World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
● 99 names to go... ● Latest?cb=20170716122041 ● 99 names to go... ● SwX5v3I ● 99 names to go... ● Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Cirilla császárné, Eskel, Vernon Roche, Wilkina

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. Márc. 22 2020, 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Vilkas
Today at 20:40


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Veltynger
Today at 17:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Condwiramurs
Today at 15:33


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Hránia
Today at 15:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Condwiramurs
Today at 13:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Luna Smok
Today at 09:33


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Karméle La Valette
Yesterday at 15:02


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Wilkina
Yesterday at 09:29


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Axel Walardeb
Szomb. Szept. 19 2020, 17:48


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
● 99 names to go... ● Emptyby Ríviai Geralt
Pént. Szept. 18 2020, 18:56

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Bilberry Butkins
Bilberry Butkins


Kitüntetések :
● 99 names to go... ● A_fzve10● 99 names to go... ● Its_ca10● 99 names to go... ● Dopple10● 99 names to go... ● Zj_fej10
Hozzászólások száma :
5
Reagok száma :
2
Join date :
2019. May. 20.
Tartózkodási hely :
● Kisláp ●

● 99 names to go... ● Empty
● 99 names to go... ●




Bilberry Butkins




Becenevek:


Maid Bilberry, A hajadon Bilberry, Bilberry tart, Bilberry a vitéz, Áfonya, Áfonyácska, Bogyó, Bogyesz
Életkor

4 év

Látszólagos kor


Függően attól, hogy ruhácska vagy gyermekpáncél van rajta, vagy épp milyen bölcseleteket fecserészik, 3-tól 5-ig terjed a skála.
Csoport/faj

Tiszavirág [közrendű, militáns]

Foglalkozás


Senkiföldje, és annak hajadonjai, gyermekei védelmével, példamutatással, amúgy meg felnövéssel.


Különleges képességek/faji adottságok


Vitéz kardforgató mester, madárijesztők és varangyos békák réme, káposztalepkék és éticsigák felkent hőse, amúgy meg már el tud húszig számolni, és a cipőjét is egyedül köti be.

Jellemrajz


Ha bárkit megkérdeznél Kislápban és környékén, hogy jellemeznék a hajadon Bilberry-t, a legtöbben a vitéz szóval élnének. Bilberry ugyanis nem csak a ház négy falán belül viselkedik erényesen (értsd, bár nem szívesen, de megeszi még a zöldséget is), hanem az egész életét áthatja a tettvágy és a becsvágy. Olyan tisztességesen szeretne élni, ha felnő, mint egy toussaint-i lovag. A legapróbb élet is számít neki, ezért még a gyíkokat is megvédi az éhes macskától, a gilisztát pedig a tyúkoktól. Rendkívül makacs, ha valamit a fejébe vesz, azt végre is hajtja, a lelke tiszta és fehér, mint egy vitorla. Nagyon önálló gyerek, és hamar feltalálja magát krízishelyzetben is, például ha kifogy a baromfiak etetése közben a kenyérmorzsából, folytatja kukoricával, és még bocsánatot is kér a tyúkóltól. Kötelességtudásáról egy nap ódákat fognak zengeni Kovirtól Nilfgaardig. 


Megjelenés


Már majdnem olyan hosszú, mint egy egyméteres léc, csontocskái vékonyak, de erősek, szénaszőke haja egyenes és hosszú - ezt általában vagy felkontyolva, vagy kiengedve hordja - homlokába frufru hullik. Arca kerek és gyermeki, bájosan rózsás arcán olyan nagy és szúrós, sötét szemek ülnek, mint Velen mocsarai és lápjai. Szemöldökei sötétebbek, mint a haja, a természetes, mogorvának ható ívét az anyjától örökölte. Orra rövid és pisze, ajkai keskenyek és szigorúak, ha nem tudod nevetésre bírni. Hangja gyermekien magas, de karakteres. Vagy rongyosra játszott-szakadt ruhácskában, vagy gyermekpáncélban látni, a fakardját pedig sosem felejti el magával vinni. 

Előtörténet



- A jó Melitele anyácskára esküszöm, hogy így volt! - rikkantotta Bilberry, mert úgy vélte, bár a macska továbbra is csak lustán hűsölt az árnyékban, és a sertések is ugyanúgy dagonyáztak, ahogy mindig, de a tyúkok mintha egyenesen hitetlenkedve, számonkérőn kotkodáltak volna. - Megmentettem annak az éticsiga hölgynek az életét! Én egyedül! Felkaptam a házánál fogva, még mielőtt a jó Lázár Wulf szekere agyongyomta volna! Igaz, hogy ettől valami nagyon csúnyát kiabált utánam, amitől úgy megijedtem, hogy belecsüccsentem a tegnapi pocsolyába... És mamácska rettenetesen összeszidott... De a kisasszony végtelenül hálás volt! Senki nem mondta, hogy a vitézek élete könnyű!
Mesélt mély beleéléssel a hajadon Bilberry, a rezignált haszonállatokat elnézve azonban úgy ítélte meg, ez a haszontalan csürhe nem méltó a történeteire. Felhúzta fitos, apró orrát, majd így szólt:
- De most megyek, mert sok dolgom van még, és mamácska összeszid, ha nem végzem el mind még estebéd előtt! Majd később befejezem a mesét!
Azzal a hajadon Bilberry búcsút intett a felettébb konfúzus, mi több, közömbös baromfiaknak, és már tovább is állt a dolgára.
- Lássuk csak... Első pont...

● Megtanítani a kiscicákat járni ●

- Menni fog, Marci, meg tudod csinálni! Csak még egy kicsit--- Awh...
A Marci névvel felövezett, három hét körüli vitéz harci cirmos egy pillanatra úgy tűnt, mindjárt nekiiramodik, az utolsó pillanatban azonban szétcsúsztak a lábai, és elterült a földön. Ez már a hajadon Bilberry sokadig - egészen negyedik, talán - próbálkozása volt.
- Hmm... Ez így nem lesz jó... - törte, törte a fejét a szőke Bilberry, hogy miként is taníthatná meg Marcit és a testvéreit futni, mint a nyulat, aztán hirtelen eszébe ötlött. - Megvan!
A vitéz Bilberry elszaladt, csak azért, hogy két perccel később egy nádszállal térjen vissza, amit a pince alacsony nádtetejéből húzott ki. Amikor legutóbb ezt csinálta, az anyja rettenetesen összeszidta. A kislány megköszörölte a torkát, majd kihúzta egyenesre a hátát.
- Vi-gyázz! - rikkantotta egy alomnyi engedetlen kölyökmacskának, akik fülük botját nem mozdították a katonai szóra.
- Balraaa átt! - folytatta Bilberry, majd jó magadra lendítve a térdeit, ritmusosan hadonászva a nádszállal nekilódult. Ekkor azonban csoda történt. Marci egyik testvérkéje, Kormos, a szénfekete vitéz harci kandúr a Butkins leány subácskája után kapaszkodott, és bizonytalan, már-már részeg léptekkel ingadozva a nyomába iramodott. Kormost követte Marci, Szaffi, Szerénke és Lukrécia, az egész alom beállt a libamentes libasorba, sőt, amikor Bilberry hátrapillantott, nem csak a hat kölyökmacskából álló glédát pillantotta meg, hanem a lelkes és tettrekész naposcsibéket is. Bilberry arcára elégedett vigyor szökött, majd tovább vezette kibővült tizedjét a kert végében álló tavacska felé.  

Megmászni anyut ●

Kora nyár volt. Ronvid Butkins asszonya, és a hős Bilberry szülőanyja a délutáni napsütésben teregetett gyanútlanul, amikor egyszer csak...
- Wraaagh! - A vitéz Bilberry mély beleéléssel széttárta a karjait, és nagy elánnal nekilátott megmászni az anyja lábait. Odveig két vizes ruhadarab közt lepillantott a leányra, szája sarkában szerető, meleg mosoly bújkált.  
- Szeretnél valamit? - kérdezte, a válasz pedig nem soká váratott magára.
- Rettegj a vitéz Bilberry haragjától, skelligei anyamedve!
A hajadon Bilberry pedig, ezen a ponton, mindenki legnagyobb meglepetésére az anyja ruhájába kapaszkodva egyre feljebb és feljebb mászott. Odveig csak szélesebben mosolygott, majd lábait megvetette szilárdan, és alaposan kirázta a lepedőt, mielőtt kiterítette volna a kifeszített zsinórra.
- Rettegek. - felelte halálos komolysággal.
A vitéz Bilberry fürgén és biztosan mászott fel az anyja oldalán. Nem először teszi, a skelligei anyamedvét heti két-hármszoros rendszerességgel le szokta teríteni. Bilberry, felmászva az anyja hátára, karjaival a nyakát, lábaival a derekát ölelte át.
- Raaah, most megvagy, te bestia! a hátadon nem látsz, ha nem vetsz le, én nyertem!
Odveig hátrapillantott a válla felett, szeme anyai mosolyt tükrözött.
- Akkor kapaszkodj, vitéz hős! - Azzal...! Lehajolt a kosárhoz, hogy kivegyen belőle egy összehajtott, még nedves inget.
- Uaah! - Hősünk nem kissé ijedt meg a medvadult medve hátán, de erősebben kapaszkodott annak sörnyébe, mint eddig, igyekezvén annak hátán maradni - Még itt vagyok!
- Mhm. - Bólintott a bestia, ahogy kiegyenesedett, majd fújt egy nagyot - aztán nekilátott kirázni a ruhaneműt, alaposan, hősünk dolgát megnehezítendő. Bilberry kapaszkodott is, jobban, mint eleddig. Azt képzelte, hogy épp vihar van a Nagy Tengeren, és a belekeveredett bárkán neki kell hősiesn önfeláldozással tartania a vitorlát.
- Még... mindig! - Zihálta. Hősünknek oda kellett tennie magát, hisz a bestia nagyon erős volt! Odveig kiterítette a ruhadarabot a madzagra, majd hátramosolygott az ő kis medvebocsára.
- Bizony. Na, de még egy próbád van hátra. - mondta, és amint érezte, hogy a kislánya kapaszkodik, lehajolt az üres kosárért, hogy felvegye, kiegyenesedve pedig megtörölte a homlokát. A vitéz Bilberry kapaszkodott a skelligei anyamedve hátába, mint egy kismajom. Azt képzelte, lovon ül, ami megriadt a a csörgőkígyótól. Rettenetes izgulás fogta el, hogy vajon kiállta-e a hősi megpróbáltatást.
- Na és most? Most már legyőztelek? - faggatta az anyját kielégíthetetlen kíváncsisággal, ahogy megptóbált átlesbi a válla felett.
- Hát, rajtam vagy még, nem? - felelte a skelligei anyamedve, csípőjének támasztva az üres kosarat, ahogy hátrasomolygott a medvebocs lányára.
A hajadon Bilberry pedig visszavigyorgott rá. Mosolyából jópár fognak híja volt.

Páncélt kérni apuról ●

- De ezt te nem érted! - rángatta meg a vitéz Bilberry az apja munkaköpenyét - Páncél nélkül nem tudom legyőzni ősi nemezisemet, a megátolkodott madárijesztőt, aki a kert végében lakik, és akkor az összes holló meg varjú megeszi a mamácska veteményesét!
- Bogyó. Apának dolgoznia kell. - Bár Ronvid Butkins, a skelligei származású Odveig férjura, Kisláp kovácsa sokkal szívesebben foglalkozott volna patkók helyett a kis vitéz páncéljával, felmérte, hogy valamiből enni is kell. - A madárijesztő a nemezised. Úgyhogy meg fog várni, hogy becsületes párbajban legyőzzön.
- De a mamácska veteményese... ! - erősködött hősünk, de az ellenállásba ütközvén átgondolt pár dolgot, mielőtt értéssel fordult volna az apjához. Nagyokat pislogott hatalmas, sötét szemeivel - Mennyi időbe telik megcsinálni azt a páncélt?
Ronvidot mosolyra derítették a gyermeki szavak. Még ha épp piszkosul útban is volt, nem tudott volna haragudni a leányára emiatt. A kérdés, amivel a lánya nyaggatta, mélyen elgondolkodtatta. Kisláp kovácsa osztott-szorzott, számot vetett. Na igen. Az ő méretében egy hét elég lenne rá. A férfi lerakta a kalapácsot, aztán letérdelt Bilberry vitéz elé.
- Egy hét, nagy vitézem. De, ha segítesz apádnak, akkor lehet, hamarabb is meglesz az.
Ronvid tudta, hogy nem fog forró vasat adni a hajadon Bilberry kezébe. De van valamim a számára, gondolta. Sej de fog neki örülni! A vitéz Bilberry őszintén megörült az apja válaszának, izgalmát, bár megpróbálta visszatartani, az toporgásban jött elő.
- De jó! Köszönöm, papácska! Addig megmondom a madárijesztőnek, hogy ne bízza el magát, és megvédem én a mamácska veteményesét! - végül érdeklődve elkerekedtek a hajadon Bilberry bogárszemei - Segítek! Mit segítsek?
- Egyet se félek! Amíg a veteményre a bátor Hajadon Bilberry vigyáz, addigcseppet sem kell tartanunk semmitől. - Imádnivaló volt. Még ha Ronvid Butkins tudta is, hogy ez komoly elhatározás. Az anyja vére folyik az ereiben, gondolta.
- Na hát ez a beszéd! - Azzal elő is kapta a javítókalapácsát, meg a vasat, amit a Báró küldetett. Egy sisak, és egy vállap. A pici keze pont simára fogja neki azt csapdosni. - Ezeket kell kiegyenesíteni! Egy Vitéznek tudnia kell, hogy javul a sisak! Hogy mitől gömbölyödik a vállvas. Legyenek ezek egyenesek, nagy vitézem!
A vitéz Bilberry korát meghazudtoló, felnőtt komolysággal határozta el magát az apja segítése mellett.
- De még mennyire igazad van, papácska! Kiegyenesítem én! - Bilberry, bár alig volt több, mint négy esztendős, átvette a kalapácsot, és maga elé húzta a vasat. De még mielőtt ütlegelni kezdte volna, metsző, őszinte tekintetét az apjára függesztette - Papácska? Mondd csak. És kardot mikor kaphatok? Olyat, ami nem törik el!
Az a komolyság, amit a hajadon Bilberry tanúsított, egyszerűen lenyűgözte Ronvid-ot. Hiába no, gondolta. Az anyjára ütött. Amikor aztán rá emelte a tekintetét, úgy érezte, menten megolvad a szíve. De komoly kérdésre komoly válasz illik, ezt még a kislápi kovács is tudta.
- Az a mamácskán múlik. Amikor kiérdemelted tőle, akkor megkapod.

Legyőzni a madárijesztőt a kert végében ●

Hűsítő, nyár végi szellő fújt, belekapott, majd tovább vitte a megszáradt sár földszemcséit Bilberry, és ősi nemezise, a kert végében lakó madárijesztő közt. A madárijesztő szúrós gombszemei ugyanolyan konok lenézéssel meredtek rá, mint tegnap, Bilberry azonban ma biztos volt a dolgában. Hiszen ma rajta volt a páncél is, amit az apja kovácsolt neki. Kesztyűbe bújtatott ujjai megszorultak a fakard markolatán, majd hősies csatakiáltással ősellenségére vetette magát. Ádáz csata vette kezdetét, csak úgy csattogott és kongott a fa, ahogy egymásnak feszült a madárijesztő karója, és a vitéz Bilberry fakardja. Úgy látszott, minden remény oda, a madárijesztő kemény ellenfélnek bizonyult, de aztán egyszer csak Bilberry fakardja úgy szúrta át a madárijesztő rongyos ingjét, mintha egy darab vaj volna.
- Ez az! - ujjongott Bilberry, aki örömében eldobta a fakardját, és a levegőbe szökkent párszor. - Győztem, madárijesztő! Megígértem, hogy meglakolsz, és úgy is lett! Így hát tartsd meg a szavad, és örök életedre űzd el a hollókat meg a varjakat mamácska vetéséről!
A hűsítő nyár végi szellő, ahogy fújt, belekapott a madárijesztő régi ingjébe, szúrós gombszemébe lökte a szalmalakalpját, Bilberry pedig alázatosan visszabiccentett neki.
- A következő papácska lesz!

Legyőzni 100 vitézt tisztességes harcban ●

- Mamácska, mamácska! - vágta ki az ajtót egy kora őszi napon a vitéz Bilberry, amikor láthatóan valami nagy örömtől felindulva berontott a házba. Odveig felnézett a nagy hangzavarra a szék szélén ülve, ahol éppen a kardját élezte - azt a kardot, amit Ronvid kovácsolt neki, mikor először találkoztak. Lágyan gyermekére mosolygott.
- Hallgatlak, Bogyócska.
A vitéz Bilberry egészen az anyja színe elibe szaladt, és izgatott ugrándozásba kezdett. - - Láttad, láttad, láttad? Mondd, hogy láttad!
Odveig eltette a fenőkést, és a kardot a széknek támasztotta, hogy a kislányát az ölébe vehesse.
- A kard élét láttam eddig. Hát nem apáddal voltál?
A hajadon Bilberry engedékenyen az anyja ölébe mászott, ám amikor világossá vált számára, hogy az anyja épp oda se figyelt arra, hogy mit csinált eddig, sértődötten felfújta az arcát.
- De igen! És legyőztem becsületes kardvívásban! Már csak - ifjú hősünk gyorsan végiggondolt valamit - Akkor most már csak mennyi vitézt kell legyőznöm?
Odveig Butkins, Ronvid Butkins asszonya, és a hajadon Bilberry szülőanyja a szőke tincsek közé csókolt, halkan súgva egy "ne haragudj"-ot, az elbeszélést hallva viszont felderült az arca.
- Valóban? Aztán hogy győzted le a papácskát? Hisz tényleg igazán erős ellenfél! És ha őt legyőzted, akkor már csak kilencvenkilenc vitézt kell...
Lelkesedéssel csillantak fel a vitéz Bilberry sötét szemei.
- Már csak kilencvenkilenc... - ízlelgette, rágcsálta a szót Bilberry - Hát úgy, hogy nagyon-nagyon-nagyon sokat gyakoroltam a madárijesztőn, ő meg persze ezt nem tudta!
A hős Bilberry rózsás arcán büszke vigyor terült el.
- Mhm! Szóval kihívtad párbajra, és tisztességesen megnyerted. - bólintott a skelligei anyamedve, büszkén, cirógatva leánya szőke tincseit a tarkóján - Vitéz Bogyócskám...!

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Május 20 2019, 14:55
Kökörcsin
Kökörcsin


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
181
Reagok száma :
50
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

● 99 names to go... ● Empty
Re: ● 99 names to go... ●




Kedves Bogyócska!


Elfogadva!


- Kökörcsin Mester

Avatarfoglaló







In my book, friendship is all that matters. Well, friendship and love. And art. Oh, and wine...


Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jún. 30 2019, 23:58
Melitele
Melitele

Admin

Hozzászólások száma :
205
Reagok száma :
0
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Mindenhol

● 99 names to go... ● Empty
Re: ● 99 names to go... ●



Feloldott jutalmak








Füvek próbája


Íródeák



Vérdíj



It's canon


Bárdok
ihletője



Doppler


A  meglepetés
törvénye


Új
fejezet


A bárdok
kedvence


A világ
peremén


Az utolsó
kívánság



Reménytelen



Piktor


Tréfa-
mester


A farkába
harapó kígyó


Udvari
bolond


Temeria,
Fuck yeah!


Repül a
nehéz kő


MÁR
MEGINT?



Túlélő




Vándor



Enciklopédista


Biztos
pont


Valami véget ér,
valami elkezdődik




Jussát...



várja...


...
a vaják


csak kéri
a bérét...


Kettős
ügynök


Ezüst
nyelvű



Kelpie



Kartográfus
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Szept. 07 2019, 12:28
Ajánlott tartalom




● 99 names to go... ● Empty
Re: ● 99 names to go... ●

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Karakteralkotás :: Tagjaink :: Tiszavirágok-
Ugrás: