World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Elyon és Zoja - Védd magad!

Go down 
SzerzőÜzenet
Zoja Krawczyk

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Dec. 02.
Tartózkodási hely :
Redania, s máshol

TémanyitásTárgy: Elyon és Zoja - Védd magad!   Vas. Jan. 06 2019, 13:52

Sodden elég távol van az otthonomtól, s egyszerűen nem is értem, hogy is keveredtem el idáig. Még élek, s ez nagyon jó, hiszen útközben akár egy szörnynek az eledele is lehettem volna. Más kalandokat éltem meg, sokkal kellemesebbet, mint egy vaják tenné. Csupán most jövök rá igazán, hogy az ő életükben a vér szintén egy szín, amivel a saját életüket, vagy másokét teszik izgalmasabbá. S mi a helyzet velem? Én utazok, s szívom magamba a világban zajló dolgokat, ahogy az istennő megkívánja tőlem. Cserébe szerintem engem oltalmaz, hogy ne essen bántódásom. Számomra ez az élet jutott, de teljesen meg vagyok vele elégedve.
- Figyeljen már oda, hogy merre lép! – szól rám egy idegen hang, ráadásul a kiejtése szintén különleges. A nézelődésből felriadva tekintek le a hang irányába, ahol megpillantom a nem túlságosan bíztató látványt. Egy öregemberrel van dolgom, akinek jobb karja nincsen, de bal lába sincs. Láthatóan nincs túlságosan agyon táplálva, sőt a ruha ellenére is érzékelem, hogy tőlem is többet éhezhet az illető. Mondhatni fél lábbal már a sírban van.
- Bocsánat! Nem tudtam, hogy itt van. – szavaimra savanyú arcot vág, hogy aztán még csípősebben szóljon vissza.
- Ez itt Sodden! Nem tudom, hogy honnan érkezett, de tanuljon egy kis történelmet! – húzza el a szája szélét, s ez a pillanat az, hogy megesik rajta a szívem. Odanyúlok az erszényemhez, s minden számolgatás nélkül nyújtom felé az összeget. Fukarnak tűnnék, ha gondosan szépen lassan tenném, s pontosan előtte. Teljesen összezavarodik, s lassan nyúl érte csupán. Mikor elveszi, akkor én elköszönök tőle.
- Legyen kellemes a napja! – sóhajtok fel távolabb. Nem nézek hátra, mert a mai napon bizony Sodden apraja és nagyja tüsténkedik. Myrzochának adok hálát, hogy békességben élhettek a szüleim. Haladok tovább az utcán, s a piacot keresem a szememmel, mert úgy igazából rendesen kifogytam az élelemből. Fel kell a készletem tölteni, s folytatni a kalandozásaim. Bár annak örülnék a legjobban, ha maradhatnék egy kicsit ezen a helyen.
~ Itt lenne az ideje terjeszteni az Istennő vallását? ~ merül fel bennem a kérdés, mire csupán egy egészséges sóhajtás tör ki ajkaim közül. Végül is, valahol el kell kezdenem. Csupán attól tartok, hogy itt miként fogadják az egészet. S ha már ennyire eldöntöttem, hogy izgalmasabbá teszem a napomat, így későbbre teszem a beszerzést is. Egy nagyobb teret keresek, ahol többen elférnek. Mikor megtalálom a tökéletes helyet, akkor nem kell sokat várni ahhoz, hogy fennhangon el ne kezdjem  „terjeszteni” az igét.
- Sodden népe! Myrzocha szívesen lát mindenkit, aki csupán egy kicsit is nyitott a világra, s szereti gyarapítani a tudását. Legfontosabb, hogy nincs cölibátus. – kezdek bele a szövegembe, amire rögtön egy mogorva képű közelebb lépdel, s rögtön olyat mond, amire elsőre nem számítottam volna.
- Akkor gyere vele babám egy kis pásztor órára! – sokan felnevetnek, némelyek meg jobbnak látják tovább indulni, mintha csak kiváló érzékük lenne ahhoz, hogy megérezzék a balhé közeledtét.
- Először is nem ismerem magát, ráadásul attól függetlenül nem a hedonizmus istennőjét szolgálom! – csapok vissza a szavakkal, mire amaz fintorog egy keveset, de úgy tűnik számomra, hogy nem adja fel.
- Sokasodni az fontos! Vagy tán azt ellenzi? – egy kisebb sóhaj szökik ajkaim közül, mert úgy érzem, hogy ez el fog tartani egy ideig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elyon Elyndraen

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
4
Join date :
2018. Dec. 28.
Tartózkodási hely :
Ysgith és környéke

TémanyitásTárgy: Védd magad! [Elyon x Zoja]   Kedd Jan. 08 2019, 15:16



Zoja & Elyon @
Egészen megszoktam már az életet az Ysgith nevű mocsár peremén, valamiféle rend is beállni látszott. Amint a Nap felkelt, első dolgom volt friss kútvizet merni, és zsenge levendulát, kamillát, vérehulló fecskefüvet, és egyéb hasznos gyógyhatású, és / vagy illatos füveket kaszálni, ezután naphosszat elláttam azokat, akik bezörgettek az ajtómon, ezek többnyire izomrándulásos és ficamos földművesek, kétkezi munkások, köszvényes háborús veteránok és bárányhimlős gyermekek voltak. Szürkület után, ha maradt időm – és nagy általánosságban azért maradt – kenőcsöket, balzsamokat, főzeteket és elixíreket készítettem, sőt, még az is előfordult, hogy illatos vizet desztilláltam. Vasárnap volt az a nap, amikor nem álltam az egyszerű ember szolgálatára.  Mint aznap is. 
Kilépve az ajtómon visszafordultam, és leakasztottam az öreg, száraz és zörgős levendulából és egyéb gyógynövényekből font koszorút, hogy friss és illatos replikájával jelezzem az erre járó számára, hogy igen, Ysgith medikája valóban visszatért, és bátran be lehet zörgetni az ajtaján.  Meleg mosollyal nyugtáztam a régi-új látványt, mielőtt felkaptam volna a bő ülepű, fonott kosaramat, tele friss és illatos füvekkel, növényekkel, virágokkal, gyenge altatókkal, elixírekkel és illatos vizekkel, mielőtt Gors Maes felé vettem volna az irányt, egy régi dal társaságában.
- Siúil, siúil, siúil a rúin, Siúil go sochair agus siúil go ciúin*
Gors Maes-ben már tudtam, kit kell keresnem ahhoz, hogy a szokott standot megkaphassam a piactéren, és oly nagyon nem is kötekedett velem, miután látta, hogy hétről hétre visszatérek, és tiszta üzletet bonyolítok, konfliktusok nélkül. Kifizettem a három orent arra a három órára, amíg igénybe vettem a piachelyet, és máris kipakoltam a magammal hozott portékáimat.
Átlagos és nyereséges nap volt kellemesen sűrű forgalommal, a nőket szép számban vonzotta az illatos vizeim felhozatala, az idősebbek pedig a természetes fájdalomcsillapítók, altatók okán keresett fel engem.
- Tegyen ebből három cseppet egy pohár italba, mielőtt álomra hajtaná a fejét, de egy cseppel sem többet!
Adtam át épp egy üveg alváskönnyítőt egy idősebb úrnak, arcán a remény meleg napsugarával, melyből tisztán kiolvasható volt, mit gondol. „Végre, ma éjjel végre jól alszom!” Nem tudtam megállni anélkül, hogy meg ne mosolyogtam volna, de ez nem is tartott sokáig, mert a szemem sarkából bajt láttam kiforrni a konfliktus üstjéből. Egy fiatal leány, nem lehet több 25-nél, de 20 esztendősnek is épp olyan könnyedén mondhatta volna magát, láthatóan összeakasztotta a bajszot egy amolyan koldusfélével. Nem állok elég közel ahhoz, hogy értsem, pontosan miről vitatkoznak, de a zöngék, amiket felém hoz az új reményű, nyugati szél, nem kecsegtet semmi jóval. Érdeklődve felszöknek a szemöldökeim, majd halovány, de őszinte mosollyal az arcommal folytatom a saját kis dolgom, mikor látom, hogy a leány egészen felnőtt módon, éretten, és leginkább szeretettel kezelte a helyzetet.
- Nem is olyan rossz itt. Vannak még jó emberek ezen a vén Kontinensen.
Intéztem félhangon magam elé, bár jól tudtam, hogy hallgatnak messziről. Telt-múlt az idő, kuncsaftok jöttek, kuncsaftok mentek, az én mandátumom a standnál is lejárt, el is kezdtem visszarámolni az öblös kosárba, amikor baljós párbeszédre lettem figyelmes. Összehúztam szép vágású, zöld szemem, halkan elnézést kértem két lábatlankodótól, mielőtt a jelenet epicentrumába léptem volna.
- Melyik részét nem érti annak, hogy a hölgynek terhes a társasága? – döntöttem a derekamnak a kosaramat, ahogy megálltam nem messze a jelenet perifériáján.
Hirtelen minden tekintet felém fordult, asszonyok rémült gaspja, férfiak elismerő füttyögése elegyedett a déli nap alatt.
- Oszt mé’, ki maga itten, hogy így pattog, mint a bíbortetű?
Még nem értettem minden kifejezést ebből a különösen ismerős, ismerősen különös nyelvből, de azt hiszem, ez az illető a hajam színére tett megjegyzést.
- Valaki, aki a női egyenjogúság táborát erősíti egy olyan világban, ahol a férfiak azt hiszik, a nő másra sem jó, csak gyereket szülni meg nevelni. Árulja el, kedves uram, mert meghalok a kíváncsiságtól. Mit tett maga annak érdekében, hogy a háború után a nők szívesebben szüljenek gyerekeket?
Csend támadt körülöttem hirtelen, de olyan igazi, amilyen a temetőkben szokott lenni éjjel. Elismerőn bólintottam.
- Pont így gondoltam magam is. Hagyják a kishölgyet szónokolni, hallgassák, vagy álljanak odébb, de ne zavarják.
 
*Menj, menj, menj, kedvesem, menj némán és békével [Hagyományos ír dal, részlet] 

P.S.:660 szóMood: Siúil a Rún






His hair was black, His eye was blue, His arm was strong, His word was true. Siúil, Siúil, Siúil a Rún...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Zoja Krawczyk

avatar

Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2018. Dec. 02.
Tartózkodási hely :
Redania, s máshol

TémanyitásTárgy: Re: Elyon és Zoja - Védd magad!   Vas. Jan. 13 2019, 13:28

Meghallok egy másik női beszédet, aki úgy tűnik, hogy a védelmemre kelt. Hálát adok magamban Myrzocha istennőnek, hogy mindig segítségemre bocsát olyan személyeket, akik tán jobban ismerhetik a helyieket, vagyis az itteni légkört, mint jómagam. Ha elmondhatom, akkor eddig azt tapasztaltam az utazásaim során, hogy az egy-egy helyre tömörült közösségek másképp reagálnak a szónoklatomra. Redania környékén még az áhitat volt a jellemző, de ahogy jóval eltávolodtam a szülőföldemtől, mint kellett volna, akkor sokkal zárkózottabbak az emberek az újdonságokra. Emellett elég változatos vallásokat követnek, s ez minden magamfajtának a helyzetét megnehezíti.
- Nem ellenzi az Istennő a gyarapodást, csupán mindennek megvan a maga ideje. – lépek közelebb a velem összeakaszkodóhoz, de tartom tőle a távolságot, hogy ne értse félre a szándékaim. Nem adom meg neki az esélyt, hogy nyeregben érezhesse magát. Felhorkanás a válasz, s nem tud az mit mondani kínjában, így csupán a következőket vágja a fejemhez.
- Pedig a férfi emberek vágyának megtestesítője vagy, te nöstényördög! – elhúzom a szájam szélét, s inkább úgy döntök, hogy éretten tovább lépek a sértegetéstől. Keresem magamban a szavakat, miközben körül nézek a feszülten figyelők táborában. Ellépek a férfi mellett, hogy végül szavaim folytassam.
- Myrzocha, szívesen fogad mindenkit a soraiban, akár legyen öreg vagy fiatal! Sőt, legyen valaki egy picit nyomorult, vagy bármi más baja! – nézek bele a szemekbe, hogy a kisebb szünetet kihasználva így fejezzem be az egészet.
- Egy a lényeg, hogy legyen a helyén a szíve, s tudja mi a határ! – hiszen az előbbi jelenet ékes bizonyítéka annak, hogy egy ilyen férfi nem tud uralkodni azon a bizonyos ösztönein, s mit sem törődve a közösséggel, vagy személyemmel, hát mindenki tudtára adja, hogy mi jár a fejében. Egyáltalán nem vagyok kihívó öltözetben.
- Tán baj, ha merem vállalni, hogy megmozgatja a fantáziám a csinike pofikád? – szól közbe az alak, aki továbbra is névtelen marad előttem, s a többiek előtt. Ekkor úgy döntök, hogy jobb ha figyelmen kívül hagyom az illetőt, aztán majd benő a feje lágya egyszer. Eltávolodok tőle, s a következőt mondom a tömeg felé.
- Ha valakit érdekel Mírzocha további tanai, akkor szívesen válaszok a kérdésekre. S megtalálhatnak engem a legközelebbi fogadóban. – fejezem be a szónoklatom, s ezzel teret nyer az éhségem. Már csak csupán azt kell megtudnom, hogy merre van a legközelebbi fogadó? Merre induljak el? Elég sokan követnek a szememmel, de jó része a tömegnek eltűnik. A velem perlekedő ember csupán ennyit mond búcsú ajándékul nekem.
- Ha este meglátlak ezeken az utcákon biztosan megkapod a magadét! – ezzel elillan, mintha itt sem lett volna. Fájdalmasan sóhajtok egyet, aztán a tekintetem megakad egy felém néző lányon. Barátságosan rámosolygok, s felé indulok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elyon Elyndraen

avatar

Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
4
Join date :
2018. Dec. 28.
Tartózkodási hely :
Ysgith és környéke

TémanyitásTárgy: Védd magad! [Elyon x Zoja]   Yesterday at 21:04



Zoja x Elyon @
Látom a kishölgyön, hogy hallott, pontosabban azt hallotta, hogy valaki a védelmére kel a tömegből. Lehet, hogy nem kellene ilyen nagy dirrel-durral mindenféle helyzetbe belevetnem magam, hiszen bár már vagy három hete is megvan, hogy lejárogatok Gors Maes-be, és a 13. század sem olyan ismeretlen számomra, de ez a világ még mindig nem egy meglepetést tartogat számomra, és kifejezetten ostoba döntés volna felelőtlenül magamra haragítani az ittenieket.
- Miért, te mit tettél volna… ? – vitatkoztam szemmel láthatóan a semmivel, úgy tetszett, magamhoz beszélek – Nem, inkább mégse válaszolj.
Úgy tűnt nekem, hogy az összeverbuválódott tömeg őszintén egyáltalán nem érdeklődik a furcsa nevű – Myzorcha, az volt? Bár, nem kötekedek, Melitele és Lebioda neve is volt egy kör, mire megtanultam őket. De legalább Freyja ismerős terep – istennő iránt, inkább csak egy jót kötekedni jöttek, vagy épp a vérszagra gyűltek ide. Heh, micsoda egy utálatos férfipéldányt vetett ide a rossz sors, olyan, mintha azok ketten teljesen másról beszélnének. Mert valahol így is van. Undorodtam egy-két ember egyszerű, már-már állatias ösztöneitől, a kötekedésre való hajlamtól, a mástól vagy idegentől való tartózkodástól, a különbségek okán való támadástól. De ez a nő bátor, látom a határozottságot megszilárdulni a mellkasán, mint valami vértet, ahogy közelebb lép a kötekedőihez.
- Micsoda kulturálatlan alak…  - Miért van az, hogy a férfiak ilyen istenektől elrugaszkodott módon tudják csak kifejezni a szaporodásra való igényük? Jó, háború volt, ahogy hallottam, de az nem jelenti azt, hogy mindennel és mindenkivel szerelmeskedni kell, ami él és mozog. Közelebb férkőzöm, amennyire csak lehet, de úgy látom, a kishölgy megoldja a segítségem nélkül is a helyzetet. Szinte sajnálom szegény kislányt, - hány éves lehet, huszonegy? huszonkettő? – hisz az istennőjének, úgy tűnik, emberi léptékű medret szabtak meg, így első megítélésre – nem mintha oly sokban hinnék, és ennek oka van, méghozzá az, hogy a legtöbbet láttam megszületni – mindenesetre nem tűnik ez az istennő egy agresszornak, nem követel véráldozatot sem, vagy egyéb irracionális dolgokat. Miért ilyen csökönyös az ember? Cseppet sem nyitott az újra, a jóra. Sóhajtok.
- Este jóuramnak is az asszony mellett volna a helye, nem Gors Maes utcáin! – szúrtam még a távozó férfi után, mielőtt smaragdként ragyogó szemeim összeakadtak az éjhajúéval. Erre, meg a mosolyára persze rögtön megenyhülök, és én is közelebb lépek hozzá a fel-feloszló tömeg hazafelé tartó árjában.
- Hát, ez nem egészen úgy alakult, ahogy alakulhatott volna… Ne vedd zokon, csak nem volt szerencséd azzal az otromba alakkal. Mi a neved, kedvesem?
Sok volna a kérdésem, például, hogy van-e hová mennie, van-e mit ennie, honnan jött, és merre tart, de úgy ítélem meg, hogy bizonyára fáradt, pihenne és enne valami jót.
- Engem érdekel Myzorcha, és a tanai. Szívesen meghallgatnám, amit mondanál róla, valami tápláló vacsora és egy testes kupa bor társaságában.


P.S.:423 szó Mood: Love Love Love
[/justify]






His hair was black, His eye was blue, His arm was strong, His word was true. Siúil, Siúil, Siúil a Rún...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Elyon és Zoja - Védd magad!   

Vissza az elejére Go down
 
Elyon és Zoja - Védd magad!
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Sodden-
Ugrás: