Triss Merigoldot hónapok óta nem látták Temeria földjén. A temeriai hírszerzés nem tudott új információkat a nőről a ríviai pogrom óta. Úgy tűnt, mintha a boszorkányt a föld nyelte volna el. Eltűnésének okát senki sem tudta. Még az is felmerült, hogy a nő esetleg bújkál a temeriai hatóság elől... Mindenesetre beleunva a varázslónő visszatértére várva, végül Foltest király magához hívatta Vernon Roche-t.

Parancsa világos volt. Kerítse elő Triss Merigoldot és hozza őt színe elé. Épen és egészségesen. Lehetőleg szép szóval, de ha kell akarata ellenére is. Uralkodója azt is kikötötte, hogy a keresésnek titokban kell folynia, nem vonhatják be a nyilvánosságot a keresésbe. Nem plakátolhatták minden ház falára Merigold arcát, hogy keresik. Nem az volt az elsődleges cél ugyanis, hogy megfélemlítsék vagy elriasszák a nőt Temeriából. Királyának más tervei voltak vele...

Roche sosem mondott volna ellent a király akaratának, mégsem tartotta jó ötletnek, hogy a nő után kelljen kutatnia. Nem bízott a varázslónőkben. Nem a mágiában való jártasságuk zavarta (habár varázslatos képességeiket a harcteren igencsak irigyelte). Bizalmatlanságának más okai voltak. Az egyik az volt, hogy királyi udvarokban túl messzire elért a kezük a politikában. A második ok pedig az volt, hogy még a hírszerzők se tudták, hogy a bűbájos boszorkák milyen szoros kapcsolatban állnak egymás között a politikai érdekek mögött…

Roche tudta, hogy fölösleges volna felforgatni Temeriát a varázslónő után. A boszorkányok a rejtőzködés nagymesterei voltak, ha nem akarták, hogy a nyomukra akadjanak. Ráadásul az a lehetőség is fennállt, hogy a pogrom óta a nő vissza sem tért Temeriába. Thaler kémei nem tudtak új információkkal segíteni a keresést (Thaler komoran meg is jegyezte, hogy ezekkel a varázspicsákkal csak a baj van), így Roche inkább más közelítés mellett döntött.

Roche tudta, hogy ha elő akarja keríteni Merigoldot, ahhoz először fel kell keresnie egy másik varázslónőt. Thaler szavaival élve, akinek varázspicsája volt arról valószínűleg az tudhatott a legtöbbet, aki hasonló fenekű hölgyként szoros kapcsolatban állt vele. Szerencsére a parancsnoknak ezen már volt min elindulnia. Még emlékezett arra, hogy Triss az uralkodója tanácsadójaként sokat emlegetett egy Vengerbergi Yennefer nevezetű varázslónőt, akihez baráti szálak fűzték.

A gond ott kezdődött, hogy hivatalos adatok szerint a hölgy életét vesztette a ríviai pogrom során egy vaják védelme közben. Mégis a kémek szerint az a hír járta, hogy a boszorkány túlélte az eseményeket. (Bár azt, hogy hogyan menekült meg senki sem tudta.) Az események óta a nőt már több országban látni vélték. Állítólag élt és virult.

Ennek fényében Roche úgy döntött, hogy inkább az ő keresésére fordítják az időt Thaler embereivel. Mégis Roche biztos volt benne, hogy még ha sikerül megtalálni a nőt, akkor nem lesz egyszerű dolga vele. A varázslónőről az a hír járta ugyanis, hogy nem éppen együtt működő a kollégái/barátai iránt érdeklődő hatósági személyekkel. Ez pedig számos hátrányos következményt vonhatott magával. Lehet, hogy a nő nem, hogy még segítene neki, hanem még szabotálni is fogja a munkájában. De Roche-nak nem volt más választása. Szolgálnia kellett az országát és vele együtt a királya akaratát. Foltest király pedig nem a türelméről volt híres, hogy hónapokig tudna várni tétlenül. Neki eredmény kellett, amit Roche a maga erejéből nem tudott felmutatni. Fel kellett hát vennie a kapcsolatot a boszorkánnyal.

Napokig nem jutottak előbbre az ügyben, mielőtt megtört a jég. Thaler egyik kéme megtudta, hogy Temeria egyik tartományában látni véltek egy nőt, akire ráillett a Vengerbergi Yennefer személyleírása. A jelentés szerint a fehér-fekete ruhás nő arcát göndör fekete haj keretezte. Szemei ibolyaszínűek voltak. Parfümjének illata pedig az orgona és epres illatát idézte…

A hír hallatán Roche embereivel még a hajnali órákban felnyergelték a lovakat és útra keltek, hogy még időben a területre érjenek. Arcukat kellemesen simogatta a tavaszi szellő, ahogy a tavasz ölelte virágos mezők között vágtattak. A Kékszalagosok parancsnoka nagyon remélte, hogy a jelentés igaznak, nem pedig kacsának bizonyul majd…



P.S: Remélem, hogy nem vétettem hibát a lore-t illetően. Tartományt pedig direkt nem írtam. Rád bízom hol akarsz találkozni velem Yen! Remélem tetszik!

●●●

●●●

Yennefer || Szószám: 437 szó

A parancsnok és katonái nyakukat törve vágtattak a Vizimától keletre fevő Ellander felé. Katonáival ellentétben Roche nem csak látásból, hanem a történelme miatt is jól ismerte területet. Az udvarban töltött kiképzése alatt volt ideje megismerni a Temeria tartományok történelmi hátterét. Emiatt tudta, hogy eredetileg a hercegség Dezmond király leszármazottaihoz tartozott. Foltest király csak a hercegi vérvonal kihalása után adományozta Ellander földjét egy Hereward nevű főnemesnek, aki jelenleg is a hercegség ura volt. A herceg mostanra már aggastyán volt. Nem csoda, ha olyan szóbeszédek jártak, hogy már kijelölte örökösének az egyik rokonát. Feltéve, ha királya engedélyezi, hogy nála maradjon a hercegség. Az utóbbi években ugyanis a herceg és király kapcsolata jelentősen megromlott…

Roche az útra a szürke csődörét nyergelte föl és csak pár emberét vitte magával. Az egységének többi részét helyettesére Ves-re bízta Vizimában, hogy ha kell távollétében a király rendelkezésére tudjanak állni. Ám ezt nem csak ezen okból tette. Harmad magával utazva gyorsabban tudtak haladni. Ez sebezhetővé tette őket egy támadás esetén, ám a várttal ellentétben nem futottak össze rablókkal a hercegséghez vezető úton. Ez megkönnyebbüléssel töltötte el a parancsnokot. Minél kevesebb időt vesztegeltek, annál nagyobb volt az esély, hogy még időben sikerül a varázslónő nyomára akadniuk.

Ellander fővárosához érve felvették a kapcsolatot Thaler emberével, aki egy közeli fogadónál várt rájuk. Ő további információként annyit tudott mondani, hogy a nőt az ellanderi Melitele templom irányába látták távozni. Az információk tudatában Roche és csapata újra megsarkantyúzta a lovakat. A várossal szemben fekvő mezőkön átvágva indultak a templomhoz, hogy mihamarabb odaérjenek.

A templom széles körökben ismert és népszerű hely volt a Melitele hívők számára. Roche ismerte a szentély hírét, noha őmaga sosem tette be lábát a falai közé. Több katona társához hasonlóan ő sem volt igazi Melitele követő. Elég volt csupán a vakbuzgóságra gondolnia, hogy távol akarja tartani magát a hittől. Hazájában a papság nem egyszer szított vallási ellentéteket a különböző felekezetek között. Aminek nem egyszer az volt a következménye, hogy Temeria népe saját maga ellen fogott fegyvert az értelmetlen vallási viták miatt. Tovább áztatva vérrel az amúgy is vérben tocsogó országot…

Habár kötelezően részt kellett vennie a király oldalán a palotai istentiszteleteken, Roche mégsem érezte azt, hogy megtudná érteni a hit mibenlétét egy istenségnek titulált kőszobrot nézve. Szerencsére királya nem ragaszkodott a megtéréséhez lévén, hogy ő is inkább csak jelképesen gyakorolta a hitét. Roche pedig hálás volt neki azért, amiért nem kellett hinnie valamiben, amit nem talált igaznak... Erővel kényszerítette magát, hogy elhessegesse a vallással kapcsolatos kétes gondolatait. Inkább az a kérdés kezdte el foglalkoztatni, hogy mi dolga lehet a varázslónőnek a templomnál. A szemrevaló boszorkányok sem a templomba járásról voltak híresek…

A nap fénye kellemesen átmelengette vastag fegyverkabátját, ahogy végiglovagoltak a kamilla és pipacs virágok tarkította réten. Már nem jártak messze… A távolból már látni lehetett a templomot körülvevő kőfalat és a kaput. A földútra érve gallopra sarkallták a lovakat, mikor látták, hogy egy csuklyát viselő személy a lovát vezetve kilép a szentély kapuján. Roche egy pillanatra biztosra vette, hogy közeledtüket látva az idegen lóra fog kapni és menekülni kezd. Ám várakozásaival ellentétben az ismeretlen személy a lova mellett állva bevárta őket. Odaérve hozzá megtorpantak.

Roche jobban szemügyre vette az alakot. Habár arcát csuklya takarta, mégis a hajnali napsugarak fénye beragyogta a fekete-fehér ruhákba öltözött nő alakját. A göndör, fekete hajjal keretezett arcon fényes ibolya színű szemek néztek vissza az érkezőkre. A csuklya alatt pedig egy pillanatra, mintha látni vélt volna egy lilának tűnő fényességet... Lova idegességében leszegte fejét, prüszkölt és hátracsapta a fülét. Ő volt az, semmi kétség. Megtalálták az egyik varázslónőt, akit kerestek…

A nő szavait hallva Roche hátraintett embereinek, hogy maradjanak veszteg a nyeregben. Ő maga leszállt a lóról. Nem akart fölényt éreztetni azzal, hogy a lovon marad és nő fölé tornyosul. Tett pár lépést a hölgy irányába, majd nem messze tőle megállt.

- Vengerbergi Yennefer. – üdvözölte Roche köszönésképpen kissé lehajtva a fejét. Még ha nem is volt szimpatikus számára a varázslónő, az együttműködés érdekében hajlandó volt félretenni ellenszenvét és megadni számára a tiszteletet. Legalábbis egyelőre…

- Vernon Roche vagyok, a temeriai Kékszalagos alakulat parancsnoka. – mondta, miközben a nő arcvonásait szemlélte.

Szükségtelennek érezte a bemutatkozást. A hölgy mindenttudó pillantása elárulta, hogy rögtön felismerte őt. Roche mégis ismertette kilétét, mielőtt folytatta volna mondandóját. Emlékeztetni akarta a nőt, hogy milyen következményekkel járna az, ha kedve támadna összerúgni a port a király különleges erőivel…

- Azért kerestem föl, hogy Temeria és Foltest király nevében a segítségét kérjem Triss Merigold felkutatásában.



P.S: Remélem tetszik a folytatás!

Gangsta's Paradise || Szószám: 443 szó

Amikor tiszteletadás jeleként nő enyhén megdöntötte felé a fejét, Roche-t kissé meglepte a gesztus. Számára bőven elég udvariasság volt már az, hogy a boszorkány volt kedves nem megátkozni, mielőtt bemutatkozott volna. Akárhogy is a bólintást jó jelnek könyvelte el, mivel viszonozta vele az udvariasságát. Ezután a nő hátravetette a csuklyáját, hogy még jobban láthatóvá tudja tenni hollófekete hajjal keretezett szépséges arcát. Szavai mellett ezzel tette nyilvánvalóvá, hogy valóban az általuk keresett boszorkányt sikerült megtalálniuk.

Roche meg volt győzödve róla, hogy a háta mögött várakozó katonái félelemmel vegyes csodálattal néznek a szemrevaló hölgyre. Vele ellentétben nekik még nem volt szerencséjük varázslónővel találkozniuk. Roche remélte, hogy ez a jövőben sem fog változni... Legalábbis a csatatéren. Sok évnyi katonai tapasztalata ellenére, még Roche-nak se lett volna sok esélye felvenni és élve megúszni a harcot egy mágusnő ellen. Nem még a fiatal katonáinak… Személyesen a parancsnoknak se volt szerencséje még találkoznia Vengerbergi Yennefer-rel. Ettől függetlenül jól sejtette, hogy a nő már hallott róla. Volt annyira hírhedt a Kékszalagosokkal, hogy külföldre is eljusson a híre. Ezért a hölgy ezen kijelentése nem lepte meg.

A fölényes mosolyát látva Roche már az első pillanattól fogva fontolóra vette, hogy a nő hazudni fog neki Merigold hollétét illetően. Tekintve, hogy nem volt igazából oka segítenie, illetve bíznia benne. Roche számára a bizalmatlanság megszokott dolog volt. Sosem tudhatta, hogy ki-mikor-hogyan készül átverni őt. A munkájából adódóan ez az élete velejárója volt. Akkor is erre gondolt, ha igazából tisztában volt vele, hogy a nő hazugságának igazából nem lett volna semmi értelme. Miért jött volna akkor varázslónő egyáltalán Temeriába? Ráadásul az ellanderi templomhoz? Nem volt más oka, hogy itt legyen... Mégis Roche számára különös egybeesés volt, hogy a mágusnő is Merigold-ot keresi. Mi okból kereshette őt? S ami ennél is fontosabb, miért nem sikerült neki sem megtalálnia őt…?

Arra azonban felfigyelt, hogy Merigold nevét mondva, mintha egy pillanatra elcsuklott volna a boszorkány hangja. Talán történt valami köztük, ami miatt a büszke varázslónőnek elakadt a szava. Vagy a ríviai vérfürdő hagyott nyomokat a lelkén…? Roche-ban mindenesetre kétes érzések támadtak a nő rosszindulatát illetően, noha ezen érzéseinek nem adta jelét az arcán. Ahhoz túlságosan elővigyázatos volt, hogy elbízza magát. Akkor is, ha tudta, hogy bizalmat meg kell adnia nőnek. Máskülönben nem fognak tudni együttműködni a közös ügy érdekében.

Királyát említve Roche érezte, ahogy újra elöntik az érzések. S noha arca nem sok mindent árult el, mégis összefonta a karját. Szeme sarkából látta, ahogy hajnali nap fénye megcsillan a nyakában függő medálon. A medálon, amit a királyától kapott a kinevezésekor…

Ha valaki számonkérte volna, Roche tagadta volna, hogy közeli kapcsolatban állna Temeria királyával. Attól, hogy mély tisztelet és feltétlen hűség kötötte uralkodójához az még nem jelentette azt, hogy a bizalmasa lett volna. Akkor sem, ha a király a haszonleső udvartartása miatt láthatóan nagyra értékelte és igencsak megbecsülte Roche feltétlen lojalitását és diszkrécióját. Mégsem volt joga sem faggatni, sem megkérdőjelezni uralkodójának döntéseit. Ennek ellenére viszont, bármikor kész volt minden hazugság és keretelés nélkül megosztani a meglátásait az uralkodójával, ha ő éppen nem a katonai szolgálatára tartott igényt.

Ez különösen azóta volt így, hogy Triss Merigold és Keira Metz száműzésével, valamint Fercart halálával a királyi tanács gyakorlatilag megszűnt jelentős és viszonylag hasznos tényező lenni a temeriai politikában. Roche nem kedvelte a varázslónőket. Azt viszont el kellett ismernie, hogy a gazdasági ügyekben, azért voltak hasznos meglátásaik. Annak ellenére is, hogy a puccs után kiderült, hogy ezekkel a javaslataikkal nem Temeriát, hanem csak a maguk érdekeit kívánták szolgálni… Az árulás után helyükre Foltest a főnemesség előkelőbb tagjait kényszerült kijelölni, hogy a tanács ne omoljon össze. A haszonleső főurak öncélú javaslatait azonban érthető okokból király nem tartotta sokra. A jelenlegi tanács a király döntéseit végrehajtotta, de a közös tanácskozások nagy része csak jelentéktelen eredményeket hoztak.

Az utóbbi időben Roche-nak feltűnt, hogy királya egyre többet foglalkozik nem csak hadászati, hanem gazdasági és belpolitikai ügyekkel is.  Lehet, hogy királyának további tervekre lett volna szüksége, hogy hogyan lehetne még jobban megerősíteni gazdaságilag Temeriát a háború után? Lehet belátta, hogy Roche katonai vezetőként ezen kérdésekben nem mindig tud javaslatot tenni neki. Merigold-dal a királynak nem volt kifejezetten rossz kapcsolata. Amennyire Roche emlékezett a királya időnként, mintha még adott is volna a boszorkány tanácsaira. Lehet ezen ügyekben akarta a segítségét kérni? A kérdés csupán csak az volt, hogy mi ösztönözte volna arra a királyt, hogy képes legyen félretenni az ellenérzéseit a thandeni puccs után. Az akkori események fényében nem lett volna tanácsos visszafogadnia Merigold-ot a többi varázslónővel való közrejátszás veszélye miatt…

Emellett Foltest-nek lehettek személyes ügyei is a hölggyel. Az uralkodó rendszeresen folytatott magánbeszélgetéseket a számára hasznos vagy szimpatikus személyekkel. Lehet, hogy a thandeni puccs előtt a királya megbízta valamivel Merigold-ot. Ha igen, akkor a thandeni események után jogosan várhatott kárpótlást tőle a kötelessége elmulasztása miatt. Mindenesetre Roche nem tudhatta az igazi választ. Ahhoz túlságosan sokoldalú ember volt a királya…

- Királyomnak nem érdeke minden egyes ügyét az orromra kötnie. – mondta Roche kitérően. – S azt nem tudom, hogy Merigold helyett tudna-e segíteni, ha velünk jönne Vizimába. A király határozottan Merigold után küldte az egységemet. Amennyire én tudom talán valami lezáratlan ügye van a volt tanácsadójával. Arról azonban biztosíthatom, hogy nem ártó szándékkal keresi. Épen és egészségesen kell őt a királyi palotába kísérnem, hogy a király beszélhessen vele. - vallotta meg Roche őszintén.

- Ha pedig nem volna sürgős és komoly az ügy akkor a király nem az én egységemet kérte volna föl a keresésre. Ha valóban ismeri a hírem, akkor tudhatja, hogy legfőbb kötelességem Temeriát és a király akaratát szolgálni. Bármivel és bármi áron. – felelte határozottan Roche.

Esze ágában sem volt elárulni, hogy csak utolsó mentsvárként keresték föl a segítségért a varázslónőt, ezért inkább így folytatta:

- Tudom, hogy a keresés időbe telhet, de nem áll módomban a keresést sikertelenül és csak a saját seregemre támaszkodva véghez vinni. Varázserejének és minden információjának nagy hasznát vennénk a keresésben. Feltéve, ha hajlandó volna kisegíteni minket. – tette hozzá némi kétséggel a hangjában.

Tudta Roche, hogy ha akarhatná megemlíthetné a király busás jutalmat a nő előkerítéséért. De tisztában volt vele, hogy azzal nem ösztönözné a nőt a segítségnyújtásra. Még lehet, hogy a végén megsértené vele, mert úgy érezné, hogy megakarja vásárolni a segítségét Temeriának. Ami nem lett volna feltétlenül rossz döntés. Ám ezt a lehetőséget egy állítólag semleges varázslónőnél, inkább nem vette számításba…



P.S: Ne haragudj a hosszú írás miatt Yen! Legközelebb nem írok ennyit. Remélem, azért elégedett vagy vele!

The Wolven Storm || Szószám: 296 szó

Amint meglátta a nő mosolyát rögtön megbánta, hogy elterelődött a figyelme. Nem volt járatos a varázslók minden képességben. Arra viszont még Vizimában figyelmeztették, hogy értenek a gondolatolvasáshoz. Nem tudta, hogy belenézett-e a gondolataiban, mégis úgy döntött, hogy legközelebb elővigyázatosabb lesz. Szerencse, hogy nem tudta a pontos választ a kérdésre. Ha látott is valami számára érdekeset az semmiképpen nem sodorhatta veszélybe sem a küldetését, sem Temeriát. Legalábbis remélte…

A szél kellemesen cirógatta az arcát, ahogy mondandója után a választ hallgatta szótlanul. A boszorkány gúnyos szavai cseppet sem lepték meg. Legalább a jelentések a természetével kapcsolatban nem tévedtek. Bár a szókimondó és harcias jelzőt kicsit kevésnek találta rá.

Mikor a varázslónő elgondolkodott Roche hagyta, hogy megfontolja a döntését. Fényesen csillogó, liliomos medálja a napsugaraktól ölelve a melegség érzetét keltette, noha a parancsnok testtartását csak komor fegyelmezettség járta át. Higgadt arckifejezéssel, karjait maga mellett tartva várt a válaszra. Végül tudomásul vette az együttműködési szándékot, noha nem tudta lerázni magában azt az érzést, hogy rosszabbra számítva jött ide.

Nem volt a szavak embere, mégis arra számított, hogy győzködnie kell majd a hölgyet. Még a harc lehetőségét is számításba kellett vegye ismerve a mágusok kiszámíthatatlan természetét. A harcokban jobban otthon érezte magát, mint a kedélyesnek nem nevezhető társalgásban. Mégis jobban járt azzal, hogy a fizikai összecsapás a megegyezés értelmében elmaradt. Nem hiányzott volna, hogy hamvakban vigye vissza a katonáit Vizimába. Annyit nem ért egy varázslónő felkutatása sem…

A nyilvánvaló fagyos hangszínt hallva nem voltak illúziói arról, hogy a boszorkány csakis a kolléganője eltűnése miatt hajlandó együttműködni. Ahogy arról sem, hogy Merigold előkerítése a közös megegyezés ellenére nem fog olyan zökkenőmentesen alakulni…

-Mondjon valami olyan körülményt, amivel még nem vagyok tisztában! – felelte némi éllel a hangjában. - Ha nem bírnám ki ezeket, akkor nem kerestem volna föl. Gondolom a részéről is nagy áldozat lesz lealacsonyodni olyan magas fellegek közül, amiben csak maguk boszorkányok tudnak járni. – vette oda, de hangjában nem rosszindulat, hanem inkább bosszúság bujkált. Idegesítette, hogy vigyáznia kell, hogy hogyan szól vissza a nőnek. A cél érdekében kénytelen volt félretenni ellenszenvét, ám azt nem volt hajlandó engedni, hogy a mágusnő rajta köszörülje a nyelvét. Nem volt az alárendeltje, hogy eltűrje az arrogáns viselkedést.

- Amennyiben pedig együttműködik nem lesz szükség bilincsre. Feltéve, ha azt a fajta az eljárást jobban kedveli. - tette hozzá, majd választ sem várva visszasétált a lova mellé, hogy visszaülhessen rá.

A csődör türelmesen megvárta, még gazdája egy határozott mozdulattal visszakapaszkodott a hátára. A kantárszárt megragadva Roche kezével a ló nyakához nyúlt, hogy megcirógassa. Távolról úgy tűnt, mintha a varázslónőtől tartó jószágot akarta volna megnyugtatni. A válasz azonban ennél több volt. Most eszmélt rá arra, hogy korábban mennyire közel tartotta karját az övén nyugvó kard mellett…

- Velünk tartana vagy meggondolta magát? – kérdezte türelmetlenséggel a hangjában, miután hátraintett az embereinek. A megbeszéltek alapján jelezve nekik, hogy minden rendben van. Vengerbergi Yennefer a saját akaratából fogja követni őket a visszaúton…



Szószám: 477

White Orchard || Szószám: 363 szó

P.S.: Elnézést a pofátlan késésért, meg a teljesen váratlan válaszért, túl hosszú sem lett, de legalább itt van.