World of Witchers ― and other nightmares
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
A staff
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Latest?cb=20170716122041 Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina SwX5v3I Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Latest?cb=20170716090400
Tedd Deireadh
Itt olvasható mindenki számára a Kontinens eseményeit befolyásoló szálak összefoglalója.

Out of time: Yennefer és Geralt magához tér valahol Temeriában, nyomoznak a Tó Úrnőjét követő események után. A tehetséges Corinne Tilly oneiromanta segítségével visszaszerzik megkopott emlékeiket, továbbá tudomást szereznek egy, a Kontinenst elpusztító erejű katasztrófáról.

Deárme, elaine: Ciri és Braenn újra találkozik a Végzet Kardja óta először, Braenn megtudja, hogy Geralt él.

Virágnyelven szólva: Francesca Findabair hírét veszi, hogy a Háború Lovasasszonya Kaedwen felé lovagol, és mivel halottnak hiszi a kolleganőjét, feltartóztatja útjában. Mivel a hír igaznak bizonyul, és valóban Vengerbergi Yennefer áll előtte, meghívja magához egy hosszú és velős beszélgetésre. Yennefer még nem tudja, hogy Francesca bizalmasan kezeli-e a visszatértét, avagy rögvest értesíti-e Filippa Eilhart-ot. Beszélgetésükből kiderül, hogy a Kontinenst a Farkasförgeteg pusztítása fenyegetheti.

Leltár?: Wilkina és Geralt arra ér vissza Kaer Morhenbe, hogy épp ürítik ki a kaedweniek. Henselt parancsára a továbbiaknak katonai erődítményként tartanak igényt az erődre. Kisebb alkudozás és tárgyalás után Kaer Morhen hivatalosan is állami tulajdonba kerül.

Ismerős szörnyetegek: Ciri és Geralt egymás nyomára bukkannak Toussaint-ban és találkoznak a Tó Úrnője óta először újra. Közösen indulnak tovább.

Egy házban az ellenséggel: Valdemar meghívja magához Yennefert, hogy Ciri és Geralt sorsáról tárgyalhasson vele. Yennefer tudomást szerez róla, hogy idő- és térközi utazásai egyikén potenciálisan Ciri magával hozott egy nem evilági pandemikus fertőzést, mely az egész Kontinens lakosságát megtizedelheti.

Temeria
Troubadour! Sing of our valor!: Foltest visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kökörcsinnek, melynek értelmében kémkednie kell Redaniában.

Temeria, f*ck yeah!: Meve, Lyria és Rívia királynője meglátogatja távoli kuzinját Temeriában, hogy átbeszélhessék, ami a Cintrai Béke óta történt velük.

Lyria és Rívia
Alakoskodás: Karméle la Valette felszámolja a háború után megerősödött lyriai alvilágot.

Elfeledett vér: Meve látogatást tesz az újraépülő Ríviában, mit sem sejtve róla, hogy az őrmester, aki neki jelent, szegről-végről rokona.

Aprócska szolgálat: Esthyllo, az eltévedt hős pixie hírét veszi, hogy merényletet terveznek Lyria és Rívia királynője ellen, ez pedig arra sarkallja, hogy beleszóljon az események folyásába, megakadályozva egy újabb tragédiát.

Háborúzzanak mások...: Őfelsége Meve titkos audienciát kér semleges területen Dol Blathanna hercegnőjétől, Francesca Findabair-tól, hogy közös nevezőre jussanak az ősi fajok és az emberek közti békétlenkedés ügyében.

Dol Blathanna
Semmi személyes: Dethmold, Henselt küldötte sértett hangú diplomáciai levelet, illetve ajándékként egy levágott tünde fejet kézbesít Francesca Findabair hercegnőnek.

Sub Rosa: Francesca Findabair magánaudienciája tanácsosával és diplomatájával, Irvach Valith-tal.

Tír na nÓg: Francesca Findabair hírét veszi egy különös érkezésnek, és abban a hitben, hogy Ciri-re bukkant, meghívja magához. Elyon, Ysgith medikája ugyan nem Cirilla, de a történetük menthetetlenül összefonódik, amikor kiderül, hogy mindkét fél számára idegen a másik otthona.

Elaine tedd a'taeghane: Arryn Farven igyekszik Enid Findabair bizalmába férkőzni, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő alkalomban megmerényelhesse.

Nilfgaard
Hercegnői etikett: Stella Congreve, Liddertal grófnője Emhyr var Emreis, nilfgaardi császár parancsára szárnyai alá veszi Cürilla hercegnő nevelését és gondviselését. A grófnő anyai érzéseket kezd el táplálni az árva leány iránt.
Oldal videó
Hirdetőtábla
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Janka Peterson

A legtöbb felhasználó (18 fő) Vas. Márc. 22 2020, 19:24-kor volt itt.
Latest topics

✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Balduin
Yesterday at 21:47


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Ríviai Geralt
Yesterday at 18:27


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Vilkas
Szer. Ápr. 14 2021, 19:28


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Axel Walardeb
Kedd Ápr. 13 2021, 01:33


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Bogárka
Hétf. Ápr. 12 2021, 08:14


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Axel Walardeb
Szomb. Ápr. 10 2021, 15:12


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Axel Walardeb
Szomb. Ápr. 10 2021, 12:58


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Janka Peterson
Csüt. Ápr. 08 2021, 09:11


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Aethelwulf
Vas. Ápr. 04 2021, 10:15


✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧✧
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Emptyby Bogárka
Szomb. Ápr. 03 2021, 15:45

Tagjaink
Fél évszázad költészete

Share
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Wilkina

Idejét nem tudom, hogy mióta vagyok ezen a fura helyen. Itt, hol a fenyves közt szaladó szél évszázadok dalát súgja. Az omladozó falak közt, a repedéseken pedig bekúszik szobám rejtekébe, hol magam egy plédet terítettem vállamra, úgy üldögélek ágyam szélén. Mezítelen lábam nézem, igyekezve egy kisegér légvételét utánozni. Alig hallhatón szuszogni. Mintha itt sem lennék, mégis... hol máshol? Ujjaimmal vörös hajamba túrok, hogy tenyérgyökömmel közrefoghassam halántékom. Annyi minden rosszat hallani a vajákokról.
"Mert jő a Vaják!
Szíve kő,
Bére jó dukát.
Eljön, majd megy, nem hagyva mást,
Csak gyászt s mélabút.
Mély, mély bút. "

Amióta az idegen macskaszemű nyergébe vett csak ez a dal és dallama zeng fülemben, vérem vad zubogása mellett. Vajon mit tesznek velem? Mi lesz itt velem? Ahogy a kinti világban egy sas hallatja vijjogó hangját jobban összehúzom magam az ágyamon és a sarokba evickélek. Térdeimet államhoz húzom, átölelem törékeny végtagjaim. A térdem mögül kukucskálok a szemben lévő ajtóra. Mintha léptek lennének. Mintha közelednének. Akaratlanul borzongóm meg és már szöknek is meg kék szemeimből a könnyek. Tarkómon feláll az a pár szál rövid, göndör haj. Nincs  értelme menekülni, mindenhol rám fog lelni. Nincs hova menni, nincs hova tartani. Ő... ő csak könnyeden lökött ki az ajtón, nem érek többet egy disznónál, mit a vízi rémek elhordtak. Ahogy lassan nyílik az ajtó jobban összehúzom magam, ahogy kitáródik és maga mellé engedi karját orrlyukaim kitágulnak, a meleg levegő szaporán áramlik ki. Várom, hogy lendüljön újra, hogy lesújtson és vörös nyomot hagyjon bőrömön. Hogy égjen a tenyér lenyomata, s a jajdulásért újabbal sújthasson le.

 Jegyzet:Szeretett kislányodtól

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Júl. 03 2020, 17:30
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas




Már pontosan a napját se tudom, hogy mennyi ideje annak, miszerint a farkasfalkánk egy újabb taggal kibővült. Örülniük kéne annak, miszerint van egy újabb vajáknak való, ki majdan küzd az éjszaka rémségei ellen, kinek feladata megvédeni a gyöngéket, s az elesetteket, persze némi juss fejében, ráadásul eléggé megfogyatkoztunk…ennek ellenére, sokan csak a dolog negatív oldalát látják, miszerint a próba elbukásával, csak egy újabb halottunk lesz, kinek a gyásza oly nagy, hogy még a mi lelketlen szívünk is megdobban. Én viszont hiszek Wilkinaban, még talán maga sem tud róla, de ahogy belenéztem a szemében, azt láttam, hogy igazi harcos szíve van. Az olyat, pedig nehéz elvennie a halállnak.
A gondolataim cikáznak fejemen, míg a szűk mostoha folyosón végighaladtam, mely még inkább hideggé teszi, eme amúgy is huzatos helyet. Wilkina ajtajánál megállok, s kissé hezitálva, finoman megkopogtatom azt. Társaimra szó szerint, rájuk omlasztom a hálójukat, ha valamit akarok tőlük, ám a gyermeket nem akarom megijeszteni. Nem érkezik válasz, vagy csak én nem hallom, minden esetre, résnyire nyitom az ajtót, mely csikorgással adja a másik tudomására, hogy készülök bejönni. Végül teljesen kinyitom azt, ezzel világossá téve számára, ki is látogatja meg.
- Úgy vélem rád fér a társaság. - jelentem ki kissé visszafogodtan, majd megállok az ágya előtt. - Leülhetnék melléd?
Ránézek a kicsi rémült arcocskájára, s eszembe jutatja az én fiatalkoromat. Senki sem született olyannak, kinek nem hiányozna az otthona, ki nem kívánná magát barátságosabb helyre, ki nem félne a szóbeszédektől, hogy milyenek is a vajákok.
- Annak idején én is ilyen idős lehettem, mint te. Nem volt könnyű megszoknom a helyet, féltem a vártól, féltem a itteniektől, de utánna rájöttem, hogy ezek csak puszta falak, akik pedig itt laknak, csupán emberek, vagyis olyasmik, de állítom egy-két ember rosszabb, ezerszer tőlünk.  






"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."



A hozzászólást Vilkas összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 06 2020, 10:44-kor.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Júl. 05 2020, 21:34
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Apa farkasnak



Vilkas & Nihil

Kopp-kopp, hallatszik a kopogtatás apró üteme. Itt van, ajtó előtt. Nincs hova menni, nincs mit tenni, rám lel. Rám fog újra és újra, a tehetetlenség és félelem megbénít. Szívem úgy érzem a torkomban dobog. Nyikordulva nyílik az ajtó, mégjobban összehúzom magam és karom takarásából félve tekintek az idegenre.  A maszkosra, kinek fizetségként adtak. Még a legelején találkoztam a sérült arcúval, az öreggel, nem sokra rá a kopaszodóval és egy ősszel. Mind rajtam függesztették különös tekintetüket, talán mind meg is voltak lepődve.
Közelebb jön, ki elhozott otthonomból, akaratlanul rejtem el hegyesedő füleimet. A közeli gyerekek játszottak volna velem, de szüleik -amint meglátták füleim- eltessékelték tőlem. Kis idővel pedig maguk is szitkokat, kövekete dobtak utánam. Mit tehetek én róla, hogy másabb vagyok a többieknél? Ágyam előtt áll, s kérdez. Bénultan bólintok, más választásom úgy sincs, ellenkezésnek helye nincs. Ahogy helyet foglal a szalmazsákon igyekszem mégjobban egyé olvadni a sarokkal, mit most menedékemnek jelőltem ki. Menedékemnek... nem au enyém, semmi sem az enyém. Nincs jogomban ezt mondani vagy gondolni. Mintha nem is léteznék, itt sem lennék, kisegérként igyekszem levegőt venni... mi előtt otta macska és őt figyeli sárga szemeivel, szűk pupilláival. Nehéz elhinni, hogy ő is volt gyermek, hogy ő is félt a hely kietlenségétől. Szóra nyitnám apró számat, de félek csak a kéz lendülne újra. Félve tekintek a türelmesen rám tekintő arcra. Talán... talán megszólalhatok.
-In... innen hova kerülök? - cincogom félve, aggodalommal tekintek rá, hiszen nem tudhatom mikor fog túl adni rajtam. Mikor fog valaki másnak odaadni, mint ahogy apám tette velem. A bizonytalanság és létjogusultság hiánya pedig hideg karomként mar gerincembe, félve keresek melegebb helyet vagy pozíciót, de már így is, mint kis sün vagyok összegömbölyödve és félve várom, hogy a farkas mikor vesz szájába, agyarával megbontva a védelmem. Vagy már el is kezdte? Esetleg még csak orrából áramló meleg levegővel igyekszik megismerni? Miért akarna megismerni egy olyat, aki senkinek sem kellett. Akit magára hagyott anyja egy jobb világért, aki nem tudott jót tenni a családért. Akit jussként adtak egy vaják kezére.

 Jegyzet:Ha bármelyik fivérem, mesterem erre téved: a jelzőket nem a karakterek sértésére szánom, hanem, hogy megjegyezze a kislány.

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Júl. 06 2020, 08:07
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas




A kopogás után, nem törtem rá az ajtót, viszont a hangját se nagyon hallottam, ezért szépen lassan kitártam a köztünk lévő nehéz fatákolmányt. Nem vitás, kissé számítottam rá, miképp félni fog ettől az egésztől. Az új helytől, a sok ismeretlentől, akik körülveszik, ám olyan volt ott, mint egy sarokba szorított vad, ki minél jobban összekucorodik, hogy védje magát. Füleit szégyellve rejtegeti előlem, azonban én nem vagyok fajgyűlölő, ha úgy vesszük én magam se vagyok ember, legalábbis most már. Helyet foglalok mellette, még akkor is, hogyha nem kínált hellyel. Lehet, nem vagyok olyan idős, mint Vesemir, ám ebben a molyette huzatos kastélyban, az én végtagjaim se bírják sokáig sajogás nélkül. Kényelmesen leülök, majd szépen végignézek a szobán. Eléggé üres, csak a legszükségesebb dolgok vannak benne meg, nem csoda, hogy nem tekint rá otthonaképp.
A félénk kérdésre, csak összehúzom szemhéjaimat, s eltöprengek azon, hogy mégis mit mondjak neki. Kevés szó jut eszembe, ám a legjobb, hogyha őszinte leszek vele.
- Innen? Akármikor kijárhatsz, ha kedved támad, bár ilyen fiatalon, azt hiszem még vigyáznunk kéne rád, hogy ne kóborolj el túl messze. Hamarosan megkezdődik a kiképzésed, majd végül. – kissé megállok. – Majd végül a próbán át kell esned, s akkor már teljes jogú vaják leszel. Persze ez több éves folyamat, viszont azután szabadon vándorolhatsz, s segíthetsz a rászorulókon.
- Valamit majdnem elfelejtettem. – jegyeztem meg, és sietve kirohanok. Egy holmit keresek a szobámban, melyet pár napja szereztem a piacon. Átkutatom erszényeimet, ládáimat, s nagy szitkozódások közepette forgatom fel az egész hálóm, mire megtalálom azt a bizonyos kézműves terméket. Visszasietek Wilkinahoz, majd gondosan a hátam mögé elrejtem a tárgyat.
- Hunyd be a szemed. – mondom neki szépen halkan, majd egy faragott ló szobrot veszek elő a hátam mögül. – Most már kinyithatod.
- Úgy gondoltam, valami ilyesmire szükséged lehet ebben a korban. Voltak rongybabák is, de én valami mást akartam. – időzök el annak történetével, hogy mi inspirált a felindatásra, hogy ezt pár orenért megvettem. Nem tudom örülni fog e neki, vagy egyálltalán szereti e a lovakat, de fölösleges is ezen rágódni.







"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Júl. 08 2020, 13:05
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

A félelem karmai szinte felhasítják gyenge, fakó bőröm, bele nyúlva tarkómba. Ahogy a külső sötetségből lép elő, mint valami sötétségből és gonoszságból született lény, egyre szárazabbnak érzem a torkom, apró szívem bedig megkétszerezi, ha nem négyszerezi, munkáját. Mellém ülve újra mezítelen lábam nézem, megmozgatva lábujjaim.
Ahogy kifejti jövőm, még bizonytalanul tekintek rá. Nagy levegőt véve szippantok nagyobbat, hiszen nem csak megszökött könnyeim folynának.
-N... nem így értem... - vékony hangom engem is meglep, így elhalkulok. Szinte azonnal kezére fókuszálok, mikor lendíti, mikor tesz hírtelen mozdulatot, hogy ajkamba harapva nyelhessem el fájdalmam. Hiába az, hogy mióta itt vagyok senki nem emelt rám kezet, nem rúgtak belém, nem öntöttek le jeges vízzel, szinte izmaimba ivódott reflexként cselegszem. Mivel nem tesz semmi hirtelen mozdulatot, csendesen folytatom.
-Te... te is oda fogsz adni valakinek, mint ahogy ő tette... - nehezen tudom feltenni a kérdést, hogy a félelemtől és az emlék éles marásától ne kezdjek el zokogni.
Amint elinal, párat pislogok. Talán elég volt a társaság mára, talan sok is. Lábaim magamhoz húzom, törökülésbe evickélve magam. Talán... talán merhetnék nyitni felé egy aprócskát. Talán ő nem lökne el magától, mint ő. A nyitva hagyott ajtón látom a gyér fényben sötét sziluettjét, összeszorítva fogaim figyelem, majd kérésére félve megdöntöm fejem. Végül bízva benne, összébb húzom a plédet mellkasom előtt, lehajtom fejem és behunyom apró szemeim. Félve gondolok bele, hogy most mi jöhet? Mit tettem, mit nem tettem, mi fog következni? Majd ahogy lassan kinyitom szemem őt látom, kezében egy faragott ló szoborral. Lepetten tekintek a macskáéhoz hasonló szemekbe.
-E... ez az enyém? - értetlenkedem, minek jele, hogy ajkaim kicsit szétnyilnak, mivel egyedül anya adott egy csuhé babát, még régen. Nem sokkal a vaják feltűnése előtt dobta kandallóba gyújtósnak... erre pedig összezárva szám, szorítva fogam küzdök könnyeimmel. Ha felém nyújtja át veszem, de nem nyúlok mohón érte. Átvételemben is óvatos mozdulat, rettegve egy csapdától. Ha visszaül mellém, kezembe fogva a lovacskát araszolok hozzá, közelebb. Bár enyhén borszagú ingje csak a félszt erősítette bennem összeszedve minden bátorságom megölelem. Érezheti a kis testet rázó remegést, mit nem a hideg, hanem a félelem vált ki.
-Köszönöm. - nyöszörgöm, emberi füllnek alig hallható hangon, de a vaják biztosan hallani fogja.

 Jegyzet:

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Júl. 08 2020, 14:06
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas


Nehéz a lánnyal, úgy tűnik a félelem, már mélyen bele ivódott, mélyen a lelke legmélyébe. Nehéz lesz kigyomlálni a rossz szokásokat, melyeket amellett a tapló mellett kellett elsajátítania. A legapróbb gyors mozdulatra összerezzen, mintha csak meg akarnám ütni, pedig csak szándékomba se áll vele ilyesmit tenni, vagy elkövetni. A fejemet kissé megvakarom, és azon töprengek, miszerint máskor gondoljam át kétszer is, hogy felébe hadonásszak.
Az újabb szavak, nehézkesen gördülnek le ajkairól. Egy újabb kérdést tesz fel, miután kijavított. Eladni? Mégis kinek adnám el, mi vajákok vagyunk, nem valami rabszolga kereskedők. Kissé fel is kapom a vizet gondolataimban, ám nem a lányra haragszok, sokkalta inkább arra, hogy ilyet feltételez, hogy ilyen lett a gondolkodása.
- Miért adnálak el, már hozzánk tartozol, nem árucikk vagy, hanem vaják növendék. Semmi okod nincs ezt feltételezni. – kelek fel mellőle karba tett kézzel. Minden esetre úgy érzem, az ajándékot talán most lenne a legérdemesebb odaadni. A lány idegeneknek tart még minket, ráadásul tart is tőlünk, talán egy kedves gesztus az első lépcső a javulás érdekében. El is szaladok a faragványért, majd amint megmutatom neki, érdeklődne nézi azt, s csodálkozik rajta, miszerint kap tőlem valamit. Egy enyhe biccentéssel válaszolok neki, majd feléje nyújtom azt, amint a kicsi kezeit szétnyitja. Éppen hogy csak elveszi, én újfent leülök mellé, majd kissé feszengve fogadom az ölelését, de utána nem hagyom azt viszonzatlanul.
- Későre jár, hogyha gondolod, holnap ismételten kimegyek a közeli faluba, s velem tarthatsz. Az igazat megvallva elfelejtettem sót hozni, Vesemir meg majd leharapta érte a fejem. – megyek, ám hogyha félne, akkor az ágya mellett elterülök, gondosan magam alá rakva azt a medveszőrmét, melyet szőnyegként tettünk ide.








"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Júl. 09 2020, 23:51
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

Nem merek közeledni senkihez. Nem merem kinyitni jobban apró számat, félve egyfajta következményektől. Mintha még mindig abban a kis házban lennék, távolságot tartva mindenkitől és mindentől. Nem tudhatom mi fog legközelebbrám esni, mely kéz fog célpontjába venni.
-Rendben... - nyugtázom szavait, miközben szemeibe valami különös mérgességet látok. Vajon miattam? Én tettem megint valamit? Vagy amit mondtam, az nem tett kedvére? De valahol megnyugtat a tudat, hogy innen már nem kerülök sehova, hogy csak mellettük leszek már. Talán itt tényleg megpihenhetek, kicsit... kicsit talán gyermek lehetek. Ártatlan, tiszta lény.
Ahogy biccent és felém nyújtja a faragott szobrot, óvatosan nyúlok érte. Ellőször ujjaim hegye ér a fához, ekkor félve kicsit behajtom őket, majd újra kinyújtom, hogy magamhoz vehessem. Ahogy két kezembe veszem, végigsímítom rajta az ujjaim. Finoman munkalt lovacska, valami puhább anyagból készült sörénnyel és farokkal.
Amint megölelem, érzem hogy az ő teste is megfeszül a számára talán idegen gesztustól, majd ahogy hátamhoz érve ő is átölel megremegem az enyhe fájdalomtól. Még mindig van egy-két kék folt, mely nem szívódott fel, emlékét hagyva az öregemnek. Ajánlatára borostás arcára nézek.
-Ott nem fognak bántani? - érdeklődöm fáradtan, mivel akkor inkább nem megyek, ha hegyesedő füleim miatt itt is kövekkel fognak megdobni. Ha biztosít arról, hogy ott nem lesz semmi baj, aprót bólintva jelzem, hogy vele tartok. Mikor felállna még megölelem, majd lassan elengedem és a faragot lovacskát szorítom mellkasomhoz. Talán lát valamit rajtam, ami miatt a szőnyegként alkalmazott medveprémet maga alá vonja és arra fekszik. Valamivel nyugodtabban helyezkedem el az ágyamon, nyakig betakarózva átölelve az új játékom. Behunyt szemeimmel várok. Mikor a férfi légzése egyenletessé és halká vált, a lovacskát a szekrényemre helyezem, én meg a takaróval csendben lemászom az ágyról, hozzá bújova, miközben a takaróm megosztom vele. Még nem vagyok tisztában, hogy ő nem biztos hogy alszik, hogy mindent érzékelhet. Így alszom el, miközben óvatosan hozzá lapulok.
A megszokás hatalma miatt hamar felkelltem. Szinte még a Nap is csak a körülöttünk lévő hegyek mögött bújik meg, egyetlen sugarával sem nyúl át a föld képződményein. Mégis már elég világos van, hogy tudjak tájékozódni. Óvatosan húzódom el a férfitől, majd halk macskaléptekkel megyek az ajtóhoz cipellőmért. A kihalt folyosón szintén halkan lépdelek, igyekszem egérként viselkedni. Hozzásímúlva a falhoz, lépteimet minél halkabbakra venni és csendesen lélegezni. A nagyteremben még parázslik a kondér alatti tűz némi meleget árasztva közvetlen maga körül. A nagyteremben az asztalhoz ülve veszem fel a kis csizmát, mit már tőlük kaptam, úgy induloka hatalmas ajtó felé.  Szokásommá vált, hogy ámíg a többiek a szobáikban vannak én bátran jövök ki az udvarra levegőzni. Ez esetben némi izgalom is társult. Emlékeim szerint messze van a legközelebbi falu és ki tudja még mi vár ránk a hosszú út során. Leülve a lépcsőre hordom végig a tekintetem a tágas udvaron. Eszkábált tartógerendák, egy istálló, melyben a lovak vannak elhelyezve, egy farakás. Sok olyan dolog, miről a volt otthonomban álmodni sem mertem volna. Még messze vannak a nagy havak, mégis, itt van a nyakunkon.
Mögöttem nyikordul az ajtó, vállam felett pillantok el, hogy lássam ki jött ki ilyen hamar.

 Jegyzet:

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Pént. Júl. 10 2020, 09:11
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas



Mikor idehoztam a lányt, gondolni sem mertem, hogy gondoskodni akarok róla. Eléggé távolság tartón kezdtem vele az ismerkedést, ám hiába próbáltam színlelni a dolgot, valamiért csak-csak szerettem volna gondját viselni. Kezdetben meglátogattam, vittem fel neki ételt, hogyha nem akart velünk enni, de olyan volt, mint egy kismacska, aki nem bízott senkiben és semmiben. Talán most sikerült megtörnöm a jeget, az ajándékkal, mely némi bizalmat ébreszt benne, na meg a komoly elbeszélgetéssel, amely azt sejteti, hogy mi nem akarunk rajta túladni.
Szinte le sem veszem róla a szemem, amint óvatosan a faragott bábúért nyúl. Aranyos egy pillanat…vagyis úgy gondolom. Kevés gyerekkel volt dolgom, a legtöbbjük fél tőlem, esetleg megvetett, persze eleinte itt se volt másképp, ám ahhoz képest, már igenis sokat fejlődtünk.
- Megígérem, hogy nem fognak. – bizonyára, már sok helyen bántak vele, úgy ahogy nem kellett volna, ám ezt ki nem értené, pont egy witcherrel beszél.
- Talán a mi fajunk van a legnagyobb kisebbségben, az emberek pedig félnek attól, ami más. A tündéktől, törpöktől, vámpíroktól, és sorolhatnám mennyi mindentől, valamitől okkal, valamitől alaptalanul. Én, viszont megvédelek, egy witchertől tartanak, azonban ne ez legyen a példa előtted. Egyszerűen csak ne lássák rajtad, hogy félsz, járj peckesen, büszkén, érezned kell a magabiztosságot. Én szörnyek ellen küzdök, és hidd el egy vérfarkas acsarkodásával szemben, a buta emberek fanyar képe semmi. – okítom a kis hölgyet. Már éppen távolodnék el mellőle, mikor úgy érzem, nem hagyhatom itt. Valami azt súgta, hogy még mindig mostoha neki ez a környezet. A padlón vetettem meg ágyamat, meghagyva neki a puha szalmával kibélelt fekhelyet, viszont valamiért lemászott hozzám. Be volt hunyva a szemem, s elmosolyodtam rajta, ám megzavarni nem akartam, így hamarosan mindkettőnket elragadott az álom.
Pislákolva ocsúdok fel, mialatt észlelem a kishölgy hiányát. Nem esek pánikba, bizonyára hamarabb felkelt. Körülnézek, majd a legközelebbi vizesvödör fölé lépek. Az arcomba csapom annak jéghideg tartalmát, melytől rögvest magamhoz térek. A hálószobámban lévő kardokért, késekért, s más vaják munkához ildomos tárgyat veszek magamhoz. Az övemet meghúzom, azután követem Wilkina illatát. Nagy jártasságom van a szimat alapján történő helymeghatározásban, ezért érzem amint a nyomok kivezetnek a főkapun.
- Bravó, úgy érzem iskolát tévesztettél. Egy vámpír se tud, ennyire hangtalan lenni. A macska iskolába tagjai, most bizonyára irigykednek, hogy nem hozzájuk kerültél. – viccelődök, de egyben komolyan is gondolom a dolgot. Az, miszerint nem ébredtem fel a lépteire, egy jó adottságra vall, remélem nem növi ki.
Intek a lánynak, hogy jöjjön utánam, majd a már látott deres kancához vezetem.
- Ha jól tudom, már találkoztatok, az ő neve Fátyol. Szeretnéd megetetni? – az erszényemből kiveszek egy almát, majd odaadom Wilkina-nak. A hátas állat, elkezdi a gyümölcsöt szagolgatni, majd jó nagyot harap belőle. Miután az ismerkedésnek vége lett, először a kislányt ültetem fel. A kantárt fogva szépen vezetem őket a nagy kapuig, amit először ki kell nyitni, miután ez megtörtént, én is a nyeregbe ugrok, majd enyhe galoppozásban elindulunk.






"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Júl. 13 2020, 22:30
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

Az elején, pontosabban még mindig, olyan furcsa minden. Mindenkitől próbálom tartani a két-három lépés távolságot -főleg a kopaszodó hangoskodótól- mégis, valami arra sarkal, hogy az mellettem lévő festettől nem kellene tartanom.
Bennem sosem volt megvetés, sokkal inkabb félelem, mely torkomat marta, ha hozzájuk kellett szólnom. Vele mégis... könnyebb. Mostanra nem érzem teljesen azt, hogy bármelyik szavam után megüthet, bár még mindig rettegem mindenféle megnyilatkozástól.
Még kérdeznék valamit mikor távolodna, de nem teszem. Helyette egy apró, ügyetlen és gyenge mozdulatot, mely talán maradásra készteti.
Az éjszaka gyorsan tovaröppent, a hajnal pedig már az udvaron ért. Nem hoztam magammal semmit mit magamra tehetnék, nem is igénylem. Hiaba libabőrösödöm ki, nem érdekel. Már nem érzem annyira hidegnek a hideget. Ahogy vállam felett eltekintek látom a festett férfit és felallok, üdvözölve őt egy fő hajtással.
-Vannak más iskolák is? - nézek rá érdeklődve. Hiszen a mesékben, történetekben csak villanó sárga szemeik szerepelnek és a hátukon lévő két kard. Mint ahogy most is ott van a hátán. Ahogy int ruganyos mozdulattal lépdelek mögötte, mintha fegyvernőke lennék, majd az istálóban megallok a nagy deres kanca előtt. Kos feje miatt igen rémisztő, ahogy hátrasunyt fülei sem bizalom gerjesztők. Ennek ellenére némi bátorságot merítek és reszkető lábakkal lépek hozzá közelebb. Átveszem az almát, majd ahogy mutatta megfeszítem tenyerem, hogy ujjaim valamelyest hátrébb hajoljanak. Amíg felszereli visszarohanok egy kabátkáért, majd úgy lépdelek vissza hozzá. Ahogy fellendít a nyeregbe a ló megrezzen könnyed súlyomtól nem tudva, mi került hátára. Az első kápában kapaszkodva veszem fel a kanca könnyed lépteit, majd a kapunál előrébb kúszom, hogy fel tudjon lendülni a Keserű Farkas.

 Jegyzet:

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Júl. 20 2020, 21:37
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas


Nehéz nem úgy gondolni erre az egész szituációra, hogy ő a tulajdonom. Szegény leányt, csak úgy odaadták nekem. Igaz eleinte a pénznek jobban örültem volna, ám ahogy telik az idő, kezdek rájönni arra, hogy egy teli erszény kevesebb értékkel bír a szívemben. Valószínűleg már más testvérem is élt át olyat, hogy nem tudtak neki fizetni, de kétlem, hogy mind egy gyermekkel tért haza, mint váltó.
Nem hagyom este magára, hiszen látom rajta, hogy még mindig tartózkodik a helytől. Még érzem a szemhéjaim lecsukása után, miszerint mellém kucorodik. Olyan érzést kelt bennem, mintha ez valaminek a kezdete lenne.
Felébredvén, szembesülök vele, miszerint Wilkina szőrén, szálán eltűnt, de nem lesz úrrá rajtam a pánik. Okos leányzó, feltalálja magát. Valószínűleg csak kiszökött, ám még a nap éppen hogy megbíborosítja a horizont végét. Még hogyha vadászni járok, akkor se kelek ily korán, azonban ez talán a hasznára válik.
Miután felszerelkeztem, kint meglátom a vaják növendéket. Az iskolák hallatán felcsillan a szeme, fuuu most akkor magyarázhatok az iskolákról. Mindegy, nem taníthat neki mindent Vesemir.
- Pontosan hét iskola van. Vagyunk ugye mi, mi vagyunk a Farkas Iskola. Igazából nem tartjuk a kapcsolatot a többi iskolával, de ez egy jó szokás, gyanítom, egy kis kanál vízben megfojtanánk egymást a négy fal között. Néha van egy-egy alkalom, mikor két más iskolából származó vaják összedolgozik, ám ez ritka. Legtöbbször megvetjük a másik céhbe tartozókat, mivel konkurencia, ráadásul vannak olyan dolgok is, amikben nem értünk például egyet, elvi kérdések. Mindegy…csakhogy ne koptassam fölöslegesen a nyelvem, vannak a Macska Iskolába tartozók, velük gyakran összefuthatsz, aztán a vipera, griff, medve, mantikór, mondjuk én még egy mantikór vajákkal se találkoztam, meg van még a daru, de róluk se tudunk sokat, az ő tetteikről is csak könyvekben olvastam. – a tanításnak vége, még bele mehetnék olyan dolgokban, melyiknek mi a specialitásuk, vagy merre találhatóak, esetleg kik társaságát kéne a leginkább elkerülni, ám erre még bőven lesz idő.
A Fátyollal való ismerkedést követően, még a leányzó visszaszaladt valamiért, addig is én még meghúzom a ló nyergét, meg felteszem rá a zablát. Mikor megjön, felültetem, majd utszu neki, nekivágunk az útnak.
A fenyvesek egyre sűrűbbek, s a távolból egy vivern kiáltása halad át a hágón. Messze van, nem jelent ránk veszélyt, azonban valamikor ki kéne irtani. Persze ha nincs útban, fölösleges vele foglalkozni, remélhetőleg a muflonokkal, hegyikecskékkel bőven megtömi a bendőjét.
- Tudod…egy vajáknak mindig résen kell lennie. Az előbb egy vivernt halottam a távolból, ezt valószínűleg te is halottat, viszont pár száz lépésre egy szarvas csorda vonul, a hátunk mögött pedig pár hárpia fészkelődik, azon a szirten. – mutatok rá az előbb említett emelkedőre. [#b77e1a]– Vesemir nem beszél sületlenségeket. Van, hogy meg kell ismerned az ellenfeledet, neked kell lépéselőnyben lenned, hogy felkészülj a csatára.[/color]






"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Júl. 27 2020, 22:36
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

Enyém, tiéd, övé... ezért haraptak a legjobban a környékünkön. Pár gyereket így is kiporoltak, ha a szomszéd fájáról fújták meg a félérett gyümölcsöt.
Kint üldögélve a maszkos férfi -kinek most nincs is maszkja- lép mellém és kérdezek vissza, amire szerencsémre magyarázatot is kapok.
-Hmm... értelek. - hagyom rá, hiszen mit érthetek ebből a világból, azzal a pár esztendővel amit megéltem? Mostanra csupán annyit, hogy a kénsárga macska szemekkel rendelkezők valamivel rendesebbek, mint az emberek akikkel eddigi életemben találkoztam.
Ahogy az erős ló nekiiramodik, nyergében a férfival és velem, igyekszem rásímulni a nyakára. Az első kápára egy bőr csíkot erősített, ebben kapaszkodom, miközben gyengécske lábaimmal próbálom megtartani magam. Behunyom szemem, félek. Félek, hogy leesek, félek a széltől mely hajamba kap, az erőtől mely ebben az állatban munkál. A ló talán fárad, talán a mellettem lévő erős kezek késztetik lasabb tempóra ekkor kúszik fülembe a hegyeket megrengető üvöltés. Talán nem volt olyan hangos, talán csak képzeletem az, mi ezt elhiteti velem.
-De... én nem hallottam mást, csak a kiáltást. - még fülelek és szinte láthatja, ahogy a hegyesebb fülek mozognak. Zavar, hogy nem hallom, félve hogy ezért képes lenne e lerakni a lóról. De azt igérte nem lesz ilyen. Vajon hihetek neki ebben?
-Az emberek ellenségesen bánnak veled. Hogy ismered megőket? Hiszen nem mind egyforma. A lények egyformák? - gyermeteg, tudattalan kérdések, mik foglalkoztatnak egy alig öt esztendős leányt.

 Jegyzet:

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Aug. 02 2020, 20:34
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas



Nem igazán hittem, hogy azon kapom valaha is magam, hogy egy fiatal witcher tanoncot fogok oktatni. Azt hittem ez a feladat, örökre megmarad Vesemirnek, ki a rangidős köztünk. Néha Lambert hasonlóan tesz, ám csak kifigurázza az ősszakállú férfiút, ki már szebb napokat is látott. Néha eltöprengek rajta, vajon mennyire idős, vagy mennyit élhet még Vesemir. Valószínűleg nem az ágyban fog elhunyni, valami nyavalyától, a legtöbbünkkel úgyis a munkai ártalom végez.
- Hát, pedig ezt alaposan meg kell jegyezned, meg ha belefektettem az időt… - azt hittem érdekesebb lesz amit mondok számára, merthogy ahogy észreveszem elég unottan reagál rá.
Még sokat kell tanulnia a kicsinek, még a ló megülés is nehézkes, ám én nem oktatom ki, rájön ő magától, hogy a jó neki. Amint megállunk a hajzuhatag csapkodása is alábbhagy, csak egy kósza vörös tincset szedek ki, mely a szíjamba beakadt. A hangra felhívom a figyelmet, azonban más dolgokat is megjegyzek, méghozzá, hogy ezen az egy zajon kívül, még hány dolgot hallhatna még.
- Ez azért van, mert, ha vajákká válsz, sok dolog megváltozik, ezek közé tartozik a jobb hallás is. – csekély ár ez azon borzalmas megpróbáltatásért, amelyet a füvek próbája jelent. Nem is tudom, képes lennék e rá még egyszer, most miszerint már tudom, milyen fájdalommal is jár.
- Tudod könnyebb bevágni a vajákok nagy könyveit, és azt a sok szörnyet mind megtanulni, mint az emberek ezernyi szörnyű oldalát kiismerni. A jó embere is térhetnek rossz útra, s ugyanez igaz a rosszakról is. Kiismerni az embert…talán az egyik legnehezebb dolog. Ítélkezni róluk, pedig talán a legfelelőtlenebb. – zárulnak a szavaim, miközben a tempó újra gyorsabb lesz, ám lassan a tüzes nap, a horizont alá bukik, ezzel az égboltnak egy egészen más színt adva. Valami jó helyet kéne találni a letáborozásra, hiszen talán ez a legfontosabb. Egy hatalmas csiszolt kőt, melyet néhány terebélyes fenyő ölel körbe. A közelben patak csordogálását hallom, ez egy megfelelő helyszín.
- Wilkina hozzál pár gyújtós fát, itt megállunk. – jelzem felé, majd lepattanok a lóról.
Egy kis szalonnát hoztam magammal, némi hagymát, valamint kenyeret. Úgy gondolom, nincs jobb egy kis nyárson sült szalonnánál. Nagy energiát ad, ami a legfontosabb, hiszen holnap próbálok tovább menni, Wilkina persze aludhat a nyeregben, de a rövidítés nem ártana.
Egy közeli ágat levágok, majd azt gondosan megfarigcsálom, miszerint jól fel tudjuk tűzni az ételünket. Még bevagdosom az oldal szalonnát, valamint a hagymát felszeletelem, s a többi már csak a kis segédemen múlik.






"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Aug. 09 2020, 23:23
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

A férfi hangjában érzek egyfajta keserüséget, mire elhúzom szám. Szomorúan tekintek rá, majd szóra nyitom apró ajkaim.
-Ne... ne haragudj... én ehhez buta vagyok. - ezzel otthon minden el volt intézve. Csak ostoba csitri vagyok, aki egy hálátlan dög. Főleg, hogy nem figyelt a disznóra. A kellemetlen emlék hatására behúzom nyakam, mintha csak egy elcsattanó kézre számítanék.
A ló iramában kellemetlenúl pattogom, egyáltalán nem érzem a technikáját, mit és hogy kellene tennem, hogy olyan kimérten tudjak ülni, mint a mögöttem ülő. Ahogy lassítunk próbálom rendre inteni vörös loboncom és egy a kezembe akadó szövetdarabbal összefogni, mégse annyira akadályozza a másikat.
A magyarázatát hallva bóĺintok. Újra érzek benne valami... szomorú keserűséget. Valami apró elrévedést, mi megmozgat benne valamit.
Utolsó tanítására pedig a ló fülei között próbálok kikukucskálni, akkor nem is sejtve, hogy ezt csak nagyon nehezen fogom megérteni és mégnehezebben megtanulni. De hát, saját kárán tanul az ember leánya, még ha fél tünde is. Az erős ló pedig nekiiramodik fújtatva. Fáradtan kapaszkodom a kápába és próbálok egyensúlyozni a nyeregben, bár azt érzem, hogy térdeim és combjaim reszketnek a fáradtságtól. Mikor megállunk és levesz a nyeregből úgy érzem ott helyben rogyom meg.
-Re... rendben. - még idegen a név, mit tőle és a vörös varázslónőtől kaptam. Zsibbadt tagokkal igyekeztem arrébb vánszorogni és kezemben gyűjteni az ágakat. Ahogy egyre gyűlik a kis rakás közelebb értem a folyóhoz. Körbe tekintve pedig egy gyönyörű fekete lovat pillantok meg. Mintha a szőre úgy csillogna az alkony vörösében, akár a víz fodrai. Nagy barna szemeit rám emeli, mire jobban magamhoz szorítom a fa ágakat. Gyönyörű, de...
-Vi... Vilkas! Van itt egy fekete ló. - kiálltok a férfinek, miközben szépen lassan hátrálok. Nem akarom, hogy bántson.

 Jegyzet:

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas



A hozzászólást Wilkina összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 24 2020, 06:08-kor.
Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Aug. 12 2020, 19:11
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas


- Nem kell aggódnod, holtunkig tanulunk. – jegyzem meg egy kis bíztató szóval, mivel a kis félvér eléggé alábecsüli magát. Az utunkat folytatjuk, ám a nap lassan lemenőben van, ezért a ló megáll alattam. A leányt lesegítem a nyeregből, majd kiadom neki a feladatot. Látom, hogy fáradt, de nem sajnálhatom meg őt folyton. Egy kis munka, tőlem távol, önállóságra taníthatja. Meg már egész nap együtt vagyunk, s jó egy kis időt, külön tölteni.
Már készítettem volna a vacsorát, és a nyársbotokat is kifaragtam, mikor meghallom a reszketeg hangot a távolban. Egyből felpattantam. Egy fekete ló? Nem hangzott veszélyesnek, de minden esetre félredobtam az előkészülettel járó munkáimat, majd a kardom szíját átdobtam a vállamon. Odarohantam a lányhoz, melytől az állat kissé megszeppent, néhány lépést hátrált, majd prüszkölt egyet.
- Csak nyugi… - egyre közeledtem a jószághoz, csakhogy a gyeplőjét elkaphassam a megfelelő pillanatban. A ló egyre csak dobbant a patájával, vadul kaparta a földet. Mikor már elég közel értem, egy határozott mozdulattal elkaptam a szíjat. Az állat felágaskodott a két hátsólábára, nyerített, s próbált kiszabadulni. Az ujjaimmal leírtam az Axii jel mintáját, amelytől a ló mintha mi se történt volna megnyugodott.
- Hééé! Hagyja békén! Ez az én haszonállatom. – szólalt meg egy hang a távolból, zihálva. Még szinte ide sem ért a kopaszodó férfiú, a térdeire támaszkodott, csakhogy össze ne essen.
- Nem akartam én elkötni, csak éppen itt volt.
- Tudja éppen vittem a jószágot, azokhoz a vajákokhoz. Az én nővérem nagy bajba kerűlt, egy kísértet vagy mi a fene zargatja, és mivel ez az egyetlen vagyona, gondoltam odaadom nekik, annak feiban, hogy megódják a problémát. Van ez olyan jó, mint a píz. – mikor közelebb ér, meglepődve tapasztalja kilétemet. – De hát maga az kit keresek! Híjjj még jó, hogy összefutottunk, nem kell felmennem arra a rohadt hegy tetejére, szóval megegyeztünk?
- Hát nekünk éppen, most van elég lovunk, de van, mikor pótolni kell. – lenézek a kicsit Wilkinara, kinek még nincs lova. Az állat alig lehetett másfél-két éves, viszont még kissé vad volt, de talán van rá kapacitásom. – Nem ezért indultunk el, de úgy is arra mentünk. Viszont most itt megállunk, majd holnap megyünk tovább, addigis elmagyarázhatná nekem, mi is történt.
A gyeplőt Wilkinanak adom, had ismerkedjen az állattal, s amint a táborba érünk megmutatom neki, hogy kell azt kikötni. A tábortűzhöz ülünk, ahol a fára feltűzött szalonnát a leánynak adom, majd én is elkezdem a magamét égetni. A férfinál van egy kis kenyér, valamint némi kolbász, amit elkezd eszegetni.
- Nos két hónapja kezdődtek a dolgok, ez a szörnyű teremtmény a pincében tűnt fel, s azóta ott kísért. Senki nem mer azóta lemenni oda. - jegyzi meg a férfi.






"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Aug. 17 2020, 18:56
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

A kikent szemekbe tekintek és megdöntöm fejem, vöröslő tincseim így arcomba hullanak. Türelmes. Felettébb türelmes ez pedig nagyon távol áll a türelmetlen, olykor hangos apámtól. Ilyen lenne egy valódi apa akinek a szeretetéért meg kell küzdeni, hogy büszkeséggel gondoljon csemetéjére?
Ahogy lesegített a számomra hatalmas állatról úgy érzem mindjárt elhevereka  földön, de erőt véve magamon elindulok a számomra kiadott feladatot elvégezni. Ekkor találkoztam a különös állattal. Furcsa, hogy neki nincs az a fém karika a szájában, csupán egy a pofáját átölelő kötél*¹.
Amint megjelenik megmentőm mögé lépdelek magamhoz szorítva az ágakat, miket eddig gyűjtöttem. Feszült figyelemmel kísértem ahogy a férfi erősen fogja meg a szárat. Talán pont ugyan olyan rémült mint én. Talán ő sem akarja ezt és az anyukájával szeretne lenni. Én is anyát akarom... de már nem ölelhetem, ahogy eddig sem tehettem. Erre a gondolatra megnedvesettek szemeim, de tovabbra is a férfit és a rémült lovat figyeltem, szememmel követtem, ahogy a férfi egy különös jelre görbíti ujjait, majd a zöld villanást követően megnyugodott szépen lassan. Az idegen hangra összerezzenve hátrálok egy fa törzzséhez, nagy kék szemeimmel a környezetet pásztáztam, hogy lássam a tulaját.
Ahogy közelebb ért a térdein támaszkodott, haja mint Lambert-nek hiányos, de sokkal idősebbnek tűnik. Bár náluk nem tudni, ki milyen idős, talán csak regéikből. Ahogy rám néz igyekszem jobban beleolvadni a fába. Vajon mi rosszatt tettem? De nem akarom, hogy az idegen rosszat gondoljon Róla, így mögé lépkedem bizonytalanul onnan kukucskálok az idősödő férfire és a fiatal lovacskára. A száraz ágakat átveszi tőlem és kezembe adja az erős kötelet, mire a fekete négylábú lehajtja hozzám kos fejét és belefúj arcomba. Előttem halad a két férfi tárgyalva, mögöttük én és új társam.
-Te... te is pont annyira érted ezt az egészet, mint én... igaz? - nézek a merev mozgású, nyugodt lóra majd ahogy elhaladunk Fátyol mellett jelezve nem tetszését nagyot dobbant és emelgeti hátsó lábát. Igyekszem messzebbről elkerülni a fakó lovat, mielőtt mind a kettőnket megrúgna. Annyira távolra viszem, hogy a fogait mutogató harcias állat ne tudjon belemarni a kis szerencsétlenbe. Vilkas megmutatta, hogyan kössem ki és jó pár próbálkozás és hurkolás után tudtam egy olyan csomót csinálni amit a férfi nem tudott kioldani egy rántással. Vilkas nyomába szegődöm és viszonylag közel telepszem hozzá, mégis kellően távol, hogyha lendülne a kéz fel tudjak ugrani és... és mi? Nincs hova mennem, nincs semmi, ami az enyémnek tudhatok. A hideg szél pedig belekap a lángokhoz hasonló hajamba, így közelebb araszolok Vilkas-hoz. Nincs mit mondanom a két férfinek és ha beleszólnék a felnőttek dolgába itt is biztos kikapnék. Ahogy a tűzbe tartom a húst és hallgatom a leírást közelebb araszolok Vilkas-hoz, szinte már be tudnék bújni a hóna alá de a tőle való félelem sem enged olyannyira mégis... mégis valami arra bíztat és hajt belülről, hogy ez a férfi más. Ő... meg fog védeni, nem fogja engedni, hogy máshoz kerüljek. Legalábbis... hinni akartam ebben. Jobban, mint az Örök Tűz-ben, mint Melitele vagy Freya kegyelmében. Jobban, mint bármi másban. De mit tudok tenni - gyenge, törékeny gyermek- kit meg és kitagad a vére.

 Jegyzet: *¹Azt hiszem a játékokban elsősorban angol kantár jellegű, én a hackamore-t képzeltem el, ami az esetünkben egy kötél mely az orrára gyakorol hatást ezzel irányítva az állatot. 

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Aug. 30 2020, 20:26
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas


Ugyan nem akartam kínozni a leányt, hisz a sok utazáshoz, nem biztos, hogy hozzászokott, ezért fáradalmas lehetett, egy egész napot lóháton megtenni, ám a mostoha körülményeket jobb, ha ő is megismeri. A vajákok világában, sokszor lekasszálódva a lóról, máris egy bűzlidérceccel vagy más rémes teremtménnyel találod szembe magad, kit nem érdekel, mennyire volt megterhelő az utad. Büszkén nézek a lányra, ki kissé fáradtan, mégis megindul teljesíteni a feladatát. Én se teszek máshogy, amíg távol van.
A félelemmel teli szavakra felfigyelek, s sietve szaladok oda, egészen addig, míg meg nem látom a vad jószágot. A szívverésem a szokásosabbnál is lassabbá vált, és a mozgásom behódoló lett, mellyel a leginkább meg tudtam közelíteni a paripát. A jelet felrajzolva még nagyobb esélyem lett, az állat eszén engedelmes kábaság lett úrrá. Valami ismeretlen hang zavarja meg a nyugalmat, mely a jószág tulajától jön. Felvonom a szemöldökömet, erősen méricskélve az illetőt, hiszen egy lótolvaj is lehet.
Szemem sarkából látom, ahogy Wilkina bizonytalanul mozog. Még fiatal, pedig a fellépés nagyon fontos, miképp lát a másik. Lassan kiderül, hogy a paripa egy üzleti ajánlat része, méghozzá ami a fajtámhoz kapcsolódik. Jobbkor nem is jöhetett volna az öreg, bár nem terveztem dolgozni, így is a kis plusz pénz mindig jól jön. A gyeplőt-szárát odaadom a leánynak, majd a tábortűz felé veszem az irányt. Mindenekelőtt a lovat biztonságba helyezzük. A féltünde csomóját erős kezemmel megtapintom, majd megrántom. Nem oldódik el, szóval megteszi, s ezt egy bólintással a tudtára is adom.
A tűzhöz leülve végre elkezdünk beszélgetni, arról miről eddig nem eset szó, hogy mégis miféle munka lenne az, amiért egy egész lovat kapna egy vaják. Miközben megkezdjük az eszmecserét, érzem ahogy a leány egyre közelebb húzódik, s a szabad kezemet a vállára teszem. A kis válla szinte elveszik a hatalmas tenyeremben, mégse kell aggódnia, hiszem semmi ártószándék nincs benne. A köpenyem egy részét ráteszem, hogy még kevésbé fázzon, majd újra a ráncokkal tarkított szemekre nézek.
- Miféle teremtmény, hogy néz ki? Pontosabb leírás kéne róla. – jegyzem meg, hiszen vajmi kevés ez az egyszerű paraszti leírás. Nem várok egy bestiáriumi jegyzetet róla, de jó lenne ha pár részletet megosztana velem.
- Mégis miféle?! Há miféle vón? Szörny sikít, az ember körül megfagy szinte a levegő, s kihagy a szívverés. Vörösen izzó szemei vannak, s úgy néz ki, mint aki holtsápadt lenne.
- Banshee lesz az. – súgom oda Wilkinanak. – Egy ártó lidérccel van dolgunk a leírásod alapján. Azt mondják, szörnyű tragédiát átélő fehérnépekből keletkeznek ezek a bestiák. Netán tudsz ilyenről?
- Tudtommal nem…legutóljára Szeplős Rozália halt meg, de őt láz vitte el. Az egész családja szerette, nem vót neki semmi baja tudtommal. – jegyezte meg az idegen, miközben a nyársbotról levettem a szalonnát, s azt felszeltem. Jó ízűen majdszoltam a kenyérrel a nagy zsíros szeleteket. Még nem tudom a leány akar e valamit hozzátenni a dolgokhoz, vagy van e kérdése, ám lassan nyugovóra kell térni, hogy másnap teljes erővel nekiálljunk a feladatnak.







"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Szept. 08 2020, 10:20
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

Félek az idegentől, de azt se akarom, hogy Vilkas-t e miatt sérelem érje. Főleg ne miattam. Egy senki miatt, ki senkinek sem számít. Nem merek közelebb menni hozzájuk.
Az éjszakai erdőben a tűz lágy ropogása ver különös dallamot, melyre igyekszem figyelni. Sokkal jobban arra, mint a kinti világ közeli neszeire, hiszen, nem hallok túl jól, így magam maradok és a furcsa, sötet árnyak melyek távol esnek a lángoktól. Talan ezen az éjszakán ez a legjobb barátom? Csendesen forgatom a kifaragott nyársat és a kis darab szalonnát. Vilkas már ismeri madar étkem, ennek megfelelően adott egy darabot, mivel bőven elleszek.
Ahogy megérzem Vilkas erős tenyerét a vállamon enyhén összerezzenek, de mégközelebb bújok hozzá, hogy a hátam betakarhassa utazó köpenyével. Ugyan az a kellemesnek mondható meleg érzés fog el, mint tegnap este mikor mellé telepedtem a földre. Kellemes, de idegen érzet, melyet eddig nagyon kevésszer éreztem.
Én is a férfi ráncokkal barazdált arcára nézek, olykor pedig a szalonna darabomra. Ahogy elkezd mesélni, megdöntöm fejem, megtámasztva Vilkas oldalan. Miután a férfi befejezte a körül írást a vaják sárga szemeibe tekintek és aprót biccentek. Mintha valaki mondott volna valamit ezekről a lényekről. Talán Eskel vagy Lambert? Magamhoz veszem a majdnem áttetsző darabot majd Vilkas-ra nézek.
-Kísértet elleni olaj? - kérdezek a férfi felé, majd a vendégünkre tekintek. Bátortalanul, nagy kék szemeim függnek rajta.
-Mondja Bácsi... mégis, hogy halt meg a néni? Nem ártott neki senki? - hangom egysíkú, kicsit érzelem mentes, mely abból fakad, hogy nem tudom teljesen értelmezni a halál fogalmát. Csupan azt tudom, hogy az illető nagyon messzire megy és sosem fog visszajönni. Egy jobb helyre megy, legalábbis ezt mondták. Mint anya... Újra a vajákra nézek, mintha megerősítést várnék tőle.
-Valamelyikőtök, mintha említette volna, hogy az erőszakos halált haltak is Ba... Bas... ilyen lénnyé tudnának változni. Vagy akiket trauma ért. - rázom meg vörös buksim és próbálok hozzá símulni, rettegve a közeli bozóton átfújó széltől. Olyan szavakat használok, melynek jelentését nem tudom, csupán visszamondom amit hallottam. Ha Vilkas azt mondja, hogy ideje nyugovóra térni, elvackolom magam mellé és behúnyt szemekkel várok míg elhallnak a beszélgetés hangjai. Még várok, hogy a bácsi is biztosan elaludjon, hallgatom a megváltozó szuszogást. Apam mellett tökéletesen eltanultam, hogy a lágy, lassú légzésnél nagyobb óvatossággal lépkedjek és ténkedjek. Ilyenkor tudtam egy kicsit játszani is a csuhé babammal. Amint a kellő hangokat hallom Vilkas mellkasára helyezem enyhén hegyes állam.
-Ap... Vilkas... ébren vagy még? - félve bújok hozzá ugyanis lenne pár kérdésem, amit csak neki szánok és nem tartozik a ráncos idegenre.


 Jegyzet:  

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Szept. 09 2020, 17:01
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas


Nem gondoltam teljesen végig, hogy egy vadidegen megállított minket, máskor az ilyennel nem foglalkoznék, hiszen egy vaják, mindennap találkozik olyanokkal, kiket még csak névről sem ismer. Akár lehetnek bűnözők, gyilkosok, csalók, s szélhámosok, én magasról tettem rájuk, most viszont volt egy olyan érzés bennem, hogy valamit féltek, vagyis inkább valakit. A férfi minden egyes mozdulatát figyelem, attól a pillanattól kezdve, hogy helyet foglal velünk szemben. Nem teszem a fegyvermarkolatomra a kezemet, hiszen az mégiscsak fenyegető lenne, azonban a fajtámból adódóan nem kell ilyen dolgokra gondolnom, csak egy szemhunyás, és a rosszakarómnak lenyesem a fejét…persze ez ne történjen inkább meg.
A tábortűz mellett melegedünk, miközben a vándoroknak való étket jóízűen fogyasztjuk. A mellettem ülő piciny lánynak is adtam egy adagot, mely talán még sok is lesz neki, de inkább egyen többet mintsem kevesebbet, hiszen nagy út van mögöttünk, és még nagyobb előttünk. Ahogy közelebb kucorodik hozzám, én oltalmazón ráteszem kezemet, majd betakarom a köpönyegem fölösleges részével. A félvér leány mocorgása közepette, a még szabad kezemmel előveszem azt a keserű lőrét, melyet az útra hoztam. Csak egy kortyot iszok belőle, hogy némiképp jobban tudjak az idegen szavaira figyelni. Amúgy se vagyok egy nebántsvirág, ki pár pohártól becsípne, ez inkább csak élénkítőnek hat.
- Igen, ez egy olyan olaj, melyet azon lényeknek szánunk, kiknek nincs valódi alakjuk. Az amúgy szívós teremtmények, kik a másvilágról jöttek kísérteni, ettől fülüket farkukat behúzva menekülnek. Azonban sohasem lehetsz elég óvatos, néha a vaják technika is csődöt mondhat, vagy nem működik, mert az illetőt félreinformálták. – okítom a kis növendéket, hiszen jobb ha ezeket ő is megjegyzi, s így talán jobban memorizálódnak, mint Vesemir unalmas olvasmányaiból.
- Hát, biz mondom én néked kis hölgy, a láz se gyerekjáték. Olykor túlságosan megbetegszik az ember, s olyankor már nem lehet mit tenni. Az asszonyt már lázálom gyötörte, és kínozta a hőség…
Egy halk torokköszörüléssel adom a másik férfi tudtára, miszerint kissé fogja vissza a fájdallatos leírásokat.
- Lényeg, hogy már jobb helyen van. Elhantoltuk, s az istenek biztos segítik őt útján. Azonban valaki, ha nem is Rozália, ennél fájdalmasabb halállal halt, én mégsem tudok olyról, kinek nagy kínokat kellett átélnie. – fejezi be az idősödő alak, ki a fejét vakarja, hátha mégis eszébe jut valami, erről a rejtélyes szellem asszonyról.
- Banshee-vé. – vágok közbe a sokszorosan félresiklott próbálkozásra. – Igen, ezek olyan nők, kik oly módon haltak meg, amit nem érdemeltek meg, s nem nyugszanak békében. Sajnos sokan áldozatává válnak, kiknek semmi köze nem volt hányattatott sorsukhoz. A bosszú és az elvakult düh, sok dologra ráveszi őket.
Wilkina úgy tűnik ezek után kissé kizár minket, s elrejtőzik a saját kis világába, hová a gyermeki fantázia sokszor elkalandozik. A férfi témát vált, s nagy kedvel mesél arról, hogyan jutott egy ökörhöz, jó áron a vásárban, s a cimboráiról beszél, kikkel áldomást ittak a jó vételre. Oly hirtelen, mint a tenger változik meg a hangulata. Káromkodások közepette, miket hirtelen magába fojt, mondja végig a tragikus történetet mégpedig, hogy az állatnak nyoma veszet, s gyerekkori cimborája vitte el kihasználva részegségét. Eztán csak annyit közöl, hogy ne bízzak senkiben. Mosolyogva bólintok erre, hiszen ezt a dolgot én már réges-rég eltanultam.
A halk neszre felocsúdok, s kissé meglepődök a kijavított apa megnevező hallatán.
- Persze, hogy ébren vagyok…mit szeretnél?








"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Szept. 29 2020, 19:57
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

Vajon mindenkivel ilyen közlékenynek kell lennie? Vagy nekem ilyennek kell lennem? De az emberek mind-mind csúnyán néznek rám a hajam és a füleim miatt - anyám utolsó örökségei.
Miközben a számomra nagy adagnak tűnő étellel küzdöm hallgatom a férfiak beszélgetését. Miközben új nevelőm oltalmazón takar be és ajkához emeli kulacsát összerezzenek. Ugyan nem tudom mi van benne, de apánál csak rosszat jelentett. Ez után mindig csak a baj volt és a menekülés. Űzött vadként tekintek rá, haralmasra nyílt gida szemeimmel. Lábaim megfeszülnek, ahogy térdhajlataim is ugrásra készek. Mintha lenne időm vagy előnyöm vele szemben...
Mikor pedig kérdésemre válaszol aprót biccentek egy szelíd, gyermekies mosollyal. Mintha némi büszkeséget éreznék, valami kellemes pulzálás, mi végigfut rajtam. Figyeltem óvó szavaira és bólintottam jelezve, hogy megértettem és igyekszem megtartani és magamévá tenni ezt a tudást.
A férfi leírása nem rettent meg. Nem egyszer láttam és nem egyszer tapasztaltam hasonlót, amiből ki tudtak gyógyítani ugyan. De nagyon kellemetlen volt az amúgy is hidegben fázni.
A lényről pedig Vilkas tágítja tudásom. Különösebben nincs kérdésem, de hálásan vigyorgom rá, hogy kisegített. Mellette sokkal többet megengedek magamnak és jobbnak érzek mindent. Sokkal többet mosolyogtam már így is rá, mint eddig az apámra.
Mindeközben figyeltem, hogy a csend kettőnkre telepedjen, kerülve az idegennel a további beszédet, tárgyalást. Mindent amit csak lehet. Így nevelőmnek szentelem figyelmem, sokáig hallgatok. Apró kék szemeimmel a sötétségben alig látok valamit, a parázs pedig kellő meleget ont a három útkoptatónak.
-Miért van az, hogy téged jobban hátráltatlak mindenben, mégis... kevésbé gondolsz rám tehernek, mint... mint ő? - gyermeki ártatlansággal tekintek a kökörcsinsárga szemekbe, melyek mint éjjeli ragadozóé villannak a sötétben. Már nem akarom azt az illetőt apámnak nevezni. Nem is illik rá a falu többi apa megnevezésű férfia mellett. Ha válaszol közelebb bújok hozzá, továbbra is figyelve arcát, vonásait, szemeit; majd hallgatásomat újra megtöröm. Sikerült megtörnie a jeget, a félő kislány bizalmát elnyernie.
-Ugye... nem lesz baj veled? Ugye... vissza fogsz jönni? - pislogom párat, hogy rémült könnyeimet tova száműzzem. Talán megkedveltem az idegent, ki sok kedves gesztust tett felém. Egyszerre féltem és féltettem; féltem, hogy elvesztem és féltettem, hogy baja esik, hogy nem tudok rajta segíteni, hogy elveszítem.


 Jegyzet:  

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Szept. 29 2020, 21:31
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas


Úgy érzem mindent megbeszéltünk a fizetséget is, na meg az árát. Hiába régen sokszor úgy vállaltam el megbízást, hogy rögvest rábólintotta, mikor meg eljött a fizetség ideje, akkor jöttek a kifogások. Sok testvérem fele-fele arányban kéri a pénzt, persze azt sokan nem szívlelik, mert ha meghal a vaják, akkor a szörny is megmarad, meg a pénz is elúszik, még ha csak a fele is. Meg egy szörny vadászban nem mindenki bízik meg, sokan már az elején azt hiszik, hogy az előleget csak zsebre vágják, majd tovább is állnak. Minden esetre az a ló, elég jó fizetség, még több is annál, mint amennyit kapni szoktam, igaz a munka se lesz egyszerű.
Kissé nehezen veszem észre magam, mikor hideg szavaimmal beszélek egy nő tragikus sorsáról, ki kísérti az élőket…szakmai ártalom azt hiszem. Minden esetre, remélem nem borzoltam fel nagyon a kedélyeket, főleg nem Wilkináét, ki rákérdezett.
A tűz még parázslott, pattogott, recsegett ropogott, s már a vadvilág sok lénye is álomra hajtotta a fejét, mikor a kis félvér hozzám szólt. Már azt hittem az igazak állmát alussza, de most meglepett, ahogyan halk szavára magamhoz térek. Szavai hallatán elmosolygok, majd a saját gyerekkori emlékeim is eszembe jutnak.
- Én se voltam különb régen. Ahogyan egy farkaskölyök se tud magára vigyázni, úgy még te se vagy rá képes, de ez még nem azt jelenti, hogy teher vagy. Engem is tanítottak, s rám is vigyáztak. A belém fektetett energia pedig kifizetődött. Te se vagy különb, egyszer vaják leszel, ki másokat véd majd meg, és akkor nagyon is számítani fogsz, s rád is számítani fognak. – mondom bátorítóan, miközben kissé megveregetem a gyengécske vállát.
- Miket tudnék mesélni, neked emlékszek mikor Vesemir egy vadkantól mentett meg, szinte ripityára törte a kezem és a bordáimat, na meg felhasította a lábamat. Akkor én is teher lehetettem, de az öreg mégse hagyott magamra. Én csak bizonyítani akartam neki, de rosszul sült el.
Persze lassan megértem mire fel a nagy önbizalomhiány, ugyanis az apja, ha nem is teljesen, ám jó alaposan kigyomlálta belőle. Talán egyszer visszatérek a lápba, s jó alaposan orrba vágom azt a seggfejet.
- Persze, hogy visszajövök. Megígérem neked kisfarkas, de tudod mit? Adok neked egy ilyet. - a zsebemből előkapok egy vékony bőr csíkot, majd ketté vágom és az egyiket rákötöm Wilkina kezére, majd a másikat a sajátomra. - Az ígéretemet megtartom és ez a kötés legyen a tanuja, hogy mindent meg is teszek ez érdekében.








"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Hétf. Okt. 19 2020, 20:44
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

Annyiminden mozgatja a világot, mit még alig, beszélek butaságokat, egyáltalán nem értek. Nem értem miért ér egy ló annyit, mint egy szellemi asszony, nem értem miért fogadja vagy miért kell elfogadnia. De legfőképp azt nem értem, miért kezdtem el hozzá ragaszkodni. Nem akarom, hogy elmenjen, nem akarom, hogy magamra hagyjon. Nem akartam, hogy csak miattam boruljon az élete,mégis, talán teljesen felrúgtam és talán olyan egyszerűséggel, ahogy apám tette a felmosóvödrömmel. De nem, annak már vége. Akkor vége lett, hogy átléptem a küszöböt.
Mikor pedig az éj ránk telepedett, mint egy hatalmas pók hálója, kihasználom az alkalmat. Szinte ráfekszem mellkasára, állam mellkasa enyhe mélyedésébe helyezem.
-De akkor is. Ott hagyhattál volna bármelyik háznál, ahol eljöttünk. Hagyhattál volna leesni a lóról... - sorolom a lehetőségeket, az alkalmakat, mikor megkönnyíthette volna saját maga életét. Nem lennék itt, pihenhetne és gondolhatna a szörnyre.
-Sajnálom... - szeppenek meg, mikor elmeséli balul elsült portyáját. Nehéz elhinni, hogy ő is gyermek volt.
-Ha én is arra adnám a fejem, hogy bizonyítsak, szólj, hogy ne a vadkanokkal próbálkozzak. - mondom komolyan, már amennyire egy gyermek komoly tud lenni. Figyeltem, ahogy igéretet tesz nekem, hogy könnyebben kotorásszon a zsebében lekászálódom róla. Oda tartom bal kezem amire négy soron fel tudta tekerni a bőrszálat, majd, figyeltem, ahogy sajátjára is felköti. Hálásan mosolygom rá majd közelebb araszolva hozzá megpróbálom megölelni a nyakánál. Ha engedi vállára hajtom fejem, miközben összekulcsolom ujjaim a nyakánál.
-Hogy tervezel a lénnyel megküzdeni? - hiszen eddig kint volt mindig minden. Elég volt a lova közelében lennem, vagy annak nyergében feszülten figyelnem. Ha beavat a tervébe még figyelek, viszont ha annak adja jelét, hogy ideje aludnom, aprót biccentve kuporodom mellé és hajtom álomra a fejem.
Az éjszaka, mint tegnap tova illant, magam pedig az enyhe vöröses fényben ülve figyeltem tüzünk maradékát, egy megszenesedett fadarabot veszek magamhoz. Megvakarva fejem, óvatosan állok fel és sétálok le a folyóhoz. Megmosva kezem és arcom kezem összekulcsolva emelem ajkamhoz a felfogott vizet. Enyhén megborzongom ahogy a hideg vízbe kortyolok, majd letérdelve a partra tükörképem igyekszem kivenni. A szenet összemorzsolva kezemben óvatosan kenem szét ujjaimmal szemhéjjam alsó részén, ezzel csalva kicsit, ugyanis szemeim kisebbnek tűnnek, ezzel pedig a nem odafigyelőket meg tudom téveszteni valós korommal kapcsolatban. Újra kezetmosva sétálok vissza, hogy a másik bácsit ne verjem fel és helyetfoglalok új apám mellett.


 Jegyzet:  

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Szer. Okt. 21 2020, 21:21
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas

Kissé se készültem fel arra, még csak lélekben sem, hogy valamikor egy gyerekre fogok vigyázni, de még ha egy fiúról lett volna szó…ez azonban egy ifjú hölgy volt. Még azt se tudom, hogyan is kéne vele bánni, de legalább próbálkozom. A baba úgy tűnik bevált, ám még mindig nagy út van előttünk, az ügyben, hogy megbízzon bennem. A tábortűznél egy kissé hagyom kibontakozni, hiszen had kérdezősködjön.
Amint szóba kerül az első találkozásunk, hát hogyhogy nem felhozódik a szomorú téma, s ismételten negatívan áll a dolgokhoz. Kellemetlen, hogy nem tud bízni bennem, s még instrukciókat ad, hogy ott hagyhattam volna, több féleképpen is a lápban.
- Kevésbé lett volna helyes dolog, ha egy végtelen lányt ott hagytam volna egy képlékeny helyen, főleg úgy, miképp az ágrólszakadt gyermekeket, senki sem neveli túl nagy kedvel…mindez ez így alakult, és el kell fogadnod. Szerintem így jártál a legjobban. – mormogok kissé az orrom alatt.
Kissé, hogy ne tűnjek olyan morcos gonosz vajáknak, egy vicces történetet megosztok vele, mely gyermekkorom egy balul elsült bizonyítási vágyáról szólt. Wilkina persze kissé komolyan fogja fel, de számomra ez mára egy izgalmas és vicces sztori.
- Ugyan ne légy így elkenődve, ez már rég volt, s így távlatból nekem egy kellemes emlék. – a kellemes kis história után, már csak egy dolgom van hátra, egy ígéret, melyet meg is kötünk egy bőr szállat, miképp még komolyabb lesz a szavak súlya. A kis kezet négy sorosan kötöm át, kissé szorosan, de épp annyira laza, hogy ne fájjon neki. Az ölelés, váratlanul érint, a szemeim kitágulnak, s a kezeim lassan lazulnak el, majd kissé esetlenül viszonzom a kedves gesztust. Még soha sem ölelt meg egy kishölgy, sőt egyetlen gyermek se, mivel engem is egy szörnynek tekintenek, pontosan olyannak, mint amilyeneket ölök.
- Lidérc olaj, valamint yrden jel alkalmazása, egyenlőre ennyi, még fel kell mérnem az ottani terepet, hiszen még jóformán semmit se tudok, sőt még az se biztos, hogy banshee-vel van dolgunk, sokszor az elmondások megtévesztőek, szóval nyomozni is kell, így biztosra megyünk. – ismertetem a leánnyal a terveimet, hiszen még nagy út van előttünk, szóval még bőven ráérek ezen gondolkodni.
Az ébredés kellemes volt, bár a kis Wilkinat sehol se találtam. Felkászálódok, s nyújtok párat. A lábnyomai látszólag belemélyedtek a földbe, de valami mást is láttam, pata nyomokat is. Sétálok egyenesen a part irányába. Már ott látom a kislányt, s a lovat, ami feléje hajol.
- Héj! Máris magaddal hoztad a lovat. – a hátas mintha mi se történt volna, még mindig nagyon koncentrál, mintha nem is hallott volna meg, csak közvetlenül Wilkinahoz lépve rezzen meg, s hátál kissé. Nem értettem a dolgot, vagy Wilkina nem is hozta le a lovat?









"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Kedd Nov. 10 2020, 21:39
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

Kissé úgy érzem, hogy vérig, miket gondolok, csontvelőig, sértettem a férfit a kérdésemmel. Legalábbis az orra alatti mormogásból erre tudok gondolni. Tény ami tény valóban így jártam a legjobban és lehetett volna ez a történet sokkal rosszabb kimenetelű, neki pedig könnyebb.
-Köszönöm, hogy nem tetted. - búgom orrom alatt. Talán már hozzászoktam, hogy lassan a gondolataimat is hallják, nem csak azt mit morgok el az orrom alatt.
Mikor beavat gyermekkorába, ajkaim enyhén eltávolodnak egymástól. Hiába mondja azt, hogy az idő megszépítette a dolgot, nagyon rosszul is elsülhetett volna. Ezt pedig azért nem akarom. Jó kis lány akarok lenni, hogy... hogy mi? Ne dobjon el? Hogy továbbra is vigyázzon rám?
Igérete után igyekszem félretenni minden félelmem és minden negatív érzést amit a felnőttek nagy általánosságban kiváltanak belőlem, így megölelem. Érzem az esetlen érintést, de behunyom szemem. Eltaszít vagy megölel? De nem tesz ellent ígéretének, viszonozza az ölelésem, majd kérdésemre felel.
-Nem pont erre gondoltam. Hanem arra én hogy tudlak nem akadályoznj a munkádban. Vagy segíteni. - kék szemeimmel már laposakat pislogok. Fáradtság kezd úrra lenni rajtam, de még megvárom válaszát, vagy ha elküld aludni így teszek.
Reggel a folyónál hangjára elmosolyodom és rá emelem fáradt tekintetem, majd kérdésére értetlenül nézek rá.
-Lovat? - suttogom magam elé értetlenül, majd megfordulva egy különös fekete állatot pillantok meg. Sokkal ápoltabb a bundája mint amit kaptunk, a hajlatai is tiszták.
-Ez... gyönyörü... - állapítom meg elképedve, majd figyelem ahogy lefekszik. Nem... ezt egy ló sem teszi... nagyot nyelvepróbálom lábaimat kapkodni a vajákhoz.


 Jegyzet:  

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Nov. 29 2020, 20:54
Vilkas
Vilkas


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
72
Reagok száma :
68
Join date :
2019. May. 05.

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina





Wilkina & Vilkas

Eléggé nehéz volt számomra ez a gyereknevelés, családom se nagyon volt, legalább is olyanok kikre felnézhetnék. Talán a vajákok az egyetlen családom, de mit mondhatnék, ők se a legmegfelelőbb apa figurák, arról nem is beszélve, hogy anyafigura nincs is közöttünk, pedig fontos lenne egy nő…még magam se tudom, miképp vezessem majd be Wilkinat a felnőtté válás dolgaiba. Csak csóválom a fejem, miközben a távoli jövő gondjain zsörtölődök. Az ölelése épp oly váratlanul ér, mintha egy fojtólidérc húzott volna le a mélybe. Nem is tudom, hogyan reagáljak rá, de valahogy ösztönösen viszonzom a dolgot, mégis érezheti, elég ritkán csinálom ezt.
- Félreállsz, s reméled a legjobbakat. Na meg figyelj, minden apró neszre, és ha azt mondom futás, vagy búj el, akkor engedelmeskedsz. – adom az instrukciókat, miképp egyre jobban elnehezedik a szemem.
Reggeli felocsúdásomból, csakis a tegnapi beszélgetés jut eszembe, vagy azt már álmodtam? Fent akartam lenni, őrködni, ez mégsem valósult meg. Vajon Wilkina tényleg fél? Netán ott kéne hagynom valakinél? Ha már így felhozódott a kis félvér, akkor egy kérdés motoszkál bennem, hová is tűnt? Annak ellenére, mennyire pityergős, azért talpraesett kis vakarcs. Nem igazán féltem az életét, bár minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban nő bennem az aggodalom. Emlékszem, eleinte csak koloncnak tűnt, és csak puszta sajnálatból vittem magammal, ám mostanra. Az ölelésére ugyanúgy nem voltam felkészülve
Az izzó parazsakat, melyeket mostanra belepett a hamu, kissé felpiszkálom egy göcsörtös társukkal, mi nem került a tűzre tegnap, majd elindulok Wilkina felkeresésére. Nem lett volna szabad elcsatangolnia, a kiszámíthatatlanságot amúgy se szívlelem. Jobb, hogyha minden úgy megy, ahogy annak kell, s már most málháznánk hátasainkat, utána indulnánk is tovább. Szerencsére nem egyszerű ember vagyok, így a keresése nem vesz el olyan mérhetetlenül sok időt. A lábai nyomot hagytak az avarban, a földben, illetve itt-ott, hol utat vájt magának. Egy közeli vízpartnál ácsorgott, mégse volt egyedül. A medálom eszeveszettül rezegni kezdett, s ide-oda ütközött a mellvértemet alaposan próbára téve.
- Menj a közeléből! – kiáltok a gyermekre, azonban már az is rájött, hogy itt nincs valami rendben. A szilaj mén könnyen elcsábítja a gyanútlanokat, ám kissé se veszélytelen. Az áldozatait, mind a vízbe fojtja, még jó, hogy időben jöttem.
- Kelpie, az a neve ennek a jószágnak. A legtöbben már csak falusi mendemondának hiszik, azonban ez a lény, valósabb veszély nem is lehetne. - oktaom a leányt, akit nem győzöm takargatni. A jószág épp olyan gyorsan távozott, ahogyan feltűnt. A kardomról le veszem ujjaimat, amint elmúlt a veszély.
- Jól vagy, nem bántott? - méregetem a kis félvért, sebesülések után. - Máskor ne kószálj el szó nélkül!








"Erős tű, fonál fűz, ősök szelleméhez űz,

Ámbár most még gyengének tűnsz,

Légy bár víg, légy bár zord mindig büszke hittel mond,


Egész lánc kering, lám reám vár."

Vissza az elejére Go downBevésődött: Vas. Dec. 06 2020, 21:09
Wilkina
Wilkina


Kitüntetések :
Hozzászólások száma :
269
Reagok száma :
211
Join date :
2018. Dec. 09.
Tartózkodási hely :
A kontinensen bárhol

Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina



Vilkas & Nihil

Ahogy a férfi elmondja mit vár el, aprót bólintok majd halkan hozzá teszem.
-Így lesz, legjobb tudásom szerint... - kis buta leány ki még a mögötte megroppanó halk gally hangjától is kimenekülne a világból, mit tudnál tenni, ha egy rémmel találod szemben magad? Futsz a végtelenségig, vagy mit sem fogsz tenni, sokkosan állsz, földbe gyökerezett lábbal és nézel farkasszemet leendő végzeteddel? Valahogy úgy, mint valódi végzeteddel, keresve a kontaktott nevelőddel és kék lélektükreiddel az ő szűk pupilláinak rejtelmét keresed.
Nem akartam bajt, főleg nem az ő fejére. Csupán jót akartam azzal, hogy vizet viszek neki a táborba, erre egy különös lény jelenik meg mögöttem. Ahogy hátrálok majd megfordulok bukdácsolva csúszom meg a farkas vaják mögött és igyekszem megbújni a lábánál. A különös lény visszatért a vízbe majd eltünt. Figyelem, ahogy ő is megnyugszik, hogy tova tünt a lény, majd kezeimet magam mögött összekulcsolva cipőm orrát vizslatom.
-Nem, nem bántott. - rázom meg tagadón vörös üstökű fejem, majd rá nézek szomorúan. Aprót bólintok és némi hebegéssel magyarázkodni kezdek.
-É... én... én... én csak.... vizet a... akartam hozni, mi... mire fel... kelsz... - próbálom visszatartani riadalmam. Félelmem könnyeit is. Miért nem tudok jót tenni annak, aki velem jót tesz, hogy ne keveredjek kalamajkába.


 Jegyzet:  

Zene: Bánatos altató





Mindenki megérdemel egy második esélyt
Vörös Farkas

Vissza az elejére Go downBevésődött: Csüt. Dec. 24 2020, 21:41
Ajánlott tartalom




Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina Empty
Re: Szeretet nélkül meghal a lélek, úgy pedig a test is fejlődés képtelen - Vilkas & Wilkina

Vissza az elejére Go downBevésődött:
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
World of Witchers ― and other nightmares :: Játéktér :: Alternatív-
Ugrás: