Cidarisi Irene

Becenevek: Az alábbiak közül válogathatsz: kedvesem, szépségem, gyönyörűm, múzsám, tündérem, legszebb, leggyönyörűbb. Kéretik kerülni: Irene. Virághasonlatok esetén: virágom, rózsám, rózsaszálam, violám, jázminom, nárciszom. Tilos: tulipán, kökörcsin, mert undorító mindkettő! Elfogadott továbbá: úrnőm, istennőm, őnagysága, őszépsége és egyéb becses jelzők. Életkor 80 esztendő Látszólagos kor 30 körül Csoport/faj Mágus (ember) Foglalkozás alkimista és feltaláló; tudásával és szépségével önzetlenül megajándékozza az egész világot, ezért csodálják és imádják - noha egyesek túl félénkek ezt elismerni -

Különleges képességek/faji adottságok

Miután elég korán fény derült affinitására, szülei minden követ megmozgattak, hogy felvegyék az Aretuzába; bent maradni viszont annál nagyobb kihívásnak tűnt. Dacára a borsos tandíjnak, tanítói és mesterei ketté is állhattak, Irenet a legkevésbé sem vonzotta az elit mágusiskola. Épp ellenkezőleg, taszította annak kötöttsége és szigorú szabályai, ahogy a nemeskisasszonyok elvakult önhittsége is - hiszen már akkor egyértelmű volt, hogy én, khm, vagyis ő a legszebb és legtehetségesebb mind közül, csak az a sok irigy, önző liba ezt természetesen nem látta be -. Ugyan ragadt rá elég tudás ahhoz, hogy kiigazodjon a mágia szövevényes világában, mégis sokkal inkább a nemeskisasszonyok attitűdjét és két marék önbizalmat szedett magára. Családja tragédiaként élte meg, mikor huszonévesen elbocsátották az akadémiáról, miután mesterei többszörös intelmére ellenére is újra és újra a tűzzel játszott (szó szerint), tehetségét és erejét pedig a káosz feletti uralom elsajátításába szándékozta ölni. Irene viszont a legelső kocsmáig meg sem állt, ahol hajnalhasadtáig ünnepelt.
Valódi tehetsége az alkímiában sem mutatkozik meg - mi az, hogy abban sem?! Nem, csak azért, mert nem sikerül egyik főzetem sem úgy, ahogy szeretném, még nem jelenti, hogy nem vagyok--, szóval Irene nem tehetséges! Ezzel jár forradalmárnak lenni és taposatlan úton járni, te nyomoronc, kötekedő barom! -, igazi feltalálónak vallja magát. Szeret új dolgokkal kísérletezni, amit aztán gyanútlan áldozatokon szerencsés kiválasztottakon tesztelhet. Általában nem riad vissza a kaotikus módszerektől, hogy kielégítően érvényesíthesse kreativitását.
Különleges képességei közé sorolandó világhírű szépsége is. Főzetkészítés közben igéző, vörös haja lebeg a mágia szelében, telt keblei pedig.... - Ja, ezt majd a megjelenésnél? Jó, jó... -

Jellemrajz

Énekeljek egy dalt a rózsáról, mi káoszban virágzik? Minden lépte új szívdobbanás, ujjai fürgék, hangja selymes, szeme mint a folyékony smaragd - belefulladsz, ha túl sokáig nézed. Mosolya mögött a Mennyek haragja dörög, dühe viharában napsugarat fakaszt a nevetése. Mit egyszer megengedett neked, másodszor már megfedd miatta. Ma az asztal alá iszik a kocsmában, holnaptól a teste szent templom, melybe ártó energia nem léphet be. Azt ígéri, megfontolt és sosem égeti meg magát, majd elfordulsz és alámerül a káoszban. Őrjöng, ha szoknyája bájos csipkéjét összekoszolja az út pora, de egy szót sem hallasz tőle, mikor megszalad a varázslatban a keze és húsáig perzseli bőrét saját ostobasága. Ő maga a káosz, logikátlan, ellentétes és megkérdőjelezhető. Kedves és utálatos. Önző és önzetlen. Rideg és szenvedélyes. Az igen nem, a nem igen, kivéve, ha nem, de akkor talán - szükséges még tovább ragozni? Hívd meg egy korsó sörre, hidd el, egyből megérted!
Ó, még nem említettem mesébe illő, varázslatos kisugárzását, gyönyörű, vörös fürtjeit és gömbölyded idomait, melyek kihangsúlyozzák dereka karcsúságát... - Igen, ez is jellemrajz, anyádba kössél bele, te balek! -

Megjelenés

A fentebbi kép csak illusztráció, a varázslónő külsejét és személyiségét leghűbben tükröző portré megtekintéséhez érintsd pipaszárad ide. - FUJJ, mondom a PIPÁDAT, te állat! Tedd vissza azt az izét a nadrágodba! Igen, a medál a lényeg. Miért, mire gondoltál?- A nyakában lógó, smaragd medalion egykori mestere öröksége; kiolthatatlan fényként ragyog a legsűrűbb sötétségben is, emlékeztetve Irene-t a hazavezető útra, ha túl mélyre ragadná el lelkét a káosz. Egyensúlyt teremt, de nem állítja meg konok viselőjét, ha az mindent kockára kíván tenni a siker érdekében. - Oh, és hipoallergén! -
Dús, vörös hajához igéző, méregzöld szempár társul - a legveszélyesebb [és tüzesebb] kombó egy boszorkánynál, ha engem kérdeztek. Öltözete egyáltalán nem tükrözi hivatásának komolyságát, mélységből viszont akad rajta bőven, kezdve merész dekoltázsával és aggasztóan rövid szoknyájával. Csizmája ellenben, a kor legújabb divatjának megfelelően, combközépig ér. Ez az általános megjelenése, amit természetesen az időjárás függvényében, hangulata szerint alakít. Haját munka közben legtöbbször pálcikával feltekeri.
Hivalkodó megjelenése ellenére nem sok ékszert láthatsz rajta, nyakékén kívül egy karperec és egy gyűrű díszíti olykor, de van, hogy ezeket inkább elrejti. Amilyen szeszélyes, sose tanulj meg hozzá sémákat, mert ha rájön, hogy kiismerted, rögvest a feje tetejére állít mindent és szembemegy azzal, amit gondolnál róla, csak hogy semmiképpen se lehessen igazad.

Előtörténet

Balül elsült kísérletek #1 Leander és mákvirág, bókafű, varjúháj, egy csipet koriander, csiperke. Édesanyám mindig azt mondta, hogy sose a receptet kövessem, hanem a szívem suttogását. Igaz, ő mákpürét készített olyankor, ez a főzet meg leszedi az orrodról a bibircsókot. Vagy... A bibircsókról az egész orrodat... Igen, talán még egy kis koriander belefér legközelebb...
Balül elsült kísérletek #2 Nem, ne szólj bele, Tribróm kedves! Tőlem aztán maga a tűzboszorkány vagináján keresztül préselődhettél ki kevésbé randa korodban, ez akkor is az én szakterületem. Majd én tudom, mikor éri el a megfelelő hőfokot. Nem, nem füstöl, hanem lágyan pirul! Égett szag? Milyen égett szag? Szagolj be a hónod alá, szerintem. Utoljára mondom, te alulméretezett szakállfonat, hogy az üst hőmérséklete pontosan........
Balul elsült kísérletek #21 Uhgyan, Thribrohh kedvesem, egyetlenem, tedd le azt a fejszét. Bárdot. Baltát. Csak tegyed le szépen, bogaram, mhákvhirágom! Hadd folytassa az úriember szépséges csodaságom... Csodáltságom... Csodálatságom... Csak folytasd, te szépség, te! ... Hogy mit dugnál te? Hova dugnád? Azt az undorító, görbe hukk.... Na majd én móresre tanítalak, te férfiak szégyene, te hínár, te... Hagyjál, Thribróhm, eressz, lerobbantom a fejét! Megátkozom! Herét növesztek a homlokára! Kiperzselem a szemgolyóját! Hozzád szólok, tüzek hukk istennője, adj a hukk, hagyjál békén, Tribróm, utoljára szólok, akkor is varázsolok! Nem vagyok részeg, a dühtől szédelgek! ... Jól van, jól van. Jó, kedvesem. Igazad van. Megnyugodtam. Hagyom menni. Persze, hogy nem bölcs dolog. ... KAKÁLJ KORMOT, TE MOCSKOS---!
Balul elsült kísérletek #22 Nem, dehogy, nem égett le teljesen, csak... Egy kicsit megperzselődött. Néhány helyen. Csak egy kis korom. Jaj, ne sírj már, nem lett oda mindened! Várj, kedvesem, pikk-pakk helyrehozom! Szebb lesz a fogadód, mint új korában! Csak, hukk, kettőt tapsolok, és...
Valami, ami végre jól sült el Nem is tudom, kedves. Talán a mestereimnek igazuk volt. Talán hallgatnom kellett volna rájuk és rendesen elvégeznem az akadémiát, akkor többre vinném. Nem, nem a pénzről van szó, nem is a hírnévről. Nem akarok híres lenni, tudod te, akkor mennyi rajongó járna a nyakamra? Már így is alig bírok el a hódolóimmal! Csordákban özönlenek hozzám! De hát mit lehet tenni, ha egyszer ekkora vonzerőm van? Tudod, kislányként nehéz volt szórakoztatni. Untam a ruhákat, untam a hagyományos játékokat, untam a korombeliek társaságát. Untam az erdőt, mindent untam, amit mások előttem már kitapostak. Aztán megjelent az affinitásom és képes voltam magamtól létrehozni új dolgokat. Képes voltam teremteni, járatlan ösvényekre lépni. Ezért csinálom a mai napig, hogy alkothassak, feltalálhassak, hogy olyat hozhassak létre, mely még senkinek nem sikerült. A veszély a lényeg, a kaland és a sikerélmény. Azt mondod, ennek része a kudarc is? Talán igazad van. Talán, ha nem buknék el, nem is tudnám élvezni a győzelmet a végén. Tudod, máris jobban érzem magam egy kicsit. Köszönöm! Túl nagyra nem nőttél ugyan, de azért szorult beléd a boron kívül némi ész is, barátom. Én is téged, Tribróm! Én is téged.

Hajnalba fordult az éj, kigördült a sárgálló szőnyeg a kék égboltra, jelezve az ébredező nap eljövetelét. Világosodott. A patak partján karcsú sziluett guggolt, törékenynek ható termete visszatükröződött a reszkető víztükrön. Irene fájdalmasan az ajkába harapott. Ahogy lebontogatta alkarvédőjét és a kesztyűt a kézfejéről, úgy érezte, önnön bőre is jön le vele együtt. Nem véletlenül, hiszen ruhája vékony anyaga az elszabadult varázslat következtében mélyen a húsába égett. Ledobta maga mellé a koromtól bepiszkolódott ruhadarabokat és mélyeket lélegezve a patak hűsítő vizébe merítette a kezét. Hangosan felnyikkant, ahogy a jóleső hideg durva számonkéréssel belemart a sebbe, de szerencsére senki sem volt a közelben, aki felfigyelhetett volna rá. Szemét szúrták a fájdalom keltette könnyek, ám nem engedett nekik. Lent tartotta a jobbját, míg enyhítő, kellemes bizsergés nem kezdett szétáradni a testében.
Na igen, ezúttal egy kicsit elszámolta magát.
Ép kezével felkent egy vékony réteget a gyógykenőcsből a kötés belsejére, majd nekilátott feltekerni megszáradt karjára az anyagot. Toporzékolt, az anyját, a nagyanyját és az összes női felmenőjének hivatását becsmérelte, Tribróm magasságán köszörülte nyelvét, a férfiak stílusában szitkozódott. Rácsatolta alkarvédőjét a kötszerre, felhúzta a kesztyűt és szemügyre vette a végeredményt. Hibátlan.
- Gyönyörű vagy, mint mindig - dicsérte magát, vigasztalón cirógatva hüvelykjével fájó karját. - Majd meggyógyul - ejtett végül vállat, aztán hátára kanyarította a csomagját és visszaindult a főútra. A többiek már várták.
"Minden rendben?", jött az első kérdés, mire csak bájos mosollyal felelt. Minden. Valaki azt mondaná, őrült és túl messzire megy, de mi van akkor, ha magának sosem húzott határokat? Képes lett volna bármeddig elmenni azért, hogy tovább táplálkozhasson a káoszból. S ha végül felemészti? Úgy pont olyan lesz, mint a főnixmadár.
Gyönyörű záróakkord, nem gondolod?

Kedves kollegina!

Elfogadva!

Na, hát csak meglett annak az iszapbirkózásnak az eredménye, de végül én nyertem! Szóval, kedves kollegina, először is üdvözöllek újra itt, egy eddig még ismeretlen, de nem idegen arccal - és ezúton is köszönném meg a húséget, amivel már a negyedik karaktered hozod hozzánk. Mit lehet mondani egy olyan karakterről, aki már mindent tud, mindent látott, mindenhol volt, halálos ellentétek kiegyensúlyozott komplexitása, sokat tud, humoros, dolgos, remek baráti és ismerettségi körrel rendelkezik, nem csak okos, de bölcs is, a szépsége pedig messze földön híres, azon kívül, hogy tökéletes? Talán csak azt, hogy mindezek ellenére azonban nem mulasztottad el megmutatni előttünk Irene egy olyan oldalát, aki minden bohózat és kudarc ellenére valahol egy érzékeny, és lélekben (de lassan nem csak ott) nagyon is sebezhető nő. Azonban a dac és a könnyed túllendülés képessége egyenesen a természetéből fakad, ez pedig segít neki abban, hogy igazi főnixmadár lehessen egy nap. Nem is tartanálak fel sokkal tovább, csak még arra kérnélek meg, minden kolleganői tisztelettel, hogy keresd fel vágtázó piktorainkat, hogy megörökíthessék a portrédat, mielőtt káoszba taszítod meghódítod a világot!

Avatarfoglaló