World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Midaëte-éji álom - Auberon & Fricska

Go down 
SzerzőÜzenet
Friedrich Biberach

avatar

Hozzászólások száma :
21
Reagok száma :
14
Join date :
2018. Nov. 24.
Tartózkodási hely :
Lyria

TémanyitásTárgy: Midaëte-éji álom - Auberon & Fricska   Vas. Jan. 06 2019, 22:47



Auberon & Fricska -

Midaëte-éji álom @

- Tolvaj! Fogják meg, tolvaj!
Bíbic olyan hosszan és választékosan káromkodott, mint még talán soha, és egészen biztosan büszke lett volna magára, amiért ilyen terjedelmes és ízes szitok-szóláncot sikerült kikanyarítania - ha éppen nem az ő sarkában loholt volna a fél carcano-i kikötő.
Hogy miféle úton-módon keveredett el Soddenbe, azon belül is Carcano városába, megérne egy külön mesét, ahogy az is, miként tett szert a karjaiban tartott, egy nagyobb vekni kenyér méretével bíró, jól megtömött pénzeszsákra. Tagadhatatlan, hogy ez a tisztes méretű, fényesen csillogó tallérokkal teli zsák, pontosabban az egyik csücskén található, ujjnyi hosszú szakadás volt az oka annak, ami miatt egyáltalán észbekaptak a matrózok és kereskedők, hogy nem csak a kikötői, cinkelt kockával játszó anyaszomorító kopasztotta meg őket, hanem magát a kockabajnokot is ott helyben kirabolták, mikor már a gatyájukat is elnyerte az ellenfeleinek. Legalább is még éppen az előtt vették észre a földön elpotyogtatott érméket, amik a zsákon levő lyukon át estek ki, hogy tömegverekedésbe torkollt volna a hamiskockással vívott párbaj - és így sajnos-szerencsére azt is észrevették, hogy a csillogó tallérok vonala egyenesen egy vöröshajú, alig tizennégy, de inkább tizenhárom évesnek tűnő fiúhoz vezetett, aki vígan fütyörészve lóbálta hátán zsákmányát, abban a biztos hitben, hogy annak csengő tartalma biztonságban van a zsákban. Hát, tévedett.
Ember ilyen sebességgel még nem rohant végig Carcano belvárosának utcáin, mint a fiú, karjában a pénzeszsákkal, annak mindkét lyukas végére rámarkolva. Befordult egy sikátorba, és mivel egy asszony éppen kilépett az egyik ház ajtaján, majdnem felborította a sikoltozó fehérnépet, ahogy berohant a házba üldözői elől. Átfutott két szobán, egy konyhán, majd kibucskázott egy hátsó ajtón, és már éppen fellélegzett volna, amikor az udvarra berontott az egyik üldözője, és már üvöltötte is az ismerős szöveget:
- Tolvaj!! Elkapni!!
Berohant egy másik házba, éppen kikerült egy halálára rémült férfit, átugrott egy tátott szájjal bámuló, öt-hatévesforma kölyköt az egyik szoba közepén, majd a nyitott ablakon át kiugrott az utcára. Pár sarokra lehetett a városi piactól, és éppen egy hordókészítő manufaktúra mellett sikerült földet érnie, úgy kapaszkodva a pénzeszsákba, mint az életébe. Fújtatva feltápászkodott, majd anyázott egy sort az útját álló hordóhasú hordókészítőnek, de mivel mögötte és oldalról is beérték az üldözői, előtte pedig a megtermett méretű mesterember állta el az utat, kínjában az ablakpárkányra, majd onnan a Hordóhas melletti hordóra ugrott, majd ugrott helyben még egyet, mielőtt az igen paprikás hangulatú férfi elkapta volna a lábait. Ezt követően egy zseniális ötlettől hajtva felugrott a férfi vállára egy lábbal, majd onnan az egymás mellé pakolt, valószínűleg a vásárra szánt hordók felé vetette magát, pár rúgással felborítva az összeset, amik így legalább egy kicsit eltorlaszolták az utat közte és az üldözői között. Ő maga viszont igen szerencsétlenül érkezett egy álló hordóra, és ahelyett, hogy az megmaradt volna alatta, oldalra dőlt, majd felborult, ő pedig kétségbeesetten próbált minden erejével állva maradni az elgurulni készülő hordón… Csakhogy az utca éppen eléggé lejtett ahhoz, hogy minden hordó, beleértve azt is, amin Bíbic egyensúlyozott, lassan, majd egyre gyorsulva elinduljon lefelé a piac felé.
- Basszamegbasszamegbasszameg…! - kiabálta a kölyök, miközben próbálta a hordó gurulásánák tempójában kapkodni a lábait, és meglepő módon nem csak ez sikerült neki, de még az üldözői is lemaradtak mögötte, felbukva a többi hordóban. Sikítozva és ordítozva tért ki az útjából mindenki, de ő is épp olyan hangosan, ha nem hangosabban süvöltve gurult végig a főutcán, majd beszáguldott a piacra, és csak akkor tudott végre megállni, amikor frontálisan ütközött egy fakarám kerítésével, ami a lendületnek köszönhetően ki is tört - de a hordóból is csak pozdorja maradt az ütközést követően.
Bíbic még éppen előtte ugrott fel, művészi ívben átrepült a kerítés felett, még röptében bukfencet vetett, és bár azt az izgalomtól nem vette észre, hogy a pénzeszsák egész egyszerűen szétszakadt, azt már ámulva figyelte, ahogy a napfényben csillogó aranytallérok szerteszét repültek a levegőben. A landolásra eszmélt fel, ugyanis koránt sem volt olyan sima, mint ahogy azt még a hordón futva gondolta, hogy lesz: ugyanis akkora lendülettel zuhant talpra, hogy rögtön ki is csúsztak alóla a lábai, és seggre esett.
- A kurva élet... - sziszegte, ahogy nyekeregve próbált feltápászkodni, és csak ekkor vette észre, hogy egy hófehér paripa előtt sikerült földet érnie a karámban.


P.S.:Régóta ígértem… Remélem, tetszik. ^^Mood: Three Little Thieves
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Midaëte-éji álom - Auberon & Fricska
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Sodden-
Ugrás: