Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
Kifinomult harcmodor, kecsesség jellemez, ember létemre tökélyre fejlesztettem az ölési technikáimat, jóllehet előbb nyúlok a mérgekhez, de a közelharctól sem riadok vissza. Egyedül a fivérem képes felülmúlni ebben, Heros. Szerettem volna Vaják lenni, de gyerekkoromtól kezdve az árnyak közti megbúvásra neveltek. Az előnyre, amit a fivéremmel abból kovácsolhatunk, hogy ikrek vagyunk. Hasonlóak, kifinomultak, és titokban ténykedünk, léptünk mint a puha macska talpaké, észrevétlen. Nagyon otthonosan mozgok a méreg keverésben, a fegyvereim mindig méreggel vannak átitatva, bekenve. Szeretek új mérgeket kitalálni, kísérletezni, láthatatlanabb mint bármely penge.
Jellemrajz
Velem kevesebbszer találkoznak, noha a hasonlóság annyira megegyező, hogy még Cirillának sem tűnik fel az, ha helyet cseréltünk. Magabiztos vagyok, akár csak Heros, és megingathatatlan, noha szeretek néha eltűnni kocsmákba pár órákra, vagy egy-egy buja lebujba, megvannak a magam rigolyái. Sosem láthatják meg az arcomat, igen, a lebujban is arcfedővel vagyok együtt másokkal. Fontos az álcám. Igazából még élvezem is, hogy sosem láthatják meg az igazi valómat. Szeretem magamat kiadni idős hajléktalannak, vagy épp utcai árusnak, netán artistának. Mert számomra ez szórakozás. De bármennyire is az, valahogy mégis tudom, hogy mi ennek az egésznek a tétje. Cirilla császárnő élete. Így bármerre járok, kelek, fülelek. Erre neveltek, így ebben a titokzatosságban élek, megszoktam. Nem is igen tudnám elképzelni másképp az életemet. Ha valamelyikünk megsérül, több időre, látványosabban, úgy arra az esetre a másikunk veszi át a helyét, szeretjük dinamikusan, láthatatlanul, mégis hatékonyan végezni a munkánkat. Ahogy a testvérem, úgy én is szeretek lovagolni, bár a kutyákkal jobban kijövök. Hasznosak, ha néhány kivert kutyát az oldaladra fordítasz, az utcán is hasznos társaimmá szegődhetnek.
Megjelenés
Kámzsás fejemet még egy arckendő is takarja, így csak kéken villanó szemeim látszanak, amelyek könyörtelenek, hiszen legtöbbször a halál küszöbén láthatsz ilyen közelről. Harcban a praktikus fekete öltözetet részesítem előnyben, kevés kilógó résszel. A méreteim ugyan azok mint a testvéremé, így ugyan azokat a ruhákat hordjuk. De sétálhattam el már melletted lovász fiúként is, ismerek kencéket, amikkel ragyákat lehet varázsolni az arcra, vagy épp, több szakállat növesztek, és máris nem hasonlítok annyira a testvéremre. Nem Atosra, Herosra. Mindig rejtegetek a gúnyáim alatt marok tőröket, a biztonség kedvéért. Ám a két egy kezes kardra esküszöm, bár mindig arra törekszem, hogy a testvéremnél is jobb legyek benne. Akár csak az ikrem, úgy én is kesztyűket hordok a kezeimen, a praktikum érdekében.
Előtörténet
Sosem mondták meg nekünk ,hogy melyikünk sírt fel hamarabb, talán azért, hogy ebben se legyen versengés. Bár… évekkel később olvastam egy feljegyzést, amelyben azt írják, egyszerre emeltek ki minket anyánk hasából. A legenda szerint ez ritka a családunkban. Mármint… az,hogy az ikrek egyszerre érkezzenek, ugyanis az ikrek jellemzőbbek voltak ránk, ki tudja milyen oknál fogva. Már az is csoda, hogy mindketten életben maradtunk. A családunk mindig is harcosok képzését tartotta szem előtt, persze…ha nagyon fontos volna számomra a rang, akkor valami gróf akárki is lehetnék, a testvéreimmel együtt, de nekem, számomra sosem ez volt a fontos. Hanem az, hogy minél jobb harcossá váljak, persze a magam dilemmái és kis problémái is megvoltak, igen, megvolt a lázadó korszakom, amikor szembe mentem az otthon tanultakkal, mégis… Van egy rituálé a családunkban, akik árnyszolgáknak tanulnak, azoknak túl kell élniük a vadont egy hónapig, van is egy faházunk a hegycsúcson… Fel oda, egyedül, le onnan együtt, vagy egyedül, vagy sehogy. A sehogy azt hiszem egyikünknél sem volt opció. - Heros! Kelj fel! Hallod! – cibálom a vállánál fogva. Rohadt hideg van, és lefagy a pöcsöm is, fél napra vagyunk a faháztól, de már egy medvével megküzdöttünk, és kibeleztük, és a büdös bundájában fekszünk, a húsra nem lesz problémánk, de akkor is fel kell jussunk, én meghúztam az egyik bokámat, és fáj az oldalam is, a testvérem is szintén le van kissé strapálva. A házig tartó utat egymást biztatva tettük meg, hol ő engem, hol én őt. Tizenkét évesek voltunk, már szinte ahogy járni kezdtünk a gyilkolásra tanítottak minket. Ott fent kerültünk egymáshoz közelebb, persze kinek mit jelent ez, amellett ,hogy az egy hónapnak voltak olyan napjai, amikor egy kis hólében is megfojtottuk volna a másikat. Máskor meg… teljes összhang volt köztünk, olyan amilyen azelőtt még nem.
6 évvel később.
Egy ócska elnyűtt cipő volt az, amit hordtunk, persze, megtehettük volna, hogy a ránk hagyott vagyonhoz nyúlunk, de csak akkor ha az nagyon is szükséges volt. A legújabb, és legpuhább talpú csizmát vettem neki. Ő is és én is egyszerre lettünk 18 évesek. A konyháról csentem egy kis kosaras süteményt, valamiféle töltelék volt a belsejében, málnás. Árnyékként jártam, keltem a saját házunkban is. Külön szobát kaptunk, távol a cselédektől, vagy távol az olyan helyektől, ahol feltűnést keltenénk. Az évek folyamán megvoltak a megbeszélt jeleink, hogy jelezzük a másiknak, hogy melyik szárnyban és hol kaptunk helyet. A jel után néhány órával már vagy az ablakon, vagy az ajtón sétáltunk be a másikhoz. Bár meglehet, hogy nem érünk fel egy vajákhoz, de vetekszünk velük. Szerettem volna olyan kiképzést kapni ,de a sors mást szánt nekünk. Nyikordul az ajtó. A ruhája surranásáról megismerem, hogy ő az. - Boldog Születésnapot. – ülök az ágy szélén, és megvárom, hogy levegye a kámzsáját, és az arcfedőjét, aztán odalépek hozzá, és átadom a süteményt, meg a kezébe nyomom a cipőnket. Az ágy közepére telepszem, én már megfürödtem. Át kell rágjuk a mai nap eseményein, mindenkiről be kell számoljak neki, hogy kivel találkoztam, és kiről mit kell tudnia, hogy nehogy hibázzunk. Mától a király saját kémjei leszünk. A családunkon kívül ő az egyetlen aki tud arról, hogy tizennyolc évvel ezelőtt ikreket szült anyánk.
Heros az, aki a párbajokban jobban otthon van, és kivételes eset volt, hogy azon az éjszakán ketten is ki lettünk küldve egyszerre. Egy tolvaj céh területére kellett belopóznunk. Ha úgy tetszik, hason szőrűek, de valami másban voltak érdekeltek. Ám mire odaértünk, sehol sem volt senki, csak néhány halott feküdt a börtön cellák felé vezető úton. Már ekkor gyanúsnak kellett volna lennie az egésznek, a hangok és a szagok, távolról esetleg láttunk már ilyet, mert el kellett haladnunk mellettük titokban, de szemtől szembe nézni a gyilkos fenevad szemeibe… Ádáz küzdelembe bocsátkoztunk, hiszen a fenevad a céhmester szobájában lakmározott a klán vezérből, de nekünk azok az információk kellettek, amiket az egykori vezér őrzött. Legyőztük a fenevadat, nehezen, nekem a vállam ugrott ki, az testvérem a padlóra esett össze, nem tudtam, hogy mi lehet a baja, épp ezért ijedtem meg. Nem veszíthetem el! De kellenek az információk is! Francba! Francba! Büdös Francba! Megszereztem amit kellett, minden információt, és aztán hívtam az éjfekete lovat, ami Herosé, ma éjjel csak vele jöttünk ki a közelbe, és a legközelebbi javasasszonyhoz tértem be vele. Mivel sürgetett az idő, és jelenteni is kellett, miután a javas asszony visszatette a vállamat, persze az arcomat nem láthatta meg, még így sem, a királyhoz mentem. Átadtam minden jelentést neki. - Azt ugye tudod, hogy mi a teendőd, a javasasszonnyal, ha meggyógyult a testvéred. – nézett rám egyértelmű szigorral az arcán a király, mire csak biccentettem, és még ha fájó szívvel is, de megteszem. Mert ezt mondták. Mert muszáj. Két héttel később, a javasasszony háza melletti tónál ácsorogtunk, hátulról settenkedtem a háta mögé, és átöleltem, majd besimítottam az inge alá, és egyre lejjebb, és lejjebb. - Hiányoztál. A javas asszonynak meg kell halnia. – halált hoztam a fejére, de mit sem számított, ha a testvérem él, és virul, és végre elhagyhatja ezt a helyet. A varratok összeforrtak, így nem okozok semmi kárt. Csak szeretni akarom őt, ahogy annak idején a hegyen tettük egymással. De előbb én. Előbb nekem kell, mert tudnia kell,hogy mennyire hiányzott már. - Fel fogom gyújtani a helyet, de a növényeit előbb elviszem, van pár érdekes és hasznos, ami… - magyarázom, és félre húzom a tarkójáról a haját, már megnőtt… - Amiknek hasznát veszem, és erősebb a gyógyító erejük, mint a mérgük. – most én vagyok vele határozott, éreznem kell őt, újra a karjaimban!
Példareag
Egy testőr figyelmét sosem vonhatja el a feladatáról, legyen az egy szerető, vagy a saját tulajdon testvére. Ezt hamar megtanultuk. Megtanultuk elzárni mélyen az érzelmeinket, és pár órára korlátozni. Veszélyes, ha mást is belevonnánk ebbe a körbe. Ez kettőnk tánca, amit ritkán adatik meg eltáncolnunk. A császárné élete mindennél fontosabb a számunkra, még a saját tulajdon testvérem lopott érintésénél is. Az ő élete mindennél fontosabb, még akkor is,ha nem ő az igazi. De láttuk,hogy honnan indult, láttuk, hogy mivé cseperedett, és hű a királyhoz ő is. Itt ülök a torony tetején, társam egy macska, ki az ölembe kucorodott az éjjeli hűvös elől. A hátát simogatom, még nekem is jól esik a meleg amit tud nyújtani. Az éjszaka is nyüzsgő várost figyelem. Távolról. Ünnepség van, ma nem én mentem vele, én innen figyelek. Mint egy árnyék, aki a megfelelő időben van a megfelelő helyen. Nyújtózkodom, ahogy a kis éjszakai társam is, meggyurmázom a most már meleg tappancsát, és végül útjára engedem, az éjjeli gyilkost. - Ideje útra kelni. – nesztelen, láthatatlan osonok le a toronyból, mindig is szerettem veszélyesen élni. A hajamat befestettem, és teljesen megborotválkoztam, ma éjjel fellépek az egyik társulat vendégeként. Ismernek már, vándor artisták, akik néha, ha erre járnak, megengedik,hogy csatlakozzak hozzájuk, két-három falunyi távolságra meg is teszem. De a családom eltartására hivatkozva időben le is lécelek a tőlük. Jó velük lenni, mert információkat szerezhetek, minél többet annál jobb.
- Gyönyörű fehér haja van! - Közeledik! - Annyira szép! - Anya, ha nagy leszek én is olyan csodaszép akarok lenni mint ő! - Anya, majd olyan lovag leszek mint az a páncélos Atos lovag, aki kíséri! - Anya… - Anya…!
S ez így ment, amíg végre meg nem érkeztek hozzánk, elmaszkíroztam magamat, a hajam kékes árnyalatú, a szemhéjamat kihúztam, és úgy festek mint egy artista, az izmaim meg is vannak hozzá. Megálltak a mi sátrunknál is, láttam őket, a távolban kiszúrtam Herost is, hiszen ő nem olyan látványosan van a császárné mellett ,de ott van. Atos csillogó páncélját meg ki ne ismerné fel? A mutatványok végeztével egy olcsó virágos bűvésztrükkel kedveskedtem az egyik kisleánynak, s úgy hajoltam meg előtte, akár egy királyné előtt szokás. Láttam, hogy végig nézték az előadást, és tudom,hogy a fivéreimet nem csaphattam be, de élveztem, és tudják ők is, hogy a szórakozás mellett produktívan töltöm az időm, az információkat meghallom, amiket kell. Hajnalban már az ágyban alszom, motoszkálást hallok, csak Heros az. Lehet, hogy le fog szúrni, de nem bánom, és végül is érzem, haragszik rám, ahogy mellém bújuk az ágyban, és a hátamnak simul. - Átadta a rózsát a gyermek az üzenetemmel együtt? – át kellett, hiszen ha nem tette volna meg, akkor hamarabb ért volna haza Heros. Megtette amit meg kellett tennie.
Először is engedd meg, hogy köszöntselek egyre kevésbé kicsiny fórumunkon! Remélem, hogy legalább olyan jól fogod magad érezni itt, mint mindannyian! Ugyan a fivéreddel együtt érkeztél, ez mindkettőtök előtörténetén jól látszik, azonban mivel hogy nem áll módomban egyetlen elfogadó alatt mindkettőtöket elfogadni, engedd meg, hogy lefuttassak pár gondolatot Aeros-ról, mielőtt utadra engednélek. Nehéz lehet állandóan az árnyékból figyelni, lesben állni, és minden helyzetnek felkészülten nekimenni, ugyan Aeros egyáltalán nem mutatja ennek semmiféle jelét. Sőt, úgy tűnik, még egészen élvezi is, hogy gyógynövényekből mérget készíthet, és állatokból bajtársat faraghat. Izgalmasnak találom, amivel előhozakodtatok, nem egy film, illetve regény foglalkozik az ikrek misztikumával, és a másikhoz való lelki (és gyakran testi) kötődésükkel. Alig várom, hogy admini szemmel kövthessem figyelemmel a fivérek ármánykodását és sorsát! De ne feledd, Stella szeme folyton rajtatok! Nem tartalak fel tovább csapongó szavaimmal, csak még arra kérnélek meg, hogy kered fel vágtázó piktorainkat, hogy az avatarfoglalóban megörökíthessék arcképedet, aztán irány a játéktér!