Arryn & Adalbert/Nekkerman iroda rendel @

Milyen ironikus, hogy a "mocskos vaják" és a "büdös torzszülött" kifejezések használata után, mennyire meg tudnak változni az emberek, amikor arról lesz hirtelen szó, hogy ki kell pucolni egy tanyát a nekkerektől. Elsőre, mondjuk nem értette Adalbert, hogy miféle lényről van szó, mert az idős hölgy, aki panaszkodott neki, azt mondta, hogy: - Hát, ídes fiam, nem tudom hogy mi az ,de úgy néz ki, mint az ürdögnek a fia.
Adalbert elsőre majdnem szívszélütést kapott, ha tényleg egy Ördögfatty lakta be a tanyát, akkor komoly baj van. Már éppen kezdett azon morfondírozni, hogy mennyivel is szorozza föl az ötven aranyat, mert hát egy ördögfatty, még neki sem lenne túl egyszerű zsákmány, amikor a mami agyban eljutott arra a szintre, hogy megpróbálja körül is írni a látott förmedvényt.
- Hát, olyan gyerek nagyságú, mikor elsőre láttam, mondtam is az unokámnak, hogy: má megint valami kódus pereputty csavarog itt az íjjel, menjen, oszt zavarja el őket. De üvöltött, mint, amikor a Bódri kutyánk megveszett, mert összeverekedett az íjjel valami rókával. Oszt akkor láttuk, hogy milyen hosszú karjai vannak, a fogai meg ... hát aranyos, azok olyanok voltak, mintha a Sánta Rodo, a kovácsunk pakolta vón tele a száját koporsószegekkel. Visítottak, oszt egyre többen gyüttek elő az istállóból. Mondtam is a fiamnak, meg a feleségének, mert hát most született a második unokám, hogy jobb, ha bemegyünk a faluba és felbérlünk valami fegyverest, mert ez így egyáltalán nem lesz jó.

Adalbert, miután a kissé zavaros elbeszélésből rájött, hogy sokkalta inkább van szó Nekkerekről, semmint Ördögfattyról, határozottan megkönnyebbült. Bár a Nekkerek sem könnyű ellenfelek, különösen akkor, ha sokan vannak. A nő elbeszéléséből pedig arra következtetett Adalbert, hogy legalább egy kisebb fészekről van szó. Akkor pedig szükséges valami bomba is. Mert a fészket bizony csak úgy lehet kipucolni és megszüntetni a Nekker fertőzést, ha felrobbantjuk a fészküket ezeknek a nyavalyásoknak. Talán ezért is húzódott el a felkészülés a kelleténél kicsit jobban. nem volt egyszerű a faluban beszerezni a megfelelő hozzávalókat és elkészítése sem kimondottan könnyű, úgy, hogy nem áll rendelkezésre az ember fiának a vaják laboratórium, mint erre alkalmas helység. Miután elkészült a bombával, megígérte, hogy elhozza legnagyobb Nekker fejét, mint bizonyítékot, hogy végzett a betolakodókkal. Neki megígérték az elvégzett munka utáni 100 aranyat, mert Adalbert közölte, hogy a fészek kiirtása nem egyszerű. miután mindennel elkészült és a megállapodás is megszületett, elindult a tanya irányába, hogy végez a Nekkerekkel.  

Hű hátasát, Lazacot, a tanyától jóval távolabb hagyta, hogy a ló szaga és prüszkölése ne zavarja fel a Nekkereket ideje korán. Adalbert úgy döntött, hogy macska- egér játékot fog játszani, szép apránként kapja el a gyanútlan bestiákat, hogy végül a fészküket már könnyű szerrel robbanthassa föl.
Mint a patkányfészekre akadt kandúr, úgy vadászta le egyesével a randa kis dögöket. Minden áldozata után, egy elég magas tetőre vonult vissza, ahhoz, hogy a nekkerek ne érhessék el Ő maga pedig eltűnhessen egy időre a szemük elől. Éppen kiszúrta az újabb magányosan szimatoló és kódorgó példányt, amikor valami belerondított a tervbe. Smaragd zöld macskaszemeivel remekül látta a vörös hajkoronát viselő vékony alakot. Az belebotlott egy hullába, amelyet Adalbert korábban már látott és szándékosan ott hagyta, hogy oda csaljon egy egy példányt. Az idegen nem valószínű, hogy vaják volt, ugyanis nem látott nála két kardot, ráadásul a mozdulat, amellyel levágta az első nekkert, bár elég kifinomult stílusra utalt, messze sem haladta meg a vajákok harci stílusát. A baj az, hogy hangosabb volt a kelleténél, az egyik fal mögül két további nekker bukkant föl. A gyerekméretű bestiák        alig pár pillanatig méricskélték a jövevényt, majd mindkettő neki lódult. Adalbert fentről látta, hogy a nagyobbik miért marad le egy kicsit a társától. megszokott nekker taktika, az egyik tovább fut a zsákmány felé a másik pedig ugrásból próbálja rávetni magát az áldozatra. A felkészületlen célpont csak az egyik támadását tudja elkerülni, az ugrásra nem számít. A vajákok, ezt többnyire egy jól irányzott Aarddal szokták fogadni, a vékony alaknak, már mozdulni a kellett volna. Tehát biztosan nem vaják!

Mint fekete macska, ha zsákmányra veti magát, úgy lódult neki a háztetőről és az ezüstös villanást követően a nekker, amely ráakarta vetni magát a vörös hajú alakra, egyetlen nyikkanás nélkül, vért spriccelve zuhant vágyott célpontja lábai elé. A másik nekker a páros legnagyobb bánatára, fürge ugrással megszakította a mozgásának irányát és eliszkolt egy kerítés alatt. A nagyobb baj az volt, hogy hangosan vinnyogott. Adalbert felállt és a vörös felé pillantott. Öltözetének köszönhetően és vörös hajzuhatagából adódóan sem azt nem tudta megállapítani, hogy nő, sem pedig azt, hogy tünde.
- Te mi a fenét keresel itt kölyök? - kérdezte cseppet sem jókedvűen. Smaragdzöld macska szemei haragosan villantak. Elvégre megzavarták az eddig hibátlan tervét és a nekkerek hamarost előbújnak a fészkükből.


P.S.:Ide a jegyzet Mood: Isara