Eryl Czarny

Becenevek: Az árnyékok gyermeke Sok néven ismernek, nem tartom mindet észben, ezt az egyet leszámítva Életkor Hetven év körüli Látszólagos kor Harmincas éveim. Annak is inkább a vége fele. Csoport/faj Tünde Foglalkozás Betörés, kisöprés, bemártás, tolvaj akit nagyjából semmi nem rettent vissza. Olykor fel is bérelnek egy-egy tárgy eltulajdonítására. De ennek hatalmas ára van.

Különleges képességek/faji adottságok

Hatalmas agilitással és ügyességgel rendelkezem, hála tünde véremnek. Bármilyen meredek falon fel tudok kapaszkodni, női társaimmal ellentétben nem esik nehezemre, hogy apró réseken bemásszak, engem nem hátráltatnak az ívek a mellkasomon.
Pontosan célzok, még távolról is. Harminc méterről egy kisebb almát lelövök egy gyermek fejéről.
Nincs az a zár, ami kifogna rajtam. Bármit feltörök, még ha némi időbe is telik.
Portyáimat pontosan megtervezem. Megfigyelem a személyek mozgását, rutinját, az éjszaka és árnyak segítségével pedig megszerzem ami kell. Meg még egy kis fizetséget is. Bármikor ellopok egy ékszert egy éber emberről is.
Megtanultam kihasználni az árnyakat és velük együtt létezve élni.

Jellemrajz

Az orgazdák általában bűnösnek néznek megjelenésem és viselkedésem miatt. Nagyon kevés barátom van, magán életemről senki nem tud. Az új emberekkel bizalmatlanul, távolságtartón viselkedem, olykor ellenségesen. A legtöbben úgy gondolják csak a karrierem érdekel, valójában képes vagyok bűntudatot érezni egyes cselekedeteimért. Borotva éles elmével rendelkezem, humorérzékem megtartom magamnak és a hozzám közel állóknak. Tökéletes tolvaj vagyok, a szakmámnak élek mióta elvesztettem új esélyem. Számomra ez az életforma a társadalom és a jog kötelékeitől való szabadságot jelenti. Cinikusnak és szarkasztikusnak mondanak, bár szerintem nem mindig vagyok olyan.

Megjelenés

Megtermett férfiember vagyok, a magam 185-ös magasságommal. Tetőtől talpig fekete öltözéket hordok, mely segít elfedni valódi személyem és beleolvadni környezetembe. Arcomat mindig egy sállal takarom el, mi befedi orrom is. Ez segít megszűrni az esetleges mérgező gázokat a csatornában. Ha leveszem az illető láthatja hegyesnek mondható állam, borostás arcom és erőteljes vonalát járomcsontomnak. Szemeim mélyen ülők - bal barna, jobbot kéknek definiálnám - kicsit aprók és mandula szerűek. Jobb szememnél hosszan nyúlik el egy seb, mely egészen az államig halad, két elágazása az ajkamnál áll meg, valamint szemöldököm is felszántja. Orrom nem töri meg arcom szerkezetét, megtartva férfiasságát, egy cseppet sem puhítva komor ábrázatokon. Csuklyám lehúzásakor rövid fekete hajam lesz látható, mely olykor igen kócos hatást kelt. Füleim hegyes, mint az összes fajta társamé.

Előtörténet

Nem ismertem a szüleimet. Első emlékeim egy kis szobához kötnek, hol megannyi gyermek sír. A nevelő pedig igyekszik vigasztalni őket, míg kintről a vihar hangjai szűrődtek be. Az árvaházban igyekeztek minket a vihar isten, Kreve tanaira tanítani, de engem ezek egyáltalán nem érdekeltek. Mindig untam a papolást és állandó győzködést. Szerencsémre a többiek tudtak hinni a férfi szavának így le tudtam utánozni, hogy is kell kimutatni a hitet. Nagyjából hat éves lehettem, mikor tűz ütött ki éjszaka. A nevelő igyekezett minket összeterelni, de a kavalkádból inkább a menekülést választottam, egy másik élet és új esély reményében. Utam egy városba vezetett, hol rá kellett ébrednem, az élet kegyetlen és kiszámíthatatlan. Gyakran menekültem őrök elől, sikátorokban megbújva hála az áldásnak, mit kaptam és a türelmetlenségüknek.
"Akkor loptam, hogy élhessek. Ma élek, hogy lophassak."
Piaci lopások, házakba betörések írhatók a számlámra, ám sosem öltem. Csupán önvédelemből, véletlen. Egy nap, olyan tíz éves forma lehettem, mikor rossz ember zsebében kotorásztam. Megragadta kezem és felemelt. Nyeszlett kölyökkel szemben nem volt nehéz dolga. Nyakára rúnák voltak tetoválva, kézfején egy nagy díszelgett, mit csak véletlen vettem észre. Ahelyett, hogy az őröknek adott volna, magával vitt egy helyre, ahol még jobb lehettem a szakmában. Ez a hely Maribor városának egy régi fogadójában történt. A szálláshelyeket tolvajok foglalták, javarészt, de olykor adtak ki szobákat. A legtöbben itt kaptak menedéket. A pincében továbbra is akadt bor és jó falat, mit a látszat fenntartására használnak. Meg a tolvajok ellátására persze. A pince alatt még egy pince húzódott, mi próba bábukkal és kisebb arénával volt ellátva. Nagyjából ötvenedik életévemet taposhattam, mikor megismerkedtem egy tünde lánnyal, lángvörös hajjal. Morrighan... ez volt a neve a céhben. Mindig egy holló volt vele, kit nagy lelkesedéssel gondozott.  Egy közös munkát követően együtt mulattunk át egy éjszakát, melyből csak ködös emlékeim maradtak és az ébredés is mellette ért. Egy kis időre elvonult a munkától és szinte felszívódott a világ elől. Kilenc hónap múlva Brann kopogtatott az ablakon, szájában egy fecnivel. "Kövess!" felszólítás állt a papíron, mire hallgatva követni kezdtem a madarat, egészen egy elhagyatott házig valahol az erdő közepén. Benyitva Morrighan-t találtam, kezében egy gyermekkel, ki nyugodtan aludt. Rökönyödötten álltam meg az ágy mellett figyelve a nőt és a gyermeket. Brann hangjára a gyermek lassan nyitotta ki felemás szemeit. Vörös haját itt-ott fekete tincsek tarkítják. Morrighan elmondta a történetet, mire elhagyta az erő a lábam és a földre ültem. Mégis, hogy nevelhetnénk? Kaptunk egy esélyt egy esetleges normális nappali életre, mit négy évvel később vörös kakasok pusztították el. Az eső eleredt, így nem találtam meg a nyomok tulajait. Morrighan a sérüléseibe belehalt a karjaim között. A lányunkat pedig magukkal vitték. Az anyja még elmondta, neki adta a tolvaj medálját, mi nekem is van, mely érzékeli a körülöttünk lévő világosságot. Általánosságban feladatkörömhöz tartozik bejutni valahova és eltulajdonítani egy tárgyat. Nem egyszer csaltak tőrbe, szúrtak gyomron, lőtték át vesszővel a kezem, egyszer a vádlimat hasogatták meg. Börtönben viszont egyszer sem ültem, nem is szándékozom.
Azóta mester tolvaj lettem, pár diák is kirepült kezem alól. Egy nap viszont megint csak a kellemetlen tehetetlenség érzet fogott el, hogy egy vörös fekete hajú, felemás szemű lánnyal állítottak be, kit hozzám osztottak be. Airmid... így hívták a lányom, kit elragadtak. Ő pedig csak úgy mutatkozott be Róka. Vajon ő az, vagy csak játszanak velem az égiek?

Példareag

Összeszorított foggal ugrottam át a rám mérő ütést. Tigrisbukfenccel tompítottam és lendületemmel állok is fel, majd ugrottam el a következő ütés elől.
-Gyerünk! Koncentrálj jobban! - rivallott rám a karzaton álló szakállas ember. Kezével lassú mozdulatokkal simogatja kócos szakállát, mibe skelligei stílusban fonatokat hordott. Itt-ott pedig még fémes díszt is használt. Szemei ragadozó sárgán villogtak, ahogy egy-egy mozdulatot elvétettem. Ellenfelem szikár, magas férfi, ki könnyedén forgatta könnyed kardját. Ő volt, akit meg akartam lopni és aki elhozott ide. Szerintem világ életében élvezte bántalmazni  a diákjait, senkit nem kímél a hosszú procedúráktól sem vívás, sem íjászat terén. Rosszul ugrottam következőnek, mit a könyököm, egy hangos roppanással adott tudtomra. Fogaim összeszorítva kiáltottam fel, de talpra kecmeregtem.
-Állj! - parancsolta a férfi, majd felállva lejött a karzatról és botjával fejem felemelte, szemeimmel az övébe kellet néznem.
-Eryl... mit tanítottunk? - nézett rám szigorú tekintetével, némi félelemmel tudtam válaszolni.
-A kezemre ügyeljek a legjobban, mert az egy tolvaj valódi értéke... - halkultam el és igyekeztem behúzni a nyakam az esetleges ütés elől, de az ütés a fejem búbját érte.
-Ha tudod, miért nem úgy cselekszel? Most, minimum egy hónapra haszontalan leszel és csak a készleteinket fogyasztod! - bökött deformált könyököm felé, szemeiben megvetést lehetett felfedezni. Fejem leszegtem és felkészülve a következő fájdalomra, megfogtam és egy erőteljes rántással a helyére helyeztem, mi ugyan néhány könnyembe került, de megérte. Újra tudom mozgatni, mit meg is mutatok megemelve a gyakorló kardot és csinálva pár mozdulatot az előbb még sérült karommal.
-Minden helyzetet oldjak meg legjobb tudásom szerint, ám ne veszélyeztessem mások életét! - néztem döbbent szemébe büszkén. Erősebb csontom és porcaim vannak attól, hogy egy ilyentől feladják a szolgálatot. Kicsit még megmasszíroztam, az enyhén zsibbadó tagom, majd újra vívó állásba álltam. Az edzés tovább folytatódott, de a férfi tekintetét is magamon viseltem, mintha jobban figyelt volna a mozdulataimra.

Drága Eryl!

Elfogadva!

Először is, szeretném megköszönni, hogy rugalmasan kezeled a változtatásokat, főleg amennyit én kötekedni tudok, és szoktam is. Több ilyen játékos kellene, mint amilyen Te vagy. De hogy ne csak Téged, hanem a karaktered is méltassam, először is, üdítő élmény és látvány volt végre tőled szokatlan küllem leírást olvasni. Ezt már másutt is említettem, de itt is megteszem, egyre jobb előtörténeteket írsz. Eryl életútja csupa rejtély, hisz mindig az árnyékos oldalát választja mindennek, épp ezért pont csak annyit árultál el róla, amennyit feltétlen muszáj. Egy ilyen karakterhez nagyon is illik, hogy a motivációit megtartja magának, ha egyáltalán vannak neki. Az sem lenne nagy meglepetés, ha nincsenek, hisz a szó legszorosabb értelmében beleszületett ezekbe a viszonyokba. Úgy tűnik, egyetlen egy dolog érdekli, ez pedig erősebbnek bizonyul mindennél, a vérkötelék. Nem is fognálak itt a szükségesnél tovább, tudom, hogy azt nehezen viseled, csak arra kérnélek még meg, hogy jelentkezz be a piktorunhiz, hogy lefesthesse az arcod. Tudom, tudom. A kendő meg a csuklya rajtad maradhat.

Avatarfoglaló