World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Latest?cb=20170716122041 Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida SwX5v3I Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Balduin, Wilkina

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. 22 Márc. - 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Claidim Aeld Hostirt
Today at 11:01


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Voharr
Yesterday at 22:01


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Axel Walardeb
Yesterday at 21:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Vengerbergi Yennefer
Yesterday at 20:11


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Lambert
Yesterday at 1:16


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Sionnaech aép Áitaerbith
Szer. 23 Szept. - 13:14


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Luna Smok
Kedd 22 Szept. - 16:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Friedrich Biberach
Kedd 22 Szept. - 15:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Aarau
Kedd 22 Szept. - 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Emptyby Condwiramurs
Kedd 22 Szept. - 12:30

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Ida Emean aep Sivney
Ida Emean aep Sivney


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Join date :
2020. Mar. 19.
Tartózkodási hely :
Dol Blathanna

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Sage of the Mountain


Semmi sem volt hasonlatos ahhoz a szabadsághoz, amit a Virágok Völgyének visszaszerzése után néhány héttel kezdem el érezni. Amikor végre elhittem, hogy mindez megtörtént, hogy az álom valóra vált, és nem kellett attól tartanunk, hogy újra betörnek a határainkon. Keserves árat fizettünk érte ez igaz, így semmiképp sem lehetett rá azt mondani, hogy túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, de még ezzel együtt is kellett némi idő, hogy elfogadjam, hogy végre őszintén örülni tudjak annak, amit elértünk. Még rengeteg munka várt ugyan mindenkire, Enidre, rám, az összes tündére, de ez voltaképp segített abban, hogy az egész vállalkozás kézzelfoghatóvá váljon.
Mi értelme lett volna azonban az egésznek, ha nem tudtuk élvezni, nem tudtunk néha önfeledten boldog lenni a helyen amiért ennyire keservesen megküzdöttünk, amire ilyen sokáig vártunk? Szinte már amiatt éreztem volna rosszul magam, ha nem hagyom néha, hogy Dol Blathanna szépsége csak úgy önmagában elvarázsoljon.
Könnyed léptekkel sétáltam be az istállóba. Most csak egyszerű lovaglónadrágot viseltem, csizmát, egy könnyű zöld inget és egy sárga, virágos hímzésű kabátot. Semmi hívság, semmi ékszer, semmi olyan, ami akár egy varázslónőnek vagy egy bölcsnek tartozéka volt a hiedelmekben. Most csak én voltam és a lovam Dearg. Gyönyörű barna kanca volt, akit nemrégiben vásároltam egy környékbeli ménesből. Egész életében a Virágok Völgyében termett szénát ette, ahogy láttam kedvelte a tündéket, de ami a legfontosabb, sebes volt, akár a szél. A hosszabb utakhoz inkább portálokat használtam én is, mert kényelmes volt, a ló afféle hobbiállat lett inkább, hogyha utazás közben a tájat is látni szerettem volna. Mint ma.
A lovász lelkesen sietett a segítségemre, hogy felnyergeli Deargot, és bár szerettem volna magam csinálni, még túlságosan kezdőnek éreztem magamat abban, hogy biztonságosan oda tudjam erősíteni a nyerget, ha pedig a kölyök ennyire buzgó volt, hogy segítsen nekem, igazán nem akartam elvenni a kedvét, sőt még meg is ajándékoztam egy sugárzó mosollyal. Ameddig pedig várakoztam volt alkalmam barátkozni a többi lóval is. Nemes állatok voltak mind egy szálig, még a dh’oine igavonóit is annak láttam, de egyik sem volt fogható Filavandrel szürke lovához. Sosem értettem, hogy hogyan nevezhették szürkének azokat hátasokat is, amelyek olyan vakítóan fehérek voltak, mint télen az első szűz hó, vagy mint sosem olvadó sapka a hegycsúcsok tetején. Bátorkodtam odamenni hozzá, és megsimogatni az orrát, amit az nyugodt szuszogással élvezett, még a szempilláit is félárbócra eresztette. Reméltem, hogy sem Dearg nem lesz féltékeny, se a volt király nem bánja, hogy egy kicsit más is megszeretgeti a lovát.


Aláfestőzene: Katt



Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Tumblr_pko68gFo4c1qhfclfo9_500
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 26 Márc. - 23:07
Filavandrel aén Fidhail
Filavandrel aén Fidhail


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
13
Join date :
2020. Mar. 17.
Tartózkodási hely :
a jogos tünde földek (vagyis az egész kontinens)

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Ida Emean & Filavandrel


Gynvael alig csikó volt, mikor Dana Méadbh felém vezette. Az anyja a lábát törte a hegyek lankáin egy csapat dh'oine elől menekülve, ő pedig magára maradt és halálra vártan kóborolt várva az első farkasra, hogy átharapja a torkát.
Sok tekintetben olyan volt, mint az aén seidhe. Űzött, elkeseredett és kilátástalan, mégis felszegett fejjel járt és inkább éhezett, mint hogy ráfanyalodjon a keserű tűlevelekre vagy fakéregre. Az a szarvasok szokása volt - egy olyan mén, mint ő többet érdemelt.
Hosszú, magányos feladat volt, míg magához engedett, de megvártam. Türelmesen követtem, mindig csak annyira közelítve meg, ahogy ő engedte és együtt áztam vele zivatar idején, együtt remegtem a szélfúvásban és virrasztottam a vonyításoktól hangos éjszakákon.
Aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy együtt lélegeztünk és dobogott a szívünk, szorosan összebújva a vékony hótakaró alatt. Onnantól tudtam, hogy ő már az enyém, én pedig az övé vagyok.
Azóta tizenkét év telt el, Gynvael szikár, hosszú lábú paripává érett és a hátán vitt bárhová, ahová vezettem. Tizenkét hosszú esztendő a hegyek gerincén, a fenyvesek kemény talaján és a Virágok Völgyének hamvai között és egyszer sem adatott meg neki, hogy úgy vágtasson, ahogy megérdemelte.
Most, hogy Dol Blathanna-ra ráköszöntött a tavasz, úgy éreztem megajándékozom.
Az istálló felé tartva megcsapott a gyanta kellemes illata és a lovak elégedetlen dobogása, mintha az egyre élénkebb napsugarak felébresztették volna a télidőn szendergő vérüket. Nem tudtam hibáztatni őket, hiszen legalább olyan szabadnak születtek, mint mi.
A karámok friss, alig néhány hete faragott oszlopai között egy aén seidhe állt megbabonázva, ujjai szinte óvatosan simultak rá Gynvael orrára, a ló pedig elégedetten hunyta le sötét szemeit az érintésre.
- Céadmil, aén sevherne! - szólítottam meg a varázslónőt halvány mosollyal. Ida Emean aép Sivney, Enid bizalmasa és a Kéklő-hegység legtiszteltebb Bölcse igazán egyszerűen öltözködött a dh'oine daerienn-ek hivalkodásához képest, ezúttal azonban még a saját mércéjével is visszafogottnak tűnt. Elrejtőzni azonban nem tudott, cinóbervörös hajtincsei és a puszta jelenlététől felkavarodó levegő azonnal elárulták. - Lovagolni készülsz? - kérdeztem mellé lépve. Gynvael üdvözlő modorban hajtotta a fejét a vállamra, ahogy csikókora óta mindig, de figyelme azonnal visszafordult a Beavatott felé. Csak derűsen megforgattam a szemem és megpaskoltam a ló elegánsan ívelt fejét.
- Hiába az évtized, még mindig csak egy kölyök vagy, aki a legérdekesebb dolog felé fordul, igaz, Gynvael?

Aláfestőzene: Katt


Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Unknown
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 27 Márc. - 15:34
Ida Emean aep Sivney
Ida Emean aep Sivney


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Join date :
2020. Mar. 19.
Tartózkodási hely :
Dol Blathanna

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Sage of the Mountain

A vak is láthatta, hogy Filavandrel és a lova között milyen különleges, már-már baráti kapcsolat volt. A király persze legendás volt, így hallottam innen-onnan történeteket, amik vagy igazak voltak, vagy nem, vagy csak részben, de abban már ennyi alapján is biztos lehettem, hogy volt történet emögött a barátság mögött.
- Caedmil, Filavandrel. – mióta lemondott a koronáról Enid javára nem igazán tudtam, hogyan lett volna illendő megszólítani őt. A „felség” vagy a „királyom” megnevezés okafogyottá vált, a teljes neve számtalan címével együtt kényelmetlenül hosszú, a sima neve, amelyet az anyja adott neki egyszer, sok évszázaddal ezelőtt viszont póriasnak hangzott mindamellett, amit elért és aki ő maga volt. Különös, kényelmetlen érzés volt a megváltozott status quo, amelyben bár egyenlőnek kellett volna lennünk, két tanácsos a hercegnő mellett, mégis valamiképpen én kerültem magasabb pozícióba, mert Enid barátjának mondhatott, és mert aen sevherne-nek tanítottak. Mindig mondták, hogy el fog majd jönni az idő, amikor tisztelni fognak és hallgatni fognak rám a királyok is, de most, hogy eljött nem voltam tőle boldog. Inkább csak feszengtem a felelősség alatt és a hajbókolások előtt.
- Igen. Kicsit élvezni szeretnénk Dearggal a tavaszi napfényt és a nyíló virágokat. Túl sokat álmodoztunk ilyesmiről ahhoz, hogy most ne használjuk ki a lehetőséget. – mosolyogtam rá szerényen a férfira. Értenie kellett, milyen álmokra utaltam, hiszen együtt szenvedtünk, együtt fáztunk és együtt éheztünk a Kék-hegység völgyeiben és lejtőin, még ha nem is ugyanabban a faluban éltünk, és a király talán mindig más kunyhóban hajtotta is álomra a fejét.
Újra megsimogattam a fehér csődör orrát.
- Nem akartam éket verni közétek, elnézést kérek érte, csupán nem bírtam ellenállni Gynvael szépségének. Ilyen gyönyörű és nemes állat illik hozzád még most is.
A lovászfiú közben előhozta a felszerszámozott kancámat. Filavandrel látványára elsápadt és kis híján szívszélütést kapott. Azt se tudta mit tegyen, tisztelegjen, avagy meghajoljon, végül pedig egy egészen mulatságos tánc kerekedett ki az ifjú tünde különös, kevert mozdulataiból.
- Fe… felség! Mélységesen sajnálom, nem tudtam, hogy… felnyergeljem az ön lovát is? – kérdezte dadogva, szegénykém homlokán gyöngyözött az izzadtság, pedig hozzá kellett szoknia a jelenlétünkhöz, hogyha a palota istállójában vállalt munkát. Ha tőlünk ennyire megijedt, mit fog tenni akkor, ha majd Enidnek kell előkészítenie egy lovat? Noha még sosem láttam lovagolni a hercegnőt, de nem gondoltam, hogy ne kerülne sor idővel arra is. Néha neki is kellett egy kicsit lazítani.
- Mit mondasz? Velünk tartotok? Gynvael is bizonyára élvezne egy vágtát a mezőkön.
Magamat is megleptem a kérdéssel. Általában nem igényeltem mások társaságát, könnyedén zavarba jöttem, főleg amikor nem is tudtam, hogy mit mondjak. A tanácskozások, tárgyalások könnyebbek voltak. Előre el tudtam tervezni, kihez hogyan közeledjek, mit mondjak nekik, hogy elérjem, amit akarjak. A fő különbség az volt, hogy Filavandreltől nem akartam egyáltalán semmit, a társaságomat egészen önzetlenül ajánlottam fel, leginkább annak a kedvéért, hogy ha egy irányba mennénk, akkor elkerüljük az egymás kínos kerülgetését. Utána eszembe jutott, hogy mennyivel jobb lett volna így, hogyha készülök valami uzsonnával, egy üveg borral, némi harapnivalóval, esetleg egy pokróccal, mert az mégis kellemesebb. Ám amint elképzeltem rájöttem, hogy az egészen úgy nézne ki, mint valami randevú, amit meg ha elpletykálna számos kellemetlen helyzetet szülne, ugyanis egyáltalán nem lett volna igaz… Nagyot sóhajtottam. Megint túlgondoltam mindent, ami időnként jól jött, mert figyeltem olyan dolgokra is, amire mások nem, ám hogyha arról volt szó, hogy normális kapcsolatokat teremtsek másokkal, akkor határozottan hátrányomra vált.


Aláfestőzene: Katt


Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Tumblr_pko68gFo4c1qhfclfo9_500
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. 29 Márc. - 12:00
Filavandrel aén Fidhail
Filavandrel aén Fidhail


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
13
Join date :
2020. Mar. 17.
Tartózkodási hely :
a jogos tünde földek (vagyis az egész kontinens)

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Ida Emean & Filavandrel

Mindig egészen elképesztett az a rémület, amely Ida Emean aép Sivney tekintetében pislákolt fel egy pillanatra olyankor, mikor valaki meglepte. Úgy hírlett a Hegyek Bölcsének ereje nem csak az aén seidhe között volt tiszteletre méltó, de a dh’oine varázslók is csak a nyomában kullogtak. Talán még az aén elle is félelemmel tekintett volna a nőre, ha valaha újra közénk szállnak.
Minden hatalma és hírneve ellenére azonban Enid legbizalmasabb tanácsadóját még ma is zavarba hozta bármiféle udvari formula. Mintha félt volna, hogy egy rosszul ejtett megszólítás vagy egy eltévesztett cím lerántja őt egy sötét, húsba maró szoros indákkal teli mélységbe.
- Magam is ugyanerre gondoltam. Gynvael még sosem vágtázott Dol Blathanna mezőin azóta, hogy az anyjával együtt elkergették.
Mintha meg akart volna erősíteni a szürke csődör hangosan fújtatott és hatalmas, hosszú pilláit tágra nyitva felém döntötte szögletes fejét. Nem voltam teljesen biztos benne az aén sevherne mire gondolt, amikor azt mondta illik hozzám. Ezelőtt a hegyekben szinte királyi jog volt a legegészségesebb, legkitartóbb ló, aki zokszó nélkül szelte át a hegyek kegyetlen, életre éhes gerincét de ezt a hagyományt évekkel ezelőtt elhagytam Dana Méadbh ajándékáért cserébe.
Persze a tündék emlékezete nem kopott olyan könnyen, mint az embereké. Ida Emean aép Sivney talán még mindig a Világperemi királynak látott, lovam tavaszi hótakaróhoz hasonló ragyogása csak emlékeztette a valamikori, ki nem érdemelt dicsőségre.
- Nem kell szabadkoznod, aén sevherne. Csak azok közé lehet éket verni szeretettel, akik közül hiányzik. Ha így van, talán jobb is úgy, ha nincs, nem ennyi fogja elszakítani tőlem a lovamat. – mosolyodtam el halványan. Lehet, hogy csupán én láttam ott is rejtett üzenetet, ahol csak őszinte rajongás volt. Talán Ida Emean tényleg csak szépnek látta Gynvaelt.
A lovászfiú habogására mélykék tekintetem felé fordult egy pillanatra, miközben hátrébb léptem a karámtól.
- Céadmil, Mirval aén Einic. Atyádtól hallottam, hogy átengedte neked a főlovász tisztségét.
A fiatal tünde egy pillanatra végképp összezavarodott, de végül csak bólintott.
- Igen, felség. Sajnos atyám nem érezte magát többé megfelelőnek.
Einic, Mirval apja több, mint hetven évig viselte a gondját Dol Blathanna ménesének a palotában, aztán később a hegyekben is, még ha együtt is kellett aludnia és éheznie velük. Alig néhány állat élte túl, a gondviselőjük pedig egy lábát és három ujját adta oda a fagynak és a betegségeknek. Bólintottam a fiúnak és elengedtem Gynvael kantárját, a lovász gondjaira bízva és közben visszafordultam a türelmesen várakozó aén sevherne felé.
- Örömmel venném, ha a társaságod lehetnék. – hajtottam meg a fejem.

Aláfestőzene: Katt


Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Unknown
Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. 30 Márc. - 19:07
Ida Emean aep Sivney
Ida Emean aep Sivney


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Join date :
2020. Mar. 19.
Tartózkodási hely :
Dol Blathanna

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Sage of the Mountain


Egészen megbotránkoztatott, hogy léteztek olyan szívtelen lények ezen a világon, akik elkergettek egy ilyen gyönyörűséget, mint amilyen Gynvael volt. Bizonyára a szülei is csodás állatok lehettek. Amikor születhetett még a dh’oinne uralta ezt a földet, de nem lehetett jó ura, és a parasztok a szépségre sem lehettek fogékonyak. Nem értettem az istennő hogyan ajándékozhatta meg őket a kegyével, önzetlenül, jóságosan… de talán pont ezért volt ő istennő és mi haladók, még ha hosszú élet is adatott meg nekünk.
- Elkergették… egy ilyen fantasztikus teremtményt… – végül megráztam a fejem. Nem akartam a hajdani királlyal borús dolgokról beszélgetni egy ilyen csodálatos napon. A szenvedést és a megpróbáltatásokat nem szabadott elfelejtenünk, de az volt a legjobb, amit tehettünk, hogy tanultunk belőle és többek lettünk általa. Ha valaki sokat mereng a múlton, azt elkezdi felemészteni, sajnos túlságosan jól ismertem azt az érzést. - Vidd ki akkor a mezőre, megérdemli, és a nép is megérdemli, hogy ilyen csoda aranyozza be a reggelüket. – mosolyodtam el végül.
A férfi okfejtésére pedig az a mosoly még melegebbé vált az arcomon.
- Bölcs vagy, Filavandrel, ahogy mindig. – mondtam, majd még egyszer végighúztam a tenyerem Gynvael orrán, és Dearghoz léptem, nehogy a saját kancám váljon féltékennyé. Ma nem volt kedvem a makrancossághoz.
Kicsit elszégyelltem magam, hogy a lovászfiúnak én még a nevét sem tudtam, nemhogy a történetét, vagy a családja történetét. Csak azokat ismertem, akik az én falumban éltek, és a többi aen sevherne-t. Mintha felosztottuk volna a tündéket egymás között, és mindenki csak a saját nyájával törődött volna. A király volt az, aki mindannyiunkra vigyázott, de még így is csodáltam, hogy számon tudott tartani mindenkit. Ez olyasmi volt, amire talán Enidnek is több figyelmet kellett volna fordítania, még ha őt rettenetesen lekötötte még mindig a külpolitika és hogy megvédje a frissen visszaszerzett földünket az ellenségtől.
- Részemről a megtiszteltetés. – válaszoltam, mikor elfogadta a suta ajánlatomat. Ameddig viszont felnyergelték a lovát, addig sem kellett volna feszengve és csöndesen ácsorogni, így hát megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem, ami az oldalamat fúrta. - Még mindig úgy gondoskodsz az egész népedről, mintha a gyermekeid lennének, pedig már senki sem várja ezt el tőled. Hogy csinálod?
Voltaképp sok féle módon lehetett értelmezni ezt a kérdés. Hogyan emlékezett mindenkire, hogyan ismert meg mindenkit, de legfőképp, hogyan élte meg, hogy bár még mindig királyként viselkedett, már nem volt az. Már csak élveznie kellett volna a megszerzett föld gyümölcseit, felelősség és kötelességek nélkül, ám ő mégis a maradás mellett döntött, és hogy segíteni fog valakit, aki végülis levette a fejéről a koronát.


Aláfestőzene: Katt



Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Tumblr_pko68gFo4c1qhfclfo9_500
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. 1 Ápr. - 22:11
Filavandrel aén Fidhail
Filavandrel aén Fidhail


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
13
Join date :
2020. Mar. 17.
Tartózkodási hely :
a jogos tünde földek (vagyis az egész kontinens)

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Ida Emean & Filavandrel

Az aén sevherne dícséretére halványan elmosolyodtam, épp csak ahogy a jég reped az első tavaszi hajnalon.
- Valamikor én is ezt hittem. De tényleg bölcs az, aki épp csak életben tart egy haldokló népet ínségben, kövek között?
Magamnak sem akartam beismerni mennyire mélyen érintett Enid an Gléanna határozott fellépése, bár teljesen másképp, mint azt sokan várták tőlem. Nem lettem féltékeny, nem akartam visszaragadni a koronám a hercegnő fejéről, csupán megrendült a saját magamba vetett hitem. Hogyan lehettem volna jó király, ha volt, aki nálam jobban terelte az aén seidhe sorsát. Én csak őrizgettem a lángot és néztem, ahogy napról napra halványodik, míg jött valaki, aki továbbadta és hatalmas, lobogó tűzzé növesztette. Magamnak sohasem ismertem volna ezt be, de Ida Emean aép Sivney előtt úgy tűnt még az én titkaim is áttörték a gondosan felépített gátat.
- Te mit gondolsz, aén sevherne? Te vagy talán az egyetlen, aki ítéletet mondhat felettem. Mit mondanának az istenek, ha még egyszer elébük járulhatnék?
Gondolatok közé veszve rendkívül udvariatlan módon könyökölve dőltem az istálló friss, még rugalmasan hajló karámjának és a nő Deargnak keresztelt, fiatal kancáját figyeltem.
- Ne haragudj, nem akarlak ilyen komoly kérdésekkel terhelni ilyen szép időben. Talán csak az istálló teszi. Tudtad, hogy ez az első része a palotának, amely egészen újonnan épült azután, hogy visszatértünk? – kérdeztem végigsimítva a simára csiszolt fán. – Fák a Kéklő-hegységből, lovak a helyi ménesekből akik Dol Blathanna mezőin nőttek erőssé. Kivéve az olyan öreg harcosokat, mint Gynvael. – simítottam meg lovam bosszúsan remegő orrát, miközben Mirval kantárt kötött a nyaka köré. – Mint te és én. Egy öreg hely fiatalokkal és visszatérőkkel, mintha két kor határán állna.
Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar. Valami elmúlik, valami elkezdődik.
Felemelkedtem és elléptem a karám oldalától, míg a lovász kivezette a két hátast az istálló előtti füves térre. Ida Emean kérdése ugyan rendkívül tapintatosan volt öltöztetve, de sokkal inkább vonatkozott a tetteim miértjére, mint a hogyanjára.
- Talán igaz, hogy senki nem várja el, hogy királyként viselkedjek, de ez nem vesz le a vállamról minden felelősséget. Tor Arann még mindig az otthonom, a Feleaorn-ház fejeként kötelességem ismerni azokat, akik felnéznek rám és szolgálnak nekem. Valójában sokkal egyszerűbb úgy foglalkoznom az aén seidhe problémáival, hogy nem kell a dh’oine királyságok kénye-kedvét is figyelnem, mint Enidnek.
Aláfestőzene: Katt


Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Unknown
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. 8 Ápr. - 11:34
Ida Emean aep Sivney
Ida Emean aep Sivney


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Join date :
2020. Mar. 19.
Tartózkodási hely :
Dol Blathanna

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Sage of the Mountain

Sokan azt hitték, hogy a bölcsek dolga volt ítéletet mondani mások cselekedete felett, mert egyedül ők rendelkeztek kellő tudással és éleslátással, hogy ezt megtehessék. Ám egy aen sevherne minél többet látott és minél többet értett, annál kevésbé érzett késztetést, hogy ítélkezzen. A körülmények befolyásolták mások tetteit és a világnézet, és ez volt az a pont, amelyben Enid és Filavandrel igazából különbözött. A volt királyunk hitt abban, hogy jobban voltunk az embereknél, és hogy ha olyanná válunk, mint ők, és elveszítjük önmagunkat akkor semmi értelme nem volt a győzelemnek. Talán meg sem fordult a fejében, hogy a dh’oinne módszereihez nyúljunk, mert annyira különböztünk tőlük. Filavandrel nem élt közöttük soha, ellentétben Francescával, nem tudta közelről tanulmányozni őket, a gondolkodásmódjukat és a módszereiket, így nem is juthatott volna arra a megoldásra, amely végső soron működött.
- Az istenek azt mondanák, hogy te megtetted, ami erődből telt és megőrizted a tündéket olyannak, amilyeneknek ők alkottak minket. A különbség közted és Enid között, hogy ő hajlandó volt az emberek háborújában úgy játszani, mintha maga is ember volna, mert ő jól ismerte ehhez a dh’oinne-t, neked viszont fontosabb volt, hogy az aen seidhe megőrizze a tünde értékeket az ínségben is. A világ kegyetlenségét és igazságtalanságát mutatja csupán, hogy végül Enid módszere adta vissza nekünk Dol Blathannát, a te nagyságod pedig ott látszik, hogy képes voltál letenni a koronád a nép érdekében. – ítéletet kért, hát kimondtam rá. Kicsit talán úgy hangzott, mintha elítéltem volna Enid módszereit, pedig ez nem volt igaz. A kezdetektől fogva én volt a leglelkesebb támogatója, mert nekem is fontosabb volt, hogy biztonságban éljünk legyen mit ennünk, legyen fedél a fejünk felett, mint a hagyományok, a becsület és a felsőbbrendűség szentimentális őrzését. Filavandrel akkor döntött volna rosszul, hogyha foggal-körömmel ragaszkodott volna ezekhez, de nem tette. Tudta mire volt szüksége a népünknek és ezért a saját büszkeségét is félre tudta tenni, mi más lehetet volna hát, min jó király, akire a történelem is így fog elmlékezni?
- Bármennyire is süthet a nap, önmagában nem tudja bevilágítani az elme sötét zugait és nem tudja eloszlatni a kétségek árnyait. – mondtam, miközben az istállót néztem. Nem tudtam, hogy ennyire új volt, de miután az emberek felégették a Virágok Völgyét, nehogy a kezünkre kerüljön bármi, amit ők alkottak, cseppet sem csodálkoztam rajta. Elölről kellett kezdenünk mindent, újjáépíteni, ami nem kőből volt. Még a királyi palota kertjét sem kímélték.
Halvány mosoly költözött az arcomra, mikor Filavandrel hozzánk hasonlította a lovardát. Valóban, mindketten öregek voltunk. Már nem számított, hogy ő egy-két évszázaddal többet élt meg, mint én, ilyen távlatokban ezek a különbségek elhalványodnak. Igaza volt, két kor határán álltunk, most valami új kezdődött el, amit pedig elkezdtünk felépíteni, azt már nem magunknak tettük.
- Az épületeink nagyobb része új, mint régi, hála az emberek pusztításának… de sajnos az aen seidhe fordítva van ezzel. A fiatal és a visszatérő tündéből kevesebb van, mint az új fákból. – jegyeztem meg keserűen, de ezt ő is tudta. Mi öregek fel tudjuk építeni az országunkat, a városainkat, de a népünket nem. Arra pont azok lennének képesek, akik még dühösek és folytatni akarják a háborút. Akik úgy érzik, Enid elárulta őket. Soha nem gondoltam, hogy egyszer ilyen súlyt fogok cipelni én is a vállaimon, de ezt már akkor magamra vettem, amikor a királynőnk mellé álltam és megesküdtem, hogy segíteni fogok neki, hogy újjászülethessünk.
Amikor Gynevael is elkészült, lendületesen pattantam fel Dearg hátára.
- Valakinek belülre is figyelnie kell. Még ha nem is várja el, jó, hogy Enid ebben számíthat rád. Sok minden nyomja a szívét így is. Vágta a folyóig? – kérdeztem, de alig vártam meg a választ, belemélyesztettem a sarkam Dearg véknyába, aki értve a jelzést boldogan nyerített fel, és nekiiramodott.
Aláfestőzene: Katt


Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Tumblr_pko68gFo4c1qhfclfo9_500
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. 12 Ápr. - 10:44
Filavandrel aén Fidhail
Filavandrel aén Fidhail


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
13
Join date :
2020. Mar. 17.
Tartózkodási hely :
a jogos tünde földek (vagyis az egész kontinens)

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Ida Emean & Filavandrel

Valaki egyszer azt mondta atyám tanácsosai közül, hogy a legbölcsebbek sosem foglalnak állást. Úgy tűnt Ida Emeán aép Sivney rendkívüli tehetséggel és talán gyakorlattal adott igazat mind nekem, mind Enidnek, mintha a két érték egyenlő lett volna a szemében. Mintha a makacs büszkeség, amivel megőriztem az aén seidhe-t a hegyek ormai között ugyanolyan jó lett volna, mint a politikai éleslátás, amivel a varázslónő kicsikarta az emberekből Dol Blathanna-t.
De csak úgy tűnt, ugyanis az utolsó szavaival mégis csak ítéletet mondott.
Az én nagyságom abban rejlett, hogy letettem a koronámat.
- Érdekes nagyság az, ami a lemondásban mutatkozik meg. – mosolyodtam el keserűen, aztán engedtem a lágy szellőnek, hogy elmossa rólam a gondokat. Senkit nem érdekelt egy bukott uralkodó keserűsége és egyébként is öreg voltam már ahhoz, hogy ilyen dolgok nyomasszanak. Felkapaszkodtam Gynvael nyergébe és hagytam, hogy izgatottan körbetáncolja a nála jóval fiatalabb Dearg-ot, miközben a tekintetemmel Ida Emeán szemét kerestem. – A nap nem, ez igaz. De a szél igen. A lovas füle mellett süvítő, vadul vágtató levegő, ahogy elmossa a világot, a múltat, de még az értelmet is. Akkor hát a folyóig, aén sevherne.
Természetesen Gynvael meg sem várta a parancsot, csak felszegte a fejét és ügetésben megindult az istálló kapuja felé. A karámon túl zöldellő, friss reggeli mezők látványa mintha megfiatalított volna lovat és lovasát is, így egy halk kacajjal az oldalához ütöttem a sarkamat és élveztem, ahogy elolvadhatunk a levegőben. Gynvael sudár, inas izmai mintha együtt vonaglottak volna az áramló széllel, patái szinte alig borzolták meg a füvet, szögletes feje pedig minduntalan követte az előtte vágtató fiatal kancát. Persze hiába volt a lelkesedés, Dearg jóval fürgébb volt így csak poroszkálhattunk a hátán ülő aén sevherne után.
Ahogy Ida Emeán mondta, a mennydörgő iram egy nyugodtan andalgó folyónál ért véget, aminek a partján vadászok mosták tisztára a hajnalban elejtett vadak bőrét és két-három gyerek kergetett színes békákat a nád között. Ritka látvány volt, még azután is, hogy visszatértünk a Virágok Völgyébe.
- Igazad van. – szólítottam meg Ida Emeán-t, mikor Gynvael lépésben megközelítette a nő lovát. – Túl sok az öreg és túl kevés a fiatal. Lehet, hogy csak meghalni jöttünk le a hegyekből. De legalább gyönyörű sírunk lesz, mielőtt az emberek visszavennék.
A parti vadászok tisztelgésére visszaintettem, bár nem voltam egészen biztos, hogy nekem szólt vagy az aén sevherne tekintélyének. Úgy tűnt akárhogy menekültünk vágtatva a problémák elől, az egész völgyben nem volt olyan talpalatnyi terület, ahol nem találtak ránk.
- De nem. Nem vagyok hajlandó elfogadni, ennyi szenvedés után. Minden nap úgy keltem a Kéklő-hegységben, hogy ez a gondolat kísértet. Minden nap úgy gondoltam az lesz az utolsó a tündéknek, aztán jött Enid, mint hajnal az éjszakára és meghazudtolt. Már pirkad, csak ki kell tartanunk.

Aláfestőzene: Katt



Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Unknown
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 17 Ápr. - 11:12
Ida Emean aep Sivney
Ida Emean aep Sivney


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Join date :
2020. Mar. 19.
Tartózkodási hely :
Dol Blathanna

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Sage of the Mountain


Kicsit rosszul éreztem magam, amiért nem sikerült úgy átadnom az üzenetet a szavaimmal, ahogy szerettem volna. Filavandrelnek értenie kellett volna, hogy a lemondás mekkora erőt kívánt, és hogy pont azért volt nagy uralkodó, mert a népe érdekeit a sajátja elé helyezte, ám ezen az utolsó cselekedetén kívül, egészen addig jó királya volt a tündéknek, és mindig megtette, ami erejéből telt. Sokszor azt is, ami erején felül állt. Felsóhajtottam. Úgy tűnt továbbra sem voltam a szavak tündéje.
Hagytam, hogy a gondokat elsöpörje a szél, és felolvassza a nap, amikor végül a lovaink nyergében elhagytuk az istállót. Dearg először ügetni kezdett, majd amikor megadtam neki a jelet, hogy gyorsíthat, azonnal vágtázni kezdett. A világ a zöld növények és a kék ég elmosódott, néha összefolyó pacáivá változott, a szél süvített a fülemben, és kicsit hűvössé is tette a reggelt. A szemem sarkából láttam, hogy Gynvael és Filavandrel igyekeztek lépést tartani velem, ám Dearg még ifjú volt, és ereje egyébként is a sebességében rejlett, így nem tudtak megelőzni minket. Az én titkom az volt, hogy meg sem próbáltam sem irányítani, sem visszafogni a lovamat, csak hagytam, hogy vágtázzon egy irányba úgy, ahogyan neki az jól esett. Csak akkor fogtam meg a kantárt, és húztam vissza picit, amikor a folyóhoz értünk. Reménykedtem benne, hogy egyedül leszünk itt, szinte meg is feledkeztem róla, hogy Dol Blathannában ismét elindult az élet, lakói pedig próbálták kialakítani a szokásaikat. A vadászok már visszatértek a hajnali hajtásról, az a kevés gyermek pedig, akik az utóbbi évtizedben születtek és áldás voltak a tünde nép számára most békében és önfeledten játszhattak a folyóparton. Talán ha feljebb haladtunk, akkor még asszonyokkal is találkozhattunk majd, akik a ruhákat mosták. visszaintettem a vadászoknak, bár mivel én nem ismertem őket, bizonyára a volt király előtt tisztelegtek. Lehet, hogy nekem is jobban, személyesebben meg kellett volna ismernem népünk minden egyes tagját, de azzal is tisztában voltam, hogy Enidnek, nekem és a Feleaorn ház fejének ki kellett egészítenünk egymást, akkor működhetett jól az országunk. Ha mindhárman egyszerre akartunk volna mindenhez érteni, akkor semmiben sem tudtunk volna igazán elmélyedni.
Lépésre fogtam Deargot, és hagytam, hogy Filavandrel és Gynvael mellénk érjenek.
- Reméltem, hogy nem te leszel az, aki feladja és beletörődik a lassú elmúlásunkba. – jegyeztem meg a szavaira. Még meg volt benne a küzdeni akarás, amire pedig hatalmas szükségünk volt. Nem kényelmesedhettünk el most sem, hogy legalább már otthonunk volt. - Enid szikra volt a kiszáradt fán, a remény, hogy tudunk tüzet gyújtani még, de a lángokat táplálni is kell. Nem egyetlen tünde lesz az egész fajunk megmentője, főleg, hogy túl sok lánc csavarodott a kezére. Megkötik az uralkodói szokások megköti őt a politika… minket azonban nem. – néztem fel a férfira sejtelmesen. - A túlélésünk kulcsa, hogy a fiataljaink hazatérjenek, és elhiggyék, hogy van itt jövőjük, hogy mindannyiunknak az az érdeke, hogy itt béke és stabilitás legyen. Be kell látniuk, hogy nem foglalhatjuk vissza egyszerre az egész kontinenst. Tudod, hogy kikre gondolok.
Túl sok fiatal tünde harcol még most is a scoia’tael zászlója alatt. Túl sokan harcolnak a dh’oinne-nal és hal meg vas által. Akik még képesek lennének családot alapítani, azoknak itt kell lenniük, de hogy nyomhatnák el a tüzet, ami a lelkükben él? Nem kényszeríthettük őket letelepedésre, ahogyan a nővéreinket sem arra, hogy tíz gyermeket szüljenek a hazáért. Abszurdumak hangzott, mégis erre volt most szükség. A másik út, amit még csak kutattam túlságosan nehéz volt, túl képlékeny, amire nem lehetett a jövőnket alapozni.
Aláfestőzene: Katt


Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Tumblr_pko68gFo4c1qhfclfo9_500
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 23 Ápr. - 10:39
Filavandrel aén Fidhail
Filavandrel aén Fidhail


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
13
Join date :
2020. Mar. 17.
Tartózkodási hely :
a jogos tünde földek (vagyis az egész kontinens)

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Ida Emean & Filavandrel

Természetesen tudtam ki rejlett – vagy sokkal inkább kik – Ida Emean romantikus, hősies köntösbe csomagolt panasza belsejében. Azok az oktondi, pattogó tűzzel égő fiatalok, akik nem voltak hajlandóak levonni évszázadok tanulságát csupán azért, mert az az öregek szájából érkezett. Azok a nyughatatlan ifjak, akik elutasították az idősek tanácsát, mert ide is az vezette a népünket.
- A scioa’tael. – mosolyodtam el hűvösen. – Mintha rajtuk függene minden aén seidhe tekintete, ők még sem veszik észre. Enid is üzent nekik, én is eléjük mentem, de hiába. Az a kevés, aki meghallgat épp arra elég, hogy mutatóban itthon legyenek.
Való igaz, hogy komoly politikai kérdés volt a háború végeztével a gerillák sorsa, ugyanis két horog is húzta Dol Blathanna vezetőjét miattuk. Egyrészt a józan ész és a nép érdeke, ami azt mondta vegyük őket védelmünkbe és hozzuk haza. Másrészt a politika és a dh’oine királyok hosszú sora, akik még ott érezték a szemük sarkában a kellemetlen tüskét, amit a Mókusok okoztak és kegyetlenül elvárták, hogy minden civilizált nemzet bűnözőnek bélyegezze őket.
Enid bárhogyan döntött a népéről mondott le, csupán a sebeket tudta kisebbíteni bármilyen cselszövéssel és fondorlattal.
- A cintrai béke óta Enidre feni a fogát minden izgágább scoia’tael, de még a legbékésebbek is lemondtak róla. A harminckét vrihedd tiszt halála ugyan megmentette a Virágok Völgyét, de elveszejtette az aén seidhe bizalmát a hercegnőjükben. És még ennyi szenvedés után sem hagyják a dh’oine királyok, hogy valami jót tegyen, helyette elvárják, hogy vadászatot hirdessen a sajátjai ellen, mint ők. Mintha azt mondanák, vagy emberek leszünk minden kicsinyes, undorító gonoszságával együtt, vagy elveszítjük mindenünket.
A mondandóm végére szinte megcsikordultak a fogaim, de egyetlen pillantás Ida Emean nyugodt tekintetére elég volt, hogy lecsillapítson. Nem lehettem indulatos, mert ugyanolyanná váltam volna, mint akiknek prédikáltam. Mint Toruviel és Isengrim, mint Yaevinn és az összes vérre szomjazó tünde kommandó Caedwyn fái között.
- Te hogy látod, aén sevherne, miféle kiút lehet ebből a csapdából? – kérdeztem a nőtől, noha nem reméltem, hogy egyszerű választ ad. Ha lett volna ilyen, már régen felfedi magát. Ha lett volna egyszerű megoldás, az emberek már nem diktálhattak volna semmilyen feltételt, semmilyen követelést és csak könyörögtek volna, hogy mi hagyjunk számukra egy talpalatnyi földet, ahol megpusztulhatnak.
De nem így volt. Az emberek a fejünkre nőttek a tétlenségünk miatt, és úgy tűnt az együttélés sem volt olyan út, ami nem szipolyozta ki a népünkből a maradék csepp életet is.
Nem volt igazad, vatt’ghern. Ahogy megmondtam.

Aláfestőzene: Katt



Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Unknown
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. 3 Május - 10:32
Ida Emean aep Sivney
Ida Emean aep Sivney


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
17
Join date :
2020. Mar. 19.
Tartózkodási hely :
Dol Blathanna

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Sage of the Mountain
7140d4277387c8932dc1ddd73529e8a1.jpg
Magamnak is hazudtam volna, hogyha azt mondom, hogy örömmel töltöttek el a fejlemények. Gyűlöltem, hogy a politika még egy ilyen csodálatos napot is képes volt beárnyékolni és hogy egyetlen egy napra sem szabadulhattunk a tehertől, ami a mi vállunkat is nyomta, még ha nem is olyan súlyosan, mint Enidét. Egy lépéssel előrébb jártunk így, hogy kiderült, a néhai királyunk már felvette a kapcsolatot a scoia’taellel, de egy felet vissza is léptünk amiatt, ahogyan fogadták őt. Bár nem próbálták meg lelőni, ez is valami volt.
Nem mondhattam azt sem, hogy hibáztattam őket. Olyan lépésre kényszerítettek minket, mintha le kellett volna mondanunk egy végtagunkról önként és dalolva, mintha vrihedd tisztek fejével együtt levágták volna egy karunkat vagy lábunkat. Azzal kellett nyugtatnunk magunkat, hogy ez volt az ára Dol Blathannának és a békének, de én is tudtam, hogy ez a béke csakis átmeneti lehetett. Amiben nem értettem egyet a mókusokkal, amit ők nem tudtak belátni, hogy egyszerűen rosszul választják meg a csata helyét és idejét.
- Két tűz között vagyunk, ez kétségtelen. – biccentettem a férfi szavaira, de könnyű és gyors megoldásom nekem sem volt, hiába tartottak bölcsnek. Eszembe jutottak Shaerrawedd rózsái, amiket még mindig gondoztam… és mint kiderült nem egyedül. Voltak közös értékeink és közös nyelvünk csak meg kellett tanulnunk használni azt, hogy ne csak megértsük egymást vele, de meg is tudjunk egyezni.
- Talán rosszul közelítjük meg ezt az egészet. Te és Enid a nagypolitika nyelvén beszéltek, hiszen ez a dolgotok. Vezetők próbálnak meggyőzni vezetőket, pedig végső soron, hogyha ők a határokon kívül maradnak a tünde nép nem lesz sokkal szegényebb. Jó lenne, hogyha Iorveth vagy Isengrim azt mondanák, hogy most azonnal hazajön az összes mókus ők pedig követnék a parancsot… de biztosan követnék? – felsóhajtottam. – Az egyéneket győzködni szélmalomharcnak tűnik, de lehet ez lesz a járható út. Az egyes tündék, a kis csapatok. Kialakítani velük valami kapcsolatot, hogy ne a parancsnokaik szemüvegén át lássanak minket. Enidnek sosem fognak megbocsájtani, vagy ha igen, az már késő lesz. Talán lesznek olyanok, akik belefáradtak a harcba és már csak békében szeretnének élni, csak a társaik nem hagyják őket, velük könnyű lesz. Mindenki másnak pedig azt kell mondanunk, hogy ez nem a harc vége, hanem egy taktikai visszavonulás, hogy erőt gyűjtsünk.
Voltak ötleteim, de mindegyik absztraktnak tűnt, megfoghatatlan, illékony délibábnak. Csak reménykedni tudtam benne, hogy el tudtam érni a szívüket, de ahhoz meg kellett nyitnom a sajátomat is, ami rémisztő volt. Mégis látniuk kellett, hogy nem különböztünk olyan sokban, sőt. Szomorú mosollyal néztem végig a mezőn. Ezt kellett volna értékelnünk, ameddig még a miénk volt, ameddig virágok borították vér helyett.
Aláfestőzene: Katt


Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Tumblr_pko68gFo4c1qhfclfo9_500
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 21 Május - 21:28
Filavandrel aén Fidhail
Filavandrel aén Fidhail


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
20
Reagok száma :
13
Join date :
2020. Mar. 17.
Tartózkodási hely :
a jogos tünde földek (vagyis az egész kontinens)

Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida



Ida Emean & Filavandrel


Reménykedtem benne, hogy az aén sevherne meglát valamit, amit sem én, sem Enid an Gleanna nem vettünk észre. Valamit, ami ott rejlett a fűszlakban, a fákról sarjadó levelek zöldjében vagy a csendesen csorgó patak vizében, ami feltárta magát Ida Emean-nak, mint egy könyv, amit csak ő látott.
De végül a válasz nem Dana Méadb teremtett világában rejlett, hanem a határainkon kívül körmük szakadtáig harcoló bolond ifjakban. Felemeltem az arcomat a szikrázó napfény felé, miközben a szavain gondolkodtam, de a válasz még rejtegette magát.
- A fiatalok eszméket követnek, aén sevherne, de nem hiszem, hogy ezt neked kell magyaráznom. Azt mondták te voltál az egyik, aki Aelirennt követve megpróbálta kiegyengetni a csorbát, ami a népünkön esett. Te is tudod, hogy Shaerrawedd Rózsája nélkül soha nem történt volna meg. Ne érts félre, nem a múltat akarom felhánytorgatni vagy elítélni bármit, azonban a múlt mindig tanítja a jövőt. A scoia'tael akkor fog hazatérni, ha egy láng lobban előttük, aki hazahozza őket. De sem Enid, sem én nem vagyunk már méltók erre a szerepre.
Iorveth és Isengrim. Különös fintor volt a sorstól, hogy Ida Emean épp ezt a két nevet említette, mintha mindenki tudta volna, hogy most már egyedül ők dönthettek a scoia'tael sorsáról.
- Gondolkodtam, aén sevherne és talán találtam egy utat, ami megszépítheti a jövőnket, de igen ingatag. Az emberek teljesen az ő világukká formálták a földet tengertől hegyekig, amiben az aén seidhe nem találja a helyét. Olyan csatát vívunk, amelyet eddig sosem makacsul nem vagyunk hajlandóak követni a szabályait, akárhány vereséget szenvedünk. Talán itt az ideje elfogadni, hogy a dh'oine királyok csak a saját játékukban győzhetőek le.
Szinte égette a nyelvem, ahogy beszéltem, de ki kellett mondanom. Annyiszor kellett tűrnöm már az életemben a népemért, annyiszor adtam oda mindenem, ez az egy már igazán nem számított.
- Nem vagyunk alantasabbak, mint az emberek, sem ostobábbak. Ha politikai akasztókötéllel kell küzdenünk, kész vagyok olyan csomót kötni, amelyből nincs kiút. A dh'oine is dölyfös faj, főleg az uralkodóik, lenézik Enid képességeit és úgy hiszik, bármit rásüthetnek. Elvárják tőle, hogy levadássza a saját népét, miközben úgy hiszik még ehhez is alkalmatlan. De ha az ő szemükben csak alantas lehet, miért ne szolgálhatná közben az aén seidhe érdekeit ezzel? Ha hazajönne minden scoia'tael és saját területükké nyilvánítanák a Virágok Völgyét, Enid pedig arra hivatkozna, hogy képtelen ellene tenni bármennyire is hajlandó, az ember királyok a saját csapdájukba esnek. Nem ismernék el, hogy egy tünde ilyen fondorlatos mód vezeti meg őket akkor sem, ha a körmük szakad a tiltakozásba, így pedig a scoia'tael azt tesz, amit csak jónak lát. Ehhez azonban az kell, hogy valaki hazahozza őket.

Aláfestőzene: Katt


Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Unknown
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. 4 Júl. - 14:50
Ajánlott tartalom




Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida Empty
Re: Va'esse deireádh aep eigean, va'esse eigh faidh'ar - Filavandrel & Ida

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Dol Blathanna-
Ugrás: