátsó ajtaja a boltnak, s mikor a mogorva alak azt is közölte vele, hogy ha lenne, sem engedné ki rajta, már nem bírta tovább visszanyelni mérgét, s dacosan fújt egyet, mint holmi kóbor macska.
- Bánom is én, hogy ki, meddig meg hogyan csinálta, meg tetszik-e tudni javítani vagy sem?! – bukott ki belőle aztán, ahogy haragosan pillantott fel a férfire, miután amaz csöndesen lehordta. Nem mintha kevésbé félt volna tőle, sőt, azután a pofon után még inkább ügyelt, hogy ne legyen kartávolságon belül amaznak, s résen volt: ha lendülni látná amaz karját, rögtön elugrana. Ugyanakkor gyávának sem volt hajlandó tűnni a férfi előtt - akkor már inkább még egy pofon. Még szerencse, hogy ennek az embernek nem volt kampó a jobb keze helyén – de a felmerülő emlékképet igyekezett olyan gyorsan száműzni a gondolatai közül, amennyire csak lehetett. Egy egészen kicsit borzongott csak bele.
Kérdését követően cehhenve az ajtó felé sandított, majd a kezében tartott, törött játékra, de csak lopva, utána állta a játékkészítő világos szín szemeinek pillantását, s látta, ahogy amaz összefonja mellkasán karjait, hallgatásba burkolózva. Állta a szúrós, szigorú tekintetet, s bár a férfi hallgatása csak még inkább hergelte, egyúttal meg is rémítette, de félelmét dacosan palástolni igyekezte azzal, hogy némi néma farkasszemezést követően mérgesen megszólalt:
- Egyébként sem én törtem el ezt a vackot! – emelte meg a kezében tartott játékot. - …Jó, egy kicsit, egy nagyon-nagyon kicsit miattam tört el, de nem azért, mert jobb dolgom sincs, mint picsogó fruskák nyavalyáit tönkretenni, nem akartam eltörni! Semmi dolgom nem volt azzal a bőgőmasinával, nem is láttam, hogy ott volt, csak ráestem, nekiütköztem, ez meg eltört, de arról meg nem tehetek! – morogta, majd maga is összefonta mellkasán karjait, s továbbra sem fordította el tekintetét a férfiről. - …Különben is, ha olyan kurva drága meg fontos, meg mittudomén, akkor vigyázhatott volna rá jobban is. - tette hozzá egy kicsit halkabban.
Nyűgös volt, fájt az arcán a korábbi pofon helye - meg az azt megelőző kettőé -, és mindennek a tetejében még éhes is volt, hiszen azt a lekváros fánkot kénytelen volt otthagyni, amikor a piacon a lovag elkapta. Ráadásul a játékkészítővel sem igazán jutott egyről a kettőre.
- ...De most már amúgy is tök mindegy, el van törve és kész. Engem meg belökdöstek ide, annak a nyafkának a bátyja, meg valami lovag, vagy mi a franc, és most már csak azért sem megyek ki, akár meg tetszik tudni javítani ezt itt, akár nem - fejezte be mondanivalóját, le sem véve felemás szemeit a férfiről.


Mood: Danse de la Fée-Dragée
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska   

Vissza az elejére Go down
 
Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Toussaint :: Beauclair-
Ugrás: