Cirilla Fiona


Elen Riannon

Becenevek: Cintra királynője, Brugge és Sodden hercegnője, Inis Ard Skellige és Inis An Skellige örököse, Attre és Abb Yarra fejedelme (A hivatalos rangjai.) Ciri A Cintrai Oroszlánkölyök/A Cintrai Oroszlánfiók Falka (már nem használja) Zireael (csak az Aen Elle elfek hívták így) Fecske (a nevének jelentése Ősi nyelvről lefordítva) Az Ősi Vér gyermeke A Meglepetésgyerek Randaság Tér és idő hölgye Életkor 16 Látszólagos kor 16 Csoport/faj Vaják/Forrás Foglalkozás Szörnyvadászat

Különleges képességek/faji adottságok

Ciri egyszerre Forrás és Vaják, ami a lány esetében igen különleges kombinációt eredményez. Cirilla bár lemondott a varázslónői képzéséről, és az erejét főleg tudattalan módokon alkalmazza, messze a vajákok jelei fölé helyezi a képességeit, így még annak ellenére, hogy nem esett át a mutációkon, talán az egyik leghatékonyabb lehet a szakmájában.
A képzését 9-10 éves korában kezdték meg Kaer Morhenben, ahol mindössze három esztendő alatt elsajátította a vajákok harci stílusainak alapjait, illetve a szakmához elengedhetetlen szakirodalommal is megismerkedett, így könnyűszerrel megkülönböztet egymástól egy wyvernt egy baziliszkusztól vagy egy cocatricetől. Bármily banálisan is hangozzék ez a varázslók és vajákok füleinek.
A lány nem esett át a vajákok próbáin, így nem rendelkezik a mutagénekkel, melyek emberfelettire csiszolják érzékszervei élességét, fokozzák a reflexeit és az erejét. Ennek ellenére azonban villámgyorsak a mozdulatai, s kiválóak az érzékei, habár minden téren, – főleg erőben, – alulmarad a próbákon átesett szörnyvadászokkal szemben. Mégsem lebecsülendő ellenfél, hiszen ahol megérezhetné a mutagének hiányát, rásegít mágikus tudásával.
Az ismeretanyaggal, melyet Yennefer táplált a fejébe, s melynek tanulását félbeszakította a Thaneddi események láncolata. Képes a teleportáció egy korcs formáját alkalmazni, amely harcban utolérhetetlen sebességet kölcsönöz számára, illetve megannyi igét ismer, – nem mellesleg beszéli az Ősi Nyelvet. Ért a mágikus tárgyak használatához, illetve az alkímiát is értő kézzel űzi.
Cirit éppen az teszi különlegesen veszélyes harcossá, hogy sokféle tudással rendelkezik, ám egyikben sem mélyült el igazán, így ezeket kombinálva, egybefűzve oly módon küzd, mely még egy tapasztalt harcos számára is rendkívül szokatlan lehet.
Nem mellesleg szemrevaló nő, akit Yennefer és Triss Merigold tanított a szavai forgatására.

Jellemrajz

A fentiekből következik, hogy a lány épp olyan veszélyes lehet csípős megjegyzéseivel, és szempillái intenzív rebegtetésével, mint fegyverrel a kezében. A jelleme alapját azonban mélyebben kell keresnünk.
Ciri ugyanis nem véletlen kapta már igen fiatalon a Cintrai Oroszlánkölyök becenevet, – nagyanyja után, aki a Cintrai Nőstényoroszlán nevet viselte, méghozzá büszkén. A lányka maga is vad, és a szavai ha kell marnak akár a vipera mérge. Gyerekkorában inkább a fiúk körében játszott, később pedig igen sokat töltött Kaer Morhen falai közt, ahol csakis felnőtt és a világot megjárt, néha kifejezetten cinikus férfiak vették körül. Nem csoda, ha Cirilla maga is úgy dobálja a szarkasztikus megjegyzéseket, akár nilfgaardi kém az orionokat, s a stílusa messze nem oly kifinomult, mint a legtöbb nőé. Pimasz, de őszinte lány, amit különleges ötvözetté tesz eszes és büszke hozzáállása saját magához.
Később aztán, bevezetést nyert a nőiesség mibenlétébe, mikor Triss Merigold meglátogatta a vajákok erődjét. Azonban nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy bár előszeretettel szépítkezik, s megtanulta a saját előnyére fordítani a kinézetét, nem vehető egy kalap alá sem a varázslónőkkel, sem a nemes asszonyokkal. Ciri a saját ligájában játszik, ami a szociális interakciókat illeti, és biztos lehet benne a vitapartnere, hogy őt is oda fogja rángatni, igen rövid időn belül. A Cintrai Oroszlánkölyök ugyanis elszánt és félelmet nem ismerő nő, aki pontosan tudja mit akar, és mit kell tennie, hogy megszerezze. Igazi túlélő, az élet bármely területéről is legyen szó.
Két emberhez érzi magát igazán közel, – Geralthoz és Yenneferhez, s bár előbbi gyakrabban bukkan fel a gondolatai közt, a varázslónővel talán még erősebb kapcsolatot ápol, mint a vajákkal. Nem véletlen, hiszen kettejük közt egy olyan kötelék húzódik, amely még vérrokonok között is igen ritka. Az az anya-lánya kapcsolat, mellyel ők ketten rendelkeznek, felülmúlja néha a józan ész korlátait is. Ciri felnéz azonban mindkettejükre, hiszen a szüleinek tekinti őket.

Azonban kár volna elsiklani afelett, hogy mint mindennek, Cirinek is megvan a maga árnyoldala. A lány ugyanis olyannyira eltökélt és magabiztos, hogy ez nem egyszer hajtotta épp a veszély kellős közepébe. Rémesen önfejű, sokszor arrogáns lány, aki nem által mindenkinek a képébe nyomni a saját véleményét. Cirilla továbbá hajlamos a hisztire, ha olyan akadállyal kerül szembe, melyet nem tud azonnal, vagy legalábbis rövid idő alatt ledönteni. Szerencséjére, amilyen gyorsan felkapja a vizet, olyan hamar nyugszik meg, ugyanakkor rendkívül irritáló látványt tud nyújtani, ha nem tud elég gyorsan adaptálódni egy-egy szituációhoz.
Mindezek mellett, a traumák, melyek végigkísérték életét, – illetve egy időben sorozatosan érték, – na meg a Patkányokkal töltött idő, egyfelől megedzették a jellemét, rendíthetetlen acéllá téve az akaratát, ugyanakkor előbb hozzászoktatták, majd megszerettették vele a gyilkolás ízét. A "csak szörnyeket ölünk, éljenek azok barlangban, erdőben vagy a város falai közt" -féle vaják mentalitásból, hamar belecsöppent egy sokkal személyesebb és önzőbb formájába a vérszomjnak. Gyerekkorától kezdve kifejezetten tettekben kommunikáló, agresszív jelenség, ám Claremont óta meglehetősen veszélyes is. Ha úgy látja jónak és célszerűnek, negyvenes pulzussal és csillogó szemmel vágja el valaki torkát, aki nem biztos, hogy rászolgált erre.
Az elméjét egyfajta önmarcangolásban tartja, ha az empátiától mentes akar maradni, s a rossz emlékeit a dühének tüzére veti, hogy lángoljon, míg szüksége van rá. Ezzel pedig, bár ő az első női vaják, egyben talán a legékesebb példája a sztereotípiának, hogy a szörnyvadászok érzéketlen gyilkológépek. Ciri talán jobban is, mint mások, s ezt az oldalát nem pajzsként, hanem kardként emeli maga elé.

Megjelenés

Mutasd be nekünk a karaktered megjelenését. Talán nem túlzunk, ha kijelentjük, hogy Cirilla egy kifejezetten szemrevaló lány, s fiatal kora ellenére, – vagy épp azért, – megannyi férfi nedves álmai közt szerepel, (habár sokan inkább a képességei, vagy a véréből eredő hatalom miatt óhajt vele minden áron hálni). Ezt pedig nem által kihasználni, ha akar valamit. A szoknyák és fodros ruhák világa egyáltalán nem köti le, így öltözködése sokkal inkább a Yennefertől ellesett mintákat, és a fiús viseleteket részesíti előnyben. Ebben pedig, alighanem közrejátszik a tény, hogy hosszú lábú, az átlag nőknél épp egy picivel magasabb, karcsú alkatú figura. Ciri már csak alkatilag és öltözékében sem egyszerű mutatvány, amihez hozzá tartozik, hogy fokozottan harcedzett, lóhoz szokott nő, az ehhez tartozó formákkal és idomokkal.
Ám ahogy alkatilag, arcban is különleges látványt nyújt a Cintrai Oroszlánkölyök. Ha hosszú, hamuszín haja nem ragadja meg a tekintetet, hát meg fogja a zöld szempár, melyben megláthatod a viszonzatlan szerelmed tükrét, vagy az elkerülhetetlen végzeted. Ciri arcát továbbá hosszú sebhely díszíti, mely a szemétől, szinte az álláig húzódik, s bár sokaknak tetszetős látványt nyújthat, alapjaiban véve nem a szépsége miatt ragadja el a tekintetet.
Cirilla különleges, s bár kétségtelenül szép jelenség, főként harcedzett és keménykötésű amazon, mintsem törékeny, védelemre vágyó nemes lány.

Előtörténet

A tábortűz mellett térdelt és úgy szorongatta a medálját, mint aki attól remél valamilyen megoldást a problémára, mely az arcára ráncokat rajzol. Csakhogy, mint általában, nem volt ily könnyű a helyzet a lány körül. Meditált, ahogy a szülei tanították neki, de az elméje sötét helyekre vándorolt Tor Zireael óta. Ezért vette kézbe a nyakláncát. Az ugyanis emlékeztette egy keserűséggel vegyes örömre. Geraltra. Arra, aki visszarántotta a valóságba, ha a transz a homályba vitte.
A fekete lovas, a szárnyas sisakban, már nem zaklatta álmait, mégsem voltak nyugodtak az éjszakái. Mióta elszakadt a lovagoktól, újra megjelent a Zord Vadászat a látomásai közt. Eredin képére pedig a legkevésbé sem vágyott. Sem most, sem máskor. Nem akarta, hogy a tudata visszaforgassa az idő kerekét, mert elfogadta, hogy változtatni nem képes az eseményeken. Elreteszelte tehát a meglepetés gyerekből felnövő Ősi Vér szülöttét. Elaltatta a varázslólányt magában, s arra támaszkodott, aki most a leginkább kellett neki. A vajáklányra. Arra, akit Lambert, Eskel és Geralt oktatott a kardforgatás rejtelmeire. Arra a lányra, akinek Vesemir bácsi annyit tanított. De mit is pontosan? Mit mesélt az öreg vaják erről a bestiáról?
A tűz fölé hajolt, s egy üvegcsét tartott a lángokhoz, várva, hogy feketévé színeződjön a barna folyadék. Szüksége volt erre az olajra, akkor is, ha sem eszköze, sem ideje nem volt tökéletesen elkészíteni. A jó vaják akkor is képes létrehozni az életét mentő főzetet, ha csak két kavics, egy bőrkulacs és egy marék ghoul köpet áll rendelkezésére. Legalábbis, hallott egyszer egy ilyet Lambert szájából. Elégnek kell bizonyulnia, gondolta a lány. Az ezüsttel együtt elegendőnek kell bizonyulnia. Tűz, ezüst és az olaj. Ezt mondta Vesemir bácsi. Ne hagyd, hogy megsebezzen, mondta Eskel és Geralt. De volt még valami.
A távolból szapora léptek zaját fújta felé a szél. Dobogás, ágak susogása és reccsenése. Egy férfi ziháló lélegzete. Valaki közeledett, méghozzá sietősen. Felpattant tehát, a kardja markolatára csúsztatta a kezét, várva azt, ami előbukkan a bokrok közül.

Percekkel később sikerült az első értelmes szavakat kihúznia az erdőből előbukkanó törpéből.
– Én mondom neked kisasszonka. Az a valami még mindig ott ólálkodik kinn. – Rebegte a szakállas, ám meglepően fiatal képű törp. – Egészen idáig rohantam előle. Az a beste levadászott mindenkit a faluban. Öreget, ifjat, még a tyúkokat és a macskákat is. Egyedül a kutyákat kímélte. Mindenki mást... – A lány közbevágott, mielőtt újabb zokogóroham vett volna erőt a menekültön.
– Négy napja űzöm Egart. – Az említett átnézett a tűz felett. Vele szemben vékony, magas lány ült, ám az arcvonásaiból keveset sikerült kikémlelnie. Csuklya fedte az arcát, ám zöld szeme így is átviláglott, ha rápillantott. Abban a tekintetben volt valami, ami megnyugtatta Egart Borgatot. A hosszú, vágott sebhely ellenére is, mely a lányka szemétől szinte az álláig húzódott. – Négy napja csapott le Kékmezőn az Érett kalászhoz címzett fogadóban. Most Fehérligetben mészárolt. Az a bestia Vizima felé tart, és egyre többet öl.
– Kékmezőn? – Kezdte a törp, de a szavába vágott a csuklyás.
– A fogadó népével végzett, aztán futásnak eredt. Egart, ott szükség lehet rád.
– És te kisasszonka. Utána eredsz? Tán fizetnek neked érte? Mert ilyen őrületbe csakis aranyé megy még a férfiember is. Nemhogy egy olyan fiatal fehérnép, mint te.
– Ha eljut Vizimáig, ott talán ötszáz orent is adnak a fejéért.
– Megölni azt a bestét képtelenség. Mondj le róla kiasszonka és menekülj. Majd jön valami vaják, azoknak ez a dolga. Bízd ezt rájuk. Nekik már úgyis mindegy. – A zöld szempárban düh villant, amitől Egart hirtelen valami érdekeset találhatott a szakállában, mert lázasan fürkészte.
– Épp ezt teszem. Rábízom egy vajákra. – A lány hátratolta a fejéről a csuklyát, kivillantva alóla hószín haját. Ciri ismét a tűzhöz emelte a főzetet.
– Vajáklány. Sosem hallottam ilye sületlenséget. – És milyen szerencsés vagy, gondolta az Ősi Vér gyermeke, hogy ilyen keveset tudsz te törp. – Talán csak… – A lány arcára kíváncsi grimasz húzódott, ahogy felnézett a lángok mögül. – Igen, tavasz végin járt Fehérligetben egy vaják, az mesélt ilyeneket. Egészen hasonlított rád. Legalábbis a haja színében biztosan. – Ciri arcán kiütközött a meglepettség.
– Mi volt a neve Egart? A vajáknak a tavasz végéről? – Tudta jól, hogy másik ilyen nem létezhet, de meg kellett kérdeznie, hogy biztos legyen benne, nem csak az elméje játszik vele.
– Valami Gerald, vagy Gerbert. Valami ilye. Aszonta Ríviából jön. – Geralt te ostoba. Sosem értette miért nem képes senki megjegyezni, egy ilyen egyszerű nevet. Ríviai Geralt. Ciri arca megtelt reménnyel. Tavasz végén. Három hónapja Fehérligetben járt. Geralt él! – Az mesélt a kölyköknek, egy vajáklányról. Ó, ha az a vaják ott lett volna ma. – Egart arca ismét a zokogásra húzódott, ezért a lány igyekezett belekarolni a témába, ami őt is érdekli, és a törp figyelmét is elvonja.
– Miért volt Fehérligetben a vaják? Mit csinált ott?
– Azt én nem tudom kiasszonka. De egyszer ittam vele egy korsó sört. Azt mondta Vizimából jön. Foltest király udvarából. És én elhittem neki, me az erszénye olyan vastag volt, hogy az öve alig bírta el. Alig maradt egy estét, és ment is tovább. – A vajáklány még egy kicsit átmelegítette az üvegcse tartalmát, hogy szürkéből koromszínűvé váljon, majd az övébe tűzte. Egart egyre furcsábban nézett rá.
– Mit bámulsz? Talán szellemet láttál?
– Kisasszonka. Te vagy az, akiről a vaják a kölyköknek mesélt? – Amilyen nyílt és egyenes kérdés volt ez, Cirit éppen annyira lepte meg. Aprót bólintott, majd visszatette a csuklyát. Ha bárki megkérdezte volna miért, azt hazudja, hogy fázik a füle. A valóságban azonban éppen elrejtőzni akart mögötte.
Hosszas beszélgetés során győzte meg a törpöt arról, hogy Kékmező felé vegye az irányt, és még több időt ölelt fel, amíg rákérdezett minden apróságra, melyet Geralt meséjében hallott. Egy idő után kezdte úgy érezni, hogy a vaják nem is a kölyöknek mesélt, hanem egyenesen Egart Borgatnak. Egészen addig, míg el nem nyomta őket az álom.

Ciri lóháton érte el Fehérligetet, és annak a maradványait. Végigtekintett a romokon majd könnybe lábadt a szeme. Gyerünk vajáklány, szólt magára gondolatban, egy vérfarkassal van dolgod, nincs idő erre. Felidézett pár emléket. Leo Bonhartot, amint végez a Patkányokkal, aztán ahogy elrángatta az arénáig. Az egész időt Claremontban és abban az átkozott arénában.
Leszállt a lováról, megérintette a sebhelyet, melyet Skellentől szerzett, és tovább pörgette a lapokat az elméje hátuljában. Cirilla elhessegette a szomorúságot és a reménytelenséget. Kínozta magát lelkileg, ám nem a rettegés vagy az elkeseredettség lett úrrá rajta, hanem a düh. Mély levegőt vett, majd nyomkeresésbe kezdett, de tudat alatt tovább peregtek a lapok. Egészen Kaer Mhorenig, majd ismét előre.

A lány szemei előtt megjelentek a Melitele szentélyben töltött évek. A Yenneferrel töltött napok és a küzdelem a mágiával. Sosem hitte volna, hogy valaha is képes lesz varázsolni, de Yennefer bebizonyította az ellenkezőjét. Ó hogy hiányzott neki már az is, mikor randaságnak nevezte. Nenneke anya hangja gyötörte a lelkét, aztán Jarre képe és Ioláé. De a gyötrelem előre mozdította. Elvonta a figyelmét a látványtól maga előtt, s a távoli sebhelyek tompa mardosó fájdalma a mélybe nyomta az empátiát a holtak felé. Rajtuk már nem segíthet.
A fogadóig lépdelt, keresve a vérfarkas nyomait. A Kékmezei Érett kalász szalmatetős épületéhez képest, ez a hely hatalmasnak tűnt. A fából épült ivó padlóját vér borította, s széttépett holtak. Éppen akkora vérfürdőt rendezett a bestia, mint Kékmezőn, Ciri pedig a fejét tette volna rá, hogy a dög innen indult most is. A padlót kezdte hát kutatni. Ahogy amott, itt is véres lábnyomokat talált, mely kifele vezetett az ajtón. A méreteikből ítélve alacsony, de megtermett emberek hagyták. Nehezen tudta csak követni őket, de a falu fő utcájára érve hirtelen kitisztult az irányuk. Vizima felé indultak, épp ahogy a lány gondolta.
Nyeregbe dobta magát, és vágtázni kezdett. Még van remény. Beérheti őket a városban.

Miért űzöd ezt a vadat Ciri? Nincs rá értelmes okod te lány, mégis mész utána. De miért? Végiggondoltad a hosszú út alatt? Mi visz egy vérfarkas karmai közé, mikor menekülnöd kellene? Miért jöttél el Galahadéktól, s miért kockáztatod az életed olyanokért, akiket nem ismersz, egy feladatért, amiből valószínűleg nem nyersz semmit? Csak azért, mert Geralt ezt tenné? De mit tenne Yennefer?
Ejj te lány, hát ellovagolsz Vizimába. És aztán? Mire gondolsz, mi fog történni? Éppen ugyanúgy rohansz valamerre, ahol nem tudod mi vár rád. Így kerültél Brokilonba, aztán Alsó Soddenbe. Így jutottál a Korath sivatagba és a Pereplut mocsárba. Hát semmit sem tanulsz te lány, nem tudod hol a helyed. Akikkel találkozol… csak bajt hozol a fejükre. Mégis mész előre. Most épp ezután a vad után. Vilgefortz után, most Eredin elől menekülsz, de ezt a kitérőt megteszed. Miért?
Mert így legalább teszek valami hasznosat a futás mellett.


– Ejj kislány, már hallom előre a sikolyaid. Hejj de szép éjszakának nézünk elébe. – Magyarázta az asztal túlsó végén ülő köpcös. Horgas orra alatt hosszú, tömött bajusz lógott, s ahogy a söréből kortyolt, vastag habbal borította be azt. A férfi mellett másik kettő ült, és bár egyikük sem volt törpe, ezt ránézésre aligha mondhatta volna meg róluk bárki. Ciri kaján vigyorral az arcán fogadta a kéjéhes megnyilvánulásokat. Két oka volt erre. Egyrészt, ő látta a saját kártyáit, másrészt képtelen volt komolyan venni három olyan fickót, akikről ránézésre három malac jutott eszébe. Mosolygott tehát, szépen és sejtelmesen, ahogy Triss megtanította neki kiskorában. Sokan nem tudták róla, de a gwent kifejezetten az ő játéka volt. A sors furcsa fintora lehetett, hogy épp szörny paklival játszott a legjobban. Ledobott hát egy nekkert és kortyolt a borból. Meglepően ízletesnek találta, ami nagy szó volt nála.
– Ahhoz előbb nyerned kell Svinja. És megint én vezetek. – A túloldalról morgást kapott csak válaszul, majd az ellenfele balján ülő fickó szólalt meg.
– Szemtelen egy jányka vagy te kisjány. – Svinja fél kézzel tarkón legyintette a barátját.
– Fogd be Varken! – Korholt. – Gondolkodnék, te pedig pofázol. – A három közül talán Svinja beszélt a legszebben. Míg a másik kettő erős tájszólásban formált hangokat, ő mintha iskolázottabb lett volna. Ciri furcsállotta.
– Mire várunk? Ha nincs amit ki tudnál játszani, add fel inkább. – Szúrta oda a lány, mire, mintha felriadt volna a harmadik férfi is. Felpillantott a söre mellől, és vadul számolni kezdte a kártyákat, aztán a barátja kezébe nézett, és láthatóan számolt.
– Ne siettess kislány. Művészet amit épp végzek, nem lehet elkapkodni.
– Biztos nehéz munka lehet. Igaz Gris? – Beállt egy rövid csend a játékban.

Hangos csattanással vágódott falnak az ajtó, melyben egy nő állt. Fekete haja a hátáig omlott. Karcsú alkatát szakadt ruha ölelte körbe, koromszín szemében pedig olyasmi villant, melyet távolról sem lehetett félreérteni. Vérszomj csillogott a pupilláin. Megfagyott a levegő a fogadóban, s az asztal túloldalán ülő három figura lélegezni is elfelejtett. Ciri ledobta a kártyáit, Gris pedig gyors fejszámolás után ráeszmélt, a lány végig a bolondját járatta velük. Könnyűszerrel nyerhetett volna, mégis húzta az időt. Egyszerre meg is értette, miért
– Megvárattál kedvesem. – Harsant Cirilla, a lány pedig hegyes fogait villantotta válaszul. – Már odáig fajultam, hogy kártyázni kezdtem három félkegyelművel. – Svinja száján kiszaladt egy "Hé!" de gyorsan befogta ismét, ahogy az ismeretlen nő mordult egyet.
– Nézd el nekem. Hosszú volt az út ide. Csodálkozom is, hogy hamarabb ideértél. – Mély hangjába itt-ott valami földöntúli morgás vegyült. – Hadd találjam ki. Azért vagy itt, hogy megmond, nem éri meg megölnöm őket. Hogy még visszafordulhatok és vezekelhetek.
– Dehogy. Ha valakik, hát ez a három megérdemli, hogy azt kapják tőled, amit szánsz nekik. Nekem aztán semmi közöm ehhez. – Előrébb lépett.
– Akkor állj félre és ne avatkozz közbe kislány. – Ciri arcára grimasz ült, mely egyre erősödött, ahogy a hegyes fogú nő a képébe mászott. – Eredj arrébb és ne szólj a nagyok dolgába.
– Milyen könnyű is lenne, nem? Csak arrébb lépni, és hagyni, hogy széttépd őket. Ha már idáig eljöttél értük, ideje beteljesítened a bosszúd, nem igaz? – Vicsorgást kapott válaszul. Állta a nő pillantását, s egy pillanatra, mintha megállt volna az idő a fogadóban.

Példareag

Hosszas hajsza után kapta el a nőt a kapukon túl. Vizima csatornájának kijáratában érte be, felhajtott egy apró üvegcsét, majd kilépett a szabadba, ahol a hold fénye alatt várta széttárt karokkal az űzött vad. Ha Geralt nem tanítja meg egy szempillantás alatt fegyvert rántani, most nem állna itt. Így viszont hamar futásra bírta a fekete hajút, bár a mellkasán ejtett vágásnak ekkor már hűlt helyét látta csupán. Tudta, hogy a vérfarkasok átkozottul gyorsan gyógyulnak, de most úgy érezte, egyáltalán nem fair.
– Kedves tőled, hogy eljöttél. Még be sem mutatkoztam. A nevem Nasha.
– Ciri.
– És mondd csak kedves Ciri, miért követsz engem? Mert Kékmező óta a sarkamban loholsz. Éreztem a szagod te lány. Azt a furcsa, orrfacsaró szagod. Miért véded azt a hármat?
– Megmondtam, hogy nem védem őket. – Vágta vissza Cirilla. Tett pár lépést előre.
– Akkor miért? Mit ártottam neked?
– Mit gondolsz, hány emberrel végeztél Kékmezőn? Hát Fehérligetben? Túl sok ártatlan esett áldozatul a háromért. Mit tettek veled, amiért ennyire gyűlölöd őket? – Morgást hallott a nő felől.
– Eleget ahhoz, hogy pusztuljanak. Elvettek tőlem mindent. Mindent! – Mintha csak a farkas üvöltött volna fel a nőből, úgy vegyült a hangjába az állati morgás.
– Eleget ahhoz, hogy egy egész falut lemészárolj? Túl messzire mentél.
– Az átok tehet róla. Nem….hrrrrrr…nem én irányítom.
– Az átok, amit te kértél magadnak egy boszorkánytól. – Felelte Ciri, s belefúrta a tekintetét a fekete szempárba. Meglepettség várta ott. – Igen. Tudom, hogy lettél azzá, ami vagy. Te választottad ezt az utat Nasha. – Túl sokat tudott az Ősi Vér gyermeke az ösvényekről, melyeket nem magának választ az ember. Túlontúl sokat. Ezért képtelen volt sajnálni a bosszúszomjas nőszemélyt. Cirinek az egész életét előre eldöntötték olyanok, akiket nem ismert, akikhez semmi köze nem volt. Auberon, Bonhart, Philippa, Vilgefortz, Skellen, Emhyr. Megszámolhatatlan lista húzódott azokról, akik mozgatni próbálták a szálakat, amelyek a lányt tartották. Maroknyian voltak azok, akik nem rángatni, hanem elvágni igyekeztek a köteleket, melyekkel táncoltatni akarták mások. – Nem tudlak sajnálni vérfarkas. Csak szánni.

Nasha mintha csak a felhők közül előbújó holdból merített volna erőt, változni kezdett Ciri szeme előtt. Hegyes fogai a pofájával együtt nőtt hatalmasra, karmai pedig kiélesedtek, míg felüvöltött. A lány nem közelítette meg, csak a kardját húzta elő. Megtanították neki, hogy ne legyen az övé az első támadás, ezért várt, míg a farkas felüvöltött a fal tövében. Egy ugrással termett Ciri előtt, aki Geralt és Eskel tanácsát megfogadva nem hárított. Piruettel fordult ki előbb az egyik, majd a másik lesújtó karom elől, s mikor a vérfarkas tágra nyitotta borzalmas pofáját, fintával kombinált gyors vágást ejtett a szabadon hagyott mellkason. A bestia felvonyított fájdalmában és hátrahőkölt. A lány kihasználta a vergődését. Gyors léptekkel a épp az ellenfele kartávolságának szélére lépett, majd teljes erejéből odacsapott. Végigvágott a szörny védekezésre emelt karjain, és az ezüst belemart az arcba is, mielőtt a vajáklány hátra lépett volna, aztán oldalra. Az imént megsebzett karok csaptak felé, ám a karmok visszapattantak Fecske pengéjéről. Nehezen tartotta a lépést a vérfarkassal, ezért lejjebb engedte a kardját, s alacsonyabbra helyezte a súlypontját. Kettőt fordul, aztán hátra ugrott, mielőtt a vérfarkas fogai a nyaka körül csattanhattak volna. Egy pillanat alatt megtalálta az egyensúlyát az új állásával, és sebes mozdulatokkal lépett előbb jobbra, majd balra a karmok elől. Nasha képtelen volt megsebezni, mert a mozdulatai kiszámíthatónak bizonyultak a vajáklánynak, de nem tudott új lendületre sem kapni, mert amikor megpróbált kitörni az ezüst penge hatóköréből, Ciri mindjobban az arcába mászott. A vajáklány jobbról szántott végig a bestia pofáján, aztán elhajolt a karmok elől.
Cirilla pontosan tudta, hogy nem sebezhetik meg, mert az könnyűszerrel véget vetett volna a küzdelemnek. A kitérést helyezte előtérbe, remélve, hogy fáraszthatja kissé az erejét még csak kóstolgató nőstény farkast. Kitért a fogak elől, aztán odavágott a balról érkező mancsnak. Nasha visszarántotta a kezét, ahogy a teste is mindig összerezzent, amint az olajjal megkent ezüstpenge a húsába vágott. Hiába gyógyult gyorsan, ezeket a sebeket nem húzhatta össze. Vérzett, és egyre fáradt.
Ciri egy lépést tett hátra, de ahogy lesújtani készült, a bestia gyorsabbnak bizonyult. Ösztönösen vált köddé mielőtt a karmok belemarhattak volna, s mikor újra megjelent, a szemében már a düh csillant. A vérfarkas pillanatnyi meglepettségét kihasználva előre ugrott, és átszelve a teret végigcsapott a szörnyeteg lábain, majd ahogy az földre omlott a fájdalomtól, egy újabb villanással került mellé, s teljes erejével csapott a nőstényfarkas nyakszirtjére. Húsig hatolt a kardja, a vérfarkas pedig szívet tépő nyüszítésbe fogott, de Ciri újra támadt. Ezúttal a kardja elválasztotta a nyaktól a vérfarkas fejét.

Futva tette meg az utat a lováig, majd nyergbe pattanva vágtatni kezdett. Elrontotta. Az ereje megint felülkerekedett rajta, és most ismét futásnak kell erednie, mert nem volt elég óvatos. Addig hajtotta a hátast, míg csak tudta. Velen felé vette az irányt, messzire Vizimától.


Ciri keresztülrohant a fák között. A lovát rég maga mögött hagyta. Futás közben, a gondolatai szabadon szárnyaltak az elméjében. A meglepetésgyermek, a Cintrai Oroszlánkölyök, a vajáklány akit egy varázslónő tanított. Az Ősi Vér gyermeke, akit az Aen Elle elfektől egészen a Nilfgaardi császárig keresnek mindazok, akik megváltást, hatalmat és beteljesülést várnak a vérétől. A világok hölgye, a tó úrnője. Nevezzék ezerképp, csak egy dolog számított. Geralt és Yennefer megtalálása. Ők tudni fogják mit tegyen. Ó csak látná őket mihamarabb. A pogrom óta többször is elsiratta mindkettejüket és bár Galahad-nek úgy mesélte, boldogan éltek, míg meg nem haltak, ő maga csak remélte, hogy ez igaz lesz.
Mindig üldözték. Egyetlen időszakra emlékszik az életében, amikor nem űzte őt senki. Kaer Morhentől egészen addig tartott, míg Yennefer el nem vitte Melitele szentélyéből. A boldog idők. Aztán jött Rience, Skellen, Bonhart, Auberon, Eredin. A Zord Vadászat. De ha egy cseppnyi reménye lehetett még, hogy ő élje az életét, az a vaják és a varázslónő kezében pihent.
Ahogy szaladt, egy pillanatra hátra nézett. Éppen csak egy kissé. De ez elég is volt, hogy átboruljon egy sziklafal oldalán. Rövid esés után ért újra talajt, arccal a föld felé érkezve egy tócsában. Térdre emelkedett, majd lerázta magáról a vizet, miközben talpra kecmeregve felpillantson.
– Uhh. Ez közel volt. – Félhangosan gondolkodott, ahogy maga elé tekintett, a folyómeder mellett. – El kell tűnnöm innen.

Kedves iCiri-piCiri!

Elfogadva!

Lám, te vagy az a szerencsés, akit elsőnek fogadhatok el én, s amondó vagyok, ez legalább akkora megtiszteltetés számomra, mint számodra! Na jó-jó, ez most rólad szól, nézd el nekem, először írok ilyesmit. Az bizonyos, hogy ha nem kaptam volna már pár lesújtó megjegyzést Geralttól, már rég megénekeltem volna egész életutad egy csodálatos balladában, hiszen nem csak az események, de a fordulatok is költeménybe illők! De talán ha egy drámaíróra bíznánk a feladatot, az sem volna hálátlan, ugyanis minden momentum bővelkedik a konfliktusokban - és ezek a konfliktusok hajtottak előre, előre, mindent túlélve, és amilyen naiv, de annál pimaszabb és vakmerőbb kislányként ismertelek meg, most szinte nem találok szavakat, amikkel leírhatnám, mennyit változtál! No nem mintha nem lennél most is éppen olyan szemtelen és félelmet nem ismerő fiatal, mint akkor - de naivnak, na, annak aligha tudnálak nevezni. Túl vagy már mindenen - és mégse, hisz a számodra legfontosabbakat akarod megtalálni újra, és én nem is tartóztatlak tovább ebben, foglalj avatárt, aztán menj, és keresd meg őket, találd meg a megannyi szenvedés után neked kijáró békét és megnyugvást! (Aztán rólam se feledkezz meg, hallod?!)

Avatarfoglaló