World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
Thorstein Latest?cb=20170716122041 Thorstein SwX5v3I Thorstein Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. Márc. 22 2020, 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Lambert
Today at 01:16


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Sionnaech aép Áitaerbith
Yesterday at 13:14


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Luna Smok
Kedd Szept. 22 2020, 16:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Friedrich Biberach
Kedd Szept. 22 2020, 15:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Aarau
Kedd Szept. 22 2020, 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Condwiramurs
Kedd Szept. 22 2020, 12:30


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Condwiramurs
Hétf. Szept. 21 2020, 15:33


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Hránia
Hétf. Szept. 21 2020, 15:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Condwiramurs
Hétf. Szept. 21 2020, 13:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Thorstein Emptyby Luna Smok
Hétf. Szept. 21 2020, 09:33

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Thorstein
Thorstein


Kitüntetések :
Thorstein A_fzve10Thorstein Zurzde10Thorstein Bzerdo11
Hozzászólások száma :
8
Reagok száma :
4
Join date :
2020. Jan. 08.
Tartózkodási hely :
Az Úton

Thorstein Empty
Thorstein




Thorstein




Fonetikus kiejtés:

Torsztejn


Becenevek

A Daloló Vaják, Az Énekes Medve, A Hindarsfjall-i Hóhér

Életkor

58

Látszólagos kor

Negyvenes évei közepe

Csoport/faj

Vaják – Medve iskola

Foglalkozás

Professzionális szörnyvadász



Az itt ovasható dokumentumok, beszámolok és feljegyzések mind a nagy becsben álló Staaltealt aep Caern'ill Professzor, az Oxenfurt Egyetem Természettörténeti Tanszékének Díjnyertes Doktorának tanulmányai során írt szakdolgozati munkájának forrásai és függelékei. Felhasználásukat az Oxenfurti Egyetem Természettörténeti Tanszékének engedélyével a Nilfgaard-i Történelmi Kutatóközpont megbízottjai vették használatba és készítették az itt olvasható másolatokat is Oxenfurtban 1378-ban.

Különleges képességek/faji adottságok


Valóban volt szerencsém együtt dolgozni azzal a bizonyos Vajákkal. Egy majd fél esztendős küldetést tudhattam a magaménak, amely során, az oldalamon harcolt. Történt ugyanis, hogy szent fogadalommal fogadtam szívem választottjának, hogy elkísérem atyját, leendő apósomat, és három bátyját – megboldogult sógoraimat – hogy újonnan vásárolt földjükön található hegyoldal sötét bugyraiból kiűzzük a gonoszt és ártó szörnyeket. Korai felderítés nyilvánvalóvá tette, hogy habár jómagam nem nélkülöz semmilyen lovagi erényt, szükségünk lesz egy szakmai szakértőre is. Ezért is fogadtuk fel a Daloló Vajákot. Mint kiderült hatalmas barlangrendszer terült el a hegyoldalban, ami csak úgy nyüzsgött a tisztátalan bestéktől, így több hónapba telt mire küldetésünk véget ért. A vaják derekasan helyt állt és velünk volt, és volt lehetőségem alaposan megismerni az érdemeit és erényeit.
Sir Francois De Maneriqcue, Toussaint Kóbor Lovagja, Beauclair, 1277

Sir Francois De Maneriqcue beszámolója kifejezetten részletesnek és pontosnak bizonyult. Saját hozzáértése és a Vajákkal való többízbeni elbeszélgetése is arra enged következtetni, hogy az ő általa megadott leírás a vizsgált személyre vonatkozóan hiteles és pontos forrás. Ez persze önmagában szakmaiatlan volna, de ahogy az elvárható egy Oxenfurti doktorandustól, egyéb forrásokból is megerősítést és bizonyságot szereztem, a lovag leírását véve alaptételnek. Ebből bizonyossággal állíthatom, hogy a Thorstein nevű Vaják említésre méltó attribútumai a következők:
Mutációiból adódó emberi átlagot meghaladó fizikai erő, gyorsaság, reakcióidő. Érzékszervei magas szintű funkcionálása, legyen szó a kifinomult ízlelésről, az élesebb látásról, a pontosabb szaglásról vagy a sokszor már-már mágikus hatodik érzékről. Ezek mellett a lovag külön kiemelte a vaják hallását, mint számára felfoghatatlanul éles érzékszervét, amivel a legapróbb neszeket is meghallotta. Sir Francois De Maneriqcue több ízben láthatta, illetve próbára tette a vaják fegyverekben szerzett jártasságát. Leírása szerint széles fegyvertári ismerete lefedte a vaják és egyéb hosszúkardokat, a szálfegyvereket, késeket, tőröket, marokfegyvereket, hálókat és egyéb szörnyek kelepcébe csalásához szükséges eszközöket. Arról is beszámol a Sir, hogy egy az egy elleni párbajban az ő magasan képzett kardforgatása maga alá tudta szorítani a vajákot, hétköznapi martalócok ellen akár túlerőben is jeleskedett, továbbá a szörnyekkel való harcban mutatkozott meg igazi ereje. A beszámoló részletesen kitér a különféle mesterségéhez szükséges egyéb tudás felsorolására is, mint a csapdakészítés, a vajákok alkímiai készítményeinek ismerete, a szörnyek részletes és széleskörű ismerete, valamint a mágia alacsonyabb szintjének, a Jelek tudományának alkalmazása. A lovag megemlíti továbbá, hogy igaz a Thorstein nevű vaják szavai szerint „nem a legszúrósabb tövis a rózsaszálon” megvan a maga józan paraszti esze és különösen nagy érzéket mutat a zene iránt. A lovag szerint képes hallomás útján megtanulni dallamot és szöveget, majd nem számottevő gyakorlási idő után remekül visszaadni. A Sir is tanított neki pár dalt, amit meg is tanult, majd lantkísérettel képes volt elénekelni. Habár a beszámoló szerint a hangja és éneklése helyes volt, valahogy a hallgatóság úgy érezte nincs benne „szenvedély”. Említést tesz még fúvós hangszerek használatáról hasonlóképpen, illetve lovas, hajózási, főzési és minimális építői attribútumokról is.


Jellemrajz


Az Énekes Medve? Hogy milye micsoda? A jellemrajza? Hát oszt az meg mi? Jah, hogy milyen embör? Hát aztat mondjad te girnyó! No, hát aztat annyira nem tudom, de itten vót ugye ahogyan azt mondottam, egy hódfordulót mikor a elöljárónak gondja akadt azzal a kísírtett járta házzal ami régen a fődesúré vót. Na de mit is kédeztél? Ja, hogy a Vaják. Hát az mög nálam hált míg a munkát végezte. Nem sokat láttam de amikó reggelente rámköszönt, mindig kedves vót. Soha egy rossz szava sem vót semmire, még akkó sem mikó a pajtáró tótam le a havat tuggya, hogy ne szakadjon rá a tehénre és emez meg éppen arra kóválygott és a fejíre dűt a sok hó. Hát csak kiásta magát alóla de se rossz szó se semmi! Pedig én mán keresztet vetettem magamra, hát ez itten a kardjával felvág. De nem biza, nyugodt vót és kedves ezek utána is. Úgyan hiszem igen nehéz kihozni a sodrábú, beza…
Név nélküli szemtanú beszámolója, Novigrad közelében, 1280

A Thorstein nevű Vaják a különböző szemtanúk és állítólagos ismeretségek beszámolója alapján több ellentmondó személyiségjeggyel rendelkezhet. Mint az Oxenfurti Egyetem Természettörténeti Tanszékének doktorandusa, értekezésemben természetesen az összes beszámoló, szám szerint háromszáztizenhét feljegyzett interjú teljes összevetésével és tényszűrésével alkothatom meg az akkurátus profilt.  A következő megegyezőségeket és tudományosan is pontosnak vehetett következtetéseket vonhattam le:
A férfi álltalánosan nyugodt vérmérsékletűnek mondható. A mutánsokra jellemző érzelemmentes reakciói a körülötte történő dolgokra nem éppen váratlan vagy kiemelkedő, de ezen felül is békésnek titulálható jellem. Habár stílusa nyers, a szigetlakókhoz képest illemtudó és udvarias. Gyakran kapták rajta azon, hogy monoton munkavégzés vagy éppen pihenés közben énekel, ami a beszámolók szerint szép és gyakorlott, mégis rideg és érzéketlen előadás. A kutatás sokkal többet nem tudott általánosítani, ebből arra következtetünk, hogy zárkózott és csöndes ember, de ez nem túl meglepő mutáns mivoltából adódóan. Egyetlen precedens során szerezhettem tudomást arról milyen a magatartása, amikor markába keríti a harag, erről a nevezetes Hindarsfjall-i esetről az értekezésem vonatkozó életrajzi fejezete számol be részleteiben.


Megjelenés


- Magas volt biza, magas ha mondom. Úgy van Léna? Hé figyelsz te? Hisz hozzád ment be!
- Figyelek, figyelek Citrom, ne nyúzz! Valóban az én szobámba tért be, le is kellett hajolnia!
- De csak mert a te szobád ajtaja kisebb mint a többi. De igen magas volt meglehetett vagy hat és fél láb!
- Ugyan, dehogy több mint hat láb magas az ajtóm! De valóban le kellett hajolnia.
- Le biza! És aztán mikor levetkezett!
- Hát te minek pirulsz te? Már megint leskelődtél? Bezzeg a saját kuncsaftjaidra meg nem figyelsz!
- Dehogynem figyelek csak na! Furcsa volt biza, de valahogy bejönnek az öregebb férfiak. Szép szakálla volt és volt benne egy olyan ősz csík meg a hajában! Az a fekete haj!
- Az bizony, szemrevaló volt, erős arc, de tele volt sebekkel én mondom!
- Óh biza, a hatalmas izmos teste mindenütt csupa heg és forradás! De szerintem ez csak még vonzóbbá tette hihi…
- Hidd el nem a sebek voltak benne vonzóak. Amit a ruhák levetése után csinált…!

Léna és Citrom nevű kurtizánok beszámolója, Vágyvirág, Novigrad , 1275
Habár származása nem nyert egyértelmű bizonyítékot a kutatások során, feltételezhetjük, hogy a születés helye és a felmenők valós kivolta is a Skellige Szigetvilágot mutatja. Ezt a feltételezést erősíti, hogy testfelépítése és genetikai adottságai is tükrözik a szigetlakók sajátosságait. Nagydarab és edzett testét több helyen harci sebhelyek és tetoválások borítják, különféle régiségűek és alakúak. Erős és határozott vonású arcát többnyire rendezett, hollófekete szakáll borítja, ősz csíkokkal amik fellelhetőek szintén fekete, hosszú, hagyományos fonatokban hordott hajában is. Megjelenését jellemzi továbbá a vajákokra oly jellemző praktikus egyszerűség, ami a sajátos harci felszerelésükben nyilvánul meg.

Előtörténet


A Thorstein nevű vaják élettörténetét vizsgálatul véve, a különböző zavaros és hiányos források miatt, célszerűbbnek láttam az értekezés effektivitása érdekében mérföldkövekkel megjelölni és azokra koncentrálni tényleges és alátámasztható források nyomán, a köztes időszakokat pedig az eddigi ismereteim tükrében a saját hipotéziseimmel feltölteni. Összességében négy komolyabb időszakot láttam érdemesnek kiemelni és mélyebben megvizsgálni, hisz ez a négy mérföldkő játszhatott komolyabb szerepet a vizsgált mutáns cselekedeteinek mozgatórugójaként. A teljesség kedvéért, időrendben a négy mérföldkő a következő: „A Kalóz szolgálat”, „A Vajákká válás”, „A kontinens bevándorlása”, „A Hindarsfjall-i Incidens”.
Tényleges születésének helye és felmenőinek kiléte a több éves és komoly kutatásom ellenére sem látott napvilágot. Ezen a ponton a kutatás kereksége érdekében felállított hipotézisem, hogy a Skellige Szigetvilágon születhetett, valamelyik kisebb földműves településen. Az első említés, amiben találkozhatunk vele, az első életidőszakához köthető, aminek forrása egy skellige-i kalóz, aki ugyan abban a kalózcsapatban szolgált ahol a Thorstein nevű vaják is töltötte gyermekéveit. A forrás meglett kora és züllött életvitele miatt nehézkesen, de szakvéleményem szerint kielégítően pontosan tudott információval szolgálni a kutatásomnak.

A Kalóz Szolgálat

Szóval csak meséljek a kölökről igaz? És megkapom a sert meg ezt a zsák aranyat? Hát jóvan mesélek én. Emlékszem ám mintha tegnap lett volna. Ki hitte volna, hogy aztán mindebből majd az kerekedik ami Hindarsfjall-on történt. Honnan is tudhattuk volna? A főnök honnan is tudhatta volna, hogy egy Vildkaarl húzná a rúdjára azt a kis mocskot! Aprócska vót ám tudod? Olyan nyeszlett és nyomorult, hogy arra szavak sincsenek. Éppen Heymaey területeken portyáztunk. Jó volt a zsákmány. Kevés volt a harc, a vérontás, de hát ez a legjobb ha könnyedén megkapjuk a jussunk. Na, szóval az egyik faluból a főnök Godmundr, késve tért vissza. Már azt hittük valami baja lett, de végül megkerült, és nem csak hús meg szőrme vót nála. Egy kölköt is ráncigált magával, lehetett három vagy négy nyaras kis takony. Asszonta a főnök ez jár neki, mert, hogy itten volt valaki adós neki aztán ezzel törlesztett. Hát elvittük magunkkal, de nem ám harcosnak, dehogy. Annyira kis nyomorult vót, még szolgának is alig vót jó! A tanyánkon alig tudott bármilyen munkát ellátni, már azon vótunk, hogy kikötözzük, és addig dobáljuk rája a baltát míg „véletlen” a fejibe nem áll. De a főnök nem engedte. Helyette kedves vót vele, na már nem olyan puhány módon, de mintha csak az övé vóna. Fel is vettük a szánkra persze, de pár törött orr után abbahagytuk. Sőt aztat vettük észre, hogy a gyerek egyik este mikó mulatoztunk és hallgattunk egy kobzost amit felbéreltünk, aztat halljuk, hogy a kis takony dalóni kezd. És vót neki jó hangja én mondom. Nem vagyok kifinomult műétő piperkőc, de én mondom neked, amikó a kis Thorstein elkezdett dalolni a tűz mellett, minden mocsok ostoba kalóz táncra perdült! Miután megtudtuk, hogy milyen jól és mennyi remek nótát tud a kis kölök hát már kezdtük egyre jobban megkedvelni. A főnök még hangszert is szerzett neki és pengetni is megtanult. Ránk is szoktunk, hogy minden portya előtti este ő énekelt nekünk, hogy szerencsét hozzon és minden sikeres hazatérést az ő dala fogadott. Egy vót csak furcsa amit én nem nagyon értettem, de nem is feszegettem mert tudod ami Godmundr dóga az az ő dóga és nem szoktuk vót feszegetni az ő dógát. Na szóval azt azért észrevettük, hogy a kis kölköt nem a többi szógával háltatja a főnök hanem a saját kunyhójába kűdi minden este. Hogy ottan mik történtek aztat nem tudjuk és amikó valaki próbálta kitalálni csúnya dógokat kapott a főnöktől – egyszer egy baltát is a fejébe. De ami nekem is feltűnt, hogy a kölök nagyon sokszor vót tele kék zűd fótokkal. Meg nagyon halk vót amikó nem énekelt. Persze minden szolga egy idő után feladja és a szeme üres lesz, de ennek a szemíben vót valami. Üres vót de mégis… mintha lángót vóna.
Gunnaar, Godmundr kalózbandájából, Kaer Trolde kikötője, 1270

Gunnaar beszámolói alapján a Thorstein nevű vaják közel négy esztendőt tölthetett Godmundr kalózcsapatában. A kutatásom szerint a vizsgált mutáns már a változásai előtt komoly lelki és fizikai sérelmeket szerzett az említett kalózoktól, és szinte egyértelműen ez volt az alapja a későbbi tetteinek. Valahogy a kilencedik nyara ideje környékén történhetett vele azonban a következő fontos állomás az életében, mégpedig a vajákká válásának időszaka. Gunnaar zavaros és elbeszélése vége felé kifejezetten összefüggéstelen és magának ellentmondó szavaiból annyit sikerült kihámozni, hogy Godmundr-t vagy megátkozták, vagy valami a Szférák Együttálása idejéből itt maradt teremtmény vette célba. A lényeg, hogy az élete komoly veszélybe került, ami miatt a kalózcsapat fel bérelt egy vajákot. Hogy a vaják milyen mód oldotta meg a problémát sajnos rejtve maradt előttem, de az bizonyos, hogy komoly és nehéz munka kerekedett a felkérésből, és az elszámolás idején a vaják nem várt veszélyekre és az eset súlyosságára hivatkozva az előzetesen becsült jutalomnál többet kért. Ezt a kalózvezér nem akarta megfizetni, és a vaják életére tört. Amaz habár megkímélte az életét, jól elbánt Godmundr-al a saját termében, majd az egyedüli dolgot, amit hirtelen értéknek vélt a hóna alá csapta és távozott. Ez az érték nem volt más, mint a Thorstein nevű gyermek.
Következő életidőszak egyetlen interjúforrásból keletkezett, de mivel a lehető legpontosabb és legjobb forrást sikerült felkutatnom és elemeznem, így matematikai iróniával élve az egyetlen darabos minta szolgáltatja a legerősebb becslést.


Vajákká válás

Igen, így van. Ott voltam amikor a Thorstein-t Haern Caduch-ba hozták. Elmer volt a vaják aki magával hozta, ismertem őt is jól, habár még azon a télen végzett vele egy hegyi troll. Nem értettem pontosan miért is hozta el őt, a legkevésbé sem tűnt vajak alapanyagnak. Gyenge volt és első ránézésre semmilyen élni akarás nem látszódott rajta. Ez utóbbiban nagyon hamar kellemesen csalódtam. Alig töltött nálunk egy holdat, már mutatkoztak rajta az elhivatottság jelei. Felélénkült és érőre kapott, folyton folyvást csak arról beszélt, hogy erős akar lenni. Nem voltunk sokan akkoriban a fészekben, így rám hárult a feladat, hogy elkezdjem tanítani. Egyedüli tanítvány, rossz alapanyag, és nem leszek magammal szemben irreális, nem a lehető legjobb tanár. Nem adtam neki egy fikarcnyi esélyt sem arra, hogy túléli, de mivel nem volt jobb dolgom és úgyis azt terveztem megpihenek pár telelőre Haern Caduch-ban, így nekiláttam. Nem kíméltem a vakarcsot. Biztosan legendákat szóltok arról, hogy a vaják módszerek kegyetlenek és borzalmasak és nem fogok még ezért a szép fizetségért sem részleteket elárulni neked, de hidd el, ha azt mondom, különösen erősen fogtam Thorsteint. Mi a Medve iskolában amúgy is a szívósságot és kitartást tartjuk a legtöbbre. Rávetettem, amit csak tudtam, hónapokig kínoztam a legkeményebb edzéstervekkel. De ki a pokol gondolta volna, működött! Annyira makacs és elszánt kis vakarcs volt, hogy minden megcsinált, ha nem ment neki addig hajszolta magát, míg össze nem esett. De ha felkelt újra nekifutott. Nagyon szépen haladt és megtanult mindent, amire meg tudtam tanítani. Amikor eljött az ideje a füvek próbájának is alávetettük, és bevallom férfiasan, nagy kő esett le a szívemről, amikor túlélte és a mutációk sikeresen végbementek. Akkora már sajnáltam volna, ha belehal, bevallom büszke voltam. Egyelten apró kételyem volt csupán a végén. Még a harci kiképzés alatt megkérdeztem tőle egyszer, hogy miért akar ennyire vaják lenni. Két választ adott. Az egyik az volt, hogy szeretne hasznos munkát végezni. Ezt meg is tudtam érteni. A másik viszont nem volt kedvemre való. Azt mondta meg akar ölni egy bizonyos embert. Hát ezt ki is vertem belőle rögvest. Onnantól odafigyeltem rá, hogy ne legyenek ilyen gondolatai, nem az Úthoz illő gondolat a bosszú. Azt hittem sikerült is végleg elfelejtetnem vele. De hát, mint tudjuk, tévedtem.
Kornelius, a Medve Iskola Vajákja, Oxenfurt, 1275

A kutatásom érdekében felbéreltem a Kornelius nevű vajákot, hogy szolgáltasson mélyebb betekintéssel a Thorstein nevű vaják fiatalkorának, főleg a kiképzésének és mutánssá válásának részleteiről. Habár komoly pénzösszeget kellett az információért a mesteremberbe fektetnem és a maga mutáns módján megfelelően forgatta a mondandóját, hogy véletlenül se áruljon el céhének fontos titkokat, sikeresnek vélhetem a kutatás ezen fejezetét. Ami a következő fontos életszakaszról nem feltétlenül mondható el a professzionalizmus keretein belül. Lészen ugyanis, hogy a vizsgált Vaják életének több évtizedét komoly homály fedi. Több száz szemtanú különböző beszámolói, ellentmondásos jelentései és zavaros leírásai között habár sok információt sikerült szereznem és több hipotézist is sikerült felállítanom, ezek hitelessége és alátámasztottsága sérti a munkám igényességét. Mindazonáltal kénytelen vagyok a kutatásba foglalni ezeket a részeket is.

A Kontinens bevándorlása

A Vajákok nyelvezetében ez az időszak leírható úgy mint „Az Út járása”. Ez a fenkölt kifejezés magába foglalja vaják mesterségének gyakorlását, ami az esetek többségében dögevő fajzatok írtása, rovarok és fészkeik ritkítása és egyéb paraszti babonák kivizsgálását takarja. Megesett a kutatási anyagok szerint azonban, több ízben komolyabb emberi élet veszélyeztetésére alkalmas fenyegetés elhárítása is. Nagyobb drakonid fajták, ogroid variációk és egyéb átkos, vagy a túlvilággal, nekromanciával összefüggésbe hozható eseteket is felvéshetünk a szakmai referenciái közé. Habár jelen értekezésem fentebb említett módon nem képes ezeket megfelelő pontossággal és bizonyossággal felsorolni vagy rendszerezni, mégis kiemelnék egyetlen bizonyos esetet, ami majd később a vizsgált vaják utolsó életfejezetének komoly közreműködője. Az alant mellékelt forrás eredetileg a Thorstein nevű vaják saját kezű feljegyzése. Egy cidaris-i fogadóban leltem rá a tekercsre, ami a birtokosa szerint valóban a vizsgált vaják tulajdona volt. Mi több, maga a vaják hagyta a fogadósra a tekercset, hogy ha esetleg többet nem jár arra és kérdezősködnek felé, hivatkozhat erre a dokumentumra. Természetesen ostoba elsőéves volnék, ha ezt kézpénznek vennék, de továbbra is feltételesen elfogadom a dokumentum eredetiségét. A következő nehézséget a dokumentum nyelvtani állapota adta, hisz, ahogy az kiderül belőle, a Thorstein nevű vaják sokáig írástudatlan volt és csak nem sokkal a tekercs megírása előtt kezdett el szóvetést tanulni. Ennek eredményeképpen a hibás, gyakran olvashatatlan és nyelvtanilag értelmezhetetlen forrást ismételten csak saját hipotézisemmel kiegészítve publikálhatom így az itt olvasható idézet a magam által készített, de eredeti formát tartani szándékszó kivonat.  

Thorstein a nevem. Hívnak még Énekes Medvének, vagy Daloló Vajáknak is. Lehetséges, hogy többet nem hívnak majd ezek után sehogy. Ezt a naplót azért írom, hogy megőrizzem az emlékemet legalább egy módon, ha máshogy nem is. Hosszú évek óta vagyok vaják, járom az Utat, amióta Godmundr, az az átkozott szukafattya el vesztett a Medve Iskola egy vajákjának a bérezéséért. Igazából ezért még hálás is lehetek neki. Gyermekkoromban csak kihasznált, elnyomott, kínzott és sanyargatott. Sokáig úgy gondoltam, ha elég erős leszek, megkeresem és megölöm. Megbosszulok mindent, amit velem tett, a rémálmokat, a szorongásokat. De aztán vajákként rájöttem, hogy felesleges efféle dolgokkal foglalkoznom. Az Úton töltött évek megnyugtattak, segítettek új életcélt adni és szépen lassan elfeledkeztem róla. Egészen egy holddal ezelőttig. Akkor érkeztem Cidaris-ba, éppen erre hozott az Út. Meg is hallottam, hogy itt horgonyzik a kikötőben egy skellige-i csapat, akik Vajákot keresnek. Hát fel is kerestem a csapatot. Kiderült, hogy egy átkot akarnak megtörni a vezetőjük fejéről, de úgy, hogy az ne tudjon róla, mert nem szereti a vajákokat. Szép jutalmat ígértek és elmondtak mindent, amit csak tudtak. Kiderült, hogy ironikus módon, a vaják aki magával vitt nem járt sikerrel. Godmundr átkozott maradt és éveken át balszerencse és nélkülözés sújtotta. Hatalmas haragot és gyűlöletet táplált a vajákokkal szemben és minden segítséget elutasított. Az emberei - akik nagyrésze szépen lassan elhagyta - igyekeztek segíteni neki, de nem tudtak. Végül a háta mögött felbéreltek engem. Sikerült kiderítenem, hogy az átkot egy áldozata rakhatta rá még réges rég, amikor valami fontosat vett el tőle egy portya során. Az is kiderült végül, hogy egy gyermek elvesztése felett érzett harag az átok mozgatórugója. Eleinte nem tudtam, hogy… A szöveg ezen részlete erősen sérültnek illetve, valamint értelmezhetetlennek bizonyult, így sajnos az átok feloldásáról való pontosabb leírást mellőzni voltam kénytelen. Amit feltételezhetünk, hogy a vaják sikerrel járt… a legénység, legalábbis a megmaradt hat tag úgy ünnepelte Godmundr felépülését mintha életük legörömtelibb pillanata lenne. Úgy éreztem ez a megfelelő idő, hogy felfedjem nekik a kilétemet, és elmondjam, én vagyok a fiú, akit elvittek tőlük. Eleinte nem akarták elhinni, de pont Godmundr kelt fel és állította, végig érezte, hogy én vagyok az.  Aznap este ünnepséget szerveztek, amire engem is meghívtak, hogy a fizetségemet ezzel is megdobják. A múlt hatra hagyása és a megbocsájtás jegyében elfogadtam a meghívást. Nagy hiba volt. Tekintélyes mennyiségű alkoholt diktáltak belém mulatozás néven, majd kihasználva a ködös fejemet, megkötöztek. Összevertek, pengékkel szelték a bőröm, a szemem láttára belezték ki a lovamat, elvették az összes holmimat, fegyveremet, pénzemet, eszközömet, mindenemet. Végig tűrtem a kegyetlenkedésüket, és rájöttem, a megbocsájtás sosem volt lehetséges. Ebben Godmundr is megerősített, mikor elmondta, hogy az ő fattya voltam azért lopott el az anyámtól, de mindig is csak egy értéktelen korcsnak tartott. A vajákká válásom nem segített az irántam érzett megvetésén. Azt mondta az egyetlen fizetség, amit kapok tőle az életem. Miután ellátták a bajom a csatornába vetettek összekötözve és elnyelte őket az éjszaka. A fogadós talált rám a reggel és ő segített felépülni is. Szerencsémre, mint kiderült megsegítettem az egyik rokonát Kerrack-ban, ezért hálájául vendégül látott. Azóta eltel egy hold, napszámban dolgoztam, hogy legyen elég pénzem, egy-két vajákmunka is kerekedett végül. Munka közben csak az járt a fejemben, hogy amíg nem zárom le életem ezen szakaszát, sosem élhetek igazán. Mindent elterveztem. Tudom, hol lesznek két hét múlva.
Thorstein, a Medve Iskola Vajákja, Cidaris, ismeretlen keltezés

A Hindarsfjall-i incidens

Amikor először jött a falunkba az a vaják, megvoltunk lepődve, hogy minek, nincs gondunk semmivel. Én magam vagyok a falu vadásza, tudom, hogy az erdőnk biztonságos, rendben tartom a vadaktól és minden egyébtől. Nincs nekünk szükségünk egy ilyen vajákosra. Azt mondta viszont, hogy neki van szüksége énrám. Azt mondta fizet, sokat és még egyebet is. Azt mondta vadászni fog mert tudja, hogy hamarosan szörnyetegek lesznek az erdőben. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy az lehetetlen, de mivel ragaszkodott hozzá és, hogy fizet is, hát úgy voltam vele egye fene legalább keresek. Két napon és éjjelen át jártuk az erdőt és segítettem a vajáknak. Ő mondta mit csináljak, én csináltam. Vermeket ástam. Fákat metszettem. Rönköket hasítottam. Köteleket kötöttem. Hálókat fontam. Gerendákat hegyeztem. Ismerem a vadászmesterséget, jómagam is jó vagyok benne, de ilyen fajta csapdákat azóta sem láttam. Nagyok voltak, biza nagyon nagyon, még én is elvesztem volna bennük. És különösen kegyetlennek és halálosnak néztek ki. De hát a szörnyekhez bizonyosan ezek kellene hisz azok megátalkodott fenevadak, amiknek csak veszniük kell. Egyik este aztán azt mondta a vaják, üljek ki a mólóra. Adott is máris egy nagy zsák pénzt, többet mint megbeszéltük. Azt mondta üljek ki és nemsokára jönni fog egy csapat harcos. Úgy néz majd ki mintha meg akarnának támadni, de ne féljek, mondta, csak mondjam meg nekik, hogy „Thorstein várja őket” és mutassak nekik irányt. Furcsáltam de hát ennyi pénzért ennyit igazán megtehetek nemde? Na, ki is ültem, a vaják meg elbotorkált az erdőbe. Pár óra múlva valóban jött egy hosszúhajó kiáltoztak és ujjongtak benne ülők. Valóban egy fél tucat kalóz volt az, ki is ugrottak a mólóra csatarendben. Én majd összeszartam magamat ott előttük állva, az lehet a szerencsém, hogy ők is meglepődhettek, hogy ott állok fogadni őket. Rám is förmedt a nagydarabbika, hogy mit akarok. Hát átadtam az üzenetet nekik, és olyan haragra gerjedtek, hogy arról szavak nincsenek. Szinte csak úgy ömlött belőlük a düh és azonnal követelték, hol van. Mutatom nekik arra az erdőbe és a vezetőjük azonnal bemasíroztatta az egész csapatot a sötétbe. Amik ezután voltak azt sosem felejtem el. Ó ha hallotta volna… azok a sikolyok…
Ubbe, a Rogr nevű falu vadásza, Heymaey klán területe, Hindarsfjall, 1265
Hindarsfjall szigete a Heymaey klán területe. Ezeket az apróbb falvakat fosztogatta Godmundr bandája időről időre és egy ilyen apró falut látogatott meg a Thorstein nevű vaják is, hogy bosszúját beteljesítse. Ez volt a neves incidens, ami után a helybéliek ráragasztották és kontines szerte elterjesztették a „Hindarsfjall-i Hóhér” elnevezést. A falu vadászának és egyéb szemtanúknak a hathatós és kézséges közreműködésének hála képes voltam mekgözelítőlegesen rekonstruálni a történteket. Gomdundr bandája összesen 7 főből álló fosztogatócsapat behatolt az erdőbe, ami már előre tele volt szórva emberi élet kioltására alkalmas csapdákkal. A vaják énekszava csalta egyre mélyebbre és mélyebbre a martalócokat, akikből három életét vesztette karókkal teli veremben, torokra csavarodó kötélcsapdában, illetve lecsapódó farönk álltal. Másik négy, kalóz köztük Godmundr a csapdáktól vagy eszméletét vesztette halálos sebek mellett, vagy végtagtörés miatt vált ártalmatlanná. Feltételezhetően valamelyikük sikeresen elérte a vajákot és végül fizikai kontaktusban maradt alul. Ezután a vaják mire felkelt a nap mind a hét férfi tetemét, vagy haldokló testét elrángatta a faluba, az oda előre készített földbe vert cölöpökhöz kötözte, majd szisztematikusan, a falusiak szeme láttára kivégezte a még lélegzőket. Ezután kárpótlásként a falusiaknak ajánlotta a kalózok hajóját és értékeit, majd távozott a szigetről örökre. Ezzel zárul az összes fellelhető információ a Thorstein nevű vajákról.
Ezekkel a gondolatokkal zárom a szakdolgozatom tizenkettedik fejezetét. Címe, „A Thorstein Nevű Vaják a Medve Iskolájából”. Szakdolgozati főcím „Ötven Vaják, avagy a mutánsok fiziológiai és pszichológiai korcsosulásai és megfigyelésük a kontinens történelme során”. Készítette, Staaltealt aep Caern'ill, Oxenfurti Egyetem Természettörténeti Tanszék, 1282




Példareag

A vállán átvetett kötél minden egyes lépésnél recsegett és ropogott. Nem szedte sietősen a lépteit, csak úgy cammogott a hajnali ködben. A kis faszállító szánkó engedelmesen követte a kötélen, amin tartotta, a rajta fekvő férfi nyögdécselt, de még nem tért magához. Thostein a fák kerülgetése közben számba vette saját sérüléseit is, csak amúgy érzésre. Kettő, talán három törött borda. Egy felületi és három valamivel mélyebb vágott seb, kettő a karján, egy a combján. Az állát is vissza kell tennie a helyére, ha végzett. Összességében úgy ítélte egész jól jött ki a dologból. Nem érzett büszkeséget vagy dicsőséget, de megjegyezte magának, hogy jobban teljesített, mint remélte.
Végre megtalálta az ösvényt, ami kivezetett az erdőből. Mikor ráfordította a kis szánkót a zökkenésre a benne fekvő férfi felriadt. Kezei és lábai össze voltak kötözve, szája felpeckelve. Azonnal rángatózni és mozgolódni kezdett, elfojtott és alaktalan szitkokat próbált kipréselni a szájába gyömöszölt anyagdarabon keresztül. A vaják igaz nem hitte, hogy ki tudna szabadulni, de biztos, ami biztos egy jól irányzott halántékütéssel ismét megnyugtatta az utasát. Lerázta az öklét, majd ismét vállára kapta a kötelet és folytatta útját.
Az ösvényen haladva hamar elérte a falut. A település fantasztikus keleti partfekvése gyönyörű látvánnyal borította el amint kilépett a tölgyfák árnyékából. A nap felső teteje éppen kipasszírozta magát a tenger takarója mögül a horizonton. Egy pillanatra még megállt, szívott egy mélyet a friss reggeli, tengeri levegőből, ami egyrészről ismét fájdalommal vert a mellkasába, másrészt kellemes megnyugvással járta át a tüdejét. Most már megszaporázta a lépteit, főleg, hogy a körülötte elterülő házakból szépen lassan elkezdtek álmos szemekkel előbújni a lakosok.
A parton felállított emberölnyi cölöpökhöz ment, amikre már fel volt kötözve a többi test. Három test már élettelenül, méretes karmazsin tócsával a lába alatt lógott a béklyóiban, míg másik három félig ébren félig kótyagosan próbált vergődni, hogy kiszabaduljanak. Thorstein az utolsó szabad cölöphöz lépett és nekidobta a szánkóról felemelve a testet. Gyors és hozzáértő mozdulatokkal, jó szorosan kötözte oda, hogy megtartsa függőleges helyzetben. Ezután hátralépett a vízhez ami alig két lábnyire nyaldosta a partot, tenyerébe vett egy keveset és fellocsolta vele a férfit. Az nagy nehezen köhögve és fulladozva felébredt.
Eközben mögötte a parton egyre csak gyűltek a falusiak. Férfiak morogtak borzadva, nők szipogtak és próbálták vissza folytani sikolyaikat. A vaják lassan végig sétált a cölöpök előtt, hogy a még élők szemébe nézzen egyesével, lassú színpadias módon. Eközben bal öklével helyére roppantotta állkapcsát. Végezetül az utolsó, egy halott test mellett megállt és a falusiak felé fordult.
- Rogr lakosai! – nem beszélt túl hangosan, se nem indulatosan, mégis a hangja végig visszhangzott a parton és többen összerezzentek amint megszólalt - én egy vaják vagyok. A vajákok szörnyeket ölnek. – beszéd közben elindult, elhaladt a három halott test mellett és odalépett az elsőhöz aki még életben volt.
A férfi arca vörös volt és duzzadt, hogy ütésektől, vagy attól, hogy zokogva sírt elkeseredésében és fájdalmában, nem lehetett tudni. Testét rengeteg vágás borította, a harci öltözete csak cafatokban lógott róla. Mikor a vaják mellé ért, torkához emelte széles pengéjű vadászkését, ami szinte varázslatos gyorsasággal termett hirtelen a kezében.
– A szörnyek rengetek formát ölthetnek – egy gyors rántással hatalmas vágást ejtett a férfi nyakán, aki gurgulázva, beszédképtelenül, zokogva vérzett el – – lehetnek kicsik. Lehetnek nagyok.
A következő férfihez lépett, aki alig volt már magánál. Hiányzott fél lába és a vérveszteségtől már csak fáradtan pislogott jobbra, balra. A vaják mellé lépett és beszéd közben a kése egy jól irányzott szúrásával átszakította a férfi szívét, aki szinte azonnal elernyedt.
- Lehetnek szépek és lehetnek ocsmányok. De egyetlen dolog közös bennük. - a harmadik még élő ember vészesen kapálózott. Feszegette a köteleit, rángatta magát, kétségbeesetten sikoltozott a szájpecek alatt. Erőlködésében a saját gyomrához szorította a fogvatartott köteleket, amitől hirtelen felszökkent a gyomortartalma. A szájába tömött anyagdarab átszűrt annyi hányást, hogy magát összemocskolja, de sajnos nem eleget. Azonnal fulladozni kezdett, és kétségbeesésében nem tudta visszanyelni a savat. A vaják kis szünetet tartott a beszédében és szenvtelen arccal nézte végig, ahogy a következő másfél percben a szerencsétlen a saját hányásában fullad meg.
Azután elrakta a kését és odalépett az utolsó élő férfihez. Odanyúlt a szájához és egy határozott mozdulattal leoldotta róla a szájpecket.
- …blaah… Te mocskos szukafattya rohadék. Bár ne hágtam volna meg a ringyó anyádat… ezért még esküszöm szét… – Godmundr-be belefagyott a szó, ahogy Thorstein teljes testével felé fordult, közelebb hajolt hozzá, mélyen belenézett a szemébe és befejezte gondolatmenetét.
– Bárhol felüthetik a mocskos fejüket… – hátra lépett és előhúzta a hátán viselt tokból hosszúkardját. Godmundr éppen szóra nyitotta volna a száját de a vaják egyetlen határozott mozdulattal elválasztotta a fejét a nyakától. Pár pillanatig állt amíg figyelte, hogyan fogy el apja nyaki ütőeréből a nyomás. Úgy érezte végre vége van. Végre végzett a régi életével és elkezdheti az újat.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Jan. 09 2020, 16:49
Vengerbergi Yennefer
Vengerbergi Yennefer


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
315
Reagok száma :
85
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Cintra, Bodrog

Thorstein Empty
Re: Thorstein




Thorstein kedves!


Elfogadva!


Először is engedd meg, hogy végre hivatalosan is az oldalon köszönthesselek! Másodszor pedig hadd köszönjem meg a felénk tanúsított türelmed és rugalmasságod. Ezzel nagyban megkönnyíted a munkánkat. Már akkor nagyon vártam, hgy készen olvashassalak, amikor még csak az első etapok voltak elérhetőek.
Azt hiszem, az előtörténetedben fellelhető leggyakoribb és legmegkapóbb elem, amit méltatni szeretnék, az a kreativitásod. Valamiét (nem tudom, miért) ez a fajta tudományos, enciklopedikus megközelítése egy-egy előtörténetnek kicsit sem felkapott. Jómagam folyamodtam egyetlen előtörténetben ehhez a módszerhez, őfelsége Meve királynő esetében, de még az ő előtörténetében sem tettem világossá, hogy a mostani jelenhez képest mindaz a jövőben íródott! Tulajdonképpen, ha ebbe belegondolok, ez egy igen rizikós lépés, hisz nem tudhatod, az adminoknak mindez mennyire fog tetszeni, azonban van egy jó hírem: engem teljesen elbűvölt.
Thorstein gyermekkora nem volt könnyű, ahogy valahogy egyetlen vaják-jelöltnek sem kedvez valahogy a sors, te pedig kellően ízlésesen, csupán sejtetve a valóságot festetted le mindezt, az olvasó fantáziájára bízva Thorstein valódi démonait.
Általában azt szoktam javasolni előtörténetekben felvázolt, "NPC" nemezisek esetében, hogy talán többet ér, ha az előtörténet végére nem hal meg az illető, és a játéktéren beteljesíthetitek ezt az ívet, mint kereső-keresett páros, azonban a te munkád esetében teljesen érthető és indokolt volt Godmundr kőbe vésett halála.
Összességében maga Thorstein koncepciója egyedi, új, valami, amit még nem láttunk (és hidd el nekem, ezt felmutatni ennyi elfogadott vaják után egyenesen kihívás), a választott illusztráció tökéletesen tükrözi a vaják és a jámbor vándor dualitását.
Nem is szaporítanám a szót tovább, csak arra kérnélek még meg, hogy keresd fel vágtázó piktoraink egyikét, hagyd a nagy medve lábnyomát a közös pergamenen, aztán már mehetsz is, hogy új életet kezdj!

- Yenna

Avatarfoglaló





Thorstein 6X6zwTAmSHQGMjWo0rIdvE

Elillansz ― reggel jő az álom
Egres, orgona illata száll…
Álom tán a holló fürtök omló árja,
égkék szemekben könnyes csillogás
.


Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jan. 12 2020, 12:15
Vengerbergi Yennefer
Vengerbergi Yennefer


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
315
Reagok száma :
85
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Cintra, Bodrog

Thorstein Empty
Re: Thorstein



Feloldott jutalmak








Füvek próbája


Íródeák



Vérdíj



It's canon


Bárdok
ihletője



Doppler


A  meglepetés
törvénye


Új
fejezet


A bárdok
kedvence


A világ
peremén


Az utolsó
kívánság



Reménytelen



Piktor


Tréfa-
mester


A farkába
harapó kígyó


Udvari
bolond


Temeria,
Fuck yeah!


Repül a
nehéz kő


MÁR
MEGINT?



Túlélő




Vándor



Enciklopédista


Biztos
pont


Baráti
gesztus



Forrófejű


Mágikus
csapda


Két lépés
távolság


El a
kezekkel


A jelek
mestere


A békés
harcos útja




Jussát...



várja...


...
a vaják


csak kéri
a bérét...


Kettős
ügynök


Ezüst
nyelvű



Kelpie



Kartográfus




Thorstein 6X6zwTAmSHQGMjWo0rIdvE

Elillansz ― reggel jő az álom
Egres, orgona illata száll…
Álom tán a holló fürtök omló árja,
égkék szemekben könnyes csillogás
.


Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Jan. 12 2020, 12:16
Ajánlott tartalom




Thorstein Empty
Re: Thorstein

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Karakteralkotás :: Tagjaink :: Vaják-
Ugrás: