Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Átkával ő engem köt, engem köt, A varázsló megbűvölt, megbűvölt. Elátkozott a lelkem mélyén, lelkem mélyén, Szívemben fényes, izzó tűz ég, izzó tűz ég.
Átkával ő engem köt, engem köt, A varázsló megbűvölt, megbűvölt. Elátkozott a szívem mélyén, szívem mélyén, Szemem arra néz, hol ő állt annak idején.
- skellig népdal fordítás
A hozzászólást Kökörcsin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 22 2019, 12:51-kor.
Amikor bárdok dalra fakadnak, Hőstettekről rímeket faragnak, S lett légyen akár a hallgatóság Idősebb népség, vagy az ifjúság, Vagy legyen bár valamely ősi faj, Avagy állhatatos emberi sarj, Mindenkiben él a vágy a szépre, Jó és Gonosz harcára, mesékre Dicső és alattomos tettekről, Elvarázsolt tájakról, helyekről, Kalandokról, melyek egy élten át Ívelnek, s őrzik csodás legendák.
Így van, mióta világ a világ, S nálunk is, hogy oldalunk kapuját Megnyitotta egy esztendő előtt - Akkor, s most is új korszak kezdődött. Ehhez mindent Nektek köszönhetünk, Nektek, kik régről itt vagytok velünk, Avagy újonnan csatlakoztatok, S mindannyian örömmel játszotok.
Hálánk szavakkal elmondhatatlan, Amiért ily csodás közösségünk van! Yen és Geralt átadta már, amit Ajándékul szánt mindenkinek itt, És ezekhez, lásd, új küllem is járt, A fórum büszkén visel új dizájnt! Sok munka áll benne, ó, de mennyi! Dicséret Felinát s Karimot illeti! Ami pedig engem illet, tőlem E himnusz jár, mit rímekbe szőttem. Ha pedig nem tetszik, amit itt látsz, Akkor, drága barátom, a dyaebl aép arse!
avagy vígepigramma, melyet a Költő fejjel lefelé függve szerzett, miközben egy Macska Vajáknő lekötelezte azzal, hogy kötekedve ámbár kötelességtudón lekötelezte a kőrisfáról
Tótágast áll a világ, Felfordult egészen, Nem a hóhért akasztják A kivégző téren.
Én lógok itt kötélen, Kökörcsin, a költő, Életem nem volt tétlen, Bár csak emberöltő.
Amíg éltem, belátom, Nem voltam jó ember, De ezt, kérem alásson, Meg nem érdemeltem.
Fellógatva zengi dalát A trubadúrok gyöngye, Táncra kéri fel a Halált, S kicsordul a könnye.
Arra járt egy lusta macska, És jól kiröhögte, A mancsával pofozgatja, S a bárd lóg, mint egy körte.