World of Witchers ― and other nightmares
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
In Memoriam
A staff
Elyon és Zoja - Védd magad! MKw1O9zI2fDiLi3zPBjv1 Elyon és Zoja - Védd magad! 39oL2yf9oLlO13W9fKCvHR
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (46 fő) Hétf. Aug. 14 2023, 17:47-kor volt itt.
Legutóbbi témák

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Mirka Divis Kedd Márc. 05 2024, 20:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Shani Vas. Márc. 03 2024, 17:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Karméle La Valette Vas. Feb. 25 2024, 20:21


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Mirka Divis Hétf. Feb. 12 2024, 22:38


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Condwiramurs Szomb. Jan. 27 2024, 23:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Guinevere Kedd Jan. 23 2024, 10:19


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Vendég Hétf. Jan. 01 2024, 23:15


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Vendég Hétf. Dec. 25 2023, 18:43


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Condwiramurs Szer. Dec. 20 2023, 16:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Elyon és Zoja - Védd magad! Emptyby Ríviai Geralt Szomb. Dec. 16 2023, 11:57

Tagjaink
Top posting users this month
Shani
Elyon és Zoja - Védd magad! Vote_lcapElyon és Zoja - Védd magad! Voting_barElyon és Zoja - Védd magad! Vote_rcap 
Mirka Divis
Elyon és Zoja - Védd magad! Vote_lcapElyon és Zoja - Védd magad! Voting_barElyon és Zoja - Védd magad! Vote_rcap 
Fél évszázad költészete

Megosztás
Vendég
avatar

Vendég


Elyon és Zoja - Védd magad! Empty
Elyon és Zoja - Védd magad!

Sodden elég távol van az otthonomtól, s egyszerűen nem is értem, hogy is keveredtem el idáig. Még élek, s ez nagyon jó, hiszen útközben akár egy szörnynek az eledele is lehettem volna. Más kalandokat éltem meg, sokkal kellemesebbet, mint egy vaják tenné. Csupán most jövök rá igazán, hogy az ő életükben a vér szintén egy szín, amivel a saját életüket, vagy másokét teszik izgalmasabbá. S mi a helyzet velem? Én utazok, s szívom magamba a világban zajló dolgokat, ahogy az istennő megkívánja tőlem. Cserébe szerintem engem oltalmaz, hogy ne essen bántódásom. Számomra ez az élet jutott, de teljesen meg vagyok vele elégedve.
- Figyeljen már oda, hogy merre lép! – szól rám egy idegen hang, ráadásul a kiejtése szintén különleges. A nézelődésből felriadva tekintek le a hang irányába, ahol megpillantom a nem túlságosan bíztató látványt. Egy öregemberrel van dolgom, akinek jobb karja nincsen, de bal lába sincs. Láthatóan nincs túlságosan agyon táplálva, sőt a ruha ellenére is érzékelem, hogy tőlem is többet éhezhet az illető. Mondhatni fél lábbal már a sírban van.
- Bocsánat! Nem tudtam, hogy itt van. – szavaimra savanyú arcot vág, hogy aztán még csípősebben szóljon vissza.
- Ez itt Sodden! Nem tudom, hogy honnan érkezett, de tanuljon egy kis történelmet! – húzza el a szája szélét, s ez a pillanat az, hogy megesik rajta a szívem. Odanyúlok az erszényemhez, s minden számolgatás nélkül nyújtom felé az összeget. Fukarnak tűnnék, ha gondosan szépen lassan tenném, s pontosan előtte. Teljesen összezavarodik, s lassan nyúl érte csupán. Mikor elveszi, akkor én elköszönök tőle.
- Legyen kellemes a napja! – sóhajtok fel távolabb. Nem nézek hátra, mert a mai napon bizony Sodden apraja és nagyja tüsténkedik. Myrzochának adok hálát, hogy békességben élhettek a szüleim. Haladok tovább az utcán, s a piacot keresem a szememmel, mert úgy igazából rendesen kifogytam az élelemből. Fel kell a készletem tölteni, s folytatni a kalandozásaim. Bár annak örülnék a legjobban, ha maradhatnék egy kicsit ezen a helyen.
~ Itt lenne az ideje terjeszteni az Istennő vallását? ~ merül fel bennem a kérdés, mire csupán egy egészséges sóhajtás tör ki ajkaim közül. Végül is, valahol el kell kezdenem. Csupán attól tartok, hogy itt miként fogadják az egészet. S ha már ennyire eldöntöttem, hogy izgalmasabbá teszem a napomat, így későbbre teszem a beszerzést is. Egy nagyobb teret keresek, ahol többen elférnek. Mikor megtalálom a tökéletes helyet, akkor nem kell sokat várni ahhoz, hogy fennhangon el ne kezdjem  „terjeszteni” az igét.
- Sodden népe! Myrzocha szívesen lát mindenkit, aki csupán egy kicsit is nyitott a világra, s szereti gyarapítani a tudását. Legfontosabb, hogy nincs cölibátus. – kezdek bele a szövegembe, amire rögtön egy mogorva képű közelebb lépdel, s rögtön olyat mond, amire elsőre nem számítottam volna.
- Akkor gyere vele babám egy kis pásztor órára! – sokan felnevetnek, némelyek meg jobbnak látják tovább indulni, mintha csak kiváló érzékük lenne ahhoz, hogy megérezzék a balhé közeledtét.
- Először is nem ismerem magát, ráadásul attól függetlenül nem a hedonizmus istennőjét szolgálom! – csapok vissza a szavakkal, mire amaz fintorog egy keveset, de úgy tűnik számomra, hogy nem adja fel.
- Sokasodni az fontos! Vagy tán azt ellenzi? – egy kisebb sóhaj szökik ajkaim közül, mert úgy érzem, hogy ez el fog tartani egy ideig.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jan. 06 2019, 13:52
Vendég
avatar

Vendég


Elyon és Zoja - Védd magad! Empty
Védd magad! [Elyon x Zoja]



Zoja & Elyon @
Egészen megszoktam már az életet az Ysgith nevű mocsár peremén, valamiféle rend is beállni látszott. Amint a Nap felkelt, első dolgom volt friss kútvizet merni, és zsenge levendulát, kamillát, vérehulló fecskefüvet, és egyéb hasznos gyógyhatású, és / vagy illatos füveket kaszálni, ezután naphosszat elláttam azokat, akik bezörgettek az ajtómon, ezek többnyire izomrándulásos és ficamos földművesek, kétkezi munkások, köszvényes háborús veteránok és bárányhimlős gyermekek voltak. Szürkület után, ha maradt időm – és nagy általánosságban azért maradt – kenőcsöket, balzsamokat, főzeteket és elixíreket készítettem, sőt, még az is előfordult, hogy illatos vizet desztilláltam. Vasárnap volt az a nap, amikor nem álltam az egyszerű ember szolgálatára.  Mint aznap is. 
Kilépve az ajtómon visszafordultam, és leakasztottam az öreg, száraz és zörgős levendulából és egyéb gyógynövényekből font koszorút, hogy friss és illatos replikájával jelezzem az erre járó számára, hogy igen, Ysgith medikája valóban visszatért, és bátran be lehet zörgetni az ajtaján.  Meleg mosollyal nyugtáztam a régi-új látványt, mielőtt felkaptam volna a bő ülepű, fonott kosaramat, tele friss és illatos füvekkel, növényekkel, virágokkal, gyenge altatókkal, elixírekkel és illatos vizekkel, mielőtt Gors Maes felé vettem volna az irányt, egy régi dal társaságában.
- Siúil, siúil, siúil a rúin, Siúil go sochair agus siúil go ciúin*
Gors Maes-ben már tudtam, kit kell keresnem ahhoz, hogy a szokott standot megkaphassam a piactéren, és oly nagyon nem is kötekedett velem, miután látta, hogy hétről hétre visszatérek, és tiszta üzletet bonyolítok, konfliktusok nélkül. Kifizettem a három orent arra a három órára, amíg igénybe vettem a piachelyet, és máris kipakoltam a magammal hozott portékáimat.
Átlagos és nyereséges nap volt kellemesen sűrű forgalommal, a nőket szép számban vonzotta az illatos vizeim felhozatala, az idősebbek pedig a természetes fájdalomcsillapítók, altatók okán keresett fel engem.
- Tegyen ebből három cseppet egy pohár italba, mielőtt álomra hajtaná a fejét, de egy cseppel sem többet!
Adtam át épp egy üveg alváskönnyítőt egy idősebb úrnak, arcán a remény meleg napsugarával, melyből tisztán kiolvasható volt, mit gondol. „Végre, ma éjjel végre jól alszom!” Nem tudtam megállni anélkül, hogy meg ne mosolyogtam volna, de ez nem is tartott sokáig, mert a szemem sarkából bajt láttam kiforrni a konfliktus üstjéből. Egy fiatal leány, nem lehet több 25-nél, de 20 esztendősnek is épp olyan könnyedén mondhatta volna magát, láthatóan összeakasztotta a bajszot egy amolyan koldusfélével. Nem állok elég közel ahhoz, hogy értsem, pontosan miről vitatkoznak, de a zöngék, amiket felém hoz az új reményű, nyugati szél, nem kecsegtet semmi jóval. Érdeklődve felszöknek a szemöldökeim, majd halovány, de őszinte mosollyal az arcommal folytatom a saját kis dolgom, mikor látom, hogy a leány egészen felnőtt módon, éretten, és leginkább szeretettel kezelte a helyzetet.
- Nem is olyan rossz itt. Vannak még jó emberek ezen a vén Kontinensen.
Intéztem félhangon magam elé, bár jól tudtam, hogy hallgatnak messziről. Telt-múlt az idő, kuncsaftok jöttek, kuncsaftok mentek, az én mandátumom a standnál is lejárt, el is kezdtem visszarámolni az öblös kosárba, amikor baljós párbeszédre lettem figyelmes. Összehúztam szép vágású, zöld szemem, halkan elnézést kértem két lábatlankodótól, mielőtt a jelenet epicentrumába léptem volna.
- Melyik részét nem érti annak, hogy a hölgynek terhes a társasága? – döntöttem a derekamnak a kosaramat, ahogy megálltam nem messze a jelenet perifériáján.
Hirtelen minden tekintet felém fordult, asszonyok rémült gaspja, férfiak elismerő füttyögése elegyedett a déli nap alatt.
- Oszt mé’, ki maga itten, hogy így pattog, mint a bíbortetű?
Még nem értettem minden kifejezést ebből a különösen ismerős, ismerősen különös nyelvből, de azt hiszem, ez az illető a hajam színére tett megjegyzést.
- Valaki, aki a női egyenjogúság táborát erősíti egy olyan világban, ahol a férfiak azt hiszik, a nő másra sem jó, csak gyereket szülni meg nevelni. Árulja el, kedves uram, mert meghalok a kíváncsiságtól. Mit tett maga annak érdekében, hogy a háború után a nők szívesebben szüljenek gyerekeket?
Csend támadt körülöttem hirtelen, de olyan igazi, amilyen a temetőkben szokott lenni éjjel. Elismerőn bólintottam.
- Pont így gondoltam magam is. Hagyják a kishölgyet szónokolni, hallgassák, vagy álljanak odébb, de ne zavarják.
 
*Menj, menj, menj, kedvesem, menj némán és békével [Hagyományos ír dal, részlet] 

P.S.:660 szóMood: Siúil a Rún
Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Jan. 08 2019, 15:16
Vendég
avatar

Vendég


Elyon és Zoja - Védd magad! Empty
Re: Elyon és Zoja - Védd magad!

Meghallok egy másik női beszédet, aki úgy tűnik, hogy a védelmemre kelt. Hálát adok magamban Myrzocha istennőnek, hogy mindig segítségemre bocsát olyan személyeket, akik tán jobban ismerhetik a helyieket, vagyis az itteni légkört, mint jómagam. Ha elmondhatom, akkor eddig azt tapasztaltam az utazásaim során, hogy az egy-egy helyre tömörült közösségek másképp reagálnak a szónoklatomra. Redania környékén még az áhitat volt a jellemző, de ahogy jóval eltávolodtam a szülőföldemtől, mint kellett volna, akkor sokkal zárkózottabbak az emberek az újdonságokra. Emellett elég változatos vallásokat követnek, s ez minden magamfajtának a helyzetét megnehezíti.
- Nem ellenzi az Istennő a gyarapodást, csupán mindennek megvan a maga ideje. – lépek közelebb a velem összeakaszkodóhoz, de tartom tőle a távolságot, hogy ne értse félre a szándékaim. Nem adom meg neki az esélyt, hogy nyeregben érezhesse magát. Felhorkanás a válasz, s nem tud az mit mondani kínjában, így csupán a következőket vágja a fejemhez.
- Pedig a férfi emberek vágyának megtestesítője vagy, te nöstényördög! – elhúzom a szájam szélét, s inkább úgy döntök, hogy éretten tovább lépek a sértegetéstől. Keresem magamban a szavakat, miközben körül nézek a feszülten figyelők táborában. Ellépek a férfi mellett, hogy végül szavaim folytassam.
- Myrzocha, szívesen fogad mindenkit a soraiban, akár legyen öreg vagy fiatal! Sőt, legyen valaki egy picit nyomorult, vagy bármi más baja! – nézek bele a szemekbe, hogy a kisebb szünetet kihasználva így fejezzem be az egészet.
- Egy a lényeg, hogy legyen a helyén a szíve, s tudja mi a határ! – hiszen az előbbi jelenet ékes bizonyítéka annak, hogy egy ilyen férfi nem tud uralkodni azon a bizonyos ösztönein, s mit sem törődve a közösséggel, vagy személyemmel, hát mindenki tudtára adja, hogy mi jár a fejében. Egyáltalán nem vagyok kihívó öltözetben.
- Tán baj, ha merem vállalni, hogy megmozgatja a fantáziám a csinike pofikád? – szól közbe az alak, aki továbbra is névtelen marad előttem, s a többiek előtt. Ekkor úgy döntök, hogy jobb ha figyelmen kívül hagyom az illetőt, aztán majd benő a feje lágya egyszer. Eltávolodok tőle, s a következőt mondom a tömeg felé.
- Ha valakit érdekel Mírzocha további tanai, akkor szívesen válaszok a kérdésekre. S megtalálhatnak engem a legközelebbi fogadóban. – fejezem be a szónoklatom, s ezzel teret nyer az éhségem. Már csak csupán azt kell megtudnom, hogy merre van a legközelebbi fogadó? Merre induljak el? Elég sokan követnek a szememmel, de jó része a tömegnek eltűnik. A velem perlekedő ember csupán ennyit mond búcsú ajándékul nekem.
- Ha este meglátlak ezeken az utcákon biztosan megkapod a magadét! – ezzel elillan, mintha itt sem lett volna. Fájdalmasan sóhajtok egyet, aztán a tekintetem megakad egy felém néző lányon. Barátságosan rámosolygok, s felé indulok.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jan. 13 2019, 13:28
Vendég
avatar

Vendég


Elyon és Zoja - Védd magad! Empty
Védd magad! [Elyon x Zoja]



Zoja x Elyon @
Látom a kishölgyön, hogy hallott, pontosabban azt hallotta, hogy valaki a védelmére kel a tömegből. Lehet, hogy nem kellene ilyen nagy dirrel-durral mindenféle helyzetbe belevetnem magam, hiszen bár már vagy három hete is megvan, hogy lejárogatok Gors Maes-be, és a 13. század sem olyan ismeretlen számomra, de ez a világ még mindig nem egy meglepetést tartogat számomra, és kifejezetten ostoba döntés volna felelőtlenül magamra haragítani az ittenieket.
- Miért, te mit tettél volna… ? – vitatkoztam szemmel láthatóan a semmivel, úgy tetszett, magamhoz beszélek – Nem, inkább mégse válaszolj.
Úgy tűnt nekem, hogy az összeverbuválódott tömeg őszintén egyáltalán nem érdeklődik a furcsa nevű – Myzorcha, az volt? Bár, nem kötekedek, Melitele és Lebioda neve is volt egy kör, mire megtanultam őket. De legalább Freyja ismerős terep – istennő iránt, inkább csak egy jót kötekedni jöttek, vagy épp a vérszagra gyűltek ide. Heh, micsoda egy utálatos férfipéldányt vetett ide a rossz sors, olyan, mintha azok ketten teljesen másról beszélnének. Mert valahol így is van. Undorodtam egy-két ember egyszerű, már-már állatias ösztöneitől, a kötekedésre való hajlamtól, a mástól vagy idegentől való tartózkodástól, a különbségek okán való támadástól. De ez a nő bátor, látom a határozottságot megszilárdulni a mellkasán, mint valami vértet, ahogy közelebb lép a kötekedőihez.
- Micsoda kulturálatlan alak…  - Miért van az, hogy a férfiak ilyen istenektől elrugaszkodott módon tudják csak kifejezni a szaporodásra való igényük? Jó, háború volt, ahogy hallottam, de az nem jelenti azt, hogy mindennel és mindenkivel szerelmeskedni kell, ami él és mozog. Közelebb férkőzöm, amennyire csak lehet, de úgy látom, a kishölgy megoldja a segítségem nélkül is a helyzetet. Szinte sajnálom szegény kislányt, - hány éves lehet, huszonegy? huszonkettő? – hisz az istennőjének, úgy tűnik, emberi léptékű medret szabtak meg, így első megítélésre – nem mintha oly sokban hinnék, és ennek oka van, méghozzá az, hogy a legtöbbet láttam megszületni – mindenesetre nem tűnik ez az istennő egy agresszornak, nem követel véráldozatot sem, vagy egyéb irracionális dolgokat. Miért ilyen csökönyös az ember? Cseppet sem nyitott az újra, a jóra. Sóhajtok.
- Este jóuramnak is az asszony mellett volna a helye, nem Gors Maes utcáin! – szúrtam még a távozó férfi után, mielőtt smaragdként ragyogó szemeim összeakadtak az éjhajúéval. Erre, meg a mosolyára persze rögtön megenyhülök, és én is közelebb lépek hozzá a fel-feloszló tömeg hazafelé tartó árjában.
- Hát, ez nem egészen úgy alakult, ahogy alakulhatott volna… Ne vedd zokon, csak nem volt szerencséd azzal az otromba alakkal. Mi a neved, kedvesem?
Sok volna a kérdésem, például, hogy van-e hová mennie, van-e mit ennie, honnan jött, és merre tart, de úgy ítélem meg, hogy bizonyára fáradt, pihenne és enne valami jót.
- Engem érdekel Myzorcha, és a tanai. Szívesen meghallgatnám, amit mondanál róla, valami tápláló vacsora és egy testes kupa bor társaságában.


P.S.:423 szó Mood: Love Love Love


A hozzászólást Vengerbergi Yennefer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 21 2019, 11:12-kor. (Reason for editing : Vengerbergi Yennefer)
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jan. 20 2019, 21:04
Vendég
avatar

Vendég


Elyon és Zoja - Védd magad! Empty
Re: Elyon és Zoja - Védd magad!

Oszlik a tömeg, s csupán én maradok ott, meg az a lány, aki védelmemre kelt. Számomra úgy tűnik, hogy mintha feleslegesen jártattam volna a szájamat. Belül csalódott vagyok, ám még sem érzem magam legyőzöttnek. Úgy vélem, hogy kell egy kis idő, míg leülepedik az emberekben azon szavak, amiket most elmondtam. Beszélnek egymással, hogy mi hallottak, s végül pedig így ismeri meg mindenki Myrzochát, s tanait. Tán holnap több sikerrel járok, vagy egy év múlva, vagy mikor újra errefelé járok. Sosem tudhatom, hogy éppenséggel merrefelé visz engem Myrzocha útmutatása. Közelebb helyezkedek a kisegítőmhöz, aki szintén mozdul felém. Mikor megszólít, akkor továbbra is mosolygok, majd csak azután szólalok meg.
- Nem ez az első hely, ahol zárkózottak az emberek az új vallásra. Hagyni kell őket, s tán ha valami baj történik, akkor nem biztos, hogy a régi isteneikhez fordulnak. Myrzocha legalábbis egyik tana kimondja: Légy nyugodt, s eljön a te időd is. Ha nem most, akkor máskor. Emellett úgy vélem, hogy jelenlevők közül sokban gyökeret vert Myrzocha erős gyökere. Egyszer egy szép napon növekedni kezd, s valami széppé lesz. – magyarázom, hogy valójában nem estem szomorú állapotba. Otromba alak? Csupán zárkózott, s fél az újdonságtól. Amikor én hallottam erről a vallásról, akkor én szintén furán álltam az egészhez. Két hét kellett ahhoz, hogy úgy elkezdjen érdekelni, úgy igazán. – nézek rá a lányra, s jól láthatja, hogy nem akarom őt félrevezetni. Távol álljon tőlem, ilyen, vagy más galád cselekedet.
- Zoja vagyok – árulom el a keresztnevem, de rögtön és egyből kérdezek vissza.
- S én megtudhatom, a te becses neved? – hallatom a hangom, miközben teljesen elé lépek, s valami testvéries felindulásból üdvözlőm őt, de nem is akárhogy! Egyenesen egy kellemes testvéries öleléssel.
- Köszönöm, s elfogadom a felajánlásod. Természetesen elmondom neked a tanait.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Feb. 01 2019, 18:33
Vendég
avatar

Vendég


Elyon és Zoja - Védd magad! Empty
Védd magad! [Elyon x Zoja]



Zoja x Elyon @
Ráérős komótossággal oldalognak el a véresszájú ragadozók, és azok, akik csak a dögszagra gyűltek körénk, szinte tapintható a levegőben a csalódottság, amiért aki vért ontani, vagy csak az izgalomért jött, üres kézzel távozott. Avatatlan fülnek és szemnek úgy is tűnhet, hogy a fiatal papnövendék hiába tépte a száját, azonban a tapasztaltabb, mint az enyém, tudja pontosan, hogy nem így van. Az újdonságot gyakorta kíséri elutasítás és felháborodás, de ha az ember türelemmel vár, az elhintett magocska életerős fává növi ki magát. Ha nem is ma, és nem is holnap, de az idő mindenre gyógyszer. Majdnem mindenre. A kedves kis papnövendék meleg mosolya az én arcomra is hasonlóan barátságos görbét fest.
- Tetszik nekem a hozzáállásod, kedvesem. Erős szívre enged következtetni, hogy nem hagyod sem a kedved, sem a lelkesedésed letörni egy-két csalódás miatt. Az ember minél inkább eltávolodik a város vallási- és fajbéli olvasztótégelyétől, annál inkább tapasztalhatja, hogy zárkóznak be az emberek. De te csak ne add fel, kedvesem, te állj ki büszkén minden nap erre a térre, vezesse szavaid a te jó Myrzocha istennőd, és ha valami ismét balul sülne el… Hát én holnap is itt leszek – kacsintottam játékosan a papnövendékre. Szórakoztatott ez az egész helyzet. Ha valaki annyit élt, mint én, és annyi vallást meg istenséget látott a szó legszorosabb értelmében megszületni, mint én, akarva-akaratlan is felmerül benne a kérdés, hogy hihet-e egyáltalán bármiben. Mindennek ellenére képtelen volnék kirántani ezt az illúziót bárki talpa alól. Vagyok annyira jó emberismerő, hogy megérezzem, kiben nem érdemes bízni, ebből a lányból meg árad a pozitív aura. Neki elhiszem, hogy nem akar megvezetni.
- Szép neved van. – hála a keresztneveknek és a helységek neveinek, lassan de biztosan összeáll egyfajta kép arról, hogy miféle nyelveket gyakorolnak az itteniek. Biccentettem - Az enyém Elyon---
Se szó, se beszéd, a kedves Zoja fogta magát, aztán engem, és úgy, ahogy voltam, szorosan, szívmelengetőn átölelt. Ez, kérem szépen, még 21. századi mércével mérve is hathat idegenül. Még szerencse, hogy ha egyvalamire, hát rugalmasságra ránevelt az élet, és ahelyett, hogy kellemetlenül érintene, egy sor meglepett pislogás után két karomba zárom az éjhajú papnövendéket.
- Gyere, kedves. Megmutatom neked, hol van a Víg Molnár fogadó.
Karoltam bele gyengéden a lányba, mint régi barátnőbe, és vezettem el egész a főutca végéig egy hófehérre meszelt, nádtetős tavernáig, az ajtó mellé hatalmas kocsikereket támasztottak dísz gyanánt, tövében végig vérvörös muskátlik illatoztak.
- Itt kapni egész Sodden legjobb tojásos nokedlijét! És mindig van friss pörkölt, meg krumplileves! Hogy a bort ne is említsem.

P.S.:410 szó Mood: Siúil a Rún
Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Feb. 11 2019, 13:39
Ajánlott tartalom




Elyon és Zoja - Védd magad! Empty
Re: Elyon és Zoja - Védd magad!

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Necro-kúra - Elyon & Dax
» Északi Reggeli - Gabriel & Zoja
» A fura eset - Auberon & Zoja
» Tír na nÓg ● Enid x Elyon
» Tilos az á ● Fricska x Elyon

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Archívum :: Archivált játékok :: Félbemaradt játékok-
Ugrás: