World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 A fura eset - Auberon & Zoja

Go down 
SzerzőÜzenet
Zoja Krawczyk

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Dec. 02.
Tartózkodási hely :
Redania, s máshol

TémanyitásTárgy: A fura eset - Auberon & Zoja   Kedd Dec. 18 2018, 20:09

Ismeretlen terepen járok, Bruggében. Nem olyan rég tettem be a lábam erre a vidékre, így fogalmam sincs, hogy milyen fogadtatásban lesz részem. Nyugodtan haladok, s próbálok figyelni a környezetem hangjaira, s amennyire tőlem telik, a szememmel többször átfutom a tájat. Bevallom, hogy tartok attól, hogy esetlegesen elkapnak, valami rosszmájú népségek, mert elítélik a vallásom. Myrzocha vallás ugyan új, de szerintem ezen újdonság hamarabb végig söpör az egész világon, mint azt én épp ésszel felfoghatnám.
A táj magában véve újdonság, hiszen nem az otthoni környezetben vagyok Redaniában, ahol szinte tudom, hogy egyes helyeken hány fűszál néz az ég felé. Egyértelműen más a légkör, s más dolgokról mesél maga a táj. Ahogy most éppenséggel egy domb alján vagyok, s lassan kapaszkodok fel a tetejére, s talán onnan lehet találok egy tisztást, vagy még magasabb dombot, esetleg egy másik völgyet. Nehezen kapaszkodok fel, olykor megállok, hogy igyak egy-egy korty vizet, vagy némi élelmet. Győzedelmes érzés terjed szét a testemben, mikor felérek, s a látvány pedig még inkább kábulatba ejt. Egy darabig csupán a kilátást élvezem, s közben jó alaposan kifújom magam. Meredek leejtő vár engem a túloldalon, de úgy vélem, hogy nem állíthat meg engem semmi. Lefelé veszem tehát az irányt, ügyelve arra, hogy meg ne botoljon a lábam, mert akkor nem két lábon fogok az aljba megérkezni, hanem gurulva, s lehetőleg összetört testtel. Hosszúra nyúlik a leereszkedés is, de mikor lenn vagyok, akkor az utamat keresztezi egy szekérút.  Elnézek jobbra, s a másik irányba szintén. Fogalmam sincs, hogy hová lyukadok ki, ha balra megyek, s hová, ha jobbra? Gyorsan eldöntöm, hogy balra felé fogok indulni, de nem a szekérúton, hanem mellette az erdőben. Tíz perc elteltével a hideg avarágyon megpillantok egy nem oda illő dolgot. Közelebb érve tudom csak csupán kivenni, hogy nem csupán szövetről van szó, hanem egy alakról.
~ Miért fekszik itt az erdőben? Biztosan, hogy jól van? ~ cikáznak a gondolatok a fejemben, s egy picit elszabadulnak a gondolatok és érzelmek a fejemben. Így jutok ahhoz a döntéshez, hogy jobb ha ellenőrzöm az állapotát. Odasietek, s rögtön arról győződők meg, hogy a lélegzik-e egyáltalán, vagy legalábbis a mellkasa emelkedik-e vagy sem. Hamar kiderül, hogy életben van.
~ Meg van esetleg sérülve? ~ s ezzel ellenőrzőm, hogy esetleg nincsen-e valami seb a testén. Ezzel szintén nincs gond.
~ Akkor miért nincs magánál? ~ erre rögtön jön, hogy próbáljam meg felébreszteni. Gyengéden kezdem el a testét noszogatni, s közben pedig hivogatni.
- Uram! Jól van?! – ismételgetem, s ha erre sem képes feléledni, akkor fogom a kulacsom, s leöntöm a másik tenyerem. Azzal pedig az arcát paskolom.
- Ébresztő! Hasára süt a nap! – próbálom meg végelkeseredésben, s reménykedem abban, hogy végül visszatér belé az élet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Auberon Muircetach

avatar

Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
6
Join date :
2018. Dec. 14.
Tartózkodási hely :
északon

TémanyitásTárgy: Re: A fura eset - Auberon & Zoja   Szer. Dec. 26 2018, 18:51



To Zoja


G
yötrelmes napok teltek el azóta, hogy magára maradt. Egy csuklyás idegen mentette meg az életét, ám ő továbbra is úgy érezte, mintha minden egyes másodpercben küzdenie kellene egy újabb lélegzetvételért. Bizonytalan lábakon állt. Hasi tájékon fájdalom járta át testét, tüdejét meg nem tölthette az egyre sűrűbben jelentkező köhögések következtében. Úgy tűnt az a kevés erő, amit sikerült összeszednie csak átmeneti volt és a tünetek, a rosszullétek egyre elviselhetetlenebbek lettek. Gondolatai sem hagyták nyugodni a férfit, ki egyre sápadtabb lett és talán némi visszatérő lázzal is szembesülnie kellett. Megfordult fejében, hogy a méreg mégis tett vele valami maradandót vagy éppen megöli őt, csak sokkal lassabban és keservesebben. Félt egy idegen helyen, távol a hőn szeretett otthonától meghalni és különösen a gondolattal miszerint az őt eláruló Aen Elle végül mégis csak eléri célját. Dühítette, de nem tudott annál többet tenni minthogy tovább emelje egyik lábát a másik után. A táskában hagyott kulacsa kiürült, az ismeretlen fák sűrűjéből pedig lassan kiért. A nap magasan járt s erősen tűzött. Vagy csupán ő élte meg oly’ hevesnek sugarait? Nem igazán számított és elmélkedni sem volt ideje rajta ugyanis nem sokkal ezután feltekintetett az égre, majd eszméletét vesztve összeesett.
Kellemesen világos árnyalatban úszik az őt körülvevő zöld szín fényesség. Csodálkozón tekint le tenyereire, majd előre ahonnét egy hangot hall. Egy nő hívogató, csilingelő hangját mintha csak egy aranytorkú madár lenne. Alakja sötétbe burkolódzik, közelít és mielőtt megláthatná őt hangja sikollyá válik amelyet egy ló vészjósló nyerítése szakít félbe. Végül az idegen eltűnik és a ló ő, az Aen Elle felett ágaskodik. Egy fehér szín paripa ki egyenesen őreá tekint, lábaival felé kapál és egyre közelebb ér patáival.
Mielőtt az álomkép fejen vágta volna riadt fel. Olvadt ólomszín íriszei egy ismeretlen alakot pillantanak meg. Először nem tudja kivenni arcának vonásait az őt körülvevő napsugaraktól. Csupán ijedt hangját hallja, de szavait nem érti. Eleinte nem. Beletelik pár másodpercbe mire ténylegesen visszaszerzi eszméletét és eljut tudatáig a fiatal női arc vonala, a világos kék szempár és az azt keretező sötét fürtök képe. A férfi első reakciója, hogy eltolja magától a kezet, mely eddig ébresztgette és kelletlenül, mintha még csak most józanodna s ekképpen szólaljon fel egy nyelven melyet az idegen t’án nem is ért:
— Va vort a me, Dh'oine.1 — fordult oldalára, hogy megpróbáljon feltápászkodni a földről, de akkor heves köhögés lett rajta úrrá. Levegőért kapott, de csak vérhez jutott. Vöröslő folyadék került elő torkából és mire sikerült abbahagynia a fuldokló köhögést addigra már alkarjain támaszkodott és szavait próbálva ismételni igyekezett elküldeni maga mellől a látszólag fiatal nőt. Utálatból vagy megóvásból talán maga se tudta volna megmondani, hiszen még felocsúdni sem volt ideje az álomból. Arra nem emlékezett hogyan került oda, gondosan elf munkával készült kardja vagy tarisznyája ott van-e még mellette vagy az eszméletének elvesztése közben, netalántán egy pár kiesett pernyi idő alatt pár méterrel odébb hagyta-e volna, de még az sem jutott eszébe a nő miféle bajt hozhat egy általa nem ismert hegyes fülűre ki némileg koszos, de annál strapabíróbb drága, elegáns selymet visel. Megannyi kérdést felvet mindenki részéről és ezen dolgok ismeretlenje lesz az, mi érdekessé teszi eme találkozást.
— Va… vort… a... me...2 — hangja elhalkult, majd szemeit lehunyva esett előre. A világ ismét elsötétült előtte és ezzel megkezdődött egy remek történet, egy új fejezet… mindkettőjük életében.

1 Maradj távol tőlem, Ember.
2 Maradj... távol... tő-lem...

Laeroth Genleth aka Auberon




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoja Krawczyk

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Dec. 02.
Tartózkodási hely :
Redania, s máshol

TémanyitásTárgy: Re: A fura eset - Auberon & Zoja   Szer. Jan. 02 2019, 17:11

Mikor a férfi ébredni kezd az állapotából, akkor megnyugszom, de csupán addig, míg nem próbálkozik a kezeim eltolásával. Furának tartom, hogy éppen a segítségemet akarja elutasítani, s saját erejéből felkelni a földről.
- Tessék? – szólok hozzá értetlenül, mert úgy vélem, hogy nem biztos megfelelően figyeltem oda az alakra, így nem érthettem pontosan a szavait. Azonban a helyzet sokkal súlyosabb, mint előre hittem volna. Először hagyom, hogy ott magában szenvedjen egy darabig, aztán megszólalt bennem egy bizonyos hang, aminek nem tudtam ellenállni.
~ Ne hagyd szenvedni a betegeket, a bajokkal küszködöket ~
A férfi jól láthatólag igen nagy bajban van, amin segíteni kell, vagy egyszerűen meg fog halni. A betegségek már csak ilyenek, s tán a különböző bajokra is érvényes ez az aranyszabály. Tovább nem volt időm gondolkozni, vagy bármi mást csinálni, mert az idegen rögtön azon nyomban újra elveszett. Hűvös van, főleg a földön. Odaléptem az idegenhez, s mit sem törődve azzal, hogy mit fog nekem mondani, mikor újra megébred, akkor én megfogtam a két kezénél, s elkezdtem húzni beljebb az erdőbe. Mohát kerestem, s nem durva és hideg földet. Egy menedéket, amit a napok folyamán bővíthetek, míg meg nem gyógyítom az idegen férfit. Ennyi a minimum, s az sem érdekel, ha nem lesz érte hálás. Sokat szenvedek a teste cipelésével, de mikor megtalálom a megfelelő helyet, akkor finom mohaágyra fektetem úgy, hogy a meleg pokrócomba burkolom. A következő lépésem, hogy tüzet készítsek, aztán egy darabig megpihenjek. A dolog neheze még hátra maradt, mármint a férfi betegségének, bajának alapos vizsgálata. Ahhoz pedig mit kell tennem? Ahhoz félmeztelenre kell vetkőztetnem a férfit.
Csupán sóhajtással veszem tudomásul, hogy a neheze hátra van, s ezen feladat csakis rám hárul. Nincs itt segítség, aki megmondaná, mi a helyes teendőm. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy a kellemesen ropogó tűz társaságában kezdjem levetkőztetni a férfi felsőtestéről az öltözetet. Mondanom sem kell, hogy mi sem egyszerűbb, s természetesen felmerül bennem az a kérdés, hogyha mi van, ha újra megébred közben? Megint elfogja a segítségemet utasítani? Akkor nem marad más dolgom, mint aggódóan megmondani neki, hogy nincs abban az állapotban, hogy elutasítson.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Auberon Muircetach

avatar

Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
6
Join date :
2018. Dec. 14.
Tartózkodási hely :
északon

TémanyitásTárgy: Re: A fura eset - Auberon & Zoja   Vas. Jan. 06 2019, 15:37



To Zoja


E
szméletét vesztetten egy másik helyen járt. Álmában látott egy alakot. Egy nő körvonala rajzolódott ki előtte amint virágos mezőre lép, ki egy erdő fáinak sűrűjéből és a napfény egyenesen megcsillant hamuszín haján. A nő lassan lépdelt előre felé, majd szelíden hátrapillantott. Gyönyörű zöld szemei élettel teltek voltak és szinte rá mosolyogtak az őt bámuló Auberon-ra. Már-már félve közeledett hozzá, jobbját felé nyújtva szólott hozzá:
— Squass…'me.1 — hangja halkan szólt, oly’ erőtlenül és őszintén, hogy a végére nem csupán elhallgatott, de ekkor tért ismét magához. Álmában, lázasan beszélt fennhangon. Igaz, szinte suttogás volt szava, ha valaki odafigyelt vagy elég közel volt még elkaphatta a végét mielőtt a vékony, magas férfi magához tért volna. Pillái nehezen emelkedtek meg. Beletelt néhány másodpercbe mire ólomszín íriszeivel megpillantotta ama idegent, kit korábban is. A barna tincseket s kék tekintetet. Erőtlenül, némi felháborodással ejtette ki a következőket:
— Va vort a me. Va vort a me, Dh'oine!2 — próbált ismét önerőből felemelkedni és ellökni magától a nő kezét s mindössze ekkor vette észre az Aen Elle, hogy már másutt van és selyem ruhája ki van bontva mellkasán. Az anyag lazán lógott vállain miközben ő egyik alkarján támaszkodott és a nő felé fordult. Meglepetten nézett körbe. A lágyan lobogó tűz, a puha mohaágy…
— Que… Que suecc's?3 — micsoda félreértés — Squass'me4 — feldúlt szavai ekkora teljesen megnyugodtak, hangszíne meglágyult és mindössze ekkor döbbent rá a nem-emberi lény, hogy minden bizonnyal az ember egyetlen szavát sem érti. A hosszú évszázadok amiket otthon töltött olyannyira hozzászoktatták anyanyelve használatához, hogy a tudat, egy másik világban van nem volt elég a közös nyelvre való átálláshoz. Szabad kezét homlokához emelte, szemhéját egy kis időre lehunyta és mély levegőt vett a bordái között lévő szúró fájdalom dacára.
— Elnézést. — szólalt fel végül az emberek által használt közös nyelven, amelyet az ismeretlen nő is beszélhetett. Eztán nyitotta ki szemeit, engedte le kezét és nézett fel a mellette lévő emberre. Lomhán végigmérte, majd lassan visszafeküdt a mohára.
— Miért van itt? — kérdezte végül önmagát ismét gyengének érezve. Tekintete időközben a fák lomjaira tévedt. A levelek közt árszűrődő napfényre fürkészte, az ágak vonalát vizslatta és a sűrű zöld közt a kék eget kereste. Egy pillanatra mintha visszatért volna álmába, az ott látott mezőre és az ifjú nőt kutatta. A kedves tekintetet, mely valami sokkal többet jelentett számára egy egyszerű leánynál, egy barátságos, meleg mosolynál. Több volt ebben az egyszerű képben, s a fiatal nőben, mint azt egy egyszerű kívülálló elképzelni tudná. A merengés olyannyira elvitte magával, hogy észre sem vette az eltelt perceket. Kiesett számára az idő és csak most eszmélt fel önnön elméje világából. Szelíden pislogott néhányat mielőtt a távoli égről újfent az idegenre emelte volna ólomszín szemeit.

1 Bocsáss... meg.
2 Maradj távol tőlem. Maradj távol tőlem, Ember!
3 Mi... Mifolyik itt?
4 Elnézést.

Laeroth Genleth aka Auberon




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoja Krawczyk

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Dec. 02.
Tartózkodási hely :
Redania, s máshol

TémanyitásTárgy: Re: A fura eset - Auberon & Zoja   Vas. Jan. 13 2019, 07:47

Tán Myrzocha tudja, hogy milyen rosszul áll jelenleg a szerencsém, mert mikor próbálom gondosan és kellő figyelemmel levetkőztetni a férfit, hogy megvizsgáljam a felsőtestét, akkor felébred. Ennek tetejébe olyan szavakat mond, ami számomra leginkább vallásom szidásának vélem. Egy árva szót sem értek belőle, így csupán újra mozdulatlan maradok, hogy ízlelgessem a kiejtett szavak hangsúlyát. Mondanom sem kell, hogy ebből sem tudok rájönni, hogy esetleg mi a szándéka, vagy mit szeretne velem közölni. Azt meghagyom neki, hogy körül nézzen, hogy újra felfogja, hogy védettebb helyen van, ráadásul hála a gondoskodásomnak kellemes meleg ostromolhatja a lényét.  Nem egy kellemes állapot, mint mikor az ember feje alatt tető van, s finom dunyhaágyban pihenhet. Tőlem ennyi tellett, s ezt az állapotot nem tudnám fokozni, s nem is szeretném. Egyszer csak megszólal nagy nehezen a másik, sőt meglepetésemre olyan nyelvet használva, amit én is tisztán megértek.
- Nem tesz semmit! A munkámat végezném, ha nem utasítana el folyton. – török rá ezekkel a szavakkal, s hogy én mennyire elhivatott vagyok az ő érdekében, azt a következő szavakkal adom tudtára.
- Nagyon rosszul van, hogy összeesik itt az erdő kellős közepén! Szóval meg szeretném vizsgálni a testét, hogy segíthessek. – tán keményebb vagyok a kelleténél, de minek köntörfalazzak, amikor azt sem tudom, hogy esetleg mennyi ideje lehet hátra. Legalábbis nem tudok semmit a jelenlegi állapotáról, de tán hamarosan egy kis vizsgálat után rájöhetek és nekiláthatok a gyógyításának, már ha menthető. Vannak betegségek, amikre még nincs gyógymód. Abban reménykedem, hogy a férfi esete még annyira nem súlyos, hogy le kelljen róla mondani.
- Szóval, ha segítségemre lenne, akkor megkönnyebbítené a gyógyítás módját. Bár ahol most vagyunk, ne várjon tőlem csodákat. Az lenne a legjobb, ha a legközelebbi településre mennénk, de az állapota nem engedi úgy vélem. – csakis az igazságot mondom neki, s remélhetőleg nem sértettem meg a férfit a szavaimmal. Bemutatkozni még nem szeretnék, mert egy haldokló mit tudna tenni vele az utolsó óráiban? Semmit. Hogy lássa, hogy nincsenek piszkos szándékaim, így a kezem visszahúzom magam mellé, de csupán addig, míg bele nem egyezik abba, hogy hozzáérhetek. A fura szavai hangsúlyából ezt vettem ki, ráadásul az első kézeltolását sem felejtettem el. Ez lenne a helyzet, ami kialakult, s nem fogom tétlenül végig nézni a szenvedését, esetleg halálát. Van elegendő tapasztalatom úgy vélem, hogy felülkerekedjek ezen a helyzeten.
~ Csak tudnám már, hogy mi a baja! ~ sóhajtok egy aprót, miközben türelmesen várakozok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Auberon Muircetach

avatar

Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
6
Join date :
2018. Dec. 14.
Tartózkodási hely :
északon

TémanyitásTárgy: Re: A fura eset - Auberon & Zoja   Csüt. Jan. 17 2019, 18:52



To Zoja


A
uberon ólomszín szemeiben — melyekkel a fölötte magasodó nőt fürkészte — gyengén pislákolt az élet fénye. Némán hallgatta a nő szavait egészen addig a pillanatig, amíg a testének való átvizsgálásáról nem beszélt. Ekkor elkapta az ismeretlen nő csuklóját olyan gyorsasággal, amit ez ember kicsit sem nézett volna ki belőle. Nem szorította meg. Gyengéden fogta és nem engedte, hogy közelebb nyújtsa felé és eközben tekintetével az ember arcának vonásait fürkészte. Végül elengedte, mikor a nő folytatta és a gyógyításról beszélt neki.
— Mi okod lenne arra, hogy egy magamfajtán segíts?! Csak nem vársz valamit érte?! Nincs semmim, amit adhatnék. — hangja eleinte nyersen csengett, szemöldökeit alig észrevehetően összébb húzta a benne lakozó utálattól, ám mikor arról beszélt, hogy nincsen semmije hirtelen lesütötte szemét és hangja elhalkult. Eszébe jutott ki is ő valójában és mennyi mindene volt. Elméjébe hatolt az árulás gondolata és megannyi érzés. Fájdalom, de nem fizikai, hanem lelki. Keserűség, elveszettség. Egyedül maradt és az, mi ide jutatta mélységesen bántotta őt. Elveszettnek érezte magát és a megannyi rosszérzelem ellenére valahol üresnek is. Végtelen szomorúság ült ki tekintetére, ám ekkor már nem a nő arcán járt, inkább csak maga elé meredt. Csendben maradt a magát nem csak testileg, de lelkileg is erőtlennek érző férfi, míg végül a letargiát maga törve meg szólt a nőhöz.
— Megmérgeztek. Elárultak és meg akartak ölni. — fordította el fejét és a lángokat kezdte nézni szüntelen — Nem tudom mi volt benne és azt sem meddig tart még ez…. Gyenge vagyok, vért köpök és olykor elviselhetetlenül fáj a gyomrom, az oldalam. — mesélte végül, de nem holmi bizalomból vagy szimpátiából. Inkább azt remélte, hogy a nő egyszerűen itt hagyja mondván nem akar másokkal vitába szállni és ezen információk túl kevesek az érdemben való segítségnyújtáshoz. Reménytelen eset. Igen, ezt akarta elhitetni vele, a lemondást melyet ő maga is érzett. Átakarta neki adni, hátha ettől az ember fogja magát és egyedül hagyja, mint mások.
Nem az a legrosszabb, amiben most a férfi van. Nem az a mocsár, melybe beleragadt és húzza lefelé, hanem, hogy igen jó az emlékező képessége és t’án sosem fog tudni megbocsátani. Feledni semmiképpen ez pedig csak nehezebbé teszi a gyógyuláshoz vezető utat. Önmagát rántja le, holott lelkének legmélyén küzdene és menne tovább. Egyszerre adná fel és állna talpra. Saját magával vív csatát miközben a testében okozott kár alig látszik gyógyulni, sőt, meglehet lelkének fájdalma kiül fizikai valójára és ezzel csak nehezíti az így is ólom súlyú lábainak megemelését a jövő felé. De, még nincs minden veszve. A férfi maga is küzd vegyes érzelmei ellen s így a jövő kifürkészhetetlenségében megannyi titkot s meglepetést rejt... Vajon mit tartogat az ifjú leány és a sokat megélt Aen Ellen számára?!

Laeroth Genleth aka Auberon




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoja Krawczyk

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Dec. 02.
Tartózkodási hely :
Redania, s máshol

TémanyitásTárgy: Re: A fura eset - Auberon & Zoja   Yesterday at 19:02

Nem tudom, hogy mi jár a bajba jutott fejében, mikor kérdéseivel akar hátráltatni. Egy darabig nem válaszolok, csupán figyelem az arcának vonásait. Sóhajtok egyet, majd csak azután válaszolok a férfinek.
- Papnő vagyok, s vallásom tanai nem engedik, hogy ne segítsek egy bajbajutott férfin.
Szándékosan nem említettem mást mellé, mert Myrzocha egyáltalán nem utálja a más fajból valókat, így természetesen én sem teszek kivételt közöttük. Számomra annyi a lényeges, hogy segítségre szorul, vagy sem? Esetleg felmerül, hogy nem-e játszik rá. Ebben az esetben nem hinném, mert elég rossz színben van.
- Nem kérek semmit sem a szolgáltatásért. – nézek rá furán, mert fogalmam sincs, hogy honnan jönnek ezen téveszméi? Rég rossz lenne neki, ha a gyógyítás cserébe elvenném mondjuk a ruházatát, vagy más értékes dolgát. Távol áll tőlem az ilyen cselekedet.
- Csak maradjon nyugton, s pihenjen. Minden mozdulat amit tesz, csupán kimeríti. – előre közlöm vele, hogy jobb ha nem ficánkol, s tesz vesz. Elhallgatok egy jó időre, sőt távolabb megyek, hogy ne zavarjam a betegem. Rakok a tűzre, s ellenőrzöm az étel készletem. A férfi szavai hívják fel a figyelmem újra rá, s szavaira.
- Egyelőre rossz munkát végeztek! S semmi sincs veszve! – s miközben a férfi tovább mesél, addig én gondolkozok. Ahogy elmondja a tüneteit, akkor úgy bevillan rá a megfelelő gyógymód. Tudom jól, hogy milyen főzetet kell készítenem, ráadásul van olyan szerencséje, hogy az alapanyagok megvannak hozzá. A kis batyumba kutakodok, hogy szárított gyógynövényeket vegyek elő. Gondosan előkészítem az orvosságot, szárított növényekből. Mivel nincs semmi kupám, így egy fatányérra helyezem a növényeket és odaviszem a férfihez. Barátságosan rámosolygok, aztán a lehető legfurább dologra kérem meg. Láttam már, hogy sokan megütköznek azon, hogy nem tea formájában készítem elő az orvosságot.
- Ezeket meg kell ennie, s meg fog tőle gyógyulni. Semlegesíti a mérget, s egyben kitisztítja – magyarázom neki, s remélhetőleg kap az alkalmon, s fel akar épülni. Sokáig fog lábadozni, tán 2 napot itt fogunk lenni, míg jobban nem fogja érezni magát. A gyógyuláshoz idő kell, s én nem fogok hazudni senkinek.
- Két nap után jobban lesz, s ha megengedi, addig magával maradnék. – nyújtom felé végül az orvosságot. S ha már a sors úgy rendelte el, hogy egy darabig egymás társaságában leszünk, akkor bemutatkozom.
- Zoja Krawczyk, Myrzocha vallás papnője. – mosolygok rá barátságosan, teljesen szívből jövően.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A fura eset - Auberon & Zoja   

Vissza az elejére Go down
 
A fura eset - Auberon & Zoja
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Brugge-
Ugrás: