World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Latest?cb=20170716122041 Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 SwX5v3I Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. Márc. 22 2020, 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Condwiramurs
Today at 13:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Luna Smok
Today at 09:33


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Karméle La Valette
Yesterday at 15:05


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Karméle La Valette
Yesterday at 15:02


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Wilkina
Yesterday at 09:29


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Axel Walardeb
Szomb. Szept. 19 2020, 17:48


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Ríviai Geralt
Pént. Szept. 18 2020, 18:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Ríviai Geralt
Pént. Szept. 18 2020, 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Ríviai Geralt
Csüt. Szept. 17 2020, 14:30


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Emptyby Grash
Csüt. Szept. 17 2020, 14:26

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
63
Reagok száma :
59
Join date :
2019. May. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Erenore és Vilkas


Igazán nagy türelemről nyújtott tanúbizonyságról Erenore, a tündék tartottak tőle, tartottak attól, amit nem tudnak megérteni. Mégis ő ahelyett, hogy szembeszállt volna, az előítéleteikkel, miszerint el akarta rabolni valakinek a gyermekét, inkább emelkedetten továbbállt. Kár is lett volna magyarázkodni, ezt már witcherként megszoktam, hiába próbálsz egy feldühödött csürhével szót érteni, néha csak ront a helyzeten. Talán ez az, amiben nagyon is hasonlítottunk egymásra. Mindketten olyan lények voltunk, akikre szüksége volt a világnak, engem a szörnyvadászat, őt pedig az elhagyott elárvult gyermekek oltalmazójaként tisztelik, viszont vannak olyan pillanatok, amikor inkább tartanak a minket átható másságtól, amit nem tudnak irányítani, s nem is lehet.
- Hidd el, átérzem. Mikor csurom véresen térek vissza egy vivern fejével, akkor engem se kímélnek. Látom a szemükben a félelmet, és az undort. – próbáltam vigasztalni a rókadémont, miközben elérünk az a házat, melyről már annyi szó esett.
Betérünk a megviselt épületben, ahol pár dolog kiderül, főképp a bent lévő állapotra lesz pár magyarázat. Az átok átjárja a házat, megmagyarázhatatlan érzés lesz rajtam urrá, mint már életemben oly sokszor, s ezt nem csak én, hanem a nyakamat ékesítő farkas fej is érzi, mely meg-megremeg.
- Gondolom te is érzed – suttogom Erenore-nek feszülten. Nem volt számomra világos, vajon mi történhetett ebben az épületben, de a falak valami szörnyűségről suttogtak. Az idősebb tündének se kellett több, elmesélte a legutóbbi esetet, amely eléggé furcsa dolgokat tartogatott. Az aguara már nem tudta magában tartani kíváncsiságát, és szerette volna tudni, mi állhat a dolgok hátterében. A legtöbb esetben a lidércek a ludasok az ilyen helyzetekben, kiket valami szörnyűség köt még ehhez a világhoz, és az egyetlen dolog amely a lelkükben megmaradt az a gyűlölet.
- Ezt a házat, én örököltem. Alig pár hónapja költöztem be, fivérem után. Csapzott volt, egyre rosszabbul nézett ki, de akkor még nem tudtam, hogy valami kísért itt, azt hittem valami rossz nyavalya vitte el. – mondta idegesen a ház jelenlegi tulaja.
- Valami itt nem stimmel, ólálkodik valami kint, de viszont azt mondja nem tudott a pincébe lejönni, ráadásul az erdőben is megölt valakit. Egy lidércnek, nem ekkora szokott lenni a területe, ahol kísért, ráadásul nem ennyire kötött…legalábbis nem az ajtóktól. – egyzem meg, mikor az aguara arra lehet figyelmes, miszerint az egyik szekrény alatt a padló kikopott. Valószínűleg többször elhúzhatták. Hogyha félretolja, akkor egy rejtekhelyre lesz figyelmes, hol néhány oren, s egy bőrkötésű napló rejtezik.

Jegyzet:Jegyzet helye
Zene: Bloodborne OST - Moonlit Melody#1
latest?cb=20151008164535





"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."



A hozzászólást Vilkas összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 22 2020, 20:29-kor.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Márc. 01 2020, 10:32
Erenore
Erenore


Kitüntetések :
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 A_fzve10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Zurzde10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Vzordz10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Bzerdo11Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Dopple10
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2020. Jan. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Vilkas & Erenore

Ha álmodott is valamit az éjszaka, a reggeli fények rögvest kitörölték emlékeiből. Szemeit kinyitva először a leveleken átszűrödö, még igen gyenge fények köszöntötték, füleiben hallotta az erdő halk suttogását. Jó reggelt, Erenore. Lám, eljött tán az utolsó napunk. Figyelmeztetnem kell téged, mire leszáll a nap a horizont túloldalán, ámbár szívesen fogunk látni, ez már valaki más erdeje lesz.
(Igen tudom)
S tekintete levándorolt, hogy megtalálja a vaják még alvó arcát.
(Nem bánom hiányozni fogtok de találtam valami fontosabbat)
Az erdő megértette, millió szerelmet látott már a fák között kibontakozni. Ez is csupán egy volt közülük. Mosolyogva kissé hátat fordított, magukra hagyva őket a reggeli csodában.
Erenore halkan mocorogni kezdett, könyökével feltolta magát, hogy nyújtózkodhasson. Tekintete megrebben egy pillanatra, mikor Vilkas nyitott macskaszemeivel találkozott, de szája széle mosolyra görbült. A szíve rögvest kalapálni kezdett, és elméje mélyére tolta a tegnap este emlékeit, ámbár orcái kissé kipirultak. Így, utólag végiggondolva, mit műveltek... minden olyan furcsa, ám csodálatos. Új és izgalmas. És...
-Egyetértek. De nagyon szívesen álmodok később hasonlókat. -kissé ajkába harapva kuncogja el magát, majd félig Vilkas fölé hajolva egy csókot lehel a férfi szájára. -Neked is jó reggelt, vándorom.
Mivel Vilkas még másodpercekkel elalvása előtt megdícsérte füleit, az aguara ezúttal is amellett döntött, hogy rókafülei és -farka látható maradjon. Más emberek számára talán meglepőnek tűnhet a kinézete - se nem tünde, se nem aguara, se nem hibrid, inkább valahol a tünde és a hibrid között áll. Ki tudja, talán erre csak ő maga képes; édesanyja sosem vett fel akár hasonló formát sem. Erenore elméjében valahol mélyen meg is telepedett egy kósza gondolat, hogy talán...
Maradhatna mindig így. Vajon miként fogadnák az emberek és a tündék? Erenore mindig is büszke volt arra, hogy aguarának nevelték, és csupán a társadalmi nyomásnak engedelmeskedve rejtegette származását eddig, valahányszor a városban járt. Most viszont... egyszerűen nem akarja rejtegetni. Soha többé. Vilkas mellett fel szeretné vállalni, ki is ő valójában, viszont...
Talán majd később ezt meg kellene beszélni a vajákkal is. Viszont még mielőtt szavakba önthetné ezen gondolatát, Vilkas egy más kéréssel fordul felé. Egy fekete hajtincsét simogatva az aguara ismét elmosolyodik, fejét kissé félredönti.
-Persze, hogy akad. Bár hideg, de kellemes és bő vizű. Nincs messze, gyere utánam.
A bokor szűk nyílása felé indul, de mielőtt kilépne, megfordul.
-Próbáld tartani a lépést!
És az ezüstbundájú róka nyílként röppen ki a bokorból. Ámbár Vilkasnak egy csepp félnivalója sincs. Erenore rókaalakban talán még feltűnőbb az erdei sötétben, igaz, elsősorban azért, mert most feltűnő is akar maradni. Minden alkalommal előre szalad egy kicsit, majd megáll és fekete szemeivel hátrafordulva megvárja, amíg a vaják csak három lépésnyire ér mögé, mielőtt ismét előre ugrana. Mókásnak tartja ezt a kis fogócskát, mikor már hallani a patak csobogását, el is ejt egy mókás, rókára jellemző kacagást, szélesre tátott pofával, apró, tűhegyes fogai megvillannak a reggeli fényben. A földre lapul, és ahogy Vilkas már csak karnyújtásnyira kerül, hátraugrik, a következő bokorsor mögé.
Onnan ered a vízcsobogás. Egy sekély patak, ezen a ponton egy kissé kiszélesedik, mielőtt kicsit odébb ismét összeszűkülne a medre. Vilkas talán alig térdig tudna merülni benne, de a vize kellemesen hideg, szomjcsillapító.
Erenore tünde-kezei a vízbe merülnek, majd a szájához emeli és inni kezd.
-Nekem még mindig nem tetszik az a tünde. -tartja felemelve a fejét, mikor Vilkas utoléri. -Ha rajtam múlna, várhatna örökké és oldja meg maga. Neked viszont segítek.
Lábát a vízbe meríti, majd lassan elindul befelé. A kis meder túloldalán megfordul és letérdel, lassú mozdulatokkal benedvesíti egész testét.
-Van már terved esetleg? -kérdezi közben.




Jegyzet:Ha bármi gond van, sikíts és javítok <3
Zene: Az a hideg éjszaka
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Márc. 08 2020, 08:29
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
63
Reagok száma :
59
Join date :
2019. May. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Erenore és Vilkas


Ritkaságszámba megy, mikor a szebbik nem mellett ébredek. Kellemes volt végre azt érezni, hogy valaki közel van hozzám. A mocorgásának hála, egy lusta morgást hallattam, mintha csak tiltakoznék a felkeléssel szemben. Szemhéjam körüli rész halvány ráncokat öltött, ahogy kényszeresen próbáltam lehunyva tartani szemhéjaimat. Erenore bőrének melege, valamint a hajának illata, amit először megéreztem, s egyben kezdett magamhoz téríteni. Homályos látásom előtt eleinte csak halvány sziluettje tűnt fel a nőnek, majd egyre jobban tisztult a kép, mikor hunyorogni kezdtem. Az aranyos fülek, és bolyhos farkinca egyből mosolyt csalt az orcámra. Nem kerülte el a figyelmemet a rókadémon halvány pírje, melyet egy még melengetőbb mosollyal nyugtáztam.
- Így aztán lehet ébredni. – válaszoltam a csókot elismervén. Az álomszerű este, tényleg csodálatos volt. Rossz lett volna arra ébredni, hogy tényleg csak egy állom, de szerencsére erről szó sincs, minden megtörtént, s semmin nem változtatnék.  
A fürdő utáni kérdésemre, rögvest akad egy válasz. Ha hideg is, akkor is rám fér, ez egyszer biztos. A gondolataimmal küzdök, mikor szó szerint máris indulásra ösztönöz a kicsi róka.
- Megpróbálom… - váratlanul ér a gyorsaság, de a cókmókomat összeszedve szaladok a bundás lény után. Meg-megáll, de épphogy annyira, miszerint pont beérjem. Kezd olyan lenni ez, mint az a gyerekek között elterjedt fogócska.  Egyre vidámabbá válik a móka, és a szabad kezemmel mindig a farkinca után nyúlok, hátha elkapom. A rókákra jellemző kacagás, mókás és engem is kuncogásra ösztönöz, a zihálások közepette. Mikor végleg beérném, akkor hátraugrik, s a levelek közt eltűnik. Észre se vettem a nagy mókában, hogy már elértük a vizet. Áthatolok én is a bokron, és már láthatom is a patakot.
Meghallom Erenore aggodalmát, mikor lassacskán teszem bele az egyik talpamat a vízbe, majd egy kissé hezitálva jön a másik, és a testem megremeg kissé.
- Nekem se tetszik, de lehet mást is veszélyeztetni fog az a szörny, és a nagybátyja nem tehet arról, hogy ő egy fajankó…tudom nehéz ez neked, én viszont örülök a társaságodnak. - a kitikkadásba torkollott fogócska, számomra is eleinte iváshoz vezet. Persze jó mélyre hajolok és az első kortyot megiszom, míg a másikat játékosan Erenore arcába fröcskölöm.
Mikor elindul a rókadémon én követem, s a ruháimat lerakom a vízpartra. Leülök közvetlenül elé, pontosabban neki háttal. A mosás hatására, nagyot sóhajtok, és kellemesen lehunyva szemhéjaimat, az aguara számára minden megengedett volt, oda nyúlt ahová akart, én semmit sem bántam.
A kellemes fürdést valami megzavarta, nem is valami, inkább valaki. A tünde férfi nem zavartatta magát, s szinte felháborodva lépett ki a fák árnyékából.
- Hol a pokolban voltatok már!? Nagybátyámat minden este kiveri a víz, míg ti…pancsoltok. Istenverte kutyafattya és az ő szajhája! – fakadt ki a tünde, mire fel én két lábra álltam és fenyegetően gyilkos tekintettel néztem rá.
- Minek nevezted a hölgyet?
- Semmi, én…én elnézést, amiért így. – megszálltam, és egy hatalmas gyomorszájon vágást kapott tőlem. Hatalmas köhögések közepette próbált levegőhöz jutni, majd még egyszer nagy nehézségekkel kinyögte a bocsánatot.
- Nem vagyok kutyafattya én se, szóval még mindig szándékomban áll neked, vagyis inkább a nagybátyádnak segíteni. Szóval mutasd az utat, de még egy nyafogás, és hagylak a fenébe, a rokonodnak meg majd magyarázkodhatsz. - a ruháimat még csak idő se volt kimosni, viszont én már nagyjából tiszta voltam, így visszavettem a poros kelmét, illetve hogyha Erenore elkészült akkor a hegyesfülű után mentünk.


Jegyzet:Jegyzet helye

Zene: Bloodborne OST - Moonlit Melody#1






"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Márc. 10 2020, 18:28
Erenore
Erenore


Kitüntetések :
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 A_fzve10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Zurzde10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Vzordz10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Bzerdo11Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Dopple10
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2020. Jan. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Vilkas & Erenore

Erenore nem tette szóvá, miszerint a számára teljesen mindegy lenne, az a szörny vagy fantom kit veszélyeztet és kit nem. Számára csak egyvalaki számított, és ő pont saját akaratából akar szembenézni a veszéllyel, ráadásul egy olyan kedvéért, aki megpróbálta megölni, amint a rókadémon egy pillanatra félrenézett. Ha nem ért volna vissza időben, ha nem kéri az erdő segítségét, elképzelni nem tudja, mi történhetett volna. Ha csak belegondol, hogy Vilkast vérbe fagyva, üres tekintettel találta volna meg, a szíve összefacsarodik és szinte megszűnik dobogni. Kezeit önkéntelenül is ökölbe szorítja, de pár másodpercre lehunyja a szemét és emlékezteti magát, hogy mindez nem történt meg. Vilkas él, és még ha van is akkora bolond, hogy segíteni akarjon egy gyilkos tündének, biztonságban van.
Erenore mostantól mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon.
-Azt hiszem, tényleg kénytelen leszek megszokni a vajákok sajátos életét. -mosolyodik el végül, szemeit kissé összehúzva. Ahogy Vilkas a vízbe merül, a háta mögé siklik, kezeit végighúzza a férfi hátán. Enyhe nyomásokkal masszírozza, hideg vízzel locsolja, az út utolsó porszemeit és a mohaágy egyértelmű jeleit is eltüntetve róla. Szinte már majdnem kész is lenne, mikor megjelenik a tünde, és az erdő üde zöld színe egy pillanatra mintha szürkébe fordulna, ámbár ezt csak Erenore érzi így. Füleit hátracsapva, villogó tekintettel fogadja a betolakodót, ám mikor meghallja a tünde utolsó szavait, körmei akaratlanul is kicsit jobban belevájnak Vilkas bőrébe a vállainál, és ezúttal nem a vágytól, hanem a dühtől.
Vilkas már fel is kelt, és szinte vele egyidőben suttogta el a nő az orra alatt a kérdést. "Minek neveztél?", sziszegte, akár egy kígyó. Farkának bundája még a víz ellenére is felborzolódott, nyakánál és mellkasánál kiütközött a róka ezüstszín bundája, ahogy száját kissé elnyitva megmutatta tűéles fogait. Az erdő fái lassan ismét mintha füléjük tornyosultak volna, de most nem akkora mértékben, mint annak előtte, és a tünde hallhatta, hogy valóban kígyók sziszegnek a bokrokban.
Ám csak ő. Erisz jelentősen visszafogta magát ezúttal, de csakis Vilkas kedvéért. Amíg a vaják öltözni kezdett, Erenore kilépett a partra, magához vette saját ruháit, majd ahogy végzett, a tünde fölé magasodott. Nem titok, mágiáját bevetve érte el, hogy megjelenése jóval fenyegetőbb, sötétebb és gonoszabb legyen, mint valójában, hajának feketesége szinte csillogott, szemei kendőzetlenül árulták el a kis porbafingónak, hogy mikre lenne képes az aguara, ha a vaják nem lenne köztük.
-Légy hálás a mesternek, hogy élhetsz. Azt ajánlom, ne kísérts a sorsot többet. -közölte vele halkan, csak és kizárólag a tünde füleinek szánva.
Majd megfordult. Az illúzió lassan apadt, hogy Vilkasnak ne tűnjön fel, és immár hangosabban folytatta.
-És a helyedben a jövőben nem sokat csatangolnék erdőkben. Nehogy megmarjon valami az avarból.
S ha más nem, egy képzeletbeli kígyó dühös sziszegése minden bizonnyal mozgásra bírta a tündét, hogy további szitokszavak nélkül vezesse el őket a céljukhoz. Erenore szótlanul követte a két férfit tovább, immár az elvállalt feladat felé, sajátos, rókafülekkel és farokkal dicsekedő kinézetében. Ezúttal hagyta Vilkast érvényesülni - ő a vaják, a szakma mestere. Erenore csupán elkíséri, tanul, megfigyel és vigyáz rá. Minden lépéssel egyre inkább érzi, ahogy elhagyja régi életét és közeleg az új felé. Mintha egy fénysugár felé haladna, és izgatottan várja, mi fogja fogadni odaát, az ösvény végén. Tudja jól, mire vállalkozott... de egy pillanatig sem bánja a döntését.




Jegyzet:Ha bármi gond van, sikíts és javítok <3
Zene: Az a hideg éjszaka
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Márc. 19 2020, 09:19
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
63
Reagok száma :
59
Join date :
2019. May. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Erenore és Vilkas


- Annyira nem sajátos, de lényegesen különbözik a hétköznapitól. – lehuppanok a nő elé, majd folytatom. – Tudod, néha a hátam közepére se kívánnám a szörnyvadászatot, de még mindig jobb, mint földet művelni, vagy bőrt kikészíteni. Talán vadőr lennék, ha elfogynának a szörnyek, vagy valami gazdag barom testőre.
Vicces, ám gondolnom kéne a jövőmre, Vesemir is hányszor elmondja, hogy egyre kevesebb a szörny ebben a világban. Néha meg se akarják öletni a rémségeket, inkább háziállatként bánnak velük. Emlékszek volt olyan hercegnő, kinek egy griff fiókát adtak neve napjára. Furcsa világban élünk, annyi biztos.
Jól esik a masszírozás, és az is, hogy a rókadémon ennyire segítőkész. A legkevésbé gondoltam, hogy az erdő kellős közepén megzavarhatnak, ráadásul ugyanaz a türelmetlen tünde volt, aki nem is olyan rég. Zavart a jelenléte, meg az érzés, ami vele társult, ugyanis Erenore belémvájta körmeit, amint észrevette a hegyesfülűt. A hirtelen fájdalomtól, fel is szisszentem kissé.
Erenora elég haragos volt, persze volt is rá oka. A ránk rontó alak nem az udvariasabb fajták közé tartozik. Kénytelen voltam leordítani a fejét, s a stílusából némileg vissza is vett, ám a nő ennyivel nem érte be. Nem láttam illúziót, azonban biztos voltam benne, hogy a másik férfinek bőven kijár belőle.
Amint felöltözött, és odament a tündéhez, pár pillanatot várok, hiszen nem akarom megzavarni a fenyítést, egészen addig, amíg egymásnak nem esnek, hiszen akkor kénytelen lennék közbelépni. Nem kéne ezen kárörvendenem, de az utolsó szavak, melyeket az íjásznak odavet, azon elmosolyodok. Köpni-nyelni nem tud a fickó, és szégyenében a földet bámulja. Egy visszavágáson gondolkodik, de valószínűleg a következményekre való tekintettel, nem sikerül semmit se kiböknie…pontosabban azért valamit sikerül, de az elképesztőmódon egy bocsánatkérés.
- Nocsak, úgy érzem a zsigereidben van a megnevelés. – ismerem el az aguara módszerét.
- Egyébként még valamit tisztáznunk kell tünde! Fizetségnek, egy ezüstkardot kérek, méghozzá előre, ugyanis nincs nálam fegyver, ahogy látod.
- Még ilyet egy vajákot akinek… - szólalt fel idegesen, de utána csak elhallgatott, mikor a szemeimet rávettem.
- Egyébként, hogy is hívnak?
- Charnun.
- Örvendek Charnun! Engem Vilkas-nak, a szép hölgyet pedig Erenore-nak nevezik. – mutattam be magunkat az út közben, csakhogy a kínos viszályok csöndjét megtörjük.
Ahogy haladunk, lassan meglátjuk a tündeépítészet szépségeit. Jóval esztétikusabbak az épületeik, mint az embereké. Beljebbérev, nem csak az épületeket, hanem azok lakóit is megláthattuk.Az első pár tünde, kissé távolságtartó volt, nem tudom hogy a személyem, vagy inkább Erenore külseje miatt. Az egyik kovácshoz mentünk, kinek volt egy ezüstkardja, elég szép míves munka volt. Elvileg valami tartoásról beszélt a két férfi, és a kovács kissé húzta a száját. Miközben a két tünde vitatkozott, a többi portékát is megnéztem. Voltak ott sisakok melvértek, tőrök, kardok, viszont másabbak voltak a szokványostól.
- Nos pár orenbe került, de megszereztem a kardot. Szerencsére az apám megmentete a kovács feleségét, az egyik tisztogatás során, szóval sikerült kialkudnom, de ajánlom, hogy jó munkát végezz, mert így is kellett fizetnem érte. - mondta fenhangon Charnun, miközben egy kislány odament Erenore-hez és meghúzta a farkincáját. Érdekelte a rókadémon, és hogy miért néz ki úgy ahogy.




Jegyzet:Jegyzet helye

Zene: Bloodborne OST - Moonlit Melody#1






"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Márc. 22 2020, 18:16
Erenore
Erenore


Kitüntetések :
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 A_fzve10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Zurzde10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Vzordz10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Bzerdo11Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Dopple10
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2020. Jan. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Vilkas & Erenore

A vajákok, végülis, pont saját maguk alatt vágják a fát. Hisz azzal, hogy szörnyekre vadásznak, idővel akaratlanul is kiirtják őket, ezzel saját magukat szabadítva meg a munkától. Ellentétben a hagyományos vadászokkal, akik, ha jól végzik dolgukat, csupán felügyelik a vadállomány számát és akkor szólnak csak bele a dolgok menetébe némi irtással, mikor szükségessé válik. Erenore ámbár ezekből már egy szót sem tud egyenlőre elmondani, és biztos benne, hogy később nagy valószínűséggel el is felejtődik a téma, hacsak valamikor máskor nem kerül fel ismét. A tünde megjelenése úgy fújja el megjegyzését hátra az erdőbe, mint a megtestesült szél, és legközelebb Vilkasra akkor tekint ismét, mikor a mitugrász sehonnai odébb takarodik. A férfi arcának látványa, a hangja, a megjelenése viszont lenyugtatja a rókanő különösképp felborzolt idegeit, arcára büszke, mégis kissé sunyi mosolyt varázsolva, viszont érzi, hogy elég megéreznie magán a férfi szembogarát ahhoz, hogy arcára némi pír költözzön. Zavarában akaratlanul is félrepillant, vissza a hideg víz csillogó felszínére, amiben az imént még közösen, békével fürödtek.
-Ironikus, de mielőtt elvesztettem volna az eszem egy éve, gyermekekkel foglalkoztam. -egyik kezével kecsesen a füle mellé nyúl, hogy némileg elrendezze fekete fürtjeit. -Afféle javasasszonyként, ha úgy vesszük. Talán ragadt rám ez-az.
A rókanő a továbbiakban csendben követte a férfiakat, nem szólt bele a diskurzusba, maga előtt összekulcsolta kezeit és hallgatta a táj suttogását. Bemutatkozása nyomán is csupán enyhén meghajtotta fejét a tünde felé; legyen akármilyen szemtelen és pimasz, az alapvető tisztelet megadása talán egy kissé megoldja mindkettejük lelkét, a tünde rájöhet, hogy hol hibázott, bűntudatot érezhet, és az első bocsánatkérés, ha úgy vesszük, már elhangzott. Amíg tartózkodik a rosszindulatú megjegyzéseitől, addig Erenore sem érez késztetést rá, hogy bármi módon bántsa vagy megfélemlítse. Viszont, mikor a tündék elrejtett otthonához érnek, Erenore akaratlanul is kissé jobban összehúzza magát. Tekintete félve, de kíváncsian pillant körbe, és amint találkozik az első pár reakcióval, inkább a lába elé néz ismét. Kedve támad visszahúznia rókafüleit és -farkát, de egy aprócska hang a fejében mintha megsimogatná a fejét.
Ha már eldöntötted, mi leszel, tartsd is magad hozzá. Légy kitartó. Vállald a döntéseid következményét.
Hisz más esetben most ő sem különbözne tőlük. A tündék pedig mindig is tisztelték az aguarákat, féltek tőlük, de tisztelték döntéseiket, és miután az elrabolt gyermeken már megfogant a varázslat, soha többé nem mentek a rókanők után, ellentétben az emberekkel. Élni, és élni hagyni. Ez az egyetlen oka annak, hogy Erenore tiszteli a tündék területét.
Valami meghúzza a farkát. Nem fájdalmas, csupán az idegein szalad végig egy aprócska kis villám az érzéstől. Kíváncsian tekint hátra, egyenesen a gyermek tágra nyílt, hatalmas szemeibe. A két férfi, a kovács és a kard témája mintha a távolba veszett volna abban a pillanatban. Erenore számára a világ elmosódott, csak ő volt és a gyermek.
...
Viszont az a réges-régi régi érzés, az ősi ösztön, ami tavaly úgy lángolt benne, mint a tűz, ezúttal elmaradt. Kicsit feljebb emelte farkát, de nem olyan erősen, hogy kicsússzon a gyermek ujjacskái közül, viszont megérezze, hogy az a farok bizony mocorog, ahogy általában a farkak szoktak. Kicsit jobbra húzta, kicsit balra húzta, majd elmosolyodott.
-Mi az, kis prücsök? Tetszik? -Erenore leguggolt, hogy egy szintre kerüljön a kislánnyal. Egyik kezével a térdét fogta át, másikkal felmutatott, a feje tetejére, kissé megmozgatva rókafüleit, akárha hívogatta volna a csemetét. -Meg tudod fogni a fülemet úgy, hogy nem engeded el a farkam? Vigyázz, mert hipp-hopp, és a róka elszalad, ha nem vigyázol.
Olyannyira elmerült a kislány pirospozsgás arcában, hogy egyenlőre még a veszélyét sem látja annak, hogy esetleg félreértik viselkedését. Mert furamód valóban esze ágában sincs elrabolni a kislányt.




Jegyzet:Ha bármi gond van, sikíts és javítok <3
Zene: Az a hideg éjszaka
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Ápr. 01 2020, 14:22
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
63
Reagok száma :
59
Join date :
2019. May. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Erenore és Vilkas




Eléggé zavaró kezd lenni a tünde jelenléte, épphogy csak megbocsájtottam neki a tegnapi incidenst, már megint kellemetlenséget okoz, mint egy rossz gyerek, kinek engedékeny szülei vannak. A rókanőt igyekszek lenyugtatni, hiszen tudom, könnyűszerrel végezhetne az arrogáns másfajúval. Keveset tudunk, ezekről a ritka, továbbá nagy erejű aguara-król, mégis egy valami világos…nem érdemes velük szórakozni. Ahogy a nőre nézek, szinte elkerülhetetlen, hogy lássam a pírt az arcán, melytől kissé elbambulok, de egy köhögéssel megtöröm a csendet, s folytatom, a mondandóm.
- Jól állt neked ez a szerep. – segítek neki a hajának félresöprésében, s közben nem zavar, hogy a hegyesfülű feszeng mögöttünk. Akár percekig elidőznék Erenore, újabb apró vonásainak felfedezésében, de kénytelen leszek az üzletelgetést tovább folytatni. Az ár, amiért elvállalom a megbízást egy ezüstkard. Az se baj, ha nem míves munka, csak legyen opcionális erre a megbízásra. Emlékszek, mikor egy kereskedő, egy szimpla fém kardot akart nekem, ezüstként eladni. Szinte meg se közelíti az acél csillogása az ezüstét. Kovácsok, ilyet nem is mernek megtenni, talán az elhivatottság miatt, vagy csak mert van annyi sütnivalójuk, hogy tudják, egy vaják, ki egész életében ezüst kardal jár-kel az már tudja mi a különbség.
A továbbiakban, megtörtént a bemutatkozás is, habár Erenore egy szót se szólt, azért láttam a szemem sarkából, miszerint egy kissé meghajol. Szeretném, ha ezek ketten kijönnének, ebben a kis időben. Bár tudom a Charnun a felbujtó hármunk közül, bár mégis én a rókadémonban bízok, hogy okosabb a bolond megbízónknál.
Egyre beljebb érünk a tündék által lakott településben, mikor észlelem Erenore zavartságát. Szépen visszább veszek a lépteimből, hogy akaratlanul is beérhessen.
- Ne aggódj. Vigyázunk egymásra, ha baj lenne. Ráadásul téged tiszteletben tartanak elvileg. – jegyzem meg, én is csak a könyvekből szerezve némi információt, azonban ezt a mellettem lévő bizonyára jobban tudja. Akármennyire is támaszkodunk a régmúlt idők elmeséléseire, még Vesemir is elismeri, hogy a saját tapasztalatok alapján tudunk a leginkább boldogulni. Nemcsoda, hogy annyi plusz jegyzettel kiegészültek a könyvek, melyeket a többi most élő farkas írt bele, bár Lambert néha eléggé nyersen fogalmaz, ám az ő tanácsai is megfogadandók. Hogyha visszaérünk, talán én is kiegészítem pár dologgal a poros olvasmányokat, az aguara-król.
Éppen üzletelnek a kardról a másfajúak, mikor feltűnik egy kislány. Épp oly ártatlanul fordul a rókadémonhoz, amilyen ártatlanul Erenore fordul hozzá. Még engem is melegséggel tölt el, ahogy szinte mindenkit kizárnak maguk körül, és mintha csak ketten lennének. Az én figyelmemet is elkerüli az anya, aki szinte kiragadja az idilli pillanatból a gyermekét.
- Menjen a lányomtól! Ő nem árva lélek, ne ragadja el tőlem! – harsan fel a tünde asszony, ki gyermekét rögvest magához öleli, és saját testével védelmezi azt.
- Jobb lesz, hogyha tovább álltok. – jegyzi meg a kovács, hiszen a kis felfordulásra jó páran felfigyeltek, Charnun bólint is egyet, és mutatja a kivezető utat a csőcselékből.
A rokon háza, egy eldugott kis kiszögellésre épült, hol némi fenyőfa ölelte azt körül. Idilli kis helynek számított, de mostanság inkább rémületek helyszíne.
Az elébünk rohanó férfi, valószínűleg a másik rokona lehetett, nem látszott rajta a tündék finomsága, rendszere, amit megszokhattunk. Egyenes haja csapzott volt, ruhája koszos, szemhéjai pedig tükrözték, miszerint már napok óta nem aludt.
- Hál az égnek Charnun, csakhogy szereztél segítséget. Azt látom, hogy az egyikőtök vaják, de egy aguara, miért jött veletek…nem mintha bajom lenne veled hölgyem, csak nem értem az összefüggést. – a boglyas haját vakarta, majd folytatta. – Gyertek, gyertek csak beljebb. Az én nevem Ervis. – vezetett minket a lakásba, hol nem volt jó a helyzet, szanaszét tört holmik, a tükör betörve, s annak üvege ropogott a lábunk alatt. Erenore érezhette, ahogy valami átok ül a helyen, vagy egy rontás.
- Szóval minden éjjel, mintha valami rémséges teremtmény jönne elő, s ólálkodna a házam körül, múltkor még a házamba is bejött. A szerencsém az volt, miszerint bezárkóztam a pincébe. Nem tudom miféle, kísértet, vagy lidérc lehet, de jó lenne, ha megállítanák. Azt hiszem Arlann-t is ő kaphatta el. Minek vadászik éjnek évadján.

Jegyzet:Jegyzet helye

Zene: Bloodborne OST - Moonlit Melody#1







"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Ápr. 08 2020, 12:49
Erenore
Erenore


Kitüntetések :
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 A_fzve10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Zurzde10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Vzordz10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Bzerdo11Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Dopple10
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2020. Jan. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Vilkas & Erenore

Erenore egy pillanatra levegőt is elfelejt venni, mikor a gyermek eltűnik, az általa teremtett világ széthasad, és hideg levegőként árad ismét köréjük a valóság. Rémülten, tágra nyílt szemekkel néz az asszonyra, de nem nyúl a gyermek után. Kezeit végül összefogja, felemelkedik és nem szólva semmit meghajol a tünde anya előtt. Nem magyarázkodik, hogy nem állt szándékában elrabolni. Talán fiatal még ahhoz, hogy megtegye, esetleg egyszerűen csak az életben hozott döntése akadályozza meg benne. Nem is akar igazából töprengeni a dolgon. Bár nem tagadja, hogy szomorúvá vált, amiért végül mégis ellenségesség fogadta.
Figyelme, miután az anya és gyermeke eltávozott mellőlük, visszatér a férfiak felé. Vilkas mellé szegődik, ahogy Charnun elkíséri őket a helyszínre, ámbár bőven elég már a közelébe érniük, hogy fülei megmoccanjanak egy pillanatra, és tarkóján végigfusson egy ismeretlen, hideg érzés. Sosem járt még azelőtt elátkozott vagy megszállt helyen; édesanyja, az aguara mindentől megvédte, és az erdő békés volt, barátságos, befogadó. Tekintete feljebb téved, mintha látni akarná, bármi rontás is telepedett a házra, de ez hiábavaló. Legalábbis egyenlőre.
Majd a két férfi mögött megállt, és csendben hallgatta a diskurzust, végig az elébük siető, "rokon" lelket vizsgálva. Csupán hosszabban pislantott egyet a megjegyzésre, miszerint furcsállja a rókanő ittlétét, de egyenlőre nem fűzött hozzá megjegyzést. Mikor a férfi szavai már kezdtek elterelődni a témáról, Erenore előrébb lépett, közelebb ment hozzá, majd alig fél lépésnyire tőle megállt, mereven nézve fel a férfi arcára.
-Valami idevonzza. -dönti félre kissé a fejét, szemeit félig lehunyja, szigorú, fennkölt pillantást kölcsönözve tekintetének. -A légkör nehéz és minden szőrszálam égnek áll tőle. Valakit vagy valamit igencsak magukra haragítottak. Szerintem nem lenne sok értelme kertelnie vagy hazudoznia. Beszéljen nyíltan, és annál hamarabb megszabadulhat  a problémától. Mióta tart ez az egész... és mi történt közvetlenül előtte?
Közben alaposan megnézi a férfit, bár nem nyúl hozzá. Kétli, hogy tünde lenne, és ha nem az, akkor gyanús alakkal állnak szemben. A tündék nem igazán tűrik meg maguk között az embereket, csak kivételes esetekben, és ha rokonnak adják ki... akkor is valami nagy suskus van a háttérben.



Jegyzet:Ha bármi gond van, sikíts és javítok <3
Zene: Az a hideg éjszaka
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Május 09 2020, 14:13
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
63
Reagok száma :
59
Join date :
2019. May. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Erenore és Vilkas


Igazán nagy türelemről nyújtott tanúbizonyságról Erenore, a tündék tartottak tőle, tartottak attól, amit nem tudnak megérteni. Mégis ő ahelyett, hogy szembeszállt volna, az előítéleteikkel, miszerint el akarta rabolni valakinek a gyermekét, inkább emelkedetten továbbállt. Kár is lett volna magyarázkodni, ezt már witcherként megszoktam, hiába próbálsz egy feldühödött csürhével szót érteni, néha csak ront a helyzeten. Talán ez az, amiben nagyon is hasonlítottunk egymásra. Mindketten olyan lények voltunk, akikre szüksége volt a világnak, engem a szörnyvadászat, őt pedig az elhagyott elárvult gyermekek oltalmazójaként tisztelik, viszont vannak olyan pillanatok, amikor inkább tartanak a minket átható másságtól, amit nem tudnak irányítani, s nem is lehet.
- Hidd el, átérzem. Mikor csurom véresen térek vissza egy vivern fejével, akkor engem se kímélnek. Látom a szemükben a félelmet, és az undort. – próbáltam vigasztalni a rókadémont, miközben elérünk az a házat, melyről már annyi szó esett.
Betérünk a megviselt épületben, ahol pár dolog kiderül, főképp a bent lévő állapotra lesz pár magyarázat. Az átok átjárja a házat, megmagyarázhatatlan érzés lesz rajtam urrá, mint már életemben oly sokszor, s ezt nem csak én, hanem a nyakamat ékesítő farkas fej is érzi, mely meg-megremeg.  
- Gondolom te is érzed. – suttogom Erenore-nek feszülten. Nem volt számomra világos, vajon mi történhetett ebben az épületben, de a falak valami szörnyűségről suttogtak. Az idősebb tündének se kellett több, elmesélte a legutóbbi esetet, amely eléggé furcsa dolgokat tartogatott. Az aguara már nem tudta magában tartani kíváncsiságát, és szerette volna tudni, mi állhat a dolgok hátterében. A legtöbb esetben a lidércek a ludasok az ilyen helyzetekben, kiket valami szörnyűség köt még ehhez a világhoz, és az egyetlen dolog amely a lelkükben megmaradt az a gyűlölet.  
- Ezt a házat, én örököltem. Alig pár hónapja költöztem be, fivérem után. Csapzott volt, egyre rosszabbul nézett ki, de akkor még nem tudtam, hogy valami kísért itt, azt hittem valami rossz nyavalya vitte el. – mondta idegesen a ház jelenlegi tulaja.
- Valami itt nem stimmel, ólálkodik valami kint, de viszont azt mondja nem tudott a pincébe lejönni, ráadásul az erdőben is megölt valakit. Egy lidércnek, nem ekkora szokott lenni a területe, ahol kísért, ráadásul nem ennyire kötött…legalábbis nem az ajtóktól. – egyzem meg, mikor az aguara arra lehet figyelmes, miszerint az egyik szekrény alatt a padló kikopott. Valószínűleg többször elhúzhatták. Hogyha félretolja, akkor egy rejtekhelyre lesz figyelmes, hol néhány oren, s egy bőrkötésű napló rejtezik.

Jegyzet:Jegyzet helye
Zene: Bloodborne OST - Moonlit Melody#1
latest?cb=20151008164535




"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Május 22 2020, 20:30
Erenore
Erenore


Kitüntetések :
Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 A_fzve10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Zurzde10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Vzordz10Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Bzerdo11Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Dopple10
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
18
Join date :
2020. Jan. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Vilkas & Erenore

Egy rémséges teremtmény éjnek évadján, ami egyes helyekre már nem nyer bebocsátást. Ami kiszipolyozza a másik életerejét, amíg meg nem hal. Távoli emlékeiből hallja a tábortűz megnyugtató pattogását, ahogy a lángok lassan elnyelik, elfogyasztják a fát, talán pont úgy, ahogy ez a teremtmény teszi a környéken vagy a házban lakókkal. Lesi? Vámpír? Lidérc?
Erenore tekintete visszatér a házhoz, mintha az épület szavakkal is elmondhatná neki, mi történik itt, mi a megoldás, majd ügyet sem vetve az emberre a falak felé indul, lassú, kimért léptekkel, kezeit a hasa előtt összekulcsolva, akár egy nemesi dáma. A rókafülek hegyesen merednek fel, hallgatóznak, nyakán és kulcscsontján olykor fel-felvillan az ezüst bunda nyoma, mikor karmait kicsit jobban a saját bőrébe mélyeszti tenyere oldalán. Valami van itt, ami zavarja. Valami van itt, ami nem ide való. Vagy valami van itt, ami úgy gondolja, maguk az emberek és a tündék azok, akiknek el kéne takarodniuk.
-Szerintem ez nem lidérc lesz. Ámbár tévedhetek... -szólal meg halkan az aguara, majd ajka szélén apró mosollyal hozzáteszi. -Nem én vagyok a professzionális.
Viszont rendkívül izgalmasnak találja, hogy lám, olykor a witchereknek még nyomozói tudásukat is elő kell venniük ahhoz, hogy rájöjjenek, mivel állnak szemben. Ahogy lassú léptekkel halad tovább, valóban feltűnik neki a padló kopása, és hogy a hosszú évek után a szekrény súlya által alkotott kis mélyedés most sem a bútor lábai alatt található hát. Fejét félrefordítja a férfiak felé, ám amazok el vannak merülve saját gondolataikban, saját diskurzusukba. Erenore visszanéz a szekrényre, majd két fehér, kecses kezét az oldalára nyomva lassan tolni kezdi. Egyáltalán nem nehéz, még az ő erejével (haha) is képes elmozdítani a helyéről, a padló már kikopott nyomvonala is segít neki ebben. Ezzel a húzásával nagy valószínűséggel fel is kelti a férfiak figyelmét, de mit sem törődik vele. Tekintete a rejtekhelyet fürkészi, szemei még a félhomályban is kiveszik minden apró részletét.
Hisz van olyan jó szeme neki is, mint a witchereknek.
-Valami itt gyanús nekem.
Húzza össze tekintetét, ahogy lehajol és magához veszi a naplót; a pénzre ügyet sem vet. Ujjaival lesöpri róla a port, kicsit megforgatja, majd kinyitja az első oldalnál, hogy megnézhesse, mi lapul benne. Egy apró kis gondolat viszont már motoszkál a fejében, az elméjében, hogy mi lehet ez.
A távoli emlékből felkacag a vörös hajú siheder fiúcska hangja.

-...mert egyszer elkezdtem követni egy hajadont, amíg Luna el nem kapott, hogy takarodjak a pokolba onnan, mert déllidérc volt. Tudtad, hogy vannak dél- meg éjlidércek? Hallottam a mesét, valamelyik kisebb faluban, ahol egy testvérpár ráadásul a haláluk után az egyikük dél, a másikuk meg éjlidérccé vált. Nagyon érdekes volt!

-Vilkas mester, ezt nézd meg... -fordul végül feléjük, kezében a naplót lapozgatva, majd kissé megemelve, hogy ha a witcher érdeklődne utána, átadhassa neki. Sosem lehet tudni, mi vezethet nyomra.



Jegyzet:Ha bármi gond van, sikíts és javítok <3
Zene: Az a hideg éjszaka
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Aug. 26 2020, 10:48
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
63
Reagok száma :
59
Join date :
2019. May. 05.

Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore





Erenore & Vilkas


A házhoz érve, is már volt egy bizonyos érzés bennem…kívülről nem látszódott, hogy baj van, ám belülről érezhetően egy betegség lett úrrá, az amúgy kedves kis kunyhón. Micsoda nonszensz, az otthon melegét nyújtó fatákolmány, most csak rémálmokkal terhes épület, mely elől az ember csak menekülne, persze itt egy tündéről beszélünk, ám az érzések nem hiszem, hogy fajtól eltérőek.
Erenore mozgását a szemem sarkából figyelem, mintha ő is érezne valamit bent. Úgy viselkedik, mintha tényleg állati ösztönökkel rendelkezne. Sohase tudtam, hogy a rókadémonok ilyennyire közel állnak az állati énjükhöz. Elnézve őt, rajtam is egyre kellemetlenebb érzés lett úrrá. A francba…egyre inkább ráfeszülök én is erre az érzésre.
Szavaira egyből felfigyelek, majd közelebb húzódok hozzá. Hogyha van bennfentes információja, akkor jobb, hogyha én tudok. A népek nem mindig értik meg, miről is van szó, s csak gondok körvonalazódnak bennük, mikor meghallják azt, hogy vámpír, vérfarkas, lidérc, régi hiedelmekkel és mendemondákkal felnagyítva a gondot.
- Szerintem se az lehet, általában a lidérc helyhez kötött, ráadásul számukra nincs határ, legalábbis, ha a szerves világról van szó. – megköszörülöm a torkom, s gondolkodóba esek. – Nehéz belegondolni miről lehet szó, de lehet csak egy irigykedő szomszéd, már voltam olyan helyzetben, hogy valaki el akarta üldözni a szomszédját, s olcsón hozzá akart jutni a lakjához. Igaz a tündékből ezt a fajta gonoszságot nem nézném ki, de azért ne vessük el a szokatlan megoldásokat se.
Úgy tűnik valamit talált a rókahölgy. A szekrényt lassan, s óvatosan mozdítja félre. Megfeszülve nézem a tetteit, vajon mire lelt? A nyomok alapján, gyakran elmozgatták a bútort, és első gondolatom az, hogy valami rejtekhely, vagy egy tárgy, mit el szerettek volna rejteni a kíváncsi szemek elől.
- Mit találtál?
Addig nem kezdem el a lapokat olvasgatni, ameddig a nem utal rá. A szavak olvastán, elmosolyodok, mintha Geralt egyik története elevenedne fel előttem.


,,Különös este:
Pár napja, úgy éreztem valami követ engem, valami, ami nem ember. Megálltam, s megfordulva rákiáltok, de mégse volt ott semmi csak a tejfehér köd. Nem tudom…más ilyenkor megkönnyebbülne, azonban én még inkább megijedtem. Éreztem magamon a tekintetét, valami volt a ködben, még ha nem is láttam azt a valamit. A lépteim egyre gyorsabbak lettek, még a tűzifát is kiejtettem a kezemből. A kutyám ugatni kezdett, nem is gondoltam arra, miszerint őt is be kéne hoznom.

Másnap:
A kutyám meghalt, széttépte az a valami. Én elhantoltam, mégse tudtam mit kezdjek a továbbiakban.
’’

- Úgy nézem ez nem is olyan bonyolult, mint hittem. Mármint egy ködárnyról van szó, eléggé elterjedt rémség, ám vigyázni kell velük. – jegyzem meg, majd kissé megvonom a vállamat. - Akkor kéne egy nekrofág olajt készíteni, na meg holdpor bombát.
A hozzávalókat mindenkinek elmondom, mivel mindenki tud segíteni, ám Erenore gondolom ebben a specialista, valószínűleg még nálam is jobban ismeri a növények előfordulását.








"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Szept. 09 2020, 23:33
Ajánlott tartalom




Rég láttalak - Vilkas és Erenore - Page 2 Empty
Re: Rég láttalak - Vilkas és Erenore

Vissza az elejére Go downBevésődött:
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Dol Blathanna-
Ugrás: