Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.
● Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.
● Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.
● Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.
● Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.
Temeria
● Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.
● Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.
Lyria és Rívia
● Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.
● Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.
● Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.
Nilfgaard
● Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
Élmény nézni, hogyan tapizza össze a törp az illúziót... Vagyis, gondolom az? Nem értek a mágiához. Igazából magam is hasonlóképp viselkednék, ha nem lennének körülöttem ennyien. Mit viselkednék? Már volt is rá precedens, mikor Claidim állát tapiztam. Szemem sarkából a vajákra pillantok, mert érzem, hogy bámul, miközben a bárd neki magyaráz. Igen egyértelműen iszik a korsójába, amit az az angyal a pult mögött újra töltött nekünk. Egy kis mosolyra húzódik a szám. - Mibe fogadunk, hogy itt bárkit, és egyben mindenkit IS az asztal alá iszok a legjobb Mahakami serből? - dobom fel már akkor az ötletem. - Mondjuk... Ha valaki, vagy valakik legyűrnek ebben, azoknak fizetem a vacsoráját. Ha én győzök, a vállalkozók fizetik a sörömet. - szerintem jó ajánlat, mert azért korsónként 5 orent elosztani 3 felé nem nagy dolog. Tekintetem a vajákra szegezem, míg a pultra könyökölök. Ez a nyílt kihívás nyilvánvalóan főleg neki szólt, de ha a bárd, vagy a mágus beakar szállni, akkor itt az esélyük. De akkor viszont a bólékat el kell hagyniuk! - Igazából még előnyt is adok, nekem ez már a harmadik korsóm. - próbálok egyezkedni, még mielőtt bárki végig gondolja, és azt mondja, nem.
Mi tagadás, a törpicsek formás egy teremtés, méretéhez képest nem tűnik törékenynek. Tömör gyönyör. Inkább magamat kellene féltenem, nehogy összetörjön az X kilónyi izmával. Nem volt dolgom még soha másfajúval, de szerintem nem is sokan mondhatják el magukról, hogy lefeküdtek egy törp nővel. A reggeli borosta gondolata mondjuk tényleg egy kicsit illúzióromboló. A zenekar szépen húzta a nótát a háttérben és tényleg sokkal hangulatosabb lett tőle minden, de azért kíváncsi lettem volna, hogy a fürtöske hogy dalolászik. „Jegyes, megszökés, apám lenne”. Nevetésben török ki. Megszökni ezért? Akiket egy kecskéért adnak el feleségnek azok sem szöknek el. Nem hiszem, hogy rosszabb sors várt volna rá, mint vándor énekesként. -Hát igazad van, nem ezt a szóhiányt várnánk egy bárdtól. Csipkelődök Eskel fogadott lányával aztán Niora nézek. Az alkudozás látszik, hogy nem az erőssége, nem mondta, hogy hány fogásos vacsorát. Egy vaják gyomra meg egy feneketlen gödör. -Benne vagyok, de figyelj. Hogy egyenlőbb esélyekkel induljunk! Lehúztam az imént kiöntött sört és már emeltem is a kezem a következőt kérve. Azért nem mondtam, hogy egyenlő mert férfi vagyok, na meg vaják. Mi esélye lenne ellenem, instant ingyen vacsora lesz ez nekem. -Beérlek és kezdhetjük!
Egészen kedvére való ez a boszorkányos muzsika, eltáncolgat ő ott magában a söntés mögött, meg az asztalok között is. Közben gondosan ügyel rá, hogy forgassa bent a tálat a kemencében, egyenletesen süljön aranybarnára a sült, inycsiklandó illatok huszárkodnak már a légben, csatára hívva a szaglószerveket. - Mönnyire igaz! - Nevet fel az okon, miért is lettek teremtve ezek. És hogy miért örül ennek ennyire? Ezek nem fognak fáradni, meg pitét kérni, meg inni, meg semmi ilyesmi! Teljesen jó üzlet. Újfent a söntésen támaszkodik, kedvtelve figyeli a fogyasztó népet, ez a kedvenc látképe minden közül is. A kis pacsirta számolgatja a kis szütyűje tartalmát, Tissa csak mosolyogva figyeli a kérdést és ingatja a fejét. Ejnye no. A végén még éhen döglik ez a szerencsétlen, így is olyan szörnyen nyeszlett. Tissa elcammog a kemencéig, kesztyűjében fogva a pitét sétál vissza és a lány elé tolja a pulton. Egy vellát is akaszt az egyik fiókból. Nem mond semmit, csak mosolyog, aztán megy és tapsol a két másiknak. Ezaz! ivóverseny! az sok oren a tarsolyba! - Öz a beszíd! Íne van sok hordóm, nöm sajnálom! - Csap az asztalra, tölti is újra a férfi korsóját s amint beérte a másikat, mindkettejükét egyszerre tölti újra. - No akkúr háromrúl indulunk. Jő-e még valaki?- Kérdez körbe, még mielőtt elindítaná a dolgokat, ha csatlakoznak hát kiszolgálja azt is, ha nem, akkor csak a kettőre figyel, meg az újratöltésre és a számokra. - Amúgy, vannök még játékok is a pincébő. ilyen...késös dobálós meg kártya is. -
Amikor látom, ahogy a bárd orent kezd keresgélni megsajnálom kissé. Tagadhatatlan tény, hogy elvettem a munkáját. Így felállok a borral a kezemben és odasétálok a pulthoz, majd leülök melléjük. Előveszek némi érmét és lerakom magam elé. - Állom a dalos pacsirta fogyasztását. - csilingelnem mosolyogva. Közben a fekete hajú lány egy igazán érdekes ajánlatot tesz közzé. Pimasz mosoly kezd el játszadozni az arcomon ennek hallatára. Miért is ne? Néha nem árt egy kis lazulás, aminek hatására holnap szidni fogom magam, mint a kocsis a lovát. Nem is fogom vissza magam és két határozott mozdulattal tüntetek el két kancsó sört. Skelligei őseim biztosan büszkék lennének ezen teljesítményemre, anyámról nem is beszélve. - Nehogy hoppon maradj és a végén mindenkiét állnod kelljen. - kacsintok rá miközben a következő kupát iszogatom.
Mi lesz még itt ma kérem szépen? Jönnek az emberek, jönnek, gyűlünk, legkülönfélébb szerzetekkel telik meg a nagybetűs Hely. Mert igen, megérdemli, hiszen mégiscsak nem egy átvirrasztott éjszaka helyszíne eme szent hely. - Nevetsz, mi? Én így vagyok szabad, nem pedig szobanövényként – vigyorgok rá, nem veszem fel a csipkelődést, de vissza se szólok, helyette csak belenyalok a korsómban. Nem, köszönöm, lassan, de biztosan fogy ez, nem kell újratölteni, kitart nekem az estre. - Köszönöm – nézek rá a nőre, szememben színtiszta hála, majd lassan, fújdogálva a friss pitét kezdem el enni. Mennyei! Annyira hiányzott már az íz, mely emlékeztet mindenre, azt hiszem, imádom a napot. Imádom a Helyet, mely annyi mindent megélt. Aztán jön a varázslónő is, és zavaromban elpirulok. Annyira azért nem nagy gond, max szállás lesz. - Köszönöm - ma csak hálálkodni fogok úgy érzem. Közben körülöttem ivóverseny bontakozik ki, műsoros vacsora, a legjobb fajtából méghozzá.
- Nem hiszem, hogy szükség lesz azokra, Neftissa. Nem látunk majd a seredtől! - mosolygok a törpre a játékok felajánlására. Aztán figyelek és elvigyorodom, ahogy a vaják, sőt, még a mágus hölgy is be száll a versenybe. - És téged, miként is szólíthatunk? - kérdezem a hölgyet, aki időközben kifizeti a bárd vacsoráját. Milyen... nagylelkű. Tissa persze majd kiugrik a bőréből amikor a verseny szóba jön, annyira örül. Mondom én, hogy a fogadósok kedvence vagyok! Figyelem, miként hozzák be a versenytársak a lemaradást. Leveszem a kesztyűim, a köpenyem, mondhatni neki vetkezek az eseménynek, aztán megragadom a korsóm. Arcom kivirul, örömittasan nézek rájuk. - Akkor koppanástól koppanásig! - mondom, majd ahogy Tissa visszaszámolt, a pulthoz koppintom a korsóm, megemelem, és lehúzom a sört. Koppanással rakom vissza a pultra. A második kört húzzuk le, amikor egy egy paraszt betér a hangokra. A harmadikat, amikor kisiet kalapját fogva. A negyediket, amikor hozza magával az egész hóbelevancot, akik aztán elkezdenek fogadni és szurkolni a verseny miatt. Olyan hamar telik meg nyüzsgéssel, és Tissa számára fizető vendégekkel a hely, hogy észre sem veszem. De amikor körbe nézek, és hallgatom a szurkolást, igazából csak elvigyorodok. Ez már sokkal jobban fekszik egy versenyhez.
Ha elfogadta volna a bárdocska a neki rendelt párt, most nem lenne gondja arra, hogy miből fizesse ki azt a nyeszlett pitét. Lehet itt sem lenne, nem találkozott volna Eskellel sem. De komolyan, mit akart ezzel a savanyodott képű? Legközelebb találkozunk kérdőre fogom vonni és meggyőződök róla, hogy épp-e még az elméje. Vigyorogva figyelem a közeledő szőkeséget. Ahh, mi tagadás a szőkék a gyengéim. Varázslónő ide vagy oda, talán ő lesz a másik. -Még valaki? – kérdezem miután lehúzom a következő korsóval is és letörlöm a finom habot, ami kiült a számra és a bajszomra. Az kellene még nekünk, késdobálás. Remélem a villán kívül nem fog élesebb tárgy kerülni a lerészegedett hölgyek kezébe. Még véletlen kedvet kapnának engem céltáblának használni. Egyedüli férfiként féltem a koronaékszereimet. A kártya már más, GWENTET A NÉPNEK! Remélem mindenkinek van saját paklija. Utálom a városokat, de ez a hely, ez az istenadta ivó, ez lehet, hogy bekerül a kedvenceim közé. Más nem csatlakozott a kis játékunkhoz ezért már csak a visszaszámolásra vártam. -Aztán nehogy sírás legyen a vége lányok! – vigyorogtam. Ugyanúgy tettem, mint Nio és hallottam közben az ajtónyitódásokat és csukódásokat is. Egyre nagyobb tömeg kezdett gyűlni körülöttünk és villámcsapásszerűen ötlött belém a bizonyítási vágy. Ha most vesztenék a lányok ellen, elbújnék szégyenemben. -Nagyon jó ez a ser, Neftissa kisasszony! – dicsértem meg az ellátónkat.
No, ivóverseny, zene minden pultos fülének. Há ki ne imádná ezt? Soook sok tallérocska fog csengeni, úgy biza. Időközben nem csak ő, de más is megsajnálta a kis pacsirtát, Tissa fejet hajt a nő kedvessége előtt és elveszi az oreneket, meg kettőt vissza is ad, mert így pontos az elszámolás. - A sült is mönnyá kész lesz. - Jegyzi meg boldogan, mert biztos benne, hogy a nő el fog alélni a gyönyörűségtől, elvégre Tissa saját receptje ez, és pontosan tudja, mennyire mocskosul finom. - Jóvan, hö, van bönne valami igazság. - Jegyzi meg a haját a füle mögé tűrve, s készíti is az első kört, miután már mindenki startra kész. Csattan is a keze az asztalon, miután elért a nulláig a visszaszámolásban és elkezdtek inni a népek. Szereti ezt látni. Serényen töltögeti is újra a korsókat a legjobb nedűvel a világon. Közben a feltorlódott tömeget is szolglja ki kedvtelve, sőt, még fogadást is indított rá! Mögötte egy fatáblán vannak a nevek és a kemencéből hozott szenes fával karcolja a fogadásokat. - A vajákra kettűt? Gyó! Néked? A bögyösre? höh? Ja Niócskára, jóvan fiam.- Szedegeti be a pénzeket, miközben vezeti a fogadsokat, s közben tölt újra serényen. Két pillanat között elszökken a kemencéhez is, éppen gyönyörű aranybarna a sült, egy egészen kicsikét sötétebb a legeslegtetején, így viszi a varázslónő elé az étket. Mellékel vellát és kést is. Közben utántölti a következő kört, mikor a vaják dicséri eme csodát. Vigyorogva könyököl fel a söntésre s hajol közelebb. - Míg szíp! Egyenesen Mahakambúl jőnek hozzám a hordócskák! Bizton állíthatum, egész széles-e vidékön itt van csak igazi mahakami ser! - Széles mosolya nem lankad, s csak hogy fer legyen a küzdelem, a konyhából már előre lesütött, hamuban sült pogácsákat hozza tányérokon és a versenyzőke lé pakolja. Van pityókás, sajtos és töpörtyús is köztük vegyesen.
A hozzászólást Neftissa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 12 2020, 23:17-kor.
- Dalla. - válaszolok a lány kérdésére a nevemet illetően. Közben az ő nevük is kiderül számomra, bár hogy holnap is emlékezni fogok-e ezen részletre, azt nem tudom. Mindenesetre rövidesen kiderül, hogy mennyire volt hasznos a sok kiszökés a toronyból és az ivászat, ami ezt követte. Nem egy olyan alkalom volt, amikor nem emlékeztem semmire az estéből, de pont ebben volt a szépsége. Előre láthatóan itt is hasonlóképpen fog alakulni. Bele is kezdünk a versenybe és a sor úgy folyik le a torkomon, mintha víz lenne egy sivatagi vándorlás után. Ehhez az is hozzájárul, hogy kifejezetten finom ez a nedű. Az összegyűlt tömeget én is észreveszem, ám túlzottan nem zavarnak. Az kicsit igen, hogy mennyire kevesen fogadnak rám. Bár ez is érthető, a mellettem ülőkhőz képest én tűnhetek annak, aki elsőnek kidől. Aztán megcsapja az orrom a sült szaga és már ebből tudom, hogy ez isteni lesz. Felveszem hát a kést és a villát, hogy meg is kóstoljam. - Egyszerűen isteni. - szólok oda a törpének, miután megtudtam, hogy honnét van a sor. Ez is sok mindent megmagyaráz.
Egyre laposabbakat pislogok, miközben eszem a pitét, mely önmagában megér egy ódát. Nem szabad Janka, még nem aludhatsz, még rengeteg izgalmas dolog vár rád az éjszaka folyamán, nem csucsukálhatsz. Kevés ennél finomabb étel van, édesek közül talán a cukrozott aszalt eper, na meg barack hirtelen az, ami versenybe szállhat velem. Lehet, hogy ezt az mondatja velem hogy ennyire rég voltam itt, nem tudom igazából. Igazi kis ivóverseny egy vaják, egy embernő és egy varázslónő között. Röppenek a fogadások, ki fog győzni, ki veszteni, én nem teszek senkire se. Mondjuk arra tehetnék hogy én dőlök ki leghamarabb hisz érzem, ennyi volt, ha nem lenne zenekar akkor persze zenélnék, de így kajakómázok a pitétől és lassan italom is elfogy. Megvárom, míg Neftissa épp üresben van, hogy letámadjam. Pénzt is veszek elő. - Kivehetek egy szobát dézsa, reggeli nélkül? - Kérdezem meg tőle, kezemben 10 orennel. Amint lezajlott az üzlet, lantom társaságában megyek ideiglenes szobámhoz.
A hangulat fokozódik, ahogy körülöttünk nőnek a tétek, és a jó kedv. Tissa egyre több rendelést kap, ahogy Lamberték megdicsérik a sert, de azért láthatóan így is van ideje arra, hogy az étkek alá a táblára felírja a neveinket és strigulázza, kire hányan fogadtak. Kezdeti önbizalmam töretlen, de arcomon már ott van a spicces pír. Azért inkoherens mondatok még nem hagyják el ajkamat, ellenben, amikor ismerős nótát húznak a zenészek, akkor velük énekelek. Az ötödik kör sört húzom le, és nézem meg ellenfeleim arcát, vajon ők mennyire bírják az italt, és mennyire élvezik a hirtelen termett hangulatot.
JEGYZET: Finally a worthy opponent! Our battle will be legendary!!
Nem elég, hogy egy vékonyka szövet takarja csak Neftissa bájait, még közelebb is tolja őket hozzám, könyökével kiemelve a dekoltázsa körvonalait. Mikor már kettő helyett négyet látok magam előtt, kezdek emlékezni a mivoltára és megérezni a városba tévedésem okát. Már egy pár napja nem aludtam, pusztán meditáltam egy pár órát amíg hagytam a lovamat pihenni. A hirtelen valahonnan összekapart energiám, amit a féláras sör hallatán nyertem, már kezd elpárologni. Úgy érzem, mintha öt sirálykoktélon lennénk már túl minimum, nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni. Bakker… veszteni fogok a csajok ellen. Eddig is éreztem a sült ínycsiklandozó szagát, de most hogy látom is még jobban összefolyik a nyál a számban. A sóvárgásom próbálom a töpörtyűs pogácsába folytani, de nem az igazi. -Na meg a legszebb Mahakami törp hölgy is! – bókolok a csupakebel, vagyis csupaszív csaplárosnénak. A fejemben érzem ahogy kavarogni kezd a fáradtság és az alkoholmámor és a pogácsától a csuklás is elkap, de kitartóan öntöm magamba továbbra is a sört. Miután végzek a nem is tudom melyik körrel, próbálom fejben és az ujjaimat is használni, hogy rájöjjek hanyadik korsóval is döntöttem le az itt-tartózkodásom folyamán, de aztán feladom és még egyet leküldök a többi után.
Vidul nagyon a feje, hogy itt dicsér mindenki mindent, hát ezért éri meg kérem szépen a söntés mögött koptatni a fát, mikor a vendégek ilyen szépeket mondanak. - Örűl a szívöm naccsád. Tössík csak, e. - Tölti a következő kört, miközben számolja és a táblácskán is vezeti az állást, a kóklerek csak úgy tobzódnak körülöttük, röppennek a drukkok és a rendelések is, Tissa legnagyobb örömére. Azt a pimaszt amelyik a versenyzők pogácsájából akart lopni! Fahusánggal csap a kezére. - Íne tö! Nem a tiöd, nyöszlött herezaccs!. - Mire amaz fájlalva vörösödő pracliját, odébb kullog. Nagyon helyes. tölti is a következőt, mikor a kis pacsirta hajol oda hozzá. - Jóvan kölyök, nesze e. Hármus szoba. Lépcsűn főlmész, balrul a harmudik ajtó.- Adja oda a lánynak a hármas számmal ellátott kulcsot és az útjára engedi. Ő meg figyeli tovább a versenyt. A férfi dicsérő szavaira csak felkacag. - Ejnye no, verseny küzben füzigélni! Tö csintalan. - Tölti a következők, kedvére való ez az egész, még az a spicces hím is, ki tudja melyik szobába fogja még vinni, ha kifekszik itt lent. - Mostan tőtöm a tizenegyödik sert, mer ugye hárumrúl indultunk. -
Csak úgy fogynak a sörök, az egyik a másik után. Közben folyamatosan falatozok a sültből, hogy ne üres gyomorra menjen a nedű. Oldalra pillantva látom, ahogy a másik kettőnek kezd a fejébe szállni a jókedv. Nem sokkal később ezt hallom is a lány felől. Mi tagadás, én érzem a vidámságot, de nem annyira mint ők. A mögöttünk lévő tömegről már nem is beszélve. Közben a bárd viszont elköszön, hogy aludni térjen. Vajon én is a saját lábamon fogok aludni menni, vagy a fogadós segít majd fel. Ki tudja, messze van még a vége, pedig a tizenkettedik körbe kezdünk bele.
Puhányok! Én a pogácsából se ettem eddig, de most már muszáj, mert látom, mindketten falnak. Mondjuk a mágus, ő konkrétan sütet eszik, nem csoda, hogy nem hatja meg az alkohol. Én már szédülök, de kitartóan iszok! 12...13...14...15...16...! Ennyi. Eddig bírtam. Az utolsó kortyok után lerakom a korsót, de már a lábam is megnyeklik, és kicsit lejjebb csúszok, igen erősen kapaszkodva az érzésem szerint körbe-körbe forgó pultba. Persze azonnal segítő kezek nyúlnak alám, miközben hallom a nagy hahotázásokat, és már magam is hangosan nevetni kezdek, miközben leültetnek egy székre, mert magamtól már az se megy. - Nefhtissaa!! - szólok a törp asszony felé harsány, és igen csak artikulátlan ordítással, bár már azt sem tudom, mit akartam. Azt viszont láttam szemem sarkából, hogy a vaják szinte ugyan akkor zuhant meg, mint én. Ó, eszembe jutott! - Fetnis..Nefl..NEF-THIS...SSSSSSSSSSSSSSSSSA! Állom ah szhavam! Állom annak a sssodálatos nyertesn'k a vacsoráját. BÜSZKÉN VESZÍTEK EGY POGÁCSÁVAL! - dobom oda az erszényemet a törpnek, aztán mint egy nyertes boxoló, felkelek a székről és égbe emelt kezekkel támolygok körbe a tengelyem körül.
JEGYZET: Finally a worthy opponent! Our battle will be legendary!!
Aranybogaram ahogy rácsap a pogácsatolvaj kezére és nyeszlett herezacskónak nevezi, elkap a röhögés. Pont akkor mikor egyszerre tolom magamba a finom rágcsálnivalót és csuklom is közben. -Hááháá… nyessszlett… ha – próbálok nem megfulladni, kisebb nagyobb sikerrel. Azért a kezemet a szám elé teszem, hogy ne köpjek telibe senkit. Már nehezen iszom a következő ütős hűsítőt, már a fejem is kezd egyre nehezebb lenni ezért alátámasztok a jobb kezemmel. A csuklás már fáj és hiába iszok rá, nem akar elmúlni. A tizenhatodik kör után kicsúszik a fejem alól a kezem, erősen megfejelem a pultot, de még megállok a lábamon. A legtöbben arra fogadtak, hogy én fogok nyerni, így a törpicsek elég szépen kaszált az abortált ivászatommal. Remélem örül neki a kedves hölgyemény, mert én nem igazán. Vesztettem a nők ellen, a háttérben már hallom a fújjogást meg a nevetést is ezért hátrafordulok nehezen, továbbra is a pultba kapaszkodva. -Még í…gy is elbááánok veletek szukafattyakkk! – próbáltam megfogni a hátamon lévő acélkard markolatát sikertelenül. -Nef…tissa drága. Imádom a sörödet, na meg téged is. Téged is te… fekete! A szőkét is! – közelebb húztam magam neftissához – de téé…gef jobban! Előhúztam egy erszényt, amiben az elfogyasztott sör árának a kétszerese volt és Neftissa melleire helyeztem. -Azt hiszem eny…nyi elég lesz. Hazzamegyünk édes?
Bejelentése után még jó ideig töltődnek újra a korsók s úgy tűnik, a bűvös 16-os lesz ma a befutó, ugyanis a háromból két versenyző elborulni látszik. Szó szerint és képletesen is. Nio-t megfogják a körötte állók és leteszik a székre, persze azt amelyik a mellét segítene fogni, azt Tissa rendezi el a husánggal. Jó hosszú husáng az, kedvence. Nagyot tud ám csattani a fedetlen bőrön. Vigyorogva konstatálja, hogy egy rakat pénze marad, mert két emberen kívül mindneki bukta a lóvét. - Tísztelt pulikáum! A nyörtes nöm más, mint Dalla kisasszöny! - Jelenti be tekintélyes hangterjedelmű hangján, mi ugyan nem sérti a fület, csak mocskosul hangos. A leadott tallérocskákat átveszi és a helyükre pakolja, módfelett elégedett a mai nappal, de még koránt sincs vége, elvégre a csőcselék még itt van! Viszont itt jön képbe az. hogy a pasas a söntésen átnyúlva ráragadj Tissa bögyeire. Na nem szemérmes meg ilyesmi, de így marha nehéz dógozni. egyik kezével megpaskolja az alkoholmámorban úszó buksit, jól beledörgöli a dombok közé. - Jóvan e, alhacc velöm. Tö ott! Adok odent, ha sögítesz! - Két nyurga is pattan és kapva kap az alkalmon, így a pribékek segítségével felviszik a hullarészegeket az emeletre. Niot az egyes szobában teszik be az ágyba, Tissa még egy takarót dob rá, aztán a vajákot meg Tissa szobájába dobják az ágyra. Tény, ez kényelmesebb mint a többi, meg nagyobb is, elvégre ez magánlak, nem kiadó. - No visölködj, míg dógozom, aztán hajnalban jövük és elkenöm a szád.- Dobja rá a takarót, hátha addig kialussza az alkohol nagy részét... node neki vissza is kell menni, van még sok tallérocska, mi begyűjtésre vár. Visszatérve Dallával szemben áll egy kisebb zacskó orennel. - Szíp versöny vót naccsád. Nem gondótam vóna, hogy tö nyersz. Mibűl vagy tö? -
Mondanám, hogy rekordot döntöttem a mai nappal, de hazudnék. Már csak azért is, mert ennyi sör után már nem emlékszik az ember, hogy mennyit ivott. Már most is tudom, hogy holnap az ég egy adta világon semmire nem fogok emlékezni, már a 13. sörtől kezdve. Az erszényem, aminek fedeznie kell a fogyasztásom, és mellé a mágus vacsoráját is, kiszáll az agyamból. Mármint a visszajáró. De lehet csak azért, mert jobban lefoglal a körbe suhanó világ, meg hogy ketten is a karom alatt tartanak. Felvihogok, ahogy valaki a mellem markolássza, de hirtelen rácsapnak a kezére három méterről a pult mögül. Tissa meg a husángja. Ó, bárcsak ne feledném el ezt a látványt! - Nefh...számoldh bhelee a shzobát. Én...fel...felme'ek - mutogatok, aztán lassan elindulok. Lassan, és még kevésbé biztosan. - Grahthtulálok, Dalla. Öröm volt veled versennnyi. Majd... legközelebb ehs! - paskolom meg a mágus vállát. Szemeimmel kutatom, de nem találom a bárdot. Lehet ő már elment? - Teeeh!! Jó szhórakozásssht! - vigyorgok Lambertre mint egy mindent tudó tejbe tök, amikor Tissa bele dörgöli arcát a melleibe. Lassan, és még kevésbé biztosabban támolyogva megyek a lépcső felé. Azon inkább négykézláb mászok fel, mert úgy legalább nem eshetek hátra. Noha előre fel is megbotlok a kurva lépcsőfokban!! Azért fel jutok, mert szerencsére segítenek. Addig rángatom az egyik-másik ajtót, míg végre nem találok egy üreset. Nem törődök az ajtó becsukásával. Ahogy vagyok, rá dőlök az ágyra és már horkolok is. Szerencsémre, van más, aki ügyel rá.
A selymes bőr ahogy az arcomhoz ér, hát akkor valami iszonyat euforikus hatás kerít hatalmába. Alig pár pillanattal később úgy érzem, hogy szállok és egy puha, kényelmes ágyban landolok. Elaludtam és álmodok? Meghaltam? Nem tudom, de nekem itt most tökéletes. Meglátom a kis sörcsapoló angyalom szürke tincseit és egy nehéz valamit dob rám. Sürgősen próbálom lehúzni az arcomról, de ez csak egy takaró, azt hittem legalább a ruháját dobja rám erotikusan. De a következő mondat megnyugtat. -Me…gvárlak. Az ajtó becsukódik, a csuklás elmúlik. De a szoba továbbra is forog velem, a fejemen egy pukli díszeleg a söntés felcsiszolt, lakkozott fáitól, de legalább hajnalban egy gyönyörűség fog csatlakozni hozzám. Talán még kellemes ébresztést is kapni fogok. Mosolyogva hunyom le a szemeim és kerít hatalmába a mély álom.
A nyertessel még beszélget egy kicsit, vagyishogy próbál, bár mivel ő is megivott pont annyit mint a másik kettő, azért nincs túl messze a detoxtól. Ha igényli őt is felsegíti egy szobácskába, vagy ha menne, hát engedi, ahogy dönt a kedves nyertes. Még mielőtt elmegy csinál róla gyorsan egy skicccet egy pergamnre, hogy majd legyen mit fölfaragni a dicsőségtáblára, de az nem most lesz, most munka van. - Gyüvök mán no, csigalom és nyugavír. - Elrendezi szépen a népet, fogy a ser és az étek, gyűlik az oren, meg Tissa boldogsága. Időközben van annyi ideje, hogy összeszámoljon mindent és elő is készíti a visszajárókat. Elvégre, neki az a célja, hogy jó szájízzel hagyják itt az ivót és vissza is jöjjenek, úgyhogy nem is szokott sumákolni ezekben a dolgokban. hoztak a konyhára eleget így is. A nemfizetőket megverte, a többieket meg csak szimplán kihajtogatta az ajtón kívülre, így hajnal 4 tájékán s bezrt a híres tölgyfaajtót, miután a kis táblikát befordította. Noh, ez is mög vót. Letörli még az asztalokat és a pultot, hátramegy a konyhába kiadni a jussokat, meg megetetni a kuktákat s miután azok is elhagyták a hátsó ajtón keresztül az ivót, kijelentheti, hogy bezárt a bazár. A visszajárókat zacskóba tölti és a gazdájuk mellé teszi az asztalkára. Aztán? Aztán megy a szobájába megnézni, hogy a vaják tartja-e vajon a szavát. - Méghogy mögvár... höh. - Morogja az orra alá, hiszen ahogy belép, horkolás csapja meg a fülit. Nesze semmi, fogd meg jól. Nosza, nem kell félteni ám, ő biza megfogja, így vagy úgy, de meglesz. Le is vetkezik, lebontja haját s megszabadul az ékszerektől is, így bújik a saját ágyába, pontosabban fekszik fel a másikra. - Nöm ezt ígértöd....- Mormogja lebiggyesztett ajkakkal, de addig harapdálta finoman az ajkait, amíg amaz felkelt. No ő is így gondolta. ezt követően pedig nem volt rest levezetni a feszültséges meg a fáradalmakat s ha már itt ez a fazon, hát fantörpikus éjj... akarom mondani hajnalban részesítette. Két-három körrel később pedig, mikor a napsugár csalatkozik bé az ablakon... Tissa a másik oldalára fordul, lábát átveti Lambert lábán átkulcsolva, s alszik tovább. Hosszú volt ez az este... nagyon ám.
//Mindenkinek köszönöm szépen a részvételt, remélem élveztétek. //
Kezdőlap
Északi Királyságok
Nilfgaard
Skellige
Scoia'tael
Vajákok
Varázslók
Szörnyek
Tiszavirág
Arthuriana
️️️️️️
Egészen kedvére való ez a boszorkányos muzsika, eltáncolgat ő ott magában a söntés mögött, meg az asztalok között is. Közben gondosan ügyel rá, hogy forgassa bent a tálat a kemencében, egyenletesen süljön aranybarnára a sült, inycsiklandó illatok huszárkodnak már a légben, csatára hívva a szaglószerveket. 
// 