Airmid Czarny

Becenevek: Rókica, Vöröske, Rudy/mint lángocska/, kis vörös rókám/nem ajánlott mindenkinek/, Húgi Életkor 20 év Látszólagos kor 20 év körüli Csoport/faj Medika /aguara/ Foglalkozás Füvész /elsősorban/, barátaival olykor zsoldosok

Különleges képességek/faji adottságok

Sokáig kereste a helyét a világban, de rálelt arra, amit igazán szeret csinálni: növények szedése és hatásuk tanulmányozása. Szerencséjére egy idős javasasszony tanoncává fogadta, így nem kellett mindent a nulláról kezdenie. De melyik gyermek ne lenne izgő mozgó? A falu többi csemetéjével játszott és tanulta el a fiúktól az apróbb dolgokat. Arca és haja miatt állandóan csuklyában játszott velük, de őket ez sosem zavarta, viszont sokáig nem tudták milyen nemű is valójában. Velük tanult fára mászni, kicsit vívni, ha egy-egy harciasabb apuka fülön csípte gyermekét, hogy ne játsszon, hanem tanulja meg megvédeni magát, akkor a gyerekbagázs fiú tagjai, és persze Airmid, azonnal ott teremtek, hogy támogassák. Így tűnt fel, hogy nem bírja el a kardot, tekintve, hogy a növényekhez gyenge csukló kell. Ezért tanította neki a kis, nőies tőr használatát. Természetesen, fajából kifolyólag képes egy róka alakját felvenni, minek szemei felemásak, lábai és farka vége fekete. Némi illúzióra is képes, de nem gyakorolta nem is alkalmazza. A tolvajoktól kapott egy követ, mit megbűvöltek, hogy érzékelje a fényt.

Jellemrajz

Ha azt mondom különc, semmi újat nem mondok. Az idős hölgynek hála kedves és segítő kész, viszont a vállalkozó szellemű "sérült" katona vaddá és ügyessé nevelte. Nyugodt és türelmes teremtés, nő léte ellenére nem fecserészik feleslegesen. A rá bízott titkokat pedig magával viszi a síron túlra. Lenyírbálhatják mind a négy végtagját, ő akkor sem fogja elmondani, amit rá bíztak. Mindig kíváncsi, nyílt az új tudás felé, hiszen annyi minden van amit nem tud és tudni akar. Ám mindig óvatos. Sosem ugrik fejjel a falnak, még ha gondolatában ezt meg is teszi. Igyekszik mindent reálisan átlátni és figyelemmel kísérni a dolgok lefolyását. Bizalmatlan az emberek irányába, de aki képes elnyerni azt egy hű társat kap maga mellé, ki ha kell kimutatja foga fehérjét és haragosait, ellenfeleit kifejezetten kíméletlenül üldözi, akár a sírig is. Türelem, ítélő képesség és kegyetlenség mi ilyenkor jellemzi, bár aki eléri, hogy szemei ragadozón csillogjanak, jobb ha lakhelyet vált. Rögtön.

Megjelenés

Napjainkra sokat változott. Eddig csuklyát hordott és mellkasa gömbölyödését igyekezte eltakarni, mit ma is megtesz ha olyan munkát vállal. Inget visel, min egy könnyedebb felső réteget hord. De az is előfordul, hogy egy köpenyben flangálva növényekről ír jegyzeteket kis könyvébe. Nadrágja kényelmes, csizmája a térdéig ér, csattokkal erősítve lábához. Olykor a növények tanulmányozásához is sálat használ, hiszen egyes növények illata is mérgező. Előszeretettel hord csuklyát elrejtve arcát és különös haját. Arcát szeplők borítják, bal oldalon egy seb is húzódik, mindig azt mondja, hogy nem tudja mi az eredete, de a valóság ettől jócskán eltér. Szemeit félelmetesnek tartják, jobb szeme sárga, mint bármely erdei fenevadé, bal szeme kék, mint a háborgó téli ég. Mind a két szemére jól lát, de az emberek szemébe ritkán néz, hiszen a legtöbbeket megijeszti ez a különös kombináció. Haja ugyancsak egyedinek mondható, nagy része vörös, a frufrujában van egy fekete tincs, a fülei előtt is akad, valamint az alsó rétegek is feketék. Mielőtt bárki rákérdez, nem, nem festeti. Neki így nől.

Előtörténet

Nem igazán emlékszik apró gyermek korára. Anyja is számára már az Aguara nő volt, ki élete árán védte különös gyermekét. A támadóktól szerezte az arcán a heget, mi a mai napig ott van. Testvérei nem voltak olyan szerencsések, mint ő. Sokáig bóklászott erdőn, falun keresztül. Kereste élete értelmét, hasznát, mikor egy esős napon egy erdő melletti ház eresze alatt húzta meg magát. A ház lakója csak egy halk puffanásra lett figyelmes, így fáradtan de kilépett az ajtón, megnézni, mi okozta a hangot. A lányt látva azonnal felvette és bevitte házában. A sparhet mellé fektette, ellátta sebeit és lázát is csillapította. Mikor felébredt riadalmában előugrottak róka fülei és farka, de az idős hölgy megnyugtatta és megvigasztalta. Ezt követően kérte, hogy vele maradhasson és segít a szakmájában. Így éldegéltek, olykor a falu gyermekeivel játszott, járták az erdőket, fára mászott és az ágakon ugrálva közlekedett már-már láthatatlanul. Mikor elérte a tizenhét esztendős kort, búcsút vett az idős hölgytől és saját lábaira próbált állni. Örült neki, hogy még egy tanítványa sikeres lett, valamint csak annyit kért tőle, hogy addig maradjon, míg első tanítványa vissza nem tér, hogy ellássa a falu szükségleteit. Ezt meg is tette, beszélgetett szakma társával és az idős hölgyről is beszéltek. A hajnal eljövetelével ő is útra kelt, hogy megpróbáljon megélni.
Sorsa egy városba vezette, ahol próbált megélni, de a keze alatt egy kislány meghalt. Sajnos a kislány egy katona gyermeke volt, aki bizton állította, hogy a z új medika ölte meg. Ő rendelte el az üldözését, mit megnehezített azzal, hogy a fák lombját használta közlekedésnek. A folyónál viszont meg kellett torpannia, hisz nem volt meg a lendülete, hogy átugorja. Egy vessző pedig eltalálta a lapockája alatt, kibillentve egyensúlyából és a folyóba esett. Hajnalban tért magához egy tábortűz gyér melege mellett. Azonnal felült, de beszúrt a háta így vissza esett. A tűz őre megszólította, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatokat. A mágus próbálta ellátni, de az előző harc őt is lefárasztotta, meg az illető hölgy inkább csata mágus mint támogató. Valami oknál fogva megkérte, hogy csatlakozhasson hozzájuk. Nem tudta megmagyarázni miért. Egy fiatal zsoldos csapat, kik magukat Sólyom tollasoknak nevezik a jelölésük miatt. A férfi reggel megvitatta barátaival és a mágus hölgy a lány hajába fonta a tollakat. Ezek után megtalálta a valódi helyét. A karddal harcoló harcossal sokat beszélgetett, kinek szíve a fiatal ám tehetséges mágushölgyé. Viszont ő is a szívébe zárta a róka lányt, kit húgának fogadott. Csapatuk viszonylag kiegyensúlyozott, két harcossal, egy harcos mágussal és vele mint medika és gyors közelharcos. A pallosos férfi két tőrt kovácsolt számára, mikbe róka mancsnyomokat vésett, kis mélyedéseket is tett rá, hogy a rákent méreg ne folyon világnak szana-széjjel.
Hogy mindenki jobb legyen egy kis időre szét széledt a kis csapat. Ám mindenki magán viseli a madár tollakat. A két harcos beállt tanoncnak egy lovag mellé, a mágus hölgy felkeresett egy iskolát s Airmid is meglátogatta az Oxenfurt Akadémiát, hogy még nagyobb haszna legyen a kis csapatnak. Ezt követően kicsit sötétebb sorsra tett szert. Egy kisebb zsivány céhhez csatlakozott, kiket akár testőrnek, akár bérgyilkosnak, de egy rivális nemes javainak meglovasítására is fel lehetett bérelni. Hiába voltak kevesen, egy nagyobb balhé után, bárhol megtalálhatók és felkereshetők. Noha szörnyvadászatra nem invitálhatók, de egy kocsmai verekedést is le tudnak rendezni. Ám lehet, hogy az csak egy figyelem elterelés, míg a többiek a közönség vagyonát igyekszik eltüntetni.

Példareag

A többiektől régen leváltam és iskolapadra váltottam a vándor életet. Mondhatni sokat tanítottak, de olykor hiányzik a többiek jelenléte. A két harcos folyamatos viccelődése, a máguslány ötletei. Hogy amíg eddzenek mindig lesérül valaki. Hogy folyton fogjam a homlokom miattuk.
-Hé, kölyök, ne aludj! – ráz meg a mellettem álló férfi. Megrázom fejem és elengedem a nyakamban lógó követ, mi elsötétedett ahogy a fáklyák fényei elhaladtak a sikátor előtt. Felhúzom a sálam valamint csuklyám és a férfi után lépkedek. Nagy dobás ez a mai. Legalábbis a zsebünket illetően. A férfi nyomait követve ugrom fel a veranda tetejére, onnan pedig egy ablakon keresztül lépünk be. ~Sosem értettem, hogy ez a kis csapat miért fogad el megbízásokat nemesektől. Sosem lehet megbízni bennük.~ Rázom meg fejem, hogy észhez terítsem magam. A férfi oldalra mutat, majd kétszer felfele. Óvatos felfedezést kér és minél több tárgy eltulajdonítását. Ő is beleveti magát a kijelölt szobába. Én a számomra kijelöltbe beosonva egy alvó alakra bukkanok.  ~Hogy neked is itt kell aludnod. Pont ilyenkor.~ Szitkozódom magamban és becsukom az ajtót.  A közeli szekrényhez lépve veszek el néhány érmét, drágakövet és egy nyakláncot. Arrébb lépdelve, kissé a földhöz lapulva, hiszen az illető elég érdekesen horkol. Legalábbis a koncentrálásomat megzavarta. Egy üvegajtós szekrényt elvonva gyűrűket és némi aprót találok egy pohárba. Visszacsuktam és az ajtó felé vettem az irányt mikor az alvó horkant egy nagyot, majd oldalára fordul. ~Ijesztgess más rókát nyomorult!~ Fújtatok egy nagyot, majd a kulcslyukon kikukucskálok. Lélegzet vissza fojtva várok és mikor nem láttam senkit, azonnal kilibbenek. Rögtön ezt követően egy másik szobába lépnék, de az ajtót kulcsra zárták. ~Fenébe…~ Nehéz léptek zaja üti meg fülem, miket biztosra veszek, hogy nem társam okoz. Előveszek két tolvajkulcsot és elkezdek a zárral játszani. Még szerencsére ép becsuktam az ajtót magam mögött, hogy a katona ne vegyen tudomást a jelenlétemről. Egy sóhaj után nézek csak fel és lepetten szembesülök egy irodával. Az asztalon pedig két nagy plakát pihent. A kettőnk körözéséről és vérdíjáról szólt. Összeszorított állkapoccsal vettem magamhoz a papírokat és igyekszem megkeresni társam. Ő kérdőn tekint a rám, mindaddig, míg meglengetem a papírokat. Amint feleszmél azonnal indulásra ad jelet és ahol jöttünk ott távozunk is. A sikátorban húzzuk meg magukat, hogy némi lihegést követően tudjunk beszélni.
-Köszönöm kölyök! Nélküled valószínűleg valamelyik őr lándzsáján végzem. – támaszkodik térdén, közben felnéz rám.
-Ugyan, nem tesz semmit. A lényeg, hogy kicsit megcsapoltuk őket. – mosolyodom el és oda dobom neki a gyűjteményem, mit örömmel elkap.
-Ügyes vagy kölyök! Menjünk, hogy tudják, ma éjjel a vadak nyertek és nem a vadászok. – mosolyog a kapucni takarásából és nyomába szegődve visszaindulunk a céh bázisára.

Kedves Rókatündér!

Elfogadva!

Igazán izgalmas karakterkoncepcióval érkeztél, és nagyon örülünk, hogy immáron a harmadik karakteredet hoztad nekünk!
Lehet, sanyarúnak kéne mondani azt a sorsot, amit egy elrabolt és aguarává változtatott kislány kapott, aki felnővén medikává és zsoldossá vált, de az biztos, hogy te magad egy cseppet sem érzed annak, sőt! Nem kell téged félteni semmitől és senkitől, és ami azt illeti, inkább azokért aggódnék, akik keresztbe tesznek neked, vagy a barátaidnak...
Viszont abban is biztos vagyok, hogy akikben majd sok-sok idő elteltével szintén meg fogsz bízni, igaz barátot és társat tudhatnak maguk mellett benned.
Nem is tartóztatlak tovább, foglald le az avatarod, és irány a játéktér - olyan híreket kaptam, hogy egy másik medikánk boldogan játszana veled.

Avatarfoglaló