World of Witchers ― and other nightmares
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
In Memoriam
A staff
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) MKw1O9zI2fDiLi3zPBjv1 Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) 39oL2yf9oLlO13W9fKCvHR
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (46 fő) Hétf. Aug. 14 2023, 17:47-kor volt itt.
Legutóbbi témák

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Mirka Divis Kedd Márc. 05 2024, 20:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Shani Vas. Márc. 03 2024, 17:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Karméle La Valette Vas. Feb. 25 2024, 20:21


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Mirka Divis Hétf. Feb. 12 2024, 22:38


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Condwiramurs Szomb. Jan. 27 2024, 23:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Guinevere Kedd Jan. 23 2024, 10:19


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Vendég Hétf. Jan. 01 2024, 23:15


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Vendég Hétf. Dec. 25 2023, 18:43


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Condwiramurs Szer. Dec. 20 2023, 16:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Emptyby Ríviai Geralt Szomb. Dec. 16 2023, 11:57

Tagjaink
Top posting users this month
Shani
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Vote_lcapErre csörög a dió (Fricska & Rizz) Voting_barErre csörög a dió (Fricska & Rizz) Vote_rcap 
Mirka Divis
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Vote_lcapErre csörög a dió (Fricska & Rizz) Voting_barErre csörög a dió (Fricska & Rizz) Vote_rcap 
Fél évszázad költészete

Megosztás
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



Fricska & Rizz @

Zörög a kezében a vödör, ahogy egyik állásból átcipeli a másikba, és a maradék zabot a ló etetőjébe tölti. Míg a pej szépség közelebb botorkál, hogy felfedezze, mit kapott, Rizz a homlokát törölgetve, fáradt sóhajjal hátrébb húzódik. Ez volt az utolsó. Természetesen mindig a vendégek jószágai és a bérelt lovak az elsők; csutakolás, etetés... Gyakran késő éjszakába fordul a Hold, mire az istálló hátasaihoz is eljut. Van, hogy a saját vacsorájáról is lecsúszik, mert a bácsi szigorúan veszi az ilyesmit és holdkelte után már nem mehet be a házba. Ilyenkor vagy a fogadó konyháján kuncsorog némi harapnivalóért, vagy mint most is, a lovaknak szánt almák közül csen el egyet, és azt csócsálva felkapaszkodik a szénapadláson kialakított szobájába. Elfintorodik, ahogy a ruhájába szagol, de az erős lószag ellen ma már nem tud mit tenni. Reggel, mielőtt az első hajó befutna, majd belopódzik a házba megmosakodni, addig meg mit számít, ha az istálló részeként maga is szagot áraszt?
Elterül a puha és meleg szalmatengeren, amit összefércelt pokrócokkal és takarókkal tett még otthonosabbá, és egy régi gyereknótát dúdolgatva eszegeti az almáját. A padlás tetejét nézegeti, az ismerős barázdákat, az egymást keresztező gerendákat. Pontosan látja azokat a gyengébb illesztéseket, melyek hamarosan megadják magukat a kikötő sós levegőjének és a természet könyörtelenségének. Az egyik lyukat alig néhány holdtöltével ezelőtt kellett befoltoznia Robb bácsinak - csak azért nem Rizzt küldte fel a tetőre, mert amennyire ügyetlenül fogja a szerszámokat, a végén még saját tenyerét is hozzákalapálta volna a deszkákhoz.
- Na és ha mérges lesz? - veti oda képzeletbeli barátai egyikének. - Mindig mérges valamiért. Vörösebb a feje, mint a berumozott matrózoknak. - Keresztbe veti egymáson a lábát, lábfejét a már csak a gondolatai közt daloló ritmusra lóbálja. Amint az alma elfogy, beledobja azt a komposztálós vödörbe, majd az oldalára fordulva bevackolja magát az egyik kényelmes kis zugába a sárga kupacnak.
Már épp elaludna, mikor kékje éberen felpattan. Mozdulatlanul, szoborrá dermedve fekszik, majd szembogara előbb jobbra, végül balra mozdul.
- Hallottam - súgja a szokatlan zajokra figyelmeztető barátjának, és lassan, mintha az élete múlna rajta, hasára fordul és előrébb mászik pár öles arasznyit. A padlástér deszkáin keresztül kukucskál le az olajmécsesek által megvilágított lóállásokra, ám semmi különöset vagy gyanúra okot adót nem lát. - A szél a barátom. Felismerem, ha hozzám beszél - tiltakozik a cickák nyugtató duruzsolására, és homlokát szigorúan ráncolva talpra ugrik. Felkarolja a nyughelye mellett pislákoló mécsest, átszökken a létra felett, a fokokba kapaszkodva csúszik le. Saruja talpa puhán csattan a rozoga deszkákon, némelyik ló érdeklődve kapja felé a fejét. Körbenéz. Az ajtó csukva, a bokszok érintetlenek, a gyatra félhomályban a lovak árnyéka messzire nyújtózik a padlón. Az egyik kiterített nyergen cirmos macska nyújtózkodik.
- Ó, hogy rágnának szét a patkányok! Csak Cirmos az! - kiáltja fel láthatatlan barátainak, hogy őket is megnyugtassa a különös zaj forrását illetően. Becserkészi a macskát, kedveskedőn, szeretetteljesen megcirógatja, hóna alá kapja, bármennyire nyivákol is a bundás, majd nekilát visszaegyensúlyozni vele és a lámpájával a kuckójába.


P.S.:a lányok sosem késnek, a fiúk érkeznek túl korán
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Feb. 09 2019, 13:00
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



Rizz & Fricska -

Erre csörög a dió... @

Amikor Bíbic több napnyi hajókázás és a hajó gyomrában megannyi hordó, láda és zsák között való hánykolódás után úgy hitte, hogy végre valahára kikötöttek Skellige partjainál, izgatottan kecmergett elő az éj leple alatt a rakomány közül, s osont ki a partra - ahol rögvest szembesült is a ténnyel, hogy Skelligének még csak a közelében sem volt.
Bár a Nap már rég lenyugodott ott, ahol a tenger és az ég immáron tintaszín kékje a Hold sugarainak ezüst ragyogásában összeolvadt, a kikötőben még igencsak zajlott az élet, s az olcsó kocsmák és lepukkant fogadók ablakaiból áradó fény részegen csordogált a macskakővel kirakott utcákra. A lepujokból kiszűrődő zajok arról tanúskodtak, hogy a kereskedők, matrózok, hajóskapitányok, valamint a csempészek, tolvajok és koldusok is igazán jól érezték magukat, és pont eleget ittak már ahhoz, hogy összetévesszék az eget az éjjel a tenger színén visszaverődő csillagok fényével. Valahogy úgy, ahogy Bíbic tévesztette össze azt a két hajót, melyek közül az egyik Skellige felé vette útját, a másik pedig…
- ...Hol a bánatos picsában vagyok?! - bukott ki a vöröshajú fiúból hangosan, amikor végre hajlandó volt elfogadni a tényt, hogy ez a város semmiképpen sem a nyugati szigetcsoport egyikén fekszik. Pontosan tudta, miként fest Ard Skellig kikötője, annak ellenére, hogy ő maga még sosem járt a szigeten - de az a fiú, akinek az alakját viselte, igen…
- Há’ hükk! Itten e! - hangzott a gurgulázó válasz a kölyök mellől. Bíbic odakapta tekintetét, s felvonta egyik szemöldökét, ahogy a dölöngélő férfit nézte. Amaz éppen csak nem borult le a dokkról a vízbe, miután felállt a móló széléről, ahonnan addig a víz fölé hajolva bocsátotta tengerre azesti vacsorájának maradványait. - A kikötőbe’!
- De melyikben?! - förmedt rá a részeg matróznak tűnő alakra mérgesen.
- Hogyhogy melyikbe’? Há’ egy kikötő van egész Novigradba’, te kis hülye!
Bíbic felmordult, de legalább viszonylag könnyen megtudta a nem éppen szomjas férfitől, hogy a várost Novigradnak hívták. Hallott már róla, s talán még mintha az is derengett volna neki, hogy egészen északon van, de ez nem változtatott a tényen, hogy még életében nem járt ebben a városban - semelyik alakjában sem. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem Novigradba szeretett volna eljutni, s így gyakorlatilag a semmiért tette kockára a potyautazással az életét… Ahogy mindezt összegezte magában, egy morgással vegyített sóhajjal együtt felszakadt belőle egy testes és határozott
- ...Basszameg.
- Hő, de nagy szájad van, vakarcs! - röhintett fel a korábban vízirókát kergető matróz, majd egy isteneset böfögött, mögötte pedig a sötétségbe vesző stég felől kibontakozott egy kevésbé részegnek, egyúttal kevésbé barátságosnak tűnő kollegájának alakja.
- A kurva anyátokért nem tudtok kussolni, basszameg, harminc orent nyertem volna gwenten, ha nem óbégatjátok fel az egész kibaszott kikötőt! - ordibálta, feltehetőleg további lelkes gwentezőket zavarva ezzel meg a koncentrálásban.
- Óbégat a tököm, ez a kis vakarék az’ se tudja, hunn van! Hallod, taknyos?! Nem vagy te túl részeg ahho’, hogy ilyen fiatal legyé’?
- Akadjál le rólam, bazmeg, vagy az okádékod után rúglak a vízbe, seggfej, aztán kijózanodsz rögtön - vetette oda a kölyök morogva, mire a józanabbik matróz füttyentett.
- Höhö, nézzed már, ugrál a vizibolha! - röhögte a részeg, ahogy közelebb tántorgott hozzá, végigropogtatva az ujjait, annak ellenre, hogy az egyensúlyát még mindig nem találta.
- Vizibolha az a riherongy kurva anyád, basszameg! - dörrent rá a férfire, majd mérgében hozzátette: - Mikor megy innét hajó Skelligére?!
- Az anyád picsájába megy innét hajó, de arra felhajítalak, te kis takonypóc!
Bíbic már éppen felelt volna valami frappáns káromkodással, de még mielőtt ezt megtehette volna, egy nagy tenyeret érzett a vállán, és a következő pillanatban a józan matróz egy könnyed mozdulattal felemelte a grabancánál fogva.
- Hé!! Tegyél le!! - rúgkapált mérgesen és rémülten, ugyanis a megtermett hajósember - részeg társával ellentétben - nagyon is jól tudta koordinálni a mozdulatait.
- Csihadjál, vakarcs - dördülte, majd a dokkok széléhez lépett a kölyökkel. - Látod ott azt a fekete foltot a Hold alatt a vízen?
- ….Látom… - felelte Bíbic kis hezitálás után, nyelve egy aprót.
- Na, az a hajó ment Skelligére - röhögte a matróz, a fiú meg csak fintorgott.
- Höhh, ha elég gyorsan úszol, még utoléred, hehehe! - szállt be a röhögésbe a részeg is.
- Te ne heherésszél, basszameg, vagy heheherén rúglak! - mordult rá Bíbic, mire a józan matróz oldalba könyökölte társát vigyorogva.
- Te, hallod, elég forrófejű egy bíbortetű ez… Meg kéne füröszteni, hátha lehiggad.
- Höhö, nézzük meg, leér-e a feje a vízig, ha belógatjuk a bokájánál fogva! Aztán még hátha a halak is harapnak rá!
- Az biztos, ha elég sokáig víz alatt van!

A két matróz röhögve nyúlt is a fiú lába felé, de Bíbicben eddigre érett meg az elhatározás, hogy akárhogy is, de ki fog szabadulni - és még mielőtt bármelyik férfi elkaphatta volna a bokáját, teli erőből gyomron rúgta a grabancát markoló hajóst. Az felkiáltott, és szerencsére eleresztette a kölyköt, miután az még a biztonság kedvéért állba is vágta. A részeg matróz elől egész egyszerűen elhajolt, mikor az hördülve utána vetette magát, és még ki is gáncsolta, hogy józan kollegájára zuhanjon. Nem is várt ennél tovább, azonnal rohanni kezdett, míg a két matróz feltápászkodott a földről, s ordítva eredtek a nyomába.
Aztán amikor úgy érezte, elég messze került a kikötőtől, de még hallotta üldözőit üvölteni, az első fogadó mellett befordult, és annak istállója felé loholt, bevetette magát annak kapuján, s csak épp arra volt ideje, hogy meggyőződjön róla, senki sincs ott, majd tovább futott a karámok között az épület végébe. Legnagyobb szerencséjére az egyik box üres volt, és már be is vetette magát oda, készen arra, hogy ha idáig követi a két matróz, akkor egy fekete csikó alakját magára öltse, és végérvényesen megszabaduljon az üldözőitől.
Ugyanakkor, ha jobban körülnézett volna, észrevette volna a szénapadlásra felmászó alakot, aki csak kicsivel lehetett idősebb nála - de ha ő nem is, a két férfi úgyis észreveszi, amikor berontanak utána az istállóba.


P.S.:Hát, akkor most, hogy mindketten megérkeztünk, csapjunk a lecsóba. x) 978 szó~Mood: The Nightingale
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Feb. 17 2019, 14:32
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



Fricska & Rizz @

Épp csak lenyugodni látszott vágtázó szívének sebes irama, amikor az istállóajtó - a benti csendhez képest sértő robajjal - kivágódik. Az ijedtség ismét beleáll Rizzbe, érzi a talpában szúrni, s noha határozottan úgy emlékszik, elhúzta a reteszt a vaskos faajtón, van annyi lélekereje, hogy ne vesztegessen felesleges időt a döbbent ácsorgással. Elejti - nevezhetnénk elegáns hajításnak is - a lámpáját és már iszkol is be a létra mögé, a fentről fölé magasodó padlásszoba árnyékába. Nem a legjobb rejtekhely, nem is sokáig fog fedezéket nyújtani, ám arra elég, hogy ne szúrjon legelsőre szemet a berobbanó alakoknak.
Azt, hogy a korábbi lármáért nem Cirmos volt a felelős, és rajta kívül másik gyerek is lappang a bokszok között, még csak nem is sejti. Úgy hiszi, az érzékei jelezték a veszély közeledtét, s noha a nagydarab, matróznak is beillő, imbolygó társaság kissé megfagyasztja vérét, annál keményebb fából faragták, hogy csak bujdokoljon. Az ő feladata a lovak védelme, és különben sem ez az első eset, hogy az éj leple alatt lopni próbálnak.
Csak éppenséggel nem sokszor jönnek egyszerre ennyien.
Két tenyerébe fogja maga előtt a macskát, jól megszorítja szerencsétlent, nehogy idő előtt elejtse, aztán testsúlyát előre helyezve billen meg, és elhajítja Cirmost. Az állat természetesen tappancsra érkezik; az általa keltett, méltatlankodó nyávogás és tompa puffanás elég ahhoz, hogy magára vonzza a férfiak figyelmét. Ezt használja ki Rizz, mikor felkapja az üres zabos vödröt, és a létra mögül előugorva feje fölé lendíti azt, majd az érkezők közé vágja, mértani pontossággal a szeme közén találva el az egyiket.
- Hah! - Míg a felnőttek a zűrzavart próbálják átlátni, oldalra slisszol és beveti magát az egyik üres bokszba. Ha szerencséje van, az érkezők túlságosan részegek ahhoz, hogy egykönnyen rátaláljanak. Csak mélyre kell fúrnia magát a szalmáb---PUFF! Olyan igyekezettel sasol hátra a válla felett, követik-e, hogy nem számít a lábra, mely pont az állás bejáratát keresztezi, s mire felfoghatná, hogy őt bizony szánt szándékkal - vagy épp akaratlanul - kigáncsolták, már - határozottan akaratlanul - vetődik is. Csak egy meglepett "hukk"-ra futja, félúton a sóhaj és a jajdulás közt. Összeszorítja szemét, ösztönösen készül az aszfalt durva és könyörtelen csókjára, ám ehelyett valami puhába csapódik bele, csontos könyökét jó mélyen belefúrva szerencsétlenbe. Ettől persze még lecsókolja a talajt, feje koppan a kemény földön, homlokán tenyérnyi, piros folt marad, ahogy sziszegve felkapja zilált, vörös loboncát, hogy meglesse, min fekszik épp keresztben.
Egy gyerek!
Az ijedelem nagyobb, mint a férfiak láttán, talán csak azért, mert egyáltalán nem számított a fiú jelenlétére. Bántani azonban eszében sincs, és a pillanat hevében a másik szándékait sem kezdi firtatni, hanem mielőtt esélyt kaphatna bármelyikük is az újabb hangzavarra, átveti lábát az idegenen és két, egymásra borított tenyerét a fiú arcába passzírozza. Az idegen szájának betapasztása a cél, de a nagy kapkodásban meglehet, orrát is, szemét is befogja.
- Pssszt! - inti némaságra a fiút, mutatóujját összepréselt ajkához szorítva. Szíve hevesen kalapál, de nem szándékozik leszállni róla, vagy enyhíteni kissé koszos tenyere börtönén a másik száján - inkább vele birkózik meg később, ha kell, mintsem a felnőttek most rájuk találjanak. Az alatta heverő egyébként is könnyedén leolvashatja arcáról az ijedtséget és a felkészületlenséget, a homlokán éktelenkedő vörösségről nem beszélve.


P.S.:lecsó? enni fogunk?
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Ápr. 04 2019, 20:03
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



...arra meg a mogyoró @

Amikor bevetette magát az istálló egyik karámjába, Bíbic már fel volt rá készülve, hogy hamarosan berobban utána az ajtón a két rummal bélelt matróz, s ez csak hamar meg is történt. Hatalmas robajjal rontottak be az épület ajtaján, majdhogynem átesve egymáson.
- Hogy a lepra vigye el azt a repedtsarkú, kurva anyádat, álljál már el az útból! Láttad, hogy ide futott?! - dörrent rá lábatlankodó társára a feltételezhetően józanabb.
- Láttam én, há’ hogyne láttam vóna, mind a három erre gyütt, na, ne óbégassál mán! - üvöltött vissza az egészen biztosan kevésbé józanabb. - Ott la, ott repül!
Mindketten a tompa puffanással kísért méltatlankodó vernyogás irányába kapták fejüket.
- Az egy nyomorult macska, te félkegyel--- - eddig jutott a páros kevésbé ittas tagja mondanivalójában, amikor a két szeme között telibe találta egy üres zabos vödör. Mondanunk sem kell, ettől csak még inkább zabos lett, kiváltképp akkor, amikor a vödör a lendületnek köszönhetően lepattant a homlokáról, pördült hármat a levegőben, majd nyitott végével lefelé a matróz fejére pottyant.
- Te kibaszott kis vizibolha, ide gyere, kitekerem a nyakad! Hé, te részeg disznó, ne baszakodj már, hanem szedd le rólam ezt a szart…! - ordibált a vödörfejű matróz, bár hangját kiválóan tompította a fejére szorult fatákolmány.
Bíbic az egész csatajelenetből nem látott semmit, viszont a hangok alapján egyre jobban érdekelte, mégis mi a franc folyik odakint. Már éppen feltápászkodott, hogy a karám fala fölött kilessen, amikor valaki feltépte a box ajtaját, neki pedig épp csak annyi ideje volt, hogy elhajoljon az ajtóból, s még reflex-szerűen kigáncsolja az érkezőt, bárki is volt az. Mentségére szóljon, hogy az egyik matrózra számított, nem egy másik kölyökre. Azonban arra sem számított, hogy az idegen reflexből magával rántja, és mielőtt észbekaphatott volna, már mindketten fájdalmasan nyekkenve koppantak a karám kemény padlózatán. Bár a padlóval való találkozás java részét Bíbic háta fogta fel, amire nagyot hördült - aztán még nagyobbat, amikor a kicsinek tűnő, de meglepően nehéznek bizonyuló kölyök nem éppen kecsesen ráborult és elhasalt rajta keresztben, egyúttal a könyökét is beékelve két bordája közé.
Amikor Bíbic felnézett, s az idegen kékek találkoztak a felemás szemekkel, a fiú arcán nem annyira rémület, mint inkább értetlenség és bizalmatlanság tükröződött - elvégre, miért ijedt volna meg egy hozzá hasonló kölyöktől. Hanem az istállófiú egy paraszthajszállal gyorsabban reagált, és mielőtt még Bíbic szóhoz jutott volna, mindkét kezét a szájára - meg úgy en block az egész arcára - tapasztotta. Felháborodott hördülés volt a felelet rá, csakúgy, mint a lepisszegésre, de viszonylag hamar belátta, hogy a legjobb, amit mindketten tehetnek, ha meg se mukkannak, így megadón emelte fel kezeit, jelezve amaznak, hogy egy kukkot se fog szólni. Ettől persze a tekintete nem lett kevésbé mérges, és egy fikarcnyit sem hatotta meg balsorstársa rémülete, azonban hamar átragadt rá az aggodalom, mikor kintről igen sokat sejtető hangok ütötték meg fülét.
- Na végre! - dördülte a vödörtől végre megszabadított matróz. - Hol az a vakarcs?!
- Arra futott, ni, ahunn nyitva az ajtó!

A felemás kék és zöld szemek csak egy pillanatra árulkodtak arról, hogy tulajdonosuknak kihagyott néhány ütemet a szíve, de akár eleresztette a másik, akár nem, most ő ragadta meg a kócos kölyök derekát, és egyik lábával elrúgta magát a földtől, majd a lendületet kihasználva átfordult, hogy ő kerülhessen amaz fölé, de a lovászfiúval ellentétben ő nem telepedett a másik kölyök derekára, ellenben behajtotta a karám ajtaját, s közben lázasan gondolkodott, miként jussanak ki ebből a slamasztikából. A két matróz döngő léptekkel közeledett, immáron teljesen biztosan abban, hogy az őket palira vevő vakarcs abban a boxban bújt meg, így Bíbicnek nem maradt túl sok lehetősége. Elharapott egy káromkodást, mert könnyedén megúszhatta volna az egészet, ha itt és most egy fekete csikó alakját felvéve megvárja, míg az ismét palira vett két matróz lóvá téve kitámolyog az istállóból, de nem volt egyedül. Persze, bejátsszhatta volna, hogy ennek ellenére is csikóvá lesz, a két matróz meg esetlegesen a másik vakarcsot rángatja ki és használják csalinak a kikötőben, de… De. Mordult egy nagyot, ahogy a legközelebbi szalmaboglyába tuszkolta a kölyköt.
- Maradj itt és csukd be a szemed!! - mondta, olyan halkan, hogy szinte csak tátogta az egészet, de ha másból nem is, a tekintetéből egyértelmű lehetett amaznak, hogy a saját érdekében jobb, ha tényleg így tesz.
Azzal megfordult, és éppen azelőtt változott át egy szempillantás alatt egy fiatal, fekete csikóvá, hogy a két matróz diadalmas vigyorral benyitott volna a karámba.



P.S.:Remélem, mert baromi éhes vagyok!Mood: The Nightingale
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Május 09 2019, 16:43
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



Fricska & Rizz @

Az igazat megvallva Rizpa már abban sem biztos, kettejük közül pontosan melyiküket is üldözik a matrózok. Csak azt tudja, hogy be kellett volna zárnia az istálló ajtaját, akkor biztosan nem került volna ekkora slamasztikába. Ó, hogy reggel mekkorát fog kapni ezért az öregtől...! Már ha egyáltalán megéri a napkeltét, s kell még aggódnia amiatt, miféle bajt hozott magára és az állatokra. Szerencsésebb esetben minden gondja megszűnik néhány percen belül.
A meglepetés erejét használta a kölyökkel szemben, de így, hogy erőviszonyaik nagyjából kiegyenlítődtek, nyilvánvalóvá válhat a betolakodó számára, hogy valójában Rizpa nem ellenfél. Elég lenne ráfújnia, már terülne is el mellette, hát még mikor amaz rásegít... A rémületnek köszönhető főként, hogy nem ellenkezik, no meg valamiért bizalmat fektet a fiúba. Ha amaz is a matrózok elől bújkál, akkor valószínűleg egy oldalon állhatnak, ráadásul a korabeli gyerekek nem szoktak gonoszak lenni. Az, hogy gyerek, már azt feltételezi Rizz számára, hogy kedves is.
Rendben, utóbbi megállapítását kénytelen visszaszívni, mikor a fiúcska elkezdi begyömöszölni őt a szalmába. Méltatlankodva tiltakozik, épp csak a feje látszik ki a sárga szálak közül, ám hű, milyen mérgesen néz! A magyarázatnak alig nevezhető parancs hallatán épp csak ellágyulnak vonásai, pillantása az egyre közeledő, riasztó hangok forrása felé rebben, majd vissza a fiúra. Épp csak mérlegelni nincs ideje, az ösztöneire hallgatva alámerül a szalmában.
Kis híján felkiált, mikor cinkostársa csak úgy állattá változik. Mindkét tenyerét a szájára kell tapasztania, nehogy felnyikkanjon döbbenetében, majd ahogy a matrózok a bokszba robbannak, összeszorítja a szemét. Olyan kicsire húzza magát, amennyire csak tudja, s mivel egyetlen istenséget és imádságot sem ismer, ezért képzeletbeli barátaihoz könyörög, hogy húzzák ki őt valahogy a csávából.
Arcpirító, hölgyekhez méltatlan szidalmaknak válik fültanújává, ahogy a kisebb társaság ráeszmél, hogy lóvá tették őket. Rizz szerencsére nem sokat hall a választékos káromkodásokból, a szíve olyan hangosan dübörög a fülében, hogy azt is csak késve veszi észre, mikor a hangok távolodni kezdenek. Nem mer kilesni a szalmából, a fiú úgy rászólt, hogy nem szabad... De hát hogyan máshogyan tudná ellenőrizni a terepet, ha nem néz fel? Megvárja hát, hogy teljes csend boruljon a bokszra, majd kinyitja a bal szemét. Résnyire. Elmosódott, sárga foltokat lát csak, így végül félve, de rendesen felnéz, majd lassú, megfontolt mozdulattal kibújik a kupacból.
Ketten maradtak az egész istállóban.
Négykézláb kászálódik ki a szalma fogságából, a kiscsikó mellé küzdi magát. Talpra vergődik, leporolva két tenyerét a nadrágjában, és csak bámulja a különös állatot. Az a legkülönlegesebb benne, hogy pont olyan, mint bármelyik másik... Vajon csak képzelődött, és a fekete csődör emberré változott, hogy segítsen neki? Vagy ember volt, aki lóvá változott? Igazából mindegy, a lényeg, hogy ez a misztikus lény megmentette. Ahogy a hála és a megkönnyebbülés elönti a szívét, Rizpa el is feledkezik róla, miért és hogyan került egyáltalán az idegen szerzet az ő istállójába, inkább fogja magát és a fekete üstökbe borul, átöleli a csikó nyakát, szorosan bújva sötét, puha szőréhez. - Köszönöm, hogy segítettél!



P.S.:hmm, biztos találunk neked valamit, egyet se félj!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Május 24 2019, 16:48
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



Ecc, pecc, kimehetsz @

Amikor Bíbic rávette magát, hogy ne csak a saját, de az istállófiú bőrét is mentse, gyorsan döntenie kellett, s végül, idő és jobb ötlet híján igyekezte gyorsan betuszkolni a szöszkét a szalmakupacba. Egy fikarcnyit sem érdekelte a kölyök tiltakozása, szúrós tekintetét látva pedig, ha épp lett volna rá ideje, még egy csibészes vigyort is küldött volna neki válaszul, mielőtt benyomta volna kobakját a szalmaboglya mélyére. Ehelyett, mindkettejük legnagyobb szerencséjére a vakarcs végre belátta, hogy ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy megússzák ezt a kalamajkát - a rőthajú legalább is erre következtetett a kölyök arcvonásainak ellágyulását látva. A két suhanc jelentőségteljes pillantást váltott egymással, miután a kék íriszek először a matrózok felől érkező zajok irányába, majd újra a felemás szemekbe tekintettek, Bíbic pedig  megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy a szöszke üstök eltűnt a szalmaszálak között. Hátat fordított neki, és őszintén reménykedett benne, hogy a kölyök tényleg becsukja a szemeit, de nem maradt ideje ezen gondolkodni.
Mikor a két matróz diadalmas vigyorral és kiáltással kitárta a karám ajtaját, bizony, felkopott az álluk a látványra. Egy csapdába esett, rémült kölyökre számítottak, nem egy rakoncátlanul prüszkölő, fekete csikóra.
- Mi a nyüves picsa…?! - bukott ki a józanabbik tengerészből a haragos kérdés.
- Dejszen e’ egy ló!
- Azt én is látom, te hígagyú barom! Hol a vakarcs?!
- Há’ eskü ide gyütt be!
- rimánkodott kevésbé józan társa.
- És lóvá változott?! Mert itt egy darab kibaszott kurva kölök sincsen, csak ez a kehes ló!
- ...Asszem főnök, ho’ lóvá tett minket…
- Na majd adok én neked mindjárt, bazdmeg, lócitrom lesz belőled, nem ló…!
- Micsinász, hé, na, ne, ne a fejem, áá!

Bíbic óvatosan előrébb lépett a karámban, s kidugta fekete sörényes fejét a box fala mögül, hogy figyelje, mikor hagyja el a két tülekedő az istállót. Lassan lecsengett benne az izgalom, s ahogy a két részeg óbégatása egyre messzibbről hallatszódott, egészen megnyugodott. Aztán meghallotta háta mögött a szalmakupacból kikászálódni a szőke istállófiút, és ha képes lett volna rá ebben az alakban, káromkodott volna egyet.
Ketten maradtak az egész istállóban. Bíbicben felmerült, hogy egész egyszerűen kivágtat a karámból és faképnél hagyja a megmentett gyereket, bármire is vélje amaz a jelenséget, hogy a vöröshajú kölyök helyén egy fekete csikó termett - de tétovázott, helyben toporogva. Mi van, ha ez a kölyök szól a szüleinek? Vagy a városiaknak? Ha elterjed itt, Novigradban, hogy az emberek között lézeng egy doppler, biztosan vajákot küldenek majd rá!
Túl sokáig töprengett azonban, így mire elhatározásra jutott volna, a fiúcska mellé mászott és talpra vergődött, majd Bíbic arra eszmélt, hogy a kölyök átölelte a nyakát, s arcát a sörényébe fúrta - aztán olyan szavak hagyták el a száját, amelyekre a legkevésbé sem számított. “Köszönöm, hogy segítettél!” Szerette volna azt mondani, hogy még senki nem mondott neki köszönetet, de pontosan tudta, mikor és kitől hallotta utoljára ugyanezeket a szavakat. Talán ez, talán a szőke haj és kék szemek ismerős motívuma volt az oka, de korábbi aggodalma lassan elpárolgott, s végül egy nagyot fújt csikóként, majd a következő pillanatban újra emberré változott. Az istállófiú azon kaphatta magát, hogy immáron a fekete csikó nyaka helyett ugyanannak a rőthajú, felemás szemű kölyöknek a vállait ölelte, aki pár perccel ezelőtt a szalmaboglyába szuszakolta.
- ...Nem megmondtam, basszameg, hogy csukd be a szemed?! - mordult rá a szőkeségre mérges képpel, azonban ha a kölyök ismerte volna már régről, tudta volna, hogy igazából ez azt jelentette: “Szívesen.”


P.S.:Ha meg nem, majd úgyis elcsórom a konyháról. ;P Mood: The Chase
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Jún. 20 2019, 16:02
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



Fricska & Rizz @

Rizz gondolkodása meglehetősen hétköznapi, az a világ formálta nézőpontját és fantáziáját, mely a fogadótól a kikötőig terjed csupán. Matrózok meséin és legendáin nevelkedett tengeri szörnyekről, kincsekről, telt keblű nőkről, barátságtalan felnőttek riogatták az árnyak közt lappangó kísértetekről, és persze gondviselője nyugtalan intelmei a barátságtalan felnőttekről. Így hát alapos fejtörést okoz neki a felemás szemszínű fiú és a fekete csikó esete. Ha hangosan meg kéne osztania, mire jutott vörös buksija alatt a nyomozás, azt mondaná, hogy tündérek szórtak csillagport az istállóra, melynek köszönhetően a lovak képesek emberré válni. Határozottan csiszolásra szorul az elmélete, de eddig működik.
Aztán persze a fejében kialakított mesebuborék egyszeriben kipukkan, ahogy a csikó visszaváltozik. Először csak a karja zuhan meg, hiszen a ló vaskos nyaka helyett valami egészen karcsúra kell ráfognia ezúttal, aztán egyéb anatómiai különbségeken túl lassan észlelni kezdi azt is, mi történhetett. Igazán azonban csak a morranásra szakad el a sráctól, de akkor olyan riadtan, mintha még izzó parázsba markolt volna. A káromkodás üti a fülét, ám a mogorva fizimiska és a durva hangnem mégis annyira megrázza felkavart lelki világát, hogy előbb csak láthatóan összerezzen, majd ajkait dacosan vékony csíkká préseli, aztán utat törnek az első, dühös könnycseppek.
Nem szégyell a csikófiú előtt sírni, bár nem is nevezhető sírásnak az a néhány durcás, megszeppent krokodillkönny, mely legördül az arcán. Kézfejével sután megtörli előbb az egyik, majd a másik orcáját, jó nagyot szipog, és ezzel talán vége is, bár egy aprócska tüske még kiáll a mellkasa közepéből a másik durvasága miatt. Már tudja, kiféle-miféle a fiú, így azt is tudja, mit kell vele tennie.
- Gyere, tündér! - Igen, nyomozása jelenleg ott tart, hogy a fiú tündér. Mi más magyarázná a felemás szemét? Az egyik mögött biztos csillagport őrizget, vagy tündérport, vagy varázsport, vagy álomport, ezért színeződött el. A tündéreket pedig nagy becsben kell tartani, úgyhogy olyan féltő gyengédséggel fogja meg Fricska kezét, mintha porcelánból lenne, ám lelkesedése hamar úrrá lesz rajta és vehemensen kirángatja a boxból. Izgatottan szalad előre, először is bezárja az istálló ajtaját, elreteszeli, válla felett mosolyogva vendégére, megbocsátva annak előbbi morranását.
- Megmentettél, úgyhogy megjutalmazlak. - Azzal ismét nekilendül, kezüknél fogva húzza magával a fiút. Menet közben felkap ezt-azt, amit egyből a ruhája alá rejt, hogy a másik véletlenül se szúrhassa ki, mi lesz az az ajándék. Egészen a létráig vontatná a fiút, ott félszeg mosollyal fölfelé mutat. - Ott fent lakom. Alhatsz a helyemen és megmasszírozom a szárnyad, persze csak ha nincs rajta tündérpor, mert azt nem szabad letörölni - Büszkén kidülleszti a mellkasát. Bezony, ő ennyire művelt tündérek terén, még ilyen apró részletekkel is tisztában van!
- Ez pedig a tiéd, kedves tündér - előkapkodja a felsője alatt rejtegetett almát, a törött fogú, liliom díszes hajtűt, egy rozsdás patakaparót és egy kissé megolvadt cukorkát - utóbbiról látszólag nehéz és fájdalmas a lemondás, de elszánta magát. A fiúért bármit. - Mielőtt elmész, teljesíted egy kívánságom? Azt kívánom... Hmm... Ebből a cukorkából szeretnék még. - Pironkodva bök rá az áldozatul felkínált édességre. Annyi mindent kívánhatna e varázslénytől, jelenleg azonban nem jut semmi más az eszébe, csak a cukorka.



P.S.:csórni nem szép dolog! mi lenne, ha inkább kedvesen elkérnéd és hoznál cserébe virágot?
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Júl. 13 2019, 14:46
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



...Holnap után

bejöhetsz... @

Amikor Bíbic nyakát végre valahára eleresztette a rémült istállófiú, de oly vehemenciával, mintha izzó parázsba markolt volna, a vöröshajú veszedelem már épp elvigyorodott szegény fiú kétségbeesett tekintetét látva - ámde a dacosan szikrázó szemekből kicsorduló első, dühös könnycseppeket látva azonnal megbánta tettét. Nem akarta megríkatni, no.
- Na, jól van már, el ne pityeredj itt nekem, te anyámasszony katonája! - igyekezte menteni a menthetőt, de aztán amint a szőke fiú egy-egy suta kézmozdulattal letörölte előbb az egyik, majd a másik orcáján végigcseppent, durcás, megszeppent krokodilkönnyeket, s nagyot szipogott, Bíbic reménykedett benne, hogy ennyivel megússza az incidenst, bár a gyomorszáját markolászó, furcsa érzés nőttön nőtt benne, ahogy a lassan felocsúdó lovászfiút figyelte. Meg kéne szöknie. Most gyorsan, amíg még megteheti - de akkor már késő volt.
Bíbicet ugyanis olyannyira felkészületlenül és váratlanul érte a “tündér” megszólítás, hogy mire magához tért a megdöbbenésből, a fiú már a kezénél fogva rángatta ki a karámból, de olyan vehemensen, hogy majdnem felbukott egy kiálló macskakőben.
- Ho-hogy mi a…? Hová? - bukott ki belőle a kérdés, miután a lovászfiú bezárta az istálló ajtaját és elreteszelte azt, Bíbic pedig valamelyest összeszedte magát a döbbenetet követően. A válasz azonban nem sokat segített neki abban, hogy helyére tegye a helyzetet magában, bár kétségkívül egyre inkább eloszlatta a gyanakvását. Figyelte, ahogy apró tárgyak tűntek el a fiú zsebeiben - mintha csak magát látta volna - majd amint a létrához értek, s az ismeretlen kölyök félszegen mosolyogva felfelé mutatta az utat tovább, lassan kezdett összeállni benne a kép.
- De én n--- - kezdte volna, ámde ez volt az a pontja az estének, amikor is Bíbic egy zseniális ötlettől vezérelve úgy döntött, belemegy a játékba. Egy röpke szünetet követően így folytatta mondanivalóját: - ...Nekem nincsenek szárnyaim. Az csak akkor lenne, ha a kisebbik tündérféle lennék - magyarázta komolyan, majd csibészes mosolyt villantott a szöszke fiúra. - De mint látod, én a nagyobbik féle vagyok.
Hát, ha a kölyöknek tündér kell, akkor tündért kap. Elvégre, ki, ha nem Bíbic lenne képes bárkinek és bárminek kiadni magát? Doppler volt, és egy doppler bárki és bármi lehet. Még tündér is, ha éppen az kell a túléléshez.
- Na, mutasd, hol laksz! - mondta, aztán könnyedén felmászott a létrán a padlásra a fiú után.
Hanem azonban amikor a kékszemű kölyök minden ajándékát előkapkodta a ruhái alól és Bíbic kezébe nyomta őket egymás után a kék és zöld szemek egyre nagyobb pislogásokkal követték az eseményeket. Az almát látva elképesztő erővel tört rá az éhség, melyről a menekülés és a nagy izgalom alatt egészen megfeledkezett, így hálásan elfogadta, ámde másik kezébe rögtön egy liliommal ékes, itt-ott foghíjas hajtűt kapott, melyet látva felcsillantak szemei, éppen úgy, ahogy a hajtű csillant meg a padláson világító olajlámpa gyér fényében, de nem volt lehetősége alaposabban szemügyre venni az ékszert. Épp csak arra volt ideje, hogy átvegye másik kezébe, melyben az almát tartotta, a kölyök máris az üres kezébe nyomott egy rozsdás patakaparót, amit szakértői hümmögéssel kísérve nézett meg alaposan, s fogta a hajtű mellé, hogy aztán a lovászfiú az ismét felszabaduló kezébe egy kissé olvadt cukorkát tegyen, melytől szemmel láthatóan nehezére esett a megválás. Megvizsgálta azt is, majd a kék szemekbe fúrta felemás pillantását, ahogy a kölyök újra megszólalt - aztán magasra felvonta egyik szemöldökét a pironkodó kérést, vagyis inkább kívánságot hallva.
Hosszan és elgondolkodón hümmögött ezután, alaposan végigmérve az istállófiút a cipője orrától a feje búbjáig, úgy téve, mint aki azon gondolkodik, vajon megérdemli-e, hogy a kívánságát teljesítse - valójában azonban azon járt az esze, miként vágja ki magát a kívánság teljesítése alól… Majd amint eszébe jutott a megoldás, diadalmas mosoly terült szét arcán.
- Majd holnap. Mára már elvarázsoltam minden varázserőmet azzal, hogy átváltoztam - jelentette ki a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal, közben pedig lassan, alaposan szemügyre vette a padlást, mely egyúttal a kölyök lakrésze is volt.
- Egyébként, mi a neved? - kérdezte aztán, újfent a fiúra pillantva, azonban tekintetét hamar elkapta róla, mikor az egyik gerenda felől panaszos nyávogás hangjára lett figyelmes, így rögvest a hang irányába pillantott.
- Hát ez meg? A te macskád? - kérdezte, ahogy féloldalas mosolyt villantott a fiúra.


P.S.:Hn! ...Aztán milyen virágot...? Mood: Le Bal des Chats
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Aug. 10 2019, 22:52
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



...cérnára, cinegére... @

Ha lehet, még jobban elkerekedik a szeme, szinte már félő, hogy menten felrepeszti a szemgödrét. Rizz még korabeli gyerekkel sem igen sűrűn találkozott a fogadóban, nem hogy egy igazi tündérrel! Mondjuk gyanús is volt neki, most, hogy a fiú így felhívja rá a figyelmét, hogy tündérhez képest meglehetősen nagy darab, de hát a lánykára egyáltalán nem ragadt még semmi sem a felnőttek előítéletességéből, így aztán ki lenne ő, hogy szóvá tegye az ilyesmit? A fiú magyarázata azonban nagyon is logikus, Rizz csak úgy issza minden egyes szavát.
- Tudtam ám! Csak leteszteltem, igazi tündér vagy-e. - Állát konokul felszegve fonja össze karját a mellkasa előtt, mert hát mégsem éghet be, olyan nem lehet, hogy még ennyit sem tudott a tündérekről! A szárnymasszírozós baki csupán egy furfangos teszt volt részéről, úgy bizony.
Felkíséri a padlásszobába a fiút, büszkén megmutatja neki szerény birodalmát, majd kipakolja neki az ajándékokat is. Szégyelli, hogy csak ezeket tudta összekapkodni az istállóból, de hát nem készült vendégre, főleg nem ilyen nagyszabásúra. Összefűzi az ujjait a háta mögött és epekedve lesi, elnyerte-e a tündére tetszését a tárgyakkal. Annak felemás, méricskélő pillantása alatt rendesen ég mindkét orcája, zavartan hintázik előre-hátra a talpán, hol cipője orrát, hol a vörös loboncot lesve. Az ítélet hallatán megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle.
- Itt nyugodtan álomra hajthatod a fejed, kedves tündér. Nem kell aggódnod a varázserőd miatt. - Azzal máris két tenyere fogságába ejti a fiú kezét, dacára annak, mennyire van tele. Ha kell, előtte kipakol belőle, csak hogy megszorongathassa a tündérkéje kacsóját és kifejezhesse elszántságát és háláját. - Vigyázok rád! - belemondja a fiú felemás szemébe, hol az egyikbe, hol a másikba pillantva, hogy ígérete mélyen beivódhasson a csodalény lelkébe. Ha kell, egész éjjel virrasztani fog, ám semmi pénzért nem hagyja, hogy megzavarják megmentője álmát.
- Rizpa vagyok, de a Rizzt jobban szeretem. Téged hogy hívnak? - ledobja magát a szalmába, de nem ereszti közben a fiú kezét sem, így próbálja őt is magával húzni. Vigyora fültől fülig húzódik, a puffanásban beütötte ugyanis a sejhaját, ám pont ettől olyan vicces. Kérdezne még valamit, de a nyávogás elvonja a figyelmét. El is feledkezett az állatról, megkönnyebbülten sóhajt fel, hiszen ezek szerint sikerült elkerülnie a betolakodókat.
- Cirmos! Nem az enyém, csak a barátom. Ahogy a cickák. - Sután mosolyogva odainteget a fent nyújtózkodó állatnak, magyarázata végén pedig a tündérre esik a pillantása. Annak féloldalas mosolya láttán valami alattomosság szökik a testébe és megrángatja bordái ketrecét, szinte belerázkódik az egész teste és égni kezd tőle a füle. Nem érti, miért, de képtelen állni a felemás szempárt, mintha a homloka közepét böködné láthatatlan, apró tűkkel. Lesüti a szemét és a kezét is elengedi, már ha a másik nem szabadult még ki. A szalmába túr. Mikor ismét rászánja magát és felnéz, a furcsa bordarángatás elmúlt, már a torka sem olyan száraz.
- Semmi sem az enyém, csak az a párna, de azt is a bácsiéktól kaptam. A ruhákat is. Az istálló az övék, ahogy a lovak. A Cirmos meg senkié sem. Én sem vagyok senkié. Aki senkié sem, annak semmije sincs. - felhúzza a térdét és átkarolja őket. - Kivéve az, ami mindenkié! Az az enyém is egy kicsit. A levegő, az a tiéd is, meg az enyém is. És a napsütés. Az eső. A szél. A tenger. Nem, a tenger túl vad és haragos, ő senkié sem szeretne lenni szerintem. - Végül vállat ejt, gondolatmenetét mosollyal zárja le. Ahogy a fiú kezében lévő almára esik a pillantása, eszébe jut valami. Elnyújtózik a szalmán és kivesz a párnája alól egy rozsdás kis bicskát.
- Adsza! - nyújtja a kezét az almáért. - Felvágom neked. Van még csomó alma, ha éhes vagy. Dőlj csak le, kedves tündér! - Egy kézbe fogja a bicskát és az almát is, hogy szabad kezével ránehezedhessen a fiú mellkasára, fekvő helyzetbe nyomva őt. A terve szép és jó, csakhogy a fizikai erőkülönbség rögtön megmutatkozik, ami elsőre kicsit meghökkenti Rizzt, ám aztán makacsul felfújja az arcát és nekifeszül, hogy ha gerincsérvet is kap, de bizisten lefekteti fél kézzel ezt a tündért!


P.S.:szépet! ... pirosat!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Aug. 25 2019, 01:58
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



"...ugorj cica..." @

Amikor baklövését leplezve korrigálta magát a szöszke fiú, Bíbic csak sejtelmesen mosolyogva bólintott - dehogy volt ő tündér, de ki ő ahhoz, hogy elrontsa a játékot?
Kifejezetten kíváncsian követte fel a kölyköt a padlásra, ahol is vendéglátója szemmel láthatóan minden kincsét elétette hálája jeléül, és amikor a kínos kívánság alól is sikerült kibúvót találnia, megnyugodva vette alaposabban szemügyre a lovászfiú lakhelyét, míg az beszélt. Aludt már sokkalta kellemetlenebb körülmények között is, a széna és a lovak szaga semmivel sem volt rosszabb számára a belőle áradó sár és avar illatánál - bár a hosszú hajókázásnak köszönhetően alighanem most inkább tengervíz és nedves fa aromája áradhatott belőle. A “varázsereje” miatt pedig a legkevésbé sem aggódott, és amíg tehette, a patakaparót és a hajtűt elsüllyesztette egyik zsebe mélyére, még épp az előtt, hogy a kölyök újból két tenyere közé fogta volna felszabaduló kezét, amire már ő is újfent a fiúra pillantott. Annak hálás és elszánt tekintetét látva pedig felvonta egyik szemöldökét, míg a szöszke először az egyik, majd a másik szemébe nézve ejtette ki a szavakat: “vigyázok rád.” Hn! Csibészes mosoly kúszott ajkaira az ígéretet hallva, kék szeme mint egy zafír, a zöld pedig akár egy jádekő csillant fel az olajlámpás fényében.
- Szóval velem akarsz aludni? - kérdezte hetykén, arcáról azonban nem tűnt el a pimasz vigyor, tán egy leheletnyit finomodott csupán, mikor rákérdezett a kölyök nevére. Szóval Rizz.
- Bíbicnek hívnak - felelt aztán Rizpa kérdésére, majd ahogy lehuppantak a szalmába, a kölyök vigyorát látva tovább szőtte a mesét: - De a Sor’ne, a nővérem, aki egy driád, ő úgy nevez, hogy Vanael, így mondják a bíbicet tündenyelven… Aztán meg Ysghith mellett találkoztam egy névtelen jótündérrel, akit én neveztem el Tündér Széptövisnek, azt meg úgy mondják tündéül, hogy Elyon Elyndraen; na, az a fehérnép meg úgy hívott, hogy Bóbitás Bíbic - mesélte játékos mosollyal arcán, elvégre, adnia kellett a látszatra, hogy ő bizony tündér. Mindebben a legszebb azonban mégis az volt, hogy egyetlen szava sem volt hazugság.
Bár látta Rizz arcán, hogy kérdezett volna még, hirtelen mindkettejük figyelmét magára vonta a cirmos macska nyávogása, akit, mint kiderült, meglepő módon Cirmosnak hívtak. A név kötelez.
Bíbic féloldalas mosollyal arcán pillantott a fiatalabbra, míg az a cickákról beszélt és integetett a macskának, ám furcsállva ráncolta homlokát, ahogy a szöszke elhallgatott, s amíg figyelte, ahogy lesüti pillantását, legnagyobb meglepetésére amaz a kezét is elengedte. Csöndesen leste, ahogy a szalmába túrt, aztán amikor a fiú újra beszélni kezdett, míg hallgatta, lustán dobálta egyik kezéből a másikba az almát, miután a cukorkát zsebre vágta. Rizz szavai azonban megpendítettek benne valamit, valami furcsán ismerős, mégis idegen emléket, s ahogy ezen járt az esze, az alma egyre lassabban vándorolt át egyik kezéből a másikba, míg végül megállapodott a bal tenyerében, Bíbic pedig csak figyelte a kölyköt, ahogy ott ült mellette, felhúzott térdeit átkarolva. A fiú könnyed vállrándítása és halvány mosolya láttán pedig hosszan hümmögött. ...Talán mégsem olyan buta ez a kölyök, mint azt elsőre gondolta.
Elmélkedett volna még tovább is az elhangzottakon, de arra eszmélt fel töprengéséből, hogy Rizz az almáért nyúl és kéri, Bíbic pedig egy könnyed mozdulattal a kezébe dobta, majd megtámaszkodott maga mögött mindkét kezével, aminek okán a szöszke hirtelenjében nem is tudta hanyatt dönteni. Ez a fordulat őt is meglepte egy pillanatra, bár sejtette, hogy ha nem is sokkal, de egy kicsit erősebb, mint az istállófiú - az újabb nekifutásra azonban dafke jól megtartotta magát, hogy már csak azért se tudja félkézzel hanyatt vágni. Nem mintha nem fájt volna a mellkasa, ahol Rizz tolta minden erejével, de volt akkora görény, hogy fejét hátradöntve fütyörészni kezdjen, úgy téve, mint akinek meg se kottyant a dolog - pedig meg kellett feszítenie minden izmát istenesen, hogy ellen tudjon tartani. Ellenben annál jobban szórakozott.
- Ömm… Akarsz valamit? - kérdezte széles vigyorral arcán, aztán egyszer csak hopp! Engedett a szöszke lökésének, és hanyatt dőlt a szalmában - Rizz pedig utána. Bármilyen hangot is adott ki magából ezután a fiatalabb, és bármilyen fejjel is nézett fel rá egy ilyen merénylet után, az Bíbicből őszinte és szívből jövő kacagást váltott ki, de azért összeborzolta aztán a gyömbérszín hajtincseket a kölyök fején, hogy megenyhítse.
- ...Nem muszáj amúgy felvágnod, megeszem én egyben, csutkástul - kuncogta, az almára bökve. - Egyébként, akkor ez is mindenkié? - fűzte hozzá kérdését, aztán tarkója alatt összefontja karjait, és a padlástetőt kémlelte elgondolkodón. - Különben meg… honnét tudod te, hogy valami senkié vagy valakié? Ha nem tartozik valami valakihez, akkor saját magához tartozik. A levegő, a napsütés, az eső és a szél, de a tenger is csak önmagáé. Sőt - nézett aztán a fiatalabb szemeibe, szokatlan komolysággal. - Még te is. Inkább legyél saját magadé, mint bárki másé.


P.S.:...Mondjuk pipacsot?
Mood: Le Bal des Chats
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Szept. 19 2019, 23:24
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



huss!! ...vagy nem? @
A kérdésre értetlenül jobbra dől a feje, mintha mi sem lenne természetesebb a számára annál, hogy együtt alszanak. Igaz, hogy a társasága nem méltó egy tündéréhez, de ez most a fiú jólétét és épségét szolgálja, így kénytelenek szemet hunyni a társadalmi különbségeik felett.
- Másként hogy vigyáznék rád? - Arról nem beszélve, mennyire magányos lehet egyedül aludni, ha van társaság is, aki odabújhatna helyette. Elhelyezkedik közben törökülésben a tündérrel szemben és érdeklődve hallgatja annak meséjét.
- Bíbic! - Áhítattal rebegi a nevet, annak különleges csengése teljesen alátámasztja a tündérekről szőtt ábrándokat a fejében. Vadregényes kalandokat fest le elé elfekről és mindenféléről. Akár hazugság is lehetne, Rizz mégis hisz neki. - Gyönyörű neved van! Bóbitás Bíbic, Vanael... - Ingere támad, hogy maga is elnevezze valahogy a tündért, ám semmi nem jut eszébe, ami méltó lehetne őrá vagy a találkozásukra. A macska azonban megszakítja beszélgetésük fonalát, és mire elmegy, Rizz feje már teljesen máshol jár. Épp gondoskodását szeretné kifejezni, ám terve csúfos kudarcot vall már az elején, mikor nem sikerül fél kézzel lefektetnie a tündért. Eleinte udvarias, előzékeny mosollyal próbálkozik, de ahogy a fiú már szándékosan ellenáll, bedurran egy ideg a halántékán és arcát felfújva feszül neki.
- Volnál...? Szíves...? - Összeszorított fogai közt szűri a kérdést, míg a v-t formálva ki nem csusszan egy félig sikkantott "gyahh!" a száján. Az ellentartás megszűnik és a lány gyermeki ereje teljében vágódik el Bíbiccel együtt. A fiúnak határozottan éreznie kell, ahogy mellkasuk egymáson csattan, hogy a várt keménység helyett valami puha tompítja Rizz részéről az ütközést. Pontosabban kettő valami, miket a lányka fájón dörgöl át, szabad kezét a fakó fürtök mellé támasztva, ahogy feljebb tolja magát. Durcás képét egészen vörösre csípi a fojtott neheztelés, ám ahogy a másik a hajába kócol, végül megadón felkacag.
- A csutkát nem szabad, attól beteg leszel - csóvál a fején, ám ahelyett, hogy elhúzódna, inkább feneke mellé húzza a sarkait és Bíbic hasára támaszkodik, úgy figyeli. Ragaszkodik hozzá, hogy felvágja neki az almát, mert ez a gondoskodás mesterfoka, egy olyan szint, amit csak azoknak teszünk meg, akikkel igazán törődünk - Rizz már csak tudja, hiszen a szeretett néni ritka gesztusainak egyike volt ez, hogy felvidítsa, mikor megbetegedett vagy magányos volt. Kis időre azonban félreteszi az alma-projektet, lefoglalja ugyanis a látvány. Mert éljen bármilyen szokatlan és nomád körülmények közt is egy istálló padlásán, Rizz attól még ugyanúgy lány, Bíbic meg fiú, és ő sosem látott korabeli fiút ilyen közelről - ilyen szépet nem! Úgyhogy miközben annak gondolatmenete új árnyalatokat adott világnézete palettájához, lassacskán leheveredett rá, mellkasát a fiú törzsére fektette, állát megtámasztotta a tenyerén és csak bámulta alulnézeti profilját, mintha a világ legnagyobb csodáinak egyikét látná, és ahogy a tündérfiúja lélegzett, úgy emelkedett rajta ő is, ennél békésebbet pedig el sem tudott képzelni.
- És a szerelmesek? Ők egymásnak adják magukat. A matrózok beszélgettek erről a minap. Ha két ember szereti egymást, a lelkük testet cserél és egymáséi lesznek. Mondjuk azt nem értettem, miért kell levetkőzniük hozzá... - Homloka ráncba szalad, de aztán el is hessenti a gondolatot, mintha nem lenne fontos. Sok mindent nem ért, amiről a felnőttek beszélgetnek, ez a kép viszont, hogy egyszer talán ő is tartozhat valakihez, nagyon megtetszett neki. Bíbic szavai ellenben mágikus erővel hatnak rá, megbűvölten ragad bele a tekintetébe fúródó kék-zöldbe, még levegőt venni is elfelejt, és mikor megteszi, ábrándozó sóhajként fújja aztán ki.
- Csak magunkhoz tartozni nem magányos érzés? - kérdi végül, miközben a fiú pillantásától cukormáz olvad a lelkén. Tenyerét szétbontja annak mellkasán, a szegycsontja felett, állát arra támasztja rá végül. Pislogása ellaposodik, álmosság tompítja szembogara fényét, de még küzd ellene.


P.S.:a pipacs a kedvencem! legyen pipacs
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Ápr. 19 2020, 17:25
Vendég
avatar

Vendég


Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)



"...az egérre, te!" @

Rizz költői kérdését hallva Bíbic csak a szemét forgatta elnéző mosollyal. Nem mintha nem tudott volna magára vigyázni, de olyan bűbájos magabiztossággal állította a lovászfi, hogy márpedig ma este ő fog vigyázni rá, hogy nem állta meg somolygás nélkül. De volt benne azért annyi, hogy nem tette szóvá a dolgot, ugyanis valahol a szíve mélyén imponált neki ez a fajta naiv önbizalom. Egészen azt az időt juttatta az eszébe, amikor még megvolt mind a hét Elveszett Fiú, és… De rég is volt.
Elmesélte hát a közben mellé telepedő fiúnak, hogy kik és milyen neveket adtak neki eddig, Rizz áhitatát látva pedig egy pillanatra egészen zavarba jött. Csendesen tűrte a kölyök rajongását, ám szerencsére Cirmos felbukkanása után merőben más irányt vett a társalgásuk. Olyan irányt, ami különösen szórakoztatta a rőthajú tündérimposztort.
Ahogy a hiába erőlködő istállófiúval egész egyszerűen hanyatt dőlt, s a szöszke sikkantva borult rá a csínyt követően, Bíbic mintha érezni vélt volna valami merőben szokatlant a mellkasának feszülni - pontosabban két furcsa, puha valamit, amik mintha… De mire végiggondolta volna a dolgot, a fiú feltámaszkodott, Bíbic pedig a rá vetett durcás tekintetet látva jóízűen elnevette magát, s utána békítően borzolt a gyömbérszőke tincsek közé ujjaival. A gondolat elszállt - de a gyanú megmaradt… Lehet, hogy…? Vagy csak képzelődött…? Na majd megnézi ezt magának!
- Dehogy leszel beteg tőle… - forgatta szemeit aztán. - Az ebihaltól, meg a meztelencsigától, na, azoktól még azt is kihányod, amit meg se ettél! Az almatcsutkától semmi bajod nem lesz - nevetett fel aztán, ugyanis túlságosan is sok gyakorlati tapasztalata volt abban, hogy mit tudott gond nélkül befalni néhány farkaséhes vakarcs az erdőben, és mit nem. A békacomb, a gyíkfarok és a patkányhús is az ehető kategóriába tartozott, de ha már tényleg nagyon nem bírtak magukkal, akkor még a szöcskékre vagy a földigilisztákra is ráfanyalodtak. Hiába, az éhség nagy úr.
De nem ezen járt az esze most, mint inkább azon, amit a szőke kölyök mondott neki az egymáshoz tartozásról. Meg is csillant valami különös fény a felemás szemekben, mikor a lovászfi a mondandója végére ért, Bíbicnek pedig elég határozott véleménye volt erről ahhoz, hogy ne akarja magában tartani. Arra nem számított, hogy mindeközben a kékszemű egész egyszerűen kényelembe fogja helyezni magát a mellkasán, de azon kapta magát, hogy a legkevésbé sem zavarja ez a helyzet. De mintha megint érezte volna azt a két puha valamit ott, amaz mellkasán… Ahogy azonban erre gondolt, a szöszke újabb kérdéssel lepte meg, s máris összeszaladtak a fiú szemöldökei az információt hallva, majd egy pillanattal később kisimultak a ráncok a homlokán, s felkuncogott.
- Nem tudod? Azért, hogy a férfi a nő lába közibe tegye a farkát - közölte a legtermészetesebb módon, nemes egyszerűséggel romba döntve ezzel a gyermeki ártatlanság mentsvárát. - Pfft, még hogy lelket cserélnek… - mormogta aztán, halkan, de hiába akarta, hogy ez a megjegyzés a lehető leggorombábban hangozzon, akaratlan is eltöprengett azon a csúnya fintorán a sorsnak, hogy ő vajon nem pont ugyanezt teszi-e minden alkalommal, amikor felveszi valaki másnak az alakját? ...A Nyanya azt mondta, hogy egy doppler nem csak a testet másolja le tökéletesen - hanem a lelket is. Bár, ez még nem volt igazi csere. Hiszen ő még senki másnak nem adta oda a lelkét, csak… Annak az egy fiúnak, akinek az alakját viselte. ...Megrázta fejét.
Badarság. Felesleges ilyen ostobaságokon gondolkodnia. Petya meghalt Ríviában, ő pedig helyette él, és viseli az alakját tovább, amíg… Meddig is…?
A kékszemű újabb kérdésére lassan magasra emelkedett a mellkasa, majd ugyanilyen lassan süllyedt vissza, ahogy egy nagy sóhajjal kifújta a levegőt. Lepillantott a kölyökre, s óvatosan kihúzta tarkója alól kezeit, hogy utána a szöszke hátára simítson velük.
- …De - felelte némi habozás után. - Kibaszott magányos. …De inkább leszek magányos, mint hogy valaki kihasználjon - fintorogta, s mintha kicsit szorosabbra fonta volna karjait a szöszke hátán. - ...Különben meg, annyira nem is vagyok egyedül. A barátaimat keresem, csak… Elszakadtunk egymástól… És más dolgom is akadt közben… - tette hozzá azért. Végtére is, eredeti tervei szerint Skelligére készült - csak aztán Novigradban kötött ki.


P.S.:Tessék, hoztam egy marék pipacsot, te mákvirág.
Mood: A story you won't believe
Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Május 12 2020, 16:01
Ajánlott tartalom




Erre csörög a dió (Fricska & Rizz) Empty
Re: Erre csörög a dió (Fricska & Rizz)

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gyerekjáték - Dettlaff & Fricska
» Children of Mischief - Ciri & Fricska
» Tilos az á ● Fricska x Elyon
» Alakoskodás - Karméle & Fricska
» Tolvajhercegek - Eryl & Fricska

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Archívum :: Archivált játékok :: Félbemaradt játékok-
Ugrás: