Björn Drummond

Becenevek: A Hegyek Nagy Grizzlyje, Maci (csak Wilkinának), Pupák (csak Wilkinának, ha nem kéne tovább bőszítenem az én kis kincsemet), Pici (családon belül) Életkor 38 év Látszólagos kor kora középkorú Csoport/faj Vaják - Medve iskola Foglalkozás professzionális szörnyvadász, mellékállásban kocsmai öklöző

Különleges képességek/faji adottságok

Rendelkezik a vaják hormonokkal, amelyek fejlettebb fizikai képességeket biztosítanak neki, tovább növelik amúgy is irdatlan erejét és szívósságát, elméletileg gyorsabb is miattuk, de ennek nincs komoly gyakorlati látszata. Minden érzékszerve sokkal fejlettebb, mint egy átlagos vagy akár jól képzett embernek, orra vadászkutyákkal vetekszik, hallása éles mint egy rókának, szemei macskákkal konkurálhatnak.
Kimagaslóan képzett fegyveres harcos, remekül bánik a kétkezes nehéz fegyverekkel. Jól tud verekedni pallossal is, de választott fegyvere a kétfejű csatabárd, amelynek egyik oldala ezüstözött. Jól képzett és gyakorlott öklöző és birkózó.
Elméletileg képzett az alkímia terén is, fejből bármikor kikotyvasztja a Fehér Raffard-Fecske-Macska vaják szentháromságot, bármi máshoz már elő kell szednie gyűrött receptjeit a nyeregtáskából. Viszonylag jól elboldogul a herbalizmus terén is, a fontosabb növényeket felismeri.
Kapott képzést a vaják jelekre is, de az ignin kívül, ami igen hasznos esténként a tábortűzhöz elég kevés gyakorlati köze van hozzájuk.
Kimagaslóan jó nyomolvasó, vadász és hát Skelligén látta meg a napvilágot, nem meglepő módon elboldogul tengeri járműveken akár matrózként, kisebbekkel önállóan is, emellett remek úszó. Széles mellkasába hihetetlen mennyiségű levegő tud beférni, gyöngyhalászokkal vetekszik a mélység amibe alá merülhet. Vérbeli halász.
Kifejezetten gyenge, rossz lovas, de pusztán utazáshoz meg tudja ülni, harcolni ne akarjon nyeregből...

Jellemrajz

Skelligei, ez pedig alapvetően sokat elmond róla. Nem az a túlgondolós fajta, egyszerű lelkületű, egyenes ember. Ez nem azt jelenti, hogy ostoba volna, csupán a legtöbb esetben nem fog szélesebb síkban, meg nagy távlatokban gondolkodni, őt a szerettei, a becsülete érdekli, a politika, meg diplomáciai következmények és hasonlók nem az ő asztala. Lobbanékony természet, könnyű felmérgelni, de amilyen hamar jön a dühe, olyan gyorsan múlik is. Alapvetően nem haragtartó típus, ahhoz már nagyon komoly dolog kell, amit ő maradandó sebként él meg é tovább foglalkozik vele 10 percnél, de akkor sohasem bocsát meg. Víg kedélyű fickó, szereti a tréfát, szívesen heccelődik és őszintén tud öblösen röhögni saját magán is. Soha nem szegi meg adott szavát, soha nem árul el barátot vagy fegyvertársat és mindig elvégzi, amire leszerződött. Bár durvának és faragatlannak tűnhet, de alapvetően kedves természet, aki a maga módján megadja a tiszteletet a kornak, a nemnek és a bölcsességnek. Kifejezetten szeret versengeni, legyen az kártya, kocka vagy ököl, egy jó összecsapást sosem utasít vissza, ha veszít, csak nevet a dolgon, igyekszik tanulni belőle. Forró szigeti vére köti Wilkinához, a Vörös Farkashoz, minden porcikájával imádja a lányt még ha a játékos rivalizálás, a barátságos vita nem is idegen tőle. Szereti a jó meséket, az erős italokat, a zsíros ételeket és a mulatságot. A pénz nem érdekli, de a hírnevére igenis hiú, nagy álma, hogy nagy dalokat írnak majd róla a szkaldok. Róla és a kedveséről.

Megjelenés

Björn a kontinens viszonyai között egész szépen megtermett ember, 201 cm magas és nagyjából 140 kilónyi tömény csont, hús, izom. Na meg némi háj deréktájt, ami éppen elfedi a hasizmait. A vaják gének megakadályozzák az elhízásra való hajlamot, de a hideghez mutálódott skelligenei alapgének biztosítottak némi hőszigetelő réteget. Tengeri nép fiaként a sós víz és a szelek némileg kicserzették az arcbőrét, szénfekete haját a Drummond klán stílusában oldalt kiborotválja, a maradékot hosszúra hagyja és befont copfban viseli. Erős szakáll takarja arca nagyobb részét, amely egész nyakát elfedi, szépen rendben tartja. Ékszereket ezütmedálján kívül nem hord, testét azonban skelligei dicsőségtetoválások borítják, amelyek élete legfontosabb eseményeiről adnak számot. Ezek közül egyet, egy égre vonyító farkast saját késével metszette aprólékosan a szíve fölé, a legfontosabb helyre. Öltözködését az egyszerűség és a praktikum jellemzi, jellemző színei nincsenek, leggyakrabban barna, vagy fekete, de többnyire festetlen bőr. Alapvetően természetesen nem páncélban mászkál, hisz nem egy kényelmes, ellenben fárasztó viselet még a legkönnyebb is, csak akkor ölti magára nehéz vértezetét, ha okát látja. Egy hosszú nyelű, két kézre tervezett, duplafejű csatabárd a jellemző fegyvere, amelynek egyik éle ezüstözést kapott, ezzel az oldalával üt, ha szörnyekkel kell megverekednie, a pusztával amikor nem ezüstérzékeny ellenféllel. A kontinens vajákjainál elterjedt számszeríjjal szemben ő klasszikus hosszú íjat csatolt a nyereg mögé. Medvékkel és a Drummond klán jelképével faragott ivószarva mindig át van vetve felső testén, rajta kívül csak egyetlen lény ajkai érinthetik meg, legalábbis ha jót akar magának az ember.

Előtörténet

Nosza, gyere csak, nem kell félned kicsi! Hahaha! De nem ám. Tudom én, még a magamféle apróbbra nőtt szigeti emberektől is összerezzennek a ti csontjaitok itt a kontinensen, de nem bánt ám ez a szőrös medve. No hát mivel is keresed a napi betevő sörödet? Mágia? Dalok? Szörnyek? Ehh, egyre megy. Tedd csak le a seggedet a tüzemnél, ahol Björn Drummondnak jut a gyomrába vadhús és sült hal, ott nem fog éhezni magadféle kákabelű se. No, ne kelljen kínálgatni, tépjed, egyed, lakjál jól nekem! Úgy van, úgy! Akad egy kis méhsöröm is. No hát... Na hogy én? Vándorló vaják vagyok, aki Skellige gyönyörű szigeteiről hajózott át a kontinensre. Ha teheted mindenképpen látogass át oda egyszer, a skelligei lélekmelegítő pálinkák és a moszattal töltött vajas polip olyasmik, amiket ha megízlel a nyelved, hát soha nem akarsz mást enni. Nem ám! No hogy mi? Micsoda kis kíváncsi vagy! Hahaha! Nem bánom no, jobban esik ez a kis előétel is, ha az ember mesél is mellé kicsinység. Nem vagyok éppen bárd, de szeretem a jó meséket, talán bizony meghallgathatod majd az enyémet is. Tehát ki is volnék? Egy bölcs druida azt mondotta egyszer nekem, az ember életét az abban legfontosabb személyek mutatják meg igazán, akik leginkább kihatottak rá. Ezekből pedig kevesebb van, mint gondolnánk sokszor. Bizonyára igaza lehet, még ha a vodkától már a szeme se állt egy irányba, de azért tudod, ő mégiscsak egy bölcs druida volt. Na hát... Kik is életem legfontosabb szereplői?


Nevezik őt Örült Lugosnak, Habókos Lugosnak, meg főleg a háta mögött Elmebeteg Harci Nyuszinak is. A Drummond klán jarlja, az én nemző atyám. Kiszolgálta őt hét feleség az ágyban, meg nem mondom hány szeretőtől mennyi törvénytelen fia született, szerintem Ard Skellig következő nemzedékének vagy a fele nem házasodhat egymással, ha el akarja kerülni a vérfertőzést. Hahaha! Bizony ám. Törvényes gyerekből is volt valami huszonpár, nem tudom csinált-e még egyet-kettőt, mióta nem járom a szigeteket, mert bár már felette jár a hatvannak, úgy egyébként még fickós az öregem, ha érted mire gondolok. Klánvezérként a politikája valahogy úgy írható le: jogot formál Ard Skellig egész szigetére, ezért pedig WAAAAAAAAAAGH !!!! No ne ijedezz! Hahaha! Így szokott üvölteni atyám. No szóval pompás fickó, igazi skelligei vér. Rendes embernek tűnsz, biztosan szívesen beverné az orrod, nála ez a szimpátia jele. Hetedik gyerek vagyok a sorban és egyébként a fiúk közül én vagyok a legkisebb, alig verek fölé csak a két méternek, egyetlen centicskével. Ez van, ezért vagyok én a Pici.
No szóval a Drummond klán birtoka nem nagy, egy ügyesebben vadászó sirály három nap alatt tele tudná szarni, de még ilyen kis birtokokon is tudnak támadni kellemetlen nehézségek. Például egy-két jóképű, elszabadult villásfarkú. Ilyenkor odaát ugyanaz van, mint itt: vajákot kell bérelni. Meg is tették, az el is végezte a munkát, Lugos pedig remek alkalmat látott rá, hogy tisztességes mesterségre taníttassa valamelyik kölykét, csökkentse a gyerekzsivajt és a majdani trónkövetelők számát a halála után. Hát a kisebbek közül az egyiket, nevezetesen engem, beajánlott a vajáknak. Az meg magával vitt. Igen, tisztességes mesterséget mondtam. A tieitek rühellik a magunk fajtát. A szigeteken inkább csak furcsálkodnak, de elismernek minket, mint kiváló vadászokat. Na de nem is ez a lényeg.
A Medve iskolában kitanultam, amit ki lehetett talán, hogy tisztességes vaják legyen belőlem, ráadásul még a mutálódást is sikerült átvészelnem. Nem volt rossz hely. Volt sör, közös vadászatok és rengeteg, de rengeteg gyakorlás. Tulajdonképpen minden gyakorlás az elkövetkező életünkre. Nem kifejezetten könyvekből tanultuk a szörnyek mikéntjét és hogyanját, hanem az idősebb testvérek meséiből este, a tűz körül, nem metafizikusok leírásaiból és megsárgult kódexeiből merítettük a jeleinket, hanem ősrégi druidakövek között térdelve a bölcsességükből, egy szóval vannak dolgok, amikben a Medvék másként járják az utat a ti vajákjaitoknál, de hidd meg nekem, mi sem hozunk szégyent a mesterségre. Nem is tehetjük, mert nekünk nincs többé klánunk, mi egész Skelligét szolgáljuk, anyaföldünk szent nevét pedig nem sározhatjuk. Sok mindent megtanul ott az ember. Vívni, füvet gyűjteni, nyúzni, varázsolni, hogyne... Meg nyomot olvasni, vadászni, íjjal lőni, megfeszíteni a halász hálót, bedobni a pecabotot, lemerülni az osztrigáért, egy szál késsel elhajtani a cápát, megfőzni vagy megsütni a vacsorát, hogy ne kétszersülttel a gyomrodban vergődj éhesen éjszaka, na meg eleget robotolunk a serfőzdében is. Mi főzzük Skellige legjobb méhsörét! Én már csak tudom!
Amikor aztán kiképzett vaják lettem, felnőttem, elmentem és megöltem az első prédámat. Egy egyszerű fojtólidérc volt csak, de feltetováltattam a dicsőségjelet az alkaromra. Igazi vaják lettem. Be kell valljam, irigylem kissé a kedvesem. Elsőre egy alghoulba botlott bele! Micsoda gyönyörű első zsákmány! Nekem bezzeg be kellett érnem egy nyamvadt fojtólidérccel... Na de hát ezt adta Freya. Immár teljes értékű vajákként felkerestem nemző atyámat és elé álltam, lássa mivé lett a Drummond vér. Beleüvöltött az arcomba szokása szerint, néhányszor bele is vágott, de mielőtt elterültem vendégcsarnoka padlóján zúgó fejjel, addigra az öreg is jobbra görnyedt megropogtatott bordái irányába. Hogy mi? Dehogy voltunk bajunk egymással! Hát honnan tudná, milyen ember lett a vére, ha nem próbálja meg?! Csak ti kontinensi agyagemberkék kerítetek nagy feneket egy kis verekedésnek, odaát ez nem így megy. Gondolod talán véletlenül hívják legidősebb bátyámat Kékrevert Lugosnak? Na szóval volt pár jó ütésem, mielőtt kiterített az öregem. Azt hiszem nagyon büszke volt rám, azt mondta, nem a jó kölyköt adta oda, kellene az ilyen a Drummond klánnak. Na de én tűntem akkoriban a legsatnyábbnak, én voltam a Pici, kit adott volna oda? Bátyáim szívesen látnak vendégül a lakomákon, egy szóval sosem hoztam szégyent a vér családomra sem.


Hej a jó öreg Nils! Öregebb Medve vaják volt, ő tanított nyomot olvasni, vadat kergetni, cápát ölni késsel. Fegyvermesterből pajzstestvér, ivócimborából örök jó barát lett. Vagy öt esztendeig elválaszthatatlanul együtt barangoltuk be a szigeteket gyalog, lovon és hajón egyaránt, megvigyázta az első lépéseit a bocsnak az ösvényen a vén medve. Vállamig ért a fickó, de félelmetesebb volt a harcban, mintha egy hegy rázná magát életre, én mondom. An Craitenek született, mielőtt Skelligéé lett és az ősök harcmodorát űzte, ha sebet kapott a fájdalmából merített erőt, sokszoros erővel, semmivel nem törődve rohant a csatába, egyetlen palloscsapással beszaggatott olyankor egy hüvelykes, edzett páncélt is, mindkét oldalon. Világokon túli transzban küzdött. Úgy hívják a szigeteken ezeket a harcosokat: berzerker. Gyilkológép. Harcban, lakomaasztalnál hatalmas és félelmetes, tábortűznél és söröskorsónál kedves, igaz jó barát. Nagyban ő formálta olyanra ezt a medvét, amilyen most, a legjobb barátom.
Mint oly sok harcos, ő is szerette a fegyvereket, nagy gyűjtő volt, ha valami érdekesebb darabot talált, azt hazahozta a medvebarlangba. Egyszer, még jóval előttem, tünde mintázatú félkezes, szép kis kardra bukkant, medáljaink tévedhetetlenül jelezték: mágia munkál benne. Szép és jó az ilyesmi, de a magunk féle nem szívesen használ efféle eszközt, túl könnyűcske, nem érezni a súlyát a tenyérben, hát csak bekerült a gyűjteménybe. Sohasem adta el a fegyvereit, azok neki mementók voltak, éppen ez lett Nils veszte is. Éppen ez...
Bocsásd meg, nehéz erről beszélnem még mindig, a kis kedvesem is csak nagyjában ismeri a történetet, nem sokat faggatott róla, mikor látta a seb mélyét, amit rajtam ejtett a dolog, tudja, nem vagyok haragtartó és látta a szememben tomboló indulatokat, ha erről beszélek. A bosszú lángjait. Na szóval... Megismerkedett Nils egy féltünde lánnyal a szigeteken túlról, ágyba is bújtak egyre többször, megszerette. Örültem a szerencséjének, kedves kis fruskának tűnt a lány is. Egy nap betörtek a medvefészekbe. Ellopták a tünde kardot és elragadták a szerelmét is. Csak ő volt aznap otthon és a gazfickók után vetette magát. Egy Medvét nem könnyű eltéríteni a prédához vezető ösvényről, őt sem sikerült. Utolérte a csapatot és közéjük rúgatott a szerelme védelmében, ismerem jól, a kard a legkevésbé sem érdekelte akkor. A lány a földre zuhant, a négy briganti felvette a harcot Nilsszel. Igaz, ami igaz, bátor anyaszomorítók voltak, elismerem és tisztelem, mégis gyáva tőr oltotta ki az életét barátomnak, apám helyett apámnak. Hátulról szúrt a vértje eresztékébe a hónaljánál, majd szívig beszúrva, a rajta párolgó méreg rögtön elvette izmai erejét, nem volt többé berzerker, nem volt többé harcos, csak egy haldokló. Nem hiszem, hogy a torkába csapó kés oltotta ki az életét. Halott volt ő abban a pillanatban, mikor látta a tőr markolatát tartó kezet. A szeretett nő kacsóját.
A szigetek becsülettörvénye kemény, de egyenes dolog. Megraktam és megálltam Nils halotti máglyáját, megimádkoztam a három napot Freya erdei szentélyében két térdemen, aztán a nyereg mögé kötöttem a pallosát. Nem szándékszom túl gyakran használni, de a vér hívására vérrel kell felelni. Tutajos Chrus, a hivatásos késelő, Bütykös, a redaniai gégemetsző, Orchos, a dezertőrből lett bérgyilkos, Erdei Lyrell, az egykori scioa'tel íjász és Édes Erynn, a féltünde, a szerelmet hazudó gyilkosa. Valamelyikük el fogja mondani halála előtt, ki bérelte fel erre. A miértek a legkevésbé sem érdekelnek. A halál egy dolog, mindenkiért eljön. Tisztességes csatában nyert jó halál tiszteletet szerez annak is, ki lesújtott. De ez nem volt jó halál, nem volt tisztességes. Úgy illik, hogy kiegyenlítsem Freya előtt a számlát. Az övék tisztességes lesz, de aligha szép, ha pedig bevégzem, akkor visszahozom és eltöröm a pallosát hamvai felett Skellige szigetén. Általában nagyon rossz ötlet úgy igazán, valóban felbőszíteni a medvét, ezt pedig meg fogja tanulni ez az ötös fogat. Hiába menekültek a kontinensre vissza, én ide is utánuk jöttem...


No elég a komor gondolatokból! Orchost már utolérte a pallos és a végzet, egy szó nélkül, becsületes harcban hullott el én pedig eltemettem őt, holtában már nem gyűlölve senkit. Temeria különös földjét jártam, meg kell valljam, nagyon különös hely a kontinens. Még rengeteg dologra rácsodálkozom, nem is hasonlít a tisztességes szigeti életre sokban a tiétek. Na szóval egy kis szörnyproblémára vállaltam szerződést ezen a földön. Sok marhaságot mesélnek a ti skaldjaitok, hallottam már ezt a történetet is mindenféle vámpírokkal meg kimérákkal, marhaság! Kiméra nem is létezik, legfeljebb a mesékben. Egy egészen közönséges endriág fészekről volt szó, az óriásrovarok beköltöztek a környékre és hamar elpofátlanodtak. Na szóval a királynőt kajtatva futottam bele a másik vajákba. Üvöltő farkast viselt a nyakában. Első pillantásra olyan kis ványadtkának tűnt, csak kocsmában mutatós fajta, de azért elég szép kis pofival. Nem volt ott semmilyen szerelem első látásra, inkább csak némi kis ingerült vita, mikor felvetettem, hogy efféle kis gyereklánynak nem kéne még ilyen veszedelmes szörnyek nyomán járni, ő pedig kifejtette ez irányú véleményét. No sok szót a későbbi dolgok sem érdemelnek, levágtuk a dögöket én pedig láthattam a még csak öklömnyi csikasznak vélt farkas veszedelmes sebességét, halálos táncát. A véletlenen és a szerencse hiányán múlott, hogy egy alattomos ág pont rosszkor gurult ki alóla, elveszítette az egyensúlyát egy pillanatra, pont addig, míg az endriág királynő belemart. Levágtam a dögöt, majd a méregtől ájult lányt az ölemben kicipeltem a harctérről és nekiláttam ellátni. Kecsketejet öntöttem a szájába, lerángattam a csizmáit és a vívókesztyűit, átmasszíroztam a toxin miatt vértelenné váló végtagjait, míg a mutáns szervezet legyőzte a mérget. Végül is jó kedvvel váltunk el egymástól. Aztán mivel én arrafelé kerestem az egyik brigantit, ő pedig az egyik testvére után koslatott, néhányszor egymásba futottunk. Elejével főleg vitáztunk, olykor veszekedtünk is, tréfában se volt hiány, közös megbízásban sem.
Egy nap alsóneműre vetkezve mostuk egymás mellett fürdés után a patakban ruháinkat, mikor egy játékos természetű vikócmajom, kinek megtetszett az ezüst csillogása, felkapta a kupacok tetejéről medáljainkat és egy fa odvába menekült. Nem volt magasan az az üreg, négy méter se, de semmi kapaszkodó, azok nélkül meg mégse mehetünk tovább. Wilkina a vállamra hágott, majd miután így is hiányzott pár centi még, hiába ágaskodott, megfeszítettem bikanyakamat, hogy fel tudjon lépni vaskos koponyámra. Így már elérte az üreget, csak éppen nedves talpa megcsúszott, ő előre zuhant a fatörzsnek, egyből könyékig érve az odúba, hátralendülő talpa pedig telibe nyomta az arcomat, mire elterültem, akár a kaedweni nagy alföld, ő meg rám zuhant persze. Perlekedni kezdtünk, kinek a hibája is volt, de valahol fél úton én már csak vigyorogva figyeltem a kipirult arcú, szikrázó szemű Vörös Farkast és egyszerűen csak közöltem vele: szerintem meglehetősen szép. Akkor nevezett először Pupáknak, hogy ennyi időbe tartott végre kimondanom, majd belemarkolt a hajamba, izomból lerántotta az övéhez busa fejemet és hosszan csókolóztunk. Estefelé mint szokásunkká vált egy ideje, gyakoroltuk a pusztakezes harcot, ha egy táborhelyen szálltunk. A melegre tekintettel, egyikünk se öltözött vissza alsóneműről. Sikerült medveölelésbe kapnom, jó birkózó módjára és a heves küzdelemben mindkettőnkről leszakadtak a maradék rongyok is. A hevesség megmaradt, a küzdelem nem. Az aznapi gyakorló harc döntetlennel ért véget, mindketten nyertünk rajta. Sokat.
Megtudtam, mennyire mások is az itteni lányok, mikor egy fogadóban rácsaptam a csaplároslány fenekére. Akkor magyarázta el nekem Wilkina, hogy itt nem dívik a többnejűség. Tisztességesen, normális hangnemben megbeszéltük, mert így is lehet egyébként, különböző kultúrák szülötteinél is. Tisztába tette előttem: kajtathatok nőket, de akkor őt nem, vagy őt akarom, de akkor csak és kizárólag őt akarom. A választás az enyém, de ezeken kívül nincs másik. Én pedig átgondoltam és választottam. Azóta is öröm minden pillanat, amit vele töltök, ha nem is járunk mindig egymás oldalán. Engem olykor az üldözés szólít el, a régi bosszú, ha nyomra akadok, őt pedig a Kaer Morheni családja. De együtt vagyunk, egymáséi vagyunk. Mindig megbízok benne, talán ő is bennem. Egyedül az a furcsa, hogy nem mutatott még be övéinek. Fél az apja és a köztem lévő találkozástól, hogy esetleg elfajul. Hiába járok ezen a földön egy ideje már, ezt a mai napig se értem. Hát persze, hogy be akarja majd verni az orromat Vilkas, elvégre honnan tudná másként, erős karok, felnőtt ember, nem afféle taknyos kölyök ölelő karjaiba adja a lányát? Nem értem mi a problémája ezzel a kicsimnek, de majd a legközelebbi találkozásunknál megkérdezem. Hiszen úgyis összeakadunk és őt ölelve alszok majd el a tűz mellett. No hát ez van. Nekem már nem kell elmagyarázni a papoknak, milyen is a Valhalla, tudom én jól.

Példareag

Multikarakter, eltekintenék tőle, ha lehet

Kedves Björn!

Elfogadva!

Igazán érdekes élmény volt olvasni ezt a lapot. Markáns, nagyon autentikus és nagyon szórakoztató stílusban mutattad be a karaktered életét, a történelem lábjegyzeteként emlegetett Skellige kultúrájából és annak lakóiból igen ízes kóstolót tálaltál fel nekünk.
Lugos politikájának körülírásán hangosan nevettem, annyira magába sűrítette a skelligei virtus esszenciáját.
Nagyon jó választás volt, hogy a számodra fontos emberekhez köthető emlékeken keresztül mutattad be a fontosabb életeseményeidet és ezzel még adtál még egy adag valószerűséged a karakterednek. Ritkán látni ilyen átgondoltságot és jó kézzel vezetett sorokat.
Nem is tartalak fel tovább, csak annyira kérnélek, hogy az avatarfoglalóban hagyj egy bejegyzést, hogy utána megkereshesd a Vörös Farkasodat.

Avatarfoglaló