World of Witchers ― and other nightmares
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
In Memoriam
A staff
Cassandra Celya d'Hortens MKw1O9zI2fDiLi3zPBjv1 Cassandra Celya d'Hortens 39oL2yf9oLlO13W9fKCvHR
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (46 fő) Hétf. Aug. 14 2023, 17:47-kor volt itt.
Legutóbbi témák

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Mirka Divis Kedd Márc. 05 2024, 20:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Shani Vas. Márc. 03 2024, 17:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Karméle La Valette Vas. Feb. 25 2024, 20:21


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Mirka Divis Hétf. Feb. 12 2024, 22:38


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Condwiramurs Szomb. Jan. 27 2024, 23:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Guinevere Kedd Jan. 23 2024, 10:19


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Vendég Hétf. Jan. 01 2024, 23:15


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Vendég Hétf. Dec. 25 2023, 18:43


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Condwiramurs Szer. Dec. 20 2023, 16:10


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Cassandra Celya d'Hortens Emptyby Ríviai Geralt Szomb. Dec. 16 2023, 11:57

Tagjaink
Top posting users this month
Shani
Cassandra Celya d'Hortens Vote_lcapCassandra Celya d'Hortens Voting_barCassandra Celya d'Hortens Vote_rcap 
Mirka Divis
Cassandra Celya d'Hortens Vote_lcapCassandra Celya d'Hortens Voting_barCassandra Celya d'Hortens Vote_rcap 
Fél évszázad költészete

Megosztás
Vendég
avatar

Vendég


Cassandra Celya d'Hortens Empty
Cassandra Celya d'Hortens




Cassandra Celya

d'Hortense




Fonetikus kiejtés:

kasszandra szélia dhortensz

Becenevek

Oxenfurt Hortenziája, Tüsi (csakis kizárólag aretuzai volt diáktársainak), Cas.

Életkor

121 év

Látszólagos kor

valahol a húszas évei végén, harmincasai elején.

Csoport/faj

mágus

Foglalkozás

kutató, tanár, politikai tanácsadó, alkimista.


Különleges képességek/faji adottságok


Fél-tünde származása sok mindent adott neki, és sok mindentől meg is fosztotta. Adottsága a mágiához veleszületett, fogékonyságának és ambícióinak köszönhetően magasan műveli az elemi és elme mágiát is. Legjobban mégis a tűz és lég alapú varázslatokhoz ért, unalmas óráiban örömmel kísérletezik ezek kombinációival.

Jellemrajz


„Hortense kisasszony? Igen… Valóban. Olyan, akár egy macska. Büszke, öntörvényű, fenséges és lenéző, akit csak akkor lehet szeretni, ha ő is úgy akarja.” – Vilgefortz.
A hasonlat nem is áll távol a valóságtól, ugyanis Cassandra valóban egy makacs és önérzetes nő, akit eltántorítani a céljaitól jóformán lehetetlen. Törekvő és maximalista, vérbeli kritikus és szónok, örömmel szól bele mások dolgaiba. Lenéző és kioktató stílusa miatt sokszor kinyílik az a bizonyos bicska még ismerősei zsebébe is. Világnézete a realizmus és a pesszimizmus között lebeg, két lábbal áll a földön, néha hajlamos félig üresnek látni a poharat.
Lobbanékony természetét az évek során megtanulta kontrollálni, ám ha szükségét érzi, örömmel rázza le a béklyókat, és száll vitába az igazáért. Többek között ennek a forróbb vérének, maximalizmusának és szenvedélyességének köszönheti, hogy helyt tudott állni a tanári pályán is, és sok kiváló diák került ki a kezei közül.
Érzelmi odafordulása a külvilág felé rideg, sokszor egyenesen érzelem sivárnak látják az emberek. Nagyon is érez, többet is, mint elsőre gondolnánk, ám megtanulta, a külvilág nem az a hely, ahol álarc nélkül lehet járni-kelni. Azonban a már korábban emlegetett szenvedélyessége nem csak munkájában, magánéletében is megmutatkozik. Ha egyszer megszeret valakit, azt a maga módján nagyon szeretni fogja, kitartóan és hűségesen, azonban önérzete miatt előbb görbülne meg, minthogy ezt a másik felé ténylegesen kinyilvánítsa.
Pont olyan intrikus, mint amennyire a politikai élet megkívánja, öncélú, és hiszi, hogy a cél szentesíti az eszközt.
Enyhén piromán, természetesen nem ismeri be, ám különösen élvezi, ha felgyújthat dolgokat. Rajong a művészetekért (főként a költészetért), és a borokért, ám igazán válogatós, csak a toussiantit hajlandó meginni. Annak ellenére, hogy mágus, gyűlöl portálokkal utazni, felkavarodik tőle a gyomra. Inkább, ha csak mód van rá lovagol, még ha ez napokba, akár hetekbe is kerül.

Megjelenés


Tél. Talán ez a jellemzés illene rá a legjobban, tűzmágus mivolta ellenére, és egész személyiségére igaz ez az ellentét. Éjfekete, hullámos haja és porcelán bőre szikrázó kontrasztot ad, vonásai féltünde származása miatt finomak és kortalanok. Sokan érezhetik úgy, hogy tiszta, jégkék szemei pillantása a lelkükig hatol, nem véletlenül, hiszen előszeretettel kotorászik mások gondolataiba. Tisztába van mindezekkel, ezért is részesíti előnyben a rubin színű rúzsokat a bíbor és bordó ruhákat, amelyek még inkább kiemelik megjelenése szélsőségeit. Nyakában egy csiszolt, ezüsttel fogatott holdkő medált hord, amelyet még egyik – Vilgefortzal közös – ásatása során talált, egy tünde sírban. Amit már a nagyközönség ritkábban láthat, az a hátán végigfutó holdciklust ábrázoló tetoválás, amely követve gerince ívét, háta közepétől egészen derekáig tart, és Aretuzai diákévei végén csináltatta. Az áhítozó pillantásokról már tudomást se vesz, csak megy tovább a maga dolgára, üde hortenzia illatot hagyva léptei nyomán.
Előtörténet


Kaedwenben, a Kék-hegység lábánál látta meg a napvilágot, egy tünde nő és egy ember férfi egyéjszakás kalandjának gyümölcseként. Nemkívánt gyermek volt, anyját kitagadták viszonya miatt, az apját a föld nyelte el, soha nem is hallott felőle. Kínok árán született meg, téli napforduló idején, újholdkor. Az anyja belehalt a szülésbe, így a kislány élete első percétől kezdve félárva volt, vagy talán árva egészen, mivel apja is csak elméletben létezett.
A helyi árvaházba került, és azt is csak az egyik idős nevelőnő jóindulatának köszönhette, mások hagyták volna megfagyni, semmint, hogy még egy éhes szájjal több legyen. Ugyanis ekkor zajlott Falka lázadása, ami, noha nem érintette Kaedwen területét, de minden Északi Királyság megsínylette a sok áldozatot követelő felkelést.
Az árvaházban az idős hölgyön, Elenen kívül senki mástól nem számíthatott se szeretetre, se megbecsülésre. Mind a gyerekek, mind pedig a nevelők megvetették: az emberek azért, mert félig tünde, a tündék azért, mert félig ember. Torzszülöttnek csúfolták, undorral néztek rá, ugyanis a kislány csontjai oly könnyen törtek, akár az üveg. Csontjai gyengesége miatt csenevész volt, dolgoztatni nem lehetett, jobb napokon koldulni küldték ki. Alig volt hat esztendős, amikor gyámja meghalt, s ő végleg magára maradt. Bűnbak lett az árvaház lakói szemében, a torz, a csúf, akit mindenért hibáztatni lehetett. Verések, hol szíjjal, hol pálcával, pofonok, éhezéssel töltött éjszakák, megalázás, ebből állt a gyermekkora. Nyolc éves volt, amikor a télen, egy éjszakán, napfordulókor véletlenül felgyújtotta a farakást, amikor hasábokért küldték a tűzre. Nem, a lámpás érintetlen volt, a kicsi lány kezének puszta érintése okozta a tüzet. Aznap este úgy megverték, hogy eltört a karja, és kiesett egy foga. A nevelők gyermeki csínynek hitték, nem foglalkoztak vele. Pedig attól az éjszakától kezdve ezek a különös esetek egyre gyakoribbak lettek. Cassandra néha azt állította, hallja mások gondolatait, és képes az ujjaival meggyújtani a gyertyát az éjjeliszekrényén. Bolondnak hitték, és akárhányszor meghallottak egy ilyen mesét, elverték. A kislány nem is mesélt semmit, soha többé.
Tíz és két esztendős volt, amikor egy nyári napon, mint mindig, kizavarták koldulni az utcákra. Ekkor lett figyelmes két nő társalgására, akik nem messze tőle álltak. Az egyik egyszerű parasztasszonynak tűnt, karján kosár, benne zöldségek, fején kendő. Azonban a másik, finom anyagú ruhába öltözött, szőke lány volt, mellette lova, oldalán kamilla és zsálya illatot árasztó zacskók. Mágiáról beszéltek, és az olyasvalami volt, amiről Cassandra csupán Elen meséiből hallott. Egy helyet emlegettek, ahol tanítják a mágia mesterségét: Aretuzát. Így hallott először a kislány egy kofától és egy utazó varázslónőtől Klara Larissa de Winter iskolájáról. Nem volt ostoba, tudta, hogy vele valami nincs rendjén, bár nem tudta volna megmondani, micsoda. Különleges. Ennyit tudott, s azt, hogy abban az iskolában a kedvesen mosolygó hölgy elmondása alapján pont ilyenek vannak. A nap végén nem kapott vacsorát, mert nem vitt haza két garasnál többet, ráadásul egy pofon is csattant, amiért visszabeszélt. Elhatározta magát, és úgy érezte, most, vagy soha. Az éj leple alatt lopózott be nevelőjéhez, és vette el minden pénzét. Hajnalban, amikor a kereskedők indultak tovább, felkéredzkedett egy kocsijára, aki délnek indult. Aretuzába akart menni, ennyit tudott. Kocsiról, kocsira szállt, éhezett, fázott, verte az eső és a szél, ám végül, amikor tél köszöntött be, egy koszos, mezítelen talpú, fiúsan rövid hajú kislány érkezett Aretuza kapui elé.
„Emlékszem az első találkozásunkra. Vékony, elől deszka, hátul léc, ám magas lány volt. Arca elgyötört, koszos, szabálytalanul nyírt haja igénytelenül állt szanaszét, azonban mindezek ellenére éreztem, hogy nem véletlenül hozta úgy a Végzet, hogy túlélje az utazást.
Az első héten sokat szenvedett, az új szabályoktól, a bezártságtól, a magas követelményektől, mint minden elsőéves lány. Voltak olyan órák, amikor az erőlködéstől eltörtek az ujjai, amikor bőgve esett össze a fájdalomtól. Megalkuvó magatartása bosszantott, sose állt ki az igazáért, kerülte a konfliktusokat, és érzelmi hullámzásai sokszor egy-egy tanórán törtek rá. Akkor határoztam el, hogy nem hagyom pocsékba menni azt a tehetséget, ami a leányban lakozik. Mert adottságai voltak, kétségkívül jobbak is, mint a legtöbb társának, és teste is kiheverte a megpróbáltatásokat, kegyetlenkedéseket, ám lelke nem. Érzelmeit kontrollálni nem tudta, márpedig a lelki harmónia legalább olyan fontos egy varázslónőnél, mint a fizikai.
Kemény munkámba és rengeteg időmbe került, ám a negyedik évre egy teljesen más emberré vált. Varázslónő lett belőle. Cassandra kisasszony történetét tehát sikerként könyvelem el, egy a volt tanári pályám diadallal végződő verítékes novellájából.”
– részlet Klara Larissa de Winter emlékirataiból.
Rövid idő alatt Aretuza legkiválóbb diákja lett, ám még mielőtt végezhetett volna, mentora és pártfogója Klara Larissa de Winter lemondott igazgatói posztjáról, és visszavonult a nagyközönség elől. Helyét Tissaia de Vries vette át, aki fiatalsága ellenére komoly és lényegre törő intézkedésekkel formálta át az intézményt. Az első, és olyan döntés, amelyet maga Klara is hosszabb ideje halogatott, az a diákok sterilizálása volt.
Cassandra évfolyama volt az első, akit alávetettek ennek. A módszerek és az eszközök kezdetlegesek voltak, sok lány életre szóló sebeket kapott. Kínzás volt, embertelenség, ám megtörtént. A legtöbb tanítványnak hónapok kellettek, amíg fel bírták dolgozni a történteket.
„Az életünk nagyon is hasonlatos a holdciklushoz, és egyszerűbb, mint gondolnánk. Mindannyian megszületünk, újholdból telni kezdünk, míg el nem érjük a kiteljesedést, életünk delelőjét, karrierünk csúcsát. Ám légy bárki, nő vagy férfi, meddő vagy termékeny, légy akármilyen rangban, tartozz akármilyen fajba, a delelő egyszer elmúlik, s a telihold fogyni kezd. Hanyatlik, mígnem a kör bezárul, újholdba fullad az élet, amelyből született.” – Cassandra „Újholdtól újholdig” c. életművének előszava.

Mindezt követően Cassandra a kutatás felé fordult, szenvedélye a mágiatörténet iránt arra sarkalta, hogy ásatásokon vegyen részt, a Kontinens valamennyi szegletében. Az egyik ilyen alkalmával találkozott Vilgefortzal, a druidával, aki maga is örömét lelte a kutatómunkában. Hamarosan mindketten élénk érdeklődést kezdtek mutatni az Ősi Vér és Malaspina, emberkísérletekkel foglalkozó tanulmányai iránt, így nem telt belé sok, mire közös expedíciókat is indítottak. Egymáshoz fűződő viszonyuk először teljesen hétköznapinak számított, azonban kapcsolatuk hamarosan belsőségessé vált. Nem nélkülözték a romantikát, ám gyakori vitáik és veszekedéseik miatt közel sem számítottak regényekbe illő párnak. Túlságosan hasonlítottak: kettejük erélyes személyisége egyszerre vonzotta és taszította a másikat. Folytonos konfliktusaik akkor sem szűntek meg, amikor Cassandrának felajánlottak egy tanári pozíciót Aretuzában, és találkozásaik ritkultak. Tanárnői évei alatt újraírt több könyvet is, és saját munkákat is kiadott, a legtöbb szerzeményéből még ma is tanulnak a diákok.
„Drága Anya és Apa!
Lezárult az első félév, biztos hamarosan hivatalos levelet is kaptok róla, én mégis írok nektek, segélykérőn. Kérlek, vigyetek el innen! Haza akarok menni, ez az iskola rettenetes. Úgy érzem magam, mint valami madár, akit kalitkába zártak. Én ezt nem fogom bírni, csak Philel vagyok jóba, a többi lány mind undok. A tanárokat a hátam közepére se kívánom, szigorúak és egyszerűen kibírhatatlanok. Haza akarok menni! Ma Cassandra kisasszony elkobozta a kártyáimat, amiket a bátyus Nilfgaardból hozott nekem, írjatok neki, hogy azonnal adja vissza!
Ölel és csókol titeket, Margarita
Aretuza, 1182. február. 1”
„Drága Anya és Apa!
Beköszöntött a tavasz, és azt hiszem ez egy jó előjel mindannyiunknak, legalábbis a tanárok mind ezt mondják. Már nem akarok haza menni, úgy döntöttem, igazán varázslónő leszek. Cassandra kisasszony még mindig nem adta vissza a kártyáimat, ám azt hiszem, már nem utálom annyira, mint eddig. Szigorú és vaskalapos, mindennap külön gyötör engem a beszédfejlesztéssel, órákig kell mondogatnom ugyanazokat a szavakat, míg végül össze nem akad a nyelvem. Ő mindig csak hümmög egyet, és ridegen közli „majd holnap folytatjuk Margarita”.  Mégis, képzeljétek ma mi történt, és igazából ezért ragadtam olyan gyorsan papírt és pennát, amilyen gyorsan csak tudtam. Ma az óra végén nem pusztán hümmögött, hanem így szólt „Fejlődtél, Margarita, magadhoz képest igen sokat. A hanglejtésed még mindig bárdolatlan, de legalább már artikulálni tudsz értékelhető módon.” (Tőle ez dicséretnek számít).
A félévet nem zártam szépen, de ígérem, az év vége jobb lesz!
Csók és ölelés, Margarita
Aretuza, 1182. május. 23”
– részletek egy diáklány leveleiből.
Ezekben az években kezdte el úgy érezni, igenis helye lenne a Káptalanban. Ugyanis ekkorra képességei több, nála idősebb varázslóéval is vetekedtek, tudása, eddigi kutatómunkái is megalapozták volna helyét. Ám, még ha kétségkívül alkalmas is volt a posztra, féltünde származása miatt nem sikerült bekerülnie a Tanácsba. Egy idő után megunta a tanítást, és amikor megkapta a Káptalantól a következő elutasító levelet, a politika irányába fordult. Kaedwenben látott el tanácsadói feladatköröket, ez idő alatt alakította ki politikai nézeteit.
„A hatalom a népé, s ahhoz, hogy egy király dicső legyen, nem fényes sisakos lovagok századaira van szüksége, hanem arra, hogy a nép mögötte álljon. Ugyanígy, mi sem egyszerűbb, mint egy – a népe szemében – kegyvesztett királyt letaszítani a trónjáról.”
A valós törést a Vilgeforztal való viszonyában az hozta, amikor megtudta, a druidát a Tanács tiszteletbéli tagjává avatták, többek között azokért a kutatásaiért, amiket Cassandrával együtt bonyolítottak le. A nő igazságtalannak érezte, kapcsolatuk nem volt képes áthidalni ezt, és innentől útjaik valóban különváltak.
Sokat utazgatott álnéven a Kontinensen, hódolt a történelem és költészet iránti szenvedélyeinek. Többször látogatta Oxenfurt egyetemét, engedélyezte, hogy tanulmányait és könyveit az akadémián is felhasználják, sőt, néha még előadásokat is tartott a diákoknak. Az egyetem rektora ekkor nevezte el „Oxenfurt Hortenziájának”, amely becenév a mai napig rajtamaradt.
Vilgefortzal többször is keresztezték az útjaik egymást hosszabb-rövidebb időre, mindig felszínre került a múlt, és valahogy reggel egymás oldalán ébredtek. Aztán ismét jöttek a viták és veszekedések, amik főleg eltérő nézeteikből, és régi sérelmeikből adódtak, mivel mindkettőjüknek volt mit felrónia a másiknak.
Mint mindig, minden thaneddi bál előtt, egy pár éve szintén meghívót kapott a mágustól. Mivel kapcsolatuk már akkor is hullámvölgyekből állt, és éppen egy igen mély völgyben stagnált, a nő fel se bontotta a levelet. Ám ennek ellenére tiszteletét tette az ünnepélyen, kísérő nélkül.
„Formalitás, kötelesség, hagyomány, nevezhetjük, aminek akarjuk, de a thaneddi bálok akkor se lesznek kellemesebbek. Az is ugyanúgy indult, mint az összes eddigi, a megszokott arcokkal, a megszokott álmosolyokkal. Kerültem Vilgefortzot, már amennyire egy zárt helyen kerülni lehetett valakit. Nem akartam beszélni vele, nem voltam kíváncsi se a mázas szavaira, se a prédikálásra. Mindennek ellenére úgy vettem észre, ő kereste az alkalmat.
Ha tudom, hogy aznap este látom utoljára, hagytam volna, hogy sétára invitáljon…”
– részlet Cassandra „Újholdtól újholdig” c. életművéből.
A nőt sokként érték a thaneddi események, és mire realizálta, mi történik a falakon belül, Vilgefortznak nyoma se volt. A puccs után még kereste, próbálta megtalálni, azonban kutatásai vakvágányra futottak.
„Hazudnék, ha azt állítanám, nem akartam utána menni. Ám akkor úgy éreztem, minden és mindenki összeesküdött ellenem, és az én akaratom mit sem ér. A hírcsatornák egyszeriben elcsendesedtek, kapcsolataim hálóját mintha elvágták volna; minden megnémult. Tissaia haláláról is jóval később értesültem… Megrendítő.
És ugyan híreket nem hoztak, minden bizonnyal vittek. A lépteimet árnyékok kísérték, erre esküdni mernék. Nem kellett sok időnek eltelnie, mire mindenen eluralkodott a bizonytalanság és a kétely
.” - részlet Cassandra „Újholdtól újholdig” c. életművéből.
Hét hetet követett, az események nem álltak meg, a Kontinensen továbbra is dúlt a háború, és Kaedwenben se voltak nyugodtak a mindennapok. Cassandra hamarosan feladta a kutatást, lekötötték az ország ügyei, és lévén, hogy semmi hírt se kapott a mágus felől, kénytelen volt félretenni az ügyet, és reménykedni.
„Jól emlékszem arra az éjszakára. Úgy, mintha tegnap történt volna. Emlékszem a függöny fodraira, emlékszem a gyertyacsonkokra az asztalon.
Viszonylag későn feküdtem le, kimerült voltam, gondterhelt. Elaludtam, ám rémes álmot láttam: vért, romokat, és az Ő viaszosan fehér arcát. Levert a víz, a szemeim kipattantak, azt hiszem, a saját sikolyomra keltem. Olyan valóságosnak tűnt… Körbepillantottam a sötét szobában. Az ablakom nyitva volt, a selyemfüggönyöket megtáncoltatta a beszökő szél. Furcsálltam, biztos voltam benne, bezártam őket. Általában lefekvés előtt kétszer is ellenőriztem, minden ajtó és ablak zárva van-e.
Felkeltem, hogy visszazárjam a spalettákat, ám amikor megfordultam, Ő állt mögöttem. Ruhája, nyaka véres volt, arca eltorzult, ám Ő volt.
A lábam cöveket vert, nem bírtam megszólalni. Egyszerre éreztem örömöt és szorongást, a szívem a torkomba dobogott.
- Mi történt veled? – kérdeztem elfúló hangon, ismételten végigmérve.
Ő nem felelt, csupán felém nyúlt. Az érintése hideg volt, könnyű és tünékeny, mintha csupán a szél simogatná a bőröm. Beleborzongtam, akkor hasított belém, hogy valószínűleg már nem él. „
– részlet Cassandra „Újholdtól újholdig” c. életművéből.
Az elkövetkezendő hetekben a hírek továbbra is alig jöttek, a férfi haláláról semmilyen értesítést, de még kósza szóbeszédet se hallott. Nem tudta, hol halt meg, nem tudta, hogyan, nem tudta, ki volt gyilkosa, azt se tudta, sírja van-e egyáltalán.
Napról-napra újabb és újabb felismerések érték; ha beszéltek volna, segíthetett volna, megmenthette volna, mellette lehetett volna az utolsó óráiban. Egyre mélyebbre süllyedt az önmarcangolásban, egyszerűen nem bírta elfogadni a férfi halálát. Tagadott és bezárkózott, elküldte maga mellől gyakornokait, és ki se mozdult besötétített szobájából. Bántotta szemét a fény, mindenkibe gyilkost látott.
„Az asszonyomnak ma is felvittem az ebédjét, mint minden délután. Kopogtattam, ám mivel nem nyitott ajtót, bementem. A szobában pár gyertya adott némi világosságot, majdnem elbotlottam a szanaszét heverő holmikban. Letettem az asztalára a tálcát, ám egyszerűen fájt ránézni. Az ágyában feküdt, fésületlenül, oldalra fordulva. Mintha beszélt volna valakihez, hangja halk volt, szelíd. Kezével az egyik díszpárnát simogatta, néha elmosolyodott, észre se vette, hogy bent vagyok. Rá se ismertem. Ez nem árnyéka volt asszonyomnak, hanem egy idegen. És így ment ez, hosszú heteken át, azonban egy idő után változott a kedélyállapota. Már velünk is beszélt pár szót, néha megfésülködött, és kinyitotta az ablaktáblákat. Amikor azt hittük, hogy javul, egy különösen ijesztő eset történt. Lizzy mesélte remegve, milyen szavakkal fordult hozzá, amikor teát vitt fel neki
- Miért csak egy csészét hoztál? Illik megkínálni a vendéget.
- Asszonyom, tisztelettel, de senki sincs itt magán és rajtam kívül – rebegte Lizzy, elkerekedett szemekkel.
- Dehogyis nincs, hisz itt áll mellettem! Ne vitatkozz velem, csak hozz fel még egy csészét.
A lány halálra vált arccal jött le, másnap felmondott.”
– egy szolgálólány beszámolójából.
Hamarosan mégis változás következett be, ugyanis bejelentette, utazni indul. Lovon ment, a Tüzes-hegyek felé indult. Mire elérte célját, beköszöntött a tél, a föld megfagyott, és a hegyek lábánál már szállingózni kezdett a hó. Jól emlékezett azokra az utakra, a dombokra, a hatalmas gödrökre, amelyeket az ásatás során hagytak maguk után, és a romokra, amelyek immár feltártan meredtek rá a szürke alkonyatból. Mágia segítségével egy kicsiny obeliszket emelt, és a márványba szöveget karcolt.
„Emlékül Neked, útjelzőnek arról az útról, amelyről sose lett volna szabad letérned. Emlékül Neked, aki magad is vak lélek voltál egy vak világban, s esélyed se lesz már látni többé. Emlékül a tűzről és vízről, emlékül rólunk.”
S amint karcolta a szavakat, ajka megremegett, szíve elszorult. Lehajtott fejjel állt az obeliszk előtt, a hó megült vörös, rókaprémes köpenyén. Hideg szél csapott az arcába, suttogást hozott. Hallotta az Ő hangját, a lépteit, érezte, amint megérinti a vállát. Egyetlen könnycsepp gördült végig az arcán, s hullott a halott földre.
A rákövetkezendő hónapokban ugyan visszatért Kaedwenbe, ám semmi se volt olyan, mint azelőtt.
„Másképp fújt a szél, másképp sütött a nap. Úgy éreztem, a vér is másként kering ereimben. Ürességet éreztem, amit semmi se tudott betölteni” - részlet Cassandra „Újholdtól újholdig” c. életművéből.
Végül úgy ítélte, a legjobb, ha egy időre visszavonul az aktív politikai élettől, és csendesebb hivatás után néz. Szakértelme mit se csorbult, személye iránti tiszteletből is megmaradt valami, így nem kellett sok levelet írnia, hogy évek múltán ismét Aretuza tanítói között találja magát.
Őrülete látszólag megszűnt, azonban néha-napján még hallja Vilgefortz hangját, amint az ő nevét súgja, látja is, mint a kandalló tüzébe bámul, érzi a hideg érintést a hátán. Azonban az, hogy mindez pusztán az ő agyának szüleménye, amely így próbálja feldolgozni a gyászt, vagy a férfi szelleme valóban kísérti lépteit, senki se tudná megmondani.
A történtek kétségkívül nyomott hagytak benne, mélyebbet is, mint amennyit beismerne. Érzelmi hullámzásai elkezdték ismét felütni fejüket, és sokáig se a tanításban, se a politikában nem lelte örömét. Azonban nem szűnt meg büszke lenni, és a tanítás mellett visszatért kezdeti, Alzur és Malaspina kísérleteiről szóló kutatómunkáihoz, amelyek elfeledve hevertek egy öblös szekrény mélyén. És egyúttal úgy tetszik, kezd fellobbanni benne az a tűz, amelyet az elmúlt évek eseményei kegyetlenül kioltottak.





Példareag

Magabiztosan nyitottam be a szobába, ahol a korai tavaszi, hűvös idő ellenére nyitva voltak az ablakok. Rita nem tűnt úgy, mint aki fázik, miközben az én karjaim libabőrösek lettek a szellőtől.
- Jó reggelt! – nézett fel az íróasztalán heverő papírokból. – Csodálatos az időzítés, hamarosan neked is ideje lenne átfutni könyveléseket…
- Más miatt jöttem.
Igaz, nem kínált hellyel, én szó nélkül ültem le vele szembe. Eddig ölembe szorongatott, rögtönzött bőrkötése fűzött köteget nyújtottam át neki. Szemöldökfelvonva nézett rám.
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük.
- Nem, drágám, nem beszéltük. Amit te megbeszélésnek hívsz, az közönséges monológ volt. Azt akarom, hogy olvasd át őket.
Rita kissé ingerültebben tette pennáját a tintásüvegbe.
- Nem fogom. Én hű vagyok a régi értékekhez…
Megforgattam a szemem, félbeszakítottam.
- Maradi vagy. A „hűséged” nem példázz mást, minthogy félsz a változástól. Félsz a jövőtől, félsz az újtól. Képtelen vagy ingoványos talajra lépni, mert tartasz tőle, belesüllyedsz.
- Több tiszteletet – sziszegte. – Továbbra is a feletteseddel beszélsz.
- Igen, nos, sajnos tudom – féloldalasan elmosolyodtam. – Ám attól, hogy valaki rangban feljebb van, nem lesz egyenes arányosan igaza. Állj két lábbal a földön, és ne felejtsd el, honnan indultál.
Tüntetően rázta meg a fejét, majd kihúzta magát, szemét résnyire húzva méregetett. Ideges volt. Ah, hogy őszinte legyek, néha egészen élveztem ezt…
- Órád lesz, nemde?
- A világ változik, halad – szólaltam meg, elengedve fülem mellett a megjegyzését. - A fejlődésnek nem lehet útját állni, ahogy egy virágot se lehet eltaposni, ha az valóban élni akar. Senki se állíthatja meg a változást, mert az állandó, folyamatos, szükségszerű. Lassítani? – tettem fel magamnak a költői kérdést, színpadiasan felsóhajtva. – Minden bizonnyal lehetséges, ugyan meglehetősen borús következményekkel.
- Gyönyörű beszéd volt, de megköszönném, ha nem tartanál fel tovább.
- Még nem fejeztem be, drágám – dőltem hátra, ügyet se vetve cinizmusára. – Az iskolának is reformok kellenek. És a tanulóink mindegyike különös gondot igényel, ha a jövő mágusait akarjuk képezni. Figyelembe kell vennünk egyéni és életkori sajátosságaikat, adottságaikat, fogékonyságukat a mágiára…
- Szegregáció – szakított félbe.
- Nem. Haladás. Az a rend, amelyben te is tanultál, már nem állja meg a helyét. Reformok kellennek – fejemmel a bőrkötéses papírok felé böktem – és a reformok ott kezdődnek.
- Én vezetem az intézményt – jelentette ki érces hangon – ezt tartsd észben. És az lesz, amit én jóváhagyok, ha tetszik neked, ha nem, az enyém az utolsó szó. Márpedig mindaz, amit ez az iskola képvisel, évtizedek munkája, meg fog maradni. Tovább viszem Tissaia és Klara Larissa örökségét úgy, hogy egy percig se essen csorba rajtuk. Világos voltam? Vidd a reformjaidat oda, ahonnan előkapartad őket, bánom is én – intett hanyagul az asztalán heverő papírok felé.
Szólásra nyitottam a számat, de felemelte a kezét, leintve.
- Most pedig kérlek, hagyjunk meg egymásnak a reggelből pár kellemes órát. Délután gyere vissza a költségvetések miatt.
Kelletlenül álltam fel, és indultam kifelé, azonban a papírokat az asztalán hagytam. Éreztem a hátamon megvető pillantását, halványan mosolyogva csuktam rá az ajtót. El fogja olvasni őket, és meg is fognak valósulni. Eddigi életem során mindig találtam módot arra, hogy érvényesítsem az akaratom, most se lesz másképp.
Még visszamentem a szobámba pár könyvért és jegyzetért, mielőtt az órámra indultam volna. Sehol se találtam a Szférák Együttállásáról szóló kislexikont, pedig hamarosan indulnom kellett volna.
- A másik polcon, a harmadik sorba. Tegnap este nem a helyére raktad vissza. Kicsit mindig is szétszórt voltál, általában ezért késel mindenhonnan.
- Én sose kések. A többiek érkeznek túl korán – néztem a szemem sarkából Vilgefortzra, miközben az említett polcot kezdtem méregetni. Tényleg rajta volt a könyv.
- Nyilván – hagyta rám, majd futó pillantást vetett a jegyzeteimre. – Szomorú, hogy ennyit kell küzdened olyan dolgokért, amik egyértelműen szükségesek.
- A reformok? – kérdeztem rá se nézve, a könyvet lapozgatva. – Igen, szomorú. Ám ez is azt bizonyítja, Rita alkalmatlan a pozícióra. Egy iskolát nem lehet maradi szemléletek alapján vezetni…
- Kétségkívül. Azonban azt tanácsolom, kicsit pihenj meg. Az egészségednek se tesz jót, hogy keveset alszol, és az íróasztalod felett görnyedsz. Az idő sok mindent megold.
- Nem fogom annyiban hagyni…
Végre összeraktam a tanóra anyagát, és kulcsra zárva a szobámat elindultam a folyosón.
- Félreértesz. Én pusztán azt mondom, távolabbról kéne irányítanod a dolgokat – Hümmögve estem gondolkozóba a mágus szavain, amikor megpillantottam egy cselédlányt, ahogy szapora léptekkel tart Rita irodája felé.
- Történt valami? – állítottam meg.
- Igen, kisasszony. A kapus küldött fel az igazgató asszonyért, egy lányka áll a hídon – hadarta, majd máris továbbsietett.
Vilgefortz felé pillantottam, azonban hűlt helye volt, csupán a szőttesek mintái néztek vissza rám. A tanterem helyett a kapuhoz siettem, ahol nem én voltam az egyetlen bámészkodó. Nem sokkal utánam ért le Rita is, halálos nyugalommal fürkészte a híd túlvégét, kezét összefonta mellkasa előtt.
Egy lány lépdelt esetlenül, szédelegve a hosszú kőhídon. Mezítláb, lába sebes, ruhája rongyos, kerek, szeplős arca koszos, rövid, vörös haja igénytelenül állt szanaszét. Előre léptem, összehúzva magamon vörös köpenyem, ami alá vadul bekúszott a szél. Rám nézett, s akkor éreztem évek óta először a Sors szorító vasmarkát.

Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Márc. 27 2020, 21:58
Kökörcsin
Kökörcsin


Hozzászólások száma :
188
Reagok száma :
51
Join date :
2018. Sep. 15.

Cassandra Celya d'Hortens Empty
Re: Cassandra Celya d'Hortens




Kedves Hortenzia kisasszony!


Elfogadva!


Fan-tasz-ti-kus! Mint azt már korábbi levélváltásunk során is kifejtettem, egészen példaértékű az a háttértudás, aminek a segítségével felépítetted a karaktered múltját és jelenét, és ahogy sejtettem, nem okozott gondot számodra az a pár módosítás sem, amit kértünk. Cassandra egy igazán egyedi, összetett és remekül kidolgozott karakter, minden porcikája él, és minden leírt szavadból árad, mennyire érzed a karaktert!
Nem is tartalak fel tovább, széphölgyem, csak még arra kérlek, hogy egy portrét, ha volnál szíves küldeni az Arcképcsarnokunkba, hogy az utókor is gyönyökrödhessen örökifjú vonásaidban, és hogy nekem is legyen miből újabb ihletet merítenem, hogy szépségedről balladákat zenghessek majd, hisz kegyed említette, mennyire szereti a költészetet. Ezután pedig aztán tényleg nem állom utad, menj, és hódítsd meg a játékteret, hadd lobbanjon lángra újra a régmúlt tüzek parazsa!

- Kökörcsin Mester

Avatarfoglaló

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Ápr. 06 2020, 22:18
Kökörcsin
Kökörcsin


Hozzászólások száma :
188
Reagok száma :
51
Join date :
2018. Sep. 15.

Cassandra Celya d'Hortens Empty
Re: Cassandra Celya d'Hortens



Feloldott jutalmak








Füvek próbája


Íródeák



Vérdíj



It's canon


Bárdok
ihletője



Doppler


A  meglepetés
törvénye


Új
fejezet


A bárdok
kedvence


A világ
peremén


Az utolsó
kívánság



Reménytelen



Piktor


Tréfa-
mester


A farkába
harapó kígyó


Udvari
bolond


Temeria,
Fuck yeah!


Repül a
nehéz kő


MÁR
MEGINT?



Túlélő




Vándor



Enciklopédista


Biztos
pont


A tudás
hatalom




Jussát...



várja...


...
a vaják


csak kéri
a bérét...


Kettős
ügynök


Ezüst
nyelvű



Kelpie



Kartográfus
Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Ápr. 07 2020, 10:42
Ajánlott tartalom




Cassandra Celya d'Hortens Empty
Re: Cassandra Celya d'Hortens

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ördögi kör - Cassandra & Lucio

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Archívum :: Törölt karakterek :: Törölt karakterek ET-i-
Ugrás: