Kilian Jacenty

Becenevek: Gyereidevagyagyoncsaplak, Mihaszna, Az, Kil, Kili, Lián, Jace Életkor 18 Látszólagos kor 18 Csoport/faj közrendű Foglalkozás Kovácsinas

Különleges képességek/faji adottságok

-

Jellemrajz

Kiliant bemutatni nagyon egyszerű, nem ő a világ legösszetettebb személyisége. Hajlamos lazán kezelni a dolgokat, tréfával elütni a nehéz helyzetet. Nem ő az akire szívesen bíznál fontos dolgot emiatt. Kili a jelenlegi életével tökéletesen megvan elégedve, bácsikája után ő lesz az aki a műhelyt megörökli, fedél van a feje fölött, munkája van, étele van, sőt, néha napján egy szemrevaló fehérnép is melegíti ölét. Ha a munkájáról van szó, kitartó, fontos számára, hogy amit kiadjon a kezéből, tökéletes legyen. Tudod, Kili, az emberek nem azért fizetnek, hogy trehány munkát adj ki a kezedből. Hiszen a trehányul elkészített kard halált okoz. A trehányul megpatkolt ló nem tud sokáig menni. A trehányul megjavított szekér kerék lerobban az áruval. És kinek lesz a hibája a halott lovag, a lesántult ló, az áru elvesztése? A kovácsé, ki trehány volt.
Sokszor terelődik el a figyelmem igazából, ha megpillantok egy formás hátsót, már rögtön nem azzal foglalkozom, mivel kellene. De most komolyan, hogy lesz belőlem legalább fele olyan jó kovács, mint a bácsikám, hogy fogom tovább vinni a műhelyt, öregbíteni a nevét, ha nem tudok koncentrálni? Nekem nem elég a száz százalékos teljesítmény. Nem kellene futnom a lányok után és pár édes szóval ágyba csábítani őket, tudom, és mégis megteszem.
Annyi minden van még mindig, melyben jobb nálam a bácsikám!

Megjelenés

Hogyan is nézek ki? Gyönyörű, vörös hajam lágyan omlik izmos vállaimra, tovább nem növesztettem. Igen, izmos, kovács inas volnék, megedzettek az elmúlt esztendők. Mit is mondhatnék még el magamról? Jóképű vagyok, lányok bálványa, persze vigyázok azért, nagyobb gond ne legyen. Szemeim világos szürkék, már-már fehérek, nem tudom hogy sikerült összehoznia ezt szegény megboldogult anyámnak, nagy eséllyel ebben a tekintetre az apámra ütöttem. Az apámra, kit sose ismertem. Röpke 181 centimmel Oskar bácsikám felé magasodok, kidolgozott felső testemmel bármelyik hölgyeménynél nagy sikert aratok, egyszóval, nincs nagyon kifogásom a kinézetem ellen. Talán azt sajnálom, hogy sehogy se akar még szőr nőni az arcomon, dehát senki se lehet tökéletes, nem igaz? Bőröm enyhén napbarnított, hát igen, így jár ki nyáron kint lóg sokat. Foglalkozásomhoz képest fürge vagyok, és inkább az emberiség hajlékonyabb felébe tartozom.

Előtörténet

- Elfolyt a magzatvíz! – Kiáltás, lábdobogás.

- Nagyon szépen köszönöm, vajákuram, ha tudná mennyire hálás vagyok önnek ezért! Nagyon gyönyörű csapásokkal oldotta meg a falu problémáját, mely már hetek óta sújt minket. Jöjjön el vacsorára hozzám és az én Annámhoz legalább, kérem – hálálkodik egy földműves ember. Huszas évei elején járhat, és mégis, vörös hajába már befurakodott pár ősz szál, melyek meglepő módon jól álltak neki. Folytatja tovább a csevegést, láthatóan nem esik nehezére a beszéd.

- Vizes lepedőt! - Fájdalmas kiáltások, nyögések.

- El se tudja képzelni, mekkora szerencse a kis községnek, hogy maga itt járt! És a feleségemnek, most jár a nyolcadik hónapjában, nem tudom mi lett volna vele, ha ott hagyom a fogamat. Sajnos nincsen egy fél garasom se cserébe, pedig meghálálnám. Mit is tudnék magának adni? Tudja mit, uram, mi lenne ha azt adnám, amim van de nem várok? Van az a meglepetés törvénye, arra gondolok – a férfi tényleg azt hitte, hogy van még egy hónapja a feleségének. Hogy a gyermek időben érkezik.

- Kisfiú és egészséges! - Kiáltja mosolyogva a bába.

Naplementében sétál a kettős, a vaják és a férfi. Egyszerű udvarba érnek, egy sovány tyúk kapirgál az udvaron, körülötte kiscsibék. A házból csecsemő sírás hallatszik. A vöröses hajú lesápad, emlékezve az ajánlatára, és arra, amit az jelent. Pár nekkerért cserébe eladta a saját gyerekét. Azt hitte, hogy kikelnek a tojásból a kiscsibék. Vagy éppen befogad az asszony egy újabb állatot. Erre nem számított.

- Kilian Jacenty – suttogja kimerülten a nő. Mindig a kedvenc virágáról szerette volna elnevezni a fiát, ugyanakkor a férjével megállapodott, hogy kap egy férfias nevet is.


- Gyere csak Jacenty, üljünk le egy kicsit és beszélgessünk el ez kicsit – a férfi a negyvenes évei vége felé járhat, a nagybátyám ő. Aki befogadott, mikor másfél évesen eltemették a szüleimet a járvány miatt. Borzalmas betegség sújtotta a falut állítólag, nem emlékszem már rá, nem is emlékezhetek. Túl kicsi voltam ahhoz. Utána kerültem ebbe a kisvárosba, a legközelebbi rokonomhoz. Nem nagyon tetszik nekem, legutóbb nyolc éves koromban volt ilyen komoly és hívott a második nevemen beszélgetésre, amikor valami fontos van. Istenem, mi lehet az, nem csináltam semmi rosszat. Leülök a székre és várom, hogy megszólaljon.
- Tudod, beléptél abba a korba már, mikor rájöttél, hogy a lányok nem csak valami furcsa lények, hanem szemrevaló teremtések. Én is voltam fiatal, tudom miről beszélek – mély lélegzet – szóval annyi a lényeg, hogy szüzet lehetőleg ne, azzal soka  macera te meg nem vagy gyakorlott, aztán ha baj történik a nyakadba varrják. Ha eljegyzettel, vagy férjezettel csinálod, akkor nem kell ilyenre gondolnod természetesem – azt hiszem, az öreg komolyan vette a szülői feladatát és megtette azt, ami tőle telhető. Nem tilt, csak mondja mire számítsak – ó, és még valami. Az udvarlás. Szeretik, ha kapnak valami kis ajándékot, szép szavakat, apróságokat, ha növényhez hasonlítják őket. Nem annyira bonyolultak a nők, mint gondolják Kili, csak hagyni kell őket beszélni. Nagyon sokat beszélnek - hegyezem a fülemet, figyelmesen hallgatom, ez érdekesnek ígérkezik.

- Csillagvirág! – Köszöntöm mosolyogva a zöldszeműt aki erre csak elpirul. Nem is értem, hogy miért, ami pár héttel ezelőtt történt, az nem az a fajta dolog, amelyen pirulni kell. Mintha én lettem volna az, aki megesett lányt csinált volna belőle, pedig nem. Azért érintetlennel nem kezdek – hogy s mint, édes aranybogaram? – Kérdem meg tőle.
- Szervusz Kilian, jól ami azt illeti – teszi hozzá halkan, és még jobban elvörösödik. Nem is értem miért, olyan édes volt akkor és beszédes, most meg mint egy érett paradicsom, mely csak arra vár hogy elfogyasszák. Ezek a nők, sose bírnak normálisan az ember szemébe néni. Mintha a kapcsolaton annyira nagyon változtatna a dolog.
- Ennek örülök, barna hajú szépség. Lenne kedved eljönni vasárnap megnézni a piacot? Vagy esetleg elmenni sétálni? Gyönyörűek a vadvirágok most a réten, bár igaz, szépségük a közeledbe se ér – teszem hozzá álmodozó hangon. Nahát, erre még jobban elpirult a kicsike. Haja barna, szeme zöld, bőre mint a tej, olyan fehér. Marianna, nem is tudja, hogy mennyire szép igazából. Emellett még kedves is, és barátságos, lehet vicceket mesélni neki, és még főzni is tud. Lehet, egyszer meg kéne kérnem a kezét, bár nem tudom magam elképzelni apaként. Á, hülye ötlet az, jobb ez így. Aztán meg, nem is lenne rá időm. Minden másodlagos az én múzsám mellett, mely nem más, mint a tárgyak megmunkálása, a mesterség, melyet kicsi koromtól tanulok.
- Mi lenne, ha inkább ma mennénk el valahova? – Kérdezi meg sejtelmes mosollyal. Egyik felem örül, másik sír, én meg sajnos vissza kell hogy utasítsam az ajánlatát.
- Sajnos nincs időm rá, még be kell fejeznem egy tőrt, csak friss levegőt szívni jöttem ki – mondom ki szomorú képet vágva hozzá. Szívesen lennék vele, de igazából a műhelybe még szívesebben lennék most – ha megbocsátasz, most magadra kell hogy hagyjalak, szépség – búcsúzom el tőle és megyek vissza.

Példareag

Multi vagyok, a gazdám meg halogatott, példareagot most nem kaptok

Drága Kilian!

Elfogadva!

A krónikák mindig csak azokról a gyermekekről szólnak, akiket a nagy általánosságban gonosznak beállított vajákok elragadnak szerető szüleik mellől. Mily szomorú is az, amikor odaígérnek valakinek, de célt tévesztesz, és végül a sors mostohán cserben hagy. Nagyon szépen festetted fel a realizáció pillanatát Kilian apjában, amikor rájön, hogy mit is tett, amikor nagy könnyelműen a meglepetés törvényére hivatkozva odaígérte a gyermekét a vajáknak. Kilian nem egy komplex karakter, de nagyon szórakoztató és izgalmas oldalait festetted le abban a kis helyzetgyakorlatban, amit elénk tártál. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul Kilian sorsa, rájön-e valaha, hogy miféle sorsot szántak neki eredetileg, netán egyszer megunja a kemence forróságát, ki tudja, tán még a szépséges csillagvirágszemű Mariannát is feleségül veszi. Nem is tartalak fel tovább, csak arra kérlek még meg, hogy tégy egy kitérőt vágtázó piktorunk arcképcsarnokában, hogy lefestherre az arcképed, aztán már mehetsz is mindenféle szerzeteknek fémet kovácsolni!

Avatarfoglaló