Arryn Farven

Becenevek: Ary, Vörös Hercegnő Életkor 186 Látszólagos kor 28 Csoport/faj Tünde Foglalkozás Zsoldos, bérgyilkos, néha arénákban harcol

Különleges képességek/faji adottságok

Rendkivül jól bánik a karddal és a tőrrel, illetve egész ügyes az íjjal.

Jellemrajz

Meglehetősen vidám jellem és szabad lelkű. Sokkal inkább teszi azt, amihez kedve van, mintsem amit mondanak neki. Csak azért sem alapon, mintha még mindig gyerek lenne, pedig már elf-k közt sem az. Ám, ha munkáról van szó, akkor megkomolyodik és csak a feladatra koncentrál. Többnyire alaposan megtervezve azt, ám van, amikor nem sikerül. Ezen jellegek ellenére mégis egy zárkózott személyiség, kevés baráttal, ha vannak egyáltalán.

Megjelenés

Egy vérvörös hajú, karcsú és az emberekhez képest egy picit magas elf leányzó. Sötét szemei néha mintha világítanának vörös tincsei között, a fekete kapucni alatt. Ruházata többnyire fekete és úgy né ki, mintha sok övből állna. Természetesen ez nincs így és meglehetősen kényelmes darab, amiben elég jól el lehet rejteni dolgokat. Kardja többnyire a hátán van kardja, egy íj kíséretében és oldalán tőrjei. A kard egy vékony pengéjű egyenes kialakítású darab, ami könnyű és gyors mozdulatokat tesz lehetővé. A tőrök hasonlóan vékony pengéjűek, ám elég hosszúak. Az íj, egy amolyan zsákmányként van nála, egy Zefhar. Tökéletes eszköz ahhoz, hogy valakit távolról tégy el láb alól.

Előtörténet

“- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet lesz ez? - aggódik, miért ne tenné. Még sosem járt az erdőn kívül, nem tudja, hogy milyen lehet, de érdekli és ez nekem pont jól jön.

- Úgyan már, semmi gond nem lesz. - bárcsak így lenne, de már ekkor tudtam, hogy nem így lesz, ám nem érdekelt, hajtott a kíváncsiság és a kalandvágy.”

Ez a két mondat volt az, ami végképp megváltoztatta az életemet. Akkor még gyerek voltam elfek közt legalábbis, kinézetre már felnőtt nő. Ám még bőven messze voltam ettől, nagyon messze és ennek meg is lett a következménye. Alig pár nap múlva, a fiú, akivel az előbbi sorokat váltottam halott, én meg láncra voltam verve. Nem volt túl rózsás a jövőképem akkor és néha most sem, de az már egy másik történet. Belegondolva, még a nevét se tudom, ami elég szomorú, ha már miattam lelte végzetét ideje korán. Ám sokáig nem volt időm erre gondolni, mivel a saját bőröm kellett valahogy mentsem.

Mint utólag kiderült, sikeresen belefutottunk egy Aedirnian helyőrségbe. Azt hiszem abban a pillanatban a világon nem volt más, akinek nagyobb pechje lett volna. Hiába próbáltunk küzdeni, hamar elrendeztek minket és mire észbe kaptam, már a csuklómon volt a lánc. Érdekes mód, nem azt tették, amit vártam volna. Nem erőszakoltak meg, csak láncra vertek és elhurcoltak. Valami újabb furcsa módon, Vengergben sem tették meg, ahelyett inkább megpróbáltak kikérdezni, ám nem sokra mentek. Nem volt mit elmondanom. Egy árva elf mégis milyen információval szolgálhatna számukra. Miután ez tudatosult bennük, hagytak is egy cellában rohadni jó pár hónapon át. Ezen idő alatt rámagatták a Vörös Hercegnő becenevet, ami kicsit jót tett az egómnak, ez tény.

Végül amikor ismét tiszta eget láttam, egy arénában találtam magam. A porban előttem egy kis rozsdás tőr volt, velem szemben meg egy megtermett ember állt. Elmosolyodtam ezen a helyzeten, annyira komikusnak találtam. Elfogtak és miután alaposan elvertek a kifaggattass alatt, most bedobnak, hogy szórakoztassam az embereket. Nevetni tudtam volna, hangosan nevetni, csak az enyhén kiszáradt szám végett ez nem nagyon ment. Így aztán egy mosollyal a számon megindultam felé és műsort adtam nekik, amit sosem felejtenek el.

Azóta eltelt egy évszázad és mostanra már teljesen másképp állok a világhoz. Eltűnt a kalandvágy és a kíváncsiság, helyette jött a zárkózottság és az álarcok tömkelege. Miután több évig harcoltam az arénában, a szabadságom is elnyertem. Gondolkodás nélkül hagytam ott azt a várost és kezdtem el járni a világot zsoldosként, aki néha beállt az arénákba harcolni. Sérüléseim száma nőttek, akárcsak a csatáim és győzelmeimé. Így élem életem és azt hiszem már rég késő, hogy visszamenjek a szülőföldemre. Már eleve a gondolat is olyan, amit fölöslegesnek tartok. Nem lenne semmi értelme, nem érzem magam oda valónak és talán sosem éreztem úgy. Ezért is hagyhattam el az erdőt, vagy nem, már nem is érdekel.

Példareag

- Mond csak, mennyire érzed úgy, hogy ebből a helyzetből te jól fogsz kijönni? - teszi fel nekem a kérdést, miközben kardját rám szegezi. Mennyire szeretem amikor az alkatom miatt alábecsülnek.
- Miért ne jönnék ki jól? - felelek kérdéssel szórakozottan. Valahogy ilyen helyzetekben nehezemre esik komolynak lenni. Pedig a velem szemben álló férfi nagyon is az. Erős, láthatóan harcban edzett, van tapasztalata. Ezek közül mindegyik igaz rám is, mégha ezt a csinos arcom nem is sugallja. Lassan elkezdünk oldalazni a szobában, amiben nincs sok bútor, csak ami kell, legalább kevesebb dologban lehet elesni.
- Egy törékeny nő egy edzett férfival szemben. Még egy paraszt is látja, hogy mi lesz ennek a vége. Add föl és akkor talán túléled. - mosolyog kajánul, ahogy a mondat végére ér. Ja, túlélem, persze, esélyes.
- Én csak egy részeges disznót látok, nem férfit. - gúnyolódok vele, ha már a helyzet nem lenne elég. Láthatóan el is érem a célom, így dühösen ront rám. Alábecsül és ez hiba, ennek hála könnyedén védem ki a támadását és ezek rajta sebet. Ám tagadhatatlan, hogy valóban van benne erő, kezem majdnem belezsibbadt az előző mozsulatba. Ez mosolyra késztet, ami csak még jobban ingerli.
- Innen nem fogsz élve távozni. - fröcsköli rám a szavakat és ismét megindul felém. Ám most már másképp várom, ismét hárítók, de most tőrrel támadók vissza és sikeresen oda szúrom, ahová akartam. A férfi holtan rogyik össze. Legugolok és a ruhájában megtörlöm a fegyvereimet, majd az ablakhoz megyek és kimászok. Jobb gyorsan eltűnni mielőtt még meglátnak és a fél helyőrség kezd el keresni.
- Sose ítélj a borító alapján. - szólok oda a holttestnek, majd eltűnök az éjszakában.
Másnap a megbeszélt helyen várom azt, akinek fizetnie kéne, remélhetőleg fog is. Kellemetlen lenne, ha nem tenné és még inkább kellemetlen, ha az örök jönnének helyette. Ám szerencsére a sikátor másik végében egy már ismerős arc tűnik fel.
- Feladat elvégezve. - szólalok meg, amint megáll előttem. Remélem nem fog most elkezdeni alkudozni a fizetséget illetően.

Kedves Hercegnő!

Elfogadva!

Először is engedd meg, hogy egyre bővülő körünkben üdvözölhesselek! Mindig felüdülés olyan játékossal találkozni, aki tudja, hogy mit csinál.
Arryn sorsa és élete nem volt éppen könnyű, vagy kíméletes, már gyerekkorától kezdve nyomában járt a halál. De a végzet csak azt formálja, aki alkalmas rá, és a rabság, majd az arénákban való könyörtelen küzdelmek megannyi komplexitást halmoztak fel e jobb sorsra érdemes tündelányban. Élni pedig abból kell, amiből tudunk.
Nem is tartanálak fel sokkal tovább, csupán arra kérnélek meg, mielőtt meghódítanád a játékteret, hogy keresd fel vágtázó piktorainkat az avatarfoglalóban, hadd örökítsék meg az arcképed az utókornak!  

Avatarfoglaló