World of Witchers ― and other nightmares
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
In Memoriam
A staff
Pacsirta MKw1O9zI2fDiLi3zPBjv1 Pacsirta 39oL2yf9oLlO13W9fKCvHR
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (46 fő) Hétf. Aug. 14 2023, 17:47-kor volt itt.
Legutóbbi témák

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Mirka Divis Kedd Márc. 05 2024, 20:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Shani Vas. Márc. 03 2024, 17:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Karméle La Valette Vas. Feb. 25 2024, 20:21


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Mirka Divis Hétf. Feb. 12 2024, 22:38


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Condwiramurs Szomb. Jan. 27 2024, 23:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Guinevere Kedd Jan. 23 2024, 10:19


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Vendég Hétf. Jan. 01 2024, 23:15


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Vendég Hétf. Dec. 25 2023, 18:43


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Condwiramurs Szer. Dec. 20 2023, 16:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pacsirta Emptyby Ríviai Geralt Szomb. Dec. 16 2023, 11:57

Tagjaink
Top posting users this month
Shani
Pacsirta Vote_lcapPacsirta Voting_barPacsirta Vote_rcap 
Mirka Divis
Pacsirta Vote_lcapPacsirta Voting_barPacsirta Vote_rcap 
Fél évszázad költészete

Megosztás
Vendég
avatar

Vendég


Pacsirta Empty
Pacsirta




Pacsirta




Fonetikus kiejtés:

úgy ejtik, ahogy írják

Becenevek

Csalka

Életkor

23

Látszólagos kor

húszas évei eleje

Csoport/faj

bárd/ember

Foglalkozás

előadóművész (dalnok, táncos, tenyérjós, bűvész); alkalmanként megélhetési tolvaj


Különleges képességek/faji adottságok


Múltjára visszavezethetően alapvető mágiatudással rendelkezik. Varázsismerete azonban a kisebb légáramlatoknál, enyhe földmegremegtetésnél, felületi sebek összeforrasztásánál és a tenyérnyi láng gyújtásánál nem terjed tovább. Jós „tehetségét” is inkább megjátssza, ritkán érez rá valóban a másik fél jövőjére. Továbbá rendelkezik némi elméleti tudással, amivel képzés hiányában nem sokat ér.

Átok: A varázslónő kinek pártfogása alatt tanult elátkozta. (Indítékot lásd: ET.) Az átok értelmében Pacsirta soha többet nem lesz képes mágia irányába mutatkozó affinitását hűen prezentálni varázslók/varázslónők előtt. Vagyis a mágia tudói szemében varázslata sosem lesz több ostoba szemfényvesztésnél. A mágia művészetének „lealacsonyítása” miatt pedig sokkal inkább ellenséget, mintsem mentort szerezhet próbálkozásaival.


Jellemrajz


Pacsirta, ha szájkaratéról van szó, nem hagyja könnyen magát. Veszélyes szabadgondolkodó, így saját elképzeléseit nehezen ereszti. A varázslónővel töltött idő is megvolt a maga haszna, igen mélyre menően ismeri az etikettet, mely szóválasztásaiban is megmutatkozik.
Már fiatal korában megtanulta, hogy idegenek esetén jobb távolságot tartani, emiatt elsőre bizalmatlan másokkal szemben. Önállóan leginkább számító okokból közelít meg ismeretleneket. A szabadság híve, nem bírja hosszútávon a bezártságot, továbbá képtelen egy helyben megülni egy számára kellemes nóta hallatán, ez esetben szinte azonnal táncba kezd. Figyelmét ugyanakkor könnyű lekötni érdekes történetekkel, nem tagadja, hogy gazdag ihletforrásnak tartja.
A folytonos vándorlással nem csak a világ nagyját volt szerencséje megismerni, de nyelveket, embereket, más fajúakat, különböző szokásokat, történeteket csípett el. Ennek köszönheti, hogy könnyedén kiismeri magát az általa ismert városok szűk sikátoraiban vagy éppen az erdei ösvényeken. Tudja mit sugall a növényzet, ha megfigyeli őket. Mindemellett, mivel nem egyszer töltött éjszakát a szabad ég alatt, némi segítséggel megtanult a csillagok állásából olvasni.
Mivel az éhség nagy úr, ezért hajlamos lopásba, csalásokba keveredni, hogy megszerezze napi betevőjét, ha előadásaival nem jár sikerrel. Ugyanakkor azt a keveset, amivel rendelkezik, azt is önzetlen módon osztja meg másokkal. Ugyanis az élet által kovácsolt erős természetét sugalló páncélzata alatt egy kedves, gyöngéd és önzetlen lélek húzódik meg.
Remek ritmusérzéke van, ami nem csak a táncban válik előnyére, hanem a kézi dob megszólaltatásában is. Noha elsődleges hangszere a négy húrú Guiterne (ejtsd: „gitern”). Ugyanakkor, ha rákészül és kéz ügyében van fúvós hangszer, azt is ügyesen meg tudja szólaltatni.
Remek célzó képességgel rendelkezik, de mivel íjra és a nyilakra nem futja számára, ezért apró dobókéseket és egy-két tőrt tart csak magánál.


Megjelenés


Első ránézésre Pacsira rakoncátlan tincsei leginkább egy madárfészekre hasonlítanak. Mivel haja rendkívül göndör, igen nehéz vele bánni. Nem hiába ér mindössze csak vállai alá. Mégis feladás nélküli küzdelmet vív színes kendőjével azért, hogy némiképpen kordában tartsa hajzuhatagát.
Mandulavágású szemei színvilága erdő fáit borító mohára hasonlítanak, barna színű, kellemes zöldes árnyalattal. Hosszú, kissé hegyes orra van. Ajkai teltek, fényesek, kreolos árnyalatú bőrszínével harmonizál. Füleiben aranykarikákat visel, melyektől szentimentális okokból sosem képes megválni.  
Egyszerűen alacsonynak mondható a maga 163 centiméteres magasságával. Pacsirta noha cseppet sem bánja apró termetét, sőt, egyenesen ideálisnak tartja, amikor el kell vegyülnie nagy embertömegek között. Sovány alkata sugallja, hogy néha bizony nélkülöznie kell. Ez leginkább hosszú csontos ujjain tükröződik.
Öltözéke rétegelt az időjárás viszontagságaira való tekintettel. A sok rétegnek ugyanakkor más haszna is akad: a sok apró dobókését könnyedén el tudja rejteni. Így külső szemlélő csak oldalán viselt tőrjét láthatja. A testhez simuló nadrág felett hosszú szoknya, derekára pedig több, különböző színű kendő van kötve. Felsőrészként fekete hosszított nyakú felsőt vagy fehér blúzt visel. Mindezek felett pedig combig érő, rövid ujjú, szőrrel bélelt ruházatot szokott magára ölteni. Derékban pedig egy díszes övvel rögzíti le a sok különálló anyagot. Öltözéke felett sötét színű, csuklyás utazóköpenyt hord. Lábbelije zárt, fekete csizma. Csuklóján fából készült, gyöngyből fűzött vagy színes, szalagból fonott karkötők, nyakában apró kagylókból és szintén gyöngyből álló nyakékek vannak. Ruháira leginkább meleg színek jellemzők (piros, sárga), de kendői élénk rikító színekben (lila, türkiz, rózsaszín) szoktak tündökölni.  


Előtörténet


Most látom a földet a szemeiden át,
Érzem, ahogy a szellő magasba ránt,
Keresztül ezer felhőn és végtelen égen,
Míg el nem érem hazám, szállni fogok.


– Csalka, látod azt a csillagot ott, jobbra? – Pacsirta előrehajolt és hunyorított. Az ég fekete paplanján ragyogó ékkövekként fénylettek a csillagok. Mind közül az esthajnalcsillag volt a legfényesebb. Nem lehetett eltéveszteni. És bár köszöni szépen természetesen tudja, hogy merre van, mégsem volt rest rájátszani. Édesanyja minden tiszta éjszaka alkalmával feltette neki ezt a kérdést, ez egy szokás volt, amit magukénak tudhattak. Így sosem törte meg közös hagyományukat.  
– Bizony látom! – kisvártatva helyeslőn bólintott.
– Vésd az eszedbe! Egyszer ez fog hazavezetni minket.
Szomorúan vizslatott fel édesanyja hit mámorában úszó tekintete felé, mellyel éppen a messzeségbe kémlelt. Pacsirta annyiszor hallotta ezt, hogy már nem volt biztos abban, hogy valaha látni fogja azt a bizonyos „hazát”. Mióta az eszét tudja úton vannak. Városról-városra jártak a vándorkaravánnal, kik a nilfgardi támadások alatt vesztették el otthonukat. Itt mindenki egy cipőben járt. Ez az egybegyűlt kis csoport, ahol csak megfordultak embereket szórakoztattak zenével, tánccal, színjátékokkal és bűvésztrükkökkel, hogy kenyérre valót szerezzenek. Ránézésre nem voltak sokan, de ha a majdnem huszonöt főnyi éhező száj várt ételre, akkor igenis rengetegen voltak. Mégis megosztották egymással amilyük volt, sosem zsarnokoskodtak. Testvérként viselkedtek egymással, annak ellenére, hogy vér nem kötötte össze őket, az élet kovácsolta őket azzá.
Mint minden este, most is letáboroztak egy lakott település közelében. Éjszakánként kerülték az erdőt, folyópartot, hegyeket, mert minden rejtett valami veszedelmeset. Pacsirta még nem látott egyszer se ilyen szörnyeteget, melyekről rémtörténetek szóltak, de amiket meséltek róluk a többiek, megértette a rendkívüli óvatosságot. „Vajákra nem fussa!” – mondták sokan. – „Vigyázunk mi magunkra, aszt’ egy orenünk sem bánja!
Nem bánta, mert sosem hallott semmi jót a szörnyvadászokról, csak azt, hogy drágák és elviszik a gyermekeket. A fura Meglepetés törvényükről ódát tudott volna zengeni. Pacsirta megannyiszor hallgatta végig születésének körülményét édesanyjától.
– Ha nem rabolták volna ki édesapádat, nem kötik el csodás lovát, akkor nem kellett volna azt a hosszú, veszedelmes utat bejárnia hazafelé. A térség híres volt a fojtólidérceiről, de apád bizakodott, hát a balszerencséjére nem beléjük botlott? Hiába volt képzett katona, nem bírt el velük! A vaják pedig, aki „éppen szerencse” arra járt, megmentette életét. Micsoda véletlen! Hát atyádnak honnan is lett volna egy árva garasa, hogy megfizesse a szolgálatait? Kirabolták! Mintha az a szörnyű witcher tudta volna ezt! Mit tehetett volna hát ott apád? Persze, hogy belement a Meglepetés törvénybe. Aztán micsoda meglepetés volt otthon! Atyád nem tudta, hogy két gyermeket szültem, csoda volt ez, egy igazi áldás… egy ajándék lett volna neki. Micsoda döbbenet: egy gyermek helyett kettő várja odahaza! Ostobaság volt tőlem a hallgatás belátom, mert ha tudta volna, bizony nem hoz a vaják ekkora ármányt a fejünkre. A Meglepetés törvény… Hát volt aztán meglepetés mindkettőnknek! De én mondom, nem volt ez igazi meglepetés, a Vaják előre látta, mi várja otthon apádat! És amilyen kegyetlen, szívtelen lények, habozás nélkül elvette tőlünk fivéredet!

Az eddigi magányos napok,
hogy érezzem ölelésedet,
álmaim túl fájdalmasok,
mióta elhagytad oldalamat.


Pacsirta a sosem látta ikertestvérét, túl apró volt ahhoz, hogy emlékezhessen rá. Mégis voltak álmai, melyben mintha őt vélte volna viszont látni. A verejtékkel borított arcát, miközben a rosszullét kerülgette. Vagy a fájó lábak ellenére is csodás remekelést a furcsa akadálypályán. Képzeletének szüleményének tartotta ezt csupán, mivel nem fordult elő túl sűrűn, más épkézláb magyarázat viszont nem akadt rá. Míg Brisca meg nem lelte az álmok mögötti rejtelmet.
Brisca egy gyönyörű varázslónő volt, szőkehajú, magas, vékony és rendkívül kifinomult ízléssel rendelkezett, akármerre ment gyöngyvirág illat kísérte. Hajnalhasadáskor érkezett a karavánhoz. Vezetőjükkel való rövid szóváltás után pedig csatlakozott hozzájuk. Nem volt ritka az átutazó kalandor köreikben. Egy-két városon át tartottak csak velük, mert többen mégis veszélytelenebb utazni, mint egyedül. A karaván pedig pár orenért fejébe bárkit szívesen látott köreikben, és a legnagyobb hibájukra: sosem tettek fel kérdéseket.
A titokzatos varázslónő azonban hosszabb ideig tartott velük. Mikor megszálltak egy-egy nagyobb városban, akkor egész éjszakára eltűnt, csak az indulás idejekor tért vissza közéjük. Lassan pedig ő is a csoport szerves részese lett, bár egyszer sem csatlakozott előadásaikhoz.
Pacsirta alig múlt hat esztendős amikor közelebbről megismerte őt. Édesanyja váratlanul lebetegedett, de hiába volt a varázslónőnek nagy hatalma, a halálos kór elől még ő sem tudta megmenteni. Az egész karaván megrázkódott ettől: tehetséges énekhangú hölgy volt, mindenki szerette. A megárvult Pacsirtát oltalmukba fogadták, még ha az eset okozta magányt nem is tudták elfeledtetni vele.
Pacsirta furcsa álmai sűrűbbé váltak ettől a naptól kezdve. Ez alatt pedig Brisca érdeklődése is egyre növekedett irányába. A varázslónőre eddig nem volt jellemző, hogy bárkit kitüntetett volna figyelmével. Pacsirtának mégis abban a szerencsében volt része, hogy egyik napról a másikra többet társalgott vele. Álmairól kérdezte, Brisca nem tartotta furcsának, amiről beszámolt. De hetekig tartott, mire Pacsirta is érdeklődni mert.
– Miért kérdezel mindig az álmaimról? Miért tartod érdekesnek őket?
– Mi sem egyszerű gyermek, olyan különlegesség lakozik benned, amit egyszerű emberek nem látnak. Figyellek édesanyád halála óta, de immáron meggyőződésemmé vált, hogy megvan benned az, mi kiemel az átlagemberek közül. Fogékony vagy a mágiára.
Pacsirta alig hitt fülének, Brisca egyik napról a másikra patronáltjának fogadta. Olyan tudás megszerzése előtt állt, amiről egyszer sem hitte, hogy hallani fog. „A mágia világa különleges” – mondta Brisca. „Művészet és tudomány egyben, de egyúttal veszélyes is.

Csillagok által vigyázva,
amit dallamod őriz,
varázslattal teli hangon,
melyet suttogsz nekem.


Brisca nem sietett, lassan adta át a tudását. Pacsirta először írni, olvasni, térképet kezelni és viselkedni tanult meg. Vasszigorral ugyan, de odaadással képezte. Megvolt mindennek a maga rendje. Pacsirta nem próbálhatta ki a varázslatot, míg Brisca meg nem győződött róla, hogy tökéletesen elsajátította elméleti hátterét. Nem kísérletezhetett sosem egyedül. Voltak napok, amikor a varázslónő nem tanította, akkor mindig a karaván többi tagjával volt és dalolt egész nap.
Pacsirta viszont nem tudott várni. Türelmetlenségének pedig komoly ára volt: megismerte a mágia árnyoldalát. Pacsirta ugyanis különleges érzékenységgel nyitott a tűz elem felé, mely a legnehezebben elsajátítható és legveszélyesebb ága volt a varázslatoknak. A pusztító lángokat kordában tartani pedig olyan volt, mintha a csillagokat próbálná leszedni az égről. Így járt egyszer, amikor engedély nélkül próbálkozott. Brisca közbelépése révén viszont nem égett le a karaván összes szekere. A varázslónő ritkán volt mérges, de akkor kifordult önmagából. Megintette és hetekig bűntette, mire ismét megbékélt. A napokig tartó harag viszont egy életre szóló tanulság volt Pacsirta számára.
Ezt követően minden napjának meg volt a szabályokat követő rutinja, amit a varázslónővel töltött. Éveken át semmi szokatlan nem történt. Azonban a nilfgardi terjeszkedések a karaván helyzetét is megpecsételte. Gyanússá váltak, volt, ahol már nem látták őket szívesen. A csoport ezekben az időkben is próbált egyben maradni, nehéz volt, mert lassan a karavánban is megkezdődtek a gyanakvó ujjal mutogatások egymás felé. Már nem lehetett tudni, ki ellenség és ki barát. Az első, akiben megrendült mindenki hite Idloy volt, egykori vezetőjük, kit kémkedés vágyával akasztottak fel Vizimában.
Brisca ez időben volt, hogy akár napokra is eltűnt és csak utólag érte be karaván csoportjukat. Egyre rejtélyesebben viselkedett. Pacsirta mikor szóvá tette a különös viselkedését a varázslónő megintette. Brisca hajlamos volt lányaként tekinteni rá, Pacsirta viszont egyszer sem gondolt rá anyjaként. Hálás volt neki, megbízott benne, de inkább szólította volna gondoskodó nővérének, mint anyjának. Ezért is viselte rosszul mikor Brisca kerülte az egyenes válaszadást. Pacsirtában ezzel csak még jobban felélesztette a kíváncsiságot. Így hát szótlanul figyelni kezdte a varázslónő tetteit, titokban kutatott a dolgai között, volt, hogy követte őt a városba, hogy megtudja, mégis mit csinál olyankor a karavántól távol.

Átvágok földeken,
Senki sem érti meg,
Csillagom eltűnik lassan,
De én nem állok meg.


Pacsirta megbánta, mikor nekikezdett a varázslónő után szaglászni. A tudatlanság édes volt, a valóság íze pedig rettentő keserű. Megtudta, hogy a varázslónő eddig nem az volt, akinek vallotta magát. Brisca, vagy valódi nevén Imeldina van Willburh, nilfgardi kém, ki a karaván mögé bújt, hogy ne fedjék fel. Megtudta, hogy Ildoy ártatlan volt, tőrbe csalták azért, hogy a varázslónő ne bukjon le akkor Vizimában.
Pacsirtát nem az zavarta, hogy valójában spicli és Nilfgard terjeszkedését segíti. Hanem az bántotta, hogy önön érdekei elé helyezte családias csoportjukat. Tönkretette őket, veszélybe sodorta mindannyijukat és rejtély volt, hogy mire lett volna még képes csak azért, hogy ne bukjon le. Pacsirtában felmerültek a kérdések: őszintén ki akarta képezni? Megbízhat egyáltalán benne ezek után? De a szembesítés rossz, sőt határozottan ostoba ötletnek tűnt. Pacsirta viszont képtelen volt hallgatni! Meg akarta állítani, mielőtt több ártatlan élet vesz oda Imeldina ármánykodása alatt.
– Tudom, hogy miben mesterkedsz Brisca! Követtelek, kihallgattalak mikor bajtársaiddal beszéltél! Nem tudom miért játszottad el bizalmunkat, miért nem voltunk elegek neked, de nem engedem, hogy tovább folytasd! Szólni fogok a helyőrségnek!
Megfenyegetni egy varázslónőt olyan volt, mint aláírni egy halálos ítéletet. Brisca tombolt, nem számított ilyen hátba támadásra. Megölhette volna egy kézsuhintással, Pacsirta döbbenetére viszont csak kárhozatra ítélte. Brisca túlságosan szerette ahhoz, hogy véget vessen az alig tizenkét éves lány életének.
– Csendre intelek, ostoba gyermek! Halld szavam, mellyel életedet pecsételem meg! Hívd a tűz melegét, rengesd meg a világot, suttogj szavakat a szélben vagy keresd a víz életadó hatalmát, erőd nem lesz több, mint ócska hazugság. Varázshatalmú ne lássa mire vagy képes, csak azt, amit megvetnek: szemfényvesztés az, mi innentől jut neked!
Az átok átjárta lényét, belé marta magát, és lemoshatatlannak tűnt. Brisca eltűnt, nem hallott azóta felőle. És az átok értelmében senki sem vette újra szárnyai alá. Párszor próbálkozott egy-egy varázsló előtt bizonyítani, tehetségét az ártok értelmében viszont egyik sem látta meg. Csak a csodának köszönhette, hogy egyikük sem változtatta csúszómászóvá mikor a mágia művészetét szavaikkal élve: megsértette.

Együtt sétálunk
nem számít a távolság,
S küzdeni fogunk
keresztül a zuhogó esőn.


A karaván létszáma megcsappant. Páran letelepedtek mikor egyre nehezebbé vált a megélhetésük. Volt, akit a pusztító járvány ragadott el tőlük. Mintha a varázslónő távozása nem csak Pacsirtára, de mindenkire baljós átkot szórt volna. Nem láttak többé szívesen hozzájuk csatlakozó átutazókat. Bizalmatlanok voltak az ismeretlenekkel szemben.
Így történt ez is mikor Larion csatlakozott hozzájuk. A sötéthajú, középmagas, néma félelf zsebmetszésből élt, minden egyes alkalommal kihasználta az előadásukat, hogy a nézők pénzeszacskójából elcsenjen egy-két orent. Sosem emelt el sokat, mindig csak keveset. Így kevéssé vált gyanússá. Halk léptei is a javát szolgálták, határozottan egyszerűbbé tette munkáját. Noha nem tudott beszélni, remek ügyeséggel vegyült el az emberek között.
Pacsirta volt az első, aki vette a bátorságot és társalogni kezdett vele. A karaván több tagja is óvá intette tőle, emlékeztették Brisca esetére. De nem hallgatott rájuk, egyszerűen érdekelte a rejtélyes félelf szándékai. Noha Brisca után kevéssé tudott megbízni az idegenekben, de megadta az esélyeket a férfinak.
Larion általában kerülte a társaságot, elvolt magában és a vadászgörénnyel, ami rendszeresen a nyakában lógott. Némasága miatt nehéz volt eleinte szóváltásuk, de Pacsirta hamar módot talált arra, hogyan kommunikálhatnak. Beszerzett egy könyvet és annak betűire bökött, ha a megfelelőre mutatott, akkor Larion bólintott, ha nem, megingatta a fejét. A sajátos kódrendszerrel hamar közeli barátok lettek. Pacsirta megtudta róla, hogy félvérsége miatt sehol sem fogadták gyermekként szívesen, hamar megárvult és ezért él lopásból. Megtudta, hogy nem némaként született, hanem egy varázslóval való ismeretsége vezetett ide. Miután rájött, hogy a varázsló kihasználta, ellopott tőle egy kristálygömböt. Tettének nagy ára volt, a varázsló elvette beszédképességét, legnagyobb fegyverét, mellyel annakidején mindenből képes volt kimagyarázni magát.
A közös pont, ami mindkettőjük életében jelen volt: vagyis mindketten ráfáztak egy varázslóval. Igen összekovácsolta őket, így, amikor a karaván teljesen lemorzsolódott úgy döntöttek, hogy együtt próbálnak szerencsét a világban.

És most olyan nagy a csend,
Látjuk a csillagokat odafent,
Se szél, se hang nincs ezen a helyen,
Eljött az idő, hogy megleljük a hazánkat.


Remekül kiegészítették egymást, míg Pacsirta daljátékkal szórakoztatta az embereket, Larion kihasználta az egybegyűlt tömeget és kizsebelte őket. Tanultak egymásról és egymástól. Pacsirta a lopás metódusát leste el, melynél hamar rájött, hogy ez is egyfajta művészet. Larion pedig saját kódnyelvet hozott létre, amit csak ők érthettek, így a köztük lévő kommunikáció így leegyszerűsödött.
Sosem töltöttek sok időt egy városban, egy hétnél tovább sehol sem maradtak. Óvatosak voltak és nem mutatkoztak fényes nappal egymás társaságában, hogy ne lehessen párhuzamot vonni kettőjük között. Ezzel a módszerrel a feszültséggel teli háborús időt némileg könnyebbé tették egymásnak. Azonban túl gyönyörű lett volna még egy balladának is, ha boldog vége lett volna ennek az időszaknak.
Pacsirta az átkok közbenjárásának ítélte, persze csak egy ócska kifogás volt. Egy apró hiba volt valójában. Larion túl mélyre nyúlt az erszényekben, melynek eredményeképp a rend őrei elől menekülhettek.
– Ti mihaszna csirkefogók, azonnal álljatok meg! Fogják meg őket! Tolvajok!! – üvöltöttek utánuk. Larion bár néma volt, süket nem, rá sem hederített erre. Célirányosan rohant a közeli erdő felé, hogy a természetben keressen menedéket. Pacsirta némiképpen megbotránkozva követte.
– Mit loptál el? – tette fel a kérdést felháborodva. Larion csalfa mosollyal egy ékkövekkel kirakott gyönyörű legyezőt emelt fel. Túl drágának tűnt ahhoz, hogy a köznép bármely tagjáé lehessen. Egy értelmes magyarázatot látott rá Pacsirta. Larion éppen a drágalátos kékvérűekkel akasztotta össze a bajuszát. Ismét. Korábban is követett már el hasonlót, ennek révén díszeleghettek aranykarikák a füleiben, de ez már erős túlzás volt. Larion a sok sikertől hajlamos volt eltelni magával és nem gondolni az esetleges következményekre.
– Ez most komoly? – Pacsirta rosszallóan rázta a fejét, Larion arcára lemoshatatlan vigyor lelt otthonra. A menekülés viszont nem hagyott időt számára a további bosszankodásra.
Larion merészsége viszont ezúttal nem egyik napról a másikra elfeledett történet volt. Temeria legtöbb területén kihelyezték körözésüket. Mindenhol egy párt kerestek, akik eltulajdonították Lady Brelniphia értékes nászajándékát.
Nincs más választásunk, hogy ne bukjunk le, külön kell válnunk egy időre.” – Larion arcán már nem volt ott a fülig érő vigyor. Helyette keserűség tükröződött rajta, belátta: hibázott. Javaslatát egy apró papírfecnin nyújtotta át Pacsirtának.
Pacsirta némán nézte a sorokat, számított erre a végkifejletre, mikor Temeria harmadik községében is gyanakvó mutogatással fogadták őket.
– Legyen, én Északnak megyek, te menj Délnek és majd Lyriában találkozunk – tett javaslatot a helyzet megoldására. Larion nem ellenkezett, elhatározták, hogy egy év múlva ismét látják egymást. Mielőtt könnyes búcsút vettek volna egymástól Larion ragaszkodott hozzá, hogy a Csecsebecsének keresztelt vadászgörény vele tartson. Megfogadták, amint csendesül a helyzet az ügy körül, keresni fogják a másikat.
Pacsirtának nehéz volt a különválás, eddig mindig társaságban utazott, a hirtelen jött egyedüllét pedig ráébresztette, hogy a haza, ahova az Esthajnalcsillag vezette, mindig ott volt, ahol a legjobban érezte magát. Így az önfeledett földek helyett újra ezen érzés után kutatott, miközben Oxenfurt felé tartott.



Példareag

Pacsirta ismerős vadászmadarat szúrt ki szeme sarkából a novigradi tér felett körözni. Muzsikáját rövidre vette, az eredetileg szomorúnak indult ballada nagyon hamar boldog véget kapott. Apró létszámú közönsége megtapsolta és egy kevés orennel is megszánta. Amint túl volt a formalitásokon: köszönetmondás és a művészekre jellemző nyájas hajlongást követően, hátára kapta hangszerét és azonnal a város szélére sietett.
A szűk utcákon át haladt, néha fel-fel kémlelt, hogy a madár még mindig ott van-e. Mintha a szárnyas jószág érezte volna ezt, hangos ricsajjal adott jelet ekkor magáról. Amint a városfalhoz ért a sólyom megközelítette és rátelepedett előre nyújtott alkarjára. Pacsirta rutinosan szedte le madár lábára kötözött apró fiolába rejtett papírdarabot.

Rendeztem dolgaimat. Jövő tavasszal Lyriában leszek. Ne haragudj, hogy eddig tartott. Ezúttal tényleg tudunk találkozni.
Larion

Larion némaságával járt, hogy leveleiben sem volt különösebben bőbeszédű. De Pacsirta cseppet sem bánta, már várta az életjelet a félelftől. Miközben a rövid üzenetet olvasta, a madár feljebb költözött vállára, ahol a vadászgörény: Csecsebecse rosszallóan fogadta, hogy ki akarják túrni szent helyéről.
Találkozójuk két éve lett volna esedékes. Két évvel ezelőtt Pacsirta el is utazott a megbeszélt helyre. Larion viszont csak üzenetet küldött a Cúgnak keresztelt sólyommal. Ugyanis Larion nyomára akadtak és komplikáltabb volt elrejtőznie a hatóságok elől, mint valaha. Ha akkor Lyriában valóban találkoztak volna, valószínűleg Larion már nem élne.
Megértette a magyarázatot. Pacsirtának könnyű helyzete volt, mivel akkor már hónapokkal ezelőtt nem részesült kitüntetett figyelemmel. Nem volt fején vérdíj, nem keresték, mintha egész létezéséről elfeledkeztek volna. Csupán Pacsirta volt, a vándorelőadó. Nem úgy, mint Lariont. Ami a félelfet illette, az ő életéért egyre busásabb honoráriumot kaphatott az, aki a nyomára akad, lassan többet, mint amennyibe az az ócska legyező kerülhetett. Ez némiképp megnyugtatta Pacsirtát, hiszen ez kézzel fogható bizonyíték volt arra, hogy a férfi még él. Bár annak már kevésbé lelkesedett, hogy az örömmel teli viszontlátás újra és újra elhalasztódott.

Akkor tavasszal. Ne keveredj újabb bajba, ezúttal tényleg legyél ott.
Csalka

Megfordította a papírdarabot és a hátuljára írta rá válaszüzenetét azokkal a kódként használt betűkkel, amit még Larion talált ki annakidején. Az üzenetet visszacsomagolta a fiolába, megetette a madarat, majd csak azután engedte útjára. Bonyolult művelet volt számára, amiért a jószág tünde nyelven értett. Noha Pacsirta kicsit konyított a tünde beszédhez, megszólalni csak nehezen tudott rajta.
Amint útjára eresztette a sólymot, némiképp vidámabban indult meg az egyik kocsmába, ahol a bódult lakosság szívesebben fogadta a különféle szólamokat. Úgy tapasztalta, hogy a sörrel itatott nép sokkal adakozóbb a művészeknek. Már a témája is megvolt: egy kellemes tavaszváró dallam, valami vidám szerelemmel, aminek boldog a vége. A múlt esti előadásánál amúgy sem nyerte el a társaság tetszését a szívfacsaró befejezés.
Pacsirta úgy érezte, hogy ezen estén még talán a gyötrő rémálmok is elkerülik. A különféle baljós álmok, melyeket egyre többször volt szerencséje látni, miután Termeria egyik erdőjében elváltak Larionnal. Hasonszőrűek voltak azokhoz, amik gyermekként is sokszor kísértették. Meggyőződése volt, hogy akkor testvérét látja. Ezúttal viszont Larion kapott helyet bennük. Viszont az álmoknak nem volt igaza: Larion jól volt és várni fogja tavasszal Lyriában.

Úgy véled itt az ideje,
S most ismét itt vagy,
Új utat követve,
De ten’ magad is tudod,
Hogy a hegyek mögött
kezdődnek csak a kívánságok,
A helyen, miről mindig álmodtál.

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Szept. 30 2019, 14:11
Kökörcsin
Kökörcsin


Hozzászólások száma :
188
Reagok száma :
51
Join date :
2018. Sep. 15.

Pacsirta Empty
Re: Pacsirta




Kedves Pacsirta!


Elfogadva!


Esküszöm neked, kedves kis dalos madárkám, orcád szépségénél már csak az élettörténeted csodálatosabb! Igazán magával ragadóan mesélted el nekünk a sorsod, és bár nem éppen irigylésre méltó a múltad, azt meg kell hagyni, hogy ha valaki, akkor te nem az a fajta nő vagy, akit könnyű lenne összetörni! Másképp nem is maradhattál volna talpon a Kontinens háborúktól és szörnyektől hemzsegő földjén, és mégis, igazi költőre vall, hogy még ebben a tengermélyi, sötét iszaphoz hasonlatos világban is megleled a boldogság ragogyó igazgyöngyét!
Nem is akarlak tovább feltartani, hisz te sose voltál és nem is leszel egyhelyben ülő fajta, csak még arra kérlek, egy kicsit bírd ki, s látogass el egy piktorhoz, hogy a körözési plakátok helyett igazi portré készülhessen gyönyörű arcodról. Aztán pedig menj, táncold és dalold át a Kontinenst, és találd meg a te néma féltündédet Lyriában!

- Kökörcsin Mester

Avatarfoglaló

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Szept. 30 2019, 17:05
Vendég
avatar

Vendég


Pacsirta Empty
Re: Pacsirta



Feloldott jutalmak








Füvek próbája


Íródeák



Vérdíj



It's canon


Bárdok
ihletője



Doppler


A  meglepetés
törvénye


Új
fejezet


A bárdok
kedvence


A világ
peremén


Az utolsó
kívánság



Reménytelen



Piktor


Tréfa-
mester


A farkába
harapó kígyó


Udvari
bolond


Temeria,
Fuck yeah!


Repül a
nehéz kő


MÁR
MEGINT?



Túlélő




Vándor



Enciklopédista


Biztos
pont


A múzsa
csókja




Jussát...



várja...


...
a vaják


csak kéri
a bérét...


Kettős
ügynök


Ezüst
nyelvű



Kelpie



Kartográfus
Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Szept. 30 2019, 18:38
Ajánlott tartalom




Pacsirta Empty
Re: Pacsirta

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Pacsirta
» Dalos pacsirta 1,2,3...
» Catch me if you can – Karméle & Pacsirta
» Pengeélen táncolva - Kilian & Pacsirta
» Büszkeség és balítélet - Lambert & Pacsirta

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Archívum :: Törölt karakterek :: Törölt karakterek ET-i-
Ugrás: