Tarek al Hazem

Becenevek: Herceg, A láthatatlan ököl, A zerrikán faltörőkos Életkor 30 év Látszólagos kor 25 év Csoport/faj Uralkodó/militáns Foglalkozás Diplomata, katonai tanácsadó és kiképzőtiszt

Különleges képességek/faji adottságok

Tarek népe hite szerint Zerrikanterment áldásával született, de egyes nevesebb varázshasználók vitába szállnának a képességei isteni eredetét illetően és Forrásként definiálnák a férfi képességeit.
A Forrás által biztosított adottságok igen sajátos és eléggé bekorlátolt módon nyilvánulnak meg az ő esetében, de ez nem gátolja meg abban, hogy veszedelmes precizitással vesse be adottságait.
Tarek a benne rejlő mágikus erőt képes egy éteri szellemlény formájában manifesztálni, aminek segítségével hozzávetőlegesen öt méteres sugarú körben képes manipulálni a fizikai világot. A kivetülés egy termetes, csupa izom törzsi harcos alakjában jelenik meg, akinek enyhén kékes színben látszik a bőre.
Mágikus mivoltából fakadóan az átlag emberek nem érzékelik a látható jelenlétét, így gyakran nézhetik boszorkányságnak, vagy megszállottságnak, ha a képességeit használja.
Az avatar rendkívül pontos szemmértékkel és koordinációval, valamint villámgyors reflexekkel és elképesztő fizikai erővel rendelkezik. Nem egyszer fordult elő, hogy pusztán egy ökölcsapásával bezúzta egy kisebb erőd megerősített kapuját.
Ezen képességek előnyeit Tarek is élvezi, bár a fizikai test adta korlátok miatt messze nem olyan hatásfokon, mint ahogy azt erejének kivetülése használni tudja. Mindezek ellenére még így is veszedelmesen jó fizikai kondícióban van, ami messze túlszárnyalja egy átlagos zsoldos, vagy kardforgató képességeit, de nem ér fel egy Vajákéval.
Nemesi származásából adódóan jártas az általános udvari etikettben, ismeri a helyes megszólításokat és udvariassági formákat.
Bár az országa kultúrájában a nők dominálják az olyan állami feladatokat, mint a kormányzás, vagy hadászat, a képessége hasznosságát felismerve megengedték neki, hogy katonai képzésben vegyen részt. Így jelentős jártasságot szerzett a szablya, az íj és a könnyűlovas harcmodor terén is, amit a képessége által biztosított előnyökkel kombinálva veszedelmes ellenféllé válhat.

Jellemrajz

Tarek rendelkezik a katonaemberek pragmatikusságával és gyakorlatias világnézetével. Gyors észjárása és jól megválogatott, szarkasztikus humorral teli szavai általában sokat segítenek abban, hogy vérontás nélkül sikerüljön kijutnia egy feszült helyzetből, de akkor sem esik kétségbe, ha a kardját, vagy avatárját kell használnia.
Forrás volta miatt jó gyakorlata van abban, hogy megőrízze a hidegvérét, de ha egyszer valaki felingerli, az úgy fogja érezni, hogy a Nagy Fagyot idézte magára. A népéhez méltó vérmérséklet vezeti, ha elönti a düh és általában nem áll meg az első pofonnál, ha elfogy a türelme.
Mindezek ellenére általában kellemes társaság szokott lenni, aki nem veti meg a jó bort és a szép fehérnépet. Arra viszont kínosan ügyel, hogy ne maradjanak utána fattyúk.
A képességének meglétét nem titkolja, de ésszel használja, mivel tudja, hogy az északi népek már-már babonásan félik a boszorkányságot és nem olyan felvilágosultak e téren, mint a hazájában.

Megjelenés

Tarek nem a legnyurgább ember, akivel a sors összehozhat bárkit is, de ezt kompenzálja a szálkás testével, amin látszik az évek óta folytatott mindennapos kardforgatás eredménye. Arányosan izmos teste olyan, mint egy mutatványos akrobatáé, bronz színű bőrével pedig nem minden esetben tud elvegyülni a tömegben.
Szénfekete haját általában középhosszúra vágva hordja és soha nem engedi, hogy az állá alá hulljanak a fürtjei.
Ruházkodásában dominál a mozgás szabadsága, így általában hazája bőre szabott, szellős ruhadarabjait preferálja és keményített bőrvértnél nehezebb páncélt nem visel.
Megjelenése és kisugárzása általában jó benyomást tesz az emberekre, a fehérnép számára pedig kifejezetten imponál, amikor meglátják a pajkos mosolyát.

Előtörténet

A közönség izgatottan fészkelődött, ahogy a zerrikán mesemondó fellépett a pódiumra. Hosszúra növesztett és viasszal kimerevített kecskeszakállát simogatva lépdelt végig, miközben az élénk narancs színű kaftánja végig söpörte a pódiumot.
Gyakorlott előadó révén megvárta, míg a közönsége elhalkul és ezt a csak ezután kezdett bele a mondandójába.
- Jártamban keltem azt hallottam, hogy itt északföldén csak úgy hemzsegnek az utak a hősöktől. Megütötték a fülemet mesék egy egérszín hajú lányról, aki szörnyeket gyilkol, de senki nem tudja a nevét. Hallottam pletykákat egy hollóhajú mágusnőről is, aki egy csettintésével egész seregeket töröl el. Fülembe jutott egy szedett vetett kompánia története is, akiknek eltökélt szándéka volt, hogy kimentik a Cintrai Oroszlánkölyköt Emhyr császár karmai közül.
Miközben beszélt, fel és alá járkált a színpadon, majd megállapodott a jobb oldalán.
- Azt kell mondjam nem csalódtam bennetek északi barátaim. Hőseiteknél már csak a róluk szóló szép meséitek számosabbak. Bizton állíthatom, hogy évekre elegendő történetet fogok haza vinni szeretett Zerrikániámba, hogy azzal szórakoztassam majd az ottani közönségemet. De nem szeretnék hálátlannak és rossz vendégnek tűnni, így én is gazdagítalak titeket egy nem mindennapi hercegről szóló mesével.
A színpadon nagy dübörgés közepette egy hatalmas sárkányszerű lény jelent meg. Aranyszín szárnyait széttárta és hatalmasat ordított.
- Nincs mitől félnetek! - kiáltott a mesemondó - Ő csupán Zerrikanterment, egy ősi sárkány, akit a népem nagy tiszteletben tart. Hatalmas és bölcs lény, amit ti istennek neveznétek. Közvetve bár, de neki is jut egy kis szerep a történetünkben.
A színpad elsötétült és amikor újból fény világította meg, akkor egy koronát viselő Zerrikán öltözéket viselő nő állt a közepén, koronával a fején és két gyermekkel a karjaiban.
- A bölcs sárkány úgy látta jónak, hogy két fiúval áldjon meg engem, Zerrikánia királynőjét. - lépett pár lépéssel közelebb a közönséghez a nő, miközben a feszülten figyelő szempárokhoz intézte a szavait
- Úgy bizony! - vette át a szót a szakállas narrátor - A herceg nem más, mint egyike Fatim királynő gyerekeinek. Sajnálatos módon királyi címre soha nem fog emelkedni az országunk szokásai miatt, de Zerrikanterment nem egy egyszerű zerrikán férfi sorsát szánta neki.
A színpad ismét elsötétül. Az újra kigyúló lámpák fényei két fiatal fiút világítanak meg, akik önfeledten játsszanak a királyi kertben.
- Fatim királyné hosszú hadjáratot folytatott, hogy összefogja az országa területén kóborló nomád törzseket és ez sok törzsvezetőnek nem tetszett. Voltak olyan galádok is, akik nem resteltek a gyerekei életére törni.
A színpad két oldaláról arcukon kendőt viselő, sötét bőrű nők lopakodnak be a gyerekek mögé, majd hirtelen felrántják őket a padlóról és kést szegeznek a torkuknak.
A támadókat kötélen ellendülő kék és vörös bőrű férfiak lökik fel, majd akkurátus ökölcsapásokkal teszik őket ártalmatlanná és hajítják ki őket a díszletek közül.
- Ekkor jött rá Fatim királynő, hogy gyermeki nem köznapi kisfiúk. A nagy sárkány megáldotta őket. Tarek herceg és bátyja Drahak innentől fogva nem férfimunkára volt fogva. - a mesemondó elmosolyodott, amikor többen felhördültek a tömegben - Félreértitek barátaim. Mint már mondtam, Zerrikániában gyökeresen mások a szokások. A nők uralkodnak, katonáskodnak és kormányoznak. A férfiak nevelik és tanítják a gyerekeket, meg végzik a ház körüli munkát.
A hitetlenkedő bekiabálás abbamaradt, bár több termetesebb férfi arcán látszott, hogy szívesen megtanítanák a rendet a zerrikán asszonyoknak.
A színpadra besétál egy zerrikániai páncél viselő nő és kardot nyom a fiúk kezébe, akik elkezdenek vívni. Hol Tarek, hogy Drahak kerekedik felül és végül kiszorítják egymás a díszletek közé.
Egy kis idő elteltével ugyanarról az oldalról, ahol a kisfiúk eltűntek, két férfi érkezik. Legalább három méter távolság van köztük és mindkettejük előtt a gyerekkori jelenetben látott tagba szakad színesre festett bőrű harcos áll. Drahak hátrál, miközben a piros bőrű férfi ugyanolyan tempóban követi a mozdulatait, Tarek pedig előrenyomulva a kék bőrűvel, aki ugyanazokat a vívó mozdulatokat utánozza, amit a kisebbik termetű herceg végez.
- A két herceg évekig tanulta a kardvívást válogatott mesterektől és legalább ugyanennyi időt szentelt annak, hogy a papok útmutatása alapján igába hajtsa a saját varázsharcosát.
A két herceg abbahagyja a párbajozást és a színpad két oldaláról beözönlő fegyveresekkel veszi fel a harcot. A két varázsharcos tőlük függetlenül mozogva veti bele magát a küzdelembe. Az támadók színpadiasan lassú mozdulatokkal vívnak, míg a két herceg és a mágikus segítőik szemkápráztató virtuozitással forgatják a szablyát.
- Tarek és Drahak felnővén segített megvalósítani anyjuk álmát és egységet hozott Zerrikánia kies sivatagokkal borított birodalmára. De mire ezt elérték a királynő már lassan belelépett az életének utolsó évtizedébe.
A színpadra ismét bejön a darab elején látható nő. Tartása hajlottabb, arcát pedig fátyol takarja.
- Fiaim! - szól színpadiasan a két férfihoz - Életem homokórája lassan lepereg, de birodalmunk még mindig ingatag lábakon áll. Ugyan behódolt nekem mindenki, aki az egységet fenyegette, de számos leány utódjuk van, aki nem ismer el engem uralkodójának. Ti királyi vérből vagy tok ugyan, de amíg férjül nem vesz titeket egy nemesi származású nő, addig nem formálhattok jogot a trónra. A kémeim azt jelentették, hogy véget ért az északi szomszédunk által indított háború és számos ország keresi a talpra állás lehetőségét. Ezt pedig ki kell használnunk. Rátok bízom hova, de menjetek követségbe és addig ne jöjjetek haza, amíg nem találtok magatoknak feleséget.
A két férfi vándorbatyuval a hátán megy át a színpadon, miközben különböző színű fényekkel világítják meg a díszleteket. Egy erdőt szimbolizáló megvilágításnál kezet fognak, majd a színpad két oldalán távoznak.
- Drahak herceg a messze északot választotta útja céljául, míg Tarek a délibb területek királyságainak útjait rótta. - zárta le a történetet a mesemondó miközben ismét az elsötétülő színpad közepére sétált - Jövőjük bizonytalan, de még számtalan kalandot tartogathat számukra és számtalan mesét a közönség számára.

Példareag

Fázósan húztam össze magamon a tunikámat, miközben a kevéske kíséretemmel egy teljesen felázott erdei úton haladtunk. A lovaim minden léptét hangos cuppanás követte. Hiába kanyarintottam a hátamra egyet azokból a köpenyekből, amit Aziz vett a legutóbbi város piacán, a durva, de vastag posztó átázott, a vizet pedig lassan felvették azok a ruhák is, amiket meg kellett volna óvnia az esőtől.
- Mit nem adnék egy kis napsütésért. - dohogtam magamban
Meg kell valljam, hogy most rettenetesen hiányzik az a pokoli meleg, ami a hazám sajátja. Rettenetesen gyűlölöm a vele járó izzadságot, de attól legalább nem fog vacogni a fogam.
Nagy szerencsénkre néhány óra múlva találtunk egy kis falvat, aminek a fogadójában volt üres szoba.
Hatalmas örömmel vetettem le magamról az átázott és nyirkos ruhákat és még csak fokozódott a boldogságom, amikor belemerülhettem egy hatalmas dézsa forró vízbe.
Élveztem, ahogy körülölel a víz és a hidegtől zsibbadt tagjaimat átjárja a jóleső forróság.
Talán kicsit el is szunnyadtam, mert arra ébredtem fel, hogy a fogadós lánya egy vödör forró vízzel áll az ajtóban és megjátszott szendeséggel közelít felém.
Talán megpaskolta az arcát egy kis vízzel, de mintha tényleg elpirulna, ahogy a szeme megakad a vízből kilógó vállamon.
- Egy kis forró vizet nagyuram? - kérdezte félszegen
Csak bólintottam neki. Nem szeretnék túlságosan nagy bajt okozni azzal, hogy csábítgatom a lányt, pedig Zerrikanterment a tanúm rá, hogy jól esne a lelkemnek az asszonyi ölelés.
A lány még mindig pirulva öntötte a vizet a dézsámba, de a szemében látszott valami pajkos csillogás is.
- Nincs szüksége még valamire az úrnak? - kérdezte egy kicsit bátrabb hangon - Még egy kis szappanra? Egy borotválkozásra?
- Azt nem bánnám, ha meg tudnám igazítani a szakállamat. - mondtam a lánynak
Egy kedves mosoly keretében biztosított, hogy máris kerít nekem egy pengét, majd gyors léptekkel kiviharzott a szobából.
Hátra dőltem a dézsában és engedtem, hogy a már majdnem perzselő víz melege átjárja és elernyessze a testemet. Egy kicsit el is tompulhattam, mert már csak arra eszméltem fel, hogy a megemelkedő vízszint miatt kifolyik jó pár liter értékez fürdővíz.
A lány velem szemben ült a dézsában, de minden érdekes látványosságot eltakart a fürdővíz.
Bánja kánya. Végül is csak azt mondtam, hogy rám férne az asszony ölelés.
- Csak hajtsd hátra a fejed. - mondta, miközben a jobb keze meleg vízzel dörzsölte be a nyakam és az arcom - Nagyon ügyes kezem van.
- Ebben nem kételkedem. - mosolyodtam el, amint megéreztem a víz alatt kutakodó bal kacsóját
Szó mi szó tényleg jól ügyesen végezte a dolgát az a kecses kis kézfej.
Mikor végzett az előkészületekkel, biztosította, hogy ne izegjek mozogjak. Nem kellett túlságosan ellenállnom, amikor hátra hajtotta a fejem és selymes csókot nyomott rá a bájos kis ajkával.
Lehunytam a szemem és hagytam, hogy kezelésbe vegye a több napos borostától elcsúnyult arcomat. Nem féltetettem magam túlságosan, elvégre tényleg ügyes keze van.
Lehunytam a szemem és élveztem ahogy a penge az arcom mindkét oldaláról egy határozott mozdulattal lekanyarintotta az oda nem illő szőrszálakat.
Beleengedtem a karomat a vízbe, majd a lány combjait végig simítva megragadtam a tomporát és erősen magamra húztam.
Pajkos kis sikkantással jutalmazott meg, majd tovább folytatta a borotválásom.
Miután az állam alól is lekanyarintotta a zavaró borostát egy kicsit még ficergett, hogy kényelmesebben üljön én pedig teljesen hátra hajtottam a fejem.
Ekkor éreztem meg a nyakamra feszülő pengét. Nem nyomta túlságosan, csak annyira, hogy egy apró kis vérpatakot fakasszon a bőrömre.
- Tudtam én, hogy az északi parasztlányok ennyire nem játékosak. - mosolyogtam a halál arcába kedélyesen
- Vehetnéd egy kicsit komolyabban is a dolgokat. - a lány arcán már semmi a pajkosságból - Azt mondták, hogy vigyázzak veled, de úgy tűnik, hogy te is csak egy férfi vagy.
Az ágyékom lassú, elnyújtott mozdulatával meg is mutattam neki, hogy is akármilyen.
- Még van lehetőségünk kellemesen is befejezni ezt a találkozót. - mosolyogtam pimaszul miközben láttam az arcán, hogy az előbbi mozdulatom kicsit meglazítja az eltökéltségét és a kezét is
Csak erre vártam.
A hölgy nem láthatja, csak érezheti, hogy valami megragadja a csuklóját és határozottan elrántja a torkomtól. A borotva nagy ívben repül ki a kezéből és a falnak vágódik.
A lány éretlenkedve káromkodik, miközben kiemelkedik a vízből. Ha nem így alakult volna a helyzet, akkor talán még meg is dicsérném, hogy milyen formásak a keblei és milyen szépen ívelt a dereka.
Nem tudom, hogy mi lehet az ijesztőbb dolog számára. Az, hogy nem látja, hogy mi kapta el, vagy az, hogy ilyen gyorsan fordult a kocka.
Számomra vicces látni, ahogy egy majd két méteres kékes bőrű ember a nyakánál fogva tartja a levegőben, miközben a szabad kezével tapasztja a száját, hogy ne tudjon sikoltani.
Sóhajtva vonom meg a vállamat, miközben én is lábra állok. Túl szép volt, hogy igaz legyen.
- Nem akarlak bántani, de foglak, ha nem teszel le arról, hogy megölj.
Elismerem nagyobb hatása lenne ennek a mondatnak, hogy a testem vérkészletének jelentős része nem egy területen koncentrálódna, de a lány tekintetéből látom, hogy nincs kedve egyezkedni.
- Ahogy akarod. - sóhajtok - Pedig nem feledtél volna könnyen az biztos.
A kék óriás fordulásból kihajítja a lányt az ablaktáblán, egyesen a zuhóg esőtől sáros udvarra. A cuppanással egybe kötött reccsenés még annak ellenére is hallatszik, hogy vadul tombol a vihar.

Mélyen tisztelt Tarek Herceg!

Elfogadva!

Nagy öröm számomra, hogy a messzi Zerrikániából érkezett Felséged üdvözölhetem az uralkodók közt - még a magamfajta világjáró trubadúroknak is csak ritkán adatik meg, hogy efféle élményre szert tegyen!
A mi megszokott, férfierőre támaszkodó királyságaink lakói bizony nagyokat nézhetnek, hogy Felséged szülőföldjén ez épp fordítva van - és bevallom, még én is, bár felvilágosult értelmiséginek vallom magam, azért csak nehezményezném, ha egy fehérnép rám bízná a gyermekét felügyelni!
Bár azt hiszem, nem kis meglepetés lehet Felségednek a mi kultúránk, épp akkora, mint nekünk Felségedé, de épp ez adja meg Uraságod jellemének és élettörténetének pikantériáját, mely élettörténet szorosan összefonódik a dicső Zerrikánia történelmével, amiről sajnos-sajnos oly keveset tudunk. De most Felségednek - és Felséged testvérének - hála, bizonyosan még több izgalmas kalandról és történetről fogunk tudomást szerezni, kiváltképp, hogy Uraságod nem csak harcedzett katona, de még ráadásul Forrás is!
Így nem is tartóztatom fel Kegyelmed, menj és foglald le az avatarod - aztán vedd a nyakadba a Világot, hogy megtaláld méltó hitvesed! (És ha majd kedves feleséged trónra kerül - amit még mindig hitetlenkedve tudok csak leírni, de így van - ne feledkezzetek meg remek költőket, legesleginkább csekélységemet meghívni királyságotokba - azazhogy királynőségetekbe - dalolni!)

Avatarfoglaló