World of Witchers ― and other nightmares
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
In Memoriam
A staff
Smile from the fire MKw1O9zI2fDiLi3zPBjv1 Smile from the fire 39oL2yf9oLlO13W9fKCvHR
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (46 fő) Hétf. Aug. 14 2023, 17:47-kor volt itt.
Legutóbbi témák

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Mirka Divis Kedd Márc. 05 2024, 20:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Shani Vas. Márc. 03 2024, 17:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Karméle La Valette Vas. Feb. 25 2024, 20:21


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Mirka Divis Hétf. Feb. 12 2024, 22:38


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Condwiramurs Szomb. Jan. 27 2024, 23:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Guinevere Kedd Jan. 23 2024, 10:19


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Vendég Hétf. Jan. 01 2024, 23:15


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Vendég Hétf. Dec. 25 2023, 18:43


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Condwiramurs Szer. Dec. 20 2023, 16:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Smile from the fire Emptyby Ríviai Geralt Szomb. Dec. 16 2023, 11:57

Tagjaink
Top posting users this month
Shani
Smile from the fire Vote_lcapSmile from the fire Voting_barSmile from the fire Vote_rcap 
Mirka Divis
Smile from the fire Vote_lcapSmile from the fire Voting_barSmile from the fire Vote_rcap 
Fél évszázad költészete

Megosztás
Vendég
avatar

Vendég


Smile from the fire Empty
Smile from the fire




Dalla Sephiren




Fonetikus kiejtés:

Dalla


Becenevek

Boszorka, Dal

Életkor

58

Látszólagos kor

26
Csoport/faj

Varázsló / Ember

Foglalkozás

Mikor mivel



Különleges képességek/faji adottságok


Magáiról és a gyógynövényekről a mesteremtől tanultam. Ő alapozta meg mindazt, ami lett belőlem. Ezután Aretuza padjait koptattam, míg el nem végeztem. Ott tovább csiszoltam a tűzes tudásom. Hosszú és fájdalmas gyakorlások árán elértem azt a szintet, ahol már gond nélkül tudtam irányítani azt az erőt, ami bennem rejlik. Ezentúl, hála a gyerekkóromnak, kifejezetten jól mozgok, kellően nyúlékonnyá is váltam és állóképességem sem kifejezetten rossz. Természetesen a szokásoknak hála kicsit értek a harci fejsze forgatásához is, ami majdhogynem kötelező volt ott, ahol felnőttem.

Jellemrajz


Leány, kinek szavai olykor olyanok akár a kések.
Leány, ki mindig vidám és mosolygos.
Leány, ki közel van és mégis távol.
Leány, ki nőies, de ereje hatalmas.
Leány, ki mosolyog és közben megfolyt.
Leány, kinek mosolya szelíd, de szemei fagyosak.   

Megjelenés


Oh tükör, mi előttem lógsz,
Oh tükör, ki engem mutatsz,
Oh tükör, ki mindig hazudsz.

Lány, mint törékeny ág a szélben, úgy lép be a terembe. Holott se nem törékeny, se nem ág. Kisugárzása erőt és magabiztosságót áraszt és egyfajta ne gyere a közelembe aurát. Vörös fürtjei lepelként simulnak hátára, ahogy halkan és kecsesen lépked a sorok közt. Vöröses ruhája meglibben, ahogy befordul a székéhez. Kecses ujjaival lapozza végig a papírokat és közben vörös ajkai enyhén szétnyílnak, aranyló szeme vadul cikázik. Puha és fiatal arcán olykor szelíd mosoly jelenik meg, ahogy egy-egy szó eljut a fülébe és melyek egóját cirógatják kellemesen. Fehér arcfestését most kivételesen nem hordja. Nem kevés fiú néz rá a szeme sarkából amikor szabad idejében az iskolán kívül járkál.

Előtörténet


Ard Skellige-n kemény tél tomból, hideg szél, sok hó, vonyító farkasok és egy vajúdó asszony.  Egyedül van, mindössze egy bába, aki segít most neki. Nincs se apa, se anya, se rokon, aki most mellette állna, csak pár barát, kik sokra tartják. Egyedül, ahogy már hosszú évek óta. Egyedül, összetört szívvel és nagy reményekkel. Egyedül, de már nem sokáig. Anyám sosem volt olyan, aki mások segítségére szorult, mindent maga oldott meg és maga csinált. Nem szerette, ha gyengének nézték és ezt néha a saját kezével mutatta meg másoknak. Nem egy történetet hallottam, hogy miképp vert el férfiakat, akik szemtelenek voltak vele. Belegondolva ebbe, nem tudom, hogy miképp lett terhes, hogy ki tudta elcsavarni a fejét. Sosem beszélt róla, tabu volt nála, amit nem szabad felhozni és én igyekeztem ezt tenni.

Nem mondanám, hogy túlságosan tehetős család voltunk, de szegények sem. Megvolt minden, aminek meg kellett lennie. Anyámnak eleve nem volt sok dologra szüksége, ezen a téren én eltérek tőle, hiába igyekezett belem nevelni magát, nem sikerült. Ettől függetlenül én sem voltam az a tipikus kislány, bár nézőpont kérdése. Szigorú, de szeretettel teli nevelésben részesültem, aminek része volt a harci fejsze forgatásának megtanulása is. Tekintve, hogy egyetlen szülőm ahhoz értett igazán, így ezt a tudását átörökítette rám. Ebben végképp nem volt semmilyen szintű beleszólásom és ami azt illeti, egy kicsit talán szeretettem is azt az időt, amit így vele tölthettem. Tekintve, hogy csak ketten voltunk, igazán szoros kapcsolat lett közöttünk. Már szavak nélkül is tudtuk, hogy mit akar a másik.  Anyám tanított meg vadászni is a közeli erdőben és hegyoldalon, ő mutatott meg pár növényt is, amik hasznosak lehetnek.

Egyik ilyen közös vadászat alkalmával kerültünk kicsit bajba, amikor már a tízes éveim közepén jártam. Eleinte minden úgy ment, ahogy szokott, bár kicsit csípősebb volt a szél, mint szerettük volna. A szokásos helyünkhöz mentünk, hogy fogjunk egy vaddisznót, amit eladhatunk. A terv ezen része jól is ment, ám ahogy a leterített állat közelébe értünk, vonyítást hallottunk minden irányból. Körbe vettek a farkasok és észre sem vettük őket. Fölösleges lett volna futni, így a tetem mellé álltunk, egymásnak háttal és úgy vártunk. Pár pillanattal később fel is tűnt a falka, meg sem kíséreltem azt, hogy megszámoljam őket. Rászorítottam a fejszémre és hangos kiáltással csaptam le az elsőt, ami felém ugrott. Ezután csak a vér erős vasas szaga terjengett a levegőben és a falka mély morgása. Fáradtunk, mind a ketten és nem láttunk semmilyen kiutat. Ezt meglátva a kis mocskok ránk rontottak, egyszerre, az összes.  Véres és kegyetlen harcba kezdtünk.

Nem kellett sok idő, mire teljesen sarokba szorítottak. Anyámon láttam, hogy bal kezét nem tudja már használni és az egyik lábára is sántított. Nem mintha én jobb állapotban lettem volna.  Éreztem, hogy már csak percek kérdése és ekkor jött egy éles sikoly az oldalam felől. Egyetlen szülőmre kettő farkas ugrott rá és kezdte el marcangolni. Örökre belém égett az a kép, amit akkor láttam. Az erős asszony, akire felnéztem, akire mindig számíthattam, most az életéért küzd és tudtam, hogy vele együtt én is itt halok meg. Ekkor valami előtőrt belőlem, valami, ami eddig szunnyadt. Egy hangos ordítás kíséretében kezdtem el neki esni az állatoknak, ám hamar lenyomtak engem is. Pár pillanat múlva kellemes sötét köd ült az elmémre és azzal a tudattal esett ki a kezemből a fejsze, hogy itt halok meg anyámmal. Ám a sors másképp gondolta, úgy vélte, hogy nem jött el az időm. Megmentettek minket és így a házunkban ébredtem fel, viszont nem úgy, ahogy szerettem volna. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem láttam semmit csak sötétséget, hiába próbálkoztam. Kezem kapásból odakaptam és több mélynek ható sebet éreztek ujjaim. Félelem és pánik lett úrrá rajtam, mert tudtam, hogy soha többé nem fogok látni. Ekkor hallottam egy férfit, aki belépett a szobába. Elmondása alapján ő volt az, ki segítségünkre sietett és hazahozott minket. Azt viszont, hogy ezt miképp érte el, nem mondta el.

Miután megvizsgált megtudtam azt, amit már sejtettem. Soha többé nem fogok tudni látni, örök életemre vak leszek. Hallottam, ahogy anyám összeszorítja a kezét és tudtam, hogy magát hibáztatja mindezért. Azért, amiért tönkretette az életem és elvett tőlem mindent. Legalábbis ő így gondolta. Ekkor viszont a férfi felajánlott egy lehetőséget számunkra, leginkább számomra. Megnézi, hogy van-e affinitásom a mágia világában. Nem kellett túl sokat gondolkoznom, hogy igent mondjak erre. Sejtettem, hogy egyetlen szülőmnek nem tetszik túlzottan ez az ötlet, de tudja, hogy nincs más. Vagy ez, vagy elmegyek papnőnek, mondjuk az olvasás képessége ott is hasznos lenne, de meg lehet lenni nélküle. Így hát pár nap elteltével ismét az erdőben találtam magunkat egy úgy nevezett metszéspont fölött. A férfi alaposan és érhetően elmagyarázta, hogy mit is kéne tennem és én megtettem. Pontosan, úgy, ahogy mondta. Ezután mondott nekem egy varázslatot, amit elismételtem és életemben előszőr mágiát használtam. Mosoly terült szét az arcomon és valószínűleg sírtam is volna, de az már nem ment.  Újabb pár nap elteltével már egy hajon tartottunk az új életem felé.

Miután elértük a szárazföldet, olyan 5 napnyi túra következett. Ezen idő alatt mesterem sokat mesélt nekem a mágiáról és arról, hogy miképp kell kezelni, uralni azt. Mire kell figyeljek és kikkel ajánlatos jóban lennem. Sokat tanultam tőle ezen idő alatt, mindent amire csak szükségem lehet. Mesélt még egy Skellige varázslónőről is, Lytta Neyd-ről, aki rövid idő alatt példaképpé vált a szememben. Olyan alakká, akihez én is hasonlítani akarok. Közben jobban megismertem magát a férfit is, akit Eval-nak hívtak. Ránézésre harmincas évei közepén lehetett, legalábbis ő mindig ezt mondta, amikor erről kérdeztem. Persze jól tudtam, hogy annál bőven több. Kedves volt és segítőkész, jól tudott magyarázni és tantani. Az egyik legjobb mester volt, aki kívánhattam.

Végül eljutottunk Gors Velen városába, ami annyira azért már nem volt új. Jártam már kikötővárosban nem is egyszer, így a nyüzsgés nem hozott lázba. Viszont még ha nem is láttam, nagyon jól éreztem, hogy itt mennyire más a levegő. Mesterem elmondta, hogy errefelé nagyon más helyzetben vannak a nők a szülőhelyemhez képest. S igazság szerint a varázslókat sem tisztelik annyira, mint nálunk tették. Nem értettem, hogy ez miért is lehetett, akkor még nem. Miután megszálltunk egy fogadóban, Eval pontosan elmondott mindent Aretuza-val kapcsolatban. Hogy kik a tanárok, hogy a rektort Margarita Laux-Antille. Illetve ajánlotta még Klara Larissa de Winter írásait, aki az iskola egyik alapítója volt és szintén a tűz volt az eleme.  

Másnap el is mentem Thanedd szigetére, hogy az elfek által emelt érdekes épületben tanulhassak. Egy kisebb felvételi után, sikeresen, de nem azért nem túl könnyen, Aretuza tanulója lettem. Maga vizsga leginkább a képességeimet és az affinitásomat tesztelte. Nem tudom, hogy van-e írásos teszt, mivel nálam nem volt ilyen. Sok időm nem volt ezen gondolkozni, mivel az egyik vizsgáztató bevitt egy másik helyiségbe, ahol elmondása szerint szebbé és jobbá tesz. Elsőre ezt nem értettem, aztán belekezdtek a varázslatba és pár pillanat múlva éreztem is valami furcsa bizsergést, majd elképesztő fájdalmat. Felsikoltottam attól az égető érzéstől, ami mintha az agyamban éreztem volna. Olyan, kínokat éltem át, amire gondolni se tudtam addig. Ezek ellenére igyekeztem minden erőmmel talpon maradni és küzdeni ezen fájdalom ellen, mert tudtam, hogy megéri a szenvedés. Könnyek közt kopott el lassan a fájdalom és a szobára csend ült. Csak a zihálásom hallatszott és a mágia halk pattogása. Az előttem álló rendkívül csinos varázslónő egy tükröt adott a kezembe, hogy meg tudjam nézni magam. Az arcomon egy darab heg sem látszott, sőt, még szebb lett. El se tudtam hinni azt, amit láttam.

Ezután újdonsült magabiztosággal vághattam neki az iskolás életnek. Eleinte meg voltak a magam ki gondjai, amit a beilleszkedést illeti. Ez elsősorban a más kultúra okozhattam, amiben felnőttem. Viszont alig pár hónap alatt azért sikerült összeszedni néhány barátot. Főleg miután kiderült, hogy a tűzőhöz értek legjobban. Számomra ez azt jelentette, hogy sokkal többet kell tanulnom és gyakorolnom. Mondanom sem kell, hogy lassan már gyakran látott vendég voltam a gyengélkedőn, mire elvégeztem az iskolát.  De egyetlen percét sem bántam ennek, akkor rossz volt, de utólag nagyon jó. Fájdalom nélkül nincs eredmény és nálam volt mindkettőből elég sok. Mondjuk kifejezetten élveztem azt, amikor ilyen alkalmakor a barátaim megjöttek meglátogatni. Olyankor voltak nagy csacsogások és pletykák. Remek pillantok voltak azok, még ha nem is feltétlenül a legjobb helyszínen. Természetesen a kimenők alkalmával előkerültek a fiúk is, amelyek közül nagy részük csak egy dolgot akart. Az egónak ez kifejezetten jót tesz, ez tagadhatatlan tény. Játszadoztam is néhánnyal, arra nagyon jók voltak.

Szépen teltek az évek és gyengélkedőn töltött órák száma is. Ezzel együtt kifejezetten jól haladtam a tanulmányaimmal is. Nem tagadom, nem volt kellemes a tudat, hogy soha nem lehet gyermekem, de meghoztam a döntést és vállalom is azt, ami utána jön. Így jutottam el a sikeres vizsgáig, ami szintén nem volt egy könnyű dolog, de valahogy mégis megoldottam és nem rúgtak ki előtte. S ez azért nem kis szó, tekintve, hogy mi mindent műveltük. Felrobbantott termek, ellopott naplók, gyakori lógások és még a fene tudja, hogy mit. Ezen a téren nagyon messze voltunk a minta tanulóktól. Így aztán ahogy mindenki átverekedte magát ezen az utolsó megpróbáltatáson, nem kicsi ünneplést tartottunk, amiből nem sokra emlékszem, de annál többet hallottam. Ezt követően pár napig Gors Velen-ben maradtam, majd visszaindultam a szülő földemre. Miután megláttam az ismerős házakat és arcokat, egyik régi ismerősünk jött oda hozzám, aki elmondta, hogy anyám tavaly elhunyt. Megbetegedett és már nem tudták megmenteni. Továbbá azt is megtudtam, hogy a házunkat megkapta más és a benne lévő összes tulajdonunkat eladták, lévén, hogy nincs semmi rokonunk. Azért legalább sírt emeltek neki, amit meg is látogattam.  Meséltem neki kicsit az elmúlt évekről, majd odébb álltam. Elmondtam neki az új nevem; Dalla Sephiren. Szépen csengő és csilingelő név.

Visszatérve a szigetekről Eval fogadott lágy és kellemes mosollyal. Felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt egy darabig, hogy kis tapasztalatot szerezzek. Kaptam az alkalmon és így követtem őt. Hosszú éveken át jártuk a világot és közben tanultam ismét. Alkimista tudása kimagasló volt és továbbra is jól tudott oktatni. Néha olyan érzésem volt, hogy egy különös vonzalma irányul rám felőle, viszont nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Ezen egészen addig nem változtattam, ameddig egyszer egy iszogatás után nem nyomult rám. Akkor hangot adtam annak, hogy nem szeretnék ilyen viszonyba kerülni vele. Ez láthatóan nem tetszett neki, de azután nem bolygatott. Ez a kis béke, mely körbevett és altatott, hamar megszűnt.

Már nem is tudom, hogy melyik hegy, melyik barlangjában voltunk épp, ahol már régebben is jártunk, amolyan rejtekhely lehetett számára. Ezen a hideg helyen csalt tőrbe. Ekkor tudtam meg a valódi célját, amiért fizette az iskolámat. El akarta venni, a magáévá akart tenni engem. Természetesen ez az érzés nem volt kölcsönös és elutasítottam őt. Ekkor jött a következő meglepetés, egy dimetirium-bilincs képében, ami a csuklómra zárult. Azt mondta, ha magamtól nem, akkor majd segít. Aztán ha meg un, akkor elad egy gazdag úrnak, akit szolgálhatok. Láttam, hogy varázslatot akar használni rajtam, hogy át akarja mosni az agyamat. Iszonyatos düh lett úrrá rajtam ezért, mert úgy éreztem, hogy elárult az, aki apám helyett apám lett. Akire felnéztem és aki ennyi ideig tanított engem. Most itt áll velem szemben, mint egy bolond, aki nem lát mást, csak a saját igazát. Szemeim szinte szórtak a szikrát, ahogy felemeltem a kezem és hátba vertem őt. Elfeledtette, hogy honnan jöttem és ki is vagyok. Nem csak a mágia az, amivel harcolni tudok. Láttam a meglepődést az arcán, de nem foglalkoztam vele. Csak ütöttem és ütöttem, néha rúgtam is. Aztán.... Egyszer csak eltűnt. Egy nyom nélkül a semmivé lett. Felordítottam mérgemben.

Miután sikeresen leszedtem magamról a bilincset, nem tagadom, hogy iskolás éveim alatt tanultam egy-két dolgot, ami most jól jött. Ettől még persze nem volt se könnyű, se egyszerű, de sikerült ledobnom a béklyóm. Könnyek közt néztem körbe és próbáltam felfogni mindazt, ami az előbb történt. Elveszve éreztem magam, elveszve és elárulva. Lenéztem a bilincsre és elgondolkoztam, hogy mi történt volna, ha máshogy reagál. Vajon élnék-e még? Megráztam a fejem és felvettem a kis táskám, majd kimentem a barlangól. A bejárat után visszafordultam és összezúztam azt a sötét lyukat, amit magam mögött hagytam. S ezzel azt is megfogadtam, hogy megkeresem azt a mocskot és nem fogom megkímélni. Megkínzom, addig ameddig a halálát nem kívánja azon árulásért, amit velem szemben elkövetett. Az egész világot felforgatom utána, ha kell a poklot is.


Példareag

Osztok szorzok, multi vagyok.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Dec. 01 2019, 18:11
Kökörcsin
Kökörcsin


Hozzászólások száma :
188
Reagok száma :
51
Join date :
2018. Sep. 15.

Smile from the fire Empty
Re: Smile from the fire




Kedves Dalla!


Elfogadva!


Először is szeretném megköszönni a türelmedet és a kitartásodat, amiért mindent, amit kértünk, átnéztél és javítottál a karakterlappal kapcsolatban, pedig nem voltunk éppenséggel könyörületesek. Very Happy Remélem, hogy immár a játéktéren örömöd leled majd a karakterben, úgyhogy most már tényleg nem tartalak fel ennél tovább, még arra szeretnélek kérni, hogy kapd el gyorsan vágtázó piktoraink egyikét, hogy portréddal ékesíthessük az Avatarfoglaló képcsarnokát!
Azután pedig tiéd a játéktér, találd meg azt a kurafi Evalt, ha tudod, és állj bosszút magadért, aztán mutasd meg a világnak, milyen tűzrőlpattantak is a skellig varázslónők!

- Kökörcsin mester

Avatarfoglaló

Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Dec. 17 2019, 12:50
Vendég
avatar

Vendég


Smile from the fire Empty
Re: Smile from the fire



Feloldott jutalmak








Füvek próbája


Íródeák



Vérdíj



It's canon


Bárdok
ihletője



Doppler


A  meglepetés
törvénye


Új
fejezet


A bárdok
kedvence


A világ
peremén


Az utolsó
kívánság



Reménytelen



Piktor


Tréfa-
mester


A farkába
harapó kígyó


Udvari
bolond


Temeria,
Fuck yeah!


Repül a
nehéz kő


MÁR
MEGINT?



Túlélő




Vándor



Enciklopédista


Biztos
pont


A tudás
hatalom




Jussát...



várja...


...
a vaják


csak kéri
a bérét...


Kettős
ügynök


Ezüst
nyelvű



Kelpie



Kartográfus
Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Dec. 17 2019, 20:01
Ajánlott tartalom




Smile from the fire Empty
Re: Smile from the fire

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Archívum :: Törölt karakterek :: Törölt karakterek ET-i-
Ugrás: