World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
In vodka veritas - Lambert és Geralt Latest?cb=20170716122041 In vodka veritas - Lambert és Geralt SwX5v3I In vodka veritas - Lambert és Geralt Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Wilkina

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. Márc. 22 2020, 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Condwiramurs
Today at 13:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Luna Smok
Today at 09:33


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Karméle La Valette
Yesterday at 15:05


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Karméle La Valette
Yesterday at 15:02


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Wilkina
Yesterday at 09:29


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Axel Walardeb
Szomb. Szept. 19 2020, 17:48


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Ríviai Geralt
Pént. Szept. 18 2020, 18:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Ríviai Geralt
Pént. Szept. 18 2020, 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Ríviai Geralt
Csüt. Szept. 17 2020, 14:30


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
In vodka veritas - Lambert és Geralt Emptyby Grash
Csüt. Szept. 17 2020, 14:26

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Vendég
avatar

Vendég


In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
In vodka veritas - Lambert és Geralt




Miután végeztem G'Astone gróf megbízásával úgy döntöttem, hogy ideje egy jó időre visszaállni abba a kerékvágásba, amiben azelőtt folytak a dolgok, hogy Vilgefortz mesterkedései miatt a nyakamba kellett vennem az egész Kontinenst, így ismét egyedül vágtam neki az Útnak, hogy megbízásokat keresve és megoldva teljenek el a napjaim. Ez úgy hangozhat, mintha pihenésre vágynék az utóbbi évek viszontagságai után, én inkább úgy fogom fel, mint visszatérést az alapokhoz.
Csak én, az út és Keszeg, néhanapján pedig pár útitárs és rengeteg idő arra, hogy a fejemben elrendezzem azokat az élményeket, amiket a Hanzával töltött idő alatt szereztem.
Bár alapvetően nem kedvelem túlságosan a nagyvárosokat, de ha a vaják élelmiszer és főzetkészletei fogytán vannak, akkor kénytelen bemerészkedni az ilyen helyekre, hogy felfrissítse a készleteit.
Tretogor erre nem is lehetett volna jobb hely, bár arra figyelnem kellett, hogy a csuklyám mindig az orromba legyen húzva, nehogy valamelyik kismadár elújságolhassa Dijkstrának, hogy látott egy fehér hajú vajákot a városban. Nem túl régi az az adósság, amivel a tartozom annak a termetes anyaszomorítónak, túl jól ismerem az olyan embereket mint ő és semmi kedvem ahhoz, hogy valami jótéteményt kelljen végrehajtanom ahhoz, hogy kiegyenlítettnek ítélje az eltörött lábáért járó számlát.
Talán néhány levelet is kellene már írnom. Yenneferről azóta nem hallottam, hogy elváltak az útjaink Novigradban. Hallottam néhány pletykát arról, hogy Skelligén látták, ami tekintve a legutóbbi látogatásának körülményeit nem egy jelentheti azt, hogy csak a tengeri levegő sós illatáért ment el oda.
Kökörcsintől még azóta sem kaptam választ, hogy Novigradból elindultam. Kinézem belőle, hogy valami ízléstelen tréfának hitte a soraimat...
Keszeget a kötőfékén vezetem a város utcáin és próbálok nem túl feltűnő lenni. Még a medálomat is a bekecsem alá rejtem, hogy ne vegyék egyből észre mifélével van dolguk.
Miközben valami fogadószerűséget keresek egy rongyos ruhákba öltözött utcagyerek toppan elém.
- Bácsi, bácsi! - szólít meg olyan hangon, amiből a gyakori ismételgetés már kiölte a félszt - Tudna adni pár tallért? Vagy egy kis szikkadt kenyeret?
A csuklya alól kikémlelő szemem láttán majdnem hátrébb lép egyet, de megembereli magát és kinyújtja a kezét a felé nyújtott pénzérméért.
- Köszönöm bácsi! Így az apum nem fog lekeverni egy nyaklevest, me' üres kézzel térek haza.
Szívem szerint közölném a gyerekkel, hogy nyakon vágom az apját, ha vodkára meri költeni a pénzt, de csak egy beleegyező morranással jelzem, hogy szívesen adtam a pénzt.
A kisfiú azonban nem tágít, sietősen szedi a lyukas bocskorral körbetekert lábait, hogy lépést tartson velem és közben élénk lelkesedéssel kérdezősködni kezd.
- A felhívás miatt gyütté' te is? - néz rám, miközben kikerül egy nagy adag úton heverő lócitromot - Te is meg akarod ö'ni a rémet?
- Rémet mondtál? - kérdezem nyugodt, kifejezéstelen hangon - Kinek árt az a rém?
- Aztat én nem tudom, mer' amiko' kérdeztem azt mondák, hogy eridgy innen ostoba kölyök. Csak annyit tudok, hogy a fogadónegyed kocsmárosai adták össze a vajákra valót és eredményt akarnak látni, mert nemsoká' itt a nagy vágta és degeszre akarják tömni az erszínyüket.
- Ügyes kiskölyök vagy te. - nyújtok felé még két érmét
Gyorsan kimarja a kezeimből a pénzt, mintha attól tartana, hogy meggondolom magamat, majd pár pillanat múlva már a színét se látni.
A kámzsa alól kinézve körbekémlelek kocsmák cégérei után kutatva, majd a legközelebb eső felé indulok el.
Az épület előtt lévő korláthoz több ló is ki van kötve, amik közül egy felettébb ismerős még Kaer Morhenből.
Kikötöm Keszeget a korláthoz, majd nyeregtáskákat a vállamra veszem és belépek a fogadóba...


Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Jan. 03 2020, 20:00
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
67
Join date :
2019. Nov. 26.

In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
In vodka veritas - Lambert és Geralt



Hiába gyűlölőm a fővárosokat, nem tudtam ellenállni, hogy ne látogassak el Tretogorba a nagy vágta idején. Még a szomszédos faluban lévő kocsmában elcsíptem egy érdekes beszélgetést reggeli közben egy csapat lókupec között. Bormámoros állapotukban, nem gondolták volna, hogy hiába sugdolóznak megpróbálva elkerülni a feltűnést, egy Vajáknak, aki persze még oda is figyel, ez olyan mintha az ő fülébe duruzsolnának. Az egyik éppen azzal dicsekedett, hogy milyen jó áron tudta eladni a De Ruyter ház egyik lovászának a gyönyörű ménjét, annak ellenére, hogy renyhe, lassú volt. Csak annyi szerencse játszott közben, hogy megegyezett a kora és kinézetre kiköpött mása volt a család egyik legjobb, éppen erre a versenyre tenyésztett és kiképzett lovának, ami, micsoda véletlen! Pont tegnap, az éjszaka folyamán döglött el.
Háh! Ez a semmirekellő, meg csodák csodájára éppen akkor hajnalban futott össze a kétségbeesett, beszart istállófiúval. Persze, hogy minden pénzét odaadta azért a nyomorult lóért az életét féltve. Hogy a billogot, hogy oldja meg, az egy egészen más történet. Valószínűleg, csak azért kellett a hasonmás, hogy el tudjon menekülni és ne kezdjék el rögtön üldöztetni, ha valóban így történt.
Utána tömény politikával bombázták egymást jobbról balról, ami már kicsit sem érdekelt. Nekem elég, ha azt tudom, hogy a nyomorultak éppen hol ölik egymást halomra, vagy éppen hol virágzik a gazdaság, ezen kívül nem folyok bele a részletekbe. Meg majd nem pont egy sehonnai kis ivóban, lókereskedőktől fogok világmegváltó politikai eszmecseréket hallani.
Gondolataim megint visszatértek a versenyre. Sok tippet nem kaptam arról, hogy ki fog nyerni, de egyvalakit legalább kihúzhatok a nyerők listájáról. Na meg, ha tudnám, hogy ki lesz a befutó, mi értelme lenne játszani?
Arcomra tisztán kiült undorral sétáltam a város utcáin, valamiféle fogadót keresve, ahol el tudnám tölteni majd az éjszakát. Tudom, hogy a szabad szoba ilyenkor felér egy aranysárkány fellelésének esélyeivel, de másnem megpróbálom pozitívan felfogni és egy amolyan kocsmatúraként tekinteni a kutatásra. Az első ilyen létesítmény előtt, a többi ló mellé kötöttem Tramplit és miután magamhoz vettem a nyeregtáskát, végigsimítottam nyaka oldalán, aztán megpaskoltam és besétáltam a tömör, jobb napokat is látott ajtón. Nem kellett nyomozónak lenni ahhoz, hogy rájöjjek, valami nagyon nincs rendben. Ilyenkor már arra számítanék, hogy az olcsó lőrétől, meg egyéb erős italoktól kiütött embereken keresztül kell átmászni a pulthoz, de pár, látszólag törzsvendégen kívül senki előtt nem láttam korsót. Ha a kinézete nem árulta volna el, még el is hinném, hogy valami kulturált szórakozóhelyre tettem be a lábaimat.
A söntéshez sétáltam, az egyik közeli székre fektettem a táskáimat és az egyik kezemmel rákönyököltem a pultra, még mindig próbáltam felemészteni a látottakat. Rájöttem,  találgatással nem megyek semmire, jobb, ha kérdezek. Amint visszafordítottam a fejem, egy cefetül meggyötört ember bámult egyenesen a képembe a kocsmáros képében, de amint a szemeimre emelte a tekintetét, látszódott az arcán a megkönnyebbülés, mintha csak most csorgatta volna tele a gatyáját.
-Egy sört. – azonnal pattant, de a szemeit nem vette le rólam. Kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam a folyamatos bámulásától. Átadta a korsót, de még mindig csak nézett. Nem bírtam tovább szó nélkül hagyni.
-Nem tudom mit akarsz, de igazán nem vagy az esetem. – morogtam elfordulva, miután egy mélyet kortyoltam a hűvös italból.
-Te… - háborodott fel, majd egy villámcsapásra le is nyugodott – Szóval nem a felhívás miatt jöttél vaják?
-Szobát keresek, de miről lenne szó? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Időm akad, hogy elvállaljak egy szerződést. A derbire való tekintettel, pedig nem restellnék többet kérni, mint amúgy.  Valamiért volt egy olyan megérzésem, hogy köze lehet a megcsappant fogyasztóknak is ehhez az esethez és leesett, hogy miért szuggerált olyan kitartóan az előbb a delikvens.
Épphogy kimondta a bestia szót, az ajtó ismét nyekeregve nyílt meg. Meglepődtem, de a groteszk colost, aki belépett rajta, ezer közül is megismerném.
-El ne felejtsd! – felemeltem a kezem a kocsmárosnak és Geralthoz sétáltam. Megragadtam a karját üdvözlésképp megszorítva.
-Úgy látom csak összehordja a szemetet a szél – gúnyosan mosolyogtam, attól függetlenül, hogy eme mondatommal magamat is minősítettem. Annyira nem érdekelt, mert örültem, hogy találkoztam fivéremmel -Hallottál te is a szerződésről? – mutattam a söntés felé – most kapok felvilágosítást.
Ha ketten vállalnánk el, sokkal hamarabb végeznénk és több időm maradna, felfedezni a város többi, felettébb érdekesebb részét, nem is beszélve arról, hogy két vaják könnyebben elbánik egy szörnnyel.


lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Jan. 04 2020, 15:21
Vendég
avatar

Vendég


In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
Re: In vodka veritas - Lambert és Geralt




Trampli látványa a fogadó előtt álldogáló lovak között minden kétséget kizáró előjele annak, hogy hosszú idő után végre találkozni fogok az egyik testvéremmel. Lelkiekben felkészülök arra, hogy néha néha majd le kell kapcsolni pár olyan embert, akik kevésbé képesek elviselni Lambert cseppet sem visszafogott és kevésbé csiszolt stílusát, mégis inkább örülök a viszontlátásnak. Yenen és Cirin kívül a kaer morheni farkasok azok akikre valamiféle nem szokásos értelemben vett családként tekinthetek, így a velük való találkozás mindig okoz egy kis örömöt.
Azt mondjuk még nem tudom, hogy a látványomra kardot-e fog rántani vagy sem. Függ attól, hogy találkozott-e már Vesemirrel mióta elrendeztem a nekker bajt a Farkas erődben. Bár ahogy azt a kettőt ismerem még azelőtt összerúgták a port, hogy köszöntek volna egymásnak.
A fogadóba belépve feltűnik, hogy egy forgalmas időszakhoz képest mennyire kevés vendég van. Mintha egy koviri, hótól elszigetelt falu egyetlen kocsmájába léptem volna be egy világvárosban lévő fogadó helyett.
Még a frissen kilötybőlt vizezett sör szagát sem lehetett érezni annyira pang az élet ezen a helyen. Pár az arcán állandó borvirágot viselő, egy kupacban ülő törzsvendégen kívül csak Lambert ismerős képe gyarapította a kocsma aktuális vendégtáborát.
Azt már tudom, hogy halhatott az újbóli felbukkanásáról, mert semmiféle ellenségesnek tűnő dolgot nem tett. Persze lehet, hogy még alávet valami próbának, de nem aggódok az eredményesség miatt.
Mindkettőnk marka hangos puffanással érinti meg a másik alkarját és jó kaer morheni szokás szerint  egy erős kézfogással köszöntjük egymást.
- Ahol döghús van, ott rajzanak a legyek. - keveredik a rekedtes hangomba egy kis vidámság, miközben tovább cifrázom a hasonlatát - Csak hallottam pár pletykát, hogy akadna egy kis munka a magunkfajta számára.
Elindulok a pult felé, ahova a fogadós már kirakta a Lambertnek szánt sört.
- Adj nekem is egy korsóval és valami ételt is toldj hozzá! - nézek rá a kocsmárosra - Valami megbízást emlegetett a cimborám. Arról is mesélhetnél egy kicsit.
A férfi ereszt egy adag sör egy agyagkorsóba, majd lerakja elém és eltűnik a konyhába, hogy az ételem után nézzen.
Kihasználva azt a pár percet Lamberthez fordulok.
- Mi újság veled te lókötő? - fordulok a Lamberthez - Merre evett a fene az elmúlt pár évben?
Nem csak udvariasságból teszem fel a kérdést.
Lambert ugyan néhanapján annyira kiállhatatlan fráter tud lenni, hogy inkább vennék részt egy puccos bálon, minthogy vele beszélgessek, de a közös kiképzés egy nehezen eltéphető köteléket alakított ki közöttünk, amit csak megerősítettek az Úton töltött évek és a Ciri nevelésében nyújtott segítsége.
Arra még mindig számítok, hogy egy jó vadászhoz méltó módon nem sieti el annak kiderítését, hogy tényleg velem beszél-e vagy egy váltánnyal. Nem veszem magamra a bizalmatlanságát, elvégre a halálból való visszatérésnek kevés valós és számos hamis oka is lehet.
Fordított helyzetben én is az óvatos megközelítés híve lennék és nem rontanék ajtóstól a házba.
Pont olyan alapossággal csinálnám, mint ahogy Vesemir próbálta meg annak idején beleverni a türelem és az alapos felderítés fontosságát abba a három fejbe, akik hosszú évek okítása után túlélték a Füvek a próbáját.




A hozzászólást Ríviai Geralt összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 23 2020, 12:29-kor.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jan. 05 2020, 16:02
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
67
Join date :
2019. Nov. 26.

In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
Re: In vodka veritas - Lambert és Geralt



Jártam Kaer Morhenben és hallottam a legújabb csodáról, amit megélt. Az Öreg felvilágosított, ha véletlen összefutunk ne arra következtessek, hogy szellemként visszatért a halála után, csak azért, hogy engem kísértsen.
Így hát nem merült fel bennem egy pillanatra sem, hogy esetleg egy imposztorral állnék szemben. Vesemir, hiába  egy kiállhatatlan, lassú és zsémbes vénember, a tapasztalatai és megítélőképessége kétségbevonhatatlan. Több száz év alatt már majdcsak több is ragadt rá, mint az Út pora. Csak az erkölcsről tartott szónoklatait ne kelljen végig hallgatnom, mert a vérnyomásom olyankor rögtön az egeket verdesi. Nem lovagrend vagyunk, hanem vajákok.
-Na erről van szó – követtem a pulthoz és hallgattam, amit mondott. Megemeltem a korsómat Geralt felé, miután a kocsmáros elé is kirakta a sört.
-Ne aggódj, ha akarnád se tudnád befogni a szám. Be foglak avatni az elmúlt évek minden érdekes részletébe, de előbb te jössz. – alaposan meghúztam a korsót, tartalmának több mint a felét rögtön le is gurítottam a torkomon. Aztán lendületesen leraktam a pult megviselt deszkáira és karba tettem a kezeimet - Biztos voltam benne, az öreg Vesemir agyának megártott a sok főzet meg az évek sokasága, mikor először elém állt azzal, hogy visszatértél az erődbe Wilkinával együtt.
Emlékszem még Ciri jóslatára. Úgy hittem valami foghíjas bestia fogja beteljesíteni, de Coen halála után már világossá vált, nem törvényszerű csontból lennie és szörnyek szájában helyet foglalnia azoknak a fogaknak. Tovább tornáztattam az emlékezetem, de nem ugrott be olyan részlet, ami kitérne rá, hogy ez még korántsem a tündérmese vége lenne.
-Nem mindennap hallani, hogy valaki még a kibaszott sírból is visszamászik, hogy tovább kefélhessen a varázslónőkkel. – mondtam egy elismerő mosoly kíséretében - Őszintén, meglep, hogy nem alakult ki még Ríviai Geralt kultusz.  Mondjuk, ha Kökörcsinen múlik… - egy rövid szünetet tartottam miközben szétnéztem a teremben, tekintetemmel bárdnak kinéző egyének után kutatva. Nem láttam egyet sem, így visszafordultam felé és folytattam is - hmm, ha belegondolok. Még nem hallottam, hogy a feltámadásod is valami fülbemászó, undorítóan nyálas balladába foglalta volna. De ha ez megtörténik utána egyenes az út, hogy Gwynbleidd klérusának élenjárója legyen.
Néha hányni tudnék azoktól a daloktól, amiket a nyálvitéz írt. Akarva-akaratlan is majdnem minden bárdtól hallani őket. Tocsognak a kliséktől. Az aranyszívű megvetett főhős, akinek az életét kockáztatva ki kell vívnia mindenki elismerését, gyönyörű nők és dráma. Dráma amíg a szem ellát, plusz ehhez még hozzá jön a költői túlzás is. Pazar...


lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Jan. 06 2020, 18:26
Vendég
avatar

Vendég


In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
Re: In vodka veritas - Lambert és Geralt




Le merném fogadni egy jó nagy adag Fehér Sirályban, hogy amikor Vesemir közölte a jó hírt ezzel a lókötővel, Lambert első reakciója az volt, hogy az öreg képéve röhögött, majd egy kiadós vita után kezdett csak hajlani arra, hogy talán igaza lehet a vén vajáknak és beletelt pár napba, mire rájött, hogy a humorérzék ennyire fekete formája olyan távol áll a mi mesterünktől, mint Kovir Nazairtól.
Úgy tűnik, hogy sikerült elrendeznie magában a kételyeit, mert annak ellenére is közvetlenül és a maga módján barátságosan üdvözöl, mintha meg sem haltam volna.
Felé emelem a korsót üdvözlésképp miután leültem a pulthoz és hozzá hasonlóan én is embereset kortyoltam az italomból.
- Szerintem csak az akadályozta meg egy alaposabb vizsgálatban, hogy épp elvinni készültek a fejünk felől Kaer Morhent. - ül ki egy alig látható, karcos mosoly az arcomra - A Henselt számára végzett ingyen munka alatt meg rájött, hogy nem a bolondját járatják vele.
Egy újabb, sokkal mértékletesebb korty után folytatom a mondandómat.
- Egy varázslónővel. Már nem indokolt a többes szám. - jegyzem meg és talán kiérezni valami sértettségfélét a kimért hangomból, bár tudom, hogy Lambert nem az a fajta, aki túlságosan érzékeny az ilyenekre - Fél évvel a Ríviai mészárlás után ébredtem fel egy temeriai erdőben Yennel az oldalamon mindenféle emlék nélkül arról, hogy hol töltöttük a kiesett időt. Yen persze egyből Vizimába vitt minket, miután merített a földből és az első dolgunk volt megnézetni magunkat egy medikussal. Kellően fenyegető lehetett az ábrázatom, mert Yen egészségi állapotát különösebben nem firtatta a gyógyító, viszont azt megtudtuk, hogy rajtam sincsen nyoma semmilyen olyan sebnek, amit a pogrom alatt szereztem. Így se kerültünk túl közel ahhoz, hogy mi történt velünk az elmúlt fél évben, így egy újabb teleportálás után Novigradba mentünk Yen egyik álommágus ismerőséhez. A szeánsz alatt derült ki, hogy egy kis szigeten éldegéltünk, amíg a Farkasförgeteg ránk nem rontott és a menekülés közbeni mágikus zavar miatt törlődött az emlékezetünk.
Lambert megjegyzésére a kultusszal kapcsolatban majdnem eleresztek egy hangosabb kacajt, de sikerül egy derűs horkanássá szelídítenem a kitörni készülő nevetést.
- Még csak az kellene. Lesz nekünk elég gondunk anélkül is, hogy valami szent embernek nézzenek engem. - ül ki egy újabb pengevékony mosolyárny az arcomra - A Kökörcsinnel való találkozástól meg előre tartok. Félek, hogy az a félnótás képes lesz kiszorítani a lelket belőlem a nagy örömében.
Tény és való, hogy az én nótafa cimborám sokszor túlságosan is pátoszosra írja meg azokat a dalokat, amiknek az alapját az én kalandjaim adják. A mai napig emlékszem rá, hogy Yen majdnem fültövön vágta, amikor a temeriai striga esetét úgy írta meg, hogy Foltest a fele királyságát és Adda kezét is nekem adta jutalmul.
A pultos végül lassan előkerül és elénk rak egy-egy tányér pörköltet, meg néhány karéj kenyeret. A fickó idegesen tördeli az ujjperceit, látszik rajta, hogy már várja mikor tereljük a szót a megbízásra.
- Ha a vaják urak megengedník... - próbálja átterelni a társalgásunk témáját - ... mesélník maguknak arról, hogy mír ilyen foghíjas a vendégsereg egy ilyen nagy esemény előtt, mint a Vágta.
ránézek a fogadósra, majd Lambertre sandítok. Azt hiszem abban egyet értünk, hogy a személyes dolgok után egy kicsit ideje a munkára is vetni pár pillantást.


Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Jan. 23 2020, 14:33
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
67
Join date :
2019. Nov. 26.

In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
Re: In vodka veritas - Lambert és Geralt



Az teljesen érthető, hogy az erőd hatalmas, de Loc Muinne romjai is olyanok hozzá képest, mintha egy ezévben újonnan átadott palota lenne. A megközelítése sem egyszerű, a nagy havak idején pedig szinte lehetetlen, bár, ha jól emlékszem a történetekre, akkor régebben kimondottan ez volt a célja a vízzel körbevett várnak…
Szóval, hogy mi hasznot látott, vagy várt volna tőle Henselt, az rejtély. Nekkerekkel fűszerezve, meg kimondottan ínycsiklandó desszert lett volna számára az új Nekkaer Morhen.
Szerény véleményem szerint Vesemirt még az sem érdekelte volna kimondottan, ha valami mimik veszi fel az alakját, amíg hihetően tudja eljátszani. Nagy kárt nem tudott volna okozni egy két galibán kívül, de ez csekély ár lett volna azért, hogy enyhítse a kedvenc hiányának fájdalmát, a többieket meg elszórakoztassa.
-Minden bizonnyal… más nem is lehetett volna a megmentő, csak te. – hangomban érezhető valamiféle édes-kesernyés szín egy csöpp sértéssel tarkítva.
Mikor próbál meggyőzni, hogy lemond a legkedvesebb hobbijáról és ezentúl csak az orgonában fürösztött boszorkánnyal lép monogám kapcsolatba, nem is próbálom visszatartani a nevetést és nyíltan, jóízűen felröhögök. Bárkinek, aki közelebbről ismeri Geraltot ez szörnyen abszurdnak hangzik és kíváncsi lennék, hogy ez visszafelé is ugyanúgy működne-e, miképp ezt ő elképzelte.
-Abban reménykedtem, hogy a vaják becsületkódexnél nagyobb baromsággal nem fogsz előrukkolni, de még mindig meg tudsz lepni. – fullánkos mosolyomat villantom neki, amiből már jól ismernek – Vagy valami más áll a háttérben, esetleg átkot szórt rád? Abrakadabra, a farkad nem dugod más varázslónő barlangba?
A sebek hiányának hallatán, kicsit komolyabban kezdek figyelni rá. Arra azért kíváncsi lennék, hogy vagy az említett szigetnek van valami hatalmas gyógyereje, vagy valaki mástól kaptak külső segítséget a felépülésükben. Jobban belegondoltam és arra jutottam, nem igazán venném sok hasznát ennek az információnak, így nem is firtattam tovább.
-A Farkasförgeteg? – bal szemöldököm akaratlanul is felrándult a meglepődöttségtől. Ki nem hallotta Ithlinne próféciáját a világ végéről? Kovir kikötői igaz hogy már jegesednek a telek ideje alatt, de egy kicsi lehűlés még nem fogja az emberiség és a világ végét hozni. Na meg mi a franc lehet pontosan az a farkasförgeteg? Eddig úgy hittem ez is csak valami hiperbola lehet, a farkasüvöltő hideg valami színesítése, a tündék amúgy is imádják a cifra elnevezéseket. Az viszont meg sem fordult a fejemben, hogy ez egy csoport elnevezése lenne. Jobban kellett volna figyelnem Vesemirre, mikor mesélt Geraltról, de bánja a kánya!
–Mindegy… ha üldöznek és kell valami segítség, úgyis szólsz. – vetettem oda neki közömbösen.
Nagy képzelőerővel büszkélkedhetek, de hogy azt a jelenetet magam előtt lássam, ahogy a trubadúr a semmi karjaival halálos ölelésbe fogjon egy vajákot, feladta a leckét. Mosolyogva kezdtem bele mondandómba.
-Persze előtte színpadiasan elterül a homlokára tett kézzel és… – sajnos befejezni nem tudtam, mert a fogadós türelmetlenül a szavamba vágott. Neki mindenegyes másodperce a mi kis párbeszédünknek hatalmas veszteségeket okozott.
A tányérokra néztem, nem rémlik, hogy én is rendeltem volna enni. Megrántottam a vállam és beletörődtem, cimborámmal, ketten meghitten fogunk eszegetni.
Összenéztem Geralttal és beleegyezőn bólintottam.
-Akkor halljuk milyen kegyetlen lény tartja távol az ivótól a jó népeket. – adtam ki az engedélyt, hogy beavasson minket, vagy tippet adjon, miféle bús fenével állunk szemben.


lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Jan. 28 2020, 08:00
Vendég
avatar

Vendég


In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
Re: In vodka veritas - Lambert és Geralt




Lambert bár egész semleges arccal hallgatja végig az előadásomat, de a kiképzéssel eltöltött és az Úton töltött évek alatt megismertem már annyira, hogy érezzem a hangja éléből, hogy mit is gondol az adott helyzetről.
Bár az ő esetében ez nem nagy kihívást még egy olyan személynek se, aki nem csak a munka okán találkozik vele, mégis az évek rutinja finomhangolja az egyszeri vaják fülét, hogy könnyebben érezze a faragatlan megjegyzések mögött megbújó szándékot.
- Ebből a hőstettemből nem fog túlzó ballada születni, amivel majd sörért tudok kalapozni. - villantok Lambert megjegyzésére egy vékonyka mosolyszerűséget jelezve, hogy tudom merről fúj a szél
Cseppet sem lep meg Lambert reakciója a varázslónőkkel való enyelgéssel kapcsolatban. Tény és való, hogy Füvek próbájának és a többi kísérletnek a mellékhatásaként szinte már fékezhetetlen férfierőre tettem szert a sterilitásom mellé és a Páholy nem egy tagjának karjai közt megfordultam már.
A társam öblös röhögése betölti a vendégekkel gyéren töltött ivót. Jobb dolgom nem lévén megvárom, míg kiszórakozza magát a tényen, hogy Yen lesz az egyedüli varázslónő, akinek komolyabb szerepet szánok az életemben. Addig néhány kortynyi sörrel nedvesítem meg a torkomat.
- A Pokolt megjártam oda és vissza Ciriért és érte. - nézek rá nyugodtan, semmi jelét nem adva, hogy a megjegyzésével aprót ugyan, de rántott az alvó farkas bundáján - Egy ilyen élmény pedig óhatatlanul megváltoztatja az,t hogy miként gondolkodsz a világról és azokról akik fontosak neked.
Remélem, hogy nem fog valami epés megjegyzést tenni. Semmi kedvem a viszontlátás örömét némi oktató célzatú pofozkodással megfűszerezni.
Úgy tűnik a visszatérésünk részletei jobban lekötik a figyelmét, minthogy tovább folytassa a nem túl kifinomult heccelődést. Legalábbis a kígyóíriszű szemeiben villanő érdeklődés és a komolyabban csengő hangja erre enged következtetni.
- Egy kis szigeten éldegéltünk. Nem tudom jól szavakba önteni, de mintha a lét egy másik síkja lett volna ezen a világon belül. - részletezem a mesét - Egy nap arra ébredtünk, hogy nappal éji sötét van és farkas formájú felhők lepik el az eget. A villámlás olyan hanggal volt, mint egy falkányi toportyán, a szél pedig agyarként próbált belemarni a bőrünkbe. Yen nem sokat tétovázott, nyitott egy portált és valahol Temeriában kötöttünk ki, mindenféle emlék nélkül. Vizima után Novigradba mentünk, hogy Yen egy álomjós kollégájával derítsük ki mi történt velünk.
Szinte látom Lambert ajkán megfogalmazódni egy gúnyos kérdést.
- Igen. Vizimába és Novigradba is teleportáltunk. - sóhajtok egyet beismerően - Nem volt ínyemre, de Yennek nem lehet ellent mondani.
A korsómat mintegy néma köszönetként az ő korsójához koccintom, amikor a maga módján közli, hogy ha ismét felbukkan a Farkasförgeteg és segítség kell, akkor számíthatok a kardjára. Ez többet fejez ki, mint bármilyen szó amit mondhatok.
A fogadós úgy tűnik, hogy nem a türelem bajnoka. Vagy csak félti magát a hosszútávú bevételkieséstől, de ez nem változtat a tényen, hogy félve ugyan, de félbeszakítja a beszélgetésünket, amikor Kökörcsinre terelődik a szó.
- Adjunk akkor a munkának is. - látok hozzá az ételemhez miközben a fogadós felé fordulok
- Szóval úgy hírlik, hogy valami fura szellemlíny vígzett ezekkel a szerencsétlenekkel. - kezd bele a fogadós a felvilágosításunkba - Legalábbis az eddigi á'dozatok mind nagyjelenetöt csiná'va kaptak a szívükhö, mielőtt meghóttak és valami rút rusnyaságról üvöltöztek, amit rajtuk kívül senki sem látott. Mondanom sem köll, mind egy kiadós dorbézolás után dobta fő' a pacsker és a vaják urak is tudják, hogy egy pohár az nem pohár, meg egy szippantás, se szippantás.



Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Márc. 10 2020, 21:30
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
67
Join date :
2019. Nov. 26.

In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
.

giphy.gif
Ha egy napon Eskel is azzal áll elém, hogy követi Geralt példáját, én megeszem a kalapom. Már nem azért, tényleg kecsegtető az ötlet, hogy bármit megtehetünk kényünk kedvünk szerint, mégis maradjunk már meg a józan ész határai között. Na meg pont a legkedvesebb varázslónőt választja a repertoárból? Vicc.
-Erre önként és dalolva sétálsz be egy másfajta pokolba. – megvakargattam a fülem tövét – Szerintem hülyeséget csinálsz. Adok az egésznek egy, vagy két évet, de nagyfiú vagy már. El tudod dönteni mit akarsz… Reméljük. – a szemeim vertikálisan majdnem visszafordultak a fejembe, megvillantva a szemem fehérjének eddig ismeretlen mértékét.
Az pedig csak ráadás lesz, ha pár év múlva az arcába vághatom diadalittasan, hogy „én előre megmondtam”. Már szinte érzem ennek az édes mondatnak az ízét keveredni a sörrel és a pörkölttel a számban.
Nem akarom leplezni és nem is tudnám, hogy irónia nélkül, mennyire is érdekel, amit a szigetről és az utána történtekről mond. Vizima és Novigrad említése után pedig elég csak az arcomra pillantania, hogy tudja mit is fogok mondani. Ezt megelőzve inkább előre válaszol is a fel nem tett kérdésre. Volt alkalmam nekem is kipróbálni, milyen a teleportálás. Nem a világ legkellemesebb élménye, főleg elsőre és én is inkább a lóhátat választanám, de hogy ennyire
Csak bólintok egyet, majd egy pillanatra a gondolataimba feledkezem. Ha tényleg őket keresték, akkor biztos nagy bajban vannak. Végtére is, biztosítottam Geraltot arról, hogy mellette állok, ha szükséges. Azonban az ilyen, hozzám hasonló bolondok kevesen vannak. Eskel, Vesemir, Wilkina és Vilkas biztos vagyok benne, hogy szintúgy vélekedne, mint én, de hat vaják nem csinál nyarat és nem váltja meg a világot, még akkor sem, ha egy varázslónő segíti őket. Most kimondottan a főboszira gondoltam, mert Merigold valószínű, hogy Geralt közelébe sem akar menni majd a frigy után. Leraktam a kanalam és egész testtel a másik farkashoz fordultam.
-Tényleg, meglátogattad Merigoldot is? Ő mit szólt az örömhírhez? – egy karéj kenyérrel megtöröltem a szám és vigyorogva vártam a finom dráma beszámolására. Egy kis könyörgés, könnyek. Biztos vagyok benne, hogy nem volt szép látvány.
A picsába ezzel a sok kérdéssel! Mégis, ennyi idő és ilyen események után félkegyelmű, aki nem érdeklődik.
Geralt ismét bölcs szavaira egy rövid hümmögéssel válaszolok, a fehér farkas amolyan parodizálásaként. Hozzá hasonlóan én is folytatom az evést miközben a fogadós emelkedett nyelvezetéből próbálom kifejteni a lényeget.
-Ki gondolta volna, hogy a fiszteknek is köze van ehhez? – mondtam meglepődést színlelve két falat között – Nem ez lenne az első alkalom, hogy valaki mérgezett drogot szippantgat.
A babonás köznép meg be is vette, hogy valami szellem elég súlyos büntetéssel moralizálja a gyanútlan szórakozó egyéneket, miközben azok csak pont rájöttek, milyen az, ha valaki elég durván hallucinál.
-Szerinted lenne értelme megnézni a hullákat? – néztem Geraltra– Már ha nincsenek még elföldelve, amit kétlek, de a főnök itt - böktem az állammal a kocsmáros irányába - biztos jobban tudja. Szóval?


lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Május 21 2020, 18:07
Ríviai Geralt
Ríviai Geralt


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
6
Join date :
2020. Jun. 11.
Tartózkodási hely :
Az Úton

In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
Re: In vodka veritas - Lambert és Geralt




Megeshet, hogy a korosodással szentimentálissá kezdek válni, de valahol azért meglep, hogy nem kell csalódnom Lambertben. A halálból visszatérő régi bajtárs és testvér még a legelvetemültebb Viperák szívét is meglágyítaná legalább pár mondat erejéig.
Az a szívélyes fogadtatás, amit Lamberttől kapok azonban teljességgel megcáfolja azt a feltételezést, hogy egy ilyen csoda képes meglágyítani egy olyan megáltalkodottan cinikus személy szívét, mint amilyen a Józan ész önjelölt avatarja.
Valahol megértem, hogy úgy reagál a dolgokra ahogy. A sajátos modora még a többi vajákhoz képest is több ellenszenvet vívott ki számára és az emberi rosszindulat okozta sebek igen ronda hegeket hagynak maguk után bárki lelkén.
Én is sokszor pórul jártam már a blavikeni eseten kívül is, pedig sohs nem kerestem a bajt. Lambertről meg köztudott, hogy ritkán tartja magában a véleményét.
Malíciával átitatott szavai mögött azért felsejlik valami merőben más érzelem is, de a faragatlan stílusa ellenér tisztelen annyira ezt a nagyképű örökficsúrt, hogy ne tegyem szóvá a dolgot.
- Meglepően bölccsé váltál, míg én Yennel a túlvilágon pihentem. - mondom Lambertnek elismeréssel és némi kihívással a hangomban
Az a Lambert, aki Cirit egrecírozta edzés címen Kaer Morhenben simán feltette volna a kérdést, hogy megzápult-e az agyam. Az a tény, hogy nem ilyen nyíltan vágta a képembe, hogy szerinte őrültséget csinálok egy kis reménnyel tölt el, hogy még egy magafajta érdes stílusú fafej is képes valamennyit fejlődni.
- Ha gondolod szívesen megismertetlek pár Páholybeli boszorkával. - incselkedem még kicsit tovább vele, felmérve, hogy meddig ér a takaróm - Most, hogy csak Yent fogom szórakoztatni, szükség lesz valakire, aki után
varázslónők epekdhetnek. Úgy hallottam Phillippa éppen ráunt Dijkstrára és új szeretőt keres.

Cseppet sem lep meg az az unott ábrázat, ami a testvérem képére kiül, miközben a kimaradt idő történéseit mesélem neki. Bár közvetve rá is kihatással lesznek ezek az események, nem tudom nem észrevenni azt a sztoikus hümmögést, amiben felismerni vélem a sajátmagam reakcióját, amikor valami untat vagy frusztrál.
Sejtem, hogy direkt és gúnyból csinálja, de innen is meglátszik, hogy egy falka tagjai vagyunk.
Az újabb gunyoros mosoly Lambert arcán jelzi, hogy megint valami szemtelenül otromba dologra fog rákérdezni. Nem is kell csalódnom, újból érzékeny pontra tapint rá olyan kecsességel, mintha egy baltával próbálna elvégezni egy érvágást.
- Összefutottam vele Temeria határvidékén. - kortyolok újabbat a sörömből - Egy kacifántos átok megtörésével bízott meg egy piperkőc báró, akinek éppen a vendégszeretetét élvezte. Volt időnk megbeszélni a dolgot. Meglepően éretten fogadta a hírt.
Cseppet sem lep meg, hogy Lambert meglehetős szkepticizmussal fogadta a fogadós beszámolóját.
Persze tényleg ez a legegyszerűbb elképzelhető megoldás és nem is lepne meg, ha tényleg ez lenne a tényállás. A fisztek csúnyán ki tudja fordítani az embereket önmagukból, az lakoholról meg tudjuk, hogy minden jó komédia és rámhistória alapja.
- Míg nöm kaparták el a szerencsítleneket. - néz rá Lambertre a fogadós - A Vágta közeledtível aggó'nak, ho' egy ilyen ügy megcsapó'hatja a nízőszámot és a bevítelt, ezí' komolyan veszik az ügyet.
- Én azt mondom, ha fizetnek érte, akkor érdemes utána járni. - nézek Lambertre két falat között - Ha tényleg csak babonaság meg pletyka, akkor csak megbízók makacsságával kell megküzdeni, de amúgy könnyű munka.


[/quote]
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Aug. 19 2020, 20:31
Ajánlott tartalom




In vodka veritas - Lambert és Geralt Empty
Re: In vodka veritas - Lambert és Geralt

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Redania-
Ugrás: