World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
For Maid Bilberry's Honor! Latest?cb=20170716122041 For Maid Bilberry's Honor! SwX5v3I For Maid Bilberry's Honor! Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Claidim Aeld Hostirt

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. 22 Márc. - 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Claidim Aeld Hostirt
Today at 11:01


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Voharr
Yesterday at 22:01


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Axel Walardeb
Yesterday at 21:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Vengerbergi Yennefer
Yesterday at 20:11


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Lambert
Yesterday at 1:16


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Sionnaech aép Áitaerbith
Szer. 23 Szept. - 13:14


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Luna Smok
Kedd 22 Szept. - 16:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Friedrich Biberach
Kedd 22 Szept. - 15:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Aarau
Kedd 22 Szept. - 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
For Maid Bilberry's Honor! Emptyby Condwiramurs
Kedd 22 Szept. - 12:30

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Ronvid Butkins
Ronvid Butkins


Kitüntetések :
For Maid Bilberry's Honor! A_fzve10For Maid Bilberry's Honor! Its_ca10For Maid Bilberry's Honor! Dopple10
Hozzászólások száma :
4
Reagok száma :
2
Join date :
2019. May. 20.

For Maid Bilberry's Honor! Empty
For Maid Bilberry's Honor!




Ronvid Butkins




Becenevek:

Ronvid, Kislápi Ronvid, Butkins.

Életkor

32

Látszólagos kor

28, max 29

Csoport/faj

Tiszavirág [Közrendű]

Foglalkozás

Kislápi Kovács


Különleges képességek/faji adottságok


Kovácsmesterség, Írni, olvasni tudás. Minimális kardforgatói tudás Odveigtől.

Jellemrajz


Ronvid egy egyszerű, jólelkű ember, aki ha magáért nem is, másokért bátran kiáll. Butkins furcsa kölyöknek számított az akcentusa és az önzetlensége miatt, de szerencsére az önzetlenségét ma már nem lehet összetéveszteni a naivitással. Kissé esetlen, ha nem a munkájáról van szó, viszont erős igazságérzettel bír, illetve kovácshoz mérten kifejezetten tanult, olvasott fickó. Éppen emiatt olykor olyan szavakat használ, amiket lovagok is megirigyelhetnének, illetve hajlamos magasztosan beszélni, ha ki kell állnia valamiért. Többet nevelték a regények, mint az emberek, ami meglátszik rajta.
Nem ügyefogyott, vagy együgyű, de alapjában véve egyszerű ember. Éppen ezért az érzelemvilága sem fogható egy bárdhoz, vagy harcoshoz. Szimpla, közember, aki nagyon szereti a feleségét és a lányát. Máshoz nem igen viszonyul sehogy. Felbosszantani rettenetesen nehéz, de ha ki kell valakiért állnia, - főleg, ha a családjáért, - akkor vad dolgokra képes. Akár egy vajákkal is kiállna, ha a lánya becsületét azzal megvédheti.

Megjelenés


Átlagos magassággal bíró, izmos testalkattal bír, amit látványosan nem a harctér, hanem a munka edzett. Széles válla ugyan nem fogható a zsoldosokéhoz, de más közrendűek közül igencsak kiemeli. A karjában feszülő erőre szüksége van a patkók, pengék és egyéb tárgyak formára kalapálásához, de csak nagyon ritkán emel kezet bárkire is.
Magas homloka fölül vállig érő barna sörény indul, melyet rendszerint egy varkocsba összefogva hord. Az arcvonásai és a tekintete egyfajta melegséget sugároz, amitől könnyű megkedvelni. Apjától örökölt vastag orra, és az anyai ágról elnyert állkapcsa egész jóképűnek mutatja, bár semmi földöntúli szépség nem jutott ki neki.

Előtörténet


Ronvid elesett. Na persze nem az igazi a csattanása, ha nem lökik, ezt pedig a kislápi fiúk mind tudták. Ezért aztán nagyot taszajtottak a náluk pár évvel fiatalabb Butkins kölykön, aki épp csak a kezét tudta maga elé kapni, hogy ne arccal tompítson.
– Mi van veled Butkins? Részeg vagy? Mit fetrengsz a földön? – A fiúk arcára sunyi vigyor került. Az egyikük kinyújtotta a kezét, de a kislápi kovács fia inkább nem élt vele. A múltkor, mikor kezet ajánlottak neki, rögtön a másik oldalra rántották, és a sárban landolt megint.
– Brigantik vagytok mind egy szálig! Nekem ilyenek segítsége nem köll. – Az akcentus, amivel Ronvid beszélt, apai ágon öröklődött. Érthető volt a beszéde, de a papa nem veleni gyerek volt. Lyria távoli vidékéről jött, annak keleti végéből pedig magával hozta a furcsa nyelvjárást, aztán itt is hagyta, mikor beleszeretett egy veleni parasztlányba. Ronvid pedig az apjától tanulta a beszédet, hát úgy formálta a szavakat. Két dolog volt, ami megkülönböztette a többi fiútól, amire végtelenül büszke is volt. Nyolc évesen már tudott lovagolni, és olvasni. Utóbbi pedig a felnőttek közül is kiemelte. Olyan szavakat használt, amiről mások azt sem tudták, mit jelent. – Aljas haramiák vagytok. – Közölte, ahogy felkelt a földről. – Hát nincs nektek jobb dolgotok, mint engem inzultálni? – Az egyikük képen törölte.
– Te velem így nem beszélsz ostoba! – Ronvid hátralépett. Ideje volt kereket oldani.

Az öreg Mordon Butkins fia a maga módján jó gyerek volt. Mindig buzgón segített másoknak, még ha nem is kapott ezért az ég világon semmit. Csakhogy éppen ezért ügyefogyottnak nézték. Ezt pedig az öreg kovács nehezen viselte.
– Mi az ördögért nem vered valamelyiket pofán de úgy istenesen? – Ronvid a vasat tartotta, amit az apja ütött. Arcát jókora lila folt díszítette, a tegnapi pofon óta. Összeszorította a fogát, de tudta, hogy ha nem válaszol a papa alaposan leszidja.
– A mama azt mondja ha nem jók az esélyek, szaladjak. Öten voltak papa! – A hangerő hullámzott, ahogy két csattanás között beszélgettek.
– Fordítsd meg. – Úgy is tett. – Csak a leghangosabbat kell alaposan orrba vágni fiam. Nem köll mindet megverni, csak egyet. Hát erősebb vagy, min' ők min'. – Mordon akcentusa erősebb volt, de már nem is akart változtatni rajta. – Az én kölyköm vagy, hát tiszteljenek az istenit, mert miattad lesz a lovaknak patkaja, meg a kaszáiknak éle. Ne nőjjenek a fejedre Ronvid. Tedd vissza! – A fiú úgy is tett, visszalökte a tűzbe a vasat, majd letörölte a homlokáról az izzadtságot. A Butkins kölyök imádta a munkáját, látni, ahogy a vas formálódik a keze alatt. Szerette az apját, és igazat is adott neki. De dilemmába került. Az anyja ugyanis azt tanította, hogy a legnagyobb erénye a jó szíve, amit senkiért ne veszítsen el. De az öreg is igazat beszélt, muszáj kiállnia magáért. Furcsa gondolat motoszkált a fejében, mely érlelődni kezdett lassan. Évek teltek el, mire kihajtott.

– Állj elém és harcolj! – Kurjanotta Ronvid. A fiú, akit Lázárnak neveztek, felkelt a földről, de imbolygott. A tizenegy éves Butkins kölyök ugyanis akkora maflást kapott, hogy a többiek csak pislogtak. Hosszan érlelte a gondolatot, hogy valamelyiket párbajra hívja, de amikor elhatározásra jutott, az elsöpört mindent. – Aljas briganti! Állj ki velem! – Persze nem maga miatt sikerült elhatározásra jutnia. Egy nála is kisebb kölyköt agyaltak meg, aki most az orrára tapasztott kézzel, összekuporodva ült mögötte. Lázár felkelt és szembe fordult a kovács fiával. Ronvidnak pedig grimaszra húzódott az arca, mikor az ellenfele megadóan feltartotta a feje elé a karjait. Odalépett és két istenes pofont osztott ki, mielőtt végleg elengedte az esetet. – Jól jegyezzétek meg! Rajtam múlik a lovatok patkója, meg a kapáitok éle! – Emelt hangon, körbe fordulva pásztázta a többit. – A rendbontókat én képelem fel, és kereshetnek másik kovácsot! Amíg Kislápon én felelek a kaszáitok éléért addig itt rend lesz!

A kalapács hatalmasat csattant a forró fémen. Kilenc év telt el, mióta eltemette a szüleit, s a huszonhat éves Ronvid már régóta egymaga dolgozott a műhelyben. Még mindig hiányzott neki a papa hangja, de megbékélt már, tudta, hogy ez a dolgok rendje. Csapott még kettőt a forró fémen, majd visszadugta a lángok közé. Egy másikat vett a kezébe és a csiszolóhoz ült. Fél lábbal hajtani kezdte a kereket, s a penge szikrákat hányt. A veleni fiúknak kell a jó kard. Csakis ezért nem lett katona, mert különben befogják a seregbe, mint a többit.
– Ronvid! – Ismerős hang szólalt meg az ajtóban. Lázár.
– Monjad! – Fel sem nézett az élezésből.
– Egy asszony keres! – Erre már azért felkapta a fejét, s csodálkozva kelt fel a munka mellől. Őt, egy asszony? Mit akar az tőle?
– Engedd be! – A kötényébe törölte a kezeit, majd a kohó mellé lépett, ellenőrizni a vasat. Ám, ahogy az ajtó felé pillantott, egy ideig levegőt is elfelejtett venni. Ami azon az ajtón belépett, nem volt mindennapi látvány. Asszony volt, az biztos, de férfigúnyában és vértben. Zsoldosnő? Miféle kardot hoz az neki élezni?
– Jó napot kovácsuram! – Ronvid a fülét hegyezte. Skelligei akcentust hall? Temeriai vállvasú asszony szájából? Különleges nap virradt, az már biztos, ha a kislápi kovácshoz egy nálánál is magasabb asszony lép be menetfelszerelésben. A nő tekintete úgy függött keresztül a műhelyen, mintha már most haragudna valakire. Látta már ezt a nézést. A mindig magányos harcosok néztek így a világba. Tudta jól, mert iszogatott már párral. Szerette ezeket a katonákat, mert az ajkukon mindig érdekes történet ült. Ha kegyetlen és sötét, akkor is. De hogy nő tekintsen ekképp a világra, az számára is újdonság volt. – Azt mondták a faluban, hogy éppen vállalsz megbízást. – Jól sejtette. Tényleg munkát hozott neki. Megköszörülte a torkát.
– Vállalok én szépasszony. Ha profitábilis az a megbízás, minden további nélkül helyet szorítunk neki. – Eltanulta az apjától, hogy már az elején kikösse, ára van a munkának. Sokan gondolták, hogy a jólelkű kovácsot átverhetik. Hát tévednek. – Mellvértet igazíssak? Vagy ráfér egy élezés arra a kardra? Vegye mán le azt a sisakot, mert megfő idebent a feje. – Visszapillantott a tűzben izzó vasra.
– A mellvértnek még kutya baja. – Szólt a nő, s ahogy Ronvid ráemelte a tekintetét, egy pillanatra elakadt a lélegzete. A két szőke varkocs, az ahogy a sisakot az oldalának támasztva megállt előtte, a koszos arca. A kovács imádta a látványát. Kissé azon is morfondírozni kezdett, miképpen mutat a páncélja nélkül. Sosem látott még kardforgató nőt a vértje nélkül. Meg amúgy sem. Így letaglózta a látvány, mert olyanra ismert benne, ami hasonlatos hozzá. Olyasvalakire, aki jó lelkű, de dolgos. Ezért fájó a pillantása és koszos az arca a sisak alatt. – Erre itt, bizony ráférne egy élezés, de én egy új kardot kérek kovácsuramtól. A zsoldomból még telik rá bőven. Mennyibe telne napban és orenben, jó kovácsuram? – Butkins arca felderült. Nem csak szépséges arcú, érti is, hogy a munkának értéke van. Ritka esemény ez az ő műhelyében, az már biztos. Rápillantott a vasra a tűzben.
– Tíz nap, s duplaennyi oren szépasszony. Hívjon csak nyugodtan Ronvidnak, mindenki eképp tesz a faluban. Olyan kardot kap ezért, mint sehol máshol, erre szavam adhatom! – Széles mosoly húzódott az arcára, nem csak azért, mert pénz állt a házhoz, hanem mert pontosan tudta, hogy attól a pengétől, amit ennek a nőnek gyárt majd, még az apja is büszke lesz rá. Bár orenben mérte a kard árát, valójában együtt töltött napokban és éjjelekben lett volna számára a legmegfelelőbb. Ez a zsoldosnő valami olyat mozgatott meg benne, mint a faluban semelyik másik fehérnép.
Ahogy aztán teltek a napok, hát alakult a kaszaboló is. A kislápi kovács mesterműként fogott hozzá, s akképp is kezelte. Az a kard mással nem érintkezett, csak az ő kezével. És Odveig megpillanthatta pár alkalommal a művet. Tíz nap, tíz látogatás. Hol a zsoldos érkezett a műhelybe, hol Ronvid a táborba. Az első néhány napban még kérdésekkel kereste a kovács a nőt. Melyik bőrt akarja a markolatra, milyen legyen a keresztvas. Direkt nem tette fel a kérdéseit először. Reménykedett benne, hogy így lopva találkozhat az amazonnal. Egyetlen egyszer volt ennyire szerelmes, s most a harcos elhozta a másodikat.
A kilencedik nap aztán éjjel lopódzott a táborba, ahol a zsoldosok pihentek. Észrevétlen akart maradni, de ahogy átlépett a sátrak közt, az egyik katona épp a szemébe nézett, miközben szemből visszatért, a nadrágját igazgatva. Nem szóltak egymáshoz. Talán azért, mert a kovács kezében virágok pihentek. A harcos pedig elvigyorodva rábökött egy sátorra. Találkoztak párszor, de sosem gondolta, hogy társa lesz majd egy ily nehéz helyzetben. Odaosont hát a horkolástól hangos sátorhoz. Még ez sem volt képes elvenni a kedvét. Óvatosan belesett, majd a virágokat az alvó nő mellére helyezte, s közéjük szúrt egy levelet. Butkins maga írta, miután megélezte a kardot.


Ronvid és Odveig a lányukat figyelte. Az alig négy éves, hajadon Bilberry úgy lépkedett a ráméretezett páncélban, mintha csak abban született volna. A kovács pedig büszke volt a művére. A két mestermunkája élete két legfontosabb nőjének készült. Kisláp népe mindig is furcsaságnak élte meg a Butkins családot, de ez egy cseppet sem zavarta. Váltott egy csókot az anyamedvével, majd kilépett a házból. Bilberry látványa szinte megrészegítette. Sosem gondolta, hogy valaha is a szeretet ennyire elveszi az eszét, de Od óta ez természetes volt. Imádta őket, s imádta a munkáját. Kiült a farönkre és kinyitotta a könyvet. Mire nem jó az olvasás? Naponta tanult meg belőle meséket, mellyel aztán a nagy vitézt kápráztatta el. Ronvid maga is úgy érezte, hogy idilli életet él, s nem akarta elengedni soha.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. 1 Júl. - 13:28
Vendég
avatar

Vendég


For Maid Bilberry's Honor! Empty
Re: For Maid Bilberry's Honor!




Kedves Ronvid!


Elfogadva!


Avatarfoglaló

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. 1 Júl. - 14:16
Melitele
Melitele

Admin

Hozzászólások száma :
205
Reagok száma :
0
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Mindenhol

For Maid Bilberry's Honor! Empty
Re: For Maid Bilberry's Honor!



Feloldott jutalmak








Füvek próbája


Íródeák



Vérdíj



It's canon


Bárdok
ihletője



Doppler


A  meglepetés
törvénye


Új
fejezet


A bárdok
kedvence


A világ
peremén


Az utolsó
kívánság



Reménytelen



Piktor


Tréfa-
mester


A farkába
harapó kígyó


Udvari
bolond


Temeria,
Fuck yeah!


Repül a
nehéz kő


MÁR
MEGINT?



Túlélő




Vándor



Enciklopédista


Biztos
pont


Valami véget ér,
valami elkezdődik




Jussát...



várja...


...
a vaják


csak kéri
a bérét...


Kettős
ügynök


Ezüst
nyelvű



Kelpie



Kartográfus
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. 7 Szept. - 12:27
Ajánlott tartalom




For Maid Bilberry's Honor! Empty
Re: For Maid Bilberry's Honor!

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Karakteralkotás :: Tagjaink :: Tiszavirágok-
Ugrás: