Csalogány & Dethmold@

Viszonylag kellemes reggel köszöntött be Ard Carraighben, a kaedweni királyi vár aranyló fényben fürdött ezen a reggelen. Én íróasztalom mögött ültem, amelyet valósággal elborítottak a papírhegyek, tollak, tintatartók. Ügynöki jelentések a világ minden tájáról. A mai nap azonban különleges volt ebből a szempontból, egy új és azt hiszem szép reményű ügynök vizsgáinak kezdete. Csalogány nagyon ígéretesen teljesített eleddig, olykor már tapasztalt ügynökök segítője is volt terepen, megfigyelt, riasztott ha kellett és velem is rengeteg tanulással teli óra állt mögötte. Értelmes volt, jól felfogta profán füleivel a mágia elméletét és könnyen jöttek ajkára a tünde szavak is. A félvérsége itt és most előny, de egyébként nagyon ügyesen tudja álcázni is, ha haját leengedi senki meg nem mondaná, hogy nem egy ember lányról van szó. Ma azt a feladatot kapta, hogy jelenjen meg előttem, olyan öltözetet választva, amivel elhihető róla, hogy legalábbis egy grófkisasszony. Ezek már rutin feladatok a számára, biztosra vettem, a palotaőrökön simán keresztül is fog jutni. Nem is kellett csalódnom, mikor a folyosóról éles ám felette rövid szóváltásra figyeltem fel. Hiába a legtöbb alabárdos, ha csak nincs szigorúan más parancsa, akkor nem fogja megkockáztatni a nemes haragját azzal, hogy nem engedi be én pedig nem adtam olyan utasítást, mi szerint ne zavarjanak. Így pillanatokon belül halkan nyílt az ajtó és felszegett fejjel, büszkén, akár egy anyakirálynő vonult be a szobámba a grófkisasszony, csak az ajtó záródása után változott a testtartása, hogy úgy mondjam... nos... kevésbé dölyfösre. Ügyes ez a lány. Bólintottam és telekinetikus erővel kihúztam neki egy széket.
- Foglalj helyet Csalogány. Igazán remek volt, mint mindig - kezdtem kellő elismerést engedve a hangomba. - De ezek az apróbb játékok neked már nem jelentenek kihívást.
Nyugodtan, kissé öregurasan helyet foglaltam vele szemben és a szemébe, azokba az igen jellegzetes, olykor még számomra is hideglelős szemeibe nézve folytattam a mondandómat.
- Eljött az idő, amikor az aranyműves megvizsgálja milyen ékszert sikerült csiszolnia az évek alatt. A vizsgáid ideje. Meg akarom ismerni a gyakorlatban a képességeidet, megvan-e benned minden, amire egy igazán jó ügynöknek szüksége lehet. Simulékony vagy-e, elszánt, tudsz-e játszani másokkal, elrejteni épp úgy az igazságot, mint megismerni, kellően ügyes vagy-e, lojális és megvan-e benned a szükséges könyörtelenség is? Ezekre a kérdésekre most még sem te, sem én nem ismerjük a válaszokat, de a napokban megismerjük majd. Mert itt az ideje a vizsgáknak. Három nap múlva bál lesz a várban. Itt persze, a királyiban. Itt fogsz megjelenni és kihallgatni a számomra valakit. De egyelőre ez talán még ráér, megbeszéljük majd. Tölts csak magadnak bort és ne aggódj, ez most magánbeszélgetés. Hogy jössz ki a társaiddal? Milyennek találod itt az életedet? Mit gondolsz a képzésedről és a képességeidről? - kérdeztem barátságosan, de elvárva az őszinte válaszokat.

Jegyzet:SzószámZene: "Zenecím"

Dethmold & Csalogány

Már napkelte előtt ébren voltam és a tetőről figyeltem a felkelő napot. Furcsa, hogy erről az égi jelenségről kaptam eredeti nevem. Amikor még egy borász fattya voltam. Túlvilágias kék szemeim nyugalmat árasztottak az Egi király felé, kezemben pihenő érmét forgattam. Kevesek hiszne a szerencsében, és egyéb istenekben. Én viszont kreáltam magamnak egyet. Egy olyat, ki a magamfajtákért felel. Apró szerencséket hozva ezzel: a telihold elől nem akar elúszni a sötét felleg, az őrnek el kell hagynia helyét vizelés miatt. Nem nagy dolgok ezek, mégis, olykor életet menthetnek.
-Ez a nap más lesz. Tudom... érzem, hogy így lesz, Nocturnal. - szorítom markomba a kis érmét majd szívemhez helyezem. Az érme külső oldalán egy madár van, mely mintha a holdat ölelné át. Nyakamba akasztom, megigazítom a csúszó csomót és visszaereszkedem szállásomra. Egy szolga kopogtatott ajtómon, ajtót is nyitok neki, rajta pihentetve különös kék szemeim. Szavaira bólintok és becsukom az ajtóm. ~Vajon mennyire raktam rossz fát a tűzre?~ Húzom el kicsit szám. Egy sóhajt követően előveszem a tökéletes darabokat. Fehér és vörös színek, aranyozott szegéllyel. Combomra erősítem a tőröm, e nélkül nem teszek egy tappottat sem. Fűzőm szorosra húzom és magamra eröltetem a szoknyás ruhát. Gyűlölt ruhadarabjaim egyike. Vállaimat fedi, míg kebleim is kellően mutatnak, de mégsem kirívó. Arcom egy kicsit elmaszkírozom, kihúzom szemeim némi faszénnel. Vörös hakoronám pedig laza kontyba készítem, hogy hegyes füleimet eltakarja, ám mégis úrnős megjelenést adjon, ne pedig fiatal gróf leányt. Ezt követően egy kis sarkú, térdig érő lábbelibe bújok, mely kellően elegáns és még futni is tudok benne. Mintha csak egy feladatra mennék, nem pedig Dethmold elé. Az örséget ki tudja mennyire sikerül megtévesztenem büszke tartásommal. Elérve az ajtóhoz apró főhajtással köszöntöm az őröket.
-A mágushoz jöttem. Ő hivatott! - kezdek bele. Átengednek, nem figyelek mondandójukra és becsukva magam mögött az ajtót, lazítok tartásomon, vállaim lentebb engedem és meghajlással üdvözlöm Mesterem. Elismerő hangjára hálás mosoly játszik arcomon és helyet foglalok a nekem szánt széken. Mondandójára végig szemeibe nézek, sajátomban pedig elszánt, bizonyítás vágy él. Mi teljes mértékben igaz rám. A vizsgát és feladatot hallva felcsillanak szemeim. A magánbeszélgetésre bólintok és töltök. Először neki, majd magamnak.
-Szerintem kisebb toll tépkedésen kívül nincs probléma. Nincs olyan család, munkahely pláne ahol ne lennének kisebb nezeteltérések. Ezeket pedig lerendezzük a magunk módján, családon belül. - biztosra veszem, hogy tud a legutóbbi kis verekedésünkről amit egy félelf fiuval vittünk véghez. Nincs bajom vele, csak ő nem értette meg, hogy miért foglalkozott velem is a mágus, mikor nő vagyok és gyengébb mint ő. Lehet... de Csalogány én vagyok. Ügyesebb, gyorsabb és jobban hajlékony.
-Kicsit még szokatlan, de hálás vagyok, hogy senkiként is jobb életem van, mint biológiai szüleimnek eddig. - felelm kisebb gondolkozas után. Hontalan vagyok és az is leszek, hiszen senki nem ismerheti, kit takar Csalogány. Milyen is az alatta élő leány. Meg Dethmold sem, neki Csalogány vagyok. A lány akit nem dobott hóhérok karmai elé.
-Szerintem képzésemre szánt idő és energia megmutatkozik képességeimben. Hála önnek, szépen beszélem a tünde nyelvet, tudom mire számíthatok egyes mágiák esetében. A többi képzőnek hála, gyors vagyok és ügyes. Ahova a fejem befér, a testemet is viszem. De mindig van mit tanulnom és javítani technikáimon. Mindig lehet fejlődni, okulni és tanulni egyaránt. Ezekre pedig hajlando vagyok! Figyelem hibáim és igyekszem a következő alkalomra tanulni belőle. - felelem büszkén. Tudom, hogy nem vagyok profi, messze van az. Biztosra tudom venni, hogy el fogom tudni érni azt a szintet.



Jegyzet:Remélem megfelel. Amennyiben nem, javítom

Zene: majd keresek valamit...

Csalogány & Dethmold@

Csalogány szavait figyelmesen hallgattam olykor belekortyolva a boromba amelyet a részemre töltött a félvér lány, gondolataim istráng szíjon rángatva maradtak meg a tárgynál, nagyon is mély figyelemmel követtem. Apró mosolyt engedtem csúszni a szám sarkába, ahogy beszélt, majd biccentettem.
- Nincs kifogásom a rivalizálás ellen az ügynökeim között, ez mondhatni természetes. Ugyanakkor továbbra is elvárás a keretek között tartás, senki kiképzését nem vetheti vissza a dolog. De ezt amúgy is tudod, amíg a felcser ellátja tíz perc alatt, mint eddig, nem kívánok beleszólni továbbra sem, sőt pártolom - bólintottam. - Az életszínvonal biztosítása pedig természetes és arányos az elvárásokkal és a teljesítménnyel is.
Közel két percig merengtem az utolsó szavain. Szerénység? Álszerénység? Önbizalomhiány? Ezek mindegyike bajt jelentene, mindegyik jellemhiba. Reális önértékelés? Ez viszont az egyik legnagyobb jellemerény. Na de mennyire pontos? Ezt hivatottak kideríteni a vizsgák, amelyeknek elébe néz a lány Ideje talán rátérni ennek részleteire.
- Ma megkapod az első vizsgafeladatod részleteit - kezdtem csendesen, de határozottan. - Hiszek benne: nem fogsz szégyent hozni rám és a kiképzőidre. Három nap múlva egy komolyabb fogadást tart a királyi várban a mi jó urunk, Henselt őfensége. Közel háromszáz meghívott van, akik persze hozzák magukkal a sleppjüket is. Feleségek, gyerekek, szeretők és a többi, és a többi. Én magam is részt veszek rajta. Valamint ott lesz még Cedric de Moncercier tárnabáró, királyi tárnokmester. Vannak arra utaló jelek, hogy Cedric báró esetlegesen hűtlen lett volna a koronához és Kaedwenhez. Figyelmeztetlek: ez az információ egyáltalán nem biztos. A te dolgod bizonyosságot nyerni Cedric báró hűségét illetően. Bármilyen nem invazív módszerrel. Vagyis nem tudhatja meg a báró úr, hogy a figyelmünk kereszttüzébe került. Akár árulónak találod, akár nem, semmi esetre se lépj fel vele szemben, jelenleg nem érdekünk egy politikai gyilkosság. Egy félrevezetett ügynökön keresztüli jól megszűrt információk sokszor meglepően hasznosak tudnak lenni. A következőkre kell figyelned: derítsd ki, hogy az estély alatt találkozik-e Nilfgaardhoz köthető személyekkel? A nagykövettel? Valakivel a diplomatáik közül? Netán valamelyik nagykereskedőjükkel? Ilyesmik. Találj módot rá akár az estélyen, akár utána délelőtt, hogy bejuss a báró részére biztosított vendégszobába és nézd át a levelezését. Keress gyanús leveleket, de semmit se vigyél magaddal és ne hagyj nyomot magad után. A küldetésedet fegyver nélkül kell végrehajtanod, csak azokat használhatod, amiket ennek az asztalnak a fiókjában találsz. Húzd ki.
Csalogány óvatosan kihúzta a fiókot, majd kíváncsian elkezdte kézbe venni az ott talált tárgyakat. Három aprócska, puha hólyagból készült golyóbist kapott kecses ujjai közé először.
- Elhajítva kifakadnak és kis területet színtelen, szagtalan gázzal telítenek meg. Semmi veszedelmes hatása nincs, de egy jó hat órára elképesztő hasmenést tud okozni. Nem akarok halott, elkábított és hasonló palotaőröket, semmit, amiből pletyka lesz. Az ilyesmivel csak nem dicsekednek.
Másodjára egy összetekert pergament vett elő az asztalfiókból.
- A palota tervrajza minden cselédfolyosó és titkos járat megjelölésével és a tárnabáró szobájával természetesen. Illetve teljes lista a meghívottakról is, valamint a nemes szolgálatában állók részletes leírása.
Utoljára pedig színaranyból vert, gyönyörűen csiszolt, apró de mérgedrága rubinnal díszített gyűrűt vett ki onnan, aminek kettőnk közül én éreztem a mágikus kisugárzását.
- Az pedig a külön ajándékom. Képes vagyok látni az ékszeren keresztül, ha úgy érzed valamit meg akarsz nekem mutatni, csak gondolj rám erősen, majd tartsd a gyűrűs kezedet a rubinnal előre a megmutatni kívánt dolog felé. Ha minden kötél szakad ennek segítségével ki is tudlak menekíteni, de erre azt hiszem, bízom benne, nem lesz szükség. El kell döntened, hogy a vendégek között elvegyülve, mint nemeshölgy akarod teljesíteni a feladatodat, vagy az árnyékokba húzódva a megszokottabb felszerelésedben? - kérdeztem, majd tárgyilagos kérdést fűztem még hozzá, semleges hangnemben. - Milyen a szexuális életed? Mikor volt utoljára nemi kapcsolatod? Milyen gyakran maszturbálsz? Mennyi alkoholt fogyasztasz? Élsz fisztekkel vagy egyéb narkotikummal?

Jegyzet:SzószámZene: "Zenecím"

Dethmold & Csalogány

Magam is kortyolok a borból, természetesnek tűnt, hogy fent tartom az álcám. Nem hiába tanultam, tanítottak. Én pedig lassan megmutathatom mennyi mindent is jelent ez nekem.
-Értem és odafigyelünk erre. - ami igaz is. Noha bármelyikünk képes lenne egy kecses mozdulattal elvenni a másik életét, nincs értelme. Minek elpazarolni egy életet, annyi időt. Feleletére arcomra különös mosoly játszik, szemeim is hasonló eleven lángokként élnek.
-Ez csak természetes. Be is fogom bizonyítani... - helyeselek szavára és mosolyom is normalizálódik. Újra kortyolok a borból és kecsesen keresztezem lábaimat. A vizsgafeladatra pedig megint felcsillannak szemeim. Mindig érdekelnek, talán megszállotja vagyok a munkámnak, de ha egyszer élvezem? Ha egyszer megtaláltam tehetségem és ezzel jót is teszek? Figyelmesen hallgatom szavát és bólintok. Noha jobban élvezem a gyilkolást, a hallgatózás és a kínzást sem vetem meg. Kihúzom a fiókot és kiveszem az eszközeimet. Megnézem, megvizsgálom és hallgatom szavaim.
-Hmm... rendben. - Csalogányként nehéz dolgom van. Nehezen tudnék a gerendák árnyában maradni, hogy a tömeget láthassam. Viszont grófnőként nehezebb más helyekre bejutni. Megoldom. Ezért vagyok Csalogány. Kérdése viszont megzavart elmélkedésemben.
-Tegnap. A félelf sráccal kivel összeverekedtünk. Meg múlt héten az egyik ivóból egy férfivel. Magamhoz nem nyúlok, akkor nem kellenének férfiak. Velük élvezetesebb. - felelem, megnyalom szám szélét és megvonom vállam. Rossz tulajdonság, hogy partnereimet megvágom és vérüket iszom. Vagy mikor néhány mókust használok lágyék melegítőnek, utána szegem el torkukat. A többire megrázom fejem.
-Alkoholt ritkán, drogot egyáltalán nem. Tönkre tenné a tollaimat és a dalaimat. - csipogom el véleményem a drogokról. Valóban nem szeretem a tudatmódosítókat. A bőröm és hangom is tönkretenné. Meg a munkám.



Jegyzet:jegyzet

Zene: Cím

Csalogány & Dethmold@

Kifejezetten kedvemre volt Csalogány magabiztossága a képességeit illetően. Egy önbizalomhiányos ügynöknél nincs labilisabb és ez által veszélyesebb dolog a szervezet számára. Külön odafigyelünk minden esetben a képzés mentális részére, megértettük vele is, nem számít a származása, a faji mivoltja,
a neme, semmi ilyesmi. Egy olyan iskolán megy keresztül, melynek hála a képességei magasan az átlag emberek vagy akár az átlagos katonák fölé érnek majd, tudnia kell magáról, hogy ő több az emberek többségénél. Sokkal több. Ugyanakkor meg kell értenie a saját korlátait is, hogy mindig van hatalmasabb. Fel kell tudnia mérni reálisan a szituációt. Azt hiszem e téren remek munkát sikerült végeznünk az esetében. Kiittam a kupám tartalmát, egy intéssel elutasítottam a lány mozdulatát, amivel újra akarta volna tölteni, helyette apró kézmozdulatokkal megjelenítettem egy illúziót, ami két embert ábrázolt.
Az egyikük nagyon magas férfi, egykoron valószínűleg félelmetes óriás lehetett, de az idő eljárt már felette. Bikanyaka és vaskos felkarjai azért még mindig remek kondícióról tanúskodtak, de a feje tetejéről már visszavonult a hajzat, ami maradt körben az is megőszült, az arcbőre már ragyákkal vert, miteszerekkel teli, lapátszerű szakállába bőven futnak őszes sávok, kék szeme körül erős táskák, valahogy lassan megfáradó ember benyomását kelti. Díszes ruházata az illúzióképen makulátlan, barna és fehér sávos, tehát nemzetiszín szalag fut keresztül felső testén, tekintélyes pocakját haskötővel igyekszik rendre bírni. Mellette aranyszín ruhás hölgy, fiatal, de a vonásaikban van közös. Nőben viszonylag magas, csinosnak semmiképpen sem mondható, fiatal lány, nagyjából Csalogánnyal egykorú. Jellegtelen barna haja fonatokban omlik a vállaira, a férfihez hasonló kék szemei még nem fáradtságot tükröznek, csak valami csendes gőgöt a környezetével szemben. Rettenetesen sovány teremtés, szinte meg lehetne számolni a csontjait, ehhez a késpenge vékony száj némi kegyetlenséget sugall. Enyhén bandzsa, hosszú, hegyes orra sem javít az összképen.
- Íme Cedric de Moncercier tárnokmester, a célpontod, ő pedig a lánya, Erica - mutattam az illúzióra. - Jegyezed meg az arcukat, nagyon figyelmesen. Ha az apáról szóló hír hamis, akkor kevés dolgod lesz velük, de ha eladta magát Nilfgaardnak, akkor ismerned kell a lányát is. Ugyanis akkor a te dolgod lesz elintézni neki egy hosszú és nagyon emlékezetes estét. Egy olyat, amit túlél, de a végletekig megalázva, testileg és lelkileg megnyomorítva, nagyon, de nagyon fájdalmasan. Ehhez akkor külön munkaruhát kapsz majd és az életben maradásra vonatkozó utasítás mellett szabad kezet is. De ez a jövő zenéje. Megosztom most veled, amit tudnod kell a báró úrról, vagyis amit egyáltalán tudni lehet, ha kérdéseid lesznek a végén, nyugodtan tedd fel őket nekem, hiszen ezek alapján tudsz döntést hozni, nemeskisasszonyként vagy Csalogányként hajtod-e végre az akciót. Cedric báró ötvenhét éves, egykor remek lovag volt és ha már jó ideje nem is indul tornákon, nyilván tudja még melyik végén kell megfogni a kardot. Mindeddig nem volt még csak gyanúja sem a hűsége megingásának, tizenegy éve látja el a tárnokmesteri tisztet és kifejezetten jó munkát végzett a rábízott királyi javakkal. Tudtuk, hogy dolgozik saját zsebére is, de semmi látványos, nem szaladt el vele a ló, az értékes szolgálatai mellett szóra sem volt érdemes a dolog, amolyan megszolgált prémiumnak tekintettük. Még egyszer ki kell emelnem: egyértelmű bizonyítékokat akarok, részleteseket, mert nem érdekünk az eltávolítása, ha csak nem nagyon egyértelmű a helyzet. Négy lehetőséget tudok előzetesen elképzelni. Az első, hogy hűséges a birodalomhoz, ez esetben a megbízásod véget ér. A második, hogy ő maga hűséges, de valamelyik bizalmasa eladta magát és információt szolgáltat. Ez esetben az illetőt megkeresed és az eszedbe jutó lehető legjobb módon, könyörtelenül kivégzed. Úgy, hogy értsenek belőle a megbízói, nem baleset történt és nem is valami véletlen rablótámadás. A harmadik, hogy Cedricet megzsarolták valamivel. Ez esetben megpróbálunk neki segíteni, próbáld kideríteni, mivel tartják a markukban. A negyedik lehetőség, hogy eladta magát. Akkor elbeszélgetsz majd a lányával, scoia'tel ügynöknek álcázva magad. Egyelőre viszont az információ a legfontosabb. Viszonylag jól ismerem a báró személyiségét, jellemét, életét, ha kérdésed van, tedd fel őket és válassz, miként jelensz meg az estélyen?
Eltüntettem az illúziót, miután Csalogány bólintott, hogy megjegyezte az arcokat, majd egy ideig elgondolkodva vizsgáltam azokat a híres-hírhedt túlvilági hatást keltő szemeit, felmérve mennyire is tárulkozott fel őszintén előttem, de úgy döntöttem, egyelőre megbízok benne. Biccentettem mintegy megköszönve az őszinteségét és szóban is válaszoltam.
- A mi munkánkban meg kell találnunk minden lehetséges módot a mentális feszültség levezetésére, a testi igények kielégítésére, ez nagyon fontos, nem szenvedhetünk bárminek a hiányától. Ugyanakkor tudni kell mértéket tartani mindenben. Ihatsz alkoholt, hiszen oldja a gátlásokat, segít színesebbnek látni a világot, de nem bevetés alatt, ha csak az álcád fenntartásához nem szükséges és végképp nem a lerészegedésig. Szeretkezhetsz férfiakkal, nőkkel, ahogy tetszik, de a szerelem eltompítja az ítélőképességet. Javaslom gyakran váltogasd a partnereid és ne feledkezz meg róla, hogy ők csak hús, ami a tested kiszolgálására hivatott. Az persze nem baj, ha más szeret tebeléd, kiválóan felhasználható eszközöket teremthet ez bármikor. A narkotikumok pedig sosem jó választás. A fisztekk nagyszerű eufória keltő szer, de a hosszú távú hatásai miatt nem éri meg ráfanyalodni, az örömöt ezer és egyféle módon el lehet érni. A szerencsejáték szabályait, a csalás lehetőségeit tökéletesen ismered, de ne hagyd, hogy a bűvöletébe rántson a kocka vagy a gwent. Minden függőség sebezhetővé tesz - fejtegettem, majd atyaivá változó, kedves mosollyal egészítettem ki. - Ezek természetesen nem parancsok. Tanácsok. Sokat várok tőled s eddig nagyon büszke vagyok rád, szeretném ha ez így is maradna, ezért igyekezlek tanácsokkal segíteni az utadon. Remélem nem volt félreérthető.

Jegyzet:SzószámZene: "Zenecím"

Dethmold & Csalogány

Figyelemmel kisérem minden mozdulatát, de nem mint kém. Inkabb mint a magához édesgetett gyermek, ki oltalmazójaként figyeli újonnan szerzett apját. Ahogy int, hogy nem kíván többet az italból, elengedem a kancsót és visszahelyezem helyére halkan, mintha csak egy cseléd lennék, ki nem kívánja felzavarni gazdáját a legapróbb nesszel sem.
Ahogy bemutatja a két illetőt türelmesen helyezem combjaimra összekulcsolt kezeimet. Arcom nem rezzen, ahogy alaposan szemügyre veszem a két embert. Van egy előérzetem, hogy a férfi annak ellenére, hogy "kiöregedett" még csúnyán falhoz tudna csapni, ha lebukom.
A lehetőségekre egy kedves mosolyra húzom a szám. Egyes őrök biztos örülnének a lánykának, ha pedig egy társát kell kiiktatnom mindig van nálam egy fülemüle tolla, melyen egy apró piros fonál pihen. Mondhatni védjegyem mióta a madarról kaptam a nevem. Bólintva jelzem számára, hogy megértettem és ennek hangot is adok.
-Megértettem! Eddig úgy tűnik, hogy grófnőként hatásosabb lehetek, mint Csalogányként. Kérem mesélne a személyiségéről? Mennyire paranoid az illető? Mennyire félti a lányát? - figyelmem arra az eshetőségre koncentrálódik, ha netalán tán mégis ő lenne az áruló. Vagy komolyabb köze van az árulóhoz. Nem fogom hagyni, hogy kicsússzon markomból. Ahogy szemeimbe tekint valami vidamságot láthat. Büszkeséget fogok hozni, híreket. Nem fogom elbukni ezt a próbát.
-Köszönöm és hálás is vagyok ezekért a tanácsokért. Megfogadom őket. - felelem mosolyogva büszke gyermekiességemmel. A gyermek, aki mindig meghallgatja szülei tanácsát és szót is fogad. Noha nem mintha nagyon vágynék a sárga földig való ivásra.



Jegyzet:Nagyon, nagyon csúnyán megkésve és nagyon sajnálom. Ha valami nem jó, rúgdalj javítani

Zene: Cím