World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
Pirosat a piroshoz... Latest?cb=20170716122041 Pirosat a piroshoz... SwX5v3I Pirosat a piroshoz... Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Balduin, Wilkina

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. 22 Márc. - 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Claidim Aeld Hostirt
Today at 11:01


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Voharr
Yesterday at 22:01


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Axel Walardeb
Yesterday at 21:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Vengerbergi Yennefer
Yesterday at 20:11


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Lambert
Yesterday at 1:16


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Sionnaech aép Áitaerbith
Szer. 23 Szept. - 13:14


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Luna Smok
Kedd 22 Szept. - 16:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Friedrich Biberach
Kedd 22 Szept. - 15:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Aarau
Kedd 22 Szept. - 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Pirosat a piroshoz... Emptyby Condwiramurs
Kedd 22 Szept. - 12:30

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Shani
Shani


Kitüntetések :
Pirosat a piroshoz... A_fzve10Pirosat a piroshoz... Zurzde10Pirosat a piroshoz... Its_ca10Pirosat a piroshoz... Dopple10
Hozzászólások száma :
14
Reagok száma :
11
Join date :
2020. Feb. 04.
Tartózkodási hely :
Oxenfurt

Pirosat a piroshoz... Empty
Pirosat a piroshoz...




Shani




Fonetikus kiejtés:

Sáni

Becenevek

Neve épp elég rövid ahhoz, hogy becézni se kelljen, ámbár gyerekkorában volt, hogy direkt „Sánta”-ként utaltak rá a komiszabb kölykök

Életkor

18 év

Látszólagos kor

Akár már most letagadhat egy-két évet. Ez remélhetőleg csak szaporodni fog a jövőben.

Csoport/faj

Ember/Medika

Foglalkozás

Segít, ahol csak tud, bevetve minden medikusi tudását


Különleges képességek/faji adottságok


„Pirosat a piroshoz, sárgát a sárgához, fehéret a fehérhez, és minden rendben lesz”, ahogy Milo „Rusty” Vanderbeck, a félszerzet mondta hajdanán, a brennai csata után tett kijelentései alapján Shani egyike a legjobb gyógyítóknak, akiket ismer, és nagy jövő áll a fiatal lány előtt. Az oxenfurti akadémia egyik legkiválóbb diákjaként végzett medika, akiről azt rebesgetik, nem elképzelhetetlen, hogy egy nap dékán váljon belőle hajdani iskolájában.

Jellemrajz


Ha másokat kérdezünk, Shanit sokan egy földre szállt angyalnak írják le. Kedves, aranyos, rendes, tisztelettudó és tiszta lelkű lányként, aki magabiztos kézzel kezeli mind a betegeket, mind az eszközöket és gyógynövényeket a munkájához. Hangja megnyugtatja a legfélősebb betegeket is, kacaja cseng, akár egy kis aranycsengettyű. Puszta jelenléte is olyan hangulatot kelt környezetében, amitől mindenkinek jókedve támad.
Shani viszont, akárhányszor leszáll a sötétség vagy egyedül marad, sóhajtva néz körbe. Az ő számára a világ szürke és sivár, nincs benne más, csak szenvedés, fájdalom és az elkerülhetetlen halál. A lelke reszket, miközben biztos kézzel húzza át a fonalat a tű fején, és minden alkalommal felmerül benne a kérdés, hogy biztos jól csinálja-e a dolgát. Az elméje legmélyén bizonytalan mindenben, és egyre kétségbeesettebben keresi a választ ki nem mondott kérdéseire.

Megjelenés


Mélyvörös, rövidre vágott haja könnyen kitűnik a tömegből, fitos orra és kerek, kislányos arca miatt valójában jóval fiatalabbnak nézik, mint valójában, emiatt nem is szokták komolyan venni őt egyes körökben. Mogyoróbarna szemeinek csillogásában viszont meg lehet látni mindazt, amit a lánynak eddig már át kellett élnie a rengeteg tanuláson, magoláson és vizsgán kívül. Egy sokat megélt, a koránál jóval idősebb nő szemei azok, de mosolyának melegsége kompenzálja annak kezdetben feltűnhető ridegségét.
Ruházata egyszerű, olyan szabású, ami elvegyül az oxenfurti utcák divatjában. Kedvenc színe a zöld, és ez mindig megmutatkozik rajta, akár egy kendő, akár ing, nadrág vagy sál tekintetében.

Előtörténet


„Büdös városi sikátorok gyermeke”

Shani elgondolkodva hallgatta Kökörcsin énekét az egyik falhoz tolt padon ülve, szeme sarkából figyelve a trubadúr körül olvadozó nők hadát. Kicsit meg tudja érteni a felhajtást a jóképű férfi körül, de ő maga nincs oda a hasonló kaliberű emberekért. Kökörcsin mindig is egy jó barátja marad, aki megtanította, mely tankönyvek mögé érdemes rejteni a vodkás demizsont még akkor is, ha Shani amúgy csak ritkán iszik bármilyen alkoholt is. A mai este viszont kivétel, mivel egy ünnepség – egy esküvő – közepébe csöppent. Fogalma sincs róla, ki házasodik kivel, de Kökörcsin ragaszkodott hozzá, hogy kiszakítsa a lányt az otthoni környezetből és kicsit mulatni vigye.
Nos, ez még mindig jobb, mint...
Mindegy is.
Shani keresztbe vetett lábbal, a térdére könyökölve, állát a tenyerébe támasztva hallgatta a költeményeket. A Fehér Farkas balladái mindig is a kedvencei közé tartoztak; büszkeség töltötte el a szívét, ha arra gondolt, még ha csak egy említetlen pillanatra is, de részesévé vált a költeménynek lélekben.

Egy éve történhetett, vagy talán annál egy kicsit több. Harmadik éve tanult az oxenfurti Akadémián, mikor ismét találkozott a dalnokkal és belecsöppent élete első nagyobb kalandjába. Hisz mi másnak is nevezhette azt, hogy Kökörcsin egy olyan nagy feladatot bízott rá, mint egy fontos üzenetet átadását a híres Ríviai Geralt számára. Mikor találkoztak a vajákkal, a tekintetük úgy érezte, szinte egymásba forrt, a szíve lángolni kezdett, és nem sokkal később már egy szál takaróban próbálta rejtegetni magát, mikor Kökörcsin és egy bagoly nem épp a legjobb pillanatban találtak rájuk. Shani akkor iszonyú dühös volt a dalnokra, de sosem volt az a típus, aki sokáig haragot tud tartani bárkivel. Túlságosan kedveli a bárdot ahhoz, hogy megkockáztassa a barátságuk megszűnését, és bár Geralttal azóta se hozta össze többet a Sors, örökké hálás lesz neki azért a lehetőségért, hogy kicsit együtt lehetett vele.
Ibolyaszemű boszorka ide vagy oda...

Azoktól a napoktól kezdve végre egyre inkább kezdte maga mögött hagyni a múltját. Azt a távoli, ködössé váló, sötét monstrumot, ami végigkísérte tanulmányai alatt.
Mindenki azt gondolja, Shani gyermekkora kivételesen napfényes és vidám lehetett; boldog anyával, egy elfogadó nevelőapával, jómódban, békében. A lánynak viszont megfeszülnek az izmai, körmei kicsit az állába vájnak, ahogy eszébe jut, mi történt minden alkalommal, mikor becsukódott mögöttük az ajtó. Hogy mi volt a jómód ára.
A látszat mögött mindvégig ott volt az érzés, a tekintet villanása, valahányszor az a férfi ránézett. "Tűnj el", sugallta a tekintet, "tűnj el minél messzebbre és ne is gyere vissza. Mi boldogok vagyunk anyáddal! Nem kellesz".
Shani ennek ellenére úgy tett, mintha mindezt észre se vette volna. Mosolygott a külvilág felé, minden rendben, szeretik egymást, és a boldogságnak semmi sem állhat az útjába... rajta kívül. A férfi és Shani végül megoldásra leltek, és a lány perverz örömet lelt abban, hogy céljával még azt is elérte, hogy nevelőapja minden utolsó garasát is elvehette tőle.
Orvosi tanulmányok. Drága mulatság, drága ár a szabadságért. Ám így kellően messzire került régi életétől, a sikátoroktól és a gúnyolódó gyerekektől, a felnőttek álszent és semmit sem tudó, irigykedő pillantásaitól. Shani sóhajtva hunyta le a szemét, hogy elfeledje a régmúltat, és mindenki arcát akkorról.
Tanulmányait komolyan vette, ámbár sosem hitte volna, hogy valódi életcéljává fog válni. Egészen addig, amíg pont azon a bizonyos éjszakán a vaják Ríviai Geralt meg nem sebesült egy borzalmas harc során. Mikor Kökörcsin erős karjai között vergődött, akárha acélláncba tekerték volna, miközben a szíve a torkában lüktetett az elhatározástól, hogy oda szaladjon segíteni a fehér hajú férfinak. Elsősorban a fehér hajúnak. Voltak ott mások is, akiknek semmi köze nem volt az ügyhöz, csupán belekeveredtek, és az életükkel fizettek érte. Shani szíve ekkor érezte meg először a felelősség súlyát és eltökélte; mostantól soha nem fogja levetni magáról. Soha többé, akkor se, ha ezer Kökörcsin fogja vissza őt.
Shani szemei előtt egy ideális világkép alakult ki, amiben nem volt több szenvedés, erőszak és vér, nem volt több értelmetlen halál, csak hosszú élet és béke mindenütt. Ideje volt harcolni ezért a világképért, hogy egy nap megvalósulhasson, és bár egy fecske nem csinál nyarat, ha példát mutat, a többi diáktársa és a leendő medikus tanoncok talán követni fogják. Akárcsak azokat, akik a tankönyvekben szerepelnek.
Bár kívülről semmi változást nem észleltek a lányon, Shani világa belül teljesen átformálódott. Immár nem csak megjátszotta elszántságát a gyógyítás felé; hanem komolyan is gondolta.
Olyannyira komolyan, hogy önkéntesnek jelentkezett egy bizonyos félszerzethez, mikor a seregek összegyűltek és délen, egy bizonyos helyen, megvárták a feketék hadát.

„A brennai csatáról álmodok...”

Látta a megvetést a félszerzet szemében. Látta benne, hogy nem bízik a képességeiben és ez csak még jobban feltüzelte benne az elszántságot. Meg fogja mutatni, hogy képes rá. Meg fogja mutatni, hogy végig tudja csinálni. Nem hiába tanult annyit az Akadémián és küzdött egész idáig.
Ekkor még nem tudta, hogy bár sikerrel fog járni, a borzalmak nagyobbak lesznek, mint amit elképzelt.
Az eligazítást követően, minden apró, kinti neszre összerándult a gyomra a félelemtől, és úgy érezte, sav marja a torkát belülről. Hiába nyeldekelt sokat, hogy enyhítsen a szorongásán, azok csak még nagyobb erővel vájták bele karmaikat a hasába. Mindössze percek telhettek el a csata kezdetekor, mikor meghozták az első sérültet. Rusty hangja mintha egy folyosó mélyéről jutott volna el hozzá, és a lány rádöbbent, ez a világ merőben különbözik attól, amit eddig ismert. Itt nem ér rá szöszmötölni, módszeresen és precízen bekötni a fonalat a tűbe, nem ér rá megállni és elgondolkodni, hogy is volt a könyvekben a leírás vagy miként is mesélték a professzorok odahaza az Akadémián. Itt gyorsnak, rendkívül gyorsnak kell lenni, mert egyik sérült mögött már ott jajgat a másik, a következő, és az azt követő, végeláthatatlan körökben, kikígyózva a sátorból is.
Shani végül elmerült egy képzeletbeli tengerben. Hagyta, hogy az elméje kikapcsoljon, izmai és csontjai tegyék a dolgukat, agya lázasan pörgette a képzeletbeli könyv lapjait. A nyöszörgések, jajgatások, sírások és üvöltések egy közös hanggá olvadtak össze, egyetlen hangos, iszonyatos, monoton zajjá, ami fehér ködként kerítette körbe a kis csapatot. Más esetben Shani kifejezetten büszke lett volna magára azért, mert ő, teljesen kezdő lévén, jobban bírta a megpróbáltatásokat Második Iolánál, de ez most nem szokványos nap volt. Kezei fürgén jártak sebesültről sebesültre; hol ezüstszínű, hol fekete, hol barna, hol alvadt vértől vörös páncélt, inget, csizmát vagy nadrágot vágott szét, de minden jelkép alatt az emberek és másfajúak ugyanolyanok voltak; zsigerek, belek, csontok és ínak összessége.
Kezei viszont megdermedtek, mikor Rusty odahívta őt az egyik halotthoz, aki alig pár másodperce még élve jutott be a sátorba. „Láttál már ilyet?”, kérdezte, és tömpe ujjaival szétfeszítette a szemhéjakat.
Shani ekkor felzokogott, de csupán lélekben. „Igen, láttam”, felelte tán, ő maga sem emlékszik rá kristálytisztán. Csupán azok a szemek, azok az aranylóan sárga, macskáéra emlékeztető szemek maradtak meg az emlékezetében. Bár a férfi nem emlékeztette rá, első gondolata az volt, „könyörgöm, csak add, hogy ne Geralt legyen”, és megkönnyebbült, mikor egy másik nevet hallott a katonákról. Onnantól kezdve, bár ujjai visszatértek a gépies munkához, Shani szíve a torkában dobogott a gondolattól, hogy talán Geralt is kint küzd a csatatéren, és bármelyik pillanatban behozhatják őt is így, hordágyon...
Holtan...
Vér, belek, zsigerek, ínak, csontok. Összeomlott, lukas tüdők, vérző szívek, szétroncsolt agyak, kinyomott szemek, levágott végtagok, felvágott nyakak. Pirosat a piroshoz, sárgát a sárgához, fehéret a fehérhez. Marti, adj még egy kicsit abból a mágiádból. Iola, ide a kötszert, de szaporán. Shani, varrd össze. Pirosat a piroshoz... Minden rendben lesz.
Monotonitás. Minden más. Minden egyedi. Minden ugyanolyan.
A lány elméje mindössze kétszer tért magához; egyszer, mikor a tündék berontottak a sátorba. Shani érezte az epét a szájában, ahogy félelemtől reszketve húzódott hátrább, rettegve, hogy hamarosan ő maga is csatlakozhat a sebesültek táborához. Rusty viszont előre lépett, és harsány hangon kikergette a támadókat, reményt ébresztve a jelenlévőkben. Shani, bár egészen addig nem kedvelte a félszerzetet, attól a perctől fogva úgy érezte, félreismerte, és felnézett rá.
A második alkalom már akkor történt meg, mikor minden elcsendesedett, és csak a sérültek jajgatása szűrődött ki sátruk szövetén át. Második Iola testének melege mellett tért lassan vissza önmagához egy pohár ital társaságában, és sírva nevetett, kacagott, mert úgy érezte, a szíve menten felrobban a megannyi feldolgozhatatlan érzelemtől. Kacagott, mert az elméje nem volt képes felfogni, ami történt, és így védekezett az ellen, hogy megőrüljön. Kacagott, mert úgy érezte, kacagnia kell a világra, amiért így megalázta önmagát.
Kacagott, hogy kiadjon magából minden borzalmat, de ez sosem sikerült már.

Látta a tiszteletet a félszerzet szemében. Látta benne, hogy bízik a képességeiben, és ez megnyugtatta kissé. Tudta jól, hogy Rusty tisztában van azzal, mi történt vele utána.
Fél év telt el azóta, és bár Shani szeretett volna a félszerzettel tartani, hogy feltartóztassanak egy helyi járványt Mariborban, mentora nem engedte, hogy elhagyja Oxenfurtot. Helyette rá bízott egy kis rendelőt, ahová a leghétköznapibb betegek érkeznek, mondván, a lány most így tud a leginkább segíteni a számára. Shani pedig lelkiismeretesen végzi dolgát, mosollyal az arcán, illedelmesen elpirulva a perverz öregek játékos megjegyzésein, majd ahogy bezárja a nap végén az ajtaját és lefekszik aludni, órákon át nyitott szemmel bámulja a plafont, miközben hallgatja az éjszakai élet hangjait.
Mennyiben mások, mint akkor, a mezőn, az Arany Tó mellett.
A lány végül mindig elalszik, hogy sírva, verejtékezve, olykor sikoltozva riadjon fel a vér, belek, zsigerek, ínak és csontok tengeréből.
Mindig Brennáról álmodik. A csatáról. Rustyról.

Egy kéz nyúl a látóterébe. Felpillant, majd elmosolyodik és elfogadja, Kökörcsin gyengéden segít neki felállni a padról. „Gyere velem”, mondja, de a lány megrázza a fejét. „Nem lehet, Kökörcsin, holnap már dolgoznom kell. De köszönöm szépen, tényleg jól éreztem magam. Most mennem kell.”
Mennem kell, hogy Brennáról álmodjak, ám ezt már nem mondja ki nyíltan. Kökörcsin valószínűleg megláthatta a szomorúságot mosolygó szemeiben, de az arra perdülő, szemrevaló fehérnép épp annyira időre vonta el a tekintetét, hogy mire visszafordult volna, Shani már sehol se volt.
És másnap új napra virradt Oxenfurt városa.



Példareag

Három a magyar igazság, meglátjuk, lesz-e ráadás. Wink
Bármi nagyon hiányozna még vagy akármi, küldjetek rám egy hollót és szaladok javítani.

Shani kifejezetten a könyvek alapján készült (Tündevér és Tó Úrnője), a játékbeli személyiségét vagy szerepét egyáltalán nem vettem figyelembe egy-két idézet kivételével.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. 5 Feb. - 11:39
Kökörcsin
Kökörcsin


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
181
Reagok száma :
50
Join date :
2018. Sep. 15.
Tartózkodási hely :
Úton

Pirosat a piroshoz... Empty
Re: Pirosat a piroshoz...




Kedves, drága Shani!


Elfogadva!


Kedves barátném, drága Shani, repes a szívem, hogy engem ért a megtiszteltetés az elfogadásodat illetően! Náladnál jobb kezekben aligha lehetne Oxenfurt legkiválóbb medikája, és esküszöm, míg olvastam, csak azt éreztem, ahogy minden sorodból árad, mennyire megragadott a karakter - és te a karaktert. Ahogy leírtad Brenna borzalmait, és azt a sokkot, azt a traumát, amit Shaninak kell átélnie utána minden este, egyszerűen magával ragadó, és én kérlek meg arra, hogy legyen ráadás!
És, ha már itt tartunk, nem úszod meg, hogy ne játszunk legalább egy játékot, engem ugyanis megint Redaniába evett a fene, és mit mondhatnék, hiányzik az a szép, szeplős, mosolygós arcod, még akkor is, ha mogyorószín szemeid már koránt sem csillannak olyan ártatlan és naiv fénnyel, mint egykoron...
De nem is szaporítom tovább a szót, drágám, még egy piktort keress fel kérlek, hogy az Arcképcsarnokba kerülhessen a portréd, aztán munkára fel, irány a rendelő!

- Kökörcsin Mester

Avatarfoglaló







In my book, friendship is all that matters. Well, friendship and love. And art. Oh, and wine...


Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 7 Feb. - 21:24
Vendég
avatar

Vendég


Pirosat a piroshoz... Empty
Re: Pirosat a piroshoz...



Feloldott jutalmak








Füvek próbája


Íródeák



Vérdíj



It's canon


Bárdok
ihletője



Doppler


A  meglepetés
törvénye


Új
fejezet


A bárdok
kedvence


A világ
peremén


Az utolsó
kívánság



Reménytelen



Piktor


Tréfa-
mester


A farkába
harapó kígyó


Udvari
bolond


Temeria,
Fuck yeah!


Repül a
nehéz kő


MÁR
MEGINT?



Túlélő




Vándor



Enciklopédista


Biztos
pont



Vajákos




Jussát...



várja...


...
a vaják


csak kéri
a bérét...


Kettős
ügynök


Ezüst
nyelvű



Kelpie



Kartográfus
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 7 Feb. - 21:43
Ajánlott tartalom




Pirosat a piroshoz... Empty
Re: Pirosat a piroshoz...

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Karakteralkotás :: Tagjaink :: Északi királyságok-
Ugrás: