World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Latest?cb=20170716122041 Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete SwX5v3I Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. 22 Márc. - 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Claidim Aeld Hostirt
Today at 11:01


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Voharr
Yesterday at 22:01


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Axel Walardeb
Yesterday at 21:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Vengerbergi Yennefer
Yesterday at 20:11


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Lambert
Yesterday at 1:16


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Sionnaech aép Áitaerbith
Szer. 23 Szept. - 13:14


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Luna Smok
Kedd 22 Szept. - 16:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Friedrich Biberach
Kedd 22 Szept. - 15:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Aarau
Kedd 22 Szept. - 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Emptyby Condwiramurs
Kedd 22 Szept. - 12:30

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Vengerbergi Yennefer
Vengerbergi Yennefer


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
316
Reagok száma :
85
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Cintra, Bodrog

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete







Farkas vagyok

Kaer Morhen Farkasai & egy Holló

©️️️️️️️

Útjára engedtem a fekete mágusvércsét ― amit én csináltam ― a tekercsemmel, majd visszafordultam Cirihez. Azóta, hogy a nyomára bukkantam Ard Skellig-en, legfeljebb az elhagyatott viskó körüli erdőségekig mentünk.
― Így. A tekercsem olyan hamar célba ér, amennyire csak lehetséges. Már csak nekünk kell követnünk.
Rengeteget beszélgettünk Cirivel az elmúlt napokban. Fontos dolgokról. A Kontinens jövőjéről és Geraltról. És mindketten egyetértettünk abban, hogy ezekről a veszélyekről olyan hamar tudomást kell szereznie, amennyire csak lehet. Közelebb léptem az egérszürke hajú lányomhoz és lassú léptekkel körözni kezdtem körülötte. Halkan, megnyugtatóan duruzsoltam a néma csendben.  
― Hunyd be a szemed. Képzeld magad elé az erődöt. Az udvarát. A nedvességtől a kőfalon megtapadt mohát. A megszáradt fa repedéseit az ingán. Az istálló szagát. A büszke fenyvesek sziluettjét, ahogy kibontakoznak a köd takarásából. A szitáló, szemerkélő esőt, ami minden reggel betakarta Kaer Morhent.
Fontosnak tartottam, hogy ne csak az eszével tudja, hová megyünk. Azt szerettem volna, ha biztosan érzi. Ha az úticél helyett az emlékei vezérlik, úgy, ahogyan Ő emlékszik rájuk.
― Készen vagy? Akkor fogd meg a kezem.
Erre nem csupán azért volt szükség, mert a teleport másképpen nem működik. Azt reméltem ― bár utoljára Tér és Idő Úrnőjét szerettem volna lebecsülni ― ha mégis valami hiba csúszik a számításba ― Ard Skellig azért mégsincs Kaer Morhen szomszédságában ―  tudja, hogy itt vagyok. És hogy támogatom.
Tudom, hogy meg tudja csinálni.
― Vigyél minket haza, Ciri.

●●●

Ugyan a tavasz már felszántotta a völgy rideg hótakaróját és meglágyította az alatta kővé fagyott földet, Kaer Morhen-re még így is gyakorta ült undok, hideg és szürke köd. Egy ilyen borongós, nedves reggelen makacs, fekete vércse keveredett az erőd területére. Kitartóan zörgetett be az erőd különböző ablakain, látszólag egy ezüstösen ősz hajú vaják rutinját követve.
Amikor már senki nem bírja tovább a fekete madár türelmetlen sikoltozását, és a vaják mester úgy dönt, szembenéz a végzetével, az udvarra kilépve a madár kötelességtudóan a férfi vállára telepedett, és felborzolta fekete tollait.
Lábához erősítve tekercs pihent.
A tekercsnek orgona és egres illata volt.

„Drága Geralt!

Már azóta tervezem legújabb látogatásom a kaedweni farkas vajákok erődjébe, hogy Beauclair-ben volt szerencsém időzni. Sajnálatos módon azonban erre sosem nyílt alkalmam, halasztást nem tűrő politikai és egyéb ügyek végett. Megkíméllek ezek ad hoc kifejtésétől, különös tekintettel arra, hogy legtöbbjük megköveteli azt, hogy élő szóban fejtsem ki. Nem csupán Neked, hanem a Farkas erőd minden tagja számára.
A terveimet némiképpen felülírta ― teszem hozzá, a lehető legpozitívabban ― hogy Ard Skellig-en volt szerencsém utolérni lányunkat, Cirit. Tőle tudom, hogy Te előbb akadtál a nyomára ― merő véletlenségből ugyan ― mint én. Ennek apropóján fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem egyedül érkezem ― hanem Vele az oldalamon.
Bízom benne, hogy jöttünkről mindenkit megfelelően informálsz, és annak megfelelően jártok is el.

― A Te Yened”



Kaer Morhen || 457 szó

Megjegyzés: Az ötlet alapvetően az volna, hogy mindenkinek jár egy kör hangolódni, mielőtt ténylegesen megérkeznénk Cirivel. Az elgondolás szerint a továbbiakban körülbelül 1 hetes periódusokban haladna tovább a szál, de nem szeretném, ha ezt bárki teherként fogná fel. Aki ír, ír, aki nem, nem. Nincs mesélő, nem fogunk senkit "kimesélni", ha nagyon ügyes és kreatív vagy, még arra is van lehetőséged, hogy egy elmulasztott kört bepótolj magadnak. Sőt, még klikkekre is lehet szakadni. Jó játékot, egy hét múlva ugyanitt, ugyanekkor!




Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete 6X6zwTAmSHQGMjWo0rIdvE

Elillansz ― reggel jő az álom
Egres, orgona illata száll…
Álom tán a holló fürtök omló árja,
égkék szemekben könnyes csillogás
.


Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 27 Márc. - 13:51
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
77
Reagok száma :
68
Join date :
2019. Nov. 26.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Ritkán van alkalmam nyugodtan aludni, vagy Vesemir – Kaer Morhen önjelölt kőművesének – kalapácsolása vagy fűrészelése riaszt fel az igazak álmából, vagy Eskel verdesi azokat a rohadt, csattogós bábukat. Szerencsére Geralt most nem hozott magával „kellemes időtöltési kelléket”, avagy bármilyen fehérnépet, így legalább a kéjelgéseit kihúzhatjuk a listáról. Most mégis, ezek közül egy sem zargat, hanem egy kibaszott vércse üvöltözik és zörgeti az ablakokat már hajnalban.
-Valaki lője már ki azt a mocskos madarat! – kiabáltam a hálómból, de nem jött válasz. Inkább a fejemre húztam a szőrméket, hátha azzal kicsit csitítani tudom a kellemetlen hangot.
Alapból dugába dőlt ötlet volt, a többréteg takaró semmit sem segített. A kitartó szárnyas veszedelem, úgy érződött, hogy 100 decibeles erősséggel visítozik az ablakomnál és be kell valljam már a fájdalomküszöbömet feszegette. Nem bírtam tovább.
Úgy terveztem ma még kialszom magam és amint kiderül a nap útnak indulok, így is tovább maradtam már az erődben, mint szokásom. A hó elolvadt, már csak a latyak maradt, ami megkeseríti az utat, de ez legyen a legkevesebb.
Magamra öltöttem a tiszta ruháimat, amiket Vöröske olyan szorgalmasan kimosott nekem. Miután a kardjaim és az övemet is magamra csatoltam elindultam a nagyterembe már a számszeríjammal felfegyverkezve a kezemben. Eltökélten, duzzogva lépdeltem az orrom alatt halkan szitkozódva, hogy mennyire semmirekellők a többiek, mindent magamnak kell csinálnom.
Félúton járhattam mikor a madár elhallgatott.
-Akkor is kinyírom, ott pusztuljon meg! – morogtam és ha bárki mellett is elhaladtam míg az ajtóhoz értem, most nem vettem észre.
Kilépve megpillantottam az idilli jelentet, ahogy az öreg vállán ott pihen a bestia az meg vegyes érzelmekkel fejteget le a lábáról egy papírost. Leengedtem a fegyvert és inkább eltettem. A kíváncsiságom erősebb volt, mint a jelenlegi bosszúvágyam.
Próbáltam úgy közeledni, hogy rálátásom legyen a levél tartalmára.
-Szerelmeslevél egy őshódítástól? – kérdeztem ironikusan.


lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. 28 Márc. - 11:07
Eskel
Eskel


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
108
Reagok száma :
99
Join date :
2019. Mar. 13.
Tartózkodási hely :
mikor hol? télen Kaer Morhen

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



Eskel & A Falka @
Fáradtan támaszkodtam rá a vasvilla nyelére. Ezen az órán az istálló egy nyugalmas hely volt, az állatainkra ráfért a gondoskodás, néha határozottan úgy érzem, csak én származom állattartó családból, meg esetleg Wilkina. Mondjuk én se tudom biztosan, csupán nekem szokott kedvem meg affinitásom lenni hozzá, hogy megcsináljam az efféle nem túl szórakoztató, ellenben kötelező kuli munkát, mint a ganyéhordás, etetés, csutakolás. Szeretek egyedül, vagy nagyon szűk társaságban dolgozni. Van időm magamra, a gondolataimra, az elvileg nem is létező halovány érzéseimen való filozofálásra. Ráadásul még az itteni társaságot is kedveltem, szeretem a hátasokat, lovakat, szamarakat, öszvéreket. Akkor már inkább kijöttem hozzájuk hasznossá tenni magamat, ha már a meditáció sem jelentett pihenést, túl régóta húzódik ez a tél az ízlésemnek. Akkor meg már tegyem hasznossá magamat, nem?
Geralt testvér remek paripája, Keszeg azért még a mai napig meg tud lepni. Amikor beléptem az istálló előterére és megláttam a paripát békésen ácsorogni az istálló előtt egy komolyabb, télről maradt farakás tetején egyensúlyozva unottan nyammogni valami élelmiszert, hát én is megdermedtem lépés közben, majd tanácstalanul vakartam meg a tarkómat.
- Hát te, hogy az anyádba kerültél oda, Keszeg? - pislogtam elveszetten. Ugyan Geralt hátasa híresen kalandor kedvű, szeszélyes jószág volt, de azért meg tudott még lepni. Sóhajtva, óvatosan levezettem onnan, be a többi közé és igyekeztem ügyesebben kikötni. Reménytelen, úgy is elrágja, ha rájön a kalandozási vágy. Fáradt mosollyal megveregettem a pofáját.
Érdeklődve pillantottam végig a bent még egész nyugodtan álló lovakon. Vesemir nyugodt, halvérű paripája, Geralt örök kalandora, Lambert tüzes léptű, örökmozgó kis lova, a bölcs, jól tanított Ichear, a magányos, minden más fajtársával marakodó hátaslova a Keserű Farkasnak, na meg az én nyugodt természetű, súlyos léptű Skorpióm. Csak Kelpie hiányzik. Nem csak ő, a gazdája is. Jó lenne legalább a felét érteni, mi az Örök Tűz csodája folyik Geralt, Ciri, meg ha már ott tartunk, Yennefer körül. Bah.... Nem erre képeztek engem, kardforgató vagyok, nem pedig.... nem pedig mi az istennyila is? Mágus? Próféta? Félisten? Szörnyeteg? És ezen jelzők lassan mindhárom személlyel szabadon kombinálhatók. Utálom a talányokat, még jobban rühellem, ha nem értem, mi történik körülöttem. A vadászat izgalma, az persze más. Megszoktam, tudom milyen nyomokat keressek, hogy azonosítom az ellenséget, megtaláljam és legyőzzem. De ez az egész, ami mostanság történik, ez messze van attól, amire engem képeztek. Néha talán jobb sodródni az árral. Én legalább elmondhatom, hogy tudom kinek az oldalán kell csatába vetnem magam és azt is miért. Mert vagy testvér, vagy testvér számára fontos lény. Végül is ezzel, hogy ismerem az okokat előrébb vagyok a kontinens katonának nyolcvan százalékánál, nem? Szóval ne panaszkodj Eskel, inkább ganyézzál!
Elvigyorodva kaptam marokra a szerszámot és kezdtem ütemes munkába. Már nem sokáig maradok itthon, ha bárki akar valamit legfeljebb ha egy-két napja van erre, már nagyon hív a világ. Lemegyek idén is Cidarisba, az ottani meleg klíma mindig jót tesz a csontjaimnak és a közérzetemnek. De azt hiszem nem a szokásos úton, nem Aedirn felé kerülök, inkább Oxenfurton keresztül. Talán meglátogatom Shanit is. Nagyon... kedves lány. Említettem Geraltnak és valóban ismeri, de nem láttam a testvéremen, hogy különösebben lázba hozta volna a találkozásunk híre. Ami valahol remek hír, mert engem meg igen... Mármint... Ehh, egyedül dolgozom az istállóban, kit akarok átverni? A lovakat? Tetszik és kész. Elnyomtam egy vigyort, majd fogást váltottam a vasvellán, még jobban beleállva a munka dandárjába, ami gyorsan fogyott. Vidáman megpaskoltam a végén Skorpió méretes pofáját - majdnem akkora mint Lambertté, de szerencsére nem jártatja annyit - és mintegy magamnak biccentettem. Igen, Oxenfurt felé kerülök. Esetleg hazafelé is majd, ha... szóval ha esetleg Shani is jó szívvel emlékszik rám. A zsebemből elővadásztam két, a paripáknak való sütit és egyet Ichearnak, egyet meg Skorpiónak adtam.
- Tegnap szereztem Wilkinától. Csatában nyertem, úgy egyétek. Nagy csatában, ami azt illeti. Nekem sorom volt - mosolyogtam a két vidáman ropogtató jószágra, majd felfigyeltem az éles, ismétlődő madárrikoltásra. Kissé rekedtes hang, görbe csőr. Magas, trillázó és éles. Vércse? Netán sólyom? Vagy karvaly. Nem tökéletes a hang itt az istállóban. Az inkább különös, hogy nem hagyja abba. Ha egy ragadozó madár betéved is Kaer Morhen falai közé, rikolt kettőt, majd elreppen, hiszen látja az embereket, finom ösztönei megsúgják neki a veszélyt. Ez meglepően kitartó. A hangja kissé panaszos, de nem olyan verdeső, mint a csapdába esett állaté, vagy fájdalmas, mintha törött végtagja lenne. Inkább türelmetlen. Hmm.... Érdekes. És mivel negyed éve vagyunk a hó és a jég fogságában a kissé érdekes dolgokat is meg kell vizslatni, hátha nem hülyül meg egészen az ember a semmittevéstől. A munkával amúgy is végeztem. Gyorsan megmostam a kezemet és az arcomat a sarokban álló dézsából, majd a metszően hideg levegőben elindultam megnézni a madarat, hogy mi is folyik itt. Mire megérkeztem már elcsendesedett a jószág, ott ült békésen Vesemir vállán és előre nyújtotta a lábát, amelyre üzenet volt fűzve. Furcsa. Nem szoktak hírnökként ragadozó madarat használni. Karba font kezekkel álltam meg három lépésre az öregtől, várva hogy végezzen az olvasással. Közben biccentettem az épület felől érkező Lambertnek, aki viszonylag szúk tartományban látott ki a fejéből, kivételesen nem a belső sötétség okán, hanem erősen beszűkültek a látótér lehetősége. Szerintem őt a legszebb álmaiból verte fel a madár. Kezdem megkedvelni a kis tollas bestiát.

P.S.:Ide a jegyzet Mood: Isara
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. 28 Márc. - 12:10
Vendég
avatar

Vendég


Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete


Yennefer,

a Farkasok

& Geralt ©️️️️️️️️

A Lamberttel való, igencsak alkoholgőzösre sikeredett tretogori találkozásunk után úgy véltem, hogy jobb lesz idén hamar visszahúzódni Kaer Morhen falai közé.
Talán már elkezdte megenni a tettvágyamat a kor, vagy a visszatérésem utáni kóborlás nem ízlett már annyira, de úgy éreztem, hogy idén indokolt a korai visszavonulás az ódon és télen igen csak nehezen fűthető erőd ismerős falai közé.
Mint az úton megtudtam a Keszeg névvel együtt jár pár örökletes tulajdonság is, mivel az új hátasom is rendkívül hasonló tulajdonságokat mutatott, mint az amelyik a Ríviai pogrom idején lett gazdátlanná. Néha annak ellenére elkószált, hogy este alaposan kipányváztam és a lehető leglehetetlenebb helyekről ügetett elő, amikor meghallotta az unott füttyentést, amivel magamhoz hívtam.
Idén én voltam az első, aki először meglátta a kaedweni Farkas erődöt a a világot járó céhtársaim közül és bár szembetűnő változás nem történt azóta, hogy kialkudtam a királyi bérleményként való használatát, a sok udvaron felhalmozott építőanyag és habarcsalap, valamint Vesemir cementtől szürkéllő ábrázata megmutatta, hogy nem csináltam rossz vásárt azzal, hogy kialkudtam a nekkerfészek felszámolásáért az erőd bérlésének jogát.
Bár a múltkor viszonylag kevés időt töltöttem itt és a Lamberttel való találkozásom is elég kurta volt, most nem úsztam meg, hogy az öreg mesterem felfedezze a kibontott hajamban a fejem jobb oldalán elhelyezkedő fonott tincset, ami egy régi tünde hagyomány szerint azt jelöli, hogy többé már nem legényként kell rám tekinteni, mert a szívemet elígértem valakinek. Éreztem, hogy egymásnak ellent mondó érzelmek kavarodtak fel Vesemirben eme új információ birtokában, de egy hideg estén megesett forralt borozás közben megbeszéltük a dolgot és elmeséltem neki, hogy a Ciri utáni hajsza közben nagyon sok dolgot kellett átértékelnem és még többről kezdtem el teljesen másképp gondolkozni, mint annak előtte. Persze a házas vaják szóösszetétel olyan ritka, mint a fehér holló, de az öreg végül megbékélt a gondolattal, hogy a szedett-vetett kis családja egy igen vérmes hollóval is bővülni fog.
Lambert persze először körberöhögött, amikor megérkezett és tudomására jutott a hír, de miután gyorsan átgondolta a kis tretogori kocsmában megesett párbeszédünket leesett neki a tantusz és pár csípős megjegyzés kíséretében első útja Vesemir titkos vodka készletéhez vezetett és egy egész álló éjjel ittunk (inkább ő mint én) a nagy hír örömére, miközben gyakran kijelentette, hogy ugyan a Hős lovag címemre nem tart igényt, de a megüresedett Varázslónők nagy hódolója titulusomra elérendő életcélként tekint.
Eskel érkezésével már majdnem teljessé is vált a Farkasok ezen generációja, amit Lambert kezdeményezésére ismét csak Vesemir titkos alkoholkészletének nagy mértékű pusztításával ünnepeltünk meg. Az illuminált állapotban megfogant ötleteink között volt néhány olyan viszonylag könnyen kivitelezhető, mint lányok felhajtása a környező falvakból, de az olyan felvilágosult és részegen felettébb szórakoztatónak tűnő elgondolások, mint egy megaszkóp eltulajdonítása és a Páholy tagjaival való beszélgetés varázslónői jelenlét hiányában meghiúsultak.
Vesemir persze alaposan megmosta a fejünket mindkét alkalommal és hasznavehetetlen ingyenélőknek titulálva kizavart mindhármunkat az erődből, hogy a hideg reggeli levegő kitisztítsa a fejünket.
A viszontlátás öröme nem tartott örökké és néhány napon belül az unalom, a végeláthatatlan Gwent-játszmák és az erőd fenntartását érintő feladatok ellátásának gyorsan ismétlődő ciklusává vált, aminek monotonitását nem törte meg semmi.
Aztán egy nap egy vércse jelent meg. Erőszakos, akaratos, kitartó és szénfekete.
Bár e ragadozó madár nem ritka a környéken olyan színűt ritkán látni, mint ez. A vörösek gyakoribban nálunk és a viselkedése se éppen egy hagyományos vércsére utal.
Lassan pulzáló szívem néhány másodperc erejéig meglódul, ahogy rájövök mit jelent ennek az állatnak a feltűnése.
Bár több hónapja nem láttuk egymást és levelet se sűrűn váltottunk, de nem telik el nap, hogy ne Yennefer ölelése legyen az első és utolsó tudatos gondolatom. Egy ilyen makacs, egyértelműen mágikus hírnök pedig csak azt jelentheti, hogy közeleg a viszontlátás rég várt perce. Ezt az örömöt még azt sem tudja elhomályosítani, hogy Yen látogatása valószínűleg nem csak azt a célt szolgálja, hogy egy kárörvendő mosoly formájában gratuláljon Vesemirnek az apóssá váláshoz. Itt megint olyan dolgokról lesz szó, amik megint befolyásolják a világ sorsát.
Gyors léptekkel megyek Lambert után és az egyre gyorsuló lépéseim futássá válnak, így néhány méter után lehagyom kevésbé csiszolt modorú testvéremet.
Az udvaron Vesemir áll, vállán a madárral, kezében papírossal amin még mindig érzik az orgona és egres fakó illata.
Bár tisztelem az öreg nagymestert, de most minden önuralmamra szükségem van, hogy leküzdjem azt a zsigeri késztetést, hogy minden szó nélkül kimarjam a kezéből a papírost és mohón olvasni kezdjem a sorokat.
- Szabad? - kérdezem mentoromtól és kérően felé nyújtom a kezem
Ha ideadja a papírost, akkor óvatosan kigöngyölöm a lapot és elolvasom a jellegzetes hurkokkal formált finom ívű kézírást.
- Vendégeink érkeznek! Ciri hazatér és Yennefer meglátogat minket. - mondom a körém gyűlt falkatársaimnak - Eskel szedd rendbe Ciri szobáját, én foglalkozom a toronyszobával, ahol legutóbb Trisst szállásoltuk el. Vesemir rád bízhatom, hogy főzz valami kiadós ragut számukra?
Vilkasról és Wilkináról sem fogok megfeledkezni, de perpillat Lambertnek kell kiadnom a legfontosabb feladatot, ami a vendégeink fogadását illeti.
- Te csak szimplán tartsd a pofád. - nézek a józan ész önjelölt képviselőjére


Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. 28 Márc. - 18:48
Ciri
Ciri


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
67
Reagok száma :
61
Join date :
2018. Oct. 14.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



Hajnalban jött el a nőhöz.
Alig csókolta még a nap első sugara a tájat, de Cirilla már bundába burkolva ült a kandalló tüze mellett. Az ölében szövet találkozott fémmel. A kezében parányi, de szívós fogó. A jobbján kalapácsok, láncszemek és egyéb eszközök pihentek. Balján a penge, élezőkővel, kis dézsában vízzel s rongyokkal. A lány egyelőre semmihez nem nyúlt, ami picit is hangos lehetett volna. Yennefer a szomszéd szobában szendergett, felébreszteni pedig a világért sem akarta. Ő maga azonban képtelen volt aludni. Hogy is tehetné, mikor tegnap sikerült kihúznia az anyjából, hogy hova is készülnek ma. Az izgalom nem hagyott neki pár óránál több nyugalmat, s hamarost azon kapta magát, hogy a ruháját foltozza. A vastag bőrt ugyanis lyukak díszítették, míg a láncszemek, mellyel a vállát, a hónalját és a hasát védte itt-ott elpattantak. Előbb varrni kezdett, majd a fémet igyekezett a helyére pattintani. Hosszasan járt a keze, s bármennyire is kikezdte a bőrét, egy pillanatra sem állt meg. Lesúrolta a vért a bőrről, kifényesítette a láncot, majd mikor készen állt, felakasztotta a tűz mellé. Ahhoz képest, milyen régóta járta a szigetet, s mennyit ment a kontinensen, mielőtt visszatért Skelligére, ruhája kifogástalan állapotban volt. Éppígy a pengéje is. Kisurrant az ajtón, hogy hallótávon kívül fogjon az élezésnek, ám gyorsabban végzett, mint számított rá.
A lány megjavította a vértjét, fényessé és csillogóvá tette a kardját, a késeit s minden egyebét. Nem jelenhetek meg szakadt vértezetben az erődben, gondolta. Hogy nézne ki, ha úgy mennék haza, mint akit nekker fészekből rángattak elő? Ezek a gondolatok jártak a fejében, miközben lecsutakolta Kelpie-t. Nem volt számára megállás. Már Yennefer is felébredt, mikorra végzett a hátas ünnepivé varázslásával.

Lassan kúszott elő a nap. Borzalmasan vánszorgott elő, s Ciri ilyenkor értette meg, milyen hosszú idő egy órácska. Mert mikor nem akadt több teendője, – üvegcsékbe öntötte már az előző nap elkészített főzeteket is, – akkor bizony rémes tempót diktált az idő. Szerette volna előrébb lökni, de tudta, hogy a képességét nem használhatja ilyesmire. Türelemmel kellett lennie.
Mikor aztán eljött a pillanat, Cirilla kivezette a ház elé Kelpie-t. Ahogy figyelte az anyját a vércsével, elidőzött a tekintete. Persze most is rohannak, ahogy azt mindig teszik. Ezúttal mégis másképp festett előtte a történet. Szerette volna azt gondolni, hogy nem eshet többé bajuk, ám érezte, hogy efelől sosem lehet biztos. Magában bízhat meg a kardja erejében. Ha őket kellett védeni, még bennük sem lelhetett bizonyosságra. Azért nem, mert a szülei mindent eldobtak volna érte. Nem bízhatta rájuk a döntést efelől.
Kelpie az arcának dörgölte méretes ormányát, az egérszürke hajú lány pedig grimaszolva húzódott odébb, majd marokra kapta hátasa pofáját, mielőtt mélyen a szemébe nézett.
– Tudod, hogy ezt nem tartom szórakoztatónak. – Szűrte ki a levegőt frusztráltan. A varázslónő szakította félbe az eseményt.
Cirilla Fiona Elen Riannon olyasmit élt át ott helyben, amit nagyon régóta képtelen volt. Ahogy Yennefer magyarázni kezdett, az emlékek suhantak át az elméjén. Ott ült Nenneke mellett, Iolával, a Melitele templomban. A varázslatokat tanulta és az ereje kordában tartását. Felreptetett egy egész kalyibát. Aztán ezek az érzések lefelé indultak. Bizsergető köpenyként burkolták a vállát. A hátára omlott a gerince mellett a borzongás. Libabőrös lett a keze a bőrvért takarásában. Az oldalán a macskafejes vaják medál megrezzent. Érezte, ahogy ficánkolni kezd. Aztán a hasára vándorolt a remegés. A bordáitól a combjáig mindent átjárt valami hideg, mégis kellemes borsódzás. Az izgalom mindent legyűrő ereje.
Aztán az Yen kiejtette a következő szavakat, s mindez hirtelen felfelé indult. A homloka közepébe futott minden érzés, minden izgalom. Látta maga előtt a fenyvest, mely körülölelte az erődöt. A ködfátylat, mely ilyenkor elzárja a világ szeme elől. A Vágóhidat, melyet megannyi alkalommal lefutott. Az ingát, ahol Lambert mindig kioktatta. És látta őket.
Minden farkast, akivel valaha találkozott. Mindannyian ott álltak az erőd udvarán, ahol gyakorolni szoktak. Ahol mindig azzal az ostoba bábuval kellett vívnia. Félmosolyt rajzolt az arcára, s megragadta Kelpie gyeplőjét és Yennefer kezét.
– Egy lépéssel előtted járok. – Mosolygott a nőre, majd megnyílt a láthatatlan kapu. Egészen máshogy nézett ki, mint a varázslónők portáljai. Csak zöldes derengés látszódott előttük, melyen a villámok cikáztak keresztül. – Kapaszkodj. – Súgta Yennefernek, majd átléptek a kapun. Rövidebb idő volt, mint egy szívdobbanás, s a Skelligén vett levegő Kaer Morhenben került kifújásra. Akaratlanul is pislogtak, míg átlépték a tér furcsa görbületét. De Ciri tudta, hogy mi van ott. Mi történik abban a felfoghatatlanul parányi időben. Egyszer nyitva tartotta a szemét, s nem vágyott rá többet.

Aztán a szél másképp süvített a füle mellett. Hallotta, ahogy a fűszálak elhajlanak a lába alatt. Amiképp neszelni kezd a por, miképpen csak Kaer Morhen földje tud. Kinyílt a szeme, s egy pillanatra kiüresedett belül. Aztán a mérhetetlen csendet kellemes lángolás töltötte be. Elfojtott hangok törtek fel belőle, ahogy végighordozta a tekintetét a helyen. Látta a lovakat az istállóban, a várfalra vezető lépcsőket, a magas kőtornyokat. A vár legmagasabbra nyúló falait. Aztán megpillantotta az egybegyűlt társaságot. Ezer dolog rohant keresztül rajta, mintha lovak futnának a mezőn. Akár a halak a tengerben, ha nem háborgatja őket semmi. Emlékek úsztak a szeme elé, majd tűntek el, helyet adva másoknak, mielőtt azok is kiúsztak, aztán kezdődött az egész előröl.
Felkacagott, akár egy gyermek. Mert az is volt, s annak is érezte magát itt köztük. Futva indult a rajtakapott társaság felé, akik úgy álltak a vércsétől csaklizott pergamennel, mintha csak rút tervükön kapták volna rajta mindannyiukat. Talán így is volt. Talán épp a meglepetést rontották el egy másikkal, de mit sem számított. Ciri az örömtől kacarászva ugrott Vesemir nyakába, majd ahogy a lába talajt ért, két karjával magához rántott egy-egy öreg farkast. A jobbjával Lambertet, míg a ballal Eskelt szorította magához, s közben önfeledten nevetett. Csillogó szemmel engedte el aztán mindkettejüket. Átkarolta Wilkinát, fél kézzel a vörös sörénybe tűrt a lány tarkójánál, aztán eleresztette. Körbe forgott mosolyogva fogadva magába a látványt. Még azt  az ostoba szalmabábut is látta, a vödörrel a fején. De sokkal fontosabb volt, ami előtte állt. Mert bár az önuralomnak jelenleg igencsak híján volt, mégis megtartotta a legjobbat utoljára. Geralt sebhelyes arcára pillantott, majd gyermeki, már már kölyökmacskás mozdulatokkal karolta át a hóna alatt. A mellkasára hajtotta a fejét, és csak hallgatózott. A szívdobbanást várta, ami neki szól. Csakis neki.

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. 30 Márc. - 10:16
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
64
Reagok száma :
60
Join date :
2019. May. 05.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Farkas vagyok & Vilkas


Melegebb idők jöttek, s a hótorlaszok lassan, de biztosan elolvadtak Kaer Morhen meggyötört falai előtt. Kellemes idő támadt a vadászatra, hiszen egy falka farkast kell etetni, s jó lenne már valami főtt étket fogyasztani, ne csak az éléskamra sózott szalonnája, és szárított inas húsai legyenek az étlapon. Épp ez az elképzelés tartott engem ébren éjszaka, azonban már pár korty lecsúszott, mikor egyre jobb ötletnek tűnt, olyannyira, hogy Wilkinat is megkerestem vele.
Még csak az első kakasszó se törte meg a csendes hegyvidéket mikor, kikászálódtam az ágyból. A fekhelyemtől nem mesze elkészített vizesvödörnek jéghideg tartalmával locsoltam meg orcám. A szemeim körüli barázdák, még jobban összeráncolódtak a hideg érintésétől. A tegnapi kisüstitől, némi rosszullét gyötört, de próbáltam felvenni a hányingerrel a harcot. A kancsóból máris öntöttem magamnak, némi vizet, amellyel fellocsoltam száraz torkom, ráadásul egy kis darab kenyér is hever az éjjeliszekrényen, amely lenyomja a rosszullétért felelős itókát.
Kilépek a szobámból, majd óvatosan behúzom annak tölgyfából kirakott zárószerkezetét, mely panaszos nyikorgással csukódik mögöttem. A folyosóra kiérek, mi hűvös némaságba burkolózott, csak egy-két fáklyának a lobogását lehetett hallani, és a szellőt, mely az előbb említett tárgyból feltörő lángnyelveket cirógatta. Egy másik ajtóhoz lépek, melyet erősen megkopogtatok, a kövekkel kirakott folyosó falairól az ütések tompán visszhangoznak. Remélhetőleg senkit nem ébresztettem fel, csak azt, akit szándékomban állt.
Az udvaron várom a fogadottlányomat, felszerelkezve egy tiszafából készült hosszúíjjal, na meg pár hozzá való vesszővel. Emlékszek még a bűzlő csatatérre, na meg a katonára is, kinek görcsbemeredt karjából kitéptem az épségben maradt fegyvert. A feje egy tompa tárgytól, eltorzult, talán buzogány, vagy egy harcipöröly okozhatta a balszerencsés halálát, szerencse a szerencsétlenégben, hogy ellenlábasa tapasztalt volt, erős és pontos csapásától az íj tulajdonosa nem szenvedett. Csakis a ghoulok végeztek vele hanyag munkát, a bordáit szinte már csupaszra rágták, mikor rátaláltam. Ilyen ez…sokan nem foglalkoznak a bajtársaikkal, harcosaikkal, egyszerűen továbbállnak, és a környező falukra, vagy farmokra hagyják a piszkos munkát, vagy egy vajákra.
Mélyet szívok a fenyőgyanta, illetve a bükkfakéregtől átitatott levegőből, amely a hegységben terjengett. Már egy ideje rójuk a vadont, mikor egy nyomra lelek. Jó párat láttam út közben, de ez ígéretesnek tűnt. Friss volt, alig pár órás.
- Pata nyomok, keskenyek és kissé szabálytalanok…úgy tűnik itt nem messze leheveredett némi időre. – fedem fel a tűlevelekkel kirakott fekhelyet, a bőrkesztyűvel felvértezett ujjaimmal, pár száll sötétbarna szőrszálra is bukkanok. – Ez egy muflon lesz.
A hegyvidék, egyik legjellegzetesebb vadállata, viszont a húsa…nem mindenkinek nyerheti el a tetszését az erős fagyú íze miatt, viszont az éléskamra monoton tartalmához képest ez csemegének számít. A nyomokat követjük, s kifinomult érzékeinknek hála, a távolból már hallani lehet a magányos teremtmény apró neszeit. A helyezkedésünk tökéletes, hiszen érzem a borostámat fújó hideg szellőt.
- Épp szembeszélben vagyunk neki, ez tökéletes. – suttogom a mellettem lévőnek, majd finoman kibújtatom az ideget a vállamból. Az egyik vesszőt előhúzom, de úgy vélem jobb hogyha Wilkina lövi le az állatot. Átadom neki a fegyvert, s bízom képességeiben.
Hogyha sikerül lelőni az állatot, akkor szépen kizsigerelem azt, a nálam lévő tőrrel, majd a hátamra akasztom. Hogyha esetleg nem sikerülne a vadászat, akkor pedig nem okolom a leányom, talán legközelebb nagyobb szerencsénk lesz. Viszont hazafelé menet, még egy havasi nyúl is utunkba téved, amely ha úgy alakult kellemes második eséllyel kecsegtet.
Már vagy kétszáz lábra lehetünk a falaktól, mikor egy madár rikácsolására leszünk figyelmesek. Egy vércse lehet az, a kapun beérve szembesülünk is a látvánnyával, ahogy a rangidős vaják vállán ül. Vesemir úgy nézett ki, mint egy jó alaposan kitömött madárijesztő, mely csődöt mondott. A kósza gondolattól, némi pimasz mosoly ül az arcomon, mikor a többi farkashoz közelítek.
A ragut említve, már büszkve mosoly váltja az előbbit.
- Úgy érzem pont jókor voltunk, jó helyen. – mutattam rá az állatra, amelyet elejtettünk. Hirtelen egy menydörgés szerű hang zavarja meg a gyülekezőt. Egy portál nyílik nem messze tőlünk, és ki más, ha nem a nemrég említett leány lép ki belőle.


Jegyzet:Jegyzet helye

Zene: Bloodborne OST - Moonlit Melody#1







"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd 31 Márc. - 10:34
Vesemir
Vesemir


Kitüntetések :
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete A_fzve10Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Its_ca10
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
10
Join date :
2020. Feb. 22.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Volt valami vészjóslóan nyugodt ebben a borongós reggelben, de az öreg vaják még nem tudhatta, milyen kimenetele lesz a napnak. A reggeli, megszokott kimértséggel kikelés a tömör keretes magasított ágyból, a vad szelek süvítése, ahogy fütyülve fújnak be a vár romos falain, már rutinszerűek voltak, nem sejtettek semmi különösebbet. Felkelt és ugyanazokat a köröket kezdte róni az erődben, mint szinte egész télen.
Gondolatai Geralttal folytatott diskurzusa körül forogtak, amiben a Fehér Farkas bejelentette, hogy megállapodik, és nem is akárki mellett.
Geralt soha nem volt az a fajta, aki előnyben részesítette a nyugodt, már-már unalmasnak mondható helyzeteket. Látszik az eddigi életútján is, egyszerűen nem tud izgalmak nélkül megülni a valagán. Királyok, ármányok és mágiával átfűtött éjszakák. Várható és köztudott volt: a hollóhajú varázslónő jobban felcsigázza az érdeklődését, mint a drága Triss vagy eddig bármelyik olyan nőnemű egyén, akivel hosszabb ideig osztozkodott az ágya melegén, de állítom egyetlen lélek sem merte volna azt feltételezni, hogy ilyen mértéket ölt a kettejük kapcsolata. Amennyire meglepett a bejelentés, akkora kitörő örömmel fogadtam és a gratuláció mellé nem restelltem pálinkával is megünnepelni ezt a jeles alkalmat a kölykökkel. Tényleg egy igazi család lesznek. Yennefer, Geralt és a kis Ciri.
Míg az elhúzódó tél sokszor eltompítja az érzékeket, az ingerszegény környezet Vesemirnél kiélezte azokat. Ezért nem is tulajdonított nagyobb figyelmet a vércsének, amely a meghitt családról és Yennefer anyafiguraként tanúsított alkalmasságáról szóló gondolatait próbálta félbeszakítani a rikácsolásával, de mikor már az ablakokat kezdte zörgetni és pont arra amerre az ő reggeli útja tartott, kezdte sejteni, hogy valami fondorlatosság áll a háttérben. Kezeivel csípőjére tartva megpróbálta azt minél kijjebb tolni, remélve, hogy ezzel csökkentheti a derekára nyilalló erős fájdalmat aztán megindult az udvar felé.
Nem értette mit akar, vagy mi ijeszthetett meg egy ragadozó madarat annyira, hogy ilyen jajveszékelésbe kezdjen. A falak réseiben meghúzódott kisebb madarakat, ezzel pont, hogy még buzgóbb rejtőzködésre sarkalja, nem pedig kicsalogatja, ha esetleg rájuk fenné a csőrét.
Vesemir az udvar közepére ért és a fekete vércse aláereszkedett, majd a vállán megpihent. Lábát előre nyújtva jelezte, hogy értékes levelet szállít. Az öreg mester tudta mágikus hírnökkel van dolga, ezt nem a kiélezett érzékeinek, vagy a megfigyelőképességének köszönhette, hanem a medáljának, amely a nyakában úgy kezdett őrült táncot lejteni, mint akasztott ember a bitófán. Lefejtette a levelet és rögtön megcsapta az orrát a jellegzetes, ismerős orgonaillat.
Szóval ismét szerény hajlékunkban köszönthetjük, talán már mondhatom úgy, menyemet. Most megismerkedhet az egész farkas falkával és végre visszatér hozzánk a mi Cirink is.
Lambert csípős megjegyzésére Vesemir csak összeszorította a szemöldökét, aztán átadta Geraltnak a levelet, akinek arcán tisztán látszódott már a türelmetlenség.
-A legnagyobb örömmel, de friss hús kellene. A készleteket szinte feléltük, száraz, túlsózott hússal meg nem szívesen fogadnám a hazatérő lányainkat – elgondolkodva simított végig hüvelyk és mutatóujjával a bajszán.
Geralt megint nem tudta megállni, hogy ne intézzen Lamberthez valami gúnyos mondatot. Nem mintha a fiatal vaják nem érdemelte volna ki ezt a hangnemet, de mégsem kis szarosok már, hogy csak egymás cukkolásáról szóljon az életük. Az öreg elengedte volna más esetben a füle mellett az ilyet, de most szerette volna ő is, ha tartaná ehhez magát, még akkor is ha erre vajmi kevés esély van.
-Elég legyen! – próbálta elejét venni a kibontakozó vitának – Amit Geralt mondani akart – nézett szúrós tekintettel a fehér hajúra - a maga nyers modorával, az az volt; mindannyian reméljük, hogy kellő tisztelettel fogsz bánni Yenneferrel, főleg ezek után, hogy egy lesz közülünk.
A közeledő Vilkas vállán lógó állat látványára elmosolyodott.
-Úgy tűnik az egyik problémánk megoldódott. Már csak te maradtál Lambert...
A társaság háta mögött nagy erővel kezdett kavarogni a szél majd egy zöld portál nyílt és kilépett belőle Yennefer és Ciri. Vesemir ledöbbenésének helyét gyorsan átvette az önfeledt öröm. Ciri a nyakába ugrott ő pedig perdült vele egyet. A lány gyermeki kacaja széles mosolyt varázsolt az arcára és régmúlt emlékeket idézett fel benne. A kis csalafinta rosszaság minden csínytettét, az együtt elköltött ebédeket és vacsorákat és amikor először látta a kis tejfelesszájút sminkben. Ehhez képest, már kész nőként áll előtte.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. 1 Ápr. - 10:49
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
261
Reagok száma :
203
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



F
a
r
k
a
s

F
a
l
k
a
Álmomban közel sem voltam Kaer Morhen hideg kőfalaihoz. Közel sem volt a tél, vagy inkább már nyoma sem volt? Csak a meleget éreztem, mit a Nap ontott magából és Björn ölelése árasztott. Talán képzeletem játszik velem undok tréfát, de mintha most is ölelne.  Ebből a kellemes meleg ölelésből pedig mély tónusú kopogtatás vert fel. Mint akit számszeríjból lőttek ki, ültem fel ágyamon. ~A fene gondolta volna, hogy komolyan gondolja a vadászatot...~ Rázom meg fejem és fújok egy nagyot. A tegnap estém nekem jobban telt mint apának, azt leszámítva, hogy Eskel elvert egy sorral. Szerencsémre csupán két lósütim bánta, meg néhány érme. Végül megtörölve arcom nyújtózóm egyet és felállok az ágyról. A kis eszkábált mosdó edényhez sétálok és megmosom arcom. Ahogy a hideg víz az arcomba csapódik megborzongnom és végigfolyva nyakamon felegyenesedem. Megtörölközve felöltözöm és halk, rutinos léptekkel hagyom el szobám és sietek az udvarra ahol már apám vár. A folyosón teli talppal lépkedek, hogy minél kevésbé verjek zajt és ne ébresszem fel a többieket. Miközben felhelyezem a farkassal díszített számszeríjat a helyére mikor is apámnak ütközöm véletlen.
-Áucs, ne haragudj. - mosolygom rá mikor pedig feltekintek rá, valami furcsa. Valami nem olyan mint szokott lenni. Mikor pedig fürkésző pillantásom megtalálja az okot szóvá is teszem neki.
-Nem felejtetted el kikenni magad? - nézek rá érdeklődve, viszont szemei enyhén ködösek, mintha visszaemlékezne. Sajnos arca komor, így nem tudom eldönteni kellemes vagy épp kellemetlen gondolatok azok, melyek most lefoglalják. Amíg a vadonban sétálunk igyekszem minden illatot és neszt elkülöníteni egymástól. Természetesen vannak, amiket egyáltalán nem lehet, mint például ami minden farkast jellemez. Az a furcsa és kellemes hegyekre jellemző illat. Még szerencse, hogy apa éberebb, mint én, így megpillantja azt az ösvényt, ami még friss. Elemzésére biccentek és vele szinkronban azonosítom a jószágot. Talán az egyik legjellegzetesebb patás ami ezeken a területeken járkálhat. Némi idegességgel, mint mikor gyerekként elkísértem egy-egy ilyen alkalomra, lépdelek egészen addig, amíg meg nem pillantjuk a teremtményt.Lepetten veszem át tőle az íjat és a vesszőt. Figyelmesen helyezem az idegre és feszítem meg az erős eszközt. Benntartom a levegőm, míg célzok, majd elengedve az ideget már csak a toll süvítését halljuk és egy keservesebb hangot, mit az állat adott ki. Több apróbb levegővétel után lépek apám mellé, ki már a nyúzásával és zsigerelésével foglalatoskodik, majd segítem a hátára helyezni. Visszafele menet a nyúl, ki utunkat keresztezte az én övemen lóg, semmit nem fog kárba veszni ennyi éhes száj jelenlétében.
A vár közelében éles vijjogás keltette fel érdeklődésem és valamivel gyorsítok lépteimen, hogy utána járhassak ennek a lénynek a mibenlétében. Általában egy ragadozó sem tölt sok időt a környéken. Beérve azonnal megpillantom a díszes társaságot, Lambert álmos képét, Eskel egyfajta elégedett mosolyát, Gerált és Vesemir komoly ábrázatát. Apa is mellénk ér, majd mosolyogva tekintek körbe. Jó lesz újra látni Ciri-t. A gondolatom után egy varázsütésre megjelent egy portál melyből Ciri és egy fekete hajú nő lépett ki. Látva Ciri örömét az én ajkamra is mosoly húzódik, majd ahogy vörös lomboncomba túr üdvözlésként megölelem, majd engedem is tovább. Jó újra látni és vele együtt kacagni, de van egy kellemetlen rossz előérzetem.


Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 2 Ápr. - 18:14
Vengerbergi Yennefer
Vengerbergi Yennefer


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
316
Reagok száma :
85
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Cintra, Bodrog

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete







Farkas vagyok

Partybusz

©️️️️️️️

Egyetlen szívdobbanás, ha beletelt, míg Ard Skelligről átléptünk Cirivel Kaer Morhenbe, de azalatt az idő alatt valahogyan, valamiért jobban meg tudtam érteni Geralt portálok iránti olthatatlan, viszont annál szenvedélyesebb gyűlöletét. Ciri portálja ugyanis minden volt, csak nem megszokott, átlagos, illetve mindennapos.
Alig léptünk ki a portálból Kaer Morhen udvarának repedezett macskaköveire, meleg elégedettség töltött el. Olyan, amilyet utoljára Vengerbergben éreztem. Amilyen akkor szokta eltölteni az embert, amikor egy hosszúra nyúlt munkanap után végre hazatér az otthona biztonságába. Hagytam, hogy Ciri a kezemet elengedve előre rohanjon üdvözölni a fogadásunkra egybegyűlt vajákokat. Addig én végigmértem az erődöt. Azt az erődöt, ami Ciri emlékeiben élt.
A pajkos szél kedves dallamot fütyült a kőfalak vájataiban, megpengette a fölénk magasodó rengeteg büszke fenyőinek tűleveleit. Ismertem ezt a dallamot, gondoltam magamban. Amikor először, és eleddig utoljára itt jártam, akkor is épp ezt a nótát játszotta a szél.
Hagytam elég időt Cirinek, és a benne élő gyermeknek ― mert hát minden tiltakozása ellenére mégis csak az volt ― hogy alaposan megszeretgesse a gyermekkora óta nem látott vajákokat, mielőtt büszke, mégsem hivalkodó léptekkel magam is a társasághoz léptem volna, hogy egyesével, időt és energiát nem sajnálva köszöntsek mindenkit.
― Jó újra látni, Vesemir ― döntöttem meg a derekam kissé, a tiszteletadás jeleként, nem túl nőiesen.
Tudtam, hogy az ilyesmi nem való ebbe az erődbe.
― Látom, jól szolgál az egészséged, mint mindig. Semmi ficam? Rándulás?
Elsősorban nem azért jöttem, hogy fizioterápiának vessem alá Kaer Morhen legvénebb farkasát, de ha gyötörte a köszvény, legalább tudta, hogy számíthat rám. És a mágiámra.
Továbbléptem Lambert elé.
― Kit látnak szemeim? Csak nem a kontinens legjobb képű vajákja? ― tettem játékosan csípőre a kezem Lambert előtt. ― Minden bizonnyal te lehetsz Lambert. Sokat hallottam rólad Geralttól. Többnyire csak rosszat vagy perverzet.
A híre, meg amit Geralttól tudok, előtte járt. Bármennyire is állítólag a lehető legrosszabb húrokon tudott néha játszani a férfi, megnyugvással töltött el, hogy egymás idegeinek játékos húzása idén nem marad el.
― Triss üdvözöl. ― teszem még hozzá kifürkészhetetlen pillantással.
Csak hogy érezze, a szerető csipkelődés szól belőlem, egy egészen melegre sikerült mosoly után neki is biccentek, mielőtt továbbállok.
Egészen Kaer Morhen Szürke Farkasa, Eskel elébe.
― Jobban nézel ki annál, mint mikor utoljára láttalak. ― mosolyogtam rá meglepően melegen. Tisztelettel. Úgy, ahogy arra a barátra szokás, akinek az életed köszönheted.
― Remélem, azóta semmi komplikáció nem volt a bordáiddal.
Lágyan megérintettem a vállát, ahogy elhaladok mellette, mielőtt Geralt elébe állnék.
― Kedvesem ― érintem meg szerető, cirógató mozdulattal az arcát, s így vettem észre, hogy bizony a Fehér Farkasnak szimbolikus tünde hajfonat van a hajában.
Ettől szigorúra cakkozott ajkaim szerelmes mosolyra görbülnek. Az én hajamban is van egy apró, nem túl feltűnő fonat, amit a viharos, egybecsavarodó, hollófekete fürtök hűen palástolnak. De ez mit sem változtat a tényen, hogy ott van.
Ujjaim az arcáról átsiklottak a tarkójára és odahúztam magam egy tömör, de annál forróbb és szerelmesebb csókra. Nem csak a többi farkast és Cirit nem láttam már nagyon régen. Az az idő is egy örökkévalóságnak tűnt, ami Corinne Tilly álomfejtése óta eltelt.
Nem húzom-nyújtom senki idejét egy vén varázslónő és egy koros farkas ősrégi szerelmével, amilyen hamar jött, olyan hamar meg is szakítom azt a csókot.
― Később mindent hallani szeretnék. Novigradtól mostanáig. ― intézem még hozzá meleg, búgó hangon, aztán az utolsó két farkashoz lépek.
Egyszerre hidegen és érdeklődve mérem őket végig, kíváncsian karba téve a kezem. Valahogy kilógnak a sorból, gondoltam magamban. Mindenkit, aki ma elénk jött a belső udvarra, régről, Ciri előttről jól ismerek, de ez a kettő teljesen idegen számomra. Mint kimaradt részletek egy fontos könyvből. Geralttól azonban tudok egy-két dolgot. A férfi korosnak tűnik, bár valamivel fiatalabbnak, mint Geralt és a többi farkas. A nő fiatal, bár Cirinél idősebb. Tehát még zöldfülű. Egy bizonyos kor alatt a vajákok mindig zöldfülűek.
― Vilkas és Wilkina, ha nem tévedek ― hangomban nyoma sem volt a többi farkasnak alanyi jogon járó előzékenységnek, melegségnek, vagy épp csipkelődésnek; csak szigorú és rideg udvariasságnak ― Úgy sejtem, még nem találkoztunk. A nevem Yennefer, Vengerbergből, Geralt kedvese és Ciri anyja vagyok. Ennél többet aligha kell tudnotok. A többire úgyis rájöttök magatok. Örvendek a szerencsének. ― mondtam, holott minden vonásom az ellenkezőjéről tanúskodott.
Ezen a ponton szemrevételeztem a muflont, amit feltételezhetően Vilkasék ejtettek.
― Kiváló, látom, készültetek a fogadásunkra. Farkaséhes vagyok.
Nekik is járt részemről egy tisztelettudó bólintás, majd elléptem tőlük, hogy egyben megszólíthassam a vadászattól bűzlő falkát.
― Szeretném ezúton is megköszönni mindannyiótoknak, hogy fogadtatok bennünket. Tudom, nem adtam elég időt arra, hogy lélekben mind felkészüljetek a jöttünkre, de valamelyest bennünket is sürget az idő. Ugyan nem annyira, hogy ne jusson lakomára, jó italra, srófra és gwentre. Javaslom, ma éjjel még mind mulassunk és örüljünk egymásnak. Holnap pedig rátérhetünk az érkezésünk okaira.

Kaer Morhen || 818 szó

Megjegyzés: És újra itt vagyunk! Igyekeztem úgy megkomponálni a reagot, hogy mindenkinek jusson egy szeletke, amire reagálni tud. Kérdés-kérés esetén itt vagyok, mint mindig. Jó játékot, egy hét múlva ugyanitt, ugyanekkor!




Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete 6X6zwTAmSHQGMjWo0rIdvE

Elillansz ― reggel jő az álom
Egres, orgona illata száll…
Álom tán a holló fürtök omló árja,
égkék szemekben könnyes csillogás
.


Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 3 Ápr. - 23:04
Vendég
avatar

Vendég


Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete


Yennefer,

a Farkasok

& Geralt ©️️️️️️️️


Szinte látni vélem, ahogy Lambert arcán megrándulnak az izmok, felvillan a szeme és csípős replikára húzódik a szája a nem túl finoman megfogalmazott kérésem hallatán. Ismerem őt, tudom, hogy a nyersesség a lételeme, de mint minden magán racionális és egyenes embernek valló egyén, ő sem kedveli, ha a saját főztjét tálalják fel neki és inkább adni, mint kapni szereti a vitriolos megjegyzéseket.
Vesemir persze gyorsan elejét veszi a szóváltásnak.
Majdnem elfog a nosztalgia érzése, ahogy a vén mentorunk vén farkas módjára morran ránk, mint pimasz kölykökre és egy lassú szívdobbanásnyi időre megint annak a vajákkölöyknek érzem magamat, akinek az első álnév ötletét egy lekicsinylő horkanás keretében vétózta meg a már akkor is őszülő pótapja.
- Valami ilyesmire gondoltam. - válaszolok teljes nyugalommal Vesemir korholására
Fűzhetném tovább a szavakat, de nem teszem. Az öreg vaják szavai remélhetőleg fényt gyújtottak a józan ész hangjának kopaszodó homlokában, én pedig nem vagyok már tejfeles szájú kölyök, hogy ilyen harsány módon juttassam kifejezésre mennyire vagyok férfi.
Úgy tűnik Vilkas és Wilkina már kivették a részüket a készülődésből, legalábbis a Vilkas hátára szíjazott termetes muflon kibelezett teteme azt mutatja, hogy nem volt eredménytelen a mai portyájuk az erőd körüli erdőségekben.
Pár másodpercnyi várakozás után az udvar levegőjének mozgásában éles változás áll be. Nem tudom, hogy a többiek érzik-e a tér és idő meghajlásának előjelét, de mire a tudatomig eljut, hogy mi ez mit is jelent, a zöldes színű villanásban megjelenik életem két legfontosabb nője.
Az orgona és egres illata szinte egyből betölti az érzékeny orromat és tudom, hogy ez nem illúzió. Pár pillanat múlva a karjaimba zárhatom őt több hónapnyi várakozás után.
Ciri láttán is megdobban a szívem. Rég láttam ennyire felszabadultan, ennyire gyerekien viselkedni és már majdnem várom is, hogy Lambert vagy Eskel elzavarja gyakorolni.
Csak kósza gondolatként fut át az agyamon, hogy milyen ellentmondásos dolog az, hogy egy térmágiától majdnem betegesen ódzkodó vaják egy olyan lányt nevelt fel, aki a vérében hordozza a távolság és idő leküzdésének leghatékonyabb módját.
Olyan gyorsan érkeztek, hogy még annak sincs ideje rendesen az eszembe villannia, hogy nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy Yen ne találjon meg a toronyszobában lévő ágyban egy-két vörösesbarna hajszálat.
Megelőlegeztük egymásnak a sírig tartó köteléket, de a múlt hibáit és az erős önérzet egy robbanékony elegyet tud alkotni.
Megemberelem magamat és megvárom, amíg Ciri, majd Yennefer is végig köszönti a többi Farkast.
A lányom kisgyermek módjára bújik hozzám fejét a mellkasomra hajtva és úgy szorít magához, mintha most tudta volna meg, hogy életben vagyok.
Örömmel zárom a karjaimba, majd miután egy atyai csókot nyomok a homlokára több szívdobbanásnyi ideig csak állunk összeölelkezve.
- Végre hazatértél! - nézek a smaragdszín szemekbe, miközben kisöprök pár egérszürke hajszálat az arcából
Yen gyengéd érintésére megugrik a szívem és egyből az ibolyaszín szemekbe nézek, miközben a karjaim óvatosan fonódnak a dereka közé.
Csókkal üdvözöl.
Olyan csókkal, ami egy gesztusban többet mesél el, mint Kökörcsin összes rólunk költött balladája. Röpke, tömör esszencsiája annak a több évtizednyi érzelemnek és szenvedélynek, aminek kezdete az utolsó kívánságom volt, de a küzdelmek, a viharos összekapások és végül a Ciri iránt érzett szülői érzelmek erősebb kötelékké formálták, mint amit bármilyen mágia vagy dzsinn létre tudna hozni.
- Nem leszek olyan szórakoztató, mint tudjuk ki, de mindent megteszek, hogy jól szórakozz a beszámolón. - nézek az ibolyaszín szemekbe kedvesen egy csak Yennefer számára fenntartott mosollyal
Miután Yen kibontakozott az ölelésemből, a számára még ismeretlen két Farkashoz fordul és határozott első benyomásban részesíti Vilkas és Wilkinát.
Próbálom kifejezéstelen arccal végig nézni a jelenetet, de a lelkem mélyén egyszerre szórakoztat, hogy mennyire kifejezésre juttatni a dominanciáját a két testvéremmel szemben.
Yent a tettekkel lehet meggyőzni és Kaer Morhen másik apa-lánya párosának meg kell találnia majd az alkalmat, hogy bizonyítsák a menyasszonyomnak, hogy mennyit érnek.
- Akkor lássunk is neki a készülődésnek. - veszem át szót - A Gwent ráér, előbb adjunk enni valamit a lányainknak.

Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. 5 Ápr. - 0:34
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
77
Reagok száma :
68
Join date :
2019. Nov. 26.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Kis idő után, ahogy kitisztult a tudatom és a látásom is, észrevettem a Vesemirtől nem túl messze álló Eskelt és Geralt Parancsnokot is. Ennyit arról, hogy a Fehér „Farkas” nem hozott társat a kéjelgéshez. A francokat nem, csak postán jön. Yennefer még annyira nem is érdekelne, eddig sem nagyon ugráltam, hogy találkozhassak vele, de Ciri miatt kitolom az indulásom dátumát pár nappal későbbre.
A beszólása nem maradhatott el, a vénember meg még rá is kontrázott. Mintha körülbelül házicselédek lennénk, úgy osztogatta a feladatokat. A többiek meg még örömmel is vették. Az egyik takarítónő, a másik meg szakács lesz. De számomra tartogatta a legfontosabb feladatot… hogy fogjam be a pofám…
A szemöldököm akaratlanul is rángatózott egyet és már beindultak a fogaskerekek a fejemben egy csípős visszavágásra fókuszálva. A tata már idejekorán megpróbálta félbeszakította az élcelődésünket, így szinte ügyet sem vetettem a felszólítására, talán csak annyira, hogy kicsit visszafogottabb voltam.
-Csak nem félsz, hogy elcsábítom? – mosolyogtam – Ne aggódj, nem akarok luksógor lenni veled.
Nehezedtem az egyik lábamra, bár az előbbi kijelentésem már lehet rég nem állja meg a helyét. Valahogy az Eskel, Geralt, Vilkas széria ilyen mindent meghágósra sikeredett. Eskel a szukkubuszokkal, Vilkasnak édes mindegy mi, az előttem álló, a levél illatától beszipózott falfejűtől meg már valószínűleg a kontinens boldog boldogtalanja elkapott valamit, mert bármerre is jár, úgy mártogatja a lőcsöt a nőkben, mint én a kenyeret egy kiadós friss pörköltben. Mi immunisak vagyunk rá, de a fürdés az kivételes luxus hidegebb időkben.  
Vártam, hogy képes lesz-e fittyet hányni az intőszóra, vagy behódol és annyiban hagyja a dolgot. Bár mindkét végletből én kerülnék ki nyertesen, mert mint azt már megszokhatta, jobb, ha annyiban hagyja a dolgot, még mielőtt oda szúrok, ahol a legjobban fáj. Ha valaha vesztettem is egy szóváltásban, akkor az vagy azért volt, mert odáig fajult a dolog, hogy már én is azt mondtam, a következő mondat tényleg túl ízléstelen lett volna, vagy a részegségtől már a nyelvem nem pörgött és nem tudtam értelmes szavakat formálni.
Az előbb füllentettem egyet, mert igenis kíváncsi vagyok erre az orgonaillatú fehérnépre, aki ennyi félrelépést képes volt elnézni, annak ellenére, hogy hallásból olyan nőnek tűnik, aki foggal körömmel kűzd azért, ami jár neki. A végén mondjuk meg is szerezte. Elég jól az ujja köré csavarta a nagy hőst, nemsokára lagzi lesz. Remélem lesznek jelen olyan lányok is, akikhez Geraltnak ÚGY nem volt köze, Yennefer más barátnői érdekelnének, mint azt ki is fejtettem az elmúlt éjjelek egyikén. De ha minden kötél szakad, akkor az én papnőcském lesz a plusz egyem, hadd irigykedjenek a skelligei szőke szépségre. Közben bólintottam Vilkasnak és Vöröskének is, akik úgy tűnik vadászatból tértek vissza.
Még felocsúdni sem volt időnk a bejelentésből, de mögöttünk már egy szokatlan zöld portálból elő is lépett a két vendégünk. Cirit meglátva egy tőlem eléggé szokatlan, kedves mosoly kúszott az arcomra és ahogy magához szorított én is erősen átöleltem. Teljesen megváltozott, felnőtt a kis hercegnő.
Ugyanazzal a mosollyal figyeltem ahogy a többieket is üdvözli, de amint a tekintetem a fekete hajú nőre tévedt, rögtön más arckifejezésre váltottam.
Szépnek szép, de nem valami nagy szám, Randgír közelébe se érhet és Geralt vele van teljesen eltelve. Ez a tömény, kellemetlen orgona és egres illat meg számomra kimondottan orrfacsaró.
Fürkésztem értetlenkedve, miközben Vesemirrel beszélt, majd meglepődve tapasztaltam, hogy az illatozó nőszemély nem sajnálja az időt arra, hogy engem is köszöntsön, a maga módján. A hangján szinte tapintható volt a tömör irónia és lenézés.
-Szintúgy főboszi, én is csak rosszat vagy perverzet hallottam rólad. – maró gúnnyal húztam mosolyra a számat.
Geralt vagy sopánkodott miatta, vagy a kalandjaikkal hencegett. Nekem kimondottan a djinnes félholtas esetük volt a kedvencem. Az alkohol könnyen oldja a nyelvet és talán nem is emlékszik rá, hogy a fehér sirállyal kevert koktélok után, mikről beszélt nekünk.
-Oh, ne fáradj, Geralt már átadta.
Ha Őfelsége csúnyán akar játszani, akkor állok elébe.


lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd 7 Ápr. - 19:55
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
261
Reagok száma :
203
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



F
a
r
k
a
s

F
a
l
k
a
Amint a többiekhez érünk, fogadom a köszönéseket és ugyan csak egy biccentéssel viszonozom. Mikor pedig a portál megnyílt, talán egy pillanatra újra felelőtlen gyerek voltam, legalábbis amíg Ciri-t öleltem és ő engem. Jó újra látni a kistestvért. Ezt az aranyos egérszürke hajú lányt, ki veszedelmesebb mint itt bármelyikünk. Vagy talán mégsem? Az orromba kúszik az orgona és piszke tömény illata, egy tüsszentést igyekszem visszafogni, hiszen mégis csak illetlenség bárkit is arcon tüsszenteni. Nehéz elképzelni, hogy Geralt-ot nem zavarja, de ez már az ő dolga. Egyfajta irigységgel tölt el, hogy ő a szeretett férfival lehet, az enyém meg Melitelee meg Freyja háta mögött valamerre.
Mégis jó látni ahogy a falka többi tagját üdvözli, majd ahogy hozzánk lép enyhén megdöntöm fejem.
-Részemről a szerencse. - mosolygom rá kedvesen. Nem azért mert hülye lennék, vagy balga, csupán így gondolom helyesnek. Még ha ez a másik fél testtartásából nem is ez sugárzik. ~"Szíve mint az ékszer, mely nyakát övezi, kemény akár a gyémánt, szenvtelen, élesebb az obszidiánnál, s megsebez..." No lám Kökörcsin, most nem lódítottál olyan hatalmasat.~ Tudom hol a helyem a ranglétrán, nem kell sulykolnia. Valahogy viszont az sem lep meg, hogy megtanította Geralt-ot villával enni a csirkét. Számomra egy lehetetlen kihívás lenne.
Amint Geralt átveszi a szót bólintok majd megdörzsölöm állkapcsom szegletét a fülem alatt. Sült vagy pörkölt, sült vagy pörkölt... Vacillálok a két elkészítési módon majd végül a pörkölt mellett döntök. Mielőtt Lambert rám szólna, hogy cseréljem le a gyakorló kardot fakanálra, megemelem kezem.
-Enyém a konyha! - mosolyogva hajtom le fejem mellé. Ha jól emlékszem, csak jól le kell hártyázni, meg faggyúzni, hogy ne legyen annyira faggyú íze.


Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 9 Ápr. - 11:22
Eskel
Eskel


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
108
Reagok száma :
99
Join date :
2019. Mar. 13.
Tartózkodási hely :
mikor hol? télen Kaer Morhen

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



Eskel & A Falka @
Nocsak! A legkisebbb farkas hazatér a hosszú vadászatról, hogy megmutassa, megáll a saját lábain és a fogai kellően élesek? Ahhoz képest, hogy elviekben már régen a fene se tudja, hol is kéne legyen, nem rossz teljesítmény. Igaz, Geraltnak meg a halálhírét hozták el és pont olyan pofátlan, mint kölyökkorunk óta mindig is volt. Valahogy némely közeli ismerősöm, falkatársam akadt, akiknek a dolgait már meg sem próbáltam követni. Majd szólnak ha agyon kell verni egy unatkozó pokolfajzatot vagy eltévedt kísértetet, vagy tenni kell valamit, amihez értek. Momentán takarítani. Nem volt éppen ellenemre, sosem húzódoztam a munkától, az már jobban zavart, hogy Geralt testvérnek még azt a bizonyos "légy már szíves, dögölj meg" részt is sikerült lehagynia, de ez alkalommal nem reagáltam le. Mégiscsak a legkisebb hugiról volt szó, na meg az öreg Vesemirnél se akartam rángatni a bajuszt most egy jóképű veszekedéssel. Csupán karba font kezekkel, kurtán biccentettem. Végül is megértem valahol. Elvégre én is hasonlóan reagálnék, ha Shani erre tévedne. Mi meg úgyis találkozunk még a gyakorló páston Fehér Farkas. Szerintem ez alkalommal valami bikacsököt választok.
Cirilla szobájában nagyjából azóta senki nem járt, hogy a lányka távozott. Mostanra egész szép rétegben ülheti meg a por, amolyan igazi asztma pokol. Végül is, minél előbb elkezdem, annál hamarabb leszek kész. Már készültem megfordulni és távozni a dolgomra, amikor viszont a medálom olyat rándult, hogy azt hittem helyben eltöri a nyakamat, a tér és idő ősöreg kárpitszövete pedig a szemünk előtt hasadt fel. Azt a rothadt.... ha ilyen hasonlatokat használok, vagy a fogadott lányommal kell óvatosabban italozni, vagy keríteni most egy cseresznyés vodkát. Normális esetben mindenesetre nem mindennapi esemény volt, engem azért kevésbé lepett meg, mintha büszkén lovagoltak volna egy-gy seprűnyélen az érkezők, mint a gyerekmesés tisztességes boszorkáihoz illik. Mondjuk vasorruk sincs, ami ha jól emlékezem még évszázad homályába, gyerekkoromban őszinte csalódás volt. Két érkező volt a valóság-hasadékon át, egy elegáns, sötét hajú hölgy és... egy lokális tornádó. A hamuszín hajú lány ruganyosan vetődött előre, karkulcsba rántotta a nyakamat, a másikkal Lambertet tépte magához fültől-fülig vigyorogva. Őszintén szólva még az én vastépte ajkam sarkában is megjelent egy apró mosoly, lapockái között megpaskolva viszonoztam a gesztust.
- Csak hazaevett a rosseb látogatóba, kis csikasz? - mosolyogtam utána, ahogy már száguldott is tovább. Csendes derűvel figyeltem, mindaddig, míg Yennefer hozzám nem lépett.
Ő azért némileg visszafogottabban és elegánsabban viselkedett, mint nevelt lányunk, de mondjuk meg is lepett volna, ha önfeledten elkezd ugrándozni, mint egy nőstény kecske, ami most szabadult az egresbokorból. Az illata belekúszott az orromba, de ellenálltam a késztetésnek, hogy elfintorodjak. Valószínűleg sohasem fogom igazán megszeretni Yennefert, ehhez én túl egyszerű jellem vagyok, de tisztelni mindig is tiszteltem, a kikimóra fészek óta pedig különösen. A testvér választásába pedig amúgy sem állt szándékomban belepofázni, az Lambert reszortja. A munkamegosztás működik a falkában is. A falkában, aminek része immár az ibolyaszemű hölgyemény is. Legalábbis valami olyasmi. Kezet nyújtottam, ahogy elém lépett. Ha elfogadta a parolámat, akkor harcos módra a könyöke alá szorítottam jobbomat, bal tenyeremet pedig pár másodpercre az ő jobb vállára helyeztem, ha nem is hosszan, de régi katonaszokás szerint olyanok között, akik bajtársak voltak már a csatatéren. A magunk módján ez ránk is igaz. Kénsárga szemeim állták nyíltan az ibolya tüzét.
- Csinos vagy, mint általában, ha nem óriásrovarokkal vagy gólemekkel veszekszel - válaszoltam tőlem telhetően a bókra bókkal. A szóvirágok nem az én területem, de állítólag a szándék a fontos. - Üdvözöllek Kaer Moren szép történelmet maga mögött tudó romhalmazában. Az éjszaka hideg, a nappal nedves, a bútor többnyire szuvas, az étel tábori ellátmány jellegű, a huzattal pedig nem tudunk mit csinálni, de tapasztalataink szerint a vodka mindegyiket megoldja és abból akad még jó pár hordóval - intettem körbe apró mosollyal. majd félre léptem az útjából, hogy folytathassa az üdvözlést a számára bizonyára leglényegesebb személlyel. Egyelőre mondjuk még egész visszafogottan viselkedtek. Vilkas és Wilkina kissé másabb köszöntőt kapott, no de majd megismeri őket. Velünk se indult e másként.
Az ifjú farkas rögtön magára vállalta a főzés-sütés tudományának gyakorlását, ami nem egy hátrány, főleg mert nem rám bízták ezt a szép, öreg anyajuhot. Híres volt a keadweni módra készült sültem. Világszerte ismert étel. Kaedwen rengeteg észak erdőséggel bír, hogy a seregét vadhússal nagy mértékben élelmezze. A tábor körülményekre jellemző azonban a hirtelen, gyorsan, kapkodva való ételkészítés és hát nem egy királyi konyha. A hús többnyire kívül szenes, belül félnyers és véres. Éhes ember nem válogat, katona főleg nem. De az én tudományom e téren nagyjából eddig terjed. Amondó vagyok, mindenki jobban jár a hugicánkkal. Újfent összefontam a karjaim a mellemen és biccentettem.
- Rendben van. Nekem őfelsége a nagyherceg - intettem a fejemmel Geralt felé - Ciri szobáját adta ki takarítani, amiben el kell ismerni, van némi igaza. Ha jól láttam Lambert főzött ki magának az útjára kötöző gyolcsot és rongyot, szóval törölgetőrongy van - megálltam, hogy ne vigyorogjak. - Ha végeztem megyek a nagyterembe én is. Egy fertályórája még volt pár üveg cseresznyés vodka, ha akkor már nem jut belőle egy korty se, megverem Lambertet. Úgyis ő volt - tettem hozzá és sarkon fordultam a vállamra kapva egy a fal mellett felejtett seprűt. Lássunk munkához.

P.S.:Ide a jegyzet Mood: Isara
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 10 Ápr. - 12:24
Vesemir
Vesemir


Kitüntetések :
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete A_fzve10Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Its_ca10
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
10
Join date :
2020. Feb. 22.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

A tanító ráncai látszatra egy csöppet talán mélyültek ahogy meghallotta Lambert különlegesen fülsértő hangját az intése ellenére. A fiatal beképzelt vajáktól jó modort és szótlanságot várni olyan, mint örömlány lába közt liliomot keresni.  Gondolhatta volna, a szép szó nem lesz elég, ha régen a nadrágszíj sem tudta jobb belátásra bírni a fekete bárányt.
-Régebben Eskellel és Geralttal is voltak gondok, de Melitelére mondom! Nem ennyi! – morogta az orra alatt.
Mély farkasmorgással és egy kézlegyintéssel rájuk hagyta a dolgot, ha akarják játsszák le. Neki már nincs kedve, se ereje a sihedereket terelgetni a békességre. Amíg nem fajul el az évődésük és nem fordul át hadakozássá, addig játszadozhatnak.
Miután Ciri körbeölelte a családot Vesemir a közeledő nőhöz fordult. Az asszony hollófekete haja ezüstösen verte vissza a reggeli nap sugarait. Fekete-fehér öltözéke elegáns volt és rendezett, akárcsak személyisége. Yennefer elismert notabilitásnak számít, olyannak, amely Kaer Morhen roskadozó falai között ritkán fordul meg. Mindig szívélyesen fogadta a varázslónőt, de mikor megfeledkezett magáról és a vajákok ügyeibe akart beleszólni, volt hogy méregették tudásukat és tapasztalataikat. A memóriája még nem kopott meg annyira, hogy ne tudná szóról-szóra recitálni az összes ilyen atrocitásukat.
-Yennefer, üdvözöllek ismét Kaer Morhenben. Mindig öröm látni. Hadd legyek az első, aki gratulál a köteléketekhez, leányom! – magához ölelte a vékony, de törékenynek cseppet sem nevezhető nőt. A meghajlás nem neki való, na meg az ő dereka nem hajladozik már annyira és szívesebben kerül közelebb egy csinos hölgyhöz, mintsem a földhöz.
-Oh, kedveském, tudod hogy van ez. Az én koromban már csoda lenne, ha nem fájna mindenem. Geralt ügyes alkujával végre nekiállhattunk a felújításnak. De amint láthatod is, nem igen halad. Ha az ízületeim nem akadályoznának…
Megfogta jobb könyökét, még rá is játszva a szörnyű szenvedésre. Várta, a varázslónő esetleg felajánlja a mágiájának gyógyító erejét. Persze ha az még segíteni tud öreg csontjain.
Érdes tekintettel figyelte, hogyan üdvözli a többieket. Az első, akihez volt szerencséje odalépni, Lambert volt. Yennefer hangja édesebb volt a méznél, de metsző az irgalmatlan gúnytól. Ezt való a szóharcos is megérezte, ezért visszavágott neki, ám meglepően finoman. A fiatal vaják alapból elviselhetetlen és nem is olyan rég még történt vele valami, amitől a szokásosnál is mérgesebben csatlakozott köreikhez. Mégis felettébb visszafogott volt.
Ezután a sebhelyes farkas következett. Kissé kikerekedtek a szemei a tanítványa szavait hallva. Nem volt titok, hogy a vár tényleg ramaty állapotban van, de azt hitte legalább Eskel értékeli, hogy van otthonuk.
-Akad, igen, de már nem olyan sok. Hiszen vedeltek, mint a lovak! A vár meg olyan amilyen, de legalább a mienk! – vetette oda félvállról amint elsétált mellettük.
A köszöntést melyet Geraltnak tartogatott, a vén vaják nem akarta végig nézni, így Cirihez sétált. A lány mosolya és csilingelő kacaja, mintha soha nem akart volna végéhez érni.
-Hadd nézzelek!
Megfogta az egyik kezét és megpörgette, hogy szemügyre vehesse.
Izmos karok és lábak, majdnem annyira, mint a másik lányunké. Pedig Ciri nem esett át a mutáción. Az arca pedig…
-Miféle szörny hagyott ilyen nyomot rajtad gyermekem? – kérdezte miközben hüvelykujját végighúzta a lány szeménél lévő, mély sebhelyen.
Wilkina bejelentette, hogy rá a konyha vár. Mivel Geralt alapból Vesemirt kérte meg valami étel elkészítésére, így adott volt, hogy vele tart. Már csak azt kell eldönteniük, miféle fejedelmi fogásokat főzzenek, melyek méltóak egy ilyen mérvű ünnepléshez.
-Ne csak itt az udvaron ácsorogjunk, fáradjunk beljebb!
Mutatott az ajtó felé aztán Vilkashoz sétált kinyújtva a karját az elejtett vadért.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 10 Ápr. - 20:12
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
64
Reagok száma :
60
Join date :
2019. May. 05.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Farkas vagyok & Vilkas

A vadászat sikerrel zárult, ahogyan annak lennie kell, még büszke is voltam a lányomra, hiszen szép lövéssel terítette le a vadat. Az állatnak a fölösleges részeit, én szépen és alaposan eltávolítottam, csakis a máját hagytam meg a belsőségekből, az ad némi ízt a pörköltnek, viszont vigyázni kell vele, hiszen gyorsan romlásnak indul, a nem felhasznált húst is tartósítani kell majd, vagy szárítással, vagy pedig sózással. Egy praktika eszembe jutott, még, ahogy a nagyvilágban jártam-keltem, hogy sokan a nyergük alá rakták a húst, és a lóból kiszökő izzadság, illetve só, tartósította azt, valamint puhította az utazás közben. Nem rossz praktika, főleg akkor nem, ha az ember nomád életet él.
Szépen haladtunk visszafelé, és furcsálltam is a tumultust, mely az udvaron időzött, ráadásul az a madár még érdekesebb volt, egy mágiával létrehozott vércse. A hátamon végigfutó érzésbe beleborzongok, amit a felszabaduló portál ereje idéz elő. Két nem sok évvel eltérő korú nő téved közénk, habár tudom, hogy Yennefer jóval idősebb, hiszen a varázslók szinte örökké fiatalok maradhatnak, a kinézetük manipulálásával. Na de Cirir, ha nem lenne az egérszürke haja, mellyel kirí a tömegből, fel se ismerném. Na, de térjünk vissza az idősebbik érkezőre, ki éppen felénk tart, miután mindenkihez volt egy szép, vagy éppen szurkálódó mondandója. Mi üdvözlésünk sokban különbözött a többiekétől, kissé rideg, és merev volt, a bizalomnak semmi jele. Nem igazán érintett meg, én is távolságtartó vagyok, igaz Geralt jól ismeri, de számomra ez nem sokat jelent. Ott van például Kökörcsin, rá nem lehet igaz a mondás, miszerint ,,Geralt barátai, az én barátaim’’ roppant idegesítő teremtés, de azért meg lehet tűrni.
- Örvendek, más sokat hallottam kegyedről. – teszem meg én is a tiszteletkört, és nem mutatom ki a fogam fehérjét, azzal, hogy némaságba burkolózok. Valószínűleg innentől fogva, amúgy is egyre gyakoribb látogatója lesz Kaer Morhen-ben…szóval jobb a békesség.
Wilkina szorgalmas része a csapatnak, hogy a főzést rögvest magára vállalja. Talán az étkek iránti szenvedély tőlem ragadt rá. Régen rengeteget főztem rá, és emlékszek, mindig ott sürgölődött körülöttem, na meg ő volt a kis kuktám, ki összedarabolta a zöldségeket, meg előkészítette a húst. Azok voltak aztán a szép idők. Jó picit nosztalgiázni, gondolkozok is rajta, miszerint vele megyek.
Vesemir melegszívű beinvitálásának nem tud senki sem ellenállni, ezért szépen komótosan beballagok, persze nem vagyok egy barbár mocsárlakó, így a hölgyeket előre engedem. Vesemir-re furcsán tekintek, amint kezeivel felém nyúl. Csak pár pillanat elteltével jön a felismerés, mit is akar tőlem, és akkor jövök rá, hogy a hús még mindig nálam van. Teljesen meg is feledkeztem már az elejtett vadakról. Hátat fordítottam neki, hogy könnyedén levehesse róla a muflonra, már alig emlékeztető inakból, és izomból összetákolt húshalmazt.
- Egy valamirevaló felest én is lecsapok veletek, utána megyek segédkezni Wilkinanak. - jelentem be, majd az egyik padozat szélét rögvest elfoglalom, hogy később ne kelljen miattam senkinek felállnia. A viseletes agyagból készített poharakat összeszedem, melyek még nem törtünk el, majd mindenki elé tettem egy darabot. Vesemir arra tanított, hogy a vendégeknek a legjobb jár mindenből, szóval én eszerint is cselekedtem, meg amúgy is kéznél volt az Eskel által említett nedű. A cseresznyés vodka, kitöltötte az üres poharakat, és bódító illatát, már az első öntésnél lehetett észlelni.
- Igyunk a Ciri és Yennefer egészségére, én azt mondom! – emelem meg poharam, és nyújtom azt koccintásra. Jegyzet:Jegyzet helye

Zene: Bloodborne OST - Moonlit Melody#1







"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. 11 Ápr. - 6:45
Ciri
Ciri


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
67
Reagok száma :
61
Join date :
2018. Oct. 14.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



Hazatért.
Az az egy volt csak biztos, ahogy megérezte a levegőt maga körül, a por ropogását a talpa alatt. Hazajött, s ez kiszorított belőle mindent, ami eddig nyomasztotta. Gyerek volt ismét. Vesemir ölelése, ahogy megpörgette a levegőben, maga volt a boldogság megtestesülése. A vajáklány hazajött. Ezt pedig mindenkinek tudtára adta egy-egy öleléssel, s látta Lambert arcára felkúszni az őszinte mosolyt. Nem szólt, csak egy gúnyosabb mosolyt dobott felé. Nem akarta a büszkeségét eltaposni, mégsem hagyhatta jelzés nélkül. Látom, hogy hiányoztam, üzente a vigyor. Ezt pedig Eskel hangja törte csak meg, ahogy megkapta az érces üdvözlést. Nem is ő lett volna, ha ez nem így tör elő belőle. A lány pillantásában azonban valami ravaszság csillant.
– Haza hát. Jöttem elújságolni, mit öltem télen, míg ti Vesemir bácsi vodkáját pusztítottátok. De hé, valakinek dolgozni is kell. – Vigyorgott, majd egy pillanatra még átkarolta Eskelt, mielőtt folytatta az üdvözlést.
Ahogy pedig az apjához bújt, biztonságba került. Tudta, hogy nincs az a földöntúli világvége, ami ezekben a pillanatokban bárkinek árthatna. Pedig ott motoszkált az elméje hátuljában a félelem, hogy elveszti őket, a kislány örömteli kacajai még most is elnyomott mindent. Fellélegzett, amikor Geralt a szemébe nézett, s az a pár pillanat egy emberéletnek tűnt. A sajátjának, ami végigszántotta a gondolatait, lepergett a szeme előtt, aztán útnak eresztette a vaják hangjával. „Végre hazatértél!” Haza. Efelől kétség sem lehetett.
Aztán megérezte, ahogy Yennefer megközelíti őket, s a papa szívdobbanása éppen úgy kihagyott egy ütemet, mint az övé, de az valahogy mégis hangosabb volt. Más okokból, de ugyanakkora szeretettel fordultak a varázslónő felé. Ettől pedig igazán családnak érezte magukat.
Végül Vesemir előtt lyukadt ki, ahogy megpörgette maga előtt. Nem tudta nem észrevenni, az öreg arcon a tanítói figyelmet. Felmérte, hogy milyen erőben van. Látta rajta, ahogy a vérten keresztül próbálja kivenni, hogyan fejlődött. Ő. A kis ördögfajzat. Elmosolyodott, majd hamar el is komorult, ahogy az idős farkas a sebhelyre simított. Felhorkant a kérdésre, majd dölyfös hanghordozással felelt.
– Halott. – Ennyiben le is rendezte a Stefan Skellen témakört, mert sem beszélni, sem visszagondolni nem óhajtott most arra a szukafattyára. Kár, hogy nem a saját kezével belezhette ki, de ilyen az élet. Az hosszú idő után jutott csak a fülébe, hogy miként halt meg, és úgy látta, hogy megfelelően végezték ki, habár nem elég kegyetlenül.
Aztán a gondolataiból visszatérve a valóságba, meghallotta Wilkina hangját, de mielőtt válaszolhatott volna, Geralt gwenthez fűződő kommentárja csalt elő belőle egy kuncogást.
– A Gwent ráér. – Még a hangját is úgy torzította, hogy a lehető leginkább a Fehér Farkas jegyeit hordozza, ahogy elindult a többiekkel. – Ezért tudlak csukott szemmel is elverni. Mert nem veszed elég komolyan. Ezért ölök vérfarkast és trollt télen, Skellige jegén, mert nem veszitek elég komolyan a munkát sem. – Gúnyolódott és incselkedett, de Ciri hangja játékosan csilingelt. Egy pillanatra sem gondolta komolyan, amit mondott. Viszont ahogy felgyorsultak az események, kellett egy pillanat, mire felfogta hova is indulnak. Mielőtt azonban beérhettek volna, a díszes társaság elé szaladt, épp akkor, mikor Eskel előadta, miféle munkát is sóztak a nyakába. A hangja erélyes volt akár egy bizonyos varázslónőé.
– Hogyisne! – Kezdte, ahogy végighordozta szúrós tekintetét mindenkin. – Nem tudtom mit találtatok ki, de az biztosan nem úgy lesz. Egyfelől az én szobámat én takarítom, mert mindig is én csináltam. – Tartotta fel az ujját. – Másrészt Vesemir bácsi főztjéből centúriák óta nem ettem, úgyhogy ma ő a főszakácsunk. – Átfutott a tekintete mindenkin, mielőtt rábökött Lambertre és Geraltra. – Ti pedig öltsetek szépen köténykét, mert kelleni fog a raguhoz a segítség. Legalább Vesemir a szátokra csaphat fakanállal, ha rosszalkodtok. – Ellentmondást nem tűrően osztotta a feladatokat. – Eskelt megkérjük szépen, hogy Vilkassal és Wilkinával tegyék rendbe az ebédlőt. Bízok benne, hogy olyan lesz, hogy hét királyság vezetői megvacsoráznának benne dámákkal karöltve. Yennefer pedig azt fogja csinálni, amihez a legjobban ért. Szemmel tart mindenkit. Rőzsedalocskák éneklése megengedett a tűzhely és az ebédlő közt. – Ezzel bólintott és öles léptekkel megindult a kastélyba. Ezzel a kis intermezzoval legalább az élre kerülhetett, hogy ő legyen az első, aki belép Kaer Morhen szívébe.
Amint kitárult az ajtó, végigfuttatta a kezét a falakon, mintha csak attól tartana, hogy másképp leomlanak. Kaer Morhen pontosan úgy nézett ki, mint ahogy emlékezett rá. Talán egy kicsit nagyobb volt a kupleráj, de határozottan otthonos és melegséggel töltötte el minden alkalommal, amikor belépett. Hátra pillantott Eskelre.
– Hogy tudjátok azt mondani, hogy ez egy romhalmaz? Ez az otthonunk, és csodálatos. – Sóhajtotta, miközben előre tekintett. – Értem én, hogy az udvarban rémsáskát lehet nyúzni, de idebent… Ez olyan, mint a tűz, ami mellett megpihensz. Ahol a főzetek készülnek. Ha bárki elvenné tőlünk a Yarugáig rugdosnám, de úgy, hogy leég az alja tolla. – Még egy mély levegőt vett, mielőtt megragadott egy seprűt. – Amit mondtam, az pedig nem volt vicc. – Fűzte hozzá, ahogy elindult a szobája felé. Út közben felkapott egy rongydarabot, valamelyik asztalról, majd beleakadt a keze a saját övébe. Az ott rejtező tekercseket tároló erszényre pillantott, s visszafordult a pohárköszöntőt tartó társasághoz.
– Ezt nektek hoztam. Egy hajdani Medve vaják rejtette el Skelligén. Ha jól láttam, egy teljes vértezetre való utasítás. Elég meleg télire is. – Mosolyodott el, miközben fintorogva arrébb tolta a vodkát. –  Kelpie nyergén van még másik hét ilyen, abból négy egy macska vajáktól származik. Azt egy barátomnak szánom, aki maga is a macska iskolát gyarapítja. A másik nem teljes, de szerintem Vesemir előtti időkből származó farkasé, a pecsétek alapján. Gondoltam hasznotokra válhat. – Ezzel sarkon fordulva, mosollyal az arcán egészen a szobája ajtajáig masírozott.
Aztán megfagyott.  

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. 11 Ápr. - 10:10
Vengerbergi Yennefer
Vengerbergi Yennefer


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
316
Reagok száma :
85
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Cintra, Bodrog

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete







Farkas vagyok

Partybusz

©️️️️️️️

Nem első alkalommal vagyok Kaer Morhenben, és remélhetőleg nem is utoljára. De most először gondolkodtam el rajta, vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen erős, szentimentális érzések kerítettek hatalmába. Pontosan tudtam, hogy semmi mágikus nincs az erődben, és a környékén is csak elvétve. Valahogy az aurája, a kisugárzása, ami körbeveszi, mégis hűs árnyékként hengerel le, jár át, és tisztít meg. Vajon ez az elmúlt események utáni megnyugvás, vagy épp a vihar előtti csend?
― Akár csak téged, Vesemir. Köszönöm a kedves szavakat, a gratulációt pedig alázattal elfogadom.
Nem fogok hazudni, egyenesen meglepett, amikor a rangidős farkas ― bár meghajlással köszöntöttem ― minden további habozás nélkül, mintha mi sem volna természetesebb, a keblére ölelt.
Nem felejtettem el egyetlen összeszólalkozásunkat sem. Az összes parázsvitára és csúnya pillantásra emlékszem. Sosem volt köztünk tökéletes az összhang, különösen akkor nem, amikor keresztül akartam vinni az akaratom az erődön, Vesemir személyében pedig nem ritkán olyan magas falakba ütköztem, mint Kaer Morhen maga. De tiszteltem a szerepért, amit Geralt és Ciri életében betöltött ― jobban, mint azt a professziója és a kora indokolná ― és azt hiszem, ez kölcsönös lehetett.
Jól esett ez a megelőlegezett, vagyis inkább régről eredő bizalom, meg is fogadtam magamnak, hogy nem fogom elárulni.
A határokat viszont úgy tűnt, még mindig tudta. Velem ugyanis nem merte megtenni azt, amit Triss-szel, és ez maradjon is így. Különben igencsak hamar ismét megborul ez a törékeny és illékony bizalom.  
Valamivel visszafogottabban, nőiesebben karoltam át, majd húztam magamhoz az apafarkas némiképp megereszkedett vállait, és úgy is maradtam, míg az egészségére nem tereltem a szót.
― Mindenre még a falka sem képes, Vesemir. Elvégre vajákok volnának, nem kőmívesek. Nem az volna hát a legjobb, ha rászánnátok némi tallért, és hívnátok egy csapat szakembert, akiknek ez a munkájuk? Vagy még mindig féltékenyen őrzöd a farkasok territóriumát? ― érdeklődtem a tőlem jól megszokott karakán egyenességgel, és bár nehéz volt elhinni, de a segítő szándék vezérelt.
Számítón somolyogtam csupán, ahogy Vesemir, korábban említett fájdalmaira rájátszva öregkori nyűgjeinek garmadáját felsorakoztatta előttem.
― Estebéd után ezer örömmel szánok rád egy pár órát, mester. Akkor meglátjuk, mennyire makacsok a csúzaid és porckopásaid. Ha szerencsénk van, még valami átmeneti megoldást is találunk a fájdalmaidra.
Nem reménykedtem csodában, az öregedés kegyetlenül el tudott bánni a legrátermettebb emberrel is. Ám a mágia számtalan utat és lehetőséget nyitott meg előttem. Többet, mint a fűből-fából kinyert gyökerek, kérgek, porok és őrlemények.
Nem kerülte el a figyelmem Lambert vizslató tekintete, mely végigkísérte az iménti üdvözlések hideg-meleg örvényét. Különös tekintettel arra a mosolyra, mellyel a testvéreit köszöntöttem. Vagy épp ők engem. Beleleshettem volna a fejébe, hogy minden kétséget kizáróan kiderítsem, melyikről is van szó, de úgy ítéltem meg, nem találnék ott sok mindent.
Nem csalódtam a legifjabb farkas vaják virtusában, Geralt egy cseppet sem túlzott, amikor azt mondta, alaposan felvágták Lambert nyelvét. Legnagyobb meglepetésére azonban egy cseppet sem bántam. Mi több, kifejezetten imponált nekem.
― Reméltem is. Ártana a renomémnak bármi ezzel ellentétes. ― villantottam egy, Lambert mérgezett mosolyához hasonlatos, magabiztos görbét rá, egy olyat, amely azt üzente önhitten, „kihívás elfogadva.”
Triss-szel kapcsolatos replikámjára azonban őszintén megmondom, a legkevésbé sem számítottam. De nem azért, mert olyan váratlanul ért volna ― hisz én emlegettem fel ― sokkal inkább azért, mert nem tetszett, hogy éppen tőle, éppen így hallom vissza. Magabiztos mosolyomból rögtön sötét, irritált mosoly kerekedett.
― Meglep, hogy emlékszel rá. Akárcsak Triss-re, akárcsak arra, hogy Geralt említést tett róla. Azt hittem, szenvedéllyel megveted. Mert akkor azt tudnám mondani, hogy aggodalomra semmi ok. Ő is épp ilyen erősen érez irántad.
Játsszunk tüskékkel, azt mondod? Rendben, uram. Ő még nem tudja, hogy magam is örömöm lelem abban, hogy oda döfjek, ahol a legjobban fáj. De majd úgyis megérti.
Hihetetlen, de még ez elé is várakozással néztem. Nagyobbal, mint akármelyik kolleganővel való mentális hadviselés elébe. Ami azt illeti, a Lamberttel való őszinte évődést inkább a szórakozás kategóriába sorolnám. Az pedig csak előny, hogy inni is fogunk mellé.    
Nem tudtam nem mosolyogni, ahogyan Eskel köszöntött. Férfiasan. Már-már katonásan. De a legelragadóbb része mégis csak az volt, hogy éreztem belőle a bajtársiasságot. Ahogy azok szokták egymást, akik minimum az életüket köszönhetik a másiknak. Balommal magam is megérintettem a farkas bal vállát. Lágyan. Nőiesen. Nem, még mindig távol álltunk attól, hogy a szó klasszikus értelmében szeressük egymást. De a cidariszi kikimór fészek mélyén fontos dolgokra jöttünk rá, és még annál is fontosabb dolgok hangzottak el. Tiszteltem érte a férfit. És reméltem, hogy ha ez nem is kölcsönös, heves ellenszenve felém legalább egy cseppet megenyhült.
― Én, kérlek, akkor is csinos vagyok, ha óriásrovarokkal vagy gólemekkel verekszem. De megfogadtam a tanácsod, és a következő adandó alkalommal, már ha sor kerül rá, parfümtől, magassarkútól, és minden egyéb „csinosságtól” mentesen teszem majd.
Egy kis játékos húzd meg-ereszd el még senkinek nem ártott meg, nem igaz? A Szürke Farkas pedig nagyot nőtt a szememben Kevélyorom gyomrában. Nem érdemel hát kevesebbet, mint az őszintén meleg oldalamból egy jókora szeletet.
Játékos mosollyal szigorú ajkaim szegletében fogadtam Eskel üdvözlését, és bár sejtettem, hogy a tréfa részben vagy egészben a valóságon alapszik, nem hagytam, hogy a kedvem szegje.
― Ma éjjel akár egy öreg csizmából is képes lennék inni. Remélem, koccinthatok veled pár régi és új emlékre.
Még egyszer mélyre hajtottam a fejem előtte, tiszteletem jeleként, mielőtt Geralt ölelő karjaiba vont volna. A Holdig meg vissza voltam ezért az érzésért. A páncél súlyos, mégis gyengéd szorításáért a derekam körül. Geralt mindig átható por- és lószagáért. A mindig szúrós borostáért.
― Ha Kökörcsin balladáira vágyok, akkor bizony közel a Tedd Deireádh. ― pajkos szikra lobbant a tekintetemben, és csakis ott. ― Tréfát félretéve, Geralt, én a te hangodon szeretném hallani. A te szavaiddal. Mellőzve a túlromanticizált cirádákat és csipkefodrokat.
Még egyszer odasimultam hozzá, röviden, tömören, amilyen az előbbi üdvözlőcsók volt, majd a másik két számomra ismeretlen arc üdvözléseit is fogadtam.
Rendben, beismerem, egy cseppet talán túlzásba vittem a feléjük mutatott keménységet, de bíztam benne, hogy az együtt eltöltött pár nap majd a visszájára fordítja a fagyos körülményeket.
― Úgyszintén, leginkább Geralttól. ― felelem Vilkasnak, valamivel lágyabban, mint ahogy eddig bántam vele, Wilkina kedves mosolyára pedig egy halovány mosollyal kísért tiszteletteljes bólintás a feleletem. ― Köszönjük a jóltartást, viseljétek jó gondunkat.
Geralt jó apa módjára ugyan magához vette volna nem csupán a szót, hanem az irányítást is, ám nem is Ciri lenne, ha hagyta volna, hogy valaki más szájíze szerint cselekedjünk. Sunyi, egészen büszke mosoly terült ettől szét az arcomon, mintha csak azt üzente volna, „az én lányom.”
― Az a centúria talán enyhe túlzás… ― jegyeztem meg halkan, továbbra is egy anya minden büszkeségével, de ki nem javítottam volna az egérszürke hajú vajáklányt. ― Jól van, akkor legyen így, Ciri. Már ha senkinek nincs ellenvetése, persze.
Nem aggódtam túlságosan. Ciri jól felmérte a helyzetet, szinte bántó precízióval, valóban mindenki azzal a feladarkörrel járt a legjobban, amit kiosztott. Még én is, hisz azon túl, hogy mindenkit szemmel tarthatok, egy cseppet mindenki másnak a munkáját is megkönnyíthetem ezzel.
― Engedélyezem az uraknak és Wilkinának, hogy már munka közben elkezdjenek iszogatni. Amíg mértékkel teszik. ― tettem hozzá, míg Ciri az élre tört, hogy elsőként léphessen be az erődbe. Meghagytam neki nyugton az eufória első pillanatait, perceit. Bizonyára emlékek táncolják épp körbe, és hívják untalan játékos fogócskára. Addig én becsatlakoztam az első merész ivók körébe, akik bódító illatú cseresznyés vodkával kínáltak. nem, nem volt vajákokat megszégyenítő szaglásom. Ilyen erős volt az alkohol.
Őszintén imponált nekem a másik rangidős farkas pohárköszöntője, és miután egy egészen hálásra sikeredett mosoly után kiválasztottam magamnak egy poharat, így szóltam:
― Cirire! És a farkasfalkára. ― körbekoccintom a korsómat mindenkivel, aki az első körbe becsatakozott, különös tekintettel Vilkasra, majd elegánsan beleittam az alkoholba. Erős fintorok rajzolódtak ki az arcomra, ahogy a cseresznye zamata után az alkohol a torkomba mart.
― A jó Melitele anyácska minden kegyére! Ez egy ördögfajzatot is leterítene!
A második körbe nem csatlakoztam, habár megígértem, hogy később visszajövök. A munkálatok már elkezdődtek, majdnem mindenki a Ciri által rá kiszabott munkát végezte. Kivéve a feladatok tényleges kiosztóját magát. Hosszasan megsimogattam ibolyakék tekintetemmel a ― feltételezhetően egykori ― szobája előtt cövekelő Ciri hátát, majd egy néma sóhajjal mellé léptem, hogy bátorítón a vállára tehettem a kezem. Mint egy röpke pillangó százszorszép szirmain.
― Mi jár a fejedben, kislányom?
Semmibe nem került volna beleolvasni a gondolataiba, és mindezt kiolvasni belőle. Azonban nem erre voltam kíváncsi. Azt vágytam tudni, hogy hogyan önti szavakba mindazt, amit érez.

Kaer Morhen || 1380 szó

Megjegyzés: És újra itt vagyunk! Bocsánat a késésért, cserébe ti is késhettek valamennyicskét. Igyekeztem úgy megkomponálni a reagot, hogy mindenkinek jusson egy szeletke, amire reagálni tud. Kérdés-kérés esetén itt vagyok, mint mindig. Jó játékot, egy hét múlva ugyanitt, ugyanekkor!




Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete 6X6zwTAmSHQGMjWo0rIdvE

Elillansz ― reggel jő az álom
Egres, orgona illata száll…
Álom tán a holló fürtök omló árja,
égkék szemekben könnyes csillogás
.


Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 16 Ápr. - 23:52
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
64
Reagok száma :
60
Join date :
2019. May. 05.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Farkas vagyok & Vilkas

Eléggé magáért beszélt a frappáns belépő, mind az előkészület, a madár miatt, mind pedig a főattrakció, ahogyan a semmiből megnyílt egy portál, s két gyönyörű nő lépett át rajta. Egyikkőjüket már jó ismertem, a másikat pedig vagy Geralt szerelmes áradozásaiból, vagy pedig Lambert gúnyolódásából volt szerencsém megismerni. Nem is tudtam hát, kinek higgyek, hisz mindketten szélsőségesen beszéltek Yen-ről. Geraltnak elcsavarta a fejét, Lambert meg valószínűleg pont emiatt nem színlelte annyira. Én persze nem adok az ilyen dolgokra, ahogyan velem bánik, úgy bánok én is vele. A többiekhez jóval szívéjesebben fordul oda, még a szurkálódó Lambert ahogyan, most se rejti véka alá a jellemét. Ugyanakkor a varázslónőt se kell félteni, kissé el is vigyorodok a visszavágáson. Nem sokkal ér hozzánk, és eléggé idegen az eddigi szívéjes fogadtatás, amit nekünk szán. Én se tudom azt viszonozni, inkább csak az illemtudat miatt szépen lenyelem a békát, s én is hasonlóképp teszek, egy teljesen visszafogott köszöntéssel. Kicsit talán gyerekes tőlem, azonban néha olyan sérülékeny a büszkeségem, mint egy nilfgaardinak. Legalább a végére, csak látom, miszerint kissé megbánta a boszorkány a hűvös szavakat, és kevésbé bizonyul gorombának.
- Hát én mikor kitől, s eszerint volt jó, vagy kevésbé jó. – vallottam be Yennefernek, egy véletlenül elejtett mosollyal. Nem akarok senkit se beköpni, ám Kaer Morhen falai néha nagyon pletykásak, főképp egy két kisüsti után.
Kissé magamhoz ölelem Wilkinat, s végighallgatom az új felállást. Ennek a hármasnak a viszonya, leginkább a miénkhez hasonlít. Talán nem ártana ezért se, már bemutatnom Erenore-t a lányomnak, mivel neki ugyancsak jó lenne egy anya, bár erről már lehet lekéstünk, mivel csak-csak egy felnőtt hölgyé érett a farkasom. Visszatérve Geralt lányára, teljesen máshogyan gondolja az eddigieket, ezek szerint nekünk kell kitakarítani az ebédlőt. Nos, takarítani sohase szerettem, főleg nem itt, hiszen a pallókon, valamint a köveken olyan vastag porrétek halmozódott fel, hogy az ember azt kívánná, bárcsak lélegezni se tudna. Irigykedve nézek az öregre, ki a számomra legideálisabb feladatot kapta, na meg Lambert, sőt Geralt se kivétel ez alól. Inkább kuktáskodnék Vesemirnek, és fogadnám el az ugráltatását, mintsem ez, ám elfogadom…majd túlleszünk rajta, pont ezt szoktam mondani, akkor is, ha a megbízásban bűzlidércek szerepelnek.
Szépen előre engedem az izgatott Cirit, ám mielőtt bárminek nekifognánk, úgy vélem mindenkinek kell, egy kis melegen tartó. A poharakat ki is készítem, ráadásul jól tele is töltöm azokat. Egy egyszerű pohárköszöntőt mondok, méghozzá a vendégek egészségét éltetve, viszont ekkor Yen, is magához veszi a szót.
- Úgy legyen! – harsanok fel, és csapom le a pohár tartalmát, mely jól eső fanyarsággal tölti el a szám sarkát. Már nem is olyan vészes ez a boszorkány, talán eleinte én is túlaggódtam a kettőnk kapcsolatát. Ciri, viszont nem hagy rosszalló pillantás nélkül. Csak annyi kell, hogy meghalljam a medve iskolának a nevét, bármilyen mondatban, és máris ökölbe szorul a kezem.
- Na, jó! Én megyek is a dolgomra. – jelentem be, hogy némi kifogással már eltűnhessek.
Az ebédlőben, jókora kosz csücsült, így nem is kockáztattam semmit, egy eléggé vastag ruhadarabot kötöttem a szám elé. Mindenekelőtt, a székeket, felrakom az asztal tetejére, hogy azok ne zavarjanak a söprögetésben. Hogyha Wilkina megjelenik, akkor nem takargatom a gondolataimat, úgy is átlát rajtuk.
- Bocsánat, még mindig nehezemre esik hozzászokni a kettőtök kapcsolatához. Eléggé bunkó voltam, hogy csak úgy leléptem. Csak kell még egy kis idő. – kérek elnézést, de közbe a szemébe se tudok nézni, inkább lesütött szemmel kapom fel a cirokseprűt, azután látok neki a söprögetésnek, mely egyre nagyobb port ver fel.
- A ragya cifrázná ki ezt a poros ghoul zugot! – káromkodom el magam, miközben a tüdőmbe beszökő porral küzdök, nagy köhögések közepette.  
Jegyzet:Jegyzet helye

Zene: Bloodborne OST - Moonlit Melody#1






"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. 22 Ápr. - 10:47
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
261
Reagok száma :
203
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



F
a
r
k
a
s

F
a
l
k
a
A kemény hollónak mégiscsak megjelenik egy kedvesnek mondható görbúlet szája szegletén. Ettől valamivel emberibnek tünik és békésebbnek, nem úgy mint a zajos vércse kit maga elé küldött. Legtöbbet fivéreimtől hallottam erről a nőről most majd kiderül milyen is ő. Ahogy apa kicsit magához ölel én is hasonlóan teszek és kedves mosollyal tekintek rá. Mi ilyenek vagyunk. Csonka, de mégis szerető család. Elindulnék mikor Ciri kiosztja az új feladatokat, mire kicsit elhúzom ajkam, majd bólintok.
-Rendben. - közben kicsit megbököm apát, hogy rám figyeljen. -De legalább nem az alkímia labort kell kipucolnunk. - érti ő, mire célzok hiszen tudtommal legalábbis, nem az erőssége az alkímia. Még egy kérdés megfogalmazódik bennem így Ciri válla felé nyúlok, hogy megérintsem.
- A vendégszobát előtte vagy utána takarítsam ki? - nézek az egérszürke leányra, tekintetemmel nyomatékosítva az okát, miért kívánok felmenni takarítani. Noha nagy mosásra nincs idő az aranybarna hajszálakat el kellene tüntetni. Legalább a javát, tudtommal legalábbis Ő használta utoljára a szobát. Yenefer szavára bólintok és hálás mosolyt küldök felé. Mintha alkoholista lennék... Apám oldalán térek be a várba, majd a köszöntőre magam is megemelem a poharat, koccintok és iszom belőle. A varázslónő reakciójára egy rövid időre széles lesz mosolyom majd elkortyolgatom. Ahogy Ciri elkezdi sorolni a dolgokat ugrik egyet gyomrom és figyelem apa távolodó alakját. Lassan ideje lenne hazahoznom a brummogót. Mielőtt Ciri tova tünne incselkedő vigyorra húzom szám.
-Utána velem is megoszthatnád a könnyed macska vértet. - a többiek akármennyire is néznek bolondnak, őrültnek, sajnos én mindig a könnyed dolgok híve voltam és vagyok is. Talán nememből kifolyólag, vagy előző életemben sarki gégemetsző voltam. Viszont a medve mintát lemásolom Björn-nek, hátha szüksége lesz rá. Magam is talpra állok és ha Ciri jóváhagyta a vendégszoba kipucolását még előtte Vilkas-hoz megyek. Szabadkozására megölelem szorosan.
-Tudom és semmi gond. Így is örülök hogy nem tettél semmi mást. - mosolygom rá és adok neki egy puszit majd még a nyúlat beteszem a fiúknak a konyhába és megyek tovább a dolgomra. Ha Ciri jóváhagyta felrohanok a lépcsőn, ha nem sietek a többiek segítségére.


Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. 22 Ápr. - 13:24
Eskel
Eskel


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
108
Reagok száma :
99
Join date :
2019. Mar. 13.
Tartózkodási hely :
mikor hol? télen Kaer Morhen

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



Eskel & A Falka @
Vesemir megjegyzésére széttártam a karjaim kissé értetlenül, majd szokás szerint összefontam őket a mellkasomon és őszinte választ adtam öreg tanítónknak.
- Te is tudod, hogy nem volt hamisság abban amit mondtam. Nem vagyunk kőművesek Vesemir és nincs is értelme különösebben tatarozni, hiszen régen megegyeztünk, hogy nem nagyon akarjuk szaporítani a számunkat - mutattam rá a tényekre. Nem csak Lambertnek voltak keserű emlékei a próbákról és az eredményekről, ő csupán hangosabb volt az átlagnál. - Rendben tartjuk a saját lakrészeinket, meg még vagy három szobát a vendégek részére, ha éppen akadnak. A többit nem érdemes renoválni, ez a hely bizonyosan nem bírna ki még egy ostromot, főleg nem ennyi védővel, mi értelme volna visszafalazni a barbakánt? Őszintén beszéltem Yenneferrel, emlékem szerint még sohasem fordult meg a vén Kaer Morhen düledező falai között, neki is és mindenkinek jobb, ha tudja mire számítson. A mágusok többsége puhább pamlaghoz szokott. Ne vedd magadra. Nekem éppúgy az otthonom, mint neked ez a hely - magyaráztam, majd Yennefer szavaira halványan elmosolyodtam. - Egy pár csizmánál azért jobb a hely, azt hiszem. Sosem aludtam még egy csizma belsejében, akkora küklopszhoz még nem volt szerencsém - vigyorogtam.
Érdeklődéssel figyeltem az eseményeket, Yen és Geralt testvér gyors ölelkezését. Lelki szemeim előtt egy másik, egy vörös hajú, törékeny alkatú oxenfurti gyógyászlány alakja derengett fel. Be kell valljam, hiányzott. Elvileg már nem sokáig, de aztán majd kiderül. Nagyon kétlem, hogy komoly ok nélkül érkezett volna a fekete hajú mágusnő és természetesen a család az első. Abba meg Ciri és ahogy Geraltot elnézem, hát a boszorkány is beletartozik. Azért a remény után már csak a sírásó hal meg.
Ciri szokása szerint hamar magához ragadta a kezdeményezést, amire egy hangyányt feljebb szökött a szemöldököm. Ezt a lányt nagyon ideje volna valakinek kettő darab egyenes, istenverte pofonban részesíteni azt hiszem. Ugyanakkor... Vagy négy uralkodó család vérrokona, kölyökként udvari nevelést kapott, kiválasztott vér csorog az ereiben és ami a legfőbb: Geralt és Yennefer nevelése. Mégis mit lehetne elvárni? Vállat vontam és a többiekkel tartottam elkezdeni előkészíteni a húst.
Odabent aztán magam is ledöntöttem egy cseresznyés vodkát, elnéző tekintettel figyeltem a mágusnő hős küzdelmét a levegő után a maga kortyától, de nem éltem megjegyzéssel. Belenyúlt a tutiba, ahogy mondani szokás. Az valóban nem gyerekital. Előhúztam a vadászkésem, feldobtam a levegőbe, majd elkaptam mikor heggyel lefelé mutatott és nekiláttam a nyúzásnak és a hús lefejtésének a vaskos csontokról. Szép példány volt ez a mufflon tehén. Ciri ajándékaira azért érdeklődve pillantottam fel, ritkaságok az ilyen leírások, ennyire sok egyszerre egyben meg szinte megdöbbentő. Wilkina szavaira felé szóltam:
- Azért vigyázz a Macska páncéllal - ingattam a fejem. - Emlékezz arra amit tanítottam. A vértezetek súlyáról sok legenda van, de ahogy a lovagok nehéz páncéljáról is sok marhaságot összehordtak már, hiszen a valóságban probléma nélkül lehet egy teljes lovagi vértezetben cigánykerekezni, szaltózni, sprintelni, kézen állni és hasonlók, úgy a könnyű vértezetek is sok legendát hordoznak. Egy keményített bőr is képes megállítani egy pallos ütését, mindig. De képzett fegyveres nem is használja a kétkezes kardokat vágásra, ha nem a helyi bakóról van szó. A szúrások ellen viszont a könnyű vért tehetetlen, ahogy az ütéseket se képes kellően letompítani. Sokkal jobban oda kell figyelned a lábmunkára és a kitérésre mint a mi közepes vértjeinkben. Neked kell tudni, hogy az a minimális súlycsökkenés megér-e ennyit neked. Kevésbé fáraszt ki, mint a farkas vértek, de több mozgásra is kényszerít. Ami visszajön a vámon, elmegy a réven - figyelmeztettem.
Utána az étel előkészítésére fordítottam a figyelmemet, ha senki nem akart tőlem semmit. Valakinek ezzel is kell bajlódni, elvégre a vendég éhes, mint mondotta. Szépen, egyenletesen, nyugodtan dolgoztam, egyfajta belső békében. Mint általában, most is fel tudtam használni egyfajta belső pihenésre a munkát, elvágni a gondolatok istrángját, hogy szabadon szárnyaljanak és összefogják magukat, ahogy ők akarják.

P.S.:Ide a jegyzet Mood: Isara
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 23 Ápr. - 22:14
Vendég
avatar

Vendég


Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete


Yennefer,

a Farkasok

& Geralt ©️️️️️️️️


Talán kissé túlságosan is nagy lelkesedéssel vettem kézbe a feladatok kiosztását a levél elolvasása után. Nem kell különösebben jó nyomfejtőnek lennem ahhoz, hogy felismerjem a gúnyt Lambert szavaiban, mégis nem csinálok bolhából leshent amiért a megvillogtatta a felvágott nyelvét.
- Egyenesen rettegek. - húzom el a számat egy szemtelen mosolyra, ahogy egy pillanatra feléled bennem a férfiúi versengés ősi ösztöne de nem feszítem tovább a húrt, mert Vesemir türelme véges és a francnak kell a veszekedés
Lambert amúgy is hajlamos túlbecsülni a saját képességeit, ha szóforgatásról van szó és már többször megsínlette azt a rossz tulajdonságát, hogy a büszkeségére hallgatva a kelleténél tovább kitartott egy szópárbajban.
Persze, hogy nem állja meg, hogy zárásként odaszúrjon valami ízléstelen tapintatlanságot, elvégre csak Lambertről beszélünk.
Hosszan, morranva fújom ki a levegőt, de inkább úgy döntök, hogy nem húzom tarkón a faragatlan parasztsága miatt. Úgy is csak maga alatt vágja a fát, ha pedig lefejti a fonalat Yen türelmének orsójáról, akkor könnyen egy közeli trollbarlangban fogja magát találni. Yenna nem is rest, rögtön viszonozza Lambert úri tréfáját, méghozzá egy törpe gyémántmetsző pontosságával, ami a kedves öcsém nem fog biztos, hogy kitenne az ablakba.
Eskel nem fűz semmit a parancsnak hatóan megfogalmazott kérésemre, de tudom, hogy a Józan ész élő prófétájához hasonlóan neki is lenne egy-két mély karcos hangon eleresztett mondta az irányomban, ha az önérzetéről lenne szó. Abban a biccentésben minden benne van, én pedig hálásan viszonzom neki, jelezvén, hogy számíthat majd a ritkán lángra kapó lelkesedésem előcsalt hamari szavaim miatt valami kárpótlásra.
Persze kapok egy-két vitriolos szót tőle is, csak hogy érezzem egy kicsit a törődést.
Kaer Morhen ódon falai voltak már fültanúi sokkal súlyosabb vitáknak is és azt hiszem velük is meglódulna Trampli meg Skorpió, ha egy szívüknek kedves nőre szeretnének jó benyomást tenni.
Wilkina egész ügyesen állja ki azt a próbát, amit a Yenneferrel való első találkozása jelent számára. Nem retten meg túlságosan a nem igazán bújtatott szóbeli agressziótól, bár érzem, nehezen tudja mire vélni leendő feleségem vizslató tekintetét és dölyfösnek ható hozzáállását.
Vilkas is hasonló módon viselkedett Yennel, bár érezhető volt, hogy ő sokkal jobban tisztában van az erőviszonyokkal, mint a nevelt leánya.
Vesemir öregségére talán már rájött, hogy felesleges közbeszólni, ha valamelyikünk éppen elmérni próbálná a férfiasságát a testvérei ellenében, így inkább ránk hagyja az ostoba dominanciaharcot és meglepően melegen köszönti Yennefert.
Úgy tűnik, hogy végső soron átérzi, hogy a múltbeli éles pengeváltások ellenére jobb elásni a csatabárdot.
Szórakoztató látni, ahogy eljátssza a tehetetlen vén öregembert Yen számára.
Yenna és Ciri közelsége, az ölelésük és a belőlük áradó szeretet azonnal eszembe idézte, hogy mekkorát változtam az elmúlt években.
A temeriai Strigát legyőző Fehér Farkas még nem indult volna meg a világ ellen, hogy megmentse Cirit. A Cintrai eljegyzési lakomán résztvevé Négytülki Rivax se tette volna meg ezt, ahogy a rindei dzsinszelídítő sem. Meg kellett tapasztalnom milyen az, amikor felelősségem van egy életért és bár eleinte kézzel-lábbal tiltakoztam a Meglepetés törvénye ellen, most már életem egyik olyan pillanataként tekintek rá, ami a lehető legjobb irányba terelt.
Ríviai Geralt a vaják, aki apává lett, majd férjjé lesz.
Kökörcsin ezt költői igazságtételnek hívná, hiszen végül Yen és én is megkaptuk azt, amitől az Arezuta és a Füvek próbája megfosztott minket.
Ciri bár felnőtt, de az ifjonti hév még nem veszett ki belőle, ezt pedig a szavai is bizonyítják.
- Azt hittem Vesemir már számtalanszor elmesélte, hogy milyen nehéz dolga volt akkor, amikor megpróbálta a farkasait kutyaólba szokatni. - hagyja el a számat egy azokból a ritka nevetésekből, amiket csak a Falka és Yen hallhatott tőlem az évek folyamán - A munkát meg komolyan vesszük. Legalább annyira, mint a tél ideji felkészülést az egész évre.
A sebhellyel díszített szememmel alig láthatóan rákacsintok Cirire, hogy jelezzem neki, nem kell komolyan vennie a játékos kötözködésemet. Jobban  meggondolva az előbbi kis okfejtésem már nyomokban kezdett emlékeztetni Vesemir sokszor citált vajákbölcsességeire. Ez pedig annak a jele, hogy a Fehér Farkas is őszülne, ha nem lenne fakó a haja.
- Tény, hogy túlzóak és hijján van belőlük a tények iránti tisztelet. - néztem bele a Yen szeme helyén tátongó ibolyaszín tengerbe egy apró, de sokat eláruló mosollyal - Tréfát félretéve, nem fogok spórolni a részletekkel és próbállak majd nem halálra untatni a magam szerény történetmondói képességeimmel.
Kiélvezem azt az rövid, de intenzív
A lányunk a lehető legkarakánabb jellemvonásokat tanulta el az én hollószín hajú arámtól és ezt nem is volt rest megmutatni a családjának.
Pillanatok alatt semmisé lettek az általam kiosztott feladatok és ellentmondást nem tűrően új terv került Kaer Morhen farkasai elé.
De az uralom átvétele mellett ajándékokkal is ellát minket.
Tervrajzok. Méghozzá olyanok, amik után hosszú évekig kutakodhatnánk.
- Talán te egy kicsit másképp készültél fel, mint mi. - hümmögök elismerően Cirinek
Vesemir invitálása után Yennefer mellé lépek, felajánlva neki a jobbomat, miközben tekintetem az előretörő Cirit követi.
Odabent már várt is az első rund. Nem terveztem túlságosan sokat fogyasztani. Nem mintha példával kellene elől járnom Ciri, Yen vagy a többiek előtt, de a mértékletesség egy nagyon hálás szerető.
Felveszem a Vilkas által teletöltött díszesebb stampós pohárkát és Yen felé nyújtom, míg magamnak egy cizelláltságtól mentes felespoharat kerítek, amiből csak úgy árad a cseresznyevodka erőteljes és jellegzetes szaga.
- A Végzetre! - emelem a poharam mielőtt kiüríteném
Wilkina Cirihez intézett kérdésére nagyon is praktikus és remélem a lányom is érzi, hogy minek okán az érdeklődés.
Yen szenvedélyes nő, de ez a szenvedélyesség gyorsan csap át szeszélyességbe, ha megfelelő ingerek érik. Az az ágy pedig még mindig az erőd legjobban megácsolt fekvő alkalmatossága. Nagy kár lenne érte.
Bár szívem szerint most odalépnék Yenhez és Cirihez, hogy ismét keblemre öeleljem mindkettejüket tudom, hogy jobb, ha erre a pár percre míg szót váltanak magukra hagyom őket.
Csatlakozom Vesemirhez és Lamberthez az konyhában, bár kétkedek abban, hogy túl sok hasznát látnák a főzés terén szerzett gyakorlatomnak.


Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. 25 Ápr. - 23:01
Vesemir
Vesemir


Kitüntetések :
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete A_fzve10Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Its_ca10
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
10
Join date :
2020. Feb. 22.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Örömmel fogadta, hogy a Varázslónő nem taszította el az ölelését és láthatta a meglepődés melegségét felsejleni a mindig hideg arcon. A vajákoknak csak álmukban adattak meg olyan dolgok, amikhez a parasztoknak létjogosultságuk volt. A házasság, gyermekek, szerelem, de Geraltnak ezek mind összejött. Talán az irigység apró szikrája nem engedte az öreget végignézni a jegyesek turbékolását, szíve mégis örült, hogy egyik legkedvesebb tanítványa megtalálta a boldogságot.
Nem szeretett különbséget tenni közöttük, mindahányukat gyermekeként szerette és ugyanolyan atyai szigorral terelgette a már kitaposott útra. Mégis, Geralt valamiért közelebb állt hozzá, mint bármelyik ifjonc, aki a keze alatt nevelkedett.
Felemelte szemöldökét és horkantott egyet Yennefer érdekes felvetésére.
-Még ha akadna is olyan a környező településeken, aki hajlana rá, hogy a felmenőit lekaszaboló vajákoknak dolgozzon, kétlem, hogy csak némi tallért kérne a munkájáért cserébe. Az ilyen sérelmeket nem temeti be az idő pora, se az ők, sem az én részemről.
Valószínű, hogy a varázslónő nem rosszat akart a tanácsával, Vesemirnek attól még a szívébe markolt vele. Lemészárolt társainak hamvai még mindig a falak repedéseiben szunnyadnak, mikor pedig lehunyja a szemeit és alvásra hajtja a fejét a gyermekek utolsó sikolyai még mindig kísértik álmait.
-Nem kedvesem, nincs itt helye azoknak a népeknek. – erősítette meg álláspontját – Estebéd után pedig örömmel elfogadom akkor a segítséged.
Mikor Eskel is elkezdte tovább szapulni az otthonukat Vesemir tenyere ökölbe szorult. Abban igaza volt, hogy nem tervezik új tagokkal szaporítani a farkas vajákok körét, mert hálátlan egy hivatás ez, de az istállót sem csak akkor trágyázzák, mikor új lovat köszöntenek.
Az elmúlás gondolata az elmúlt pár tíz évben egyre többet foglalkoztatta a vén vajákot, mégis most tudatosult benne, ha ő már nem lesz, talán senki nem fog már igazi otthonként tekinteni erre a helyre. Pusztán egy rossz emlék lesz a fiatalok számára.
-Azt hiszed engem a fejemre ejtettek? Tudom, hogy nem bírna ki még egy támadást, ám ebben az állapotban elég lenne egy vehemensebb hóvihar is, hogy a fejünkre omoljon a nyugati bástya.
Felemelte mutatóujját és meglengette a sebhelyes arcú felé.
-De na… nem a vitának van itt az ideje. Legalább most ne feleseljen egyikőtök sem!
Felmérte a kis meglepetés gyermeket, mennyit fejlődött, mennyit nőtt az elmúlt évek alatt. A kérdésére adott válasza pedig megmosolyogtatta. Nem is várt kevesebbet, csupán azt remélte, hogy az az átkozott fájdalmasan meglakolt a gyönyörű arcon ejtett vágásért és a halála nem volt kellemes.
Az a fránya szerencsejáték!
Gondolta magában és lágyan megrázta ősz fejét. De bezzeg bort iszik és vizet prédikál, mert nem vetett meg egy két jónak ígérkező játszmát ő sem, legyen az Gwent, kockapóker… valójában bármi jöhetett, aminek volt tétje és nyereséggel kecsegtetett.
Leemelte Vilkas hátáról a muflont és elindult a többiekkel.
-Szép zsákmány! – elismerően dicsérte az elejtett vadat miközben megugráltatta vállán, hogy bemérje a súlyát.
Befelé sétálva Ciri felháborodására megtorpant és egyik kezét csípőre téve várta, hogy mit is akar a kis ördögfióka. Mikor pedig kijelentette, hogy ki lesz az ő két segédje az arcát a tenyerébe temette.
Szentséges ég! Ciri, jól meggondoltad? Pont ezt a kettőt zárod össze velem, A KONYHÁBAN? Nem hogy fakanállal fogom verni őket, de még az asztalt is rájuk borítom. Bár Wilkinát adtad volna mellém.
Visszakozott volna ő, de meglátta az elhivatottságot a lány szemében és nem akarta rendre teremteni. A szíve valahogy mindig ellágyult amikor a smaragdzöld szempár rászegeződött. Most sem volt másképp, elég volt egy pillantás és be is hódolt a kis bakfisnak. Az erődről mondott szavai pedig mosolyra késztették.
-No lám, mégsem vagyok ezzel egyedül.
Nevezzük égi sugallatnak vagy a tapasztalaton alapuló, józan következtetésnek, de Vesemir sejtette, hogy a felvágottnyelvű fiatal vajáknak ez a féle szereposztás nem a legjobb tulajdonságait fogja a felszínre csalogatni. Letette az asztalra a vadat és már készítette a tenyerét, hogy egy jól irányzott tockossal jutalmazza, ha valami okosat akar hozzáfűzni.
Elvett egy poharat és ő is a magasba emelte.
-Yennefer és Ciri egészségére!
Mintha egy forró nyári napon ivott volna egy hűs patak vizéből, úgy fellélegzett miután az édeskés, erős vodka lecsúszott a torkán. Ezután a konyhába sétált, leakasztotta a gerendáról a méretes, ütött kopott kondért és elkezdte áttörölgetni egy tiszta ronggyal.
-Amint láttam Eskel nekiállt feldarabolni a húst. Geralt a vászonzsákban a sarokban vannak zöldségek, nekiállnál meghámozni őket? Lambert addig te meg kezd el pucolni a hagymát.
Kinyitotta a kis szekrényt, amiben a különféle fűszereket tárolta. A fogantyút már belepte a por, hiszen ide aligha nyúl be más, mint Vesemir és még ő is csak ritkán, de most azon különleges alkalmak egyike volt ez, mikor nem csak a feneketlen bendőjű társaságnak kellett összeröttyenteni valamit és megakarta adni a módját.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 30 Ápr. - 9:25
Ciri
Ciri


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
67
Reagok száma :
61
Join date :
2018. Oct. 14.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete



Cirinek túlságosan sok járt a fejében ahhoz, hogy kimondható legyen. Több érzelem hullámzott keresztül minden porcikáján, mint amit szavakba lehet önteni. Csipkelődött a többiekkel, mert szerette ezt a játékot. A verbális vívást. A párbajt, amit nem ghoulok és leshenek ellen kellett megnyernie, hanem olyanokkal, akikkel ez kihívásnak rémlett. Kétsége sem volt, hogy mindannyiukat két vállra fektetné akármilyen küzdelemben, de nem kérkedett volna ezzel soha. Komolyan legalábbis. Yennefer és Geralt volt a közvetlen családja, de a rokonság többi része itt sorakozott előtte. Azokkal pedig az ember lánya játszani szokott.
Ugyanakkor mosolygott, s kacagott, mert az évekig fojtogatott emlékek, a kellemes érzések képtelenek voltak hangtalan távozni. Mikor pedig meghallotta Lambert és Yen szóváltását, hát képtelen volt kihagyni a távolról dobott fricskát. Ó Fricska, te dopplerek gyöngye, gondolta mellékvágányon.
– Ugyan már! – Legyintett oda, ahogy ellépett Vesemir bácsi mellől. – Mindenki tudja, hogy halálosan szerelmesek egymásba. Azért bántják egymást, mert így fejezik ki a szeretetüket. – A hangja úgy táncolt, akár az ezüstpenge a kezében, ha vámpírral vív. – Szólhatok pár szót az érdeketekben Kökörcsinnél. Biztos jó balladát írna róla. A fiatal varázslónő és a nagyszájú vaják szerelme. Az évszázad kocsmadala volna. – Ahogy ezt odavágta közéjük, már fordult is tovább.
A lépcsőkön előadta a tervét, s nem bírta ki, hogy ne fűzze közbe, a visszavágást Yennek.
– Megjártam a sivatagot, meg a kontinenst keresztül kasul. Csak a Korath ötven évnek számít. Amúgy meg repül az idő, ha a világ vége üldöz, meg legalább két ország uralkodói. – Dobta vissza, majd folytatta tovább az okfejtést, hogy mit is szeretne Eskeltől, Vilkastól és Wilkinától. Látta az arcokon a rémülettel vegyes bosszankodást. Jó oka volt annak, hogy így átrendezte a sorokat. Mindenkit olyan helyre terelt, amit vagy nem szeretett csinálni, vagy nem tudott, így ösztökélve mindenkit arra, hogy megeredjen a nyelvük. Azt ugyanis tudta, hogy ha Lambertet nem zavarja a konyhára, hát elnyom minden más társalgást a stílusával. Geraltnak pedig majd beszélnie kell, mert különben megint kis vakarcs vajáknak fogja érezni magát Vesemir papa keze alatt. A többieknek pedig nagyobb esély volt a Yennel való beszélgetésre. Ezen gondolkodva pedig Wilkina kezét érezte a vállán. A kérdésre előbb értetlen arcot vágott, majd vállat vont.
– Kit érdekel? Nem a Nilfgaardi sereget rejtegetjük ott. Ráér annak a szobának a takarítása ebéd után is. – Ezzel előre indult. Persze, hogy tudta, miért akarja mindenki az anyja előtt bevenni a vendégszobát. Csakhogy a legkevésbé sem érdekelte, vagy hatotta meg. Cirilla Fiona Elen Riannon úgy vélte, ha ez a téma tartozik valakire, az csakis Geralt és Yen. Intézzék ezt ők ketten, és mindenki más üsse fontosabb dologba a görbe orrát.
Mikor aztán ivás nélkül eltolta a vodkát, majd lerakta a tekercseket. Hosszú és fáradtságos munka volt megszereznie őket, de megtette, mert belebotlott a medvepáncél egyik rejtekhelyébe. Szinte szó szerint, mert ahogy átvágott egy falu lerombolt épületei közt, rálépett valamire, ami megreccsent alatta, s csak a reflex mentette meg attól, hogy a verembe hulljon. Onnan pedig csak egy kis kutakodás kellett, hogy meglelje a többi darabot. Észlelte a pillantásokat maga felé, s büszke vigyorral húzta ki magát, de szinte azonnal fújtatott is, mikor Wilkina szemet vetett Karméle páncéljára.
– Az a páncél a Cirmosnak megy, és Eskelnek igaza van. Farkas vagyok, farkas páncélban vívok. Szerintem ez így helyes. A medvék sem véletlen hordták azt, amit. Mi sem viccből hordjuk a sajátunk. – Tette hozzá a sebhelyesarcú vaják szavaihoz, majd két mondatot tett még hozzá, mielőtt megragadta a seprűt és a szoba felé iramodott. – A farkas páncél utolsó darabja itt van az erőd körül a nyomok szerint. Azt meg csak remélem, hogy egy élelmes Mantikór elrejtett valahol egy halom ilyen tekercset, mert ismerek egyet, aki hordhatná.
Cirinek túlságosan sok járt a fejében ahhoz, hogy kimondható legyen. Amint ott állt a szobája előtt, s az anyja várta a szavait, megszólalni sem mert előbb. Félt. Nem attól, amit odabent találna. Félt, hogy elijeszti az érzéseit a szavakkal.
– Hát… – Kezdte, alig hallhatóan, ahogy ott állt. – A nagymama. Brokilon. Az első találkozásom Geralttal. Az esti mese amit nekem és egy driádnak, Braennek mesélt, mikor nem voltam hajlandó elaludni. – Ahogy ezeket sorolta, rájött, hogy nemhogy elijeszti az érzéseket, hanem magához hívja a barátaikat is. Egyre lelkesebben sorolta. – Erszényes és Hjalmar. Meg Cerys. A Skelligén töltött idő még kislány koromból. Amikor Geralt rám bukkant abban a faluban. Ahogy magához szorított. Kérleltem, hogy mondja ki, hogy én vagyok a végzete. – Előrébb lépett és végigsimított az ajtón. – Az út ide. A tünde romok. Yarpen Zigrin. A futás a Vágóhídon. Az edzések az ingán. Lambert szavai, amikor nem jól csináltam valamit edzés közben. Amikor Vesemir bácsi rám bízta, hogy olvassam el a Ghoulok és Alghoulok egyik fejezetét, és ő aludt el rajta. A gombák és füvek ízét érzem a számban. – Mély levegőt vett, ahogy fél kézzel belekarolt a varázslónőbe. – Az jár a fejembe, amikor Triss idejött, és beolvasott ennek a sok mamlasznak, mert fogalmuk sem volt, mit kezdjenek egy vajáklánnyal. Neneke anya és Iola jár a fejemben. Meg egy bizonyos varázslónő. Talán ismered. Randaságnak hívott egy időben. – Elengedte Yennefert, majd visszalépett az ajtóhoz. – Egy életöltő jár a fejemben, mióta megérkeztünk, és most értek utol a gondolatok. Évek óta nem jártam ebben a szobában. És most, hogy előtte vagyok, félek tőle, hogy elijesztem a boldog időket. – Egy utolsót sóhajtott, majd ahogy a levegőt kifújta, csak annyit suttogott a világnak. – Próba szerencse. – Hogy ezt magának mondta, vagy a zord időknek, melyekről biztosan tudta, hogy megpróbál majd a hátába kerülni, nehéz lett volna megmondani.
Az ajtó kitárult, s az egérszürke hajú kislány arcán legördült pár kósza könnycsepp. Nem zokogott. Nem is volt ez teljes jogon sírásnak mondható. Csupán egy régmúlt boldogság visszatérése a lány szívébe. Itthon volt. Határozottan, végérvényesen és visszafordíthatatlanul.
Azonban nem volt teljesen boldog. Grimaszra húzódott az arca.
– Szerintem ezt azóta nem takarították, hogy én innen elmentem. Így bízzon rájuk az ember bármit, igaz? – Letörölte a könnyeit, gondosan ügyelve arra, hogy a megmaradt sminkjét el ne kenje. Több-kevesebb sikerrel. – Addig is. – Mormolta, majd leakasztott az övéről egy kis zsákocskát, melyben a kártyáit tartotta, s a boszi kezébe nyomta, mielőtt odafordult a takarításhoz. – Meg fogsz lepődni. – Ezzel letámasztotta a seprűt, majd kiloholt a konyha irányába, és az első alkalmasnak vélt rongyot a kezébe kapva visszaindult. – És még én lakok kuplerájban, mi? – Bökte oldalba könyékkel Yennefert, majd nekilátott leporolni mindent. Mozdulatonként törtek fel belőle az emlékek. A játékok, melyekkel idebenn szimulálta a szörnyvadászatot. Kezébe kapta és letisztogatta a fakardot. Pöttöm méretűnek vélte, ám visszarepítette az inga mellé. Az ágy alól a seprűvel egy pár bocskort húzott elő, melyet akkurátusan és nagy lendülettel hajított ki az ajtón. – Azt a csizmát én rejtettem oda, mert nyomta a lábam futás közben, de sétálva meg előre-hátra csúszkált a lábam benne. – Magyarázta. Leporolta az asztalát és megtapogatta alul a kis strigulákat. Már nem emlékezett, hogy mit számolt vele, de biztos volt benne, hogy olvasás közben csinálta. Aztán megragadta az ágy lábánál álló ládikát, s nagy lendülettel, lábbal kilökte az ajtó túloldalára. Majd sort kerít rá gondolta.  

Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. 30 Ápr. - 23:19
Lambert
Lambert


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
77
Reagok száma :
68
Join date :
2019. Nov. 26.

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Azon ritka alkalmak egyike volt a mostani, amikor köpni nyelni nem tudtam egy pillanatra. Nem is az, hogy a főboszorkány közölte az evidens érzelmeket irányomba Merigoldtól, hanem Ciri gyerekes odaszúrása volt a bűnös. Mondanám, hogy volt kitől tanulnia, de akkor legalább valami velősebb döfést kellett volna adnia.
-Agyadra ment a dimenzióugrás kölyök – szóltam utána és nevetve visszafordultam Yenhez – Jaj ne! – játszottam rá ironikusan, de utána kicsit komolyabbra vettem a stílust. - Újat nem mondtál, csak statáltad a nyilvánvalót. Remélem nem kellett túl nagy erejű varázslatot bevetned, hogy erre rájöjj, nem venném a szívemre, ha Geraltnak miattam lenne őszülő menyasszonya.
Meglepődésre meg még lesz alkalmad főboszi, főleg, ha majd mágiát próbálsz használni. Elég sok dimeritium bomba van az erődben. Talán nekem sem ártana magamnál tartani egy kisebb ércet, hogy még véletlen se tudjon sikeresen végrehajtani rajtam valami manipuláló varázslatot.
Hallottam ahogy Eskel felvilágosítja az öreget arról, amit én már ezer éve szajkózok neki. Érdekes volt látni, ahogy a könyvelő is végre a sarkára áll és hangot ad a véleményének. Úgy döntöttem, csak külső szemlélőként hallgatom végig az eseményeket, de nem kellett sokat várnom, hogy egy olyan témához érjünk, aminél már nem tudtam tartani a számat.
-Vehemensebb hóvihar? A torony is olyan, hogy szinte rápöckölsz a falra és meginog az aljzat.
Én még mindig azon vagyok, hogy érdemesebb lenne lebontani mindent és csak a használatban lévő szobákat kellene fenntartani.
A többiek mögött Vilkas társaságában sétáltam be sereghajtóként. Öntöttem magamnak én is, mikor emeltem volna a számhoz meghallottam Geralt köszöntőjét.
-Bassza meg a végzet! – morogtam és ledöntöttem a vodkát. Ezek után szokás szerint megint engem vettek elő. Őszintén mondom ebben az egész istenverte bagázsban, nincs egy lélek sem, aki ne akarná az én véremet szívni. Most is Eskel kezdte el.
-Ha-ha-ha – fintorogtam és megmarkoltam a cseresznyés vodka nyakát – ha van több üveg is akkor ezt magamhoz veszem, hogy még véletlen se essek túlzásba. Ha valakinek ellenvetése van, az tehet egy szívességet.
Leültem az asztalhoz, de Ciri parancsolgatása felugrasztott. A kis mitugrász mit gondol? Az addig rendben van, hogy jó ideje nem láttuk, de ez nem azt jelenti, hogy ő itt a főnök.
-Na még mit ne…! – be se tudtam fejezni már éreztem is egy ütést a nyakamon. Hátra fordultam és láttam Vesemir irritált arcát – A picsába!
Duzzogva ültem le a helyemre. Ez az atyai tockos mintha egy szelepet nyitott volna ki, úgy hűtötte le a fejemet. Hiába kiállhatatlan Vesemir, de annyi tisztelet van bennem, hogy nem állok az arcába, ha leteremt. Hogy nézne ki, ha laposra vernék egy vénembert, hol van abban az érdem? Inkább töltöttem magamnak még egy kört és elsőként meneteltem a konyhába. Ott felültem az asztalra és bevártam a többieket.
Vesemir utasítására elővettem egy vágódeszkát és elkezdtem pucolni a hagymát. Olyan erős volt, hogy elég sűrűn kellett pislognom, hogy ne csepegjenek ki a könnycseppek a szememből. Geralt pár lépéssel odébb van, de biztos érzi ő is milyen kínokat kell kiállnom. De majd én most megmutatom, hogy lehetek akármilyen rossz szakács, még így is jobb vagyok a Fehér Farkasnál. Gyors precíz mozdulatokkal, könnyek közepette, egyenletes kockákra vágtam és Vesemirnek nyújtottam a deszkát.
-Le ne vágd az ujjaid! - szúrtam oda játékosan a fehér hajúnak.
Nem vagyok irigy, ezért levettem a polcról három korsót és töltöttem nekik is az elcsaklizott vodkából.


lambert
FUCK DESTINY!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. 1 Május - 12:03
Vengerbergi Yennefer
Vengerbergi Yennefer


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
316
Reagok száma :
85
Join date :
2018. Aug. 15.
Tartózkodási hely :
Cintra, Bodrog

Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete







Farkas vagyok

Partybusz

©️️️️️️️

Határozott és egyenes véleményem volt, ami az ódon Kaer Morhen szétesőfélben lévő falait illette, de mivel hogy Eskel teljességgel átvette az érvelés, és vele együtt a teljes parázsvita terhét, úgy döntöttem, magam nem avatkozok bele mélyebben. Ahogy látom, Vesemir minden öregkori szentimentalitása ellenére nagyon is reálisan kezeli a helyzetet.
― Akkor vacsora után. ― biccentettem még Kaer Morhen legvénebb farkasának, mielőtt továbbálltam volna. Méghozzá Kaer Morhen legmodortalanabb, tűzről pattant farkasa színe elébe.  
Fel voltam rá készülve, hogy a számomra még ismeretlen farkassal lesznek kisebb-nagyobb súrlódások ― annak alapján ugyanis, amit Geralt és mások a tudomásomra hoztak, a karaktereink nem passzoltak épp egymáshoz. Ez persze nem jelentette azt, hogy rögvest patáliát csapnék, de azt sem tilthatja meg nekem senki, hogy egy kicsit élvezzem a helyzetet.
― Ha igénybe vett volna is, nem tudnál róla. Hisz csupán egy másik bűbáj árán vissza is nyerném a hajam természetes színét és formáját. De megnyugvásodra legyen mondva, nem, nem telt semmiféle erőfeszítésembe.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem néztem várakozással elébe a következő napoknak. Kaer Morhenre, és annak egész petyhüdt társaságára ráfért egy kis frissítő zivatar. Én pedig örömmel magamra vállaltam ezt a szerepet.
Annak idején nehezemre esett különbséget tenni Eskel legalapvetőbb mimikái közt, különösen az arcát eltorzító sebhely miatt. Mára már biztosan meg tudom állapítani, mikor vicsorog és mikor mosolyog. Mi utat bejártunk mi is…
― Kívánom, hogy ez a jövőben is így legyen. Mindkettőnk érdekében. ― engedtem meg magamnak én is egy őszinte mosolyt.
Hogy honnan lehetett tudni, hogy valóban őszinte volt? Onnan, hogy nem csak a vonalzóval húzott, szigorú ajkaim mosolyogtak, hanem a szemem is ― táncot lejtettek a szélben az ibolya-és hangamezők, hálásan sóhajtottak az esőáztatta hibiszkusz- és orgonabokrok. És bőségesen hagytam is időt arra, hogy ezt maga is tévedhetetlenül értelmezze, mielőtt Geralt elébe léptem volna. Átkarolva a derekát, nem törődve az irigykedő, megvető, rosszalló tekintetekkel.
― Már alig várom… ― incselkedtem olyan hangsúllyal, mint aki éppen egész másról is beszélhetett volna. Mondjuk néhány gyertyáról, szőrmeprémről, és egy kitömött, életnagyságú egyszarvúról. Szakítottam még egy, az előzőnél jóval rövidebb csókot az ajkáról, aztán tovalibbentem a másik két számomra ismeretlen farkas elé. Vilkashoz szóltam, úgy vettem észre, ő őszintébben képes kifejezni, ahogyan valójában irántam érez.
― Akármennyire is lehet mindez meglepő, de elégedett vagyok a disszonanciával, amit rólam hallottál. Így legalább teljességgel rajtatok múlik majd, hogy hogyan láttok, mire eljön a búcsú ideje.
A legkülönbözőbb pohárköszöntők hangzottak el az asztal körül, ahová egy páran összegyűltünk bemelegíteni a munkához, na meg az estebédhez. Úgy látom, Vilkasnál különösen jó hatást ért el a kaer morheni vajákok összére kimondott köszöntőm. A legnagyobb meglepetést mégis az okozta számomra, hogy egészen sokan, már a hozzánk csatlakozók közül a végzet tiszteletére ürítették ki a poharaikat. Lambert éles, szókimondó kommentárjára kacéran elmosolyodtam magam is. Ha magam kellene választanom a „végzetre” és a „bassza meg a végzet” közt, talán régebben, még Geralt és Ciri előtt magam is utóbbi felé húztam volna. Azóta nem vagyok benne biztos.
― Mindenre és mindenkire, ami fontos. ― summázom a köszöntőket, összefoglalni mindent, ami az imént elhangzott.
Megengedek magamnak egy kackiás mosolyt, ahogy Vilkas cseppet sem visszafogott, takarítás közbeni káromlását hallom áthasítani a teret. Hát, hát, így jár, aki egész télen nem takarít.
Következőnek Cirit találtam meg magamnak.
― Csak nem azt akarod mondani, hogy legalább annyi éves vagy, mint én? Vagy épp Geralt? ― vigyorogtam ferdén, az ajtófélfa után nevelt lányom unszoló karolásába dőlve, egyelőre lépést tartva vele, és a gondolatai sodró árjával, mielőtt akár csak beléptünk volna a helyiségbe.
― Bizony hosszú utat tettél meg, hogy ma itt lehess. És én hálás vagyok, amiért visszajöttél.
Sosem voltam egy különösebben erős hitű ember. De csupán a tény, hogy mi mennyiségű hit kellett ahhoz, hogy Ciri bizonyosággal tudja, Geralt és én élünk, önmagában arra késztet, hogy én is higgyek. És már tudom is, miben fogok.
― Ismerem. Hogy ne ismerném? Nálam talán csak egy, vagy két személy ismeri jobban. Talán még él is bennem valahol. Randaságnak ugyan már csak szerető cukkolásból hívna, amilyen szép, felnőtt nővé értél… ― mosolyogtam rá, először kacéran, majd fokozatosan lágyulva, s bizony nem tudtam megállni, hogy szeretve a füle mögé igazítsak egy rakoncátlan tincset.
― Nos, ha már idáig eljöttél, nem futamodhatsz meg. Nagyobb és félelmetesebb ellenfelekkel is szembeszálltál, mint ez az ajtó. Húzd ki magad, és büszkén lépd át azt a küszöböt.
Instruálom anyai szigorral, mögötte maradva. Ibolyavizű szemem lassan, ráérősen futtattam körbe a falakon, a berendezésen, az egykori trófeákon, személyesnek hitt tárgyakon, mementókon. Egyetlen kislányom arcán, aki épp könnyeit nyeli.
― Reménytelen banda, nem igaz? ― léptem oda halkan magam is, hogy segítsek felszárítani Ciri könnyeit. ― Nincs szánalmasabb egy síró varázslónőnél.
Alig adott a pillanatnak Ciri pár szívdobbanásnál több időt, már nyomott is a kezembe egy szütyőt, tele díszes és mesterien festett kártyákkal ― Ciri, mire véljem ezt? Mármint, nagyon szép, de mire jó? ― pillantottam utána, ahogy elviharzott, majd visszatért, a kezemben egy jó adag kártyával, annak ismerős és ismeretlen arcait figyelve ― Még metszetképnek túl kicsik. Miféle tréfát űzöl velem, te lány?
Épp csak arra volt időm, hogy félrehajoljak a repülő bocskor, illetve félrelépjek a kifelé szánkázó láda elől. Nagyot sóhajtottam.
― Ha takarítani akarsz, csináld rendesen.
Az övemre akasztottam a kapott kártyákat, inkább azért, hogy felszabadítsam a kezem, majd az ablakok felé intettem, mire a zsalugáterek kivágódtak, az ablakokon pedig beömlött a kora tavaszi fény és levegő. Újabb intésemre kicsusszanant az ágy alól a medvebunda szőnyeg, és az ablakon kirepülve megrázta magát. Nem csak a szőnyeg. A falikárpitok, de még a dunyha és a dunna is. Évek pora lepte el az udvart. Ilyen és ehhez hasonlatos, apró, csaló praktikákkal siettem nevelt lányom segítségére a takarításban. Végül, amikor már egészen emberi életre alkalmassá vált a szoba, így szóltam.
― Ránézek a többiekre. Később beszélünk.
Még nyomtam egy homlokcsókot a leány arcára, mielőtt távoztam volna.
Eskel volt az első áldozatom, aki még számomra is meglepő beleéléssel és elánnal foglalatoskodott a Vilkas és Wilkina által elejtett muflon megnyúzásával. Szerettem volna neki segíteni, de mindketten beláttuk, hogy a vérvörös nem megy a szemem színéhez. Ettől függetlenül felajánlottam, hogy mágiával kicsit megtámogatom a munkáját.
A konyhában valamivel több hasznomat látták. No, nem azért, mert tudtam volna főzni, de azon túl, hogy mágiával mindenféle zöldségaprítást kissé megsegítettem, a kedélyeket is orvosi precízióval sikerült lehűtenem.
Vilkas és Wilkina esetében volt a legkönnyebb dolgom. Úgyszintén nem azért, mert olyan pedáns személy lennék, hanem mert amit csak kigondoltam, a mágia segített végrehajtani. Arra azonban mindenki esetében kényesen ügyeltem, hogy a munkát senki keze alól ne húzzam ki.
Aztán amikor úgy tűnt, mindenki jól halad a rá hagyományozott feladattal, mi több, elmélyülten dolgozik annak tökéletesítgetésén, egyszer csak megkocogtattam Wilkina vállát.
― Gyere velem. Te sem bánod, ha kölcsön kérem a lányt egy fél órára, ugye? ― Ez a kérdés már Vilkasnak szólt, de igazából a válaszától függetlenül is a vörös üstökű lány kígyószerű szemébe pillantottam ― Szükségem van egy segítő kézre. Kitakarítjuk a vendégszobát.
Aztán minden további nélkül a toronyszobába vezető lépcső fele indultam. Gyengéden a hátánál fogva magam mellett tolva Wilkinát. Együtt tűntünk el a hideg, szűkös, spirál alakú csigalépcsőkön.
― Ne fél, nem harapok. Akkorát. ― kacsintottam a lányra, hátha feszélyezné a társaságom. ― Mondd csak, Wilkina, hány éves vagy?


Megjegyzés: És újra itt vagyunk! Bocsánat a pofátlanul hosszú késésért, cserébe ti is késhettek. Igyekeztem úgy megkomponálni a reagot, hogy mindenkinek jusson egy szeletke, amire reagálni tud. Kérdés-kérés esetén itt vagyok, mint mindig. Jó játékot, egy-két hét múlva ugyanitt, ugyanekkor!




Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete 6X6zwTAmSHQGMjWo0rIdvE

Elillansz ― reggel jő az álom
Egres, orgona illata száll…
Álom tán a holló fürtök omló árja,
égkék szemekben könnyes csillogás
.


Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. 17 Május - 20:38
Ajánlott tartalom




Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete Empty
Re: Farkas vagyok ● Kaer Morhen és egy Holló esete

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Kaedwen :: Kaer Morhen-
Ugrás: