World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Latest?cb=20170716122041 Élet-halál kérdés - Roche & Mákony SwX5v3I Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. Márc. 22 2020, 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Sionnaech aép Áitaerbith
Today at 13:14


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Luna Smok
Yesterday at 16:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Friedrich Biberach
Yesterday at 15:56


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Aarau
Yesterday at 15:35


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Condwiramurs
Yesterday at 12:30


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Vilkas
Hétf. Szept. 21 2020, 20:40


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Condwiramurs
Hétf. Szept. 21 2020, 15:33


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Hránia
Hétf. Szept. 21 2020, 15:04


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Condwiramurs
Hétf. Szept. 21 2020, 13:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Emptyby Luna Smok
Hétf. Szept. 21 2020, 09:33

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Mákony
Mákony


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
13
Join date :
2019. Jun. 23.
Tartózkodási hely :
Úton

Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Empty
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony



Élet-halál kérdés

Roche & Mákony @
4502af7018afcc6fa8001a8018002df1.jpg
Amikor belovagolt Temeria földjére, és már Cleves városát is maga mögött hagyta, a medikus szíve azzal a reménnyel telt meg, hogy nemsokára hazatér. Haza, a Dorian-tól délre fekvő Botsinkai-birtokra, amelynek hajdanvolt nemesi fényűzéséből mostanra már csak egy megkopott, csálén álló grófi címer maradt az étkező legszembetűnőbb falán. A kastélyt már szinte teljesen benőtték a gyomok és a vadvirágok - már legalább is azok szerint, akik nem tudták, hogy ez a temérdek gaz mind Mákony gyógynövénykertjéhez tartozott. Különösképpen a kastély körül elterülő, hatalmas pipacsmező, illetve az épület egyik szárnyában kialakított télikert, amiben vígan virágoztak a mákvirágok - azon gyógyszer alapanyagai, amelynek kikísérletezésére a medikus különösen büszke volt, az áfiumnak nevezett tinktúránál erősebb fájdalomcsillapítóról ugyanis még nem hallott.
A medikus gondolataiba merülve, kényelmes tempóban lovagolt tovább az úton, amelytől balra egy széles kaszáló terült el, jobbra pedig sűrű erdő szegélyezte. Mögötte, lova farán békésen szendergett egy összegömbölyödött, fekete szőrgombóc, ami ébren és kinyújtózva tisztességes macskaféle volt, és Szaffi névre hallgatott - már amikor úgy tartotta úri kénye-kedve. (Egyéb megnevezései közé tartozott a “Sicc”, a “Sipirc”, a “Nyughass” és a még kevésbé hízelgő “Istencsapása”, ezen titulusait azonban a fekete bajszaság nem különösebben vette komolyan.)
Hamarosan azonban Mákony figyelmét magára vonta néhány károgó, nagydarab holló, amik mintha egy út szélén, az erdőt határoló árok mentén fekvő dögből kíséreltek volna meg belakmározni, s ahogy a medikus közelebb ért, az is feltűnt neki, hogy meglehetősen emberi formája volt ennek a tetemnek. Csak hümmögött a holttest láttán, ahogy elhaladt mellette, de nem pap volt, hogy a halottak lelki nyugalmával foglalatoskodjon. Orvosként már sok mindent nem tehetett érte - a hollók meg legalább jóllaktak vele.
Igen ám, de egyszer csak a hulla felhördült és megmozdult, mire a madarak riadtan reppentek távolabb tőle - de Mákony is majdnem lefordult a lováról ijedtében, miután felkiáltott! Ördög és pokol?! De hiszen ez még él…!
Amint a medikus túltette magát a kezdeti sokkhatáson, megállította lovát, amit a hátas csak egy meglepett prüszköléssel vett tudomásul, azzal a férfi leugrott róla, s nyomban elhessegette a dögevőket a félholt figuráról. Orvosi táskáját magához véve térdelt a hason fekvő, felnyöszörgő szerencsétlen mellé, s mielőtt még hozzáért volna, alaposan megvizsgálta a túlélőt.
- ...Azanyádúristenit...! Veled aztán jól elbántak, barátom… - jegyezte meg fintorogva, ugyanis ennek a nyomorultnak a legszembetűnőbb sérülése a halántékán húzódott végig: egy arasznyi hosszúságú, vágott seb tátongott véresen a férfi fején, közvetlenül a hosszúkás, hegyes füle fölött. Szerencsére nem szakadt le a fejbőre túlságosan. A tünde hevenyészett könnyűvértet viselt, egyik karja pedig a teste alá szorult, így a medikus az áldozat fejét megtartva a tőle telhető legóvatosabban a hátára fordította, majd felszisszent, ahogy meglátta a férfi vállából kiálló, letört szárú nyílvesszőt.
- Va... vort a me...* - köhögte rekedten az aen seidhe, míg Mákony a táskában kutakodott fertőtlenítőért, tűért és cérnáért.
- Azonnal. Csak még előtte összefércellek, ha nem bánod - felelte a közösön, mire a tünde elgyötörten hördült fel. Mákony máris hozzákezdett, hogy ellássa a fejsérülést - bár nem az volt az egyetlen seb a tündén, de kétségkívül a legnagyobb és legsürgősebb sebesülés megtisztelő címét érdemelte ki, a medikus figyelmét pedig annyira lekötötte, hogy nem is igazán figyelt semmi másra a környezetében.

5d6427d0e863b.png

P.S.:*Menj innen. | Itt is a kezdő, remélem, tetszik! Smile
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Május 22 2020, 12:20
Vernon Roche
Vernon Roche


Kitüntetések :
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony A_fzve10Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Zurzde10Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Its_ca10

Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
12
Join date :
2020. May. 20.
Tartózkodási hely :
Temeria és környéke

Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Empty
Re: Élet-halál kérdés - Roche & Mákony



Roche & Mákony -

Élet-halál kérdés

Roche egységét egy újabb Scoia’tael banda levadászatára rendelték ki. A csoport fosztogatott, gyújtogatott, civileket gyilkolt… Mégsem emiatt küldték rájuk a csapatot. Hanem azért, mert híre ment annak, hogy a temeriai hadsereg fegyvertárából loptak el fegyvereket. Megtorlásképpen Roche katonáinak példát kellett statuálniuk. Le kellett mészárolniuk őket, hogy elrettentsék a többi Soia’tael brigádot a hasonló tettektől. A Kékszalagosok már napok óta a nyomukba jártak, mire sikerült beszorítaniuk őket egy közeli erdőbe.

- Nem voltak ostobák azzal, hogy kerülték a harcot. – mondta Roche katonáinak a taktikai megbeszélés során. – Nyilván erőt gyűjtöttek vagy arra vártak, hogy az üldözésük közben kifogyunk a tartalékainkból. Szerencsére mostmár nincs hova futniuk. Holnap délelőtt megütközünk velünk és délre felszámoljuk a csoportot…

*

A Scoia’tael lesből támadott és nyílzáport zúdított rájuk (ebben semmi különös nem lett volna tekintve, hogy levadászni akarták őket), ha nem éppen számszeríjakkal felfegyverkezve tették volna ezt… A számszeríjakból lőtt nyilaknak pedig volt akkora ereje, hogy még a Kékszalagosok fegyverkabátjait is átszúrja. Roche és katonái alig győzték fedezékbe húzni a tölgyek védett törzse mögé a sebesült Thirteen-t és Oven-t, akiket vállon ért lövés.

- Maradjatok velük! – parancsolt Roche Fennre és Sheridanra, akik szavára rögtön a sérült társaik mellett termedtek és elkezdték ellátni a sebüket. Roche csak ezután fordult újra az ellenség felé.

Szerencsére tisztában volt a számszeríj hátrányával. Túl sokáig tartott őket utántölteni. Így amíg a lázadók az újratöltéssel voltak elfoglalva, addig Roche és katonái előtörtek a fák közül. Roche a buzogányával tört utat közöttük, még a többi katonája karddal vette fel a harcot az árulók ellen. A támadás láttán a többi tünde visszahúzódott a fák közé nyilazni. A helyzetet kihasználva Ves a katonák egy részét rájuk küldte oldalról. Addig, hogy feltartsák őket Finch íjászai lőni kezdték őket szemből. Ves pedig az övére akasztott késeket kezdte el dobálni feléjük. Egyik kése olyan pontosan repült, hogy egyenesen az egyik tünde füle fölött szántott végig, mielőtt véresen becsapódott volna egy fa kéregébe.

- Varh’he!* – üvöltötte fájdalmában, mire társai azonnal a törzs mögé rántották. Ám nem sokáig maradhattak fedezékben, mert mire észbe kaptak a Kékszalagos katonák már oldalról intéztek támadást ellenük, közelharcra kényszerítve őket.

Habár a számszeríjas támadás meglepetésszerűen érte a Kékszalagosokat, még a temeriai seregben használt fegyverek sem bírták visszatartani a rájuk törő Kékszalagosokat. Hiába üvöltöztek a tündék erősítéséért. A feltartóztatott íjászok már nem tudtak a segítségükre sietni. Ez pedig megpecsételte számukra a csata kimenetelét… Roche épp egy fiatal harcos számára adta meg a kegyelemdöfést, amikor látta, hogy a vérző halantékú tünde kitör a harc gyűrűjéből.

- Megölni! - kiáltotta Roche, mire Finch rálőtt a fák takarásából. Nyila a tünde vállát találta telibe. Az felkiáltva a vállához kapta a kezét, de nem tántorodott meg, hanem bevetette magát a fák közé. Ezt látva az életben maradt tündék újra csatasorba álltak és rávetették magukat a Kékszalagosokra. Utolsó erejükkel próbálták feltartóztatni a katonákat…

Roche tudta, hogy a tündék nem kezdtek volna ilyen reménytelen ellenállást, ha nem lett volna számukra fontos a menekülő társuk. Biztos volt benne, hogy a vezetőjüket próbálták megvédeni. Mivel a támadást csak elterelésnek szánták, így Roche nem törődve a veszéllyel a fák közé menekülő Scoia’tael vezető felé vette az irányt. Az egyik íjász látva a szándékát Roche-ra vetette magát és puszta kézzel a parancsnok torkának esett. Roche a földre zuhanva megpróbálta lerázni magáról a harcost, de ő tartotta magát, és egyre szorosabban markolta meg Roche nyakát. A parancsnok megőrizve hidegvérét egy jól irányzott mozdulattal arcon köpte, majd a pillantot kihasználva oldalra rántva maga alá szorította a tündét. A Scoia’tael harcos kétségbeesetten próbált kiszabadulni a szorításából. Mikor látta, hogy vergődése hasztalan, kínjában nyöszörögni kezdett:

- Ne bántsd… Ő nem…!
Mielőtt befejezhette volna Finch nyíla szíven találta.
- Jól van parancsnok? – kérdezte a ziháltan feltápászkodó Roche-t nézve.
Ennél rosszabbkor nem avatkozhatott volna közbe…
- Jól vagyok. – mondta utolsó pillantást vetve a halottra. – Öljétek meg többieket, ha végeztek pedig eredjetek a tünde után!
- Igenis parancsnok! – mondta Finch és engedelmesen visszarohant a még küzdő társai közé, hogy meggyorsítsa a harc kimenetelét.

Már rohant volna ki a harctérről, amikor a Scoia’tael íjászok újra lőttek. Roche fedezékbe húzódott, így megúszta épp bőrrel. Újra a tünde nyomába akart eredni, amikor meglátta a földön fetrengő Silas-t, akit mellkason talált egy nyílvessző. Nem volt kérdés, hogy hogyan dönt…

A lábánál megfogva gyorsan fedezékbe húzta, mielőtt még egy nyíl találta volna el. A fának támasztotta katonáját, majd egy határozott mozdulattal kitépte a mellkasába szorult nyílvesszőt. Silas fájdalmában felordított, de parancsnoka figyelme máshol járt. Undorodva szemlélte a kitépett kék tollas nyílvesszőt. A Scoia’tael nem használt ilyen nyílakat. Ezeket is a temeriai fegyvertárból lopták el. A kérdés továbbra is az volt, hogy hogyan… Ám Roche-nak nem volt sok ideje merengeni ezen a kérdésen tekintve, hogy katonájából ömlött a vér.

- A Scoia’tael… - nyögte.
- Hallgass Silas! – förmedt rá Roche és rögtönzött nyomókötést nyomott katonája sebére, hogy el tudja állítani a vérzést. Nem érdekelte, hogy a tünde helyzeti előnyhöz jutott azzal, hogy inkább a sérült katonájához fordult. Nem tudott volna többet a hazájára nézni, ha sorsára hagyja volna egy hozzá rendületlenül hű emberét... Roche szorosan tartotta a kötést és addig el nem mozdult katonája mellől, amég Ves oda nem sietett hozzájuk.

- Innen átveszem! – mondta.
Roche engedte, hogy helyettese átvegye a kötést. Majd szó nélkül a fák közé vetette magát és elkezdett a vérnyomok irányába futni.  A nyomokat látva tisztában volt vele, hogy még van esélye utolérni. A vezér nem menekülhetett ilyen súlyos sérüléssel sokáig. Előbb-utóbb utol fogja érni… A fák között rohanva a parancsnok még ilyen távolról is hallani vélte a tündék ordításait. Tudta, hogy halálig fognak küzdeni...

A nyomok egyre kijebb vitték az erdőből. Roche addig rohant, még előrontva a fák közül szembe nem találta magát a földön heverő tündével… S a mellette térdelő fiatal férfival. Roche a ruhái és a táskáiból kivett gyógynövényeket látva rögtön megállapította, hogy egy gyógyítóval találta szembe magát. Ám a Scoia’tael nem alkalmazott emberi fajú felcsereket... Mégsem bízva a véletlenekben Roche gondolkodás nélkül kardot fogott rá.
- Lépj el mellőle! – parancsolta.


P.S:*Varh’he: jelentése ribanc. / Bocsánat, hogy hosszú lett! Remélem, azért tetszik!
Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Május 29 2020, 20:40
Mákony
Mákony


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
13
Join date :
2019. Jun. 23.
Tartózkodási hely :
Úton

Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Empty
Re: Élet-halál kérdés - Roche & Mákony



Élet-halál kérdés

Roche & Mákony @
Amikor belefogott, hogy ellássa a félholt tündét, a medikus szokásához híven minden figyelmét a sebesültre fordította. Még mielőtt azonban bármibe belekezdett volna, úgy ítélte, jobb lesz mindkettejük számára, ha először a sérült fájdalmaira ad valami orvosságot - már csak azért is, hogy ne üvöltözzön és rúgkapáljon, míg ellátja - így mindenek előtt Mákony az orvosi táskából egy aprócska üvegfiolát húzott elő, benne némi fekete folyadékkal. Az üvegcséből kihúzta a dugót, majd finoman megemelte a tünde fejét.
- Keserű lesz, de idd meg. Csillapítja a fájdalmat - magyarázta, még mielőtt a férfi azzal vádolta volna, hogy meg akarja mérgezni, bár még így sem volt egyszerű a medikus számára, hogy valóban lenyelessen vele pár apró kortyot a tinktúrából.
- ...Bloedhe… dh’oine…! Ha meg akarsz ölni… Csak szúrj le… - hörögte erőtlenül a sebesült, ahogy hátraszegte volna fejét, Mákony azonban nem eresztette - az kellett volna még, hogy jobban felszakítsa a halántékán futó nyílt sebet.
A medikus ezután szótlanul nekiállt, hogy letisztítsa és alkohollal fertőtlenítse a sebet és környékét, magában reménykedve, hogy az áfium gyorsan hatni kezd majd. Volt ugyanis egy olyan áldásos mellékhatása Mákony saját fejlesztésű fájdalomcsillapítójának, hogy az erős fájdalmak enyhítése mellett egy kicsit be is bódította a beteget, eléggé ahhoz, hogy viszonylag egykedvűen tűrjön el szinte bármilyen orvosi beavatkozást - a beadott mennyiségtől függően akár még egy amputációt is.
Amint a medikus végzett a tisztogatással - sziszegéssel és ősi nyelven elhangzó, válogatott káromkodásokkal és szidalmakkal, no meg ingerült, de meglehetősen erőtlen hadonászással kísérve - nekiállt, hogy összevarrja a tünde halántékán húzódó sérülést. Rusnya seb volt és mély, a hús alól sárgásfehéren villant ki a sérült koponyacsont - de pontos és egyenes volt a vonala. Ha Mákonynak tippelnie kellett volna, dobótőrnek, vagy egy nagyon vékony élű nyílvesszőnek tulajdonította volna a vágást, de egyelőre nem volt ideje ezen töprengeni, jobban lefoglalta ugyanis, hogy mozdulatlanul tartsa páciense fejét. Nem volt vele egyszerű dolga, a tünde mindent megtett azért, hogy elrántsa vagy legalább elfordítsa fejét a medikus felől, Mákony kénytelen volt erősen a hajába markolva nyughatásra bírni, amennyire tudta, míg másik kezével igyekezte összefércelni a sebet, miután a tűbe fűzte a cérnát hozzá. Az aen seidhe férfi a sérülései dacára igen vehemensen próbálta szabotálni, ép kezével a medikus tűt tartó karjára markolt, de arra már nem volt elég ereje, hogy el is rántsa, de még így is rendesen kellett küzdenie Mákonynak, hogy ellentartson, míg a szétvágott fejbőrt igyekezte újra összevarrni.
Az arasznyi seb közepére már egészen gyorsan tudott haladni, és a tünde ellenállása is csökkent valamelyest - vélhetően elkezdett hatni az áfium - Mákony pedig gyakorlott és precíz mozdulatokkal igyekezett minél hamarabb befejezni a varrást - de nem jutott a sérülés végére. Olyannyira belemerült a műveletbe, hogy már csak akkor eszmélt fel a felbukkanó katonára, amikor az kardot szegezett a torkának.
A medikus keze megdermedt a mozdulatban, amikor az idegen férfi ellentmondást nem tűrő hangon ráparancsolt, mégsem lépett hátra, és a tündét sem eresztette el - pláne nem a kezében tartott tűt. Felemelte fejét, hogy végignézzen a váratlan támadón, s ahogy felmérte az egyenruháját, kedve lett volna istenesen káromkodni. Hát ebből nem lesz egy fáklyásmenet kimagyaráznia magát…
- Ha nem látom el, meg fog halni - mondta, bár alighanem a Kékszalagos rend katonája ezt pontosan tudta. - ...Legalább a fején a sebet hadd varrjam össze… - kérte, hiába tudta, hogy a tünde halálra van ítélve.
Biztos, hogy ez a nyomorult, akinek a megmentésén dolgozott eleddig, haramia, de legalább is valami komolyabb bűnt elkövetett. A Kékszalagosokat, Temeria elit katonai alakulatát aligha küldték hamiskártyások vagy piti zsebmetszők ellen. De hát a fene se gondolta volna, hogy egy bandita haldoklik az árokban…


P.S.:És itt is a válasz!
Mood: Walpurgisnacht
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szomb. Jún. 20 2020, 02:19
Vernon Roche
Vernon Roche


Kitüntetések :
Élet-halál kérdés - Roche & Mákony A_fzve10Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Zurzde10Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Its_ca10

Hozzászólások száma :
15
Reagok száma :
12
Join date :
2020. May. 20.
Tartózkodási hely :
Temeria és környéke

Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Empty
Re: Élet-halál kérdés - Roche & Mákony



Roche & Mákony -

Élet-halál kérdés

Amikor a férfi beszélni kezdett hozzá, Roche-nak közben csak egy gondolat járt a fejében. A medikus havekar felcser. Csak azok süllyedtek odaáig, hogy Scoia’tael tündéket ápolgassanak a jó pénz reményében. A havekart Roche ugyanolyan áruló népségnek tartotta, mint azokat a Scoia’tael bandákat, akik fegyvert mertek fogni a hazája ellen. A különbség csupán csak annyi volt, hogy őket még a tünde harcosoknál is jobban lenézte. A havekarok sorait nem egyszer temeriai férfiak alkották. A saját fajtársai, akik mégis köpve a hazájuk sorsára csempészként alkudoztak a Scoia’tael-lel... Bár tudta, hogy félvérek is szép számmal megfordultak soraik között, ez mégsem vigasztalta a parancsnokot.

A csempészek miatt tudtak a tündék nem egyszer olyan mértékű károkat csinálni, amiket lopott tartalékok nélkül nem tudtak volna. Tovább égetve és romolva Temeriát, amire Roche az életét tette fel, hogy jobbá tesz… A havekar csoportokra nehezebb volt rá akadni. Roche mégis egyenlően kezelte őket a Scoia’tael harcosokkal. Mindkettő félre biztos halál várt, ha a Kékszalagosok keze közé kerültek. S nem csak a csempészekre, hanem a felcserekre is. Ápolni az ellenséget ugyanakkora bűnnek számított, mint fegyverrel alkudozni velük.  De bár mennyire is fojtogatta Roche-t a gyilkos indulat, mégis úgy döntött, hogy először megbizonyosodik a férfi kilétéről, mielőtt elvágná a torkát. Így anélkül, hogy leeresztette volna a kardját, Roche vetett egy gyors pillantást a környezetére.

Az erdő szélén a földút mellett látott egy felnyergelt lovat. A hátára pakolt táskákból kilógó üvegcsék és gyógynövények egyértelművé tették, hogy a jószág a medikushoz tartozott. Láthatóan a férfi úton volt, mielőtt úgy döntött volna, hogy egy hazaáruló Scoia’tael vezérnek nyújt segítséget. A ló farán egy fekete macska gubbasztott. Az események felrázhatták őt az álmából, mert macska rosszallóan rájuk meredt. Amikor az állat felismerte a gazdájára leselkedő veszélyt, a távolból ráfújt a kivont karddal álló Roche-ra. A parancsnok farkasszemet nézett vele, de mivel a macska nem indult meg feléjük, így Roche a figyelmét újra a férfire fordította.

Az alak csizmát, sötét nadrágot és fehér gyolcsinget viselt fölötte egy mellénnyel. Vállai köré egy utazóköpeny volt kanyarítva. A ruhája egyszerű, de láthatóan márkás volt. Nem olyan egyszerű rongyokba vagy éppen csempészett holmikban járt, mint amiket a temeriai társasalomból kiközösített havekarok kényszerültek viselni. A gyógyító arca piszkos volt az út porától, mégis Roche kitudta venni a férfi finom arcvonásait. Fekete haja a tarkójánál volt összefogva. A szemei pedig hamuszürke színben néztek vissza rá. A parancsnok jól megnézte az arcát, mégsem vélte felismerni rajta valamelyik temeriai bűnöző ábrázatát. Sőt a férfi arca kifejezetten megnyerőnek és barátságosnak tűnt volna, ha nem éppen ilyen körülmények között találkoztak volna.

Felmérve a körülményeket Roche-nak be kellett látnia, hogy valóban nem úgy tűnt, mintha a férfi havekar felcserként tevékenykedett volna. Ha az lett volna, akkor a tündék mellett kellett volna lennie a csatában, hogy ott helyben ápolja a sebesülteket. Ilyen távol az erdő szélén várakozva erre nem lett volna lehetősége. De ha nem közéjük tartozott, akkor mi volt arra az esély, hogy valóban csak véletlenül talált a tündére? Nem lehetett valaki ennyire szerencsétlen... S még ha meg is találta, mi kötelezte a segítségnyújtásra? A félholt tünde aligha tudta volna megfenyegetni, hogy tegyen érte valamit. Önszándékból kellett, hogy segítsen rajta. Kérdés, hogy miért… Roche tapasztalatai szerint nem sok olyan gyógyító akadt, aki jószándékból segített volna másokon. Ha lett volna ilyen, akkor a seregéből nem hiányzott volna a felcser. A medikusuk halála óta nem volt, aki önszántából ápolta volna rettegett és gyűlölt Kékszalagosokat…

Ám hiába zakatolt több száz kérdés a fejében a gyógyító szándékairól a gyűlölet és a harag újra előtört az elméjében, ahogy az egykori emberére gondolt… Roche haragra gerjedve fordult vissza a férfihez. Aki még most is a tünde fölé hajolt véres tűt tartva a kezében, hogy összeférceljen egy olyan rohadékot, aki miatt Temeria szenvedett. Roche sosem volt a szavak embere, mégis úgy döntött, hogy felvázolja a medikus előtt a helyzetet.

- Ez a Scoia’tael rohadék felelős Temeria több falujának felégetéséért, kifosztásáért, az ott élő civilek lemészárlásáért, és a seregem több tagjának megsebesítéséért. A temeriai hadsereg fegyvertárának is ők fosztották ki… - Roche alig fejezte be a mondatot, amikor a tünde hirtelen megrándult és hörögni kezdett valamiről tünde nyelven. Roche csak a ninnau*, neén* és a d’hoine szót tudta megérteni belőle. Ám tekintve, hogy a medikus épp most igyekezett összevarrni a fejét ez nem volt meglepő, így nem törődve vele folytatta:

- Ezek fényében nem kell emlékeztetnelek, hogy Temeriában a Scoia’tael-nek való segítségnyújtás azonnali fővesztéssel jár. Úgy, hogy mondj egyetlen jó indokot nekem… - folytatta kardját végig a medikus torkánál tartva. - …hogy miért ne öljelek tégedet is most rögtön a tünde mellé! – sziszegte dühtől izzó szemekkel Roche. Ha a férfi kiakarta húzni magát a pácból, akkor ez volt az utolsó lehetősége, hogy kimagyarázza magát…



P.S:*Ninnau jelentése: mi. Neén jelentése: nem. Nagyon tetszett a válaszod! Remélem, hogy az enyém is tetszeni fog! Remélem észreveszed a lehetőséget, hogy mi tudná esetleg kimenteni Mákonyt a kellemetlen helyzetből. Very Happy Természetesen ezzel nem muszáj élned, ha más ötleteid volnának, csak a történet esetleges folytatására adtam egy ötletet. Smile
Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Jún. 29 2020, 15:47
Mákony
Mákony


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
17
Reagok száma :
13
Join date :
2019. Jun. 23.
Tartózkodási hely :
Úton

Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Empty
Re: Élet-halál kérdés - Roche & Mákony



Élet-halál kérdés

Roche & Mákony @
Amikor betege állapotára való tekintettel arra kérte a Kékszalagos katonát, hogy engedje befejezni a sebesült ellátását, a medikus sejthette volna, hogy rajtaütőjének lesz egy-két keresetlen szava hozzá. Így is lett, bár azért Mákony reménykedett benne, hogy legalább a torkának szegezett kardot méltóztatja elhúzni a zsoldos, ám amikor Szaffi rosszalló fújtatását követően a kékszalagos visszapillantott rá, és alaposan megnézte magának, a medikus ilyetén reményei hamar szertefoszlottak. Egy pillanatra ugyan elidőzött a tekintete a katona arcának durva vonásain, de amint a dióbarna szemekben harag tüzét látta lobbanni, a medikus vett egy mély levegőt. Már szinte biztos volt benne, hogy a férfi itt helyben, ebben a szent pillanatban fogja lefejezni.
Ám még mielőtt amaz lesújtott volna, kardját végig Mákony torkának szegezve sorolta végig a sebesült tünde bűnlajstromát, Mákony pedig, a hűvös fém hegyét érezve bőrén majdhogynem hangosan káromkodott, de végül csak egy grimaszt engedett meg magának. Csakugyan banditát sikerült megtalálnia az árok szélén. A francért nem hagyta ott pusztulni…
Ha őszinte akart lenni magával, sose kedvelte a bonyolult szituációkat. Szerette volna, ha a világ épp olyan tiszta és rendezett egyszerűséggel működött volna, mint ahogyan ő a pácienseit látta el. Ha valaki panasszal fordult hozzá, segített rajta. Nem kérdezte tőle, hogy hogy tört be az orra, minek ivott annyit, miért akart tizedjére is teherbe esni, vagy miért akarta elhajtani a nem kívánt magzatot. A betegei mégis előadták az indokaikat, mintha csak mentegetőzni akartak volna előtte, pedig Mákony lett volna az utolsó ember a Kontinensen, aki elítélte volna őket a szándékaikért. Orvos volt, nem bíra. Mindenesetre azt kénytelen volt elismerni, hogy a zsoldos által felsorolt bűnökre aligha volt mentsége a tündének.
A kékszalagost azonban egy pillanatra megakasztotta mondanivalójában a hirtelen valahogy feleszmélő aen seidhe, aki azonnal magára vonta mindkét férfi figyelmét. Bár Mákony kiválóan értette és beszélte az Ősi Nyelvet, a tünde hörgéséből szinte semmit nem tudott kivenni. “Mi”, “nem” és “ember”, amit érteni vélt az összefüggéstelen krákogásból, aztán a sebesült aen seidhe feje máris erőtlenül hanyatlott hátra. A medikus kivételesen meglehetősen nehezményezte, hogy a fájdalomcsillapítója ilyen mértékben képes valakit kiütni - ezzel a mellékhatással igazán kezdenie kellene valamit…
Szerette volna valahogy magához téríteni a tündét, legalább amíg kikérdezi, mit akart mondani, de a kékszalagos tiszt mit sem törődve a sebesült nyekergésével, ismét a medikushoz intézte szavait. Mákony állkapcsa megfeszült, ahogy a kilátásba helyezett fővesztést említette a katona, és vett egy nehéz, mély lélegzetet, amikor a férfi dühtől szikrázó szemekkel nézve rá kiszabta az ultimátumot. Egy pillanatra teljesen biztos volt benne, hogy itt a vég. Mentegetőzhetett volna, hogy ő tényleg csak hazafelé baktatott az úton, amikor meglátta ezt a félholt nyomorultat az árokban, és orvosi kötelességből segíteni akart rajta - de tudta, hogy semmit nem ért volna vele. Ugyanakkor…
Ahogy a zsoldos is említette, nem ez a tünde volt az egyetlen, aki megsérült a rajtaütés során, hanem a kékszalagos osztag tagjai is szenvedtek sebesüléseket. Még ha volt is felcser velük, két medikus csak hamarább tudja ellátni őket... Így hát Mákony állta a katona haragos pillantását, és igyekezett nyugalmat erőltetni magára, mikor szóra nyitotta száját.
- ...Mert orvosként… - kezdte lassan, megfontoltan - ...a maga embereit is el tudom látni. ...Már amennyiben megengedi - tette hozzá óvatosan, majd lopva az előtte heverő tündére pillantott, aztán vissza a katonára, és úgy döntött, megkockáztatja a folytatást: - Ennek még három öltés, és kész. Kérem, hadd fejezzem be, utána esküszöm, azt csinál vele, amit akar… Nem az én tisztem ítéletet hozni fölötte - mondta, a tőle telhető leghatározottabban, s igyekezte legyűrni a torkát szorongató, kaparó érzést, amiről viszont jól tudta, hogy a fuldoklásos rohamait szokta megelőzni. Pont arra volt még szüksége most…


P.S.:És itt is a válasz!
Mood: Walpurgisnacht
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Júl. 22 2020, 00:34
Ajánlott tartalom




Élet-halál kérdés - Roche & Mákony Empty
Re: Élet-halál kérdés - Roche & Mákony

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Temeria-
Ugrás: