World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Szomb. Jan. 05 2019, 20:35-kor volt itt.
Latest topics

by Faithel Jieh
Yesterday at 12:45

Tagjaink
Music of the Snow

Share | 
 

 Szférák Vándora

Go down 
SzerzőÜzenet
Liliath Saimhan

avatar

Hozzászólások száma :
1
Reagok száma :
0
Join date :
2019. Jan. 13.
Tartózkodási hely :
Novigrad közelében vagy valahol utón

TémanyitásTárgy: Szférák Vándora    Vas. Jan. 13 2019, 20:16




Liliath Saimhan




Becenevek:

Démon, Szörnyszülött (az emberek szokták így nevezni, ha meglátják a valós alakjában) A mágia gyermeke (otthon hívták így)

Életkor

A karaktered kora

Látszólagos kor

15-16

Csoport/faj

Monstrum, a Mágia teremténye, Varázsló/Közrendű

Foglalkozás

Nincs. Amire szüksége van, azt otthonában képes megteremteni magának. Ha mégis pénzre lenne szüksége, azt is megteremti, bár ezt csak ritkán teszi, inkább elad egy erőhely-térképet egy Novigradba tévedt varázslónak – meglepő, hogy mennyire kelendőek a pontos erőhely-térképek a köreikben.


Különleges képességek/faji adottságok


A legtöbb dologra képes, amire egy varázsló, azonban az ő rituáléik és varázsigéik nélkül. Elég csak gondolnia rá az esetleges kézmozdulat puszta megszokás, vagy a varázslat irányát jelöli ki, azonban képtelen hosszabb ideig létezni egy erőhelytől távol. Ha túl sokáig marad távol egy ilyenről, akkor kómába esik. Ezen felül a szárnyaival képes repülni és testét egy állandó mágikus erőtér védi, ami a legtöbb fizikai behatástól megvédi. Mágia ellen nem védekezik – varázslattal rátámadni nagyjából olyan, mint vámpírra vért locsolni: udvariasan megköszöni.

Jellemrajz


Végtelenül naiv és jóindulatú, egy olyan világban nőtt fel, amit a mágia mindennemű felhasználása folytán egy szinte utópisztikus állapot uralt, így sose kellett szembenéznie az élet viszontagságaival, és míg fizikai valóját szinte folyamatosan erős mágikus akadályok és pajzsok védelmezik, érzelmileg egy könnyen kibillenthető, az értelmes lények jóindulatában végtelenségig bízó és optimista teremtmény, aki nincs hozzászokva új otthona erőszakos és paranoid életfelfogásához. Ha bajba keveredik, először megpróbálja lebeszélni az illetőt, ha ez nem megy, felfedi valós alakját, ami az esetek nagy többségében elég ahhoz, hogy elijessze a támadót. Ha ez sem sikerül, visszavonul. Kedven módszere erre egy erőhely lokalizálása és odateleportálás. Ha valami miatt (például vasvillával rontanak neki és bepánikol, vagy az otthonát védi) mégis harcra kényszerül, az egyetlen módot használja, amit ismer: a mágiához nyúl. Ekkor is próbálja elkerülni, hogy öljön, de ez nem mindig sikerül. Nem tudja felmérni, mennyit bír elviselni a másik. Szerencsére eddig csak kétszer fajultak idáig a dolgok, azonban ez a két eset mind a mai napig kísérti. Ami keveset meg tudott érteni a környezetéből, és már elsajátította, az az, hogy milyen ruhákat hordanak az itteni nők és ezt próbálja utánozni. Azonban a tradícionális női és férfi szerepek megléte számára teljesen idegen, hisz a fajában mindenki a mágia teremtménye, így igazán sose volt különbség (persze, volt, de ezeket ő sose tapasztalta, túl fiatal, hogy utódnemzésről akár csak hozzávetőleges fogalma legyen). Végtelenül kíváncsi, ami sokszor keveri bajba: bemegy sikátorokba, ahova nem kéne, belóg egy nemesi bálba, hogy megtudja, az milyen, és természetesen rengeteget utazik, igaz mindig csak egyik erőhelytől a másikig, azokról pontos térképet készítve magának. A pénz fogalma szintén elég új számára, otthonában a pénz, mint fogalom nem létezett. Nagyon vidám, szinte mindig mosolyra húzódik a szája, és könnyen nevetésre fakad. A hazugságot nem érti, a kultúrában, ahol felnőtt, telepátiával kommunikálnak a legtöbben, a gondolatok pedig nem hazudnak. Az intrikát nehezen látja meg, ő maga mindig őszinte, a kényelmetlen kérdésekre inkább kitérő választ ad, de leginkább nyíltan válaszol még azokra is.

Megjelenés


Részeltek egy ismeretlen Witcher naplójából
Első bejegyzés
A falusiak leírása alapján a célpont nem tűnik többnek, mint egy ártalmatlan, 15 év körüli, vörös hajú, vékony, kicsit sápadt lány, de a beszámolók alapján a valódi alakjában szárnyai és szarvai vannak – persze az ijedt falusiak beszámolói ritkán megbízhatóak. Az eddig összegyűjtött adatok alapján feltehetőleg értelmes lény, így ha lehet, nem ölném meg. Még nem tudom, hogy relikt, hibrid, vagy esetleg egy vámpírfajta, esetleg egy unatkozó, ismeretlen varázslónő, mert ilyen szörnyről hosszú pályafutásom alatt még nem hallottam. A tény, hogy az incidens után köddé vált, is szokatlan. Habár, ha elfogadjuk, hogy emberi értelemmel bíró lényről beszélünk, bármi elképzelhető. Minden esetre, azóta, hogy megijesztette azokat a parasztokat, és kettőt megölt, mikor rátámadtak, nem mutatkozott. A parasztokkal egyértelműen mágia végzett, és nem a gyenge fajtából. Az emberek szerint nem beszélt, vagy tett kézmozdulatokat. Ha ez így van, lehet, nem árt dimetrium bombát bekészítenem.
Negyvenkettedik bejegyzés
Két év telt el, és a megbízást sose tudtam teljesíteni, de most egy újabb szörnytámadásról kaptam hírt. Egy csapat banditát állítólag egy vörös hajú lánynak tűnő szörny támadott meg. Elkaptam az egyiket, mint kiderült, ők támadtak a lányra, mire az átváltozott valamiféle démonszerű lénnyé, és a leírások megegyeznek a két évvel elezőttivel: törékeny alkat, sápadt bőr, az újdonság, hogy a jelek szerint megtanulta elrejteni nem emberi jellemzőit. Az incidens helyén a medálom remegni kezdett. A helyszínre kihívott varázsló szerint teleportáltak a helyen, azonban a célját nem tudta meghatározni.
Negyvennegyedik bejegyzés
Körbejártam pár falut. Többen is beszámoltak egy fiatal, vörös hajú emberlányról, meglepően csinos ruhában. A jelek szerint délnek tart. Érdekes módon minden fogadó, ahol megszállt hosszabb ideig, egy erőhely közelében van. A leírások alapján visszahúzódó teremtés, könnyen zavarba jön. Nem hiszem, hogy az, amit keresek, bár ki tudja. Halottam én már mandragóra kedvelő vámpírról és striga hercegkisasszonyról is.
Ötvenkettedik bejegyzés
Azt hiszem, utolértem. Vörös haj, zöld szemek, sápadt, finom bőr, nagyjából 150-160 centi közötti testmagasság, és a hideg ellenére hátul nyitott, kifejezetten szép zöld ruha. A nyakában egy hatalmas smaragd nyakék, de más ékszert nem láttam rajta. Még grófkisasszonynak is nézném, ha nem lenne furcsa, hogy egyedül jár,  gyalogszerrel, kíséret nélkül, és hogy milyen visszafogott a parasztokkal szemben, valamint, hogy az út pora minta kikerülné őt. A medál a nyakamban már attól remeg, ha a közelébe megyek, és borzasztóan erős mágikus aurát áraszt magából. Nem forrás, de nem is varázslónő.
Ötvenötödik bejegyzés
A helyzet egyre durvább. Először is, ő az. Egy hete követem, és ma végre bizonyosságot nyertem, hogy ő az a szörny, akinek a megölésére két éve felbéreltek. Ma láttam az igazi alakjában, egy régi csatatéren vágott át ismeretlen célja felé, amikor a helyi nekrofágok megtalálták. Egy tucat ghoul, egy alghoul vezetésével. Szerintem még életében nem látott nekrofágot, mert megpróbált beszélni velük. Természetesen nem hallgattak rá, ekkor változott át. A falusiak leírásai meglepően pontosak voltak: bőrhártyás szárnyak, elég nagyok, hogy könnyedén repüljön velük, nem túl nagy szarvak a homlokán és egy hosszú farok, amit egy pillanatra láttam kikandikálni a szoknyája alól. A jelek szerint el akarta ijeszteni a nekrofágokat. Sose gondoltam volna, hogy látok ilyet. Persze azok nem ijedtek meg és nekirontottak, és ekkor bizonyosodtam meg a másik feltevésemről: a lány, vagy lény, nem tudom, minek hívjam, jóval veszedelmesebb, mint aminek az ártalmatlan külsejéből gondolná az egyszeri vaják. Képes teleportálni, amit szégyentelenül ki is használ, valamint a testét egy fajta erőtér védi. Hasonlatos a Quen jelhez, csak épp sokkalta erősebbnek, és folyamatosnak tűnik. Amit még megfigyeltem, hogy képes tűzgömböket megjeleníteni és a levegőből azokkal támadni. A ghoulokból nem maradt más, csak egy kupac hamu. Azt hiszem, kénytelen leszek szóba elegyedni vele. Nem vadászok le értelmes szörnyet ok nélkül, de tudnom kell, miért ölte meg azokat a falusiakat.


Előtörténet


Az első dolog, amire emlékszem ebből a világból: sötétség és hasogató fejfájás. Az érzés, mintha alig lenne bennem élet. Arra, hogy honnan származom, tökéletesen emlékszem. Arra hogy mi vagyok, szintén, de hogy hogy kerültem ide - bárhol is van az az itt… Csak egy villanás, zuhanás és sötétség van meg. Azt se tudom, mióta lehetek itt. Érzem magam körül, hogy az energiák mozgásban vannak. Valaki, vagy valakik varázsolnak, gyorsan, egymás után nagy erejű mágiát használnak. Ez ránthatott ki az eszméletlenségből, amit a mágikus energiák hiánya vált ki a fajtámból. Kinyúlok az elmémmel óvatosan és követem az áramló energiákat. Tizennégyen vannak felettem nem sokkal. Nem teljesen értem, hogyan mozgatják a mágiát. Nem úgy, mint én. Megérintem az egyik tudatát - szerencsére azzal van elfoglalva, amit csinál, így nem veszi észre az óvatos tapogatózásom. Szóval egy varázsló képes a megfelelő szavak és mozdulatok kombinációjával formát és alakot adni az energiáknak és manipulálni őket. Nem olyan könnyen, mint én, akinek csak gondolni kell rá, és a Káosz energiái azt teszik, amit szeretnék. De nem is esik kómába, hanem jut elégséges utánpótláshoz belőle. Az utolsó dolog, amit ki tudtam olvasni, hogy vannak helyek, ahol az erők összegyűlnek és koncentrálódnak, aztán eltűnt a tudat.
Csak évekkel később tudtam meg, miután kijutottam a barlangból, hogy a helyet Sodden hegyének hívták, és a varázslót pedig Gorazdnak. Ha jól értettem, egy csata dúlt ott, és a harc közben elszabadított varázslatok ébresztettek fel a kómából, amibe ideérkezésem után süllyedtem. Hálám jeléül minden évben az ébredésem napján gyújtok egy gyertyát az emlékükre. Szerencsém volt, még az előtt sikerült egy, a Varázslók által erőhelynek nevezett energiagócot lokalizálnom, és hozzá teleportálnom, hogy kifogytam volna az energiából, amit a varázslók mágiájának lefölözésével nyertem. A teleportálás annyira kimerített, hogy féltem, így is visszazuhanok az ürességbe, de a hely tökéletes volt. A tűzhoz volt kötve a négy elemből és mindig is abból tudtam a legkönnyebben erőt meríteni. Azonnal aktiváltam a nyakamban levő smaragdot, amit pont azért kapnak a hozzám hasonlók odahaza, hogy minél gyorsabban fel tudjunk töltődni. Az első nap még túl gyenge voltam, hogy élelmet teremtsek magamnak, de szerencsére találtam szamócát és egy forrás is volt a közelben, különben éhen és szomjan halok. Végül négy napot töltöttem ott, amit javarészt más erőnexusok felderítésével töltöttem, és a közelben járók elméjének szondázásával.
Az első, amit elsajátítottam, a nyelv volt, és hogy mi folyik a világban, ahova érkeztem, mert úgy néz ki, hogy dimenzionális ugrást hajtottam végre, és egy mágikusan koránt sem olyan telített világban kötöttem ki, mint az, amelyben felnőttem. e az emberek itt is jószívűnek tűntek, szóval úgy gondoltam, nem lesz gondom az ittléttel, amíg találok egy hazautat. …Mint kiderült, tévedtem.
Az első látogatásom a közeli faluban tanulságos volt. Szörnynek neveztek, féltek tőlem – lehet, a szárnyak és a farok tette – megpróbáltak megölni, és ha nem óvott volna egy erőtér, mint mindig, a vasvillás paraszt véget vetett volna az életemnek. Én próbáltam megmagyarázni, hogy nem akarok nekik ártani, és csak információt és szállást szeretnék éjszakára, de nem hallgattak rám. Rám támadtak, én pedig ösztönösen védekeztem: nem akartam mást, mint odébb lökni őket, de pánikba estem és elvesztettem az irányítást. Nem egy erőteljes lökéshullámot hoztam létre, amivel levertem volna a lábukról az engem körülvevő tömeget, hanem egy olyan erejűt, amivel a darabjaikat szórtam szét négy mérföldes körzetben… Végül elmenekültem, mielőtt még több embert öltem volna meg, és azóta se szívesen használom a hatalmam mások ellen.
Inkább kerülöm a konfliktust, ha lehet, és megtanultam elrejteni a nem emberi jellemzőimet egy illúzióval. Igaz nem mindig tökéletes a dolog, de olyankor inkább tovább állok. Az otthonomat egy Novigrad nevű várostól nem messze rendeztem be egy erdő mélyi erőhelynél. Az alapköveket a környékről szedtem össze és a beléjük vésett jelekkel az erőhelyet teljesen az irányításom alá vontam. A többit már otthoni módra a Káosz nyers energiáit felhasználva formáltam meg az akaratommal. Ekkortájt találkoztam az első élő varázslóval, akinek feltűnt, amit csinálok, és tanulmányozni akart. Én szívesen láttam, amíg ki nem derült, hogy ő a tanulmányozásom alatt a felboncolásomat értette… Én megpróbáltam lebeszélni erről, és felajánlottam, hogy segítek megérteni, hogy mi vagyok és honnan jöttem, de őt a jelen szerint a belsőségeim jobban érdekelték, mi az, amit mondani szerettem volna. Szerencsémre nem értette meg, mi vagyok, így  varázslattal támadt rám, ami hiba volt, mert míg egy kard, ha kersztül jut a pajzsomon, meg tud sebezni, egy varázslatot egyszerűen elnyelek, és a tartalékaimhoz adom a benne levő energiát. A meglepetés a varázsló arcán egy pillanatra szórakoztató volt, de aztán előhúzott egy kést és azzal támadt rám. Az otthonomat védtem, de nem akartam megölni – viszont megint túl sok erőt fejtettem ki túl kis helyen. A varázslatom kettészelte őt, mint egy darab papírt. A testet eltemettem, majd az otthonom körül a teret önmagába csavartam: így senki nem jöhet be, ha nem akarom. Számukra csak az üres rét lesz ott, egy erdő közepén. Hetekig tartott, míg kihevertem ezt. Megöltem valakit, már megint. De rá kellett jönnöm, hogy ha bezárkózom, sose jutok haza, vagy ismerek meg új embereket, szóval úgy döntöttem, hogy felfedezem a világot. Biztos vagyok benne, hogy nem minden ember olyan, mint ők voltak. Kell lennie jóságnak bennük valahol. De először is találnom kell egy nyugodt, kihalt helyet, ami elég nagy ahhoz, hogy leteszteljek pár dolgot.




Példareag

Ide írd a példa reagodat! A játékhelyzetet a fantáziádra,bízzuk, a reag hossza pedig ne legyen kevesebb, mint a kódexben kér tminimum. Kérlek vedd figyelembe, hogy ez az iromány legalább 50%-ban befolyásolja az ET-d elfogadását, így ne sajnálj formailag, terjedelmileg és tartalmilag igényes írással előrukkolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Szférák Vándora
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Karakteralkotás :: Félkész előtörténetek-
Ugrás: