World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Latest?cb=20170716122041 A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert SwX5v3I A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Wilkina

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. Márc. 22 2020, 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Sionnaech aép Áitaerbith
Today at 13:14


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Luna Smok
Yesterday at 16:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Friedrich Biberach
Yesterday at 15:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Aarau
Yesterday at 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Condwiramurs
Yesterday at 12:30


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Vilkas
Hétf. Szept. 21 2020, 20:40


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Condwiramurs
Hétf. Szept. 21 2020, 15:33


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Hránia
Hétf. Szept. 21 2020, 15:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Condwiramurs
Hétf. Szept. 21 2020, 13:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Emptyby Luna Smok
Hétf. Szept. 21 2020, 09:33

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
67
Join date :
2019. Nov. 26.

A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Empty
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert





Thorstein & Lambert



Oh elaine caen me a'baethe
En'leass me aen an cáelm dearme
Oh roimh va en esseath, yáe esseath
As na míle ceann te minne


Dúdolgattam egy régi tünde éneket, magam szórakoztatására az unalmas és hosszúra nyúló lovaglás alatt. Szokásommá vált, hogy ilyen és ehhez hasonló ostobaságokkal üssem el az időt. Egyedüli és állandó közönségem a lovam, aki néha egy-egy prüszköléssel vagy nyihogással becsatlakozott a gyönyörű előadásba. Bár lehet tiltakozásnak szánta, hogy ne sértsem tovább a hallását, végtére is nem vagyok egy aranytorkú trubadúr, de nem igazán hatott meg. A lábaival kell mennie nem a fülével.
A hegyek lábánál húzódó faluba értem. Eléggé megcsappantak a forrásaim. Új ezüst kardot kellett kovácsoltatnom, mert az eddigi, több éves szolgálat után megadta magát. Kipattant belőle egy darab, onnan pedig már csak pár ütés, hogy teljesen kettétörjön a meggyengült résznél. Nem esett volna valami jól, ha éppen harc közben mond fuccsot, tehát bármennyire fájt is, kénytelen voltam leváltani. Nem mondom, hogy földönfutóvá tett ez a kiadás, de a rejtekhelyem, ahol a többi pénzem és egyéb felszerelésem tárolom, az hetedhét országon is túl van innen.
Na meg gyűlölők ekkora összegeket kiadni a kezemből. Trampli hátáról leszálltam és kikötöttem az ivó elé. Az összes magamfajta tudja, ha munkát keresel, minden híráramlat középpontjában kell keresgélnek, tehát a kocsmában.
A még számomra is idegen rúnákkal telerót ajtó nyikorogva nyílt ki, ahogy egyik kezemmel óvatosan löktem be, nehogy leugorjon a rézpántokról.
A pulthoz sétáltam és kiraktam egy sörre valót. A kocsmáros hosszan rám nézett, már épp kacsintottam vagy valami szúrós megjegyzést tettem volna, de mintha megérezte volna mi közeleg, még előtte kirakott elém egy korsóval. Majd láttam ahogy bólint valakinek a hátam mögött és hallottam a közeledő léptek kopogó hangját a kilötyögtetett italoktól dohos padlón. Bal kezembe fogtam és kortyoltam egy nagyot a hűvös italból, ami felüdülés volt már kiszáradt torkomnak. Továbbra sem engedtem el a korsót, ha esetleg a mögöttem lévő személyek nem éppen barátságos szándékkal közelednének, akkor könnyűszerrel szétverhessem az egyik fején az agyag kriglit.
-Vaják? – a kellemetlen hang szinte sértette a fülemet. Lassan megfordultam, lehúztam a csuklyám és a szemébe néztem, amire egy lépést hátrált az egyikük. Nem szeretem eltakarni az arcom, de így legalább kevesebb tekintet szegeződik rám, mintha felfedném a nap minden órájában a sebhelyeim és a macskaszerű szemeim. Engem egyáltalán nem zavarnak, mint a többieket. Valaki pedig régebben, ha jól emlékszem azt mondta egyszer „Egy vaják seb nélkül, az fasz, nem vaják”, vagy nem is így hangzott?
-Nem, egy kibaszott varázsló törp vagyok! – forgattam meg a szemeim mosolyogva és megint kortyoltam.
A két fickó mocskos volt, ápolatlanok és tetves szakállukon könnyen kivehető volt, hogy egy héten keresztül mit ettek. Arcukról sütött a mohóság és a tudatlanság. A magasabb rideg és lenéző tekintettel mért fel, a másik pedig ahogy kinyitotta a száját, rothadó bűz csapott meg.
-Nem láttam még ekkora törpöt sose. – nyúlszarra emlékeztető fogak villantak ki a szájából. Azzal a lendülettel a magasabb egy tockost vert le neki.
-Anyádék trágyalével töltötték meg a fejedet?! Tréfákodott a bohóc! – próbált észt verni belé.
Mosolyogva fújtattam a rögtönzött komédián, majd arcom visszatért a közömbös kifejezéséhez.
-Sokáig húzzátok még az időm, vagy kinyögitek mit akartok.
-A Uraság azt mondta, ha látunk magadfajtát, vagy valami lovagfélét akkor kűdjük hozzá.
Érdeklődve figyeltem ahogy a magasabb beavat a küldetésükbe, aztán lehúztam a maradék italt.
-Akkor ne várassuk ezt az uraságot! – engedtem magam elé a díszkíséretemet és mögöttük sétálva próbáltam nem is figyelni a szagra ami belőlük áradt. Magam mellett vezettem Tramplit. Szerencsémre elég gyorsan megérkeztünk a nem túl jó állapotban lévő, de impozáns házhoz.
A szolgáló már az ajtóban megállította a kíséretem és egyedül engem invitált bentebb. Minden fal furcsa, ébenfekete, évszázadokkal korábban kifaragott kőből volt. A falakon lógó freskók érdekes, de hátborzongató jeleneteket ábrázoltak. Amfiszbénák és bikornok…. nem éppen olyan lények, amiknek a képeivel szívesen díszíteném az otthonom. De hát, amennyi ház annyi szokás.
-Vaják uram! – Felpattant a székéből a tömzsi, kövér ember és úgy szaladt elém, mintha az életét mentettem volna meg, csak azzal, hogy megjelentem itt – Zidovild vagyok, nem is tudod mekkora öröm, hogy felénk jársz.
-Lambert, – megfogtam a felém nyújtott kezét – a két idióta, aki idekísért, mondta, hogy van munka számomra.
-Úgy ám! – csapta össze a tenyereit – Tudod a háború meg miegymás nem tett jót a gazdaságnak és….
-Éhes vagyok, rátérhetnénk a tárgyra? Mivel van dolgom?
-Ez Lambert egy nagyon jó kérdés. Mert magunk sem tudjuk miféle szörnyek vagy ki tudja mik járnak abban a pokollukban.
-Hullák?
-Ami egyszer bemegy a bányába, nem jön ki onnan. – simított végig pödrött bajszán a férfi – Semmit nem tudunk, csak annyit, hogy az a hely kacskaringósabb, mint a rívkóros gyerek lábai.
-Mennyit kínálsz hogy elvállaljam? Főleg, hogy egy egész bányát kell kipucolni.
A köpcös hümmögött egy párat és fel alá járkált. Nagyon törte az agyát, hogy egy olyan árat találjon ki, amit könnyűszerrel nélkülözni tud, de az én érdeklődésem is felkelti.
- Ezer – ebbe az egy szóba annyi érzelmet vitt, mint a bárdok egész balladákba szoktak. Kijelentés, kérdés, bizonytalanság.
-Ennyiért másszon le a bús daloló koldus! - röhögtem egyet a nevetséges ajánlatán.
-Ezerhatszáz és minden életben maradt bányászért még száz, törpökért a fele.
Így már sokkal jobban kedvemre való volt az ajánlat. Igaz a rasszizmus itt is felütötte a fejét, de bólintottam majd kezet ráztunk.
-Hátul az Asszon kertjében vannak valami gyógyfüvek, ha kellene a keserves főzeteidhez. De le ne szedd mindet, mert a lóheréiért bosszúból a saját heréiddel ver majd agyon. – Látszott rajta, hogy nem viccel. - A lovad az istállóban jó helyen lesz, kapsz egy szobát és vacsorát. Holnap nekiláthatsz, ma pihend ki magad és készülj fel.
Megmutatta merre van a bánya majd kaptam vacsorát.
Este elkészítettem a főzeteket, felpakoltam Macskával, Fecskével és a fontosabbakkal. Nem tudom mivel vagy mikkel állok szemben, fő az óvatosság. Ehhez pedig Zidovild feleségének kertje nagy segítség volt. Bár holnap korán el kell indulnom, még mielőtt észreveszi mennyire megritkultak a növényei.

Még virradat előtt magamhoz vettem a legfontosabb dolgaimat, ételeket, vizet és elindultam. A bánya bejáratánál nem láttam vagy éreztem semmi furcsát. Egyedül a hatalmas pirossal festett „VESZÉLY” feliratú táblák és a láncok keltették annak a benyomását, hogy valami nincs rendben.
Bemásztam közöttük és kitágítottam pupilláimat, hogy valamennyivel gyorsabban szokjon hozzá látásom a sötéthez. Egyelőre úgy döntöttem, ha nem muszáj nem használom el rögtön az összes főzetem, ki tudja mennyi időt fogok itt tölteni, amíg végzek minden rémmel és megtalálom a bányászokat. Inkább a hallásomra koncentrálok.



lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Feb. 05 2020, 11:42
Thorstein
Thorstein


Kitüntetések :
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert A_fzve10A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Zurzde10A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Bzerdo11
Hozzászólások száma :
8
Reagok száma :
4
Join date :
2020. Jan. 08.
Tartózkodási hely :
Az Úton

A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Empty
Re: A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert








- Vengerbergbe tartottam tudod, ahogy mindig mikor leér a körte. Tudod, ott lakik nekem az a másodkuzinom a Zybrich annak ottan van csehója.  Megszokta tőlem venni az összes körtét, mert főz belőle szíverősítőt. Szép pénzt szokott érte adni én meg nagyon szeretem az ottani piacot. Olyan csuda dolgokat találni, a sok kisnemes ficsúr csak úgy kapkodik a fényes vicik vackokért. Szóval felpakoltam a szekeret, bekötöttem a jó öreg Cserfest és nekimentem. Kiértem az erdőből és éppen megyek be a szorosba, mikor furcsaságokat látok. Fények, ilyen táncolók meg mágikusszerűek. Teljesen bele szédültem, ahogy össze vissza ugráltak. Aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy a földön fekszek, zsong a fejem. Felettem meg valami borzadalmas rém kering, a földől elszállva, ilyen mindenféle rongyokban meg láncokban. Ennél borzongatóbb halottizét ti még nem láttatok soha! No, szóval ez a valami meg éppen viaskodik feledtem azzal a vajákkal én meg…
A férfi mindkét kezével csapkodott jobbra, balra, ahogy teljes szívét és lelkét beleadta a meséjébe. Igyekezett minél pontosabban és minél részletesebben leírni a hatalmas párviadalt a vaják és a természetfeletti förtelem között. A hallgatósága, akik vele szemben ültek az asztalnál, félrekapták táljaikat és korsóikat, hogy le ne verje. A mellette ülő alak nem zavartatta magát, nyugalomban kanalazta tovább az egész társaság felé magasodva a levesét.
-… aztán meg elkezdett remegni az egész szoros én mondom akkora kövek hullottak alá, mint a fejem! Majdnem agyon is nyomot egy, ha nem ugrok félre kilapít! A beste testén meg csak úgy átalzuhatnak a sziklák! Én mondom átzuhatnak! A vaják karjda viszont nem, az úgy vágott beléje szélsebesen, mint a…
Az a pár paraszt, akik tátott szájjal hallgatták a férfit minden egyes mondattal jobban és jobban elámultak. Fiatalok voltak még, a legidősebb sem tölthette még be a tizenhetedik nyarát. Sosem láthattak még semmit a kis hegylábánál fekvő falvuk határain túl. Érthető volt tehát, hogy a férfi meséje volt a nagy izgalom és érdekesség a következő pár hónapra a sihederek számára.
- …végül a vaják végzett a szörnnyel. Annak a teste meg mintha sosem lett vóna, csak úgy elporladt a szélbe egy vérfagyaztó sikítást hallatva még utoljára. El sem tudom képzelni mi történt, volna velem, ha nem menti meg az irhámat!
- És mi volt az a szörny, ami rád támadt? – böfögte be az egyik lepényképű legény, még mindig a mese hatása alatt szédelegve.
- Hát egy olyan sertés! Nem dehogy olyan sértes, iksértes…
- Kísértet. – szólalt meg hirtelen a mellette ülő hatalmas férfi, ahogy levesével végezvén letette a kanalát az asztalra – egy kísértet volt. Pontosabban egy déllidérc. A közeli legelőn hunyt el és a szorosban átkelőkre vadászott… - végignézett közben a jelenlévőkön és konstatálta, hogy nincs sok értelme mélyre menő magyarázatokba bocsátkozni. Sóhajtott egyet magában hangtalanul, majd felemelkedett a padról. Pár érmét szórt a levesestányér mellé és a mesemondó férfi felé fordult – Végeztünk. Elkísértelek Vengerbergbe és vissza. Kifizettél és még ezt a remek levest is beajánlottad. Ég veled. – határozott bár apró lépésekkel kipaszírozta magát az asztal mögül és felkapta a vállára a falhoz támasztott hatalmas zsákot, amiből ne csak két kard markolata, de sok egyéb furcsa szerszám is kilógott. Vissza már nem fordulva indult meg a fogadó ajtaja felé, amikor a férfi hirtelen előtte termett.
- Várj még egy pillanatot vaják uram! Szeretném még egy módon kimutatni a hálámat feléd, hisz nem kis időt töltöttünk együtt, nem járja, hogy üres kézzel engedjelek utadra! A pénz meg hát pénz persze, de a jóakarat ajándékát még kérlek, fogadd el! Innen keletre a hegy lába mentén van egy egy település. Két éjszaka alatt lóval ott is lehetsz. Hallottam, hogy keresnek vajákot, mielőtt még Vengerbergbe indultam. Úgy tudom, van ott érme a helyi bányából. Biztosan jóféle munka akadhat ottan neked, és ha igaz, amit beszélnek, már a következő télire le is pihenhetsz a jutalommal!
- Köszönöm a remek ötletet. Úgyis keletre tartanék…

Imhol a föld alá megyünk
Aknán, s tárnákon át
S a napfényt fölváltja ott lenn
A gyönge mécsvilág

Csattog a csákány, cseng az érc,
Sziklát repeszt kezünk.
Ki tudja mit hoz még a nap,
Míg újra feljövünk?

S ha lenn maradna egyikünk,
S nem jönne fel megint,
Mondjátok hát: “Jó szerencsét!”
Bányász szokás szerint


Thorstein is érezte a csöppnyi iróniát, ahogyan az aprócska faluba érkezve ezt a nótát énekelgette. Nem mondhatnánk, hogy teljesen akaratos döntés lett volna, egyszerűen csak ez a dal jutott az eszébe, de ahogy látta a furcsa tekinteteket, amik végig követték, ahogy belépdelt, ráeszmélt a helyzet valójára. Akkor azonban már nem lehetett ellene mit tenni, tovább folytatta a dalt, amíg a végére nem ért. Nem ettől fogják jobban szívlelni, de az alapvető ellenszenv, ami már az első pillanattól a levegőre nehezedett, sem lett végül súlyosabb. Ami igaz az igaz, hamar észlelhető volt a helyiek, az átlagnál is negatívabb hangulata mikor megpillantották. A szokásos távolságtartás itt is meg volt, viszont amikor összesúgtak a háta mellett nem csupán undort látott a szemükben, hanem egyfajta furcsa megvetést is, ami valahogy különbözött a szokásos rasszista viszolygástól.
Ez a furcsa érzés és a gyanú, hogy itt valami nincsen rendben tovább fokozódott a vajákban ahogy hamarosan az érkezése után a felhívás gyakorlatilag megtalálta őt. Néhány férfi állta útját és feszült sietségben a helyi urasághoz vezették. Az uraság, egy alapból ellenszenves figura gyorsan és kapkodva avatta be Thorstein-t a helyzetbe. Nem túl szokatlan részleteket tárt elé, régi, de értékes bánya, valami tizedeli a munkásokat a mélyben. Vajáknak való feladat, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Habár a lényeket vagy lényt senki sem látta még, Thorstein fejében már a beszélgetés alatt el kezdtek pörögni a lehetőségek, mivel is lehet dolga. Az azonban nem kerülte el a figyelmét, hogy az uraság is elég szokatlanul viselkedett. Ujjak tördelése, meg-megakadó beszéd, ideges köhécselés. A jutalomra sem engedett alkudozni semmit, azonnal rávágott egy fix, ezerötszáz koronás jutalékot, ha visszatér. Gyanús volt az egész, mintha titkolt volna valamit. De a vaják így is rábólintott a feladatra.
A következő pár órában megtette a szükséges előkészületeket ahhoz, hogy alászálljon a tárnákba. Összecsomagolta az acél és az ezüst kardot. Előkészített néhány főzetet, a sötétben való jobb tájékozódáshoz, a sebek ellátáshoz, esetleges vérszívó támadás ellen, illetve, hogy felerősítse a gyorsaságát, ha a szükség úgy hozza. Ezen felül előkészített néhány ezüstözött kötelet, egy láncot, egy boxert, néhány fegyver olaját olyan lények ellen, amik barlangokban élhetnek, és végezetül néhány napnyi hideg és tartósabb élelmet. Ezután nem is késlekedett sokat, behatolt a bányákba…





A hozzászólást Thorstein összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 08 2020, 20:01-kor.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Feb. 16 2020, 18:05
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
67
Join date :
2019. Nov. 26.

A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Empty
Re: A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert





Thorstein & Lambert



Az időérzékemet elvesztettem a negyedik nap után, amikoris nyugovóra tértem egy kiadós kajálás után. Nemhogy bányászokat, egy flancos denevért sem láttam mióta betettem a lábam ebbe az útvesztőbe. Már a második nap úgy voltam vele, hogy dugják fel maguknak az érméiket én több időt nem pazarlok itt, de ahogy próbáltam visszajutni a kijárathoz, rá kellett döbbennem, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy merre is kellene visszamenni. Szinte az összes macskámat felhasználtam, hogy megtaláljam a kijáratot, erre csak egyre kuszább járatokba keveredtem.
Találtam furcsa, világító kristályokat. Megpróbáltam azokkal megjelölni a helyeket ahol jártam. Na már most én eddig egyetlen ilyen franccal se találkoztam, amit én tettem volna le, pedig már… ha tippelnem kellene, akkor több mint egy hét telt el. Az ennivalóm elfogyott, vízből szerencsére nincs hiány, mert boldogan csordogál a járatok falain valamiféle lecsapódott pára vagy ki tudja mi. Nem mondanám, hogy jóízű és nem a legjobb érzés a falat nyalogatni, de legalább életben tart még egy darabig.
A maradék kristályokat magamköré gyűjtöttem és letérdeltem eléjük. Elővettem a kis táskát, amibe az indulásomkor a gyógynövényeket szedtem és a többi rendelkezésemre álló összetevőt. Kipakoltam magam elé a tartalmát, hogy felmérhessem a lehetőségeim.
-Szóval! Nem a bőség szaruja, de valamit csak ki tudok hozni belőle.
Végső elkeseredésemben erősen koncentráltam a létező összes hasznos formulát lepörgetve az agyamban. A tenyeremmel jól megkongattam a homlokom. Reméltem ettől összekocog egy ötlet a fejemben, de semmi nem akart helyre rázkódni. Örökkévalóságnak tűntek a percek és nehezemre esett koncentrálni. Tisztában voltam vele, hogy sorsdöntő pillanat előtt állok. Egy rossz döntés, egy felelőtlenül megválogatott alapanyag és végem van. Vagy akkora robbantást csinálok, hogy az egész istenverte labirintus a fejemre omlik vagy a kibocsátott gázoktól fulladok meg. Hosszas töprengés után mégis beugrott valami.
-Kálium-nitrát… sárga kéneny és subás farkasfog. Igen ez lesz az! – tettem a kezemet mindig az éppen kimondott hozzávalóra.
Türelmetlenül készítettem az éppen feltalált bombámat, a mozsárban összetörtem a kálium-nitrátot és a kénenyből a kellő mennyiségű port lekapartam a vadászkésem segítségével. A végén hozzáadtam a farkasfogat és egy a táskámból hasított bőrbe csomagoltam.
-Külön-külön, más receptekben beváltak, akkor együtt miért ne lennének hatásosak?
Próbáltam megerősíteni a magamba vetett hitem, de a mostani helyzet nem kecsegtetett semmi jóval. A kezembe fogtam a bombát és miután ignivel begyújtottam a kanócot, a falhoz vágtam. Gyorsan fedezékbe húzódtam, mielőtt bármiféle elszabaduló gáz, vagy töredék az arcomba csaphatott volna.
Diadalomittasan nézegettem a nem is olyan kicsi lyukat, amit sikerült a falba robbantani. Akár három ember is simán átférne rajta karonfogva. Magamat dicsőítve összedobtam még egy pár bombát és a többi dolgot összepakolva elindultam robbantgatni. Három alagúton is keresztülmentem, mire az egyik bomba besült.
Óvatosan közeledtem felé. Nem mentek el otthonról nálam, úton útfélen hallottam a történeteket a meggondolatlan emberekről, akik azt hitték, hogy elaludt a kanóc aztán egyszer csak azt vették észre, hogy karok és lábak nélkül repkednek a levegőben. Végképp nem hiányzik nekem ez a scenárium.
Ráküldtem két Ard-ot, hátha ezzel sikerül lelket lehelni bele. Amíg az első semmit nem hatott, a második visszalökte a bombát az irányomba. Olyan szépen vetődtem, hogy a Scoia’tael dzsungelharcosainak tigrisbukfence is csak olyan volt mellette, mintha egy paraszt bukott volna fel egy nagyobb kavicsban.
Leporoltam magam és a falhoz sétáltam, amit a robbanás meggyengített. Hallottam, hogy a túloldalt valami vagy valaki motoszkál. Megittam az utolsó macskám, az ezüst kardom kezembe vettem és megint az Ard jelet hívtam segítségül.



lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Ápr. 24 2020, 18:52
Thorstein
Thorstein


Kitüntetések :
A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert A_fzve10A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Zurzde10A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Bzerdo11
Hozzászólások száma :
8
Reagok száma :
4
Join date :
2020. Jan. 08.
Tartózkodási hely :
Az Úton

A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Empty
Re: A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert









A jó vadász birtokában kell, hogy legyen több, nélkülözhetetlen képességnek és praktikának. A türelem, a pontosság, a jó logika és a kitartás a legfontosabb fegyver egy üldöző eszköztárában. Természetesen az esetek nagy részében az sem árt, ha a mindezt megfelelően gyorsan és feszes tempóban képes mindezt megtenni. Vannak azonban olyan esetek, amikor a lassabb és alaposabb vizsgálódás és nyomkövetés jóval kifizetődőbb, mint a kutyamódra csaholt hajsza. Az viszont, hogy valóban ilyen ritka esetről van-e szó az általában csak a vadászat végével válik egyértelművé. Thorstein azonban úgy ítélte meg, egy olyan esettel áll szemben, ami megérdemli, hogy nagyobb körültekintéssel járjon el.
A számítása szerinti harmadik nap delelőjére járhatott. Az utolsó főzeteit, olajait és két bombáját számba véve a felszerelése igencsak siralmasnak tűnt. Egyetlen Macska, két Fecske, egy Villámfőzet, egy Fekete Vér és egy Rőtbagoly. Két fiola kardolaj, az egyik kifejezetten hatásos a vámpírfélék, a másik pedig az arachnidok és egyéb rovarok családjába tartozó förtelmek ellen. A két bomba pedig, kivételesen nem feltétlen a leghasznosabb volt egy ilyen feladatra, de a rendelkezésére álló eszközökből csupán egy Északi Szelet és egy Ördögi Pöffeteget tudott csupán elkészíteni mielőtt alá szállt a bányákba. Érezte, hogy ez egy valódi ütközet során, ha feltételezései igaznak bizonyulnak a prédával kapcsolatban, nem feltétlen lesz eredményes ez a két robbanószer, de figyelemelterelésre és egyéb trükkökhöz még éppen hasznosak lehetnek.
Elrendezgette az övén és a ruháján lévő egyéb szíjakon a számba vett eszközöket, hogy kéznél legyenek.  Összeszedte a maradék holmiját, készenlétbe helyezte a kardjait, és végezetül szájába tömte a maradék egyben utolsó adag szárított húst, amit magával hozott. Felállt, felvette a falhoz támasztott fáklyáját, ami már csak pár percet tarthatott magában mielőtt végleg kialudna. Még egyszer visszatekintett a járatra ahonnan beérkezett a kis kerek elosztóterembe és végig gondolta az utat, ami oda vezetett.
A bányába érkezve három nappal azelőtt, több, teljesen ugyan olyan, jellegtelen alagútból állt rendszert talált. Eleinte véletlenszerűen választott útirányt, és minden járatba pontosan hétszáz lépésnyit haladt beljebb, mire visszafordult és másikat választott. Minden lépésnél alaposan megvizsgálat a falakat, a támasztékokat, az esetlegesen elhagyott szerszámokat és bányász eszközöket. Az egyik járatban végül lábnyomokra bukkant. Furcsa nyomok voltak mivel nem egy megrakott, nehéz léptű, csoszogó bányászhoz tartozhattak, de nem is szörnyre utaltak. Eleinte lendületes ritmust, de mégis egyfajta egyenletes tartást sugalltak a mélyedések és a nyomok távolsága. Nem is lehettek régebbiek pár napnál. Ezeket a nyomokat követte tovább, majd hamarosan érdekes foszforeszkáló kristályokat talált. Ez önmagában nem is lett volna annyira kitűnő, de láthatóan letörtek jópárat a közelmúltban és egyfajta útjelölésre használták. Amint megtalálta a jelölések közötti összefüggéseket követni kezdte őket. Ez egy ideig jól is ment, de nem telt bel sok idő mire vagy el-el tünedeztek, vagy furcsán visszafelé kezdtek el mutatni. Ekkora döntötte el először, hogy előröl kezdi a nyomozást, de azon a ponton már ő nem talált vissza semmilyen megelőző nyomhoz sem. Így tovább keveredve az útvesztőnek is beillő, szokatlan bánya alagutak mélyére meg kellett egy kicsit állnia, hogy számításba vegye a túlélési lehetőségeit.
A teremből még másik három járat nyílt tovább. Nem töltött túlzottan sok időt a döntés mérlegelésével, mivel azon a ponton teljesen mindegy volt mégis mit választ. Nincs más hátra, mint előre, gondolta és éppen nekiindult volna az egyik oldalnak, amikor hirtelen valami megrázta a járatokat. Valami nagy. Esetleg egy szörny? Nem a visszhang kitörés szerű volt. Esetleg egy robbanás? Mágikus eredetű vagy kémiai? Egy biztos volt, egy más járat felől érződött a hullám. Kanyargó alagút, kicsit talán lejtett is lefelé. Ismét újabb rázkódás, most már közelebbről. Bizonyosságot nyert, hogy robbanás volt és ettől a vadász ösztön életre kelt. A fáklya, ami éppen kialudt a földön elhajítva végezte. Egyik kézzel acélkardjáért nyúlt, másik kezével pedig futtában hajtotta fel a Macska főzetet. A világ egészen más skálában jelent meg Thorstein szemei előtt, ahogy egy harmadik, már nagyon közeli robbanás hallatszódott. Kicsit mintha megváltozott volna a járatot alkotó kőzetek állaga, így a hang furcsa visszhangos pattogásban szállt szét. Érezte, hogy már nagyon közel van, ezért lelassított a lépteit.
Megfeszült érzékszervekkel kémlelte a járat minden apró szegletét. Mintha hallani vélt volna egy erős széllökéshez hasonló hangot. Valahogy ismerős volt számára a hang, de abban feszült pillanatban nem tudta hova tenni. A belső érzékei azt súgták neki, hogy állj. Megtorpant és védekező állásban lassan körbefordult egyhelyben. Valami nem stimmelt. Érezte, hogy valami közel van. A járat fala, ami a háta mögött kezdett a nyakába omlani, nehéz és éles szikladarabok képében támadt rá. Éppen arra volt csupán ideje, hogy megpördülve gyors hárító suhintásokat tegyen, ami a veszélyesebb törmeléket sikeresen félre lökte, de így is több ütést szerzett. Reflexei ezután automatikusan előre lendítettek és egy öblös kiálltással rugaszkodott el a sötétben kibontakozó alak felé.



Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Aug. 12 2020, 15:49
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
76
Reagok száma :
67
Join date :
2019. Nov. 26.

A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Empty
Re: A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert





Thorstein & Lambert



Büszkeség feszítette a mellkason, még úgy is, hogy a bomba kis híján végzett velem. A lényeg, hogy bevált és megint bebizonyosodott, hogy bármilyen helyzetből ki tudok mászni, nem pedig csak a szám jár mikor magamat ajnározom. Az alultápláltság és moderált kiszáradás sem tudta kedvem szegni, így újult erővel indultam meg a másik járatból szűrődő hangok felé kezemben az ezüsttel. A fülem csengett a robbanások lökéshullámaitól. A törmelék és a por sem ülepedett le még, erre alig léptem párat, de már tisztán kivehető volt a csatakiálltás és valami hatalmas humanoid körvonala, amint felém rugaszkodik kezében karddal.
Két kezemmel erősen megragadtam fegyverem markolatát, jobb lábammal pedig széles terpeszben hátra léptem, ezzel is stabilabb támasztást adva a védekezésemnek. Ahogy magam elé emeltem a kardom, az ezüstön szikrázva csúszott el az acél, de a lapja olyan erősen ütött a vállamra, hogy biztos voltam benne, nyoma fog maradni. Miután félsikerrel hárítottam a támadást, hátrébb ugrottam, vissza a járatba, ahonnan indultam. Vicsorogva mértem fel támadómat miután szertefoszlott a porfelhő, de a borostyán szempár már az ütközet közben is úgy tekintett rám, mintha csak tükörbe néztem volna.
-Ughh - morogtam jobb kezemet erőtlenül leengedve a karddal, míg másikat a vállamra szorítottam - Nem tudtál volna nagyobbat lendíteni a rohadt pallosodon, te kurafi?! Csak félig ütötted le a karomat tőből!
Na jó, őszintén, annyira azért nem fájt és nem volt végzetes csapás sem, ami elért, de kellemetlen volt. A megmenekülés reménye azért lendített annyit a kedvemen, hogy megcsillogtassam kifinomult modoromat most, hogy akadt rá fogadó fél. Nem mintha magamtól nem tudnék kijutni a bombáknak köszönhetően, de a testi épségem mindenképp jobban jár egy kalauzzal.
Tüzetesebben szemügyre vettem a medálját is, amiről egy medvefej fintorogva vigyorgott vissza rám. Nincs más olyan elvetemült, aki leereszkedne ezekbe a járatokba a mi fajtánkon kívül. De hogy éppen egy medve?!
Ezután a páncélját, az arcát, mindenét alaposan megnéztem. Velem ellentétben neki még valamennyire karban van tartva az arcszőrzete és nem volt olyan mocskos, lepusztult állapotban, mint én. Nem lehet olyan régóta idelent, ha pedig ebből következtethetünk valamire, az akkor az, hogy a bejárat sem lehet túl messze.
-Ráfaragtál. Egyikünknek sem kellett volna elfogadni ezt a tetves megbízást! Soha! – ingerülten lendítettem meg az eddig még a vállamat markoló kezemet – Ez egy rohadt labirintus!
Próbáltam visszafojtani az éppen előtörő dühkitörésem, kisebb - nagyobb sikerrel. Gondolom a hisztin kívül, látja nem jelentek rá túl nagy veszélyt, így majdcsak nem próbál meg kardélre tűzni ismét.
-Gondolom neked is szép summát ígértek, mi? Mennyi ideje vagy itt lent?
Az első kérdésemre nem is vártam választ, azt sem tudom miért tettem fel egyáltalán. Talán csak jó hallani ennyi idő után egy másik élőlény hangját. Remélem az itt lent eltöltött időnek köszönhetően, nem golyóztam be teljesen és nem csak a képzeletem szülte a felbukkanó kollégát.




lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Szept. 07 2020, 12:19
Ajánlott tartalom




A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert Empty
Re: A Labirintus Őrei - Thorstein & Lambert

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Lyria és Rivia-
Ugrás: