World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Úttalan utakon kirándulva - Auberion & Cirilla

Go down 
SzerzőÜzenet
Cirilla császárné

avatar

Hozzászólások száma :
10
Reagok száma :
9
Join date :
2018. Oct. 19.
Tartózkodási hely :
Darn Rowan -Nilfgaard

TémanyitásTárgy: Úttalan utakon kirándulva - Auberion & Cirilla   Vas. Jan. 06 2019, 15:59



Auberion

& The girl ©️
A szeretet és a félelem ritkán jár együtt
Több napos utazás végén értem végül el Cintra valahai fényes városába, mely most mint letört büszkeségű romként búsul a világra. A felújítások nagyon nem akarnak megtörténni, pedig megannyi év telt már el az elpusztítása óta. Éppen ezért kell most itt lennem... nekem.. vagyis.. annak, akivé átkereszteltek.
Névtelen.
Az, valóban. Valaki másnak a nevét erőltették a fejemre, s most akként kell viselkednem, mintha én lennék az, ki utolsó túlélője ennek a királyi családnak. Gyűlölöm, hogy e név oly idegen s gyűlölöm... hogy egyben ragaszkodom is hozzá. Elvégre csak addig vagyok valaki, míg ezt viselem. A Holló-ház jelenlegi feje invitált meg, mint egyfajta ösztönzést a renoválásra. Dísz vagyok csupán, hangtalan, hamis díszlete az élet nagy színpadán álló, károgó halálnak.
Hideg van.
Megértem... ahogy én is, úgy te is fázol Stella asszony mosolya nélkül, igaz? Hát hogy is lehetne másképp... Ujjaimmal húzom ki a szőke tincseket a smaragd szemek elől. Megigazítom szép kis kék ruhácskáját és a fejdíszét is rögzítem rendesen, el ne hagyja. Rémesen hosszú út volt, amit a kocsiban kellett eltöltenem, lábaim s hátsó felem bizony megszenvedte az utat, de végtére is egyben értem el Cintra valaha volt sugárzó fővárosába. Most kissé kopott és enyhe hanyatlás kinézete van a helynek, de elvileg... ezért vagyok itt. Mennem kell néhány kört, ha Cirilla a trónörökös jelen van, talán történni fog valami. Legalábbis a jelenlegi díszuralkodó szerint, elvégre, mindent a Felséges Császár irányít.
- Jácint, indulhatunk.
Lépek ki a szobámból, ahol Boglárka és Jázmin elvégezte a felöltöztetésemet. Őket hármukat hoztam most magammal, a többieknek Darn Rowant kell tökéletes állapotban tartani, hogy Stella asszony örömét lelje a hazatérésbe. Szeretném hinni, hogy most így gondol arra a kastélyra. A szolgáló fiú meghajlik, s a díszes köpenyemet felsegíti a vállamra.
Giccses.
MEglehet, de Stella asszony elmondta, miért kell hivalkodva öltözni ezekben a körökben. Ez amolyan... csendes hatalom fitogtatás. Azt mondta, fontos, hogy mindig kifogástalanul nézzek ki. Márpedig mi szót fogadunk Liddertal grófnőjének.
Igaz.
Magamban meghökkenek, egyetlen babám igazat ad nekem. Csodálkozva tekintek hátra a vállam fölött, smaragdszín szemeim az ő smaragdjaiba hasít. Peckesen ül a hintaszék puha bársonypárnái között. El se hiszem.
- Viseljétek gondját a babámnak.
Pillantok a lányokra, kik halvány mosollyal hajolnak meg előttem. Elvégre, tudják, kitől s miként kaptam ama mívesen készített porcelán babát. Így hagyom őket ott, Jácint vezetésével az udvarra tartok, ahol is sorakoznak a lovak. Négy testőr ül peckesen a lován, közrefogva a fehér kancát, kit ajándékba kaptam nem is olyan rég. Fenntartásaim vannak ugyan, elvégre még nem volt elég időnk összeszokni, de Jácint nagyon ért a lovakhoz s ő fog mellettem kicsivel lemaradva baktatni, mialatt teszünk egy kört a városban. Felsegít a lovamra, díszes kantár és nyereg, s mostanra dámaülésben rajta már én is. Szolgálóm elrendezgeti felhőkék ruhámat, s palástomat a ló testére terítve fejezi be dolgát. Megvárva, míg ő is lóra száll, végighordozom a tekintetem rajtuk.
- Indulhatunk. Útvonal az előzetes megbeszélés alapján.
Biccentve bírják mozgásra a lovakat, s én is megindulok az enyémmel. Még nevet sem kapott eme pompás paripa, de igazán nem tudom, miként hívhatnám őt... lopva simogatom, míg nem figyel senki. Még csak tíz perce menetelünk, éppen a külső területek felé tartva, mikor valami zaj, valami vész riasztja meg lovam s én sikkantva hajolva rá kapaszkodom a nyakába, mialatt ágaskodva prüszkölve keresi a kiutat. Testőreim nem mertek reá lőni, hisz én is a lovon ültem, így viszont... megbokrosodva vágtat az erdő felé, hátán velem s töméntelen mennyiségű ruhámmal.
- Kjáááááááá, segítsééééég!
Nem túl előkelő és nem túl optimális az etikett szempontjából, de jelenleg jobban érdekel, hogy ne essek le és ne taposson össze. Azt már nem is látom, hogy az erdő legsűrűbbjébe vetődik, s ugrat át minden kidőlt fát.

Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Auberon Muircetach

avatar

Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
6
Join date :
2018. Dec. 14.
Tartózkodási hely :
északon

TémanyitásTárgy: Re: Úttalan utakon kirándulva - Auberion & Cirilla   Vas. Jan. 13 2019, 21:44



To Cirilla


H
osszú utat tett meg ama pompás állatnak kinéző Aen Elle, kit félreértésből megátkoztak. Rosszkor volt rossz helyen. Segített volna egy bajba jutott hölgyen, akiről nem csupán kiderült férfi, de még az ő neki szánt átkot is a megmentő kapta. Mindennek tetejébe eleve gyűlöli az embereket Auberon, ki most egy erdőt járva kóborol a nagyvilágban. Szerencsére képes beszélni, de ez nem sokban segített rajta eddig, hiszen az átok hatására egyenesen ló lett belőle és semmi ötlete nem akadt eddig ennek megtörésére. A látszat ellenére nem is tűnt öregnek. Szőrszálai felváltva voltak hószín fehérek és hamuszín szürkék. De, nem volt foltos! Az egyes szálak váltakoztak így benne, melytől az összhatás egy egészen ritka külsejű és csodás mén látványa lett. Vékony, de izmos testfelépítésével ez egyszerre adott neki fiatalosan energikus és tapasztalt vénség látszatott, ettől pedig kortalannak tűnt. Középhosszú sörénye és farka sem volt másmilyen, még szemei is ólomszínben meredtek a világra. Marja magas volt, de nem annyira, mint eredeti, humanoid alakjában lenne.1
Épp egy kidőlt fa gyökereivel megtapasztott meredek földfalon próbált felkapaszkodni patáival és a végén egy kisebb ugrással felkerülni a dombocska tetejére, mikor eszeveszett lódobogás csapta meg füleit. Érzékei megváltoztak mióta négy lábon jár és a gyomra sem fáj úgy, csupán néha napján tör rá a görcs. A legrosszabb, hogy a lovak nem képesek hányni, így vért sem tud felköhögni bensőjéből, ami aggasztja egy kissé, de nem úgy, mint legtávolabbi problémái.
Auberon felérvén az egyenes talajra fejét a közelgő hang irányába fordította. Egyre közelebb és közelebb ért az ismeretlen lovas még pedig nagy robajjal. Egy leány hangját lehetett hallani, ám ezúttal az Aen Elle nem dőlt be. Legalábbis a puszta hangot már nem tartotta elég meggyőzőnek ahhoz, hogy bárkinek is az ügyes-bajos dolgával foglalkozzon, különösen a korábbi tapasztalatai után. Ám, mikor a rémült állat közelebb ért és egy szőke fürtű, elegáns ruhába öltöztetett fiatal leányt pillantott meg a fák között suhanni akkor hagyta magát ismét félrevezetni.
— Zireael? — követte tekintetével egy darabon, majd az utána eredt lovasokra, akik nemhogy utol nem érték, de pár farkas is eléjük vágott ezzel ellehetetlenítve a nő követését és lovának megzabolázását. Mély levegőt vett és sóhajtva kifújva azt megiramodott és vágtatva indult a rémült hajadon után.
Kerülgette a fákat, nagyobb ágakat, gyökereket szökkent át közben nem szem elől tévesztve az ijedt hátast. Egészen addig volt a nyomukban, amíg az erdőn át egy nagyobb vadmezőre értek ki. Ekkor felgyorsíthatott a szapora lélegzeteket vevő fehérmén és már majdnem utol is érte őket, mikor egy griff a magasból rájuk nem tört.
— Ugorj! — kiáltotta oda a lánynak lihegve — Elkaplak! — azzal megemberelve magát mindent beleadva váltotta lábait sebesebben, hogy az épp lecsapó szárnyas bestia előtt időben a másik mellé érjen és elkapja a kapaszkodó embert. Ha nem sikerülne félő, a griff mind a kettejüket magukkal viszi nem csak a nyergelt lovat. Fontos másodpercek ezek. Vajon a lány képes lesz elengedni hátasa nyakát és elrugaszkodni? Auberon időben mellé ér ezzel elkapja őt vagy a lány a földön köt ki? Vagy, netán a griff elragadja őket fészkébe?

1 176cm

Laeroth Genleth aka Auberon




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Úttalan utakon kirándulva - Auberion & Cirilla
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Cintra :: Cintra-
Ugrás: