World of Witchers ― and other nightmares
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
In Memoriam
A staff
Forró nyomon - Wilkina és Björn MKw1O9zI2fDiLi3zPBjv1 Forró nyomon - Wilkina és Björn 39oL2yf9oLlO13W9fKCvHR
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (46 fő) Hétf. Aug. 14 2023, 17:47-kor volt itt.
Legutóbbi témák

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Mirka Divis Kedd Márc. 05 2024, 20:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Shani Vas. Márc. 03 2024, 17:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Karméle La Valette Vas. Feb. 25 2024, 20:21


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Mirka Divis Hétf. Feb. 12 2024, 22:38


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Condwiramurs Szomb. Jan. 27 2024, 23:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Guinevere Kedd Jan. 23 2024, 10:19


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Vendég Hétf. Jan. 01 2024, 23:15


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Vendég Hétf. Dec. 25 2023, 18:43


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Condwiramurs Szer. Dec. 20 2023, 16:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Forró nyomon - Wilkina és Björn Emptyby Ríviai Geralt Szomb. Dec. 16 2023, 11:57

Tagjaink
Top posting users this month
Shani
Forró nyomon - Wilkina és Björn Vote_lcapForró nyomon - Wilkina és Björn Voting_barForró nyomon - Wilkina és Björn Vote_rcap 
Mirka Divis
Forró nyomon - Wilkina és Björn Vote_lcapForró nyomon - Wilkina és Björn Voting_barForró nyomon - Wilkina és Björn Vote_rcap 
Fél évszázad költészete

Megosztás
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Forró nyomon - Wilkina és Björn




Wilkina & Björn



Elhagyott táborhely nyomaira bukkantam az erdőben. Itt két napnyi járásra nincs település a földabroszom szerint, elpusztította őket a háború és a nyomában járó járványok, csak romokat találni legfeljebb, még így a békekötés után is. Erdei ember vagy vadász lehet, de jobb megnézni, mit árul el a hely, a haramiák se ritkák errefelé. Na persze nem mintha aggódnék egy kis harc miatt, ha úgy hozza a sors, inkább, hogy figyelmeztethessem az erre járókat szükség esetén. Letérdeltem és beletúrtam a hamuba. Alig-alig langyos, de még egészen nem hűlt ki. Nézzük a nyomokat. Egyetlen ló, patkolt, virgonc jószág, a földet kapálta, mikor a lovasa felszerszámozta, alig várta a mozgást. A csizmája még új, sehol nem válik le a talprész, a sarkon nincs kopás, de elég jellegzetesen kivehető alakja van, emelt sarkú, lovagláshoz való. A patakparton mezítlábas nyomok, vizet vett, talán főzött vagy ruhát mosott. Apró lábak. Nő vagy gyermek. Hmm... A kisujj egy ici-picit eláll a többitől, nagyon is ismerős módon. Minden porcikáját tökéletesen ismerem az én kincsemnek, de ettől sajnos még nem lehet tökéletesen azonosítani. Ilyesféle jellemzője másnak is lehet. A bizonyságot végül a bokrok között talált, végsőkig elrongyolódott és használhatatlanná vált kapca jelentette, amit a gazdája elhajított szemétként. Wilkina illatát ezer közül is azonosítom bármikor.
Elindultam Ichear nyomai követve saját ménem nyergéből oldalra kihajolva. Bár most nem vaják megbízás hozott erre a helyre, nagyon is személyes, de azért ha Freya újra egymás útjába sodort minket, akkor az alkalmat nem óhajtottam elszalasztani. Orromban még mindig éreztem enyhén az illatát, nem lehet olyan nagy előnye és egyre csökken, nem halad túl gyorsan. Legalábbis egy ideig így tűnt, majd mikor már szinte karnyújtásnyinak gondoltam a távolságot közöttünk, egyszerűen megszűntek a nyomok. Icheart láttam békésen legelészni, de a nyerge üres volt. Leugrottam a saját ménemről és elkezdtem a nyomokat vizsgálni. Leszállt és igyekezett eltörölni a nyomait. Bizonyára észrevette, van valaki a nyomában. Akkor bizonyára elrejtőzött a bokrok között a lovat használva csaléteknek a nyomolvasó számára, na de akkor jó leshelyet választana, ahonnan belátja a terepet - merengtem a nyomok felett térdelve, miközben Ichear barátságosan prüszkölt felém. Na de akkor már látnia kéne, nem valami haramia, hanem én vagyok az aki... basszus...
Kedvesen, visszafogott erővel csattant a tenyere a tarkómon. Na jó, sikerült meglepnie macskalépteivel. És már szinte az elhangzása előtt hallottam a fülemben az évődő megjegyzést: "Pupák". Elvigyorodva felemeltem a két kezemet.
- Megadom magam - közöltem. - Na mondjuk nem a nagy vadásznőnek. Inkább a szépségének - fordultam meg, hogy ne csak orromat töltse be az illata, hanem a szememet is az arca látványa. Valahogy ilyenkor még a tavaszi napfény is szebb, aranylóbb tud lenni, ha a borostyán szemeiben tükröződik.

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Május 01 2019, 09:28
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina



Kivételesen megengedhettük magunknak Ichaer-rel, hogy tovább pihenjünk, mint a Nap ébredése. Az este előtt ruháimat kimostam a közeli folyóban és vizet vittem a táborhelyre, mit Ichaer-nek szántam. Mezítelen lábam nyomai jellegzetességeivel megmaradnak. Hálásan horkantott és fogyasztotta a friss vizet. Az este folyamán kapcám eldobom és újat kötök lábamra. Megvakargatom kancám füle tövét és eltakarítom fekhelyem maradványait. Még elrakom az este készített főzeteimet és ültem is fel kancám nyergébe. Ő boldogan kaparta a talajt, már indulhatnékja volt. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy ennyire későn induljunk el. Indulásra késztetem mire boldogan prüszköl és pakolja is patkolt patáit. Egy váratlan pillanatban úgy érzem valaki követ. Intuícióm nem szokott megcsalni, így egy tisztás szélén huppantam le a nyeregből és bújtam be a és figyelem üldözőm. Nem szeretem, ha követnek, talán Vaják létem miatt. Szemeimet összeszűkítem, hiszen a borostyán szemeim elárulhatják hollétem. Vérem egyik pillanatról a másikra késztet ugrásra, vadászó fenevadként. Meglepetten veszem észre, hogy nyomomban nem más, mint Medvém szegődött. Azonnal lenyugodott szívem és egy különös mosolyra húzom számat. A riogatásért pedig megkapja jussát. Macskalépteimmel közelítem meg és kap egy óvatos sallert tarkójára.
-Pupák! Megijesztettél! - nézek rá egy mosollyal és megvárom míg felém fordúl. Szavai megdobbantották szívem és letérdelve hozzá, átolelem izmos nyakát és arcom mellkasára hajtom. Ezt követően igyekszem tőle csókot lopni.
-Freyja úgy tűnik kegyes velünk. - mosolygom és szemeibe nézek mik szeretetről árulkodnak. -Mi szél hozott erre? - nézek rá szeretet teljesen.


 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Május 01 2019, 13:32
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn




Wilkina & Björn



- Akkor legközelebb kerüljelek el, ha megtalálom a táborod nyomait? - kérdeztem dörmögő hangomon évődve a szerelmemmel, aki hamarosan mellettem térdelt, vörös hajjal koronázott fejét a mellkasomon pihentetve meg, ami után hosszas csókot váltottunk és felálltunk. Kérdésére felnevettem kissé erőltetten.
- Főleg déli, szinte mindvégig hátba kaptam. Esküszöm Freya szebbik csecsére, itt ebben a ti Temeriátokban nem is lenne szükség északi falakra a házaknál, elég lenne a másik három.... ehh... Nem tudok mellé beszélni mi? - sóhajtottam, miközben felmásztunk a lovainkra. Vöröses szőrű heréltem mint mindig nyugodtan viselkedett és szerencsére kellően lassan is mozgott, hogy a nyeregben tudjam tartani a seggemet. Ittam egy jó kortyot az ivószarvból és egyedül Wilkinának ezen a világon, de odanyújtottam, hogy ő is belekóstoljon a remek és kellően erős sörbe. Kellett egy kis nyakolaj a történethez, na meg, hogy egyáltalán tudjak beszélni a dologról.
- Tartozom némi magyarázattal. Tudom, már elég régen és ami azt illeti elég jól is ismerlek, hogy nálad jó helyen vannak a titkaim, csak... olykor még nehéz erről beszélni, de meg kell lennie - kezdtem letörölve a sörhabot kézfejemmel a szakállamról. - Beszéltem már neked eleget Nilsről és az együtt átélt kalandjainkról és mesélhetnék is napestig. Apám, barátom, fegyvermesterem, sok minden volt ő nekem és azt is tudod, a gyilkosaikat keresve jöttem a kontinensre, ahol megtaláltalak téged, Freya legnagyobb ajándékát a férfinak. Ezeket tudod, de valószínűleg nem érted a maguk teljességében...
Felsóhajtva felnéztem az égre, majd erőt vettem magamon, hogy el tudjam mondani értelmesen a történetet. Nils halálának meséjét.
- Nem vagyok szkald, ne várj tőlem nagy szavakat, nem tudok jól mesélni. Nils egy nap megismerkedett egy félvér lánnyal, aki a kontinensről menekült Skelligére. Édes Erynnek hívták és a barátom megtalálta mellette a szerelmet, a boldogságot. Megosztották egymással az ágyat, a sót és a bort, együtt néztek tengert és szárazulatot. Örültem a boldogságuknak. Nilsnek volt egy kardja. Nem az ő kezéhez való, talán inkább a tiédhez illene csak. Tünde munka, könnyű és gyors, valami szörnyfészekben találta és eltette a gyűjteményébe. Sok vajáknak vagy egyéb fegyverből élőnek van ilyenje, hisz jól tudod talán magad is. Mondottad Geralt és Eskel bátyád is gyűjt fegyvereket és vérteket az útjáról, Vesemir, az öreg farkas is. Nils sem volt különb.
Ittam még egy kortyot, újra odakínáltam az ivószarvat, majd komoran folytattam.
- Egy nap az esti órákban tértem meg a Medve barlangba. Rögtön észrevettem a betörés nyomait. Ki tudtam belőlük olvasni mi történt. A haramiák a tünde kardot akarták, de magukkal ragadták Édes Erynnt is. Nils nem sokkal a távozásuk után érhetett haza és elindult a nő nyomában. Én is követtem a csapást, amit hagytak, hiszen a nyomok eltüntetésre még csak nem is gondolhattak. Egészen a barátom teteméig követtem őket... - Megráztam a fejemet. - Ott sem volt nehéz kiolvasni a nyomokat. Közéjük ugratott, Erynn a földre zuhant. A négy haramia pedig fegyvert rántott. Ők négyen, mint kiderítettem később a nevüket: Tutajos Chrus, aki redan csempészként kezdte a pályafutását, mielőtt kalóz majd hivatásos késelő lett belőle. Bütykös, egy régóta körözött gégemetsző. Erdei Lyrell, egy tünde, aki a scioa'telek között tanulta az íjat használni, mielőtt a jövedelmezőbb pálya mellett döntött és Orchos, a kaedweni veteránból előbb dezertőrré, majd zsoldossá züllött katona. Felvették volna a harcot, de pengeváltásra nem került sor. Mérgezett tőr vágott be Nils vértékének eresztékei között a hónaljába, majdnem a szívéig. A második szúrás már egy haldokló torkát érte. Igen - bólintottam komoran. - Erynn tartotta azt a pengét. A szerelme hazugság volt, hivatásos kalandor és olykor bérgyilkos. Elégettem Nils tetemét, elimádkoztam érte Freyához, amit el kellett és megtettem a fogadalmamat. A bosszú fogadalmát. Mi skelligén nem csinálunk ügyet abból, ha valaki ott vész a csatatéren. Valaki jobb volt, valaki győzött, valaki meghalt, ilyen az élet. Ha nem ölsz, téged ölnek, ez a csaták világa. Mindenki megérti. De ez nem volt csata és nem volt jó harc. Ne volt szükség arra, hogy Erynn szerelmet hazudjon, nem volt szükség a vérontásra és főleg nem volt tisztességes az a harc, amit hátulról, mérgezett fegyverrel, hazugság fátylában kell megnyerni. Ilyenkor kiegyenlítjük a mérleget Freya kezében. Itt a nyergem mögött, ez Nils pallosa. Ezt viszem el mindegyiküknek, akik részt vettek a gyilkosságban. Valamelyikük el fogja árulni nekem, ki adta a megbízást a kardra. Utána visszaviszem a Medve barlangba a pallost és eltöröm. Kövesse a Valhallába a gazdáját, otthagyom a sírján, ahol örök álmát alussza oly sok elődünk mellett - magyaráztam. - Orchost már utolértem. Bátor ember volt. Tisztességes harcban vágtam le egy fogadó udvarán, el is temettem. Nem beszélt a megbízójukról, én pedig tiszteletben tartottam a hallgatását a becsületes harcban mutatott bátorságáért cserébe. A te földeden keresett különös pénzeiteket főleg információkra költöm. Az egyik ilyen erszény jó zsebbe került. Tutajos Chrus visszatért a kalózélethez. Innen két napi lovaglásra egy kis halászfaluban szokta feltölteni a készleteit. Ismerem a tengert. Viharos időszak közeledik, szüksége lesz kötélzetre, vitorlavászonra, javításra, ácsolatokra. Nem könnyű és nem is gyors munka. Felkeresem...
Nagy sóhajjal fejeztem be a történetemet, nehezen szakadt ki belőlem. Nils többet jelentet nekem mint bármelyik másik testvérem a Medve barlangban, talán csak Wilkina tudott olyan fontossá válni nekem az életemben, mint amilyen az öreg bajtárs volt. A fogadalom szent dolog, talán nyugodtabban és józanabbul tudom elmesélni majd évek múlva, ha a pallosa már követte a lelkét Freya szent vadászai közé. Wilkinám szemébe néztem és vártam, mit gondol ő a történetről. Harmadszor is körbe járt az ivószarv azért...

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Május 01 2019, 16:51
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina



Dörmögő kérdésére játékosan ütök a vállába. Tudja jól, hogy örülök neki, de jól fenékbe is billentenéb, tekintve, hogy rám hozta a félszt. Senki nem szegődik ok nélkül egy vaják nyomába. E téren, ha úgy veszük, ő sem különb.
-Nem, nem igazán. - jegyzem meg miután lassan elhúztam fejem övétől ezzel véget vetve a csók édes pillanatának, de a közelsége itt van. Figyelem ahogy a vörös herélt nyergébe ül, én is hasonlóan teszek, s Ichaer nem ép kegyes velem, az ismerős ló orrába fúj barátságosan és összeborzolja üstökét. Björnék mellé navigálom játékos kancám és figyelek rá. Már rosszul kezdődik, hogy ivószarvból kell erőt merítenie. Elfogadom és rutinosan aprót kortyolok belőle, tekintve, hogy a mérgekkel szemben jó a tűrőképességem, sajnos az alkohollal nincs ilyen szerencsém. A kezdet is igen nehézkes, így lágyul arcom, nem mosolygom, kíváncsian tekintek a sárga, hosszúkás pupillájú szemekbe. ~Nils... Igen, a férfi ki olyanná nevelte Björn-t amilyen.~ Bólintok, tudom kiről beszél. Ugyan csak bólintok. A legutóbbi beszélgetésünkkor feltett kérdésére nem feleltem. "Neked lenne nyugalmad, ha Vilkast szúrnák hátba?" Ma sem tudnék. Tudom milyen kapcsolatban állhattak, talán szorosabban, mint Vilkas és én. Amit biztosra tudok, ha ez megtörténne, nem érdekelne senki és semmi, űzném a gyilkost amíg vagy ő, vagy én alulról nem szagolja az ibolyát. Lassan kezdett el bennem élni az összkép és megint aprót kortyolok, hogy tudjak is figyelni. Arcom szomorúvá és együtt érzővé válik.
-Ha gondolod segítek amiben csak tudok. - mosolygom rá bátorítón és kezem vállára helyezem. Még kortyolok az ivószarvból, hogy eloszlassam gondolataimat esetleg Vilkas halálával kapcsolatban. Tudom, hogy nincs így. Tudom, hogy él. Bátorítóul még átkarolnám és Ichaer-t a hely felé navigálom, hol a következőt tudja kifaggatni.


 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht




Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Május 01 2019, 19:17
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn





Wilkina & Björn

Wilkina felajánlotta a segítségét a skelligei vérbosszú aktuális részében, ami be kell valljam jól esett. Illetve még szükségem is lehet rá, hiszen mégiscsak idegen terepen járok, ahol nem ismerem jól a szokásokat, a kultúrát, az életmódot, semmit, így nagyon jól jön, ha van valaki mellettem, akiben megbízhatok és aki egyúttal segít eligazodni. Kedvesem vállára helyeztem lovaglás közben lapát tenyeremet, közelebb léptetve a virgonc Ichearhoz az én nyugodt természetű Vezéremet. Ahogy felém fordult szeretően és barátsággal néztem rá egyszerre szavai után, vagyis kivételesen nem csak kapaszkodót kerestem, mielőtt megint kiborulok a nyeregből.
- Köszönöm kincsem - morogtam mély basszusomon. - Elfogadom a segítségedet, nem tudhatom Chrus mennyire tisztességes ember. Ha úgy adódik, sokat számíthat egy kard az oldalamon a kalózai ellenében. De meg kell értened: Chrusszal nekem kell kiállni. Így követeli meg a vér szava.
Hirtelen megállítottam Vezért és a levegőbe szimatoltam. Az erdőben persze ezernyi illat tolult az orromba. Virágok, gombák, a rothadó aljnövényzet avarszőnyege és persze Wilkina hegy-illata. Tudom, hogy ilyen illat nincs, de neki akkor is az van. Friss, hűvös és tiszta illat. Jól ismertem, hiszen azt követtem ma is a nyomán. De most éreztem valami mást is a közelből.
- Fehér mirtusz - mormoltam. - Kéne nekem pár, eléggé kifogytam a készleteimből. Segítesz?
Nyeregből szállva röviden átkutattuk a környéket az apró, fehér virágú növénykék után, közben vidámabb vizek felé próbáltam terelni a beszélgetést.
- Veled mi újság? Minden rendben van Kaer Morhenben? - érdeklődtem.
Az idei telet otthon töltötte el a családjával, amiben semmi kivetni valót nem találtam természetesen, az jobban aggasztott, hogy magam nem mentem vissza Skelligére idén, de nem mert meghívni az öreg várba, hogy bemutasson a farkasoknak. Vajon szégyell engem? Hát tény, hogy nem vagyok az a szőke lovag, vagy amolyan jól nevelt úrficska, viszont nem úgy ismerem, mint akinek rájuk van szüksége. Lehet a farkasok viszont valami ilyesmit képzeltek el mellé? Vagy csak szigorúak és más iskolába tartozó nem mehet be Kaer Morhenbe? Ez olyan furcsa lenne nekem, a medvék barlangjában szívesen látunk mindenkit a vérünkből. Na persze nem mintha nem lenne sok furcsaság nekem itt a kontinensen.
- Jó atyád hogy van? - érdeklődtem azért tovább barátságosan.



Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Május 09 2019, 08:43
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina

Érintésére bal kezem a kezére helyezem és borostyán szemeimmel az ő szemeibe nézek. Szeretet teljesen és tudom, ha kellek támaszt talál bennem. Nem csak a nyeregben maradáshoz, hanem úgy általában bármiben.
-Igazán nem tesz semmit. - felelem mosolyogva a basszusos hangra, majd tovább figyelem szavait és bólintok.
-Megnyugodhatsz, nem érek hozzá. Viszont ha nekem kell megitatnom veled Fehér Raffard főzetét, jobb ha magától ugrik a tengerbe és nem az én kezeim által akar meghalni. - nézek rá komolyan és elszántan. Jól tudja, hogy előbb kaparnám fel a földről, minthogy a férfi nyomában kajtassak és nem ártanék neki, tekintve, hogy ez Björn-re tartozik. Viszont ha a szükség úgy hozza a Vörös Farkas is meg tudja mutatni mennyire élesek az agyarai. Ahogy hirtelen megállítja a lovat, majdnem leszed Ichaer-ről, ki viszont szerencsére megállt a herélttel. Én is a levegőbe szagolok. Orrom megtölti az élettel teli természet illata, prém és avar szaga. És ott van Björn jellegzetes jeges folyó illata. Friss, üde mégis hord benne valami zordságot. Az én orromat sem kerüli el az apró fehér virág jellegzetes illata és azonnal bólintok, csusszanok le a fekete kanca hátáról. Hozzászoktam már a növények utáni kajtatáshoz és a beszélgetést is örömmel fogadom.
-Furcsa egy tél volt. Először Geralt-tal meg kellett védenünk Kaer-t, utána Eskel-lel szabadítottunk meg egy falut egy lidérctől. A télen Eskel-nek hála újra formában vagyok a többi fegyverrel is tudok bánni és nem sért fel egy vasvilla... - kellemetlen emlék, mi abban a faluban történt. Közben egy bozót alá bújva szedem az apró virágokat.
-Neked hogy telt a teled? Visszamentél? - kérdezek vissza miközben vörös hajam igyekszem megszabadítani a bozót ágaitól és néhány fránya levéltől. Közben őt figyelem és mosolygom, ahogy nagy tenyereivel az apró virágokért nyúl, szinte már óvatossággal. Látom arcán, hogy valami bántja és sejtem is mi az oka, így odalépek hozzá és szorosan megölelem. Szeretet teljesen és óvón, mégis csak féltem, farkas barlangba vinni. Értem én, hogy medve, de egy farkas falka közé? Féltem, nagyon is, főleg, ha apa továbbra is olyan és ha pont erre a télre kerül elő...
-Idén eljöhetnél. Eskel szívesen poharazna veled. Igazából egy farkas sem hagyott békén, míg ott voltam érdeklődtek, hogyléted felől. - felelem és közben nyakát kezdem masszírozni a jól ismert mozdulatokkal. Igaz ami igaz, az apa kérdésre elszontyolodom kicsit és megrázom fejem.
-Sajnos nem tudok róla. Télen nem volt otthon. Kicsit aggódom érte, mi lett vele miután kihoztál a barlangból. - húzom el kicsit számat. Nem a legkellemesebb emlékeim közé tartozik, főleg, hogy csak Björn említette. Állítólag egy rövid időre felkeltem, de nem emlékszem rá egyáltalán.


 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht



Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Május 11 2019, 12:11
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn





Wilkina & Björn

Örültem, hogy szerelmem megértette a skelligei hagyományok fontosságát a számomra. Hiába, népem fia vagyok, ezt pedig soha nem fogom és nem is akarom eltagadni. A szigetek világa más, szerintem sok esetben egyszerűbb. A kontinens népei számomra sok mindent túlbonyolítanak az érzelmektől kezdve a harcokon át a hitükig. Otthon kevésbé szabályzott az élet, nem köt gúzsba minden pillanatban társadalmi regula, itt sokszor szoros istrángra fogott lónak érzem magam. Odahaza senki nem kerít nagy feneket neki, ha két ember ököllel rendezi a nézeteltérést, itt az ilyesmi barbár viselkedésnek számít, de ha a faluról falura vetődő éhes árva kenyérért rimánkodik, akkor kiküldik birkát őrizni, hogy ledolgozza, de előtte eltörik a két lábát, el ne tudjon szökni előtte. Télidőben meg végigmegy rajta a falu férfi népe és tavaszelőn elhal gyermekágyi lázban. Na ezen senki nem lepődik meg, de ha két duhaj legény a kocsma mögött ököllel dönti el öt perc alatt, melyikük a keményebb fickó, akkor már rossz vérű, nyakas fickók, akiket jobb lesz a legközelebbi katonafogdosásánál elzavarni a háborúba. Vesszek meg, ha értem én ezt. Már éppen válaszolni akartam Wilkina szavaira,hogy ugyan a Tutajos jó úszó, de azért a tengert átúszni mégsem lehet, mikor a kifejtéssel már megértettem mire gondol. Válasz helyett egyszerűen adtam egy puszit a homlokára.
Óvatosan téptem le a virágot pont a szirom alatt, vigyázva, hogy a háromból egy megmaradjon, hiszen így tanítja Freya és a józan ész egyaránt. Amíg vannak szirmok, amíg él a virág, addig újakat is hajt majd, a legközelebb erre járó vaják vagy javasember is tud róla szedni, ha mindet leszedjük, akkor csak a halál marad utánunk, ami senkinek nem jó és nem is épít semmit. A Vörös Farkas szavaira kíváncsi tekintetet vetettem rá.
- Egy kikimór fészek? Az nem egyszerű mutatvány, este a tűznél el kell mesélned - közöltem már előre, majd hirtelen a homlokomra csaptam. - Ja igen, összefutottam Eskel bátyáddal a tavasz elején és összeismerkedtünk, még egy közös megbízást is vállaltunk. Azt mondta sehol nem ismerkszik meg úgy a vaják, mint munka közben. Van benne valami. Kemény fickó, bár az én ízlésemnek kissé borongós, de kedvelem - derültem fel visszaemlékezve. - Bár sok időnk nem volt megismerni egymást, Mahakam felé tartott a kis emberek földjére, van ott valami ismerőse. Én meg ugye Chrus nyomában járok, de megkért, hogy adjam át: üdvözöl és szeret.
Szerelmem mellé lépve lapát tenyereimmel alányúltam a bokor szétterülő ágainak és megemeltem az egészet, hogy jobban hozzá tudjon férni a fehér kis virágokhoz, közben pedig igyekeztem semlegesen megfogalmazni a mondandómat, hogy ne forraljam fel jobban a vérét a kelleténél.
- Úgy volt, hogy hazalátogatok a télre, de nem sikerült sajnos. Lekéstem a Veszett Sellőt, az időben ugyanis egy közepesen kellemes tömlöcben ültem Brugge nevezetű országban - mormogtam, mire kimászott a bokor alól és eléggé egyértelműen úgy nézett rám, mint aki részleteket akar hallani. Leengedtem a bokrot és megvakartam a tarkómat. - Hát egy ilyen könyökvédős, látüveges figura és két kákabelű csavargó lefogtak egy lányt és igyekeztek kedvüket tölteni vele. A vörös hajával eléggé rád emlékeztetett egy pillanatra. Én azt csináltam, amit otthon szoktunk ilyenkor, vagyis hát ütöttem hármat. Volt azt mondja - kezdtem ujjaimon számolni, - hmm... egy állkapocs törés, egy szilánkos orrcsonttörés és egy megrepedt arckoponya. Én nem tudtam, hogy tündékkel - mert amúgy a lány ilyen pengefülű volt - szóval hogy velük lehet ezt... a látüveges meg városi tanácsnok volt. Úgyhogy néhány hétre megismerkedtem a tömlöccel, de viszonylag keveset kellett odabent verekedni. Addig tartott a dolog, míg nem jelent meg a környéken egy villásfarkú, problémát okozva a helyi nyájakban és akkor kiengedtek. Eskel bátyád úgy fogalmazott: csak a szokásos - mosolyodtam el, majd széttártam a karjaimat. - Nem minden tiszta még nekem a törvényeitekből. Na mindegy a lényeg a lényeg: utána már nem volt hazafelé hajó, úgyhogy egész télen az utakon őgyelegtem. Nem győztek csodálkozni, ha felbukkantam valahol, mindenféle járhatatlan utakra meg mindenre hivatkozva. Bah! Nem láttak ezek még igazi telet! Megfordultam Redaniában a télen, volt mikor egy hétig minden reggelre teljesen belepett a hó - nevettem vidáman, mutatva a kézfejemmel az orrom szintjét - idáig. Úgy néztem ki, mint egy eltévedt gyöngyhalász, aki reggel nem a vízből bukkan fel - hahotáztam öblösen.
Ahogy a herbalista kirándulás és a beszélgetés is a személyesebb vízekre evezett egyszer csak megálltam a gyűjtögetésben, amúgy is bőven eleget szedtünk mindkettőnknek. Leültem a hűvös tavaszi fűbe és megpaskoltam a combomat, felajánlva a lehetőséget, hogy ha akar csüccsenjen le ő is az ölembe, tudom a hidegről más fogalmaik vannak itt a kontinensen, jobb ha az én meleg combomra teszi azt a helyes fenekét. Vaskos ujjammal óvatosan az állkapcsa alá nyúltam, ha az ölembe ült, hogy magam felé fordítsam az arcát, ha nem, akkor csak felnéztem rá és úgy válaszoltam.
- Atyád egymagában tapasztaltabb, mint mi ketten együtt véve - mutattam á a tényekre. - Tudjuk, hogy nem halt meg a barlangban, hiszen mindketten, együtt kutattuk át a helyet, láttuk a nyomokat, hogy elment. Vilkas egy igazi veterán, erős, szívós farkas, mindig így meséltél róla. Aligha lett baja. Kiadja magából a dühét és utána majd visszatér Kaer Morhenbe, megbeszélitek ezt az egészet - öleltem magamhoz és a fejét a mellemre vontam, lassú, lágy mozdulatokkal simogattam vörös haját. - Nincs vele semmi baj kicsi farkasom. Csak öreg korára kissé harapós, de az ilyen ragadozót nem is könnyű elkapni. Ami meg a meghívást illeti... majd meglátjuk. Nem tudom, te ismered Vilkast, nem lenne-e jobb előbb csak neked beszélni vele. Persze ha úgy gondolod, én nagyon szívesen megnézem a farkasok odúját, egy feltétellel. Akkor nyáron elvihetlek a medve barlangba, megmutathatom neked az én hazám - merültem el kissé komolyan borostyán szín szemeiben.



Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Május 12 2019, 20:20
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina

Számomra ez a természetes, hogy elfogadom a döntését és a hagyományait. Tiszteletben is tartom, de azt nem várhatja, hogy csak úgy hagyni fogom. Védeni fogom a hátát és segítem amiben csak tudom. Ahogy azt is tudom mennyire nehéz számára az itteni világot megszokni. A szokások, az emberek és minden egyéb. Azért kíváncsi vagyok milyen lehet a szigeti élet. A puszira szélesen elmosolyodom.
-Rendben, majd igyekszem elmesélni hihetően. - felelem és viszonozom a bátorító puszit. A Szürke Farkas említésére boldogan mosolygom, hiszen az csak jó jel, ha ketten már egymásba botlottak. A férfi leírására kuncog, hiszen mindenkitől ezt hallom.
-Igen. Eskel-ről sokan gondolják ezt. De egy nagyon szeretni való vaják és kitűnő harcos. Hiszed vagy sem, öt vesszőt hárított a védelmemben. Köszönöm, hogy átadtad az üzenetet, ha esetleg hamarabb találkozol vele, mint én, add át ugyan ezt, kérlek. - adok neki egy hálás csókot, hogy ennyire figyelmes és hajlandó volt elfogadni Eskel segítségét. Vagy fordítva... a lényegen nem változtat, együtt dolgoztak és kedveli is. Nem tudom Eskel, mit gondolhat róla. Mikor segít és mesélni kezd kimászok a bozót alól és kérdőn tekintek az ő sárga szemeibe. ~Ácsi... Hogy mi? Hol? Miért?~ Szerencsére azonnal kapok magyarázatot, így nem vagyok annyira zabos.
-Ajj... te... már megijedtem, hogy valami komolyabb miatt üldögéltél. - kezdem nevetve és hallgatom meséjét az itteni télről. -Abban biztos vagyok, hogy neked ez meg sem kottyant. De mi, itteniek nem vagyunk nagyon hozzászokva. - Az egyértelmű jelzést elfogadom és néhány ágtól még megszabadulva helyet foglalok ölébe, vigyázva, nehogy megüssem a kalimpálással. Hagyom, hogy arcom sajátja felé fordítsa így bátran tekintek az íriszekbe. Szavaira pedig megölelem és fejem mellkasára hajtom. Igaza van. De bánt a bűntudat. Két év... Ennyi idő telik el lassan anélkül, hogy hallanék valami biztosat felőle. Ichaer pedig szokásához híven leül Björn mögé, amolyan karos fotelnek.
-Igazad van. De azért aggódom érte. Nem tehetek róla. Meg... bánt, hogy nem tudtam tisztességgel elválni tőle. - fejtem ki szomorúan a tényeket, mik nagyon is marják a lelkem. Gyakran felverve az álmomból, ahogy apám alakja haragosan tekint rám válla felett. Majd ellép tőlem mielőtt szólhatnék hozzá.
-Így gondolom helyesnek. Hátha fivérei hatnának rá némi ész érvekkel. Rendben, alig várom az utazást, de előtte meg kell ismertetned a szokásaitokkal. Még a végén elrontok valamit és páros lábbal küldenek ide vissza. - mosolygom rá kicsit viccesebbre véve a hangom, hiszen, nem a melankólia ideje van most. Ez a kettőnk ideje. Kicsit újra együtt. Hagyom, hogy orromba kússzon jellegzetes illata és nyugalmat merítsek belőle.


 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht



Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Május 12 2019, 21:37
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn





Wilkina & Björn

Wilkinám csinos hátsója az ölemet nyomta, még inkább szemrevaló buksija pedig a mellkasomat, normális esetben egyiket se kellett volna megéreznem sem, de az ő súlyát nagyon is érzékeltem. Ahogy mondani szokás: édes teher. Na meg hallottam valami délvidéki, nilfgaardi vagy zerrikan mondást, hogy teher alatt nő a pálma. Jó ideig fogalmam nem volt, mi a Freya csudája az a pálma, de mióta az ölemben foglalt helyet a Vörös Farkas, nos, azóta már sejtem mit neveznek ott a délvidéki szlengben pálmának. Határozottan nő a feneke alatt. A bátyját érintő szavaira legelőször is legfontosabb teendőként adtam egy puszit a homlokára, majd bólintottam.
- Szimpatikus fickó, de mint mondtam nem ismertem meg túlzottan abban a két napban, amíg azt a griffet kajtattuk. Veterán nyomkereső az biztos, nekem is tudott újat mutatni, igaz én is neki - húztam ki magamat egy kissé büszkén, nekidőlve Ichearnak. Ez egy remekül idomított paci, ellentétben Vezérrel. Igaz Wilkina hátasa csataló, az én heréltem pedig egy utazóló. A történetre már az orrom alatt valóságos barlanggá nyílt szét a szám csodálkozásomban. - Öt nyilat? Ötöt? Hogyan?! Nils egyszer félre tudott ütni kettőt, meg voltunk győződve róla, hogy az is olyasmi, ami Freya külön kegyelme lehet egy életben egyszer. Ötöt? - rázogattam a fejemet döbbenten, a kérésre aztán már bólintottam. - Úgy lesz, megígérem. Meg meg is hívom valamire, elvégre téged védett azzal az öt vesszővel, vagyis az én szívemet is - biccentettem.
Mosolygós, vidám szemekkel néztem az ölemben ülő kis csodát, mélyen magamba szívtam hegy-illatát, elgyönyörködtem a vörös hajzuhatagon csillogó napfényben. Számomra pont olyan volt, mint a természet itt körülöttünk, ami a téli álmából ébredezve feléledt szendergéséből és így tavasz derekán még meg tudta olykor mutatni az elmúlt idő dérlepte fagyott agyarát olykor, de már virágba öltözött és elgyönyörködtette azt, aki meg tudott állni megcsodálni teremtő anyánk csodáit maga körül. Wilkina ilyen volt a számomra. Tudott komoly, hideg, igazi profi lenni, az a fajta akinek volt szerencsém látni a haragját, ami nem vulkán, sokkal inkább a gleccserek dühe, tud úgy nézni, hogy több fokot hűl a téli levegő is tőle, de aki időt szán rá, ami kell a megismeréséhez, az megtalálja a könnyű hótakaró alatt a hóvirágot, a lélek mélyéről sarjadt színes kis virágot. Ahogy odahaza mondják, fagyos hideg földbe ássa el mindenki a kincsét, ott kevesen keresik és csak a szerencsés kevesek akadnak rá. Megvontam a szavaira végezetül araszos vállamat.
- Nem mondom, hogy olykor nem viselt meg azért engem is - ismertem el. - De hát nem vagyok ismerős a kontinensen, nem volt hol kitelelni, hazamenni pedig már nem volt hajó. Az ember ne azon bánkódjon, amit nem tud megtenni, hanem hozza ki a legtöbbet a jelen helyzetből.
Az atyját érintő kérdésre értően bólogattam, ezt el tudtam hinni és képzelni. Nem mintha nem hinném el minden szavát Wilkinának, csak ezt át is tudom érezni. Akármennyire is Skellige gyermeke vagyok immár, de azért én is aggódnék és azt hiszem kissé ki is készülnék, ha az öreg Lugosszal válnék el haragban valami ilyesmi miatt. Más kérdés, hogy apám hozzám hasonlóan bő vérű ember, aki hamar kidühöngi magát, de ha hosszabban tartana a dolog, annak azért nem örülnék. Hát eléggé nem. De mivel több bíztatót úgysem tudok mondani, hiszen főleg elmondásokból ismerem Vilkast - és ami azt illeti, még szimpatizálok is a Keserű Farkassal, de ez most mindegy - így azt tettem, amit tudok jelen helyzetben, magamhoz öleltem a kecses, izmos kis testet, hogy érezze nincs egyedül és bármit is hoz a jövő, meg az ördög, azt amikor csak szüksége van rám együtt fogjuk megállni. Egy szkoggon siklunk a vízen és ha rajtam múlik, ez így is marad. A testvéreit meg úgyis ő ismeri jobban, apját is, így ebben (is) rá hagyatkozom. Viszont mikor a hazámról kérdez őszinte, vidám vigyor borítja el a képemet.
- Mit mondhatnék? Szerintem elég jól meg fogod állni ott a helyedet - kuncogtam. - Sokkal egyszerűbb hely a kontinensnél. Ha valaki barátságosan hív poharazni, akkor ülj le vele, ha valaki beszól, akkor verd be az orrát, add meg a tiszteletet Freyának és annak aki neked is megadta. Állj ki magadért és a tieidért és ne szólj bele mások bunyóiba - összegeztem a számára nagyon nagy vonalakban a szigeti "etikettet", majd vigyorogva eldőltem a hátamra, magamra rántva a lányt. Egészen közelről néztem fel így az arcába és mondhattam ki szívből, őszintén a gondolataimat. - Különben is mi baj lehetne? Odaát se teremnek ám ilyen lányok a déralma-fákon. Jaj... Most el tudnék itt veled heverni az idők végezetéig... Pedig menni kéne, ha ott akarom érni a Tutajost a faluban. De veled is akarok maradni. Soká. Nagyon soká. Az élet egy igazi ribanc...



Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Május 13 2019, 17:45
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina

Kényelmesen helyezkedem a medvém ölébe. Orrom megtölti a számomra ismert, kellemes illat. Biztonságot és nyugalmat jelent számomra. Menedéket, mit nem hagyok elveszni. Sem fivéreim ölelését, sem apámét, Kaer-t pedig legfőképp nem. Mondjuk talán túl territoriális vagyok e téren. Fejem pihentetőn hajtom erős mellkasára és hallgatom erősen dolgozó szívét. Milyen erősnek kell lennie, hogy egy ekkora Macit mozgasson és ellásson.
-Igazán örülök, hogy egymásra találtatok. - mosolyodom el szavára és megérintem arcát hálásan. Valahogy gondoltam, hogy az eszme futtatásukkal mind a ketten jól járnak. Főleg ha a Szürke Farkas vadászatáról van szó. Javarészt tőle lestem el ennek a dolognak a fortélyait. Apa megtanította az alapjait, míg Eskel egy kicsit nagyobb szintjét és vezetett be a mélységeibe. Látva medvém aranyos reakcióját, mivel inkább idézett elém egy bocsot, ki rácsodálkozott a mézre, mint egy nagy veszélyes ragadozót, megmosolyogtatott.
-Így van. A testvéri szeretet hatalmas erőt tud adni, hogy megvédjük a másikat. - gondolok kicsit vissza kaer-i kiképzésemre. Sosem hittem volna, hogy meg fogok tudni emelni két kezes pallost. De sikerült és úgy ahogy a vívás is ment vele.
Néhány pillanatra elrévedek a sárga, keskeny pupillás szemekben. Most annyira szelídnek tűnik. Mintha ártatlan és óvó lenne. Mint a havas hegyek oldalában magasodó várak, mik a mai napig is képesek térdre kényszeríteni az arra járókat. Mégis, tudom, hogy ez a medve nem mindig ilyen ölelgetni való plüss. Hogy hatalmas mancsai nem csak óvón tudnak fogni, hanem veszedelmesen le is csaphatnak, áldozatukból pedig nem marad semmi.
-Elhiszem és ne haragudj, hogy kint kellett töltened a telet. Legközelebb viszont egy igaz romos ódon vár vár, de legalább van kandalló, étel és némi ital is akad. - próbálom bemutatni otthonom, hol is leszünk télen és mosolygom. Hiába olyan a vár amilyen, nekem az otthonom. Remélhetőleg pedig mindenki elfogja fogadni, hogy márpedig a telet egy maci is ott fogja tölteni. Ölelésébe szinte bele bújok és minden porcikámmal érezni szeretném azt a fajta melegséget ami belőle árad. Tudom, hogy ő is mellettem van, bármiben legyen szükségem, ahogy éreztetni próbálom, rám is számíthat, még ha nem is vagyok olyan erős. A lelkem eléggé annak tartom. Az etikett óra után lepődve esek előre, természetesen jóízűt nevetve és Ichaer sem habosan ugrik fel, hogy mi történik, csupán óvatosan feláll és Vezérhez lépve erősíti a lovak kapcsolatait. Vörös hajam enyhén arcába hull, de igazítom is, hogy rálássak a jellegzetes arcvonásokra. Szavaira elpirulok, majd csókot lehelve ajkára felelk ugyan csak mélyről jövőn szeretettel.
-Ahogy én is veled és az istenekért se tartanálak fel, de jó újra látni, ölelni és csókolni. De tudod mit? Sokáig leszünk mi még így kettecskén. A teendődbe segítek és utána egy kis időre újra egymáséi lehetünk. - ha szavaim nem is olyan sokat mondók, mosolyom és szemeim annál inkább. Macskaszerű pupilláim valamennyit tágulnak egy szeretett személy láttán, mibe ő is bele esik. nincs szívem véget vetni ennek a kellemes idillnek, így inkább csak homlokom a homlokára helyezem.


 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht



Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Május 14 2019, 21:14
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn





Wilkina & Björn

Barátságosan bólintottam szavaira az újabb télre vonatkozó meghívásra Kaer Morhen falai közé. A vajákok megteremtésének helyszíne, az első erőd! Legalábbis ha még jól emlékszem a tanulmányaimra, sosem voltam az a történelmi beállítottságú, hiába próbálkozott szívvel-lélekkel Wulfgar, az öreg druida. Biztosan érdekes az a fészek is, a farkasok jelentősen mások, mint mi. Az ölemben ülő példának okáért jelentősen csinosabb. Na persze ott van Vilkas esete még. A Keserű Farkassal könnyen pofozkodásba torkollhat ez a kis találkozás, ami nekem nem is volna ellenemre, de ismerem már a kedvesem véleményét a dologról. Jó lenne akkor a helyi hagyományok szerint, békésen rendezni az ügyet egy hordó vodka mellett, de amiket Wilkinától hallottam a nevelő atyjáról, hát ennek az esélye viszonylag csekély. Azért majd próbálkozok serényen.
Sóhajtva kiemeltem a Vörös Farkast az ölemből, majd nehézkesen talpra kecmeregtem szavaira. Igaz, első a feladat, majd utána elpiknikezhetünk itt egymás mellett. Megcsókoltam a homlokát, csak mint egy jelezve, hogy megértettem a szavait, majd a lovainkhoz mentünk. Barátságosan újfent megsimogattam Ichear pofáját és a nyeregtáskából előkeresett répával kínáltam őt is és Vezért is. Közben Wilkinának magyaráztam:
- Ha a hevenyészett földabroszomnak van valami köze a valósághoz, ma nem fogjuk elérni a falut. Tudsz a környéken valami elfogadható pihenő helyet éjszakára?
A nyeregbe löktük magunkat, kedvesem kifejezetten elegánsan lendítette át formás lábát Ichear háta felett, én meg egy nagy lendülettel indított másfél mázsás liszteszsákként kínlódtam fel magam Vezér nyergébe. A vöröses szőrű jószág enyhén méltatlankodva nyihogott is. Mikorra azonban felkerültem nagy nehezen, utána már egész jól megültem a könnyű tempóban haladó állatot. Léptetés közben beszélgetésbe kezdtünk.
- Az erdőben endriágok nyomait láttam - vetettem fel. - Ha van a környéken lakott település, hamar meggyűlik a bajuk az óriásrovarokkal. A Tutajossal való ügyem után ha gondolod utána nézhetünk, van-e már rájuk szerződés - néztem rá kérdően. - Ja nem mellesleg: a Tutajos bandája elvileg elég tapasztalt kalózokból van verbuválva. Szóval ne vedd őket félvállról adott esetben. Hiányoznál, meg minden - vigyorogtam az arcába.



Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jún. 23 2019, 10:06
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina

Örömmel vettem, hogy Björn elfogadja az invitálást. Remélem Eskel addigra leakaszt valami törpöt aki a biztonságért kovácsol nekünk egy erős láncot. Nem akarom, hogy balhés legyen a tél, ám reménykedem a legjobbakban. Vagy hogy addigra talál magának valami menyecskét és nem akar Björn-nel birokra kelni. Belül érzem, hogy az lenne az a bizonyos ütközet, amit nem tudnék végignézni, még ha kényszerítenének is rá.
Érdeklődéssel figyelem, ahogy kiemel öléből, majd talpra emelve magam mosolygom rá. A puszit viszonozom erős járom csontjára majd Ichaer erős nyakát megpaskolom és Vezér is kiérdemli a simogatást. Ichaer hatalmas örömel fogadja a csemegét, mit a tudtára is ad, apró ágaskodásával és nyaka nyújtogatásával. Néha elgondolkozom azon, hogy a répa a lovaknál olyan-e, mint az embereknél a fisztek... egy pillanatra elkomorulok, hiszen, nem is olyan régen egy kisebb tolvaj csapatnak állítottam elő, némi pénzért... a kuncsaftoknak nem lett baja, szóval, nem annyira tiszta pénzt kaptam, de megdolgoztam érte. Lovam hátára lendülve figyelem tovább a Medvefit, ki némi nehézség árán lova nyergébe húzza magát. Meg kell állapítsam a skelligei medvék a lovaglást úszásra cserélték. Farkas létemre örülök, ha nem fulladok bele, vagy nem fojtanak bele.
-Persze. Itt ni mellettem! - felelem neki némi viccesedéssel majd elgondolkodva felteszem a kérdésem. -Mi minősül elfogadhatónak? - Amint kifejti gondolatát elkezdek gondolkodni és felvetni néhány opciót, mint a piknik, vagy visszatérni előző táborhelyemre.
-Miért is ne? Majd megnézhetjük, mit tehetünk. - feleletem közben jobb lábam a nyereg első kápájába akasztom, amolyan dámás ülést imitálva és közelebb léptetve Ichaer-t Vezérhez Björn vállára helyezem apró mancsom. Biztatásként, hogy eljön majd a mi nyugodtabb időnk is. Ha majd sikerül megtalálnia mestere gyilkosát, nekem pedig helyreraknom pár dolgot a lelkemben.
-Ne aggódj e miatt... Megtanultam a leckét... - akaratlanul nyúlok bordámhoz, hol a botos-ispán lyukasztotta meg izmaimat és tüdőmet. Elég nagy és hasznos lecke amit adott. Szerencsémre Eskel ott volt és megitatta velem Raffard főzetét. -Gyakran lebecsülnek, mert nő vagyok. Helytelenül teszik, mert a nőstény farkasnak is elég éles agyarai vannak. - kacsintok vigyorgó arcába, feloldva saját melankóliám egy szomorú emlék elhessegetésével.


 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht



Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Júl. 04 2019, 16:13
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn





Wilkina & Björn

Amikor barátosném a lova nyergébe lendült amollyan féloldalas tartással, azért némileg elgondolkoztam rajta - még ha egyesek szerint a kelleténél ritkábban is művelem ezt a gondolkodás nevű tevékenységet - hogy legbelül vajon mennyire röhöghet ki, mikor szenvedéstörténetem felvonásait látja a lovaglás terén. Ámbátor mára már bizonyosan kevésbé humoros, mint megismerkedésünk kezdetén. Hiába, én nem lóra termett ember vagyok. Vagy vaják, vagy micsoda. Vezér határozott nyálelválasztással, nagyra meredt szemekkel és némi ficánkolással fejezte ki azon irányú véleményét, hogy Ichear kapott répát a gazdájától. Megkapaszkodtam a nyeregkápában és dörmögve megveregettem a paripa nyakát.
- Freyára esküszöm, te is kapsz majd, ha megállunk - csitítottam. - Elvileg van még valahol a zsákomban, de én le nem szállok most. Várj egy keveset, na!
Vezér szerencsére egy igen jó természetű paripa, hamar elnyugodott, ami nagyban növelte a nyeregben maradási esélyeimet. Vagy csak simán buta mint a gazdája és nem jön rá, ha leráz magáról, akkor is kikerülök a nyergéből és valószínűleg tudok adni neki répát. Hát tény, hogy nem parádés ló vagy harci paripa, nem esett át soha komolyabb oktatáson, a pályafutását egyszerű igavonókén kezdte a nagy csontú, banga léptű heréltem, utazó lóvá csak azon egyszerű tulajdonsága miatt avanzsált át, hogy nehézségek nélkül, hosszan is megbír a hátán egy ekkora embert, mint én, na meg kellően szelíd egy rossz lovashoz is.
Ezzel szemben a Vörös Farkas mesterien ülte meg saját jószágát, névadó hajkoronája vidáman lobogott a tavaszi, hűvös szellőben, arcára is pírt csempészett a légmozgás. Gyönyörű lány, én mondom. A szigetek népe, így hát asszonyaink is, jóval termetesebbek, mint a kontinens lakosai, de meg kell hogy mondjam, az apró termetű lány van olyan szívós, mint akármelyik igazi, skleligei sziklákon nevelt menyecske odahaza. Kedvtelve vizslattam szemeimmel határozottan vonzó alakját, majd szavaira mosolyra húzott ajkakkal bólintottam.
- Az már igaz, melletted bármilyen táborhely megfelelő - ismertem el vidáman megsimítva vaskos szakállamat. - De az eget elnézve, na meg az inaimban is érzem, ma este hatalmas égiháború lesz. Talán nem ártana egymás társaságát valami védett helyen élvezni kedvesem. Nézd a bokrokat, korán kint van nyest és menyét. Érzik ők is, hogy az éjjel nem lesz alkalmuk vadászni. Nem hallani vörös poszátát, szárnyra kelt már a bagoly is, menedéket keresnek, zsákmányt hajtanak, amíg ég tudnak. Érzem a levegőben a víz illatát, már most párával terhelt. Estére a nyakunkon lesz és ugyancsak elázunk. Kéne valami barlang. Azt se bánom, ha ki kell lakoltatni néhány kevéssé vendégszerető nekkert hozzá - dörmögtem az örökké úton járó skelligei vadászok tapasztalatával.
Nem kerülte el a figyelmemet a mozdulat, amellyel megsimította az oldalát. Nocsak! Csak enm megsérült? Hülye kérdés mondjuk, a mi szakmánkban állandóan megsérülünk. Azért nem álltam neki remegve túlaggódni a dolgot, felnőtt, erős vaják, aki tud magára vigyázni és láthatólag épségben van, csak annyit fűztem hozzá a magam dörmögő hangján:
- Ahogy elnézem lesz mit mesélned este a tűznél - recsegtem vidáman. Egy jó, harcos és vért pezsdítő történet mindig remekül jön, emlékeztet is a hazámra, ahol csak ilyeneket meséltünk egymásnak. Elvégre a dicsőség az dicsőség, az örök, elkísér a síron túlra is a vagyonnal vagy a hatalommal ellentétben.
- Ostobaság! - horkantam fel. - Aki így gondolkodik nem látott még a harcmezőn skelligei pajzsszűzet én mondom! Veszedelmes fegyverforgatók és rendkívül fegyelmezettek. Mi skelligei fegyverforgatók sokra becsüljük a személyes bátorságot, a csaták vérgőzének szaga hamar megrészegít egy szigeteki csatafejszést, aki tombolva veti magát oda, hol a legsűrűbb az ellen, de a legkeményebb, legnehezebben megtörhető skelligei népség mindig a pajzszüzek áthatolhatatlan fala volt. Elvásott azon már sok minden. A nilfgaardi Alba dandár lovasai, a temeriai elit gyalogság, a redaniai vörös lovagok rohama mind akadt már meg rajta. A berzerkerek félelmetesek, halálos sebbel is verekdnek még fertályórát, de ha a küzdelem véget ér, csak holtan rogynak össze. Nils is ilyesféle volt. A pajzsszüzeket sosem ragadja el a vér indulata. Hidegek, precízek és törhetetlenek. Szívósabbak mint a legtöbb férfiember, akit ismerek, vetekednek velem is, pedig engem segít a vaják vérem is. Bár azt el kell ismerjem, a havi bajuk miatt olykor jelentősen romlik a teljesítményük, de egy ereje teljében lévő asszonyharcos van olyan veszedelmes mint egy öreg, őrült medve - ingattam busa fejemet. - Vannak dolgok a ti partjaitokon, amiket még nem nagyon értek meg... De azért igyekszem, mert már tudom, vannak errefelé elrejtett kincsek is - pillantottam végig szépen lassan és egyértelműen kedvesemen a lábujjai hegyétől egészen a vörös hajkoronáig.
Megállítottam Vezért, majd lekászálódtam a nyeregből és nem felejtve el az ígéretemet a zsákomból előhalásztam két répát a jószág számára, amit nagy műélvezettel kezdett el ropogtatni. Jómagam a föld fölé görnyedtem, hamarosan megéreztem magam mellett Wilkina testét is, ahogy csatlakozott hozzám. A nyomokra mutattam.
- Őz patája kavarta fel. Alig látszik, de csak a szél miatt, nem olyan régi nyom. Nézd! Utat tört magának az aljnövényzetben arrafelé, látszanak a frissen lesodort lombok és ez a néhány törés itt a gallyakon is teljesen friss - magyaráztam a vadászok tapasztalatával, akinek mesélnek a nyomok egészen részletes történeteket olykor. A levegőbe szimatoltam arrafelé. - Víz. Patak vagy csermely. Szomjas az őz. Én éhes vagyok. Hát te? - néztem a lányra.



Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Szept. 15 2019, 08:49
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina

Mindig figyelemmel kisérem Björn hogy fejlődik lovaglás terén. Valahogy jó látni, hogy Vezéren nem mindig azon van, hogy levesse magáról, mi több a nehéz súly alatt is normálisan lép. Ichaer-től pedig óva intem. Nem törékeny testalkata miatt, már ha annak lehet nevezni egy sodrott kancát, inkább a jelleme miatt. Nem várná meg míg felkapaszkodna, már indulna is. Mondjuk ez az én tanítási hibámból adódik. Hozzászokott, hogy lassú vágtájában is képes vagyok nyergébe emelni magam különösebb nehézség nélkül. A csitításra kapom fel fejem és kicsit elpirulok, mivel adhattam volna a másiknak is. Na majd ha megállunk adok Björnnek ló sütit, amit használhat répa helyett. Valamivel olcsóbb ennél a zöldségnél. A tavasz még igencsak hideg, de szerencsémre fűt a szerelem. Nem érzem, hogy nagyon bántana szél, de loboncommal vígan játszik. Nem bánom. Legalább látok. Björnért e téren nem aggódom. Saját hazájában bizonyára ilyen időben mindenkinek melege lehet. Vagy legalább elrakja a bundabugyit. Mondjuk elég érdekes párosnak hathatunk, ha nem veszi senki figyelembe foglalkozásunk és medáljaink jelentését. De nem is igazán érdekel. Sokkal inkább az, hogy ő most itt van mellettem és épségben. Figyelemmel kisérem magyarázatát és szememmel követem amit éppen mond, és persze lehet látni. Felnézek a haragossá váló égre, a bokrokban lapuló éjjeli állatok iramos keresgélését, bagoly reppenését. Gondolkodni kezdem a legközelebbi barlangon vagy akármin, ahol nem ázunk át teljesen. Nem mintha lenne rejtegeni valóm előle. Leszámítva egy két karcolást nem gazdagodtam semmivel.
-Természetes, hogy mesélek. Amiről csak szeretnéd. - mosolygom felelve megállapítására. Még nem tudtam teljesen azonosulni szokásaival, de istenre esküszöm igyekszem. Mindennél jobban, hogy megértsem. Ha esetleg áttérünk a szigetekre ne kelljen miattam szégyenkeznie. Ám nem viselkedhetek úgy mint ők, hiszen nem vagyok odavalósi. De az alapokat illik tudnom és alkalmaznom. Némán hallgatom az ő hozzáállásukat a másik nemhez és csodálkozom. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire ki lehet használni a női szívósságot.
-A gyermek áldás után mi lesz velük? - teszem fel kérdésem. Nem tudom miért, de ez elkezdett foglalkoztatni. Ha arra gondolna, tisztában vagyok vele, hogy vér szerinti kölyköm nem lehet, ahogy egy vajáknak sem. De ott vannak akik hozzánk kerülnek, akiknek ez ad majd élet célt. A reménytelenek reménye. Végső szavára bólintok és én is kellemes mosolyra húzom a szám.
-Jól tudom Kedves! Én is igyekszem megérteni a tieiteket. - felelem bizakodón. Legalábbis tényleg bízom abban, hogy a kultúránk közti különbség nem fog minket akadályozni semmiben. Miben is akadályozhatna, ha szeretjük egymást? Apa farkas is egyszer megnyugszik majd és elfogadja a döntést. Vagy majd megkérem fivéreit és öccsét, hogy valahogy beszéljenek a fejével. Mivel megállt én is azt teszem és lecsusszanok Ichaer nyergéből. Kiveszem a lósütit a táskámból és odalépek Macim mellé, előre hajolva figyelve mit is láhat. Hallgatom magyarázatát és ilyenkor realizálódik bennem, mennyire vagyok pocsék vadász. A többiek nélkül biztosan hoppon maradnék élelem terén.
-Én is! De előtte ezt rakd el! Ichaer nagyon szereti, Vezérnek is tetszeni fog szerintem. Helyetesítheted vele a répát. - adom át neki a kis szütyőt és megnyalom szám szélét. Hasam peedig egy kisebb korgással jelzi, egyet ért velem éa nem csak lelki szemeim kívánják.

 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht



Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Szept. 15 2019, 11:02
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn





Wilkina & Björn

Szeretettel és vidáman néztem Vörös Farkasomra, ígéretére pedig vidáman megbiccentettem busa fejemet Vezér nyergében ringatózva.
- El is várom - kacagtam. - Minden érdekel, ami veled történt. Szörnyek, kalandok, csaták, vadászatok, számodra fontos emberek, érzések és tervek, minden jöhet majd a tábortűznél.
Wilkina kíváncsian kérdezett rá a népem hagyományaira és kultúrájára, ó magam pedig őszintén szólva büszkén és szívesen meséltem róla. Elvégre az én népem és nagyon büszke voltam a fagyott szigetek minden ízére, illatára és történelmére. Kissé hátradőltem, megtámaszkodtam a kengyelben és élveztem, ahogy lapát szakállamba kap szél. Ideát a kontinensen ez hideg szélnek számít, odahaza inkább tavasz közepinek, nekem kellemes volt és belefogtam a mesébe.
- Hát mint a nevük is mutatja, pajzsszüzek - kezdtem bele kissé múltba mélyedő, elrévedő hangon, ahogy a szkaldok szokták, ha elméjükbe idézik a régi korok meséit. - Legalábbis valaha régen így volt. Amíg szolgáltak, addig nem osztották meg a derékaljukat férfiemberrel. Ez nem jelent azt, hogy egymással se, no de abból meg nem lesz gyerkőc ugye. Manapság már Freya nagyistennő papnő segítik ki őket, valami kotyvalékkal, ami növények virágából, szörnyek részeiből és Freya áldásából áll. Nem engedi őket teherbe esni. Aztán ha idővel megtalálják azt a férfit, akinek fedele alá beköltöznének, akkor leteszik a páncélt. Egy évvel az után, hogy abbahagyják a szent ital fogyasztását, újra megfoganhat a méhük. Nagy tisztesség annak a harcosnak, akit egy pajzsszűz választ párnak, még ha egy jarl kölke is esetleg. Mindenesetre a szolgálata véget ér ott az asszonynak és új címet nyer el: a Csaták Anyja. Ők gondoskodnak a leendő pajzsszüzek felkészítéséről, edzéséről, legöregebbjeik pedig minden szkaldot megszégyenítően őrzik meg a történeteket, amelyek segítenek átérezni a fiatal lányoknak, kikhez kell felnőniük - regéltem. - A pajzsszüzek a medve vajákokhoz hasonlóan nem valamely jarl, hanem a szigetek szolgálatában állnak, a mindenkori királynak engedelmeskednek. Ti skelligeinek hívtok minket, de mi magunkat nem nagyon. Drummondok vagyunk. An Creithék vagyunk. Tuiserachok vagyunk. Klánunk fiai és lánya, akik többet marakodnak egymás között, mint valaha is mással. De ha ellenség, külső ellenség, redan, temer vagy nilfgaard rohanja le egy klán területét, akkor testvérek vagyunk. A Drummond és az An Creithe ellenségeskedés több évszázados. Apám nagyapjának atyja volt a Drummond klán vezére, Medveöklelő Sigurd, amikor nilfgaard hajók szálltak partra az An Creithék földjén, amolyan büntető hadjárat volt. Egyik harcosunk azt javasolta Sigurdnak, amíg le vannak kötve a feketékkel, szerezzük meg tőlük a rég vitatott Ard Hammels zátonyait. Sigurd olyan dühbe jött, hogy habzó szájjal, puszta ököllel törte szét a harcos csatabárdját és a páncélján keresztül repesztette meg a bordáit medveölelésben. Semmit sem ér a föld, amit becsület nélkül ragadsz el, nem vitézséggel, hanem a testvéred gyengeségét kihasználva. Hadba vonult a nilfek ellen maga s, kiűzték őket, aztán egy évre rá már egymást gyepálták az Ard Hammels árnyékában, de nem akkor, amikor külső veszély van. Na csak azért meséltem el ezt, hogy megértsd a pajzsszüzek leghíresebb históriáját. Tudni kell, a fegyverüket velük temetik el, de a pajzsuk, az anyáról lányra öröklődik. A leghíresebb ilyen pajzs a Stytharkasse, vagyis az Özvegybosszú nevet visel. Pajzsszüzek huszonnégy generációja adományozta anyáról lányra és úgy mondják a szkaldok ezer és még egy csatában villogott a szigetek védelmében. Népünk összetartozásának az egyik legrégebbi szimbóluma, bármennyit menjenek is ölre a klánok, azért egy nép vagyunk. Régen történt, nagyapám nagyapja is első hajós kölök volt talán, hogy egy temer flotta rohanta le a Tuiserachok észak birtokait. Kisebb falu volt az. Pár tucat legény meg egy marokra való pajzsszűz védte csupán. A jelzőtűzre megindultak az An Craithe klán seregei is, közel fekvő birtokaikról. Makacs Hrothgar volt akkoriban a klánjuk főnöke. kilencvenhét tél múlt el a feje felett, de otthon nem maradt volna. Ott loholt mellette a fia, Hjellmar, hogy amikor az öreg kezéből kifordul a hadi balta, le ne hulljon a földre. Így is volt, mindenesetre a Cartha Dair jeges hágóin hamarosan megérkezett a felmentő sereg. Persze addigra a Tuiserachok helyi harcosat és a pajzsszüzeket levágták, de a temer parancsnok is belátta, túl nagyot akart fogni, kitért a csata elől és vitorlát bontott. Hadizsákmányként vitték magukkal Stytharkassét többek között. A szigetek történelmében akkor esküdött fel először és utoljára minden jarl a királynak és bontott hadizászlót az egész flottánk. Két évig tartott a háborúság, kilenc Temeria kikötőt perzseltek fel és elsüllyesztették a teljes királyi liliomos flottát a skelligei legények. Úgy mesélik a szkaldjaink, nagyon meglepődött a temer király, hogy az egész egy pajzs miatt volt. Persze ők nem érthetik, hogy nekünk többet jelent - magyaráztam.
Később aztán a vad nyomaira bukkanva nyeregből szálltunk. Hálás csókot adtam Wilkinámnak a csemegéért, ami, bármi s legyen, Vezér mindenesetre kitörő örömmel fogadta. Óvatosan kúsztunk előre a közel patak melletti cserjésig, markom keményen szorult rá vadkanlándzsa nyelére. Félrehajtva a lombokat már láttuk s az őzet, amint szomját csillapítja a vízből, néhány méterre tőle két farkas heverészett. A kérődző finom ösztöne megsúgták, most nyugta lehet a két ragadozótól, teli a hasuk. Kérdőn néztem a Vörös Farkasra, ő pedig bólintott. Hirtelen emelkedtem fel és azzal a mozdulattal már hajítottam is el a nehéz vadászfegyvert, amely szabályszerűen keresztül ütötte a szerencsétlen őzet, ami még vagy kettőt rándult felszegezve és el is csendesedett. A két toportyán menekülőre fogta, mi pedig a halódó jószághoz siettünk. Gyors mozdulattal metszetem át vadászkésemmel a nyakát, megszabadítva a felesleges haláltusa fájdalmaitól, majd kirángatva a fegyveremet vállamra vettem a tetemet.
- No? - érdeklődtem. - Jó hús lesz ebből, de eszedbe jutott-e a környéken valami barlang?



Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Jan. 10 2020, 15:12
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina

Vidám jó kedve átragad rám és így szemeimben gyermeki tiszta szeretettel tekintek a vidám arcra, melyet szakál keretez. Számomra oly kedves arc, mely sokaknak inkább zord. De a mosolygós kedvű medve az én szívembe is nyugalmat hoz.
-Ki mással osztanék meg ilyeneket, ha nem azzal kit hozzám rendeltek? - nézek rá szelíden. Legyen elkeresztelve Végzetnek, Sorsnak, vagy bármelyik isten vagy istennő elrendelésének, hogy mellette lehetek.
-Remélem azért fagathatlak még arról, számodra hogy tetszik a nagy kontinens. - nézek rá ugyan olyan kedvesen. Bár meglepet, hogy börtönben kellett töltenie a telet és bánt is, hogy segíteni sem tudtam neki. Valószínűleg én is idegennek fogom magam érezni a szigetvilágban. De remélhetőleg ott lesz nekem Ő, hogy segítsen.
Mikor pedig belekezd a mesébe kicsit visszább fogom Ichaer-t és minden figyelmem Björn-re szentelem, ki mintha elrévedne a múltban. Talán szememben ott csillog a gyermeki kíváncsiság. Mint mikor gyerekként valamelyik fivérem, vagy Vesemir és Apa közé fészkeltem magam, hogy hallhassam történeteiket. Csodálom azokat a hölgyeket, kik ennyi mindent megtesznek hazájukért. Itt meg... ha nem lesz szolga az úrának megverik. Ha pedig nem tetszik a részeges férje majd a szomszédja alá fekszik ha viszket a szoknyája. Magától a gondolattól kiráz a hideg, hogy ilyenek az emberek. Nekem viszont csak rá van szükségem.
-Tiszteletre méltó a kitartásotok és szívósságotok. - jegyzem meg mikor befejezte a mesélést. Az ég felé nézek egy pillanatra.
-Itt akármelyik pillanatban képes lenne a testvér a testvér életére tőrni egy tenyérnyi földért. - nézek kezemre majd ökölbe szorítom kezem. Kaer-t megvédte Geralt. Kiharcolta, hogy a farkas vajákoké maradjon. Lábam átemelem a hátsó kápán és fogadom Björn hálás csókját. Amíg Vezérnek adott belőle hajam összefogom, hogy ne zavarjon figyelés közben. Apró, könnyes testemnek hála nem esik nehezemre meghúzódni az árnyakban, mindig csodáltam Eskel-t és Björn-t hogy a maguk megtermett termetével milyen halkak és ruganyosak. A patak menti aljnövényzet rejtekében ragadozó pillantásom a két farkasra terelődik, majd vissza a patásra. Milyen nyugodt és idillikus. De az éhség nagy úr. Bólintottam a férfinek, ki leterítette a zsákmányunkat. Amíg ő az őz haláltusáját előzte meg körbe tekintettem. Ismerős a hely. Mikor hozzám szól, ajkaim enyhén eltávolodnak, majd becsukom szám.
-Igen. Menjünk a lovakhoz, nincs olyan messze, ha emlékeim nem csalnak meg. - segítek ja szüksége van rám és a vadat a lovakhoz cipeljük. Vezér és Ichaer segítségével könnyebb tovább sétálnünk. Az ösvény elég széles, hogy a két ló elférjen egymás mellett. Nagyjából negyed óra múlva értünk el oda, ahova gondoltam. Egy elhagyatott barlanghoz.
-Megérkeztünk. - nézek rá, hogy megfelel-e számára menedéknek.

 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht



Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Jan. 11 2020, 23:01
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn





Wilkina & Björn

Vidám mosoly jelent meg a szám sarkában, lapát kezemmel kinyúltam és megszorítottam a kedvesemét. Lehetőleg benne volt minden ebben a mozdulatban, hogy igen, kérdezhet akármit és természetesen el s várom az ő mesét is. Mert érdekel. Mert szeretem ezt a lányt, még ha olykor furcsa is az érzés, de meglepően kellemes.A vajákreflexek pedig segítettek időben elkapni a kápát, hogy ennek a féloldalas mozdulatnak hála ne hulljak ki krumplis zsákként a nyeregből, köszönhetően kimagasló lovagló tudományomnak. Egymásra nevettünk és folytattuk utunkat a vadászaton.
A sikeres őzvadászat végén a fiatal őzbakot lovainkhoz kötve egymás mellett léptetve kerestük fel a sekély barlangot, amit kedvesem ismert a környéken. Víz által kimosott, nagyobb üreg volt, nem nyúlt túl mélyre, de elég szélesen terpeszkedett. Tulajdonképpen szinte már két egymás melletti üregnek lehetett volna mondani, szűk összeköttetéssel. Az egyikben leszerszámoztuk a lovakat. Úgyse mennek semerre az egyre hevesebb esőbe nem fognak kimerészkedni. A másik üreg szélébe dobtuk a dögöt, majd nekiálltunk felmérni a helyet. Föld alatti üreg kijárata, semmi szag nem érződik, hófehér csontok maradványai. Gyorsan átnéztem a helyet majd biccentettem Wilkinának.
- Nekkerfészek. Hosszú évek óta elhagyott és nem maguktól költöztek el. Ezt berobbantották - mormogtam. - Innen ismered a helyet? - kuncogtam.
Egy ideig a tapasztalt utazók reflexeivel keveset beszéltünk, annál többet dolgoztunk. Először legyen meg a pihenő helyed, a többi ráér, örök tanács. Egész pofás kis tábortüzet szerkesztettünk ketten a barlangban heverő rőzséből és az egykor nekkerfészek béléséből.Ha Wilkina akarta alkalmazni az Ignit ráhagytam, ha nem, akkor magam gyújtottam meg taplóval. M szigetek másként tekintünk a Jelekre, nem is nagyon vagyok bennük gyakorlott, de tudom, hogy a kontinensen élő testvérek pragmatikusabbak e tekintetben. Megszabadultunk az esőben szétázott csizmáktól, kapcáktól, kabátoktól. Én kesztyűt nem hordtam ezen az éghajlaton. Ingemmel a kezemben kisétáltam és ráhajítottam az egyik szimpatikusabb bokorra. Ha folyó nincs, úgy mosol, ahogy tudsz, erre meg már ráfér. A nadrágommal nem foglalkoztam, a vitorlákhoz használatos viaszosvászon, nagyon csúnya eső kell, hogy átázzon, annyit meg nem voltam kint benne. A tűz fénykörébe húztam a tetemet, majd vadászkést húzva nekiálltam megszabadítani agancsaitól.
- El ne hidd amúgy, hogy nálunk ne lenne egy darabka földért testvérviszály - mormoltam. - Csak... talán mifelénk másképpen intézik. Nem keresgetnek ősi kódexben precedenseket, nem ármánykodnak. Fejsze és pajzs. De a lényegen nem változtat.
Egész szép, alig barkás kis agancsai voltak a baknak, jó kedvűen megfordultam és először egy csókot adtam Wilkinának, majd az egyik agancsot nyomtam a kezébe.
- Tessék. Jó alapanyag. Ebből készülnek hagyományosan mifelénk a legjobb késnyelek, ha szánsz egy kis időt a farigcsálásra - kacsintottam. - De ha szeretnéd, meg is csinálhatom neked. Mindig szerettem vele bíbelődni.
Visszafordultam a döghöz és egy gyors, egyenes vágást ejtettem a hasán, majd a pengével benyúlva a bőr alá, kezdtem meg a felfejtést, két marokra fogva tekertem meg az aktuális darabot, majd újra jött a penge, újabb tekerés, újra a kés. A nyúzás egy kifejezetten megnyugtató művelet.
- A kontinens? Sok minden furcsa még nekem, de vannak dolgok, amik tetszenek - dünnyögtem babámra figyelve, de a bőrlefejtést nézve, végezve. - Furcsák nekem a ti dolgaitok. Ahogy köpködnek mindenféle népség után, mert hegyesebb a füle vagy mert közelebb van a földhöz a sapkája. Nem tudom. Azok a ványadék tündék nekem is kissé... hát... olyan életuntan fennköltek, vagy mik... de a törpéket kedvelem. Ha fele akkorák is, mint egy skelligei legény, én mondom, odahaza nem lógnának ki. Szótartóak, kemények, megfogják a munka nehezebbik végét. Egyszerűek, de egyenesek. Meg akarom nézni egyszer, azt a híres-neves Mahakamet. Nekem egy kissé túlbonyolított az életetek ezekkel a rengeteg törvénnyel, isteni parancsolattal meg mindennel. Ha ezek nem lennének fele ennyit nem ármánykodnának az itteniek. Bajotok van egymással legények? Hát a kocsma mögött intézzétek el, azt kész. Ezt a ti dolgaitokat még tanulnom kell - ismertem el, majd felderült az arcom. - Na de az ízek... Te Veres Szépségem én olyat, de olyat ettem Bruggében. Sőt olyanokat! De ettem... mmm... ettem... cseresznyét! Hát az valami mennyei finom. És te tudtad, hogy ebből a finomból még süteményt is csinálnak? - kérdeztem elragadtatott szemekkel. - Úgy hívják, hogy pite. Egy tepsi olyanért agyonvertem egy alpot. Aztán persze Heribert felvilágosított, hogy két orenért kapni a piacon, de bánta a fene. Már nem maradt belőle... - tettem hozzá pirulva, mégis illett volna hozni a finomságból, de nem tudtam, hogy találkozunk. Meg ha van nálam a nyeregtáskában, az nehezen él meg egy napot is. vagy akár egy órát. Fertályórát...
Szép babám jogos kérdésére eszméltem fel homlokomra csapva. Na hála Freyának így legalább csupa őzvér lett a pofám is. Mindegy, úgyis könyékig véres vagyok, mosakodni kell majd.
- Ja hogy Heribert? -mormogtam. - A bruggei börtönben ismerkedtünk össze. Elcsapott diák, egynémely kártyaadósság miatt került oda. Amikor szabadultunk amolyan kenyeres pajtásokként összeálltunk egy időre. Ő szerintem a telet nem húzta volna ki magától, nekem meg sokat segített eligazodni a helyi dolgokban. Tudod, azért csak messze voltam a hazámtól, idegen tájakon, idegen szokások között, jó volt, hogy nem teljesen magányosan. A maga módján rendes gyerek, még ha egy tisztességes bárdot meg nem is tudna emelni és egy széllel bélelt naplopó is, de azért lehetett rá számítani. Odalent maradt el tavasszal, Temeria déli végein, udvarolt valami kalmárlánykának. Amolyan mindenhonnan deszkaféle jószágnak, nem lehet úgy megmarkolni a fenekét, mint a tiédet, de hát a szerelem sosem arról volt híres, hogy esze van neki. No hát mindegy, Freya adjon nekik egy alom kölköt és egy se üssön az apjára, mert kötélvégen bokázik a hóhérral, az szentség - nevettem el magam.
Szép darab húst fejtettem le az őzbak két oldaláról a bordáival együtt. Jóféle oldalas lesz ebből, már most összefut a nyál a számban. Vidáman adtam oda a kedvesemnek közben is mesélve.
- Szóval hát a kontinensen nagyon finom dolgok teremnek - összegeztem. - Otthon a hidegben se cseresznyés pite, se cseresznyés ajkú vajáklány - ráztam a fejemet hamiskás mosollyal. - A sütést rád bíznám, én addig megbirkózok ennek a dögnek a maradékával. Közben pedig hallgatlak, mesélj te.



Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Jan. 24 2020, 18:20
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn



Björn & Wilkina

Ahogy megfogja kezem megérteti velem amit szeretne. Nem várok el szavakat, mert olykor egy érintés többet jelent, mint többszörösen összetett, rímek és ritmus törvényét követő mondatok kavalkádja.
Igyekszem valahogy segíteni neki, hogy ne kelljen újra Vezér nyergébe evickélnie magát. Majd megpróbálok segíteni neki lovaglás terén, bár a probléma az nálam már ösztönös cselekedet.
A vadászat után pedig felkerestük azt a barlangot, amit soha többé nem akartam látni. Kellemetlen emlék ellenére ez az egyetlen amit ismerek és valamilyen szinten meg fog védeni minket az esőtől.
Ichaer nyergéből leugorva vezetem az egyik barlangba, megpaskolom nyakát. Vezérrel egyedül merem hagyni, mivel eleget koptaták együtt az utakat. Nem fognak kötözködni egymással. Nem úgy mint Skorpióval.
-Mondhatni igen. Majdnem a rossz oldalon maradtam. - válaszolom. Egyik legrosszabb emlékem. Nem elég, hogy halottnak hisznek, rám robbantják a barlangot és utána a javasuk fel is gyógyít, de az a hír járja, hogy meghaltam. Furák az emberek és azok szokásai.
Az apró szóváltást követően készítettük el táborhelyünket. Amit találtunk egészen othonossá varázsoltuk a kis szállásunkat és figyeltem, ahogy Björn meggyújtja a tüzet. Lehet a többiek leszidtak volna, hogy használjam az igni-t, de nem igen szeretem használni a jeleket. Valahogy sosem éreztem rá kellően, hogy bármikor biztonságban használhassam. Talán Björn is jobban alkalmazza. Annak viszont örültem, hogy Eskel mellett sikerült folyamatosan végrehajtanom.
Elkezdtem levedleni átázot nehezülő ruha darabjaimat. Én inkább a szárítgatásukkal voltam elfoglalva, na meg, hogy meglephessem Björnt valami finomabb vacsorával. Előkészítettem a fűszereket, egy adag vörösborba tépkedem, összerázom és a nyársnak szánt ágakat kicsit tűzbe tartottam.
-Mégis letisztúltabb. Múlt télen majdnem elvették az otthonunkat. - kezdek bele egy sóhajjal. -Geralt bátyám éles nyelvének és eszének hála megmaradt az ódon vár. Itt csak jön valaki egy királyi papírral és már kereshettünk volna másik szállást. Szerencsére a nekker invázióval meg tudta győzni, hogy megtarthassuk a várat. - mellé lépek, hogy ha kell tudjak segíteni, mire egy csókot kapok, mit viszonzok kedvesen és a kezembe egy agancsot. Magyarázatát hallva biccentek majd felé nyújtom.
-Hálás lennék, ha te faragnál majd nekem valamit. - bízom rá a szaru megmunkálását. Sajnos e téren nem vagyok olyan ügyes. Eszt pedig kár lenne elpazarolnia  tehetségtelenségemre. Mikor mesél úgy álok, hogy a tűz fényét ne takarjam ki, de ráláthassak kedvesemre. Na meg, hogy ne akadályozzam a műveletben.
Gondoltam, hogy szabad lényének ez a sok kötötség biztosan furcsa, mi több idegen, de sajnos ilyen az itteni élet.
Mikor pedig az ételekre terelődika  téma megdöntöm fejem. Számomra nem idegenek ezek az ételek, de neki szokatlan. Az ő éghajlatuk nem alkalmas az édes gyümölcsök megtermelésére.mikor kérdez, bólintok. S most hogy szól! Egek, majd elfelejtettem, hogy neki is pihen a táskámban valami. Na majd az étkezés után. Majd csak nem csapja el a gyomrát. Mikor a szerelmet hozza szóba kuncogom egy keveset.
-Nem mindenki szereti az olyan formákat mint az enyémek. Ízlések és pofonok. - vonom meg vállam játékosan, hiszen nem egyszer könyveltek el semilyennek, sközben egy deszkának udvaroltak. Miközben átveszem a húst, arcára adok egy puszit mit sem törődve a vérrel és elkezdem befüszerezni, mégis csak csapjunk lakomát. Meggondolva magam készítek álványt a tűz fölé, mely megtartja a bordát. Rátámasztva három erősebb ágra kezdem befűszerezni.
-Mit meséljek kedvesem?-kérdezem, majd ellipentem nyeregtáskámhoz, hogy magamhoz vegyem a kandírozott gyümölcsöket. Visszatérve a hús mellé kuporodom, óvatosan bekenve fűszeres borral.
-A nekker probléma után egy másik bátyámmal, Lambert-tel intéztünk el pár vízbefultat, mutatott pár új bombát. Utána Cidarisban egy törp dalnokkal szabadítottunk meg egy temetőt bűzlidércektől, ghouloktól és alghouloktól. Örültem, hogy ott volt, mert hatásos ötlete volt. Még én is tanulok itt mindenféle újdonságot.-mesélek kicsit majd rá emelem macska szemeim. -De örülök, hogy összefutottunk. A pite miatt pedig ne aggódj! Akad nálam néhány édes falat étkezés utánra. - kacsintok rá. Még jó hogy ismerem ennyire az édesszájú medvémet, tudjak a kedvében járni.

 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht



Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jan. 26 2020, 12:51
Vendég
avatar

Vendég


Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn





Wilkina & Björn

Szavait hallgatva egyetértőn bólogattam busa fejemmel, ez bizony már csak így van. Szóban is kifejeztem egyetértésemet.
- A nekkerek veszélytelennek tűnnek, de mikor minden irányból támadnak, még a lábad alatti föld alól is az ásókarmaikkal, ugyan komisz ellenfelekké tudnak válni - morogtam. Még szerencse, hogy nem esett baja a kedvesemnek, vagy legalábbis nagyobb baja.
Hamarost mindketten a munkába temetkeztünk, én a nyúzásba és hússzelésbe, Wilkinám pedig az étel előkészítésébe. Kedvesem is megszabadult a bőrruháktól, így részemről jelentősen emelkedett a konyhai baleset kockázata, elvégre a szemeim gyakorta kalandoztak el a vadászkés pengéjéről. Szerencsére a gyakorlatom megóvott egy-két ujj amputálásától, ahogy a nedvesen csillogó szép ívű lábakat, az átázott, a test domborulataira tapadó inget lestem olykor. Olykor-olykor. Olykor-olykor tulajdonképpen a nyúzásra is figyeltem, korlátozott mértékben. Azért a rutin megvan legalább. Szerintem körülbelül tudom mit faragok arra az agancsra - vetettem még egy pillantást hosszabban a kedvesemre.
- Igaz ami igaz -ismertem el. - A szigeteket szabad harcosok lakják, nincs az a jarl, aki csak úgy igényt jelenthet be a földemre vagy a házamra. Persze ez nem jelent azt, hogy olykor nem történik meg. A skaldok sokáig éneklik azokat a bunyókat, ha valakinek atyái örökségét vinnék... - gondolkodtam hangosan. - Megint nekkerek. Ott a messzi északon is? Tudom, hogy kitartó, szívós dögök, de hogy mindenhol megélnek... Mint a patkányok - csóváltam a fejemet.
Én lassan végeztem a magam reszortjával az ételkészítésből, érdeklődéssel szippantottam nagyot az esőszagú levegőből, majd a barlang széléhez sétálva kibámultam, alaposan szemrevételezve az eget és érezve a hűs szelet. Morogva szóltam hátra Wilkinámnak 10 generációnyi hajósnépség tapasztalatával.
- Marasztaló eső - recsegtem. - És rosszabbodni fog. Nem is kicsit. Jobb ha berendezkedünk ebbe a barlangba, vagy egy napra itt fog ragasztani. Szerencsére kihajózni sem lehet ebben a takonyban.
Leszereltem magamról a felszerelésem nagyobb részét, vértezetet, csizmát, alkarvédőket és az inget is, majd a tűz közelében kiterítettem őket. Utána a hátizsákomból előbányásztam egy vaskos, összetekert medvebőrt és leterítettem a földre. Kellemesen meleg lesz ebben az évszakban, kelleni fog, elvégre határozott terveim voltak, hogy nem fog ma este túl sok rongyot viselni a kedvesem. Szakértő szemekkel felmértem újfent Wlkina formáit és átgondoltam amit mondott.Végül is lehet benne valami, hogy nem mindenkinek tetszik, nálunk is volt gyerekkoromban falu bolondja. Megadóan biccentettem a bajszom alatt morogva.
- Mondasz valamit. Ízlés dolga, de én amondó vagyok, aki ízlésének nem felel meg,az meg s érdemel két szép, egyenes pofont - recsegtem őszintén. Nekem tetszett ez a lány a vörös hajszála végétől a sáros lábujja hegyéig és kész! Szavaira elvigyorodtam és egy szó nélkül átfogtam a vállát majd hosszan megcsókoltam.
- Tény. Van nálad valami édesség -hunyorítottam vidáman az ajka felé, majd jó életösztönnel hagytam főzni. Egyikünk se akar éhen halni. Inkább a késemmel nekikezdtem az agancs megfaragásának, gyakorta vizslatva a lányt, elvégre most éppen modellnek állt, ha rájött, ha nem. Elismerően füttyentettem.
- Hát nem láblógatással töltötted az elmúlt hónapokat - ismertem el. - Egy-egy jó fegyvertársat szerezni mindig öröm, tanulni pedig szinte mindenkitől van mit - bölcselkedtem. - Mindenkinek van története. Meséi. Ha csak a regéket meghallgatja az ember, ki tudja mikor veszi hasznát? No meg... jobban is telik az idő.
A késem újabb és újabb vékony szilánkokat metszett le az agancs felületéről. Még nagyon sok órányi munka lesz, mire kialakul, de megéri. Igazán kedvesemhez illő, egyed nyél lesz belőle.
- A szigeteken is mesékkel ütöttük el az ilyen időket, míg megsült a hús - merengtem. - Kölyökként hallgattam a vadászok meséit és mennyi mindennek vettem hasznát később a történetekből. A legelső mese, amire emlékszem a Vashölgy meséje. Hosszú, büdös esővel terhes, hűvös estén egy hosszú horhos végében összerótt gallyak alatt hallgattam végig a vén Thornstein szájából.
Felpillantottam a faragásból a lányra. A haja lassan kezdett megszáradni, de ennek örömére egy szarkafészek intenzitásával állt mindenfelé, az átázott ing gőzölgött a tűz melegében, vállnál fel volt szakadva kissé, a hosszú lábak térdig sárosak a földön térdeléstől, a talpai minőségi szénbányászokkal vetekedtek jelenleg. Lustán, őszintén elmosolyodtam és egyszerűen kimondtam amire gondltam.
- Te vagy a legszebb...



Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Jún. 08 2020, 19:24
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
272
Reagok száma :
213
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
A kezes medvémnek



Björn & Wilkina

Bólintok kedvesem meglátására.
-Nem csak komiszok, hanem idegesítőek is. - sóhajtom a szavakat, mivel szerintem ez az a lény ami ki tud hozni sodromból. Talán mert nem tudok fürgeségemre támaszkodni, mivel akármikor megjelenhetnek alattam, vagy szakadhatok be hozzájuk én.
Szerencsésnek mondom magam, amiért ilyen jól fel tudjuk osztani egymás között a munkát. Szavak nélkül temetkezünk a feldatunkba, hogy mind a ketten előrébb jussunk és segítsük a másikat. Amint leveszem az ázott öltözékem, a tűz mellé helyezem. Valamivel távolabb, mint a szövetet, hiszen ha nagyon kiszárítom, csak töredezni fog. Lassacskán elveszíti feladatának ellátását.  Ahogy a tűz körül sürgölődöm érzem magamon tekintetét. Inkább nem szólok, hogy a húsra figyeljen, mert elvágja a kezét, mivel biztosra veszem, hogy abban a pillanatban vágna bele a kezébe.
-Örülök, hogy tőled tanulhatok néped szokásairól és nem csak a hajósok mendemondáit hallhatom. - mosolygom rá, majd eltűnik a mosolyom, mikor a nekkerek kerűlnek szóba.
-Így van. Akárhol is megélnek. De legalább jó őrző védők az emberekkel szemben. - mosolyodom el. Ezt megmondta apa a legelején és talán most vagyok elég érett ahhoz, hogy belássam ennek igazát.
Egyedűl merem hagyni a tüzet és a húst, amíg medvém mellé lépek a barlang szájához. Mellé érve megsímítom lapockái mentén, fejem pedig felkarjának támasztom. Egy rövid ideig az eget kémlelem, majd az ő szemeibe nézek.
-Még szerencse, hogy nem csak minket marasztal. Nagyon bántana a tudat, hogy miattam vesztetted nyomát. - majd ruganyos mozdulatokkal térek vissza a tűzhöz. Azt sem akarom, hogy miattam maradjunk éhen, amit pedig biztosra tudok, hogy vajákoknál ez nagy bűn. Éhes vajáknál pedig nem tudom mi tud rosszabb lenni.
-Nem éri meg azt a két pofont. Attól is csak hülyébb lesz, nem értelmesebb. - csóválom meg fejem vidáman. Jól esik, hogy így beszél és vélekedik erről. Szinte dorombolva fordultam felé, mikor átölelt és viszonoztam kedves csókját.
-Mindig gondolok rád. - mosolygom rá szendén, majd amint eltávolodik -talán gyomra szava miatt- jobban figyelek a húsra és a tűzre. Füttyentésére egy pillanatra felé tekintek, de leginkább az ételünkre koncentrálok. A meséket illetően igaza van. Ha az ég nem lenne ennyire beborúlva jobban meg tudnám állapítani, mióta is vagyunk a barlangban és mióta szórakoztatjuk egymást a másik társaságával.
Ahogy visszaemlékezésén mereng ajkaim akaratlanul mosolyra húzódnak. Ilyenkor olyan... ártatlannak tűnik. Emberinek. Vagy mint a bocs melyet nem háborgat semmi. Mégis látszik rajta, ha a szükség meghozza igen is oda fog vágni erős mancsával és karmával.
-Majd nekem is elmeséled? - nézek rá kérlelőn, mint annak idején kölyökként apára. Mikor még idegen volt a vár, idegen volt mindenki és minden. Mikor csak Vilkas-t ismertem el támaszomnak és védelmezőmnek. Lusta hangja térít vissza a jelenbe, elpírulva elmosolyodom és hozzá kúszom. Csupán egy érintésért, egy őszinte mondatért.
-Szeretlek. - adok egy puszit a vértől ragacsos arcára, majd újra a húshoz araszolok. Újra átkenegetem a húst a fűszeres borral, az írdalásba petig nem vagyok rest beletuszkolni a növényekből.

 Jegyzet:Remélem megfelel, ha nem javítom

Zene: Walpurgisnacht



Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Júl. 03 2020, 08:28
Ajánlott tartalom




Forró nyomon - Wilkina és Björn Empty
Re: Forró nyomon - Wilkina és Björn

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kiálts farkast! - Wilkina & Tribróm
» Forró kása ● Freya x Yennefer
» The Poet of the Pack ● Kökörcsin & Wilkina
» Leltár? ● Geralt, Wilkina és Vesemir
» Esés az Ismertlenbe Wilkina & Liliath

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Archívum :: Archivált játékok :: Félbemaradt játékok-
Ugrás: