A Kontinens Lovagi Tornái

"A Kontinens országaiban mindig is nagy népszerűségnek örvendett a lovagi tornák nemes hagyománya, még ha jellemzően országonként különböző szabályok szerint is bonyolítják le őket, de jó pár dologban megegyeznek. A kardesküt tett nemesek vitézi játékai, amelyek vonzzák a szájtátiak tömegét, nem ismerünk olyan rendszert, amely kizárná a nézőközönséget, a köznép amióta világ a világ nagy élvezettel tekinti meg hőseinek viadalait, egyúttal üzenet értéke is van a lovagság részéről a jobbágyoknak, itt vagyunk, tudunk harcolni és megvédünk titeket.
Lovagi tornát rendezni komoly anyagi vállalás, királyokon, hercegeken és főpapokon kívül ritka mulatság, bár egy gazdagabb báróság és grófság is vállalkozhat egy kisebbre, olykor az is előfordul, hogy szomszédos nemes urak állnak össze egy rendezvény erejéig. A megrendező helynek mindenképpen jót tesz anyagi szempontból, hiszen ilyenkor ellepi a tömeg a várost, a fogadók megtelnek, a piacokon forog az élet.
A helyi uralkodót mindenképpen illik meghívni az eseményre és bizony nem szabad meglepődni, ha el is fogadja! A lovagi torna mindenki számára, társadalmi helyzetétől függetlenül bizony méltó és dicsőséges elfoglaltság, ez még az uralkodókra is igaz. Olyan koronás főről, aki sohasem lépett sorompóba egyáltalán nem tudunk.
Általában a vesztes fél a páncélját átadja a győztesnek, aki a legyőzött hírnevétől és mutatott képességeitől függő váltságdíjat szab érte. Egyes birtok nélküli kóbor lovagok komoly anyagi bevételi forrásként is tekintenek az efféle nemesi mulatságokra.
Alábbiakban igyekszünk bemutatni tájegységenként a lovagi viadal szabáályait.

Tusakodás - Nilfgaard: a császárság hagyományosan kevésre értékeli a kiváló kardforgató képességet, sokkal inkább a fegyelmet, a körültekintést és az együttműködést, így jellemzően csak csapatharcokat szerveznek, az ember ember elleni küzdelmet meghagyják a gladiátoroknak. A tusakodásban kiemelkedő lovagoknak tudniuk kell egymáshoz alkalmazkodni, taktikusan, okosan küzdeni, bármikor készen állni parancsot adni és fogadni, fedezik egymás gyenge pontjait és rábízzák saját gyengéiket társaikra.
Kiemelkedő bajnok: Tibor Eggebracht haláláig nem talált legyőzőre a tusakodásokban.

Kopjatörés - Temeria, Aedirn: egyéni viadalok, amelyek az úgy nevezett sorompóban zajlanak. A lovagok címerei ki vannak függesztve a sátruk előtt, bármelyik más lovag megütheti azt kopjájával, ezzel a kihívás megtörténik. A célkitűzés az ellenfél kilökése a nyeregből. Földre került lovag azonnal veszít. Ha mindketten leesnek, újra lóra ülhetnek mindketten. Gyalogviadal nem engedélyezett.
Kiemelkedő bajnok: Deneslei Eyck, aki körbe lovagolva mind a huszonnégy másik résztvevő pajzsát megütötte, majd pihenő nélkül egymás után mindannyiukat ki is löket a nyeregből. Hőstettét sem előtte sem azóta senki nem tudta megismételni, a zálogba adandó páncélokat nem fogadta el.

Bajvívás - Kaedwen: egyéni viadalok, nagyban hasonlítanak a temeriai vagy aedirni Kopjatörésre, azon lényeges különbséggel, hogy ezek megadásig zajlanak avagy harcképtelenné válásig, tehát a nyeregből kiütött lovag folytathatja a küzdelmet, bár jelentős hátrányban van lovas ellenfelével szemben, akit semmilyen hagyomány nem kötelez előnyösebb helyzete feladására. A többi bajvívás formához képest gyakoribbak a súlyos sérülések.
Kiemelkedő bajnokok: I. Henselt király. A kontinens bármely más koronás főjénél gyakrabban öltött vértezetet és vett részt a bajvívásokon, ifjabb korában rengeteg győzelmet aratva. Bár az uralkodó lassan már korosodik, de a mai napig sem ritkaság a megjelenése a tribün helyett a harci mén nyergében és nem is vall szégyent, annak ellenére sem, hogy egyetlen lovag se lenne olyan tiszteletlen, hogy nem teljes odaadással küzd ellene.

A Rózsa Tánca - Redania: sokban hasonlít a temeriai lándzsatöréshez, de a párbaj kezdetén a lovagok választott hölgyük előtt hajtják meg a lándzsájukat a szépségnek ajánlva a harcot. Az illető hölgy pedig zálogot ad a lovagjának, ha elfogadja a tisztelgést (nagyon ritka eset a visszautasítása) általában fátylat vagy kesztyűt, amelyet a lovag sisakjára tűz. Extravagánsabb esetek is előfordulnak olykor, ismerünk olyan viadort, aki kedvese imakönyvével vagy papucsával a tollforgója mellett vonult harcba. A győztes nem ellenfele páncélját nyeri el, hanem zálogát, amit a hölgy által megszabott áron tud visszaváltani. Gyalogviadal tiltott.
Kiemelkedő bajnok: Roderick de Wett. A Lángoló Rózsa lovagja híres volt párbajképességeiről és hódításairól egyaránt országszerte, egyesek szerint legalább annyi megtört női szívet hagyva maga mögött, mint nyeregből kiütött ellenfelet. A rend végül jobbnak látta áthelyezni Temeriába, azóta jóval inkább megtartóztatja magát.

A Királynő Tánca - Lyria és Rívia: egyértelműen a redan viadalok helyi formája, itt azonban nem választanak szívük hölgyét a lovagok, hanem mindannyian Meve királynőnek ajánlják csatájukat. Nm vesznek zálogot sem, de a vértváltásgot minden esetben őfelsége határozza meg, általában figyelembe véve a vesztes lovag hírnevét, nyújtott teljesítményét és anyagi helyzetét egyaránt. Ebben a viadalformában engedélyezett a gyalogharc is, a királyság túl gyakran viselt hadat erős szomszéda ellen, hogy ne törekedjen minden helyzetben hatékony és talpraesett harcosok kinevelésére. A lovagi tornák első napja hagyományosan a köznépé, akik pusztakezes birkózásban és íjászatban mutatják be képességeiket, jutalmukat az esetek többségében maga az ország imádott királynője adja át. Talán nem is véletlen az ikerkirályságok gyalogosainak veszett hírneve.
Kiemelkedő bajnok: Anséis királyi herceg. Bátyjával Wilemmel ellentétben a nagyherceg a kard embere, amit már számtalan viadalon bizonyított édesanyja dicsőségéért küzdve. Fiatal kora ellenére tapasztalt, tisztességben őszülő halántékú lovagok is óvatosan ereszkednek vele sorompóba, bár egyesek azt suttogják, Reynard Odo testőrparancsnokot még nem látták küzdeni...

Tengermoraj - Cidaris: a királyságot általában inkább tartják hajósok és kalmárok hazájának, mint lovagok otthonának, de saját hagyományaik szerint ők is rendeznek efféle mulatságokat. Általában a nyílt tenger széle ad otthont a viadalnak, amely csak gyalogharcot ismer, vértezetet pedig egyáltalán nem. A küzdő felek dobóhálóval szerelik fel magukat és a céljuk az ellenfél feladásra kényszerítése, amihez leginkább addig nyomják a fejét a térdig érő víz alá, amíg felemelt ujjával nem jelzi megadását. Mivel nem hordanak vértet, így vértváltság sem létezik, a párviadal résztvevői előre megegyeznek a nyereményben. A kontinens többi lovagja méltóságán alulinak érzi a tengermorajon való részvételt, igaz ebbe legalább annyira belejátszik tényezőként, hogy meglehetősen speciális szabályai miatt esélyük sem lenne.
Kiemelkedő bajnok: nehéz egy személyt kiemelni. A legtöbb bajnok fejére különféle mértékű pénzösszeg van kitűzve kalózkodásért más országokban, legalábbis a pletykák szerint. Nem csak nemesek vehetnek részt benne, hanem bárki, aki le tudja tenni a nevezési díjat, ami veresége esetén a győztest illeti meg. Így fordulhatott elő, hogy egyszerű vaják, a Farkas iskolába való Eskel nevezetű is megnyert egy tengermorajt három év előtt.

Skjoldklyving - Skellige: szabad fordításban Pajzshasítás. A szigetek hagyományos módozata a komolyabb becsületsértések rendezésére, ritkán rendezik viadal formában, noha előfordul. Csak gyalogharcot ismer, fegyverzete kötött, nehéz félkezes harci bárd és kerek fapajzs, ez utóbbiból minden küzdő 3-at visz magával. A cél a bárd ütéseivel széthasítani az ellenfél pajzsát. Kötelező tétlenül megvárni a pajzscserét. Az veszít, akinek előbb fogynak el a pajzsai, avagy már nem tudja felölteni őket ha maradt is, mert például levágták a karját, esetleg meghalt. Az ellenfél megölése sosem célkitűzés, de ahogy a szigeteken mondják, azért előfordul... Minden szabad harcos szíves elfoglaltsága a Pajzshasítás, természetesen a kontinens lovagjai undorodva utasítanák vissza a részvételt ilyesmin.
Kiemelkedő bajnok: a szigetek fiai között számos kimagasló pajzshasító született már. Crach an Craite ifjabb korában három harcossal egyszerre is megtáncolt a bárddal. Őrült Lugos híres volt arról, hogy az első pajzzsal együtt a karjától is búcsúztatta az ellenfelét. Úgy mondják a világ szerencséje és a skellige jarlok diplomáciai mesterműe, hogy ezek ketten sosem álltak egymással szemben. Az újabb időkben Hjalmar an Craite nevét emlegetik egyre sűrűbben, mint leendő nagy skjoldklyving bajnokét.

A Tornák Otthona, Toussaint: valószínűleg sehol a kontinensen nem rendeznek annyi tornát, mint Toussaintban, a Bor Hercegségében. A világ minden párbajformájában űzik (a Tengermorajon és a Skjoldklyvingen kívül), amit mindig az adott torna fővédnöke határoz meg. Ismertek helyi különlegességek is, mint például a szörnyetegekkel való harc, aminek hallatán egy nilf vagy temer lovag valószínűleg undorodva köpne ki, de helyileg elterjedt. Ha erre jársz, kedves olvasó, igyál a borukból és tekintsd meg hivalkodó páncélokba bújt lovagjaik bemutatóit. Mind a kettőt fogsz találni, arra mérget vehetsz. Kiemelkedő bajnokot megemlíteni is felesleges, szezontól, szerencsétől és a hercegnő kedvétől függ, éppen kinek a nevét kapják fel."